Kozmikus Közzététel – VII/24.

FÉREGLYUKAK ÉS SZAKADÁR CIVILIZÁCIÓK MARK MCCANDLISH-SEL – A Mark McCandlish közreműködésével leforgatott „minisorozat” utolsó adásában szemtanúk és személyes beszámolók alapján rendkívül látványos ufo-észlelések részleteiről fogunk hallani. Szó lesz a Szakadár civilizációnak nevezett csoportosulás létezéséről, esetleges lelepleződésének körülményeiről és ennek hatásairól.

Wilcock: Köszöntelek újra a Kozmikus Közzététel-ben. David Wilcock vagyok és most Mark McCandlish beszámolójából egy, a vietnámi háború idején történt, teljességgel félreérthetetlen ufo-észlelés történetével fogunk megismerkedni.

VÁROS AZ ÉGBEN

Mark McCandlish: Egy légi bemutatón voltam az El Toro Tengerészeti Légiállomáson - ez 1991-92 körül lehetett. Egy statikus légibemutatót tartottak. Ott volt ez a gyönyörűen helyreállított B-24-es Liberator.

A repülőgép alumíniumfelületét tükörsimára polírozták. A stencilek mind tökéletesek voltak. Ott álltam a kifeszített zsinór előtt és néztem ezt a repülőgépet. Az arcomra széles vigyor ült ki, elismerve, hogy milyen csodásan helyreállították ezt a gépet. Mellettem ott állt egy fickó. Kb 165 cm magas volt, öregebb úriember, valószínűleg a 70-es, 80-as éveiben járhatott. Az ő arcán is ugyanolyan vigyor ült. Ránéztem és azt mondtam: „Öregem, micsoda egy szépség, igaz?" Azt mondta: „Igen! A repülőkarrieremet egy ilyenen kezdtem."Erre én azt mondtam neki: „Tényleg? A II. világháborúban szolgált?" Azt mondta: „Igen, a csendes-óceáni színtéren." Azt kérdeztem tőle: „Na és, meddig szolgált?" Mire azt mondta: „Oh, 25-30 évet. A pályafutásomat egy B-52-es navigátoraként fejeztem be Vietnámban." Azt mondtam: „Öregem, volt ott néhány igen komoly összecsapás, különösen a B-52-esek és a katonaság által megfogalmazott politikai álláspontok okán." Így aztán elkezdtünk beszélgetni a különböző repülőgépekről és fegyverrendszerekről, a különböző gépekről, amikkel az évek során repült, vagy amiken a személyzet tagjaként szolgált. Azt mondtam neki: „Hát, tudom, hogy van néhány új, elég fejlett cucc, ami odakint repülget mostanában. Hallottam történeteket olyan emberektől, akik ott voltak a Perzsa-öbölben, az öbölháborúban, és akik az égbolton megmagyarázhatatlanul cikázó dolgokat láttak, amik hihetetlen sebességgel derékszögű kanyarokba fordultak be, hirtelen megálltak, majd kilőttek, mintha csak egy fegyverből lőtték volna ki őket." Ő pedig bólogatott és azt mondta: „Igen, láttam néhány ilyet." Azt mondtam: „Tényleg? Hát, akkor meséljen nekem erről." Mire ő idegesen körbenézett, mert úgy érezte, mintha követné valaki – legalábbis ezt szűrtem le a viselkedéséből. Azt mondta: „Nos, a 60-as évek közepén átrepültünk Észak-Vietnám felett egy küldetés miatt. Az egyik repülőnk légvédelmi tűzbe keveredett és bekapott néhány föld-levegő rakétát. Úgyhogy elküldtek bennünket Guam-ba, hogy javítsuk meg ezt a repülőt, aztán pedig kaptunk egy hét pihenőt. Visszafelé tartottunk a thaiföld-i bázisunkra és kint jártunk a Csendes-óceán felett. Éjjel kb 1 óra körül járhatott, telihold volt, sehol egy felhő az égen. Én a navigátorhelyemen voltam, és csak járkáltam, nem igazán figyeltem a dolgokra. Azt hiszem 17 km magasságban járhattak, hihetetlen magasságban. És akkor hirtelen a pilóta azt mondja: „Mi a fene az ott?" Így aztán mindenki odatolult a pilótafülkébe és a bal oldali irányba mutatott. A gép bal oldalánál pedig ott volt ez a hatalmas korong – mérhetetlen nagy volt. Konzervatív becslés alapján – konzervatív becslés - 400-800 méter átmérőjű volt."

Azt mondtam: „Hogyan tudta ezt meghatározni? Miből tudta megmondani, hogy ilyen nagy?" Mire ő azt mondta: „Volt egy kupola a tetején. Úgy nézett ki, mintha egybeöntött lexanból (törhetetlen polikarbonátból) lenne. Átlátszó volt és ragyogott. Belülről volt megvilágítva.

Kívülről látszódott a kupolában lévő összes emelet sziluettje. 27 emeletet számoltunk – 27 emeletet!"

Azt mondtam: „Oké. Mi volt a méretarány a korong vastagsága és a gép teljes átmérője között?" Azt mondta: „Tíz az egyhez. Ebből jöttünk rá, hogy az átmérője kb 400-800 méter között lehetett. Nem úgy nézett ki, mint az átlagos sci-fi-kben látott repülő csészealjak, amiknek a külseje tükörsimára van csiszolva. Ennek a külseje durva felületű volt. Különböző panelei voltak, már ami a felületét illeti. Vezetékek jöttek ki belőle és kígyóztak át valahová máshova, csövek, kis antennák és más dolgok álltak ki belőle. A szélek körül pedig ott volt ez a nyílás. Ilyen nagy volt... turbinapengéknek néztek ki. Mindegyik turbinapenge mérete akkora volt, mintha mondjuk a Légierő hangárjának elhúzható ajtaja lenne. Elég nagyok voltak. Ezek a turbinapengék, vagy bármik is voltak azok, nagyon lassan forogtak a jármű teljes kerülete körül. A jármű pedig velünk párhuzamosan haladt. Ott volt velünk legalább fél órán keresztül." Majd így folytatta: „Talán annak köszönhetően, hogy a B-52-es gépeket nukleáris harcokra tervezték, a repülőnk elektronikája teljesen védve volt az elektromágneses impulzusok ellen. Bármi is tartotta azt a valamit a levegőben - és mi azt gondoltuk, hogy ez valószínűleg egy mágneses valami lehetett – mi körberepültük. Elrepültünk felette, elrepültünk alatta, alaposan végigmértük. Ez volt a legfurcsább dolog, amit valaha láttunk. Egy idő után aztán, ez a valami elkezdett egy kicsit távolodni tőlünk. A gép jellemzőit először is a kupola megvilágításából tudtuk megállapítani, másrészt pedig a telihold ellenfényéből. És aztán a holdfény tükröződése a Csendes-óceán vizén megvilágította a gép alját. A gép tehát távolodni kezdett tőlünk. Ezek a nagy turbinapengék a szélén elkezdtek gyorsulni és gyorsulni és gyorsulni és gyorsulni, míg a hangárajtó méretű pengék olyan gyorsan pörögtek, hogy nem is igazán lehetett kivenni őket. Elmosódtak. És aztán hirtelen ez a valami egyszerűen csak, piff, rézsútosan kitért az addigi röppályájáról. És eközben egy csillámló fényalagút nyílt meg és ez a valami átment ezen az alagúton.

És amíg ezt tette, az alagút végén egy nappali fényben úszó égboltot láttunk, fehér habfelhőkkel, és ilyesmik sehol sem voltak ott, ahol mi voltunk. Úgy tűnt, hogy a hajó az alagútból egy napfényes környezetbe ért ki. És ekkor az alagút dematerializálódott és eltűnt. Mi pedig csak szájtátva ültünk ott. Megtettük a thaiföld-i bázisunkig hátralevő utat, majd ahogy landoltunk, az FBI már ott volt, és ki akartak kérdezni, ki akartak hallgatni bennünket. Leginkább az a féreglyukas esemény érdekelte őket, aminek szemtanúi voltunk."

* * * * * *

Wilcock: Nos, ez nagyon érdekes volt. Azt gondolom, kezdjük először a gyakorlati részével. Úgy tűnik, hogy ez inkább egy primitívebb űrhajó lehetett, kivéve azt, hogy hatalmas méretű volt és McCandlish elmondta, hogy csövek, szegecsek, meg mindenféle dolgok álltak ki belőle. Mit gondolsz, mivel találkozhattak ott Vietnámban? Honnan jöhetett ez?

Corey: Hát, ez minden bizonnyal egy földönkívüli űrhajó volt. Elmondta, hogy a kupolán belül 27 emelet volt. A repülő csészealj fő része – azt hiszem nevezhetjük így – az, ahol a legtöbb dolog zajlik és egy csomó mozgó alkatrész van, azok okozzák azt, hogy ezek a hatalmas nyílások körbe forogjanak. Szóval a személyzeti helyiségek nagy része fent van a kupolában, a hajó tetején. A lenti rész belsejében generálódik a meghajtáshoz szükséges erő, és ott kezdenek el a dolgok is forogni. Akik le tudnak menni oda, azok tartják karban a hajót.

Szóval legyünk akkor abszolút világosak: semmi ilyesmivel nem találkoztál a titkos űrprogramban?

Nos, ahogy mondtam, ez egy öregebb technológia. Ezeket a típusú hajókat sokszor a "Szürkék”-nek tulajdonítják. Vagy az ún. "ében-típusúak”-nak. Igen, hallottam hasonló hajókról – hatalmas méretűek, néhányuk akár másfél kilométer hosszú is lehet.

Mit gondolsz, miért lehetett ott Thaiföld közelében, a Csendes-óceán felett?

Konfliktusok idején úgy tűnik, hogy nagy ufo-aktivitás tapasztalható. Mintha a földönkívüliek azért jönnének, hogy megnézzék, megfigyeljék, hogy mi folyik itt, vagy akár még részt is vegyenek ebben. Ahogy hallottuk a Clifford Stone-nal készült interjúban, hogy amikor Vietnámban volt, egy B-52-es lezuhanása után földönkívüliekkel találkoztak. Szóval úgy tűnik, hogy Ázsia azon részén, a vietnámi háború idején erős földönkívüli aktivitás volt.

http://kozmikuskozzetetel.blogspot.hu/2016/07/kozmikus-kozzetetel-v15.html

http://kozmikuskozzetetel.blogspot.hu/2016/10/kozmikus-kozzetetel-vi6.html

A történet végén a féreglyuk felbukkanása természetesen nagyon izgalmas volt, hiszen ez éjszaka történt. A holdfény tükröződött a csészealjon, aztán megláttak egy alagutat, a féreglyuk túloldalán viszont nappal volt. Égbolt, felhők és napsütés. Szerinted mi történhetett ott? Mivel állunk itt szemben?

Meglátták az úti célt, megnyílt előttük egy ablak a célállomásukra. Nem tudom, hogy említettem-e ezt már a műsorban, de több alkalommal is hallottam ilyesmiről. Furcsa égboltot láttak, ami úgy nézett ki, mint ami nyilvánvalóan nem a Földön van. Szóval igen, többször is hallottam, amikor ilyesmiről beszélgettek.

A megfelelő látószögből keresztülláthatsz a portálon és látod, hogy hol a végállomás a másik oldalon?

Igen.

Az alagút leírása a szikrázó fényekkel mennyiben áll összhangban az általad hallottakkal?

Én korábban úgy magyaráztam ezt, hogy megtöri a fényt. Úgy néz ki, mint egy vibráló délibáb, én legalábbis ezt láttam.

Ez nagyon érdekes számomra, mert McCandlish nem tudja azt, hogy én mit hallottam Daniel-től, egy másik bennfentesemtől, aki elmondta, hogy a Montauk Projekten dolgozott és hogy a portálok megjelenhettek akár egy kávézóban is. És ilyen esetekben egy füves mezőt láttak ott, ahol egyáltalán semmilyen mező sem volt. Nézted a falat, és aztán ott volt ez a délibáb-szerű jelenség, mögötte a mezővel. Ezek a portálok nemcsak a téren, hanem az időn is átvisznek téged?

Igen. És megtanulták, hogyan manipulálják ezeket a portálokat, hogy a segítségükkel képesek legyenek az időben is oda-vissza utazgatni.

Rendben. Most pedig egy újabb részlet következik a Mark McCandlish-sel készített interjúból, amelyben egy személyes élményéről fog beszélni.

A FELVILLANÓ JELENSÉG

Mark McCandlish: 1994-ben az Angel stadionból, a Los Angeles Angels baseball-meccséről tartottam hazafelé – azt hiszem június vagy július lehetett. Kelet felé haladtam a Carbon Canyon-on keresztül. Chino-tól délnyugatra van egy terület, ami tulajdonképpen egy vadrezervátum. A távolban nagyfeszültségű villamosvezetékek futottak fel a dombra, és volt némi lakott terület, néhány ház, és abban néhány más dolog. Két-három kölyök társaságában voltam, együtt utaztunk az autóban. Akkoriban azon a vidéken Santa Ana-szelek jártak, így az összes érkező repülő, amely normál esetben keletről jön, nem tudott leszállni, mert a szél a hátuk mögül érkezett és ez csökkentette az általuk kapott felhajtóerő mértékét. Így aztán körbe repültek, nyugati irányból érkeztek a területre, majd továbbmentek kelet felé, hogy az onnan jövő szél által megkapják az extra felhajtóerőt. Így aztán ezek a gépek ott körözgettek, és láthattad a fényeiket, meg minden. Azt mondtam: „Öregem, tudjátok, elég nagy kihívás lehet a légi irányítás számára szervezetten tartani azokat a repülőgépeket, hogy egyikük se ütközzön össze." Végül aztán ufo-król kezdtünk beszélgetni, mert ez a dolog nagyon izgalmas volt. És ahogy erről beszéltem – a balesetekről, meg a levegőben történő összeütközésről – egy ragyogó fényvillanás történt. Mindannyiunk arcára kiült a döbbenet. És ez a ragyogó fényvillanás egyre nagyobb lett, és aztán újra összezsugorodott. Aztán volt egy másik pont is, ami ugyancsak elkezdett előtűnni az égbolton, 45 fokos szögben lejjebb ereszkedett, és ennek a mérete is egyre nagyobb lett. És aztán olyan volt, mintha egy majdnem láthatatlan lyuk lett volna az égen és ezzel az objektummal összehangoltan és annak nyomvonalát követve, párhuzamos csíkok kezdtek megjelenni. Egymással összehangoltan mozogtak és valamiképpen imbolyogtak. Mindegyik vonal különböző volt, valamelyik vastag, valamelyik vékony. De mindegyik aranysárga színű volt, és ezzel a dologgal összehangoltan mozogtak. Elkezdtem gondolkodni. Felhívtam a repülőteret. Azt mondtam: „Baleset történt? Összeütközött valaki?" „Nem." Miközben gondolkodtam, eszembe jutott, hogy ez a dolog a vadrezervátumba érkezett le. És nagyon szigorú iránymutatások szolgáltak arra, hogy senki sem tartózkodhat a parkban sötétedés után. Jelölések voltak kitéve erről. Ennek utánajártam. Vagyis nem akarják, hogy sötétedés után a park körül lófrálj. És most azt gondolom, hogy tudom is hogy miért. De az az objektum, amit én láttam, úgy tűnt, hogy éppen akkor jött ki az egyik ilyen átjárható féreglyukból. Ahhoz hasonlított, mint az a filmjelenet a legelső Star Wars filmből, amikor beugranak a fénysebességbe és aztán meg kiugranak a hiperűrből, a távoli csillagok képe elkezd egy-egy vonallá átváltozni.

Nos, ugyanez történik visszafelé is, mert amikor ez a dolog kiér az átjárható féreglyukból, tulajdonképpen magukkal húznak némit azoknak a csillagoknak a fényéből, amiket elhagytak az űr egy bizonyos pontján. Magukkal húzzák a fényüket. Így aztán azt látod, hogy azoknak a csillagoknak a fénye tulajdonképpen egy-egy vonallá változik, mindegyik csillagé. A nagyobb csillagoknak, amelyek közelebb voltak, nagyobb, vagy erősebb vonaluk van. Azok, amelyek halványabbak, távolabb vannak, azoknak meg egészen apró csíkjuk van. De ezek mind párhuzamosak és egymással összehangoltan mozognak. És ekkor rájöttem, hogy az aranyszín azoknak a fényeknek a vöröseltolódása, amelyek azokból a csillagokból származnak és amelyek szabad szemmel fehérnek látszanának. De ha a Doppler-effektusról beszélünk és egy fényforrástól való eltávolodásról, akkor vöröseltolódást kapsz, így a fény egyfajta aranysárga színűvé változik. Így jöttem rá erre.

Nos, mióta rájöttem, hogyan is néz ki ez a jelenség, és mióta Észak-Kaliforniába költöztem, valószínűleg legalább hat vagy nyolc alkalommal láttam ilyen eseményt – pár alkalommal ezek igen látványosak voltak. De ezek nagyon gyakoriak, különösen nyáron. Nem tudjuk, hogy miért. Úgy tűnik, hogy a nyár az az időszak, amikor gyakrabban történik ilyesmi. De olyan gyakran történik, hogy a helyi emberek, akik figyelik az eget, a csillagászatért rajongók, és olyanok, akik szeretnek ufo-kat nézni, vagy várják, hogy lássanak egyet, ők ezeket "felvillanások"-nak nevezik, mert olyan gyakran történnek ilyen esetek.

* * * * * *

Wilcock: Amikor McCandlish körülírta ezt a portál-jelenséget a belőle kijövő csíkokkal, mire gondoltál először?

Corey: Nagyon sok optikai-jellegű jelenség történik. Még a fény is elakadhat ezeknek a hajóknak a nyomában, miközben átutaznak ezeken a féreglyukakon. Hallottam olyanról, hogy amikor egy hajó belépett és elhagyta a féreglyukat, különböző típusú fényjelenségek történetek a levegőben.

McCandlish beszélt ezekről a felvillanásokról, amelyek elég gyakoriak. Én még nem igazán hallottam senkit, aki leírást adott volna erről. Gondolod, hogy ha valakik – akár földönkívüliek, akár az itteniek közül – portáltechnológiát használva ki- és beutaznak a légkörünkbe, a megfelelő időben és helyen tartózkodva ehhez hasonló fényjelenségeket láthatsz?

Sokkal több minden zajlik a fejünk felett, mint amiről tudomásunk van. Egy átlagember az egész napot azzal tölti, hogy a talajt bámulja. Nagyon kevesen állnak meg, hogy felnézzenek.

Így van. Szóval azt mondod, hogy lehetnek olyan légköri jelenségek, amelyeket a legtöbb ember észre sem vesz, mert annyira gyorsan történnek, és máskülönben nem nagyon láthatók?

Légköri és fényjelenségek, igen.

Egy olyan esetben, mint amilyenről az imént hallottunk, lehetséges-e hogy ez űrhajó volt? Vagy inkább egy természeti jelenség, amely a fényt ilyesfajta portáljelenséggé hajlítja?

Mindkettő lehet, mert ahogy elmondtam korábban a kozmikus hálózat működésével kapcsolatban, vagyis ahogy a Föld forog, a Föld, a Nap, továbbá a Nap és az ő csillaguk közti elektromágneses kapcsolódásának megfelelőnek kell lennie. Szóval ez ugyancsak megmagyarázza azt, hogy miért csak nyáron láthatóak, vagy lehetséges, hogy azért, mert ez az az időszak, amikor ezek a portálok a Föld bizonyos csomópontjain megnyílnak. És ahogy korábban is mondtam, ezek az elektromágneses csomópontok megnyílhatnak a föld alatt, az óceán alatt, a Föld felszínén és extrém magasságban fent a légkörben is.

A fenti interjúrészlet hallatán eszembe jutott az, amit a Discover magazinban olvastam valamikor az 1990-es években. Abban leírtak egy új jelenséget, ami bár nem igazán Aurora Borealis volt, de volt némi hasonlóság köztük. „Koboldoknak” nevezték őket. Ez volt az egyik típus. Aztán volt egy másik, amit pedig „tündéreknek” neveztek. Most, amikor visszagondolok ezekre, a „koboldok” és a „tündérek” leginkább egyenes vonalú fényoszlopok voltak, amelyeken látszólag volt egy nyílás, egyfajta tölcsér-szerű alakjuk volt. Szóval gondolod, hogy a „koboldok” és a „tündérek” arra lehetnek példák, hogy ezek a féreglyukak láthatóak a számunkra?

Nem, nem. Azok elektromágneses jelenségek. Van amelyik pozitív, és van amelyik negatív töltéssel rendelkezik. Nagyon sok elektromos becsapódást látunk, amelyek egy polaritásúak. És vannak olyanok, amelyek messze kinyúlnak az űrbe, és ezek más polaritásúak illetve töltésűek. Nagyon messze kinyúlnak az űrbe – ezek azok a bizonyos „koboldok” és „tündérek”.

Azt hiszem te mondtad, hogy maguk a portálok plazma alapúak?

A plazma sokkal inkább a bekövetkező elektromágneses fluxálás mellékterméke. Mint amikor McCandlish emlegette a Fluxliner-t (ARV), és hogy az hogyan hoz létre fényből egyfajta koronát a hajó körül, amely röntgen-sugarakat bocsát ki. Ez sokkal inkább ennek a mellékterméke.

http://kozmikuskozzetetel.blogspot.hu/2017/01/kozmikus-kozzetetel-vii20.html

Az egyik érdekes dolog, amit elmondott ebben az interjúrészletben, hogy bármi is jött keresztül ezen az állítólagos portálon, az úgy tűnik, hogy egyre nagyobb és nagyobb lett, amíg feléjük közeledett. Gondolod, hogy a méret növekedése egyszerűen csak a feléjük egyre csak közelítő objektum funkciójából ered, vagy valami más okozza?

Amikor keresztülmegyünk az idő-tér helyi torzulásain, amiket ugye portáloknak nevezünk, elmagyaráztam, hogy van ott egy fémrúd, amivel a portál ki- és bekapcsol, és aztán bemehetsz rajta. Leírtam, hogy hogyan lesz ebből egy három dimenziós gömb, és az emberek minden irányból ugyanakkor mennek be ebbe. És aztán a másik oldalon tűnnek elő. Nos, ahogy bemennek és kijönnek, olyan ferdülés van az idő-térben, hogy amikor bemennek, úgy tűnik, mintha összezsugorodnának. És amikor kijönnek, úgy tűnik, mintha megnagyobbodnának. Szóval amikor McCandlish-t erről hallottam beszélni, az alapján olyan volt, mintha közeledett volna feléjük. De ez arra a furcsa anomáliára emlékeztetett, ami akkor történik, amikor emberek vagy tárgyak jönnek ki és be ezeken a portálokon.

http://kozmikuskozzetetel.blogspot.hu/2017/01/kozmikus-kozzetetel-vii19.html

Szerinted lehet valamiféle kapcsolat a megalitikus kövekből készült építmények és a portáljelenségek között?

Igen. Az ősiek sok megalitikus építményt állítottak fel a Föld rácsrendszerén. Ez a rácsrendszer vezeti az elektromosságot és elvezeti azt a különböző csomópontokhoz... amelyek aztán portálokként nyílnak meg.

Rendben. A Mark McCandlish-sel készített utolsó interjúrészletben el fogja mondani nekünk az ő interpretációját arról az elnevezésről, amelyet Richard Dolan, a nagyszerű ufo-kutató talált ki. Ő fogalmazta meg azt az elgondolást, hogy a nemzetbiztonság érdekében zajló titoktartás kultúrájából egy szakadár civilizáció emelkedhet ki és hogy hogyan tudnak ezek a mérnöki visszafejtésből származó, antigravitációs technológiával működő ufo-k kolonizálni a Földtől távol, és ennélfogva egy olyan civilizációt alkotnak, amely teljes mértékben különálló a miénktől. Hallgassuk meg, hogy mit mond Mark MacCandlish erről a nagyon izgalmas koncepcióról.

SZAKADÁR CIVILIZÁCIÓ

Mark McCandlish: Azt hiszem a barátom, Richard Dolan volt az elsők egyike, aki elkezdett azon spekulálni, hogy ennek a fajta technológiának a közvélemény elől történő elkülönítése és elhallgatása olyan következményekkel járhat, hogy lehetséges az, hogy létezik egy olyan emberi populáció, amely magasabb szintű védettséget élvez. Akik ki vannak választva az intelligenciájuk, a képességeik és annak megértése által, hogy mi működteti ezeket a dolgokat. És azok, akik benne vannak ilyesféle dolgokban... minden valószínűség szerint soha nem beszélhetnek erről. Nem beszélhetnek a technológiáról. Nem fedhetik fel azt, amiről tudomásuk van. És ennek következtében, megalapították a saját társaságukat, a saját csoportjukat, a saját rendjüket, ahol összegyűlhetnek és együtt csoportosulhatnak. Valószínűleg van valamilyen településük is, talán az Antarktiszon. Úgy értem, hatalmas érdeklődés övezi azt, hogy mi folyik a mi Antarktiszunkon. Hallhattál John Kerry-ről, Richard Branson-ról és másokról, akik mind lerepültek oda, Isten tudja miért. De valami nagyon érdekes dolog történik ott. Nagyon sok minden utal arra, hogy Byrd admirális a II. Világháború után konfrontálódott egy fejlett technológiával rendelkező, elkülönült civilizációval odalent. Ennek eredményeként repülőgépek, személyzet és néhány hajó is odaveszett. A technológia valós. Tudom, hogy olyan dolgokat láttam, amelyek megmagyarázhatatlanok a hagyományos típusú meghajtórendszerek vagy technológia keretén belül – dolgokat, amelyek hihetetlen sebességgel haladtak át az égen, dolgokat, amelyek úgy tűnt, egyben az időt is manipulálják. És ha van egy társadalmad, amelynek rendelkezésére áll ez a fizika, ez a fajta technológia, úgy tűnik számomra, hogy a megfelelő körülmények között, ez a technológia világszerte felhasználható egy kis karfeszítésre, abban az értelemben, hogy mi történik politikailag, vagyis jó és rossz célokra egyaránt. Talán lehet egy mód arra, hogy valakit arra bátorítsanak, kezdje meg a III. világháborút. Amikor azt látod, hogy a kínaiak kardcsörtetésbe kezdenek és aztán hirtelen történik egy hatalmas ufo-észlelés a főváros, Peking felett. Ez megállásra készteti az embert. Elcsodálkozol, hogy vajon nem-e egy nagyon finom üzenetet kaptak arra vonatkozóan, hogy álljanak le ezzel.

* * * * * *

Wilcock: Láthatólag az egészet az mozgatja itt, hogy az ufo-jelenség mögött sokkal nagyobb mértékű a titoktartás, mint ahogy azt a legtöbb ember gondolná. És ez nyilvánvalóan központi eleme a műsorunknak. Érdekesnek találtam, hogy McCandlish az Antarktiszt említette, és nagyon sok olyan adatot hozott fel, amelyekről mi is beszéltünk már - látszólag anélkül, hogy tudta volna, miket fedtünk fel a műsorban korábban. Milyen érzéseid vannak ezzel kapcsolatban?

Corey: Nos, a szakadár civilizációval kapcsolatban, az egyik nemrégiben tett helyzetjelentésemben említést tettem egy Antarktiszon lévő 51-es körzetről, és hogy sok jég alá épített bázisuk van, amiket a Jégfurat Projekt során építettek.

Ezek hatalmas, kutatás-fejlesztésre szánt létesítmények. Lakják és használják is ezeket a bázisokat - pl a Lockheed Martin. És nem csak ez, hanem egy űrkikötő is van, ami korábban a nácik űrkikötője volt, és amit átadtak nekünk az 50-es évek végén, 60-as évek elején és mi átalakítottuk azt a saját űrkikötőnkké. Ez egy nagyon sűrűn használatos űrkikötő.

http://kozmikuskozzetetel.blogspot.hu/2017/01/kozmikus-kozzetetel-vii19.html

De ugyanakkor arról se feledkezzünk meg, hogy egy szakadár civilizáció koncepciója nem új keletű találmány. Már az ókorban is létrejöttek ilyenek. Ősi civilizációknak voltak papi kasztjaik, és ezeknek a papi kasztoknak a tagjai mérnökök voltak. Az összes tudást a papi kaszt őrizte. Ezeket még a királyok előtt is titokban tartották. Azokban az időkben, amikor ilyen típusú technológiákat fejlesztettek, a fejlesztést a saját civilizációjuktól elkülönülten végezték. És aztán sokuk leköltözött a föld alá, vagy elmentek más bolygókra és ott bázisokat hoztak létre. Néhányuk pedig most itt van körülöttünk földönkívüli csoportokként látjuk őket repkedni az égboltunkon. Legalábbis mi azt gondoljuk róluk, hogy ők földönkívüli csoportok.

Mit gondolsz, mi a valószínűsége annak, hogy ez a szakadár civilizáció valaha is be fogja gyógyítani ezt az elszakadást a földi emberiséggel egy olyan szinten, ahol tudomást szerzünk a létezésükről és képesek leszünk bizonyos mértékig kapcsolatba kerülni velük?

Nagyon meglepődnék, ha saját maguk fednék fel magukat. Úgy értem, a teljes szakadár civilizáció, amely a legfejlettebb technológiával rendelkezik. Sokáig nagy valószínűséggel csak a másik titkos űrprogramok egyikéről fogunk hallani. De az egyetlen mód, amit látok arra, hogy felfedjék ezt, az egy hatalmas méretű adatáradat, vagy valamiféle esemény, aminek során ez az információ kikerül a nyilvánosság elé a szakadár civilizációkat futtató, hatalmon lévők akarata ellenére.

Mit gondolsz, hogyan fog ez kibontakozni? Mert úgy tűnik, hogy azon koncepció alapján, ahogy ez a szakadár civilizáció működött, nekünk nincs meg az a képességünk, hogy kiküldjük a saját drónjainkat, hogy ott körözgessenek a Hold körül és megnézzük, hogy mi van a Hold sötét oldalán. Mi, vagyis az átlagos népek, nem rendelkezünk azzal a képességgel, hogy kijussunk az űrbe. Aztán vannak olyan fickók, mint pl Elon Musk és Richard Branson, akik létrehozták a maguk kis űrprogramját és megpróbálják fellőni a rakétáikat, és amikor ezek felrobbannak, úgy tűnik, hogy szabotázs történt. Szóval végső soron hogyan fogjuk megtapasztalni ezt? Hogyan jutunk el odáig?

http://iho.hu/hir/felrobbant-az-urturistak-raketarepulogepe-141031

http://ujvilagtudat.blogspot.hu/2016/09/a-spacex-raketa-felrobbanasa.html

Nos, ezek a dolgok mind titokban történnek. A fegyverek, a programok, amelyek - mondjuk úgy – szabotálják ezt a két civil űrprogramot, szóval ez mind titokban történik. Ha valamiféle adatáradat és nagy mennyiségű információ kerül ki, amivel majd nem lehet vitatkozni, akkor a titkolózásnak vége. El tudnak majd bújni a függöny mögé, vagy ahová csak akarnak, de ettől mi még tudni fogjuk, hogy ott vannak.

Mit gondolsz, mi lehet majd a végjáték, már ami a szakadár civilizációt illeti? Ha még mindig a Naprendszerünkben élnek, védtelenek maradnak majd, ha valamiféle nyilvánosságra hozatal történik. Ha tényleg el akartak szakadni, nem kellett volna megszakítaniuk minden kapcsolatot a Naprendszerünkkel és elmenniük valahová máshová?

Ezt már megtették. Más csillagrendszerekben is élnek. Vannak bázisaik más csillagrendszerekben. Terveik voltak arra, hogyha egy bizonyos ponton, amikor úgy néz ki, hogy az információk közzé lesznek téve a közvélemény vagy a hierarchiában középen elhelyezkedők számára – olyanok számára, akik képesek „harapni”, tehát a katonai-ipari komplexum bizonyos csoportjai számára – és ha ezek az emberek elkezdik felfedni ezeket az információkat, a hatalmon lévők – akik részei ennek a szakadár civilizációnak – azt tervezték, hogy elmenekülnek a Naprendszerünkből és elmennek egy másik csillagrendszerbe.

http://goodethungary.blog.hu/2015/12/01/cobra_attekintes_a_titkos_urprogramokrol_2_resz

Mit gondolsz, a „külső korlátnak” nevezett dolog milyen hatással lesz erre a tervre?

A külső korlát lehetetlenné tette ennek a tervnek a megvalósulását. Itt ragadtak velünk. Ha a Teljes Nyilvánosságra hozatal megtörténik, akkor – ahogy te mondtad – védtelenek maradnak. Azonosítják őket és mindenki vethet majd egy pillantást rájuk és arra, hogy mit tettek azért, hogy eltitkolják előlünk a szakadár civilizációjukat – ez jelentős részét fogja képezni a közzétételnek.