Kozmikus Közzététel – VII/14.

AZ APOLLO KÜLDETÉSEK TITKAI WILLIAM TOMPKINS-SZAL – Ismét William Tompkins-t hallgathatjuk, aki a titkos űrprogramokban zajló tevékenységek hátteréről fog ma beszélni. Szóba kerül a sokat emlegetett szabadkőműves kapcsolat mellett a NASA-nak és az Apollo-programnak nyújtott segítség, valamint részleteket tudhatunk meg a Bolygóközi Vállalati Konglomerátumról és a Holdraszállás eddig nem ismert, furcsa körülményeiről.

Wilcock: Itt vagyok Corey Goode-dal és ma egy olyan filmrészlettel fogunk kezdeni, amelyben William Tompkins feltárja előttünk a sokat vitatott szabadkőműves kapcsolatot.

A SZABADKŐMŰVES KAPCSOLAT

Tompkins: Ha megnézzük, hogy a Douglas titkos agytrösztjében dolgoztam, akkor... összesen két emberről lehetett tudni, hogy benne vannak – a Douglas mérnökségért felelős alelnökéről és Dr. Klemperer-ről.

Amikor a programokban találkozóink voltak a Haditengerészet admirálisaival, vagy más vezető tisztviselőkkel, illetve amikor tervszemléket tartottunk a saját embereinknek - mert sokan voltunk abban a csoportban - a téma néha elért egy pontra, ahol már nem találtunk választ a kérdéseinkre. És ekkor én előálltam egy válasszal. A mérnökségért felelős alelnök mindig bedobta ezt. Azt mondta: "Bill, te úgy közelíted meg a témát – úgy értve, hogy ezt a témát és más dolgokat is – mintha egyáltalán nem is innen származnál." Több száz alkalommal mondták ezt nekem különböző emberek. Minden, amit mondhatok, hogy apám 33-ik fokú szabadkőműves volt. Oké? Nagybátyám, Harding, főorvos volt a Santa Monica Kórházban. Sok pénze volt, nagy háza, és minden centjét arra költötte, hogy ásatásokat végezzen a piramisok belsejében és megpróbálja megfejteni a hieroglifákat. Három lánya volt - a nagynénéim. Az ő házukban éltünk majdnem egy évig. És mit csináltunk ott? Volt egy széke ott abban a házban a kandallója mellett. Ez a szék majdnem másfél méter széles volt, fából készült és az egészet hieroglifák borították. Néhányan azt mondták róla, hogy ez Tut király széke. Nos, az egy dolog, hogy így nevezik, de igen, valóban az egyik királyé volt. Nem tudom, hogy hogyan csempészte ki az országból, de egészen sok dolgot csempészett ki onnan, majd szétterítette azokat vezető kutatóknak az Egyesült Államokban. Szóval, megint csak, ki volt Harding nagybácsi? Egy 33-ik fokú szabadkőműves. Oké? Minden amit ezzel mondani akarok, hogy nagyon sok olyan dolog van, amiben nem vagyunk benne és amit nem értünk.

* * * * * *

Wilcock: Corey, az első dolog, amit Tompkins említett, hogy mindenki úgy viselkedett vele, mintha nem innen származna. A válaszai ezekre a látszólag nehéz kérdésekre, amikre senki sem tudta a választ, javaslatokként merültek fel, és abból, amit elmondott úgy tűnik, illetve ha elolvastad a könyvét, abban az áll, hogy valamiféle telepatikus tudásra, valamilyen mélyebb bölcsességre tett szert. Ha figyelembe vesszük a földönkívüli származást, vagy földönkívüli tudatosságot, lehetségesnek tartod, hogy ez a helyzet állt elő Tompkins-nál is?

Corey: Több dolog is lehet. Lehetséges, hogy egy másik földönkívüli lélekcsoportból inkarnálódott, feltehetőleg az északi típusúak közül, akikről beszélt is. Vagy az is lehetséges, hogy tudatos vagy tudattalan telepatikus kommunikációban állt velük.

Amiről a könyvében úgy ír, hogy „tudatos kommunikáció az északi típusúakkal”.

Így van. Ezt magam is megtapasztaltam.

Említette, hogy Harding nevű nagybátyja 33-ik fokú szabadkőműves és egyben a Santa Monica Kórház vezetője volt, és hogy minden felesleges pénzét arra fordította, hogy műtárgyakat csempésszen ki a piramisokból. Néhányan talán nehezen hiszik el ezt, mert azt gondolhatják, hogy nagyon szigorú kormányzati szabályozások vonatkoznak ezekre a műtárgyakra illetve arra, hogy ezek hová kerülhetnek. Akkor ezek szerint ez nem így van?

Akkoriban nem így volt. Nagyon gyakori volt, hogy az emberek "régészkedni” kezdtek. Ők ezt "régészetnek" hívták, de alapvetően arról szólt, hogy régészeti területeket túrtak fel, kifosztották azokat az ott található csecsebecsékért, amiket aztán eladtak, vagy hazahoztak és eladták őket múzeumoknak.

Gondolod, hogy lehetnek olyan műtárgyak - mint amilyen ez a bámulatos másfél méter széles szék, teli hieroglifákkal - amelyek ott fekszenek valakinek a házában?

Oh, abszolút, igen. Hatalmas magángyűjtemények léteznek, amelyekben nagyon fontos műtárgyak találhatók.

Mit gondolsz, a szabadkőművesek miért érdeklődtek annyira az ilyesmik iránt?

Ahogy azt bizonyára tudod, illetve lehet, hogy sokan nem tudják, de annak érdekében, hogy bekerülhess a civil űrprogramba, követelmény volt, hogy szabadkőműves legyél. A szabadkőművesek a "tudás őrzői" és ha a különböző tanításokon keresztül hozzájutottak ezekhez az ősi bölcsességekhez, akkor mindezt memorizálniuk kellett. Amit pedig memorizálniuk kellett az őrületes mennyiségű volt. Ha bebizonyítottad, hogy képes vagy megtartani ezeket az ősi tantételeket és titkokat, akkor egyre többet bíztak rád. És máris része lettél egy szervezetnek, amit irányítás alatt tartottak.

Azoknak, akik esetleg nem tudják, elmondanád milyen büntetés jár azon beavatottaknak, akik kikotyogják a szabadkőművesek titkait?

Halál.

Igen. Úgyhogy nagyon intenzív rítusokon kell átjutnod ahhoz, hogy bizalmasan kezeljenek, már abban az értelemben, hogy rád lehessen bízni a titkokat.

Nagyon komolyan veszik ezt.

Tompkins azt mondta, hogy lehet, hogy földönkívüli lelke van. Szerinted miért említette meg azt, hogy az édesapja és a nagybátyja 33-ik fokú szabadkőművesek voltak?

E társaságok tagjai közül nagyon sokan olyan földönkívüliekre vezetik vissza a származásukat, akik több ezer éve jöttek erre a bolygóra. Ez szintén nagyon fontos a számukra, vagyis hogy képesek legyenek visszavezetni ezt a vonalat. És miközben visszavezetik ezt, visszavezetik annak a származási vonalnak a történelmét is. Néhány ilyen információ elérhető bizonyos szabadkőművesek számára és úgy tűnik, hogy a nagybátyja elég információt hallott ahhoz, hogy késztetést érezzen rá, hogy az egész vagyonát arra fordítsa, hogy néhány ilyen kérdésre saját maga találja meg a válaszokat.

Oké. A következő bejátszásban egy olyan nagyon érdekes dolgot fogunk hallani, amire talán még soha sem gondoltál.

AZ APOLLO KÜLDETÉS ÚJRAÍRÁSA

Tompkins: A mérnökök szekcióvezetője voltam a Douglas-nél és az Apollo-programon dolgoztunk. 173 mérnök, tervező és tudós tartozott hozzám, közülük 11-nek volt PhD-je.

Javaslatokat tettem, majd ezek a fickók fogták ezeket a javaslatokat és megvalósították. A bolygó legjobb mérnökcsoportja, csúcs fickók. Összeállítottunk egy teljesen új Holdprogramot a NASA-nak. Kidobtunk mindent, amit a NASA addig csinált és előálltunk egy teljesen új dologgal. Én mutattam ezt be a mérnökök vezetőinek, majd bemutattam ezt a marketingeseknek is, és a marketingesek beszéltek a gyártással foglalkozó emberekkel, ők pedig megpróbáltak kirúgni engem. Merthogy a gyártók gyártani akarnak. Egyáltalán nem akarják ezeket a mérnökséggel kapcsolatos dolgokat. De végül nem rúgtak ki. Felhatalmazást kaptam rá, hogy menjek és csináljam meg. De a marketing... ők nem akarták megcsinálni. Így aztán a mérnökségért felelős alelnök azt mondta: „Titokban mi magunk fogjuk megcsinálni." Úgyhogy összeállítottam a dolgot. Volt egy 180×180 cm-es makettem a NASA új Küldetésirányító Központjáról. Úgy nézett ki, mintha egy nagy színház lenne – lépcsőzetes széksorokkal, a falakon képernyőkkel.

Szóval felraktam ezt a modellt és az összes dokumentációmat egy teljesen új Douglas DC-7-es repülőgépre és elrepültem vele Redstone Arsenal-ba, a titkos űrállomásra, ahol a NASA és az összes német ott volt.

Ott álltam egy háromrészes öltönyben, béreltem egy teherautót és egy dobozban elvittem ezt a makettet a titkos körzetbe. Ami érdekes volt, hogy a titkárnőm írt nekem egy olyan levelet, ami majd odajuttat engem a Redstone Arsenal-ban lévő csúcsvezetőkhöz, de azt mondta, hogy nem lesz szükségem erre a levélre. Miközben vezettem, azt mondta nekem telepatikusan: „Ne aggódj, Bill, a kapuk meg fognak nyílni előtted." Úgyhogy behajtottam és ezek a hatalmas nagy kapuk megnyíltak, én pedig bementem, elhagytam azt a hatalmas területet, ahol tucatnyi teherautó, személyautó és felszerelés volt és ahol mindenkinek át kellett menni a biztonsági ellenőrzésen, amikor is átvizsgálnak mindent, ami a teherautódban van, engedélyt adnak a belépéshez és ehhez hasonlók. Szóval átmentem a kapun. A kapu kinyílt. Átmentem és elkezdtem saját magam keresni von Braun irodáját. Áthajtottam a bázis forgalmán. Végre eljutottam a toronyhoz. A négy biztonsági őr lejött az épületből. A fegyvereiket letették az épület ajtaja mellé. Lejöttek a lépcsőn egy hatalmas nagy gördíthető kocsival. Ennek a kocsinak négy kereke volt. Megfogták és lehozták a lépcsőn. Odagördítették a teherautóm mellé. A teherautó oldaláról levették a fából készült léceket, letették a teherautó mellé, levették a makettemet és rátették a kiskocsira. Na most, honnan jött a kiskocsi? Miért volt ott a kiskocsi? Rátolták a makettet erre a kiskocsira, átvitték egy rakás irodán, le a folyosón. A lift ajtaja – elég nagy ajtó volt – kinyílt és a középső mellett még három másik liftajtó volt. Az ajtók kinyíltak. Belökték rajta a kiskocsit. Beléptem a liftbe a táskámmal, amely tele volt adatokkal. Felmentünk a legfelső emeletre. Az ajtók kinyíltak. Az őrök nem szóltak egy szót sem, betolták a kiskocsit ebbe az előcsarnokba. Azok az ajtók is kinyíltak. Bementünk az első nagyobb irodai területre, ahol von Braun emberei voltak az egyik, Dr Debus emberei pedig a másik oldalon.

A nagy konferenciaterem ajtajai kinyíltak. Megálltak a kiskocsival, kinyitották a dobozt. Felemelték a makettet, ami egy világoskék lepedővel volt letakarva. Ráhelyezték a konferenciateremben lévő kék lepedőre. Dr.Debus titkárnője és Dr. von Braun titkárnője odajöttek hozzám. A négy őr elvitte a kiskocsit. Visszagurították. Összeütötték a cipőik sarkát, szalutáltak és lementek a lépcsőn. Na most, emlékezzünk rá, senkihez sem szóltam egy szót sem. Feljöttem az épületbe anélkül, hogy egyetlen papír lett volna nálam. Bejöttem, nem beszéltem senkihez. És addigra már mindketten tudták, hogy én ott vagyok. Úgyhogy Debus titkárnője azt mondta, hogy Dr. Debus egy másodperc múlva itt lesz és itt lesz Dr. von Braun is. Debus a konferenciaterméből jött ki, és bemutatkozott. Von Braun egy másik konferenciateremből jött ki és ő is bemutatkozott. Szóval ott állt ez a nagy kék valami a csillogó konferenciatermük asztalán. Azt mondtam: „William Tompkins vagyok, a Douglas-től jöttem és lenne egy javaslatom, amit szeretnénk bemutatni Önöknek néhány változtatásról, amelyről úgy érezzük, hogy szükséges az Apollo-program számára ahhoz, hogy eljussunk a Holdra." Senki sem szakított félbe. Néhányan von Braun emberei közül bejöttek és leültek az asztala mögé. Debus emberei ott ültek mellette. Mindkét titkárnő leült, én pedig beszélni kezdtem. És a megfelelő pillanatban lerántottam a lepedőt és megmutattam nekik azt, amit te és mindenki más a bolygón láthat, ami nem más, mint a NASA 39. számú Komplexumának Rakétakilövő Irányítóközpontja, ahol láthatod Dr. von Braun-t, amin ott ül elöl és az összes mérnök és mindenki más nézi a képernyőt.

Szóval ott volt ennek a makettje és mindketten végighallgatták a beszédemet. Kb 40 percig tartott, mire elmondtam. Von Braun kezet rázott velem és azt mondta: "Össze kéne jönnünk." Debus megrázta a kezem, átkarolt és elvitt a NASA összes csúcsvezetőjéhez és úgy mutatott be engem, mint valamiféle géniuszt.

* * * * * *

Megint csak, amit itt láttunk az egy rendkívül értékes történelmi dokumentum, amely megmutatja nekünk, hogy az egyik leginkább elismert és kedvelt kép, amely az Apollo-küldetésekkel és a Holdra tett utazásainkkal kapcsolatos és amit ő 39-es Komplexumnak nevez, és amit a legtöbb ember iránytóközpontnak gondol, egy olyasvalami volt, amit ő tervezett a gyártórészleg akarata ellenére, akik csak a gyártással akartak foglalkozni. Szerinted vajon miért kaphatta azt a visszajelzést, hogy a gyártók csak gyártani akarnak? Mi lehetett szerinted ez a ping-pong- szerű egymás mellé rendeltség a mérnökök és a gyártók között?

A mérnökök közül sokan nem szeretik, ha kiveszik őket abból, amin éppen dolgoznak és hosszú időre beteszik őket egy különleges programba. Sokan közülük zokon veszik az ilyet. Ebben az esetben ugyanis olyan embereknek kell jelenteniük, akiknek a saját fő csoportjukon kívül általában nem szoktak. Ők csak egyszerűen szeretnék a dolgokat változatlan keretek között tartani. Ilyenek a mérnökök. Nem akarod körülöttük túlságosan felkavarni a dolgokat, mert az hatással lenne a munkájukra.

Tehát akiket Tompkins "gyártók"-nak nevezett, azok ugyanúgy mérnökök, csak bizonyos kategóriák specialistái.

Így van. Vannak mérnökök, aztán vannak technikusok, akik alapjában véve mérnökök és legalább olyan okosak, mint a mérnökök. Ők azok, akik lényegében működőképessé teszik azt, amit a mérnökök megterveztek.

Lehetségesnek tartod, hogy bizonyos esetekben egy szigorúan őrzött katonai létesítményben valaki engedélyt kapjon arra, hogy úgy menjen át az ellenőrzőpontokon, mint ahogy azt Tompkins tette?

Nagyon ritka esetekben. Az 1940-es években hasonló dolog történt a nukleáris fegyverek szállításakor. Átmentek az oldalkapun vagy egyenesen a főbejáraton. Az őröknek jó előre szóltak, hogy „ez a jármű kb ebben az időben fog érkezni. Engedjétek át."

A Tompkins-szal készített legutolsó adásban szóba hozta a német V-2-es rakéták fejlesztését is.

http://kozmikuskozzetetel.blogspot.hu/2017/01/kozmikus-kozzetetel-vii7.html
Ő nem így hívta ezt abban az időben, de azt sugallta, hogy ezeknek a rakétáknak volt valamiféle nukleáris képességük, amiken a németek dolgoztak és aztán ezeket a rakétákat közvetlenül betették az Apollo-program fejlesztésébe - ugyanezt a német technológiát. És persze von Braun ugye német volt.

Így van. Ezek nem V-2-es rakéták voltak, hanem többlépcsős interkontinentális ballisztikus rakéták, amiknek a fejlesztését már korábban elkezdték... ez már folyamatban volt abban az időben. Szóval von Braun magával hozta ezt a tudást, így tehát a többlépcsős rakéták olyasvalamik voltak, amiknek a tervezésébe von Braun már sok időt és erőfeszítést fektetett.

Rendben. A következő filmrészletben ez a valóban bámulatos ember, Tompkins, elmondja nekünk, hogy az Apollo-küldetések során sokkal több minden történt annál, mint hogy csak landoltunk volna egy kihalt, száraz, öreg sziklás területen, ahol semmi látnivaló sincs.

KIS LÉPÉS...

Tompkins: Az első szakasz az volt, hogy felmegyünk, köveket szedünk össze, fényképeket készítünk és visszajövünk. Oké?

Szóval, odaérünk, ott van az összes jármű a kráter pereme körül, és az egyik majdnem lelök bennünket a pályáról még mikor félúton járnánk a Hold felé. Odajön pont mellénk. És a közvélemény nem hallhatta a rádióbeszélgetést: „Az a rohadt dolog mindjárt nekünk jön!" Kommunikáció, Küldetésirányítás, ez hallatszott ki egyenesen a járműből. Szóval odaérsz, de többször is köröznöd kell. Megcsinálod a fotókat mindenről, ami már eleve ott volt. Most már tudod, hogy hová akarsz menni. És aztán, ahogy az első utadat megteszed, egyszer csak ott jönnek ezek a járművek – hatalmas nagy hajók – és leparkolnak a kráter peremének szélére, ahol landolni akarsz!

Ó, te jó ég! El kell végeznünk a dolgunkat. És ekkor a fickó azt mondja: "Oké, menjetek, szedjetek össze még néhány követ. Tudom, hogy problémátok van, úgyhogy csináljatok még további 2-3 küldetést, és ne gyertek vissza többé. Pont."

* * * * * *

Mit gondolsz, mi történhetett ott? Tompkins egy szemtanú nézőpontjából mutatta be ezt az eseményt. Mi a bennfentes nézőpontja arról a történetről, amit az imént hallottunk?

Az Apollo legénysége egy olyan területen landolt, amely a repiliánok fennhatósága alá tartozott. Előjöttek és körbeállták a kráter peremét...

Úgy érted, hogy reptiliánok jöttek elő?

Reptiliánok jöttek elő számos hatalmas méretű hajóval, hogy megfélemlítsék az Apollo legénységét. És amikor az űrhajósok felszedték a köveket, elvégeztek néhány kísérletet és visszaindultak, az egyik hajó elkísérte őket.

Szóval amikor Tompkins azt mondja, hogy „a fickó azt mondta nekünk, hogy ne menjünk vissza. Vegyünk néhány mintát és menjünk el" - mit gondolsz kire érthette ezt? A küldetésirányításra vagy földönkívüliekre, vagy szerinted mire akart ezzel kilyukadni?

Nyilvánvaló, hogy az egyik földönkívüli mondhatta nekik, akár reptilián, akár másvalaki. Azt mondta nekik, hogy menjenek el és ne is jöjjenek vissza. Még az is lehetséges, hogy az egyik északi típusú mondta nekik, hogy "Hé, jobb ha eltűntök onnan. Végezzétek el, amire szükségetek van és ne menjetek vissza többet."

Néhányan, akik nem annyira járatosak az ilyen típusú felfedésben, talán olyasmit élhetnek át most, mint amit a pszichológia kognitív disszonancia néven emleget. Méghozzá azzal az elgondolással kapcsolatban, hogy egy ekkora nagy dolog történhetett az Apollo landolása során és Neil Armstrong is elég boldognak tűnt, amikor azt mondta: "Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek." Filmfelvétel van erről, fényképek vannak arról, hogy mi zajlott ott.

Abban az időben valószínűleg boldog is volt. Később aztán hirtelen előbukkantak ezek a fenyegetőnek látszó, gigantikus méretű űrhajók annak a kráternek a szélén, amiben éppen benne voltak. Ettől valószínűleg egy kicsit megváltozott a hangnem tónusa.

Sok szkeptikus azt gondolhatja erről, hogy ez teljesen nevetséges. Azt mondhatnák, hogy "Oh, igen, az űrhajósok biztos beszéltek volna erről, tudtunk volna róla, filmre vették volna az egészet, vagy valaki biztos visítozott volna vagy valami kiszivárgott volna erről." Mi a válaszod erre?

Erre valók az emlékkitörlésre szolgáló metódusok. Több történetet is hallottam űrhajósokról, akiknek nincsenek emlékei a saját küldetésükről, vagy csak nagyon kevés emlékkel rendelkeznek róla. Sokuk emlékeit manipulálták.

Bob Master, aki a híres celebritás Jean Houston férje, megpróbálta hipnotizálni Edgar Mitchell űrhajóst a Hold-küldetése után, kb 40 órán keresztül próbálkozott ezzel. És Edgar Mitchell nem emlékezett egyetlen dologra sem abból, ami a Hold felszínén történt vele. Ez történhetett tehát Edgar Mitchell-el is?

Számomra ez pontosan úgy hangzik, mintha vele is ez történt volna.

A szkeptikusok azt mondhatnák erre: "Hagyjad már öregem, élő közvetítés volt a Holdraszállásról. Hogyhogy nem láttuk ott ezeket a hajókat?”

A közvetítés során legalább két perces csúszással kell számolnunk és aztán ott van még az orvosi csatorna is, amin olyasmikről beszélgettek, amik nem a közvéleményre tartoztak.

Más szóval tehát, itt voltak a németek, akiket azért hoztunk ide, hogy felépítsék a NASA-t - ami ugye felesküdött a titoktartásra, amit be is tartanak. Kezdettől fogva arra tervezhették ezt, hogy - tudva, hogy lesznek majd olyan dolgok, amiket nem akarnak, hogy lássunk - hogy biztosítsák, hogy a valóságnak csak azzal a verziójával találkozzunk majd, amit ők akarnak megmutatni nekünk. Egyetértesz ezzel?

Egyetértek.

Rendben. A következő szegmensben egy újabb nagyon érdekes történelmi dokumentumot láthatunk, amely az sugallja nekünk, hogy Tompkins kulcsszerepet játszhatott a titkos űrprogram azon üzleti modelljének, a Naprendszerünkben működő, profitszerző vállalkozásnak a kialakításában, amelyben lényegében Corey is részt vett.

A BOLYGÓKÖZI VÁLLALATI KONGLOMERÁTUM

Tompkins: Kirúgtak a Douglas-től, mert elmentem az Apollo-hoz és von Braun-hoz és megváltoztattam a programot. Pénteken rúgtak ki és szombat este a titkárnőm felhívott és azt mondta: „Oké, Billy, beszéltem Dr. Debus-szal és azt akarja, hogy beszélj Dr. X és Y-nal a North American vállalati irodájában a Los Angeles-i nemzetközi repülőtér felett.”

Úgyhogy felhívtam Dr. Debus-t, aki összehozott nekem egy megállapodást, hogy töltsek be egy állást a North American fejlett űrprogramokkal és űrjárművekkel foglalkozó irodájában, valamint a Rocketdyne-nél a meghajtórendszerekkel kapcsolatos programban. Egyébként ők építették meg azokat az űrsiklókat, amiket ma mindenki láthat.

Én a tanácsadója lettem ezeknek a fickóknak. A Douglas-től vittem magammal a cuccaimat – sokat - a North American irodáiba. Összeállítottam egy nyers tervezetet arról, hogy hogyan tervezzünk és építsünk meg kereskedelmi űrhajókat, amelyek kimehetnek a Naprendszerbe és a helyi naprendszerünk bolygóin felállíthatnak létesítményeket, hogy - egyfajta tanulóprogramként – megtanuljuk azt, hogy a bolygókon hogyan bányásszunk ki bizonyos ásványokat azért, hogy így kimehessünk a galaxisba üzletelni, kereskedni és műveleteket végezni más csillagok bolygóin, nagy vállalatokkal, mind magán, tehát nem-katonai módon, hogy ne csak bányászati lehetőségek után, hanem gyakorlatilag minden olyan tárgykört kutathassunk, amivel csak előállunk – és így kereskedni, találkozni tudjunk másokkal. De sokkal fontosabb dolgaik voltak ennél, így végül nem folytunk bele a dologba... Illetve én nem folytam bele ennek a fejlesztésébe. Más emberek viszont később átvették ezt és megvalósították a programot.

2003-ra két különböző helyszínen voltak létesítményeik, az egyik a Marson, a másik pedig a hozzánk legközelebb eső második csillag egyik bolygóján. Ők ott most bányásznak és kereskedelmi tevékenységet folytatnak – a North American nevű vállalat, ami itt van Los Angeles-ben, és ez még mindig ugyanaz a vállalat, ami korábban rakétamotorokat, űrsiklókat és más ehhez hasonlókat készített. Tehát fogták a koncepciót és felhasználták azt kereskedelmi műveletekre, amelyeket már azóta meg akartunk csinálni, mióta belekezdtünk ebbe az egészbe. De ők rászánták az időt, behoztak embereket és megvalósították a kereskedelmi dolgokat és most is ezt csinálják. Sikeresen működnek. Amit ezzel mondani szeretnék, hogy kb 25-28 vállalat van itt a Földön, amely kereskedelmi tevékenységet folytat odakint a galaxisban.

* * * * * *

Nagyon érdekes azt látni, hogy Tompkins volt lényegében az első, legalábbis Nyugaton - nem ismerjük a német oldalt - aki felvetette annak a lehetőségét, hogy ezt a programot nem csak reptilián inváziós erőként használták, hanem kereskedelmi célú bányászati és gyártóipart is kifejlesztettek az űrben.

Nos, igen. A németek már kihasználták ennek a katonai aspektusait azzal, hogy a drákonidák oldalán repültek. Az USA Haditengerészete és az USA kormányának egyes részei egyfajta hatalmi ellensúlyként fejlesztették ezt ki a német flotta ellen. Ők ezt azért fejlesztették, hogy a drákonidák oldalán harcoljanak, mi pedig alapvetően ugyanezt csináltuk ezekkel az északi típusúakkal. Az ő oldalukon harcoltunk a drákonidák ellen.

Megerősíthetjük tehát Tompkins történelmi szerepét abban, hogy ő előtte talán még senki sem gondolt arra, hogy ez potenciálisan üzleti lehetőséget is rejthet magában, amivel pénzt lehet keresni, vagy a profitnak valamilyen formájára szert tenni?

Abban a pillanatban, hogy a technológiákat fejleszteni kezdték, elkezdtek különböző agytrösztöket felállítani, amelyek módszerekkel álltak elő azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehetne kihasználni mindezt kereskedelmi és katonai célokra. Szóval az ő agytrösztje valószínűleg csak az egyik volt ezek közül.

25-28 vállalatról beszélt. Földi vállalatokról, amelyek részt vesznek a Naprendszerünkben és a Naprendszeren kívül történő ipari gyártásban. Ez a szám mennyire egyezik meg azzal, amit te hallottál?

Sokkal többről hallottam, de valószínűleg ez azon fő vállalatok lehetnek, amelyek a magját alkották és akik elkezdték azt, amit ma Bolygóközi Vállalati Konglomerátumnak hívunk. Ők lehettek az első vállalkozások, akik elkezdték ezt a programot.

A másik dolog, amit úgy érzem meg kell említenünk, hogy Tompkins azt mondta, hogy 2003-ban egy bányászati létesítmény volt a Marson és egy másik a Naprendszerünkhöz legközelebb eső két csillag egyikén. Ez a szám jóval kisebb annál, mint amiről itt a műsorban beszéltünk veled korábban.

Igen, ez sokkal kevesebb annál, mint amit valójában művelünk odakint. Bányászatot folytatunk az Aszteroida-övben. Ásványokat bányászunk különböző bolygókon és számos bányászati tevékenységet végzünk a Marson.

Tudomásod szerint hány olyan terület van, ahol kereskedelmi tevékenységet folytatunk a Naprendszeren kívül?

Számos ilyen terület létezik. Ezek általában drákonida irányítás alatt álló világok, ahol megengedték nekünk a bányászatot. Elmentünk a helyi csillagklaszterünk más csillagrendszereibe ásványokért és amikor odaértünk, az ott lakók visszafordítottak minket.

Feltételezem, hogy valószínűleg erőszakos úton.

Nos, nincs igazán jó hírünk amiatt, hogy a reptiliánok oldalán futkorászunk a kozmoszban és problémákat okozunk.