Kozmikus Közzététel – VIII/30.

UFO-K AZ ANTARKTISZ ALATT ÉS AZ ÖTUJJAS REJTÉLY – A Kozmikus Közzététel sorozat újabb epizódjában Pete Peterson az Antarktiszon ősi időkben lezuhant ufo-k feltárási munkálatairól és az épen maradt földönkívüli űrhajók technológiai jellemzőiről fog beszélni. Szó lesz a hajók kezelőinek testfelépítésről tanúskodó irányítópanelekről és a földönkívüli beavatkozások azon szeletéről, amelynek során az ide érkező idegenek nemcsak a földi emberek genetikájába avatkoztak be, hanem ezzel párhuzamosan a számokról, számrendszerekről alkotott elképzeléseinket is összezavarták.

Wilcock: Köszöntelek újra, ez itt a Kozmikus Közzététel. David Wilcock vagyok és aki most újra körünkben van, az nem más, mint Pete Peterson. Pete, köszöntelek újra a műsorban.

Peterson: Köszönöm.

Wilcock: Az előző epizódban földönkívüli óriásokról beszélgettünk, akik elmondásod szerint idejöttek a bolygónkra. Azt mondtad, hogy legjobb tudomásod szerint, űrhajók zuhantak le az Antarktiszon. A legmélyebb rétegben megtalált maradványok akkor zuhantak le, amikor a kontinenst még nem jég borította, hanem sokkal inkább egy trópusi-jellegű környezet volt. Tudnál beszélni egy kicsit részletesebben arról, hogy mi történt ott? 11 méter magas embereket emlegettél.

Peterson: Nos, ezek vannak a legmélyebben a jég alatt. Az történt, hogy lezuhant ott egy űrhajó. Azt gondolhatnád, hogy fejlett technológiával rendelkező emberek kevesebbszer zuhannak le és ez valószínűleg így is van. De amikor arra gondolsz, hogy keresztül kell utaznod a galaxison és valószínűleg abban az időben nem rendelkeztek az időutazás képességével, vagy valószínűleg nem volt módjuk arra, hogy hosszú időre alvó állapotba tegyék az embereket úgy, hogy azok ne szenvedjenek károsodást. Több dolog is történhet. És amennyire tökéletes az ember, vagy a modern ember, vagy az ősi ember, vagy a hozzánk képest sokkal intelligensebb ember, megépít dolgokat, de attól még felmerülhetnek problémák. Megépíted az elektromos részeket annyira jól, amennyire csak tudod. Csodálatos dolgokat készítettünk a külső űrben. Ezeket úgy építettük meg, hogy a mikrometeoritok ne találják el őket. Számos okból építettük meg őket, de még mindig nem tudunk mindent. Természetes tehát, hogy történtek lezuhanások. Nagyon sok ufo zuhant le.

Wilcock: Szerinted lehetséges, hogy háborúban álltak és a hajójukat lelőtték?

Peterson: Háborúk mindig vannak. Minél közelebbi volt egy bolygó, a korai űrhajók esetében, a navigáció és a kormányzás a mágneses vonalakon alapult. Amikor egy pólus közelébe érsz, a mágneses vonalak ahelyett, hogy szépen, a felszínnel párhuzamosan haladnának - amikor csak egyszerűen elmész a felszín felett - nos, a pólusoknál ezek a vonalak behajlanak és bemennek az elektromágneses vagy geomágneses pólusba. Végy egy hajót, ami ezekhez a vonalakhoz igazítja a haladását és aztán hirtelen ezek a vonalak oldalra hajlanak és elindulnak lefelé. Valószínű, hogy ezért történhetett több lezuhanás az Antarktisz és az Északi-sark térségében.

Wilcock: Szerinted lehetett ott valami, ami miatt jobban vágytak arra, hogy azon a környéken próbálkozzanak a landolással, még akkor is, ha problémáik adódtak a mágneses mezővel?

Peterson: Nos, mi vajon miért akartunk odamenni? Miért van nekünk ott egy hatalmas állomásunk? Mindenféle dolgok történnek az ott lévő különböző környezetekben. Sok organikus vegyi anyag, organikus élő vegyi anyag termelődik ott. Sok minden termelődik ott, ami nem jöhet létre akkor, ha lefelé menő gravitációnk van ahelyett, hogy befelé menő gravitációnk lenne. Sok ásvány és fémfeldolgozás zajlik, félvezető anyagok feldolgozása, ami csak olyan környezetben lehetséges, amelyben másmilyen a gravitáció, és az elektromágneses mező is más.

Wilcock: Tudomásod szerint mekkora volt a körülbelüli mérete a legöregebb űrhajónak?

Peterson: A legöregebb, azt hiszem kb 90 méter átmérőjű volt.

Wilcock: Hogyan fedezték fel ezt először a modern időkben?

Peterson: Néhány kémműholdunk fedezte fel.

Wilcock: Tudomásod szerint mikortól kezdtünk el lejárkálni oda és mikor fedeztük fel ezt az űrhajót?

Peterson: Oh, öregem. Nem tudom, talán 16 éves lehettem. Ma 77 éves vagyok. Tehát 60 évvel ezelőtt.

Wilcock: 60 évvel ezelőtt? Szóval most 2017 van... akkor kb az 1950-es évek végéről beszélünk.

Peterson: Igen, igen.

Wilcock: Milyen szintű izgatottságot váltott ki ez a felfedezés? Számomra ez sokkal érdekesebbnek tűnik, mint a roswell-i eset.

Peterson: Nem tudom megmondani, hogy pontosan mit váltott ki. Kezdetben kitüremkedéseket láttunk. Kidudorodások voltak, amelyek nem természet alkotta képződményeknek tűntek. Úgy néztek ki, mintha ember alkotta volna őket. Más szóval, a geometriájuk olyan volt, mintha ember készítette volna. Úgyhogy ez izgatottá tett bennünket. Azonban ezek a felszín alatt 5 km mélyen voltak... olyan területen, ahol 30 másodperc alatt megfagysz, ha nincs megfelelő öltözéked. Szóval különleges eszközökre van szükséged, hogy egyáltalán kutathass utánuk. 5 km mélyen van. Hogyan jutsz le oda? Tudod jól, hogy ez egy völgyben volt, mert hegységek vannak arrafelé. Hegyek vannak a föld alatt, amik valószínűleg 4-5 km mélyen vannak, de lehet, hogy még ennél is mélyebben. És tudomásunk volt arról, hogy ezek ott vannak. És merthogy ezek ismertek voltak, ezért oda építettek néhány állomást a hegyek tetejére. Szóval végül is fúrtak egy lyukat, és találták rá módot, hogy lemenjenek oda. Továbbá azon a területen több rétegben különböző dolgok kerültek elő, amelyek nyilvánvalóan ember alkotta dolgok voltak. A jégréteg ott többé-kevésbé 5 km mély.

Wilcock: Talált ott bárki ajtót vagy zsilipfedelet, amely lehetővé tette, hogy bejussanak a hajó belsejébe?

Peterson: Nem. Rengeteg növényzet volt körülötte. És ez elhomályosította a látásunkat, merthogy a szén elnyeli a rádióhullámokat, amiket arra használtunk, hogy különböző dolgok után kutassunk. Így aztán ahogy a technológiánk fejlődött, egyre jobb rálátásunk nyílt ugyanarra a képre.

Wilcock: Le tudnád írni, hogy hogyan nézett ki a hajó? Gondolom, végül eljutottak egy pontra, amikor leértek a hajótesthez..

Peterson: Oh, igen. Leértek a hajótestig. Tiszta jég volt minden, úgyhogy kiásták.

Wilcock: Mit láttak, amikor végre lejutottak a hajóhoz? Hogyan nézett ki?

Peterson: Fémes, hosszú cső alakja volt.

Wilcock: Voltak rajta bármilyen struktúrák vagy egyszerűen csak teljesen sima volt?

Peterson: Szegecsek voltak a felszínén. Lekerekített szegecsek. De ezek nem kerek fejű, kiálló csavarok voltak...

Wilcock: Volt bármilyen szokatlan a hajótest anyagában?

Peterson: Oh, igen, nagyon-nagyon szokatlan karakterisztikája volt. Soha sem találtunk – és azt gondolom, hogy ez normális volt – soha sem találtunk olyan elemeket, amik különböztek volna a mi normál periódusos rendszerünkben szereplő elemektől. Úgy értem, azt mondjuk: "oké, itt van egy mag és ennyi proton és ennyi neutron." És aztán vannak az elektrongyűrűk. Mondjuk azt, hogy különböző gyűrűk voltak körülötte.

Wilcock: Szóval a periódusos táblázaton ott van minden. És ennyi az össz.

Peterson: Igen. De találtunk néhányat, amit radionikusan meg lehet változtatni. Vegyük például a vízmolekulát... a vizet a történelem kezdete óta gyógyításra használják.

Wilcock: Szóval azt mondod, hogy történt valamilyen anyagfizikai áttörés a hajótest kapcsán? El tudnád mondani nekünk? Mi volt a furcsa a hajótestben? Milyen fizikai jelenséget láthattál?

Peterson: Oh, abszolút. Az volt a furcsa a hajótesttel kapcsolatban, hogy egyáltalán ott volt. Tudtuk, hogy emberek már azelőtt látogattak ide, mielőtt emberi lények éltek volna itt, már azelőtt, mielőtt majmok éltek volna, már azelőtt, mielőtt az emberiség bármilyen elődei éltek volna itt. Úgy értem számos alkalommal teljesen lecserélődött itt minden.

Wilcock: Korábban említetted nekem, hogy amikor az embereink megpróbáltak kivágni egy darabot a hajótestből és megpróbálták elhúzni a hajótól, valamilyen furcsa dolog történt. Mi volt az pontosan?

Peterson: Nem lehetett elvágni és nem lehetett elhúzni. Ha, ha. Visszahúzódott. Amit le akartál róla vágni, az meghajlott és a hajótest része maradt.

Wilcock: Szóval valamiféle furcsa gravitációs mutatvány történt?

Peterson: Nem. Ez egy információs mező volt, amit a hajó köré építettek, ami... kb 15 év tanulmányozás után, valahogyan rájöttem, hogy egy egész tudomány húzódik emögött, amely az információval kapcsolatos.

Wilcock: Azt mondod, hogy a hajótest öngyógyító jellemzőkkel bírt?

Peterson: Saját magát helyreállító jellemzői voltak.

Wilcock: Vagyis, hogyha megpróbálnám darabokra vágni, és elvinni onnan azt a darabot, mi történne?

Peterson: Nos, mondjuk azt, hogy... kezdjük mondjuk egy gyémántvágóval. Ma ezt egy köbös bór-nitrid bevonatú CBN vágókoronggal kezdenéd – négyszer keményebb a gyémántnál. Úgy vágja át a gyémántot, mint a vajat. Tehát valamiféle vágóval kezdenél hozzá, mondjuk egy autogén lángvágóval. Próbálkoztunk lángvágóval is. Odateszed, elkezded vágni, az anyag egyre fényesebb lesz, majd elveszed a vágót, és mire visszatennéd, az anyag ugyanolyan fémes, mint a vágás előtt volt. És a hajótest darabja nem esik le oldalra, hanem úgy lötyög, mint a tojásfehérje.

Wilcock: Voltak spekulációk arról, hogy talán nanitok lehetnek az anyagban, nanorobotok, amelyek ezt okozzák?

Peterson: Nem. Azt hiszem ezek már léteztek akkor, de azon a helyen ezt nem alkalmazták.

Wilcock: Mi történt akkor, amikor nagyobb repedések voltak a hajón? Mondjuk azt, hogy törések voltak a felületén, amin keresztül a víz bejutott, jéggé fagyott, majd a jég elkezdte belülről feszíteni a hajótestet.

Peterson: Ez nem így működött.

Wilcock: Mi történt?

Peterson: Helyreállította önmagát. Nem törések voltak rajta, hanem hajlatok. Olyan volt, mintha egy cipőtalpat próbálnál meghajlítani. Ezek ugye laposra vannak tervezve, hogy járni tudjál rajta, de be tudod hajtani több mint 90 fokkal, majd leteszed, belelépsz és járkálsz rajta tovább anélkül, hogy sérülés lenne rajta. Szóval ez a fém nagyon-nagyon rugalmas volt.

Wilcock: Amikor a jég megolvadt és vízzé változott, mi történt a repedésekkel, ha egyáltalán voltak repedések a hajótesten?

Peterson: Oké, szóval arról beszélünk, hogy a hajó belsejében a jég elkezdett megfagyni és a térfogata elkezdett megnőni. Bizonyos területeken kinyomta a burkolatot. Úgy tűnt, olyan módon tervezték meg, hogy az egymáshoz illeszkedő hatoldalú csempéket vették alapul. És ez olyan, mint a mágnesekkel való játék – a csempék mágnesesen össze vannak kapcsolva, de egybeolvadnak. Szóval amikor megpróbáltad ezt szétszakítani, szétjöttek mint a lego-kockák, tehát ezek nyilvánvalóan szétkapcsolódtak. Továbbá úgy tűnt, hogy eredetileg... emlékezz rá, hogy ez egy trópusi terület volt, nem féltrópusi, hanem trópusi. Úgy tűnt, hogy a hajó át lett mozgatva oda. Egy része oda lett mozgatva, mert úgy nézett ki, hogy a hajó teljes mértékben vízálló volt. Szóval azt történhetett, hogy elkezdett fagyni, elkezdett nyomás alá kerülni és ezek a blokkok szétjöttek. És talán mágnesesen is ez történt, mert rendelkezett néhány hihetetlen mágnessel. De úgy tűnik, hogy ezek valahogyan szétjöttek és a víz bejutott, majd elkezdett megfagyni, aztán kitolta a burkolatot és néhány dolog szétjött. Aztán amikor ott lent valamilyen hőt kapott, ráadtak valamilyen hőt, hogy megnézzék, mi van a hajó belsejében - milyen gépezetet, milyen irányítófelületet találnak benne – akkor ezek a részek újra összezártak. Nem voltak rajta olyan részek, amelyek tartósan hajlott állapotban lettek volna.

Wilcock: A hajóban tartózkodó emberek számára voltak benne egyéni körzetek, lakókörzetek?

Peterson: Ekkor én már nem vettem részt ebben. Ez sokkal-sokkal később volt. Ezzel eljátszogattak egy darabig. Volt egy kisebb lyuk, amin... olyan volt, mintha 5 és fél km mélységből próbálnál bemászni egy holdkompba. Tudom, hogy több gumiembert is felbéreltek, hogy próbáljanak bejutni a hajó belsejébe.

Wilcock: Szóval azt mondod, hogy inkább a második rétegben talált dolgokkal kerültél közelebbi kapcsolatba?

Peterson: Igen.

Wilcock: Oké, beszéljünk akkor erről egy kicsit. Először is van-e bármilyen kapcsolat a legmélyebb rétegben lévő hajó és a második rétegben talált hajó között?

Peterson: Az a közös bennük, hogy földönkívüliek voltak. Nagyjából ennyi közös van bennük. Legalább az egyik antigravitációs technológiával rendelkezett.

Wilcock: Úgy érted, hogy a második rétegben talált hajó?

Peterson: A második rétegben talált hajó. Ugyanaz a forgó tömeg és elektromágneses forgás, elektromágneses ellenforgás, elektromágneses mezők voltak jellemzők rájuk. És azt hiszem az, amelyik ma ott van, arról majdhogynem semmit sem tudok.

Wilcock: Hogy érted azt, hogy "az, amelyik ma ott van"?

Peterson: Három rétegben találtak ott dolgokat. Három lezuhanás maradványait találták meg. És a fura az, hogy az egyik egy mérföld mélyen (1,6 km), a másik két mérföld mélyen (3,2 km), a harmadik pedig három mérföld (kb 5 km) mélyen van.

Wilcock: Beszéljünk egy kicsit arról, amit a második hajónál fedeztek fel. Ez egy újabb konstrukció lehetett, vagy felételezem hogy...

Peterson: Oh, ez már teljesen másmilyen volt. Biztos vagyok benne, hogy az univerzum egy teljesen más részéről érkezett. Voltak dolgok, amik megegyeztek bennük, és ez azt árulta el nekem, hogy valószínűleg kereskedelmi forgalom illetve kommunikáció folyhatott ezen civilizációk között. Ezeknek a hajóknak az irányítása teljesen eltérő volt. Azoknak az embereknek három ujjuk volt. Az irányítófelületen volt egy hely, amelybe bele kellett illesztened a kezed azonosítás céljából. Volt két hüvelykujjad, egymással szemközti hüvelykujj mindkét oldalon és egy középen lévő ujj. Később rátérhetünk majd arra, hogy mi zajlott a bábeli toronynál és mi lett ott összezavarva, de jelenleg a kezünkön 5 ujjal rendelkezünk. 5 ujjunk van méghozzá azért, mert össze lettünk zavarva azzal, hogy tízes számrendszert használunk.

Wilcock: Ha ezeknek az embereknek 3 ujjuk volt... azt mondod, hogy ők a számításaikhoz 6-os alapú számrendszert használtak?

Peterson: Sok-sok éve már - 30-40 éve - van egy kedves barátom, aki éppen most készül kiadni egy könyvet. Ebben a könyvben bemutatunk egy 6-os alapú matematikát, amelynek alapján a mi jelenleg használatos matematikánk 99%-a bizonyítottan téves.

Wilcock: Gondolod, hogy tőlük kaptuk örökbe a 6-os alapú számrendszert?

Peterson: Úgy gondolom, hogy ez egy jó részét képezi annak, amiért a barátom most már 13 éve vizsgája a 6-os alapú számrendszert. Nemcsak hogy ők tanították nekünk, hanem ők adtak nekünk öt ujjat a három ujj helyet, vagy ők adtak nekünk öt ujjat a hat ujj helyett. Ha megnézed a szavakat, amiket leírva láttam – és ez 67 000 évvel ezelőttig megy vissza – amikor megnézem a leírt szavakat, nem tudom megmondani a fordítás alapján, hogy ez vajon 3 vagy 6.

Wilcock: Nagyon érdekes számolási rendszerünk van. Egy perc 60 másodpercből áll, egy óra 60 percből, egy nap 24 órából. Sok mindent ebből hatvanas alapú számrendszernek neveznek. Szóval sok 6-os szerepel ebben a rendszerben. Kíváncsi vagyok, hogy ez vajon kapcsolódik-e ahhoz az örökséghez, amit kaptunk?

Peterson: Ez mindenben megtalálható. Emlékszel amikor azt mondtam neked, hogy az univerzum olyan, mintha hatoldalú csempelapokkal lenne kirakva?

Wilcock: Igen, ennek a szakrális geometriához van köze.

Peterson: Három univerzum létezik: test, elme, szellem; Apa, Fiú, Szentlélek. Ennyi - mindenhol ez van. És ha olyan matematikai rendszert használunk, amely 6-os alapú, akkor minden megváltozik. A pi értéke ahelyett, hogy egy hosszú-hosszú, milliárdnyi hosszúságú, véletlenszerű szám lenne, hármasok csoportjának egyszerű sorozatává válik.

Wilcock: Azt mondod, hogy amikor olyasmire tekintünk, mint a pi - ami ugye 3,14159 és aztán még ugye a számok folytatódnak tovább - szóval ez sokkal inkább egész számmá válik, ha 6-os alapú számrendszerben nézed?

Peterson: Abszolút.

Wilcock: Oké, és lesz benne tizedesvessző?

Peterson: És nincs olyan, hogy végtelen. Nem kell elmenned odáig.

Wilcock: Mi történik a pi-vel az általad említett különleges matematika alapján, ha 6-os számrendszerben nézzük?

Peterson: Nos, ha gyakorlati szempontból nézzük, a pi értéke 3,1415... Vajon praktikus, ha egyszer eljutsz benne egy bizonyos pontig? Egy hüvelyknek (kb 2,5 cm) az egy milliárdnyi része vagy. Kisebb vagy az atomok dimenziójánál, amiből összerakod a dolgokat a megmunkáláshoz és hasonlókhoz. Ebben a tekintetben ez rendben van és jó tudni róla. De annak tekintetében, hogy hová vezet ez bennünket az asztronómiai dimenziókban, formákban és távolságokban – ez nagyon fontos. Úgy értem kimész 700 fényévet és egy milliárd foknyi eltérés a szögekben fél milliárd mérfölddel arrébb fog helyezni téged.

Wilcock: Térjünk vissza az üléshez. Azt mondtad, hogy ezeknek a lényeknek három ujjuk van. Azt mondtad, hogy ezek közül kettő hüvelykujj és ezeket bemélyedésekbe kellett belehelyezniük. Tudnál mondani részleteket arról, hogy ennek segítségével hogyan voltak képesek irányítani a hajót?

Peterson: Nos, az én munkám volt, hogy rájöjjek, hogyan irányítják ezt a hajót. Nem az ülésük felelt ezért, hanem tulajdonképpen egy panel, amire rátették a kezüket... Olyasmi karjaik lehettek, mint amilyenek nekünk is vannak. Úgyhogy csak ráhelyezték a kezüket. Volt valamilyen dolog, amibe pontosan bele tudtad illeszteni a kezed. És aztán volt egy rögzítő, valahol a könyökrész körül. Hosszabb alkarjuk lehetett. Ez a rögzítő tartotta ott a kezüket. Volt valamilyen feszítőerő is, különben nem lett volna ott ez a rögzítő. De ez nem lehetett túl nagy, mert a rögzítő sem volt túl nehéz.

Wilcock: Az ujjaik hosszabbak voltak a mieinknél?

Peterson: Oh, igen, sokkal hosszabbak. Sokkal hosszabbak! Kb 20 cm hosszúak. Az oldalt lévő ujjak rövidebbek voltak.

Wilcock: Még mindig nem értem, hogy hogyan irányították a hajót!

Peterson: Hát úgy, hogy az ujjaikat mozgatták.

Wilcock: És ez mit csinált?

Peterson: Mindent, ami a hajó irányításához szükséges, mindent. Azok az egységek, amelyekbe beillesztették az ujjaikat, olyanok voltak, mint az egyoldalas kesztyűk. Maga az egység is mozgott és az ujjak is, így több paramétert tudtál irányítani. Az egyik végezte a stabilizálást, a másik irányította a dőlést, gyorsított, lassított, kontrollálta a sebességet.

Wilcock: Meg tudtad mondani, hogy hány ujjpercük volt az ujjaikon?

Peterson: Abból, amit én láttam, az ujjaik felépítése valószínűleg jobban hasonlított a kígyókra, mint az ujjpercekre. De az én megértésem szerint, abból, amit láttam, voltak ujjperceik.

Wilcock: Ha ezeknek a lényeknek három ujjuk volt, és azt mondod, hogy van egy elmélet arról, hogy ugye nekünk 5 ujjunk van és valahogyan módosították a DNS-ünket ebből a célból.

Peterson: Erről szól a bábeli torony története. Azokból a dolgokból, amiket megfigyeltem - mert megpróbálok jó megfigyelő lenni, amikor látok dolgokat a múltból - a bábeli toronynak és a nyelvek összezavarásának nem volt értelme a számomra. Annyi minden történt akkor... messze sokkal több minden, mint a nyelv megváltoztatása.

Wilcock: Rendben, mivel lehet, hogy gyerekek is nézik a műsort, és ők nincsenek tisztában ezzel, lehet, hogy ők még nem hallottak Bábel tornyáról. Szóval ez arról szól, hogy a történet szerint abban az időben mindenki ugyanazt a nyelvet beszélte, így mindenki tudott beszélni a másikkal. És aztán történt valami, ami azt okozta, hogy mára különböző nyelvek alakultak ki, amelyek aztán szétterjedtek.

Peterson: Nem. Egyáltalán nem.

Wilcock: El tudnád mondani, hogy mi volt ez a Bábel tornya?

Peterson: Pontosan a fordítottja történt. Mindenki, mindegyik különböző faj, mindegyikük fényévnyi, vagy millió fényév távolságból érkezett. Mindegyikük teljesen különböző nyelveken beszélt. Nekünk is volt itt egy uralkodó nyelvünk, de ez egy másik történet. Számos különböző földönkívüli volt itt a Földön. És aztán olyan lett a helyzet, mint Afrikában... Afrikának van egy közös nyelve – a szuahéli. A szuahéli egy közös nyelv.

Wilcock: Szóval azt mondod, hogy volt egy kísérlet arra, hogy az ide bevándorló földönkívüliek megpróbáltak egy közös nyelvet kialakítani.

Peterson: Ez egy természetes dolog.

Wilcock: Na és hogyan kapcsolódik ez ahhoz, hogy öt ujjunk van?

Peterson: Pont ide akarok kilyukadni. Szóval megnéztem a bábeli torony történetét, ami állítólag arról szólt, hogy összezavarták az itt beszélt nyelveket. Ennek sem tudományos, sem matematikai értelemben nincs értelme számomra. Szóval hová is mentem el utánanézni ennek? Tudom, hogy a Vatikáni könyvtár a Nagy Alexandriai könyvtár 80%-át tartalmazza, azt a részét, ami nem égett el. Tudom, hogy vannak olyan könyveik, amelyeknek az eredete 72 000 évre nyúlik vissza, és ezek sokkal technikaibb jellegű könyvek, mint a mostani könyveink. Nagyon sokuknál még mindig nem jöttünk rá arra, hogy hogyan olvassuk el őket. De számos különböző emberi csoporton mentünk keresztül, akik itt voltak a Földön, itt éltek a Földön és uralták a Földet. És ahogy mondtam is, azt kellett tennem, hogy megnéztem, mi történt a bábeli toronynál, mert ennek nincs értelme számomra. Arra jöttem rá, hogy a nyelv bizonyos részeit megváltoztatták. Igen, néhányat összezavartak. De a legfontosabb, amit tettek, hogy megváltoztatták a számítási alapokat. És ennek már van értelme a világban, mert 0 és 5 közötti matematikai alappal képes vagy bizonyos dolgokat véghezvinni. Ezzel el tudsz végezni olyan dolgokat, amelyek teljesen különböznek attól, amit ezek nélkül tudnál megtenni. Mindössze egy hajszálnyi a különbség, mégis nagyon fontos. Ez tudományos értelemben mindent megváltoztat – mindent.

Wilcock: Szóval azt mondod, hogy az 5 ujj kifejlődése nálunk, valamilyen módon letérített minket erről az ideális matematikáról?

Peterson: Teljes mértékben letérített minket, mert használhatsz 3-ast vagy használhatsz 6-ost – az csak 2 db hármas. Szóval ha két 5-ösünk van, akkor az 10.

Wilcock: Mit gondolsz, amikor eldöntötték, hogy 5 ujjat adnak nekünk, abba mi önként belementünk?

Peterson: Nem, nem önkéntes alapon csinálták. Ők egyszerűen csak megváltoztattak minket – és bumm!

Wilcock: Oké. És miért akarhatták összezavarni a Földön élő embereket? Mi volt ennek a célja?

Peterson: Azért, mert az ember, vagy az érző lények személyes filozófiája nagyjából ugyanaz. Mindannyian azzal kezdjük, hogy megpróbálunk túlélni valahol. Így aztán túlélő mechanizmusokra lesz szükségünk. És aztán előálltunk a matematikával. Szükségünk volt matematikára ahhoz, hogy tervezni tudjunk és el tudjunk végezni bizonyos dolgokat. Ezt bármilyen számrendszerrel meg tudod tenni. Például a digitális világunk alapja a kettes számrendszer – nullák és egyesek.

Wilcock: El tudnád mondani, hogy mi olyan különleges a 3-as számban? Mi az, ami ennyire jelentőssé teszi ezt a számrendszert?

Peterson: Oké. Az információs világról - az én tudomásom szerint - nem tudunk semmi. Az információs világ alkotja annak a világnak a struktúráját, amelyben élünk. Ez az egész univerzum struktúrája. Az univerzumban minden 3-asok formájában jelenik meg.

Wilcock: Mondanál néhány példát?

Peterson: Méret, forma, gravitáció, utazás, fénysebesség, fény, elektronika, minden. MINDEN EGYES FIZIKAI DOLOG az univerzumban 3-asokon alapul. 10 évet töltöttem a tengerészgyalogságnál. Ott megtanulod, hogy egy ember három másikat irányíthat. Egy szakaszparancsnoknak három osztaga van. Minden egyes osztag három alegységből áll. Minden alegység három emberből áll. És ha megnézed a történelmet, az összes egyházat – ott a pápa és aztán ott van két püspök és így tovább. És aztán ott vannak az alpüspökök. Ezt találod mindenhol. Az univerzumban található információ hat oldalú formában fedi le az egészet. Olyan, mint egy focilabda... három háromszög alkot egy hat oldalú szerkezetet. Így tehát 3-asokat, 6-osokat, 12-eseket használhatsz. Vegyük az utolsó számot. Az utolsó szám nem a 10-es, hanem a 9-es. 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9. Nézd meg a kilencest. Kilencszer 1 az 9. Kétszer 9 az hat darab 3-as. 6 meg 3 az 9. A kilencet szorozd meg 5-tel. Az 45. 5 meg 4 az 9. Ha kilencszer veszed a 7-et, 63-at kapsz. 6 meg 3 az 9. Szóval nagyon érdekes, hogyan terjed szét ez az alaphálózat úgy, mintha egy hálót fonnánk össze. És az egész háló 3-asokon alapul. Mindenhol hat oldalú összekapcsolódásokat látsz... Vegyük mondjuk a hat oldalú csempéket. Az oldalak csatlakozásánál mindenhol három dolog találkozik. Minden találkozásnál három dolog csatlakozik össze.

Wilcock: Kíváncsi vagyok, vajon van-e ennek bármilyen köze a fraktális matematikához? Mert amikor pl a Mandelbrot-halmazra közelítesz, ahogy haladsz előre, mindenhol ugyanazt a struktúrát fogod látni újra meg újra.

Peterson: Igen, és ha lejutsz az alapokig, látni fogod, hogy minden hat oldalú struktúrákból tevődik össze.

Wilcock: Van ötleted arról, hogyan vélekedett Tesla a 3-as számról?

Peterson: A nagyapám Tesla jobbkeze volt Colorado Springs-ben és gyerekként az összes ilyen információt megtanultam tőle. És igen, Tesla tudta ezt. Tesla pokoli jó mérnök volt, de nyilvánvaló, hogy meglátogatták őt.

http://ujvilagtudat.blogspot.hu/2017/07/nikola-tesla-eletrajziroja-azt-allitja.html

De értette ezt, ami számukra (a háttérhatalom számára) elég szerencsétlenül jött ki. Számunkra ő ijesztő volt, és ez végül az életébe került.