Kozmikus Közzététel – VII/9.

A BIZONYÍTÉKOK IGAZOLÁSA MICHAEL SALLA-VAL – A Kozmikus Közzététel sorozatban az exopolitika témakörének egyik legnevesebb kutatója, Michael Salla is tiszteletét teszi, hogy a William Tompkins és Corey Goode által elmondottak közti egyezőségek mellett a titkos űrprogramok történeti, politikai vonatkozásairól beszélgessen a műsor házigazdáival. A Michael Salla vendégszereplésével készült két epizód első része következik.

(Szerk – Dr. Michael Salla neve jól ismert lehet a magyar olvasók előtt is. Politikatudományokkal foglalkozó emberként főként a kiszivárogtatók vallomásainak módszeres és alapos kutatásával, elemzésével és összevetésével foglalkozik, vizsgálva a földönkívüli kérdéskör társadalmunkra, politikai viszonyainkra gyakorolt hatását. Számos kiszivárogtatóval készített megszámlálhatatlan órányi interjút, a katonai programokban részt vevő személyek sok esetben Salla segítségével léptek először nyilvánosság elé. Írásainak fordításai rendszeres jelleggel olvashatók az Újvilágtudat blogon, „Jelentés a földönkívüli fajok tevékenységéről és indíttatásairól” című összefoglaló, alapvetésként szolgáló munkáját pedig szinte mindenki olvashatta már, aki kicsit is érdeklődik a téma iránt. http://aranylaci.freeweb.hu/idegenek/jelentes.htm)

Wilcock: Itt vagyunk Corey Goode-dal és ezen a héten különleges vendégünk Michael Salla lesz az Exopolitikai Intézettől (Exopolitics Institute). Nagy móka vár ma ránk, ugyanis William Tompkinsról és azokról a bámulatos kutatásokról fogunk beszélgetni, amiket Michael Salla végzett annak érdekében, hogy igazolja azokat az eléggé vérlázítónak tűnő állításokat, amikről ebben a műsorban beszélgettünk. Corey, üdvözöllek újra itt.

Corey: Köszönöm.

Wilcock: Dr. Salla, köszöntelek a műsorban.

Dr. Michael Salla: Köszönöm David.

Wilcock: Weboldalad "Exopolitika" névre hallgat (http://exopolitics.org/), ami elsőre magától értetődőnek hangzik, de szeretném, ha először is definiálnád nekünk, hogy te mit értesz "exopolitika" alatt.

Salla: Rendben. Nos, nemzetközi politikát tanítottam az Amerikai Egyetemen Washington D.C-ben, amikor először futottam bele a földönkívüli életről és eltitkolt technológiákról szóló információkba. Minél inkább tanulmányoztam és vizsgáltam ezt, rájöttem, hogy mindez nagyon is valós. Kerestem, hogy mi is lenne a leginkább megfelelő kifejezés, amivel le lehetne írni ezt. És mivel a nemzetközi politika területén ténykedtem, nyilvánvaló volt, hogy valami köze van a politikához és mivelhogy létezik exobiológia és exoplanetológia, így aztán az volt a logikus, hogy ez „exopolitika” legyen. Azóta kezdtem el kutakodni e témakörben.

Wilcock: Amikor azt látjuk, hogy az emberek a Voyager 2-ről beszélnek... és a kis Pioneer-táblákról, amibe két emberi alak van belevésve...
https://hu.wikipedia.org/wiki/Pioneer-t%C3%A1bla 

illetve hogy itt vagyunk, itt lehet minket megtalálni...

A kutatásaid alapján eljutottál-e arra a következtetésre, hogy mindez talán felesleges volt? Tényleg egyedül vagyunk, vagy már kapcsolatba léptek velünk?

Salla: Nos, határozottan, ha megnézzük az évek során előállt összes kiszivárogtató beszámolóját és azoknak a szemtanúknak a vallomásait, azon emberekét, akik tapasztalatokkal rendelkeznek, akkor a kérdés nem is az, hogy vajon egy nap mi fogjuk-e felfedezni a földönkívüli életet vagy ők fognak felfedezni minket. Már hosszú ideje felfedeztük, hogy tényleg látogatnak minket és interakcióba kerültek velünk, és az egész arról szól, hogy rájöjjünk, ki áll kölcsönhatásban kivel, melyik kormányzati ügynökség, melyik katonai részleg vesz részt ebben, továbbá a felfedésről és az együttműködés mértékéről. Ez az, ami engem leginkább érdekel, mert mindig is tudni akartam, hogy mi működteti a nemzetközi politikát. Minél többet tudunk a létező megállapodásokról, annál többet fogunk tudni arról, hogy mi áll valójában a nemzetköz politika mögött.

Wilcock: És amikor rájövünk, hogy az összes ilyen döntést bárminemű szavazás vagy nyilvános jóváhagyás nélkül hozzák meg... hogyan helyezed el magad ebben az exopolitikai dialógusban?

Salla: Amit politológusként valójában tenni próbálunk, az nem is annyira az, hogy értékítéletet mondjunk arról, milyen politikák megfelelőek illetve nem megfelelőek, hanem egyszerűen csak megpróbálunk átláthatóságot hozni az egész témakörbe. Mert minél több minden válik átláthatóvá annál jobb döntéseket tudsz hozni arról, hogy mit kellene tenni, vagy mit nem kellene tenni. És aztán persze az elszámoltathatóság.... Ez kulcsfontosságú. Politológusként mindig azt keresed, hogy hogyan tehetnénk az embereket elszámoltathatóvá. Hogyan tehetnénk a politikusokat, döntéshozókat elszámoltathatókká a tetteikért? És ahhoz, hogy ez lehetővé váljon, szükséged lesz az átláthatóságra. Amikor megnézzük az egész földönkívüli jelenséget, nagyon kevés átláthatósággal találkozunk. Ez azt jelenti, hogy azok az emberek, akik ezt művelik és akik mindannyiunkat érintő döntéseket hoznak, anélkül teszik ezt, hogy ismernék a közvélemény, a politikusok, képviselők véleményét, akiknek ott kellene lenniük és valamilyen módon szabályozni ezt az egészet - és hozzá nulla elszámoltathatóságuk van. Szóval számomra ez lenne a valódi cél – valamiképpen átláthatóságot hozni, megvilágítani ezt az egész jelenséget.

Corey: Igen, az átláthatóság hiánya nagy problémát jelent, és itt jönnek képbe a kiszivárogtatók. Igaz? Egy ideje kapcsolatban állsz William Tompkins-sal.

Salla: Így van. William Tompkins esete nagyon érdekes, mert amikor először hallottam róla 2015 végén, 2016 elején, rádióinterjúkat hallgattam tőle és a vallomása hihetetlen volt. Szerencsére ismertem azt a kulcsfontosságú személyt, aki részt vett a könyve elkészítésében, ami 2015 decemberében került a nyilvánosság elé "Földönkívüliek által kiválasztva" címmel.

Dr Robert Wood kollégám volt és így aztán megtaláltam őt és azt mondtam neki: "Hogyan sikerült összejönnöd azzal az emberrel, Bill Tompkins-szal, akinek ilyen hihetetlen története van?" És Bob elmondott nekem mindent Bill Tompkins történetéről.

http://kozmikuskozzetetel.blogspot.hu/2016/07/kozmikus-kozzetetel-v16.html

http://kozmikuskozzetetel.blogspot.hu/2016/07/kozmikus-kozzetetel-v17.html

Corey: Igen. Bob-ot a gyakorlatiasságáról ismerik.

Salla: Pontosan. Korábban dolgoztunk már közösen Bob-bal bizonyos – különösen Kennedy meggyilkolásával kapcsolatos - dokumentumok hitelesítésében. Véleményem szerint Bob tényleg a dokumentumok hitelesítésének egyik vezető szakértője, különösen azon dokumentumoké, amelyek a titkos projektekkel foglalkoznak. Ő pedig azt mondta, hogy Bill Tompkins a nagy dobás, és hogy valóban azokban a nagyon titkos programokban vett részt, amelyet a Haditengerészet irányított és aztán egy évtizeden keresztül a Douglas Aircraft Company-nál dolgozott és hogy az ő információi hitelesek. Úgyhogy ennek utánamentem. 2016 januárjában elmentem, hogy interjút készítsek Bill Tompkins-szal. 10 órányi videóinterjút vettünk fel vele és tényleg megpróbáltunk a történetének mélyére ásni. Aztán pedig belevetettem magam az ellenőrzés folyamatába. Hogy mennyire megalapozott az, amit elmondott és hogy azok a személyek, akiket említett, vajon tényleg léteznek-e? Mert Bob igazolni tudta Bill Tompkins történetének azt a részét, hogy 12 éven keresztül, 1950-63-ig a Douglas Aircraft Company-nál dolgozott. De mi van azzal az időszakkal, amikor a Haditengerészet légibázisán volt San Diego-ban? Az le van-e ellenőrizve? A nevek, akiket említett – azok a személyek vajon tényleg léteznek-e? Az egyik legproblémásabb rész a programot állítólagosan irányító admirális személye volt, akinek a nevét tulajdonképpen elírták a könyvben. Szóval semmilyen módon nem tudtuk leellenőrizni, hogy ez a fickó valóban létezik-e.

Wilcock: Amikor a videobejegyzésekben Tompkins-t halljuk, olyan mintha azt mondaná: "Rick Obatta". Vagyis úgy hangzik, mintha a fickó neve Rick lenne. Mi volt az a titok, amely fényt derített erre? Merthogy én is azt gondoltam, hogy ezt a fickót Rick-nek hívják.

Salla: Nos, a könyvben "Rick Obatta"-ként említik. Mi pedig nem találtunk egyetlen "Rick Obatta" nevű admirálist sem, de aztán végül áttörés következett be. Az történt, hogy kiderült, a neve "Rico Botta”, B-O-T-T-A. Szóval amikor rájöttünk a valódi nevére, onnantól könnyű volt felkutatni az életrajzát és rájönni, hogy igen, ez a fickó valóban a Haditengerészetnek dolgozott, admirális volt és a Haditengerészet légibázison szolgált San Diego-ban. Amit viszont nagyon érdekesnek találtam, hogy miközben megpróbáltuk igazolni, hogy vajon ez az admirális tényleg létezett-e, és rájöttünk, hogy Rico Botta a neve... semmit sem találtunk róla az interneten. És aztán éppen abban az időben, 2016 márciusában, varázslatos módon, a Haditengerészet pilótáinak "The Golden Eagles" (Arany sasok) című weboldalán találtunk Rico Botta admirálisról egy egyoldalas életrajzot, szinte a semmiből. Úgy tűnt, mintha segítséget kaptunk volna a Haditengerészet olyan embereitől, akik segíteni akartak nekünk ebben.

Corey: Pontosan. Így van.

Salla: Merthogy 2016 márciusát megelőzően abszolút semmi sem volt az interneten Rico Botta-ról.

Corey: Nagyon is valószínű, mivelhogy Tompkins felfedéseit jóváhagyták.

Salla: Ez így van, Tompkins-nak segítenek. És számomra mindez nagyon erőteljes megerősítése volt annak, hogy vannak olyan emberek a Haditengerészetnél, akik azt akarják, hogy ez a sztori nyilvánosságra kerüljön. Mert amint ez az egyoldalas életrajz kijött, attól kezdve képesek voltunk kellő körültekintéssel több mindent találni Rico Botta-ról, a történetéről, hogy a Haditengerészet mely részlegeiben vett részt a san diego-i Haditengerészeti légibázist követően. Szóval ez egy nagy áttörés volt, mert valóban meg tudtuk erősíteni, hogy Rico Botta kulcsfontosságú részét képezte Tompkins történetének, amikor a Haditengerészet légibázisán dolgozott San Diego-ban.

Wilcock: Nos, Michael, szeretnék egy kicsit visszakanyarodni, mert elismert ufo-kutatóként te voltál az egyes egyedüli ember ezen a területen, aki a többiekkel szembemenve előálltál és valóban hittél abban, hogy Corey története hiteles. Mi késztetett téged arra, hogy Corey-t hitelesnek véld?

Salla: Így van. Nos, az egyik dolog, ami segített nekem ebben, hogy láttam, a beszámolója mennyire konzisztens és hogy a testbeszéde is nagyon konzisztens. Amikor először elkezdtünk kommunikálni 2015 elején, készítettünk néhány e-mail interjút. Azt hiszem kb egy tucatnyit csináltunk.

Corey: Így van.

Salla: Corey válaszolt a kérdésekre, én elolvastam e kérdésekre adott válaszait és nyilvánosság elé tártam őket, így az emberek el tudták olvasni, hogy mi mondott Corey. Ami nagy segítségemre volt, hogy láthattam őt a műsorotokban válaszolni ezekre a kérdésekre és ezek pontosan illeszkedtek azzal, amiket korábban leírt. Mert amikor írásban válaszolsz, az agyad egy bizonyos részéhez férsz hozzá, a bal agyféltekédhez. És amikor verbálisan válaszolsz egy interjúban, akkor pedig a jobb agyféltekédet használod. De az általa elmondottak passzoltak, a vallomása ugyanaz volt. És aztán nagyon sok minden került elő, ami ugyancsak illeszkedett az adott körülményekhez. Az egyik ilyen, ami számomra nagyon fontos, amikor Corey a Marsra tett utazásáról beszélt 2015 közepén, amikor is azt mondta, hogy elment Gonzales-szel, hogy rabszolgasággal kapcsolatos visszaéléseket vizsgáljon ki a Marson és leírta, hogy elmentek az egyik kolóniára, ahol a létesítmény brutális vezetője diktátorként irányította az egészet. Nos, ugyanakkor, amikor Corey előállt ezzel az információval, a Brit Bolygóközi Társaság tartott egy szimpóziumot Londonban, ahol harminc vezető repülőmérnök és agytrösztbe tartozó ember, továbbá néhány kormányzati képviselő megvitatta azt a nagy problémát, hogy hogyan lehetne elmozdítani a helyéről a Marson lévő vállalat diktátorát. Mintha a Marson létezne egy bázis a jövőben, amin diktatúra van. És az egész arról szólt, hogy hogyan lehetne eltávolítani a pozíciójából egy ilyen embert.

http://ujvilagtudat.blogspot.hu/2015/06/egy-mars-kolonia-diktator-megdontese.html

Továbbá nagyon sok más egyezőség is volt még. Obama elnök aláírt egy törvényjavaslatot, amely lényegében mentesítette volna az űrbányászatot mindenféle felügyeleti szabályozás alól, ami azt jelenti, hogy minden visszaélés, amely az űrben történik - pl űrbányászat során rabszolgamunkával kapcsolatos vállalati visszaélések - szóval mindez mentesül mindenféle kormányzati szabályozás hatálya alól egészen 2022-ig.

http://ujvilagtudat.blogspot.hu/2015/12/obama-alairt-egy-torvenyjavaslatot.html

Szóval mindez azzal egy időben kezdődött, ahogy Corey előállt ezzel az információval. És számos más ilyen dolog történt.

Wilcock: Egy másik említésre méltó dolog azt hiszem, hogy te írtad az első könyvet, amelyben említést tettél Corey Goode-ról.

Salla: A könyv címe "Insiders Reveal Secret Space Programs & Extraterrestrial Alliances" („Bennfentesek felfedik a titkos űrprogramokat és földönkívüli szövetségeket”). Ehhez nagyon sok olyan információt felhasználtam Corey beszámolóiból, amit az e-mail interjúk során osztott meg velem. Nagyon sok anyagot felhasználtam és körültekintően megvizsgáltam, hogy hogyan passzol mindez a történelmi dokumentumokkal. Az egyik kulcsfontosságú dolog, amit Corey mondott, hogy a náci Németország egy titkos űrprogramot fejlesztett és a náci Németországból illetve az Antarktiszon működtette azt. Megnéztem, hogy milyen bizonyítékok vannak arra, hogy a nácik ténylegesen felállítottak egy titkos űrprogramot. Történelmi dokumentumok találhatók erről, amelyek alátámasztják mindezt. Egy egész sor dokumentum volt arról, hogy a fasiszta Olaszországban 1933-tól Benito Mussolini felállított egy titkos agytrösztöt, hogy tanulmányozzanak egy repülő csészealjat, amelyet begyűjtöttek – az olaszok 1933-ban felfedeztek egy repülő csészealjat és Guglielmo Marconi vezetésével felállítottak egy szigorúan titkos csoportot arra, hogy tanulmányozzák ezt. Ő volt a vezetője ennek a csoportnak.

És mindez megmutatta, hogy Olaszország már 1933-tól tanulmányozta ezt a jelenséget. Aztán nem sokkal azt követően, hogy Olaszország megállapodást kötött Németországgal, megosztották egymással a technológiáikat és a felfedezéseiket. Mindez alátámasztotta azt, amit Corey elmondott.

Corey: És aztán William Tompkins könyve is kijött, amiben nagyjából ugyanezeket említi, és Tompkins egész idő alatt írta, míg mi ezt a műsort készítettük.

Salla: Pontosan. Lényegében az történt, hogy Bob Wood szerzett egy példányt a könyvemből és megosztotta azt William Tompkins-sal, és azt mondta: "Ez nagyon hasonlít ahhoz, amit te mondtál", mert az én könyvem 2015 szeptemberében jött ki, Bill Tompkins könyve pedig 2015 decemberében. A könyvben alapvetően megvizsgálom a beszámolódat és a titkos űrprogramok történetét, a náci Németország szerepét a két különböző programmal – az egyik Németországban, a másik az Antarktiszon – és ez benne van a könyvben. És Bill Tompkins elolvasta ezt és azt mondta: "Oh, te jó ég! Hogyan került ki ez az információ? Azt hittem, hogy én vagyok az egyetlen, aki tud erről és elő akartam állni vele." De teljesen meg volt döbbenve azon, hogy valaki megosztotta már ezt ő előtte. Szóval ez számomra is nagyon fontos megerősítése volt annak, amit te mondtál.

Corey: És tudom, hogy azóta sok kutatást végeztél Tompkins-szal kapcsolatban. Mennyi összefüggést találtál a kutatásaid során? Konzisztens volt?

Salla: Oh, nagyon sok összefüggést találtam. A kezdetektől fogva, hogy hogyan kezdődött, és aztán az amerikai Haditengerészet szerepe, hogy felállítsák a saját programjukat, hogy tanulmányozzák azt, amit a németek csináltak, aztán elkezdték a mérnöki visszafejtés folyamatát és megtervezték a saját hajóikat. Nagyon fontos megerősítése volt annak, amit Tompkins megosztott.

Wilcock: Corey, Michael említette az előbb, hogy a fasiszta Olaszország talált egy ufo-t. Soha sem hallottam tőled ezt a műsorban, vagy a beszélgetések során, és nem beszéltünk arról sem, hogy mi volt a szerepe a fasiszta Olaszországnak a németek titkos űrprogramjában. Van erről bármilyen tudomásod?

Corey: Igen. Igen. Nagyon sok földalatti vagy hegyek belsejébe épített bázisuk volt Olaszországban. Voltak területek Olaszországban, ahol megengedték nekik, hogy technológiákat fejlesszenek, és ezeknek egy részét Olaszországban fejlesztették.

Salla: Amit nagyon érdekesnek találtam, és ami megegyezett Corey és Bill Tompkins beszámolójában, hogy Marconi nagyon sok információt vitt magával Dél-Amerikába, hogy ott elindítson egy programot – ez sokkal inkább egy magánprogram volt – és Bill Tompkins ugyanezt mondta, hogy Marconi elkezdett valamit Dél-Amerikában és hogy az olaszoknak tulajdonképpen volt egy hatalmas űrprogramjuk. Ez is olyasmi, ami egybecseng Bill és Corey beszámolóiban.

Wilcock: Michael, végeztél kutatásokat a Haranggal (Die Glocke) és a németek antigravitációs kutatásaival kapcsolatban? Foglalkoztál ezzel a könyvedben?

Salla: Igen. Ez a nácik törekvése volt arra, hogy a háború során fegyverré alakítsák az ilyen típusú technológiákat. Ez része volt annak a programnak, amit a náci SS vezetett Kammler irányításával. Vannak olyan tanúk, akik beszéltek a náci harangról és hogy ez olyasmi volt, amit nem sikerült fegyverré alakítaniuk, de nagyon sok vezető náci tudós ment le az Antarktiszra. Ott fejlesztették a legambiciózusabb és végső soron leghatékonyabb űrprogramjukat.

Corey: Így van. És a nem-kinetikus fegyvereket. Energiafegyvereket.

Salla: Pontosan.

Wilcock: Vizsgáltad a Magasugrás Hadműveletet is? Mert ez az egyik legfigyelemreméltóbb dolog Corey beszámolójában, hogy egy tervezett invázió zajlott le az Antarktiszon a II. Világháború után, hogy megpróbálják legyőzni az odalent lévő náci bázist. Kutatásaid során vizsgáltad ezt?

Salla: Igen, pontosan. Ez egy nagyon fontos része Corey beszámolójának, és olyasvalami, ami már évek óta érdekel engem. Nagyon sok pletyka és nagyon sok információ van a Magasugrás Hadműveletről azzal kapcsolatban, hogy Byrd admirális és alakulata pontosan mivel is találkozott odalent. Amit nagyon hasznosnak találtam Bill Tompkins beszámolójából, hogy nem csak az a csata volt, aminek során a Haditengerészet valamiképpen megpróbálta kiütni a nácik bázisát 1946-47-ben, hanem ennek előzményeként, Byrd admirális lement az Antarktiszra már 1945-46-ban, hogy tárgyaljon a nácikkal. Vagyis volt egy tárgyalási kísérlet arra, hogy tárgyaljanak a nácikkal, és ez a kísérlet nem járt sikerrel. Továbbá a britek ugyancsak leküldtek egy különleges alakulatot 1945 nyarán, rögtön a II. Világháború végén, augusztusban, rögtön a japánok megadása után. Tehát ez azt jelenti, hogy augusztusban a japánok megadása után - négy hónappal később - mind az angolok, mind pedig az amerikaiak leküldtek csoportokat az Antarktiszra, hogy megtalálják a németeket, megtalálják a bázisaikat és tárgyalásokba kezdjenek velük. Mert az SS-szel tárgyaltak a háború végén, így azt gondolták, hogy ugyanezt megtehetik az Antarktiszon lévő nácikkal is, de ez a tárgyalási kísérlet végül kudarcba fulladt. Bill Tompkins szerint amikor Byrd admirális visszament Washington D.C-be és azt mondta, hogy „a tárgyalások kudarcba fulladtak", akkor döntött úgy a Haditengerészet, hogy a következő lehetőségként - ami a déli féltekén 1946-47 nyarát jelentette - útjára indítják a 68-as alakulatot, ami lényegben a Magasugrás Hadművelet volt. Persze mindez időt adott a németeknek ahhoz, hogy odalent befejezzék az irányított energiafegyverek fejlesztését, így beszerelhették azokat a repülő csészealjaikba, hogy amikor az amerikai Haditengerészet felbukkan, ezek a csészealjak nagyon hatékonyan harcolhassanak a Haditengerészet legjobb vadászgépei ellen és ki tudják iktatni a csatahajóikat és más hajókat is.

Corey: Tompkins a beszámolója során említett-e magas rangú találkozókat az USA és a nácik szakadár frakciója között Argentínában vagy az Antarktiszon?

Salla: Azt mondta, hogy 1945-46-ban Byrd admirális lement az Antarktiszra, hogy konkrét tárgyalásokat folytasson.

Corey: Mert én olvastam arról, hogy magas rangú találkozók történtek az Antarktiszon.

Wilcock: Ugyanebben az időszakban?

Corey: Így van.

Salla: Igen, akkor azt hiszem ez összhangban lehet, mert többféle történet is volt arról, hogy Hitler, Kammler és Bormann mind lementek Dél-Amerikába, és felállítottak ott egy politikai hatalmat, vagy politikai központot, a Negyedik Birodalom politikai központját.

Corey: És egyben kapuőrei lettek mindannak, ami az Antarktiszon zajlott.

Salla: Így van. Igen, szóval tárgyalások vagy találkozók történhettek ott, de Byrd admirális úgy tűnik, egyszerűen csak lement oda, hogy lefolytassa ezeket a találkozókat – Bill Tompkins szerint.

Wilcock: Biztosan emlékeztek arra a bennfentesre, akit Richard Dolan interjúvolt meg, és aki azt mondta, hogy egy bizonyos ponton az Egyesült Államok elnökének volt egy terve arra, hogy megtámadja az 51-es körzetet. Úgy gondolom, hogy hasznunkra válna, ha megosztanád, hogy a Magasugrás Hadművelethez kapcsolódóan te mit tudsz erről.

Corey: Azt hiszem az elnök lényegében azzal fenyegetőzött, hogy megtámadja őket a hadsereggel – az Első Hadosztállyal, vagy valami ilyesmi.

http://ujvilagtudat.blogspot.hu/2013/05/eisenhower-azzal-fenyegetozott-hogy.html

Salla: Igen, így van. Ezt a kiszivárogtatót először Linda Moulton Howe interjúvolta meg 12 évvel ezelőtt. A „Cooper” álnevet használta és azt mondta, hogy egy CIA csapatnak a tagja volt, akiknek Eisenhower azt parancsolta, hogy menjenek el az 51-es körzetbe, az S4 létesítménybe és nézzék meg, hogy mi folyik ott - ugyanis Eisenhower megérezte, hogy kikerült a körforgásból. A nácikkal, földönkívüliekkel kötött megállapodások alapján Eisenhower feltételezte, hogy elnökként, a hadsereg főparancsnokaként valamiféle parancsnoki láncolatnak léteznie kellene, merthogy korábban létezett. De világossá vált számára, hogy azoknak az embereknek, akik az 51-es körzetet irányítják, különböző elképzeléseik vannak arról, hogy hogyan futtassák ezt a programot. Ez pedig feldühítette Eisenhower-t, mert neki nem volt problémája a titoktartással, hogy a dolgokat titokban kell tartani, viszont nagy problémája volt azzal, ha mindez kikerül a parancsnoki láncolatból. Így amikor rájött erre, eldöntötte, hogy az Első Hadosztályt fogja használni - ami Denverben, Colorado államban állomásozott - hogy megtámadja az 51-es körzetet, ha nem adnak át neki egy teljes jelentést arról, hogy mi zajlik ott. Szóval Cooper, ez a kiszivárogtató, tagja volt annak a csapatnak, amely lement az S4 létesítménybe. Leírta, hogy mit látott a létesítményben, és azt mondta, hogy kilenc űrhajó volt ott. A kilencből négyről azt mondta, hogy a náci Németországból valók. A négyből kettő a legelső Vril hajók közül való volt, amelyeket Maria Orsic és a Vril társaság fejlesztett... a másik kettő Haunebu volt, amit a náci SS fejlesztett a felfegyverzési program keretében. A több öt hajó pedig földönkívüli jármű volt. Tehát Cooper tanúvallomása fontos, mert egy újabb független forrásaként számol be arról, hogy a náci programoknak részét képezték repülő csészealjak és hogy az amerikai hadsereg rendbe hozott pár ilyet. Könnyíteni akart a lelkén azzal, hogy elmondta ezt. Azt akarta, hogy tiszta legyen a lelkiismerete azzal, hogy elmondja az igazságot néhány igazán fontos történelmi eseményről, amikhez köze volt és nem akarta mindezt magával vinni a sírba. Szóval ő azon kiszivárogtatók egyike, akiknek az a meggyőződése, hogy a közvéleménynek tudnia kell ezekről az információkról és önmaguk számára nagy kockázatot vállalva, felvállalják, hogy megosztják velünk ezeket.

Wilcock: Corey, ott voltak ugyebár a nácik az Antarktiszon. Megpróbálkoztak egy invázióval ellenük, de ez a kísérlet elbukott. Aztán ott volt Eisenhower, aki szintén megpróbálkozott egy invázióval az 51-es körzet ellen. Szintén elbukott. Aztán figyelmeztette a népet a katonai-ipari komplexumra. Hogyan látja a Szövetség, hogyan fog megtörténni a Közzététel? Mert amikor az emberek rájönnek azokra az exopolitikai dolgokra, amikről Salla beszél, eléggé feldúltak lesznek attól, hogy ezek a nem-kormányzati dolgok már 70 éve zajlanak.

Corey: Így van. Nos, a Szövetség nézőpontja az, hogy gyerünk, tépjük le a ragtapaszt és indítsuk el a gyógyulást. Akikkel a Titkos Űrprogram Szövetség szembekerül, az a különböző országok Földi Szövetsége, néhányuk a BRICS országok közül való. Összejöttek és megbeszélésekbe kezdtek az ún. Cabal-lal. A Szövetségnek is sok veszítenivalója lehet ezzel a Közzététellel, de úgy döntöttek, hogy egy nagyon hosszan, évtizedekig elhúzódó közzététel hajtanak végre. És ez nem valami jó dolog. Ami valójában történik a Titkos Űrprogram Szövetségen belül, hogy megpróbálják egy kicsi megolajozni a kerekeket és nyilvánosságra hozzák a Antarktisszal kapcsolatos információkat, mielőtt a Cabal előállna ennek sterilizált verziójával. Ez tehát a Titkos Űrprogram Szövetség kísérlete arra, hogy ellehetetlenítse a Cabal steril közzétételét.

Wilcock: Michael, elmondtad, hogy átláthatóságot akarsz és ebbe az átláthatóságba bele kell kalkulálni azt is, hogy néhányan teljesen megőrülnek és erőszakossá válnak. Miből gondolod, hogy az átláthatóság kulcsfontosságú részét képezi az exopolitikai ügyek megoldásának?

Salla: Azért, mert ha átláthatóság van, akkor az magával hozza az elszámoltathatóságot is. Kongresszusi vizsgálatokat lehet lefolytatni. Vizsgálóbiztosok lehetnek a különböző részlegeknél. Vezető katonatisztek kideríthetik, hogy a beosztottjaik miket művelnek, mert nagyon sok minden ebből a parancsnoki láncolaton kívül történik. Ami Eisenhower-rel történt, nem egyedi eset volt, a mai napig zajlik ez. Vegyünk például egy négycsillagos admirálist, aki nem tudja, hogy mit csinál egy olyan kapitány, aki az egyik ilyen űrprogramban szolgál. Ugyanez vonatkozik a Légierőre és a Hadseregre is. Szóval a kulcs az átláthatóság, az pedig magával hozza az elszámoltathatóságot is. És azt hiszem - és ez az amiben reménykedem - hogy ezt a folyamatot sikerül véghezvinnünk ezzel a kutatással.

Wilcock: Mit gondolsz, hogyan lehet kezelni a félelem-faktort? Találkoztál-e félelemmel a közönséged körében, miközben felfedted ezeket az információkat? Merthogy mindig erre figyelmeztetnek bennünket, hogy az emberek meg fognak ijedni ettől és nem tudják kezelni az igazságot.

Salla: A félelem, amivel én találkoztam sokkal inkább a kiszivárogtatókra volt jellemző, a szemtanúkra, akik féltek megosztani mindezt. Mi fog velük történni? Nagyon élénken emlékszem, hogy 10 évvel ezelőtt interjút készítettem Clifford Stone-nal. Az mondta nekem: "Nézd. Miután befejeztük a beszélgetést, be fognak jönni ide és összevernek, de engem nem érdekel. Nem érdekel. Tudom kezelni." Mert ő tudta, hogy ez zajlik és hogy ez az ára annak, hogy felfedi az igazságot. Kutatóként, vagy legalábbis a közönség részéről nem érzékeltem annyira ezt a félelmet a felfedések során. Igazán a kiszivárogtatók, a fő szemtanúk azok, akik ténylegesen féltik a saját illetve családjaik biztonságát.

Corey: Igen, egyet kell értenem ezzel.

Wilcock: Gondolod, hogy ezt a félelem-faktort kifogásként használhatják arra, hogy továbbra is fenntartsák a titkolózást?

Corey: Nem.

Wilcock: Szerinted az emberek valóban félni fognak, amikor mindez napvilágra kerül?

Corey: Ők őszintén hisznek abban, hogy ez a társadalmunk teljes összeomlásával jár majd. Őszintén hisznek ebben. Le is tesztelték ezt. Bevittek tudósokat vagy katonákat és számukra ismeretlenül, felfedtek előttük egy idegent vagy elmondták nekik ezeket az információkat és közben leolvasták a reakcióikat. Személyiségprofilokkal rendelkeznek azokról az emberekről, akik nekik dolgoznak, szóval különböző személyiségtípusok léteznek. Azt gondolják, hogy egy keresztény háttérrel rendelkező egyén – amilyenből nagyon sok van a katonaságnál – egy bizonyos módon fog reagálni. Úgyhogy nem, ők őszintén hiszik, hogy a Teljes Nyilvánosságrahozatal felelőtlenség, mert halálhoz, utcai zavargásokhoz, lázadásokhoz fog vezetni. És igazuk is van. Mert ez lesz. Ez része a folyamatnak. De ha tovább halogatjuk a dolgot, a reakciók csak még rosszabbak lesznek.

Wilcock: Ha azok a lények, akikkel együttműködsz, jóindulatúak és Teljes Nyilvánosságrahozatalt akarnak, mit gondolnak arról, hogy hogyan fogunk mi, emberek reagálni a Teljes Nyilvánosságrahozatalra és miért akarják előmozdítani ezt a kezdeményezést?

Corey: E magasabb-denzitású lények számára alapvetően a tudatosság fejlődése a legfontosabb. Az átláthatóság hiánya visszatartja a tudatosság reneszánszát, amire pedig elő vagyunk készítve. Abban a percben, ahogy megkapjuk ezt az információt, igen, az egy kicsit olyan lesz nekünk, mint egy keserű pirula. De hosszútávon jobban kifizetődik majd a társteremtő tudatosságunk fejlődésében.