Kozmikus Közzététel – VII/18.

AZ EREDETI TITKOS ŰRJÁRMŰVEK FELFEDÉSE MARK MCCANDLISH-SEL – A mai adás vendége az a Mark McCandlish lesz, aki a közvélemény számára a Disclosure Project révén vált ismertté és aki illusztrátorként és formatervezőként vett részt a katonai-ipari komplexum vállalataiban zajló repülőgéptervezési munkálatokban. Ma a titkos programokban előállított különböző repülőgép-technológiákról, kísérleti és váratlanul felbukkanó, különleges kialakítású járművek észleléséről fog beszélni nekünk.

Wilcock: Ez itt újra a Kozmikus Közzététel. Remélem, nagyszerű napotok van, ami a mai epizód megtekintése után talán még nagyszerűbbé válik majd. Itt vagyok Corey Goode-dal és ma egy különleges vendégünk lesz Mark McCandlish személyében, aki egyike annak az eredeti 39 kiszivárogtatónak, aki a Disclosure Project keretében állt elő 2001. május 9-én a National Press Club-ban Washington D.C-ben, hogy felfedje a földönkívüli jelenlétet a Földön. Egy kis áttekintéssel fogunk kezdeni, Mark fog beszélni nekünk a hátteréről és arról, hogy honnan érkezett.

MARK TÖRTÉNETE

Mark McCandlish: Az elektronika területén mutatott rátermettségem olyan mértékű volt, hogy rögtön a középiskolát követően a Légierő nagyon buzgón rá akart venni, hogy a repülőgépek fegyvervezérlő rendszerein dolgozzam. Arra ösztönöztek, hogy ebbe az irányba induljak. Miután elkerültem a Légierőtől, a szolgálataimért kapott pénzt arra fordítottam, hogy beiratkoztam a Brigham Young egyetemre, hogy ott formatervezést tanuljak. Ezt követően a Művészeti Főiskolára mentem, hogy autóipari formatervezést tanuljak, de mikor elkezdtem érzékelni a jeleket, hogy az autóiparban az 1970-es évek végén, 1980-as évek elején hamarosan visszaesés várható és nem fognak több tervezőt felvenni, a fő szakomat megváltoztattam sima illusztrátorra. Ekkor kezdtem el dolgozni a védelmi iparban. A Lockheed Calabasas részlegéhez kerültem és azt hiszem ez pontosan az előtt, vagy épp akkoriban történt, amikor a Lockheed egyesült a Martin Marietta nevű vállalattal, és az egyesülésükből létrejött a Lockheed Martin. Az úriember, aki megkért, hogy készítsem el az alábbi illusztrációt azt mondta nekem: „Nem mondhatjuk el, hogy hogyan néz ki. Nem mondhatunk neked semmit a repülőgépről, csupán annyit, hogy egy már létező, rendkívül nagy sebességű, nagy magasságban repülni képes repülőgépcsalád második generációjához tartozik. Szóval arra van szükségünk, hogy valami olyat rajzolj, ami ránézésre nagyon gyorsan tud repülni.”

Szóval körülnéztem, és abban az időben a két leggyorsabb repülőgép, amiről tudomásom volt az SR-71 Blackbird - ami 3 Mach (kb 3675.132 km/h) sebességre képes - és az XB-70 Valkyrie prototípus volt, amit a Rockwell International Észak-Amerikai Repülőgép Részlege épített.

Úgyhogy kombináltam ezt a kettőt és azt gondoltam, hogy a végeredmény egy tök jól kinéző repülőgép lett.

Bementem tehát, és meglepetésemre, ott volt néhány mérnök a Lockheed Skunk Works-től. Ott volt egy csapott homlokú úriember, szemüvegben. Fehér laborköpenyt viseltek zsebvédővel és logarléccel, meg hasonlókkal. Úgyhogy kinyitottam a vázlatfüzetemet, feléjük fordítottam és odacsúsztattam eléjük azon a nagy, mahagóni asztalon a konferenciateremben. És abban a pillanatban láttam, hogy valami nem stimmel. Mindkét úriember valamiért riadt arcot vágott, mintha valami olyasmit látnának, amire nem számítottak. Ekkor az egyik úriember, a csapott homlokú, szemüveges fickó arca szó szerint elvörösödött. Izzadságcseppek kezdtek megjelenni a homlokán és az ajkán, a kezei pedig remegni kezdtek. Rácsapott a vázlatfüzetre és azt mondta: „Mik ezek a kacsaszárnyak itt és mik ezek a szárnyacskák a szárny végén? Ezek le fognak szakadni 17 Mach sebességnél...” És amikor kimondta, hogy 17 Mach, hirtelen elhallgatott. Én pedig azt gondoltam: „Az 19 300 km/h!” Mindketten felhúzták magukat. Feldúltak voltak, és én először azt hittem, hogy azért, mert nem végeztem jól a munkám, és az illusztráció nem tűnt hitelesnek. És aztán azt gondoltam magamban: „Nem, ez valami más miatt van.” Azért reagáltak így, mert valamibe beletaláltam. Ezzel az illusztrációval fején találtam a szöget, és ők talán úgy fogták fel ezt, hogy én kiszivárogtatok valamit – egyfajta információkiszivárogtatásnak vélték. Az első dolgom ezt követően az volt, hogy megnyugtattam őket azzal, hogy elmondtam nekik: „Nézzék. Boldogan illusztrálok önöknek bármit, amit csak akarnak, de a helyzet az, hogy egyszerűen nem tudom, hogy hogyan néz ki a repülőgépük, mert senki sem mondta el nekem. Azt mondták, hogy nem mondhatják el nekem. A formája titkosítva van. Úgyhogy azt tettem, hogy összekombináltam az általam ismert két leggyorsabb repülőgép – az SR-71 és az XB-70 – legérdekesebb jellemzőit.”

És ők ettől valamiképpen lehiggadtak, lenyugodtak egy kicsit. De a lényeg az, hogy ekkorra a szög már kibújt a zsákból. Kimondták, hogy 17 Mach.

Az egész jelenet pedig azt mutatta meg nekem, hogy valóban zajlanak bizonyos programok. És persze állandóan azt feltételezed, hogy mindig valamilyen titkos dolog zajlik a háttérben. De ami a repülőgéptervezést illeti, ez az eset tényleg segített nekem képbe kerülni arról, zajlanak bizonyos dolgok – fejlett projektek – amelyek kitolták a határokat az anyaghasználat, a sebesség, a nagy repülési magasság és olyan meghajtórendszerek révén, amilyeneket még sohasem láttunk – mint amilyen a torlósugár hajtómű vagy scamjet hajtómű. Úgyhogy ez felnyitotta a szememet. Tudatosította bennem, hogy más dolgok is zajlanak odakint, amelyekről az átlag lakosság mit sem tud.

* * * * * *

Wilcock: Rendben. Amit itt láttunk, az nagyon érdekes. Itt van egy fickó, aki elmondta, hogy közvetlenül, szemtől-szemben találkozott a Lockheed Martin Skunk Works bennfenteseivel. Elmondták neki, hogy a kacsaszárnyak és a szárnyacskák le fognak esni a gépről 17 Mach sebességnél. Nyilvánvaló tehát, hogy hozzáférése volt a valódi dolgokhoz. Corey, milyen gondolataid támadtak, miközben nézted ezt a bejátszást?

Corey: Nagyon érdekes volt. Láttam információkat az általuk fejlesztett korai repülőgépekről és azok rendkívül áramvonalasak voltak. Miközben beszélt, eszembe jutott, hogy emlékeztem egy bizonyos típusú mesterséges kristályra, amit a hajó külsejére tettek... mint a piezoelektromos kristályokat. Amikor eltalálod, elektromos töltést bocsát ki, ugye?

Igen.

A súrlódási hőt elektromos töltéssé alakítja. A repülőgép burkát lefestik ezzel a kristályos anyaggal és aztán a hő elektromossággá alakul. Az elektromosság a gép burkán keresztül átalakul valamivé, ami gyorsan eltárolja az elektromosságot. Szóval ez olyasmi, mint a hűtőborda. Nagyon gyorsan berántja az elektromosságot és a hő nem tud felépülni.

Hadd említsem meg azt a dolgot is, amit fotocellának hívnak, amivel az elektronika területén már ma is rendelkezünk. Ez képes érzékelni egy fényforrást és aztán lényegében átalakítani azt a fényt elektromossággá. Szóval az elgondolás, amit hőelemként írtál le a gép külsején, teljesen elfogadott az elektronika területén, vagyis ez működőképes. Csak én soha sem gondoltam erre korábban. Nagyon érdekes.

Így van, én is elfeledkeztem róla. Csak akkor villant be újra, miközben néztem a filmbejátszást.

Szóval 17 Mach... azok számára, akik esetleg nem lennének járatosak a hagyományos repüléstanban, elmondható, hogy még 4-5 Mach sebesség is rendkívülinek számít. Milyen sebességű gépekkel találkoztál a titkosított világban, amiből ő itt most egy kis ízelítőt kapott?

Nos, igen, nagyon sokat beszéltek olyan fejlesztés alatt álló gépekről, amelyek 9 Mach és 20 Mach közötti sebességre képesek... főként arra fejlesztették őket, hogy a légkörben repüljenek vele – tesztjárművek, amelyek megépítését követően olyan gépek fejlesztése is megindulhatott, amelyekkel ki-be járkálhattak a légkörbe.

Megszokott dolog, hogy egy olyan fickó, mint amilyen McCandlish, aki a formatervezés területéről jött – hiszen azt mondta, hogy ez volt a főtárgya, autókat tervezett és igazán nagyszerű illusztrációkat készített róluk, majd végül a védelmi iparban kötött ki – szóval, hogy egy ilyen képességekkel megáldott fickó potenciálisan valamilyen titkos programban kössön ki?

Abszolút. Szükségük van olyanokra, akik ilyen képességekkel rendelkeznek. Nagyon sok olyan műszaki rajzolóval, művésszel futhatsz össze, akik a kormánynak dolgoztak és McCandlish-hez hasonlóan, nagy tudással bírnak.

A másik érdekes dolog, hogy a Brigham Young egyetemet említette. Pete Peterson szokta gunyorosan „Mormánia”-nak nevezni azt az egész térséget, pl Utah és Idaho államokat. Eredetileg ez egy vicc volt, de úgy tűnik, hogy a bennfentesek tényleg használják ezt a kifejezést – legalábbis azok alapján, amiket én hallottam és szeretném a véleményedet hallani erről - és nagyon sok embert, akik a CIA-nak és más hírszerző szervezeteknek dolgoztak, az USA mormon államaiból toboroztak és hogy a fekete projektek világának van valamiféle mormon összetevője. Kíváncsi vagyok, hogy hallottál-e erről valamit?

Igen. Olvastam az okostömbökön, ahogy a különböző mormon csoportok pincéket alakítottak ki a föld alatt és a hírszerző ügynökségeknek jelentéseket küldtek vissza arról, hogy miközben építették a földalatti létesítményeiket, lényekkel találkoztak.

http://mek.oszk.hu/03700/03708/html/#32

Lényekkel, akik nem emberek voltak?

Pontosan.

Amikor egy olyan fickót látunk előállni és beszélni, mint McCandlish, mit gondolsz, mit nyer ő ezen az egészen? Más szóval, nem látok semmilyen bizonyítékot. Nem hiszem, hogy valaha is írt volna könyvet. Valamiképpen lekerült a radarról a 2001-es Disclosure Project után. Annak már 16 éve, most viszont újra előbukkant. Szóval, mit gondolsz, meghúzódhat-e bármilyen önérdekű manipulációs szándék e mögött? Mi lehet a célja ezzel?

Az egyik dolog, amit elég gyakran láthatsz kiszivárogtatóknál, hogy miközben kiszivárogtatnak, elveszítik a munkájukat. Ő pedig alapvetően elveszítette a karrierjét a védelmi iparon belül és tulajdonképpen megbújt egy darabig, legalábbis az alapján, amit én hallottam róla.

Rendben. Most pedig meg fogunk mutatni egy újabb felvételt. A második részt a Mark McCandlish-sel készült interjúnkból.

TITKOS REPÜLŐGÉP

Mark McCandlish: Nos, ezt a történetet egy másik repülőgépgyártásban dolgozó művésztől hallottam... Az egyik kortársam találkozott ezzel a fickóval és a barátjával egy légibemutatón a régi Chino Légibázison, ahová nagyon sok repülőgépet vittek a II. Világháború után, hogy ott lebontsák és feldarabolják őket a bennük lévő alumínium és más dolgok miatt. Elmondta, hogy a társának volt egy barátja, aki korábban űrhajós volt. Valamelyik Buzz, vagy Buzz Aldrin vagy Buzz Carpenter – valamelyik a két úriember közül. Ez a személy egy Learjet-tel repült át egyik helyről a másikra, és éppen akkor hagyta el észak-közép Nevada-t – az égen felszakadozó felhőzet volt és hasonlók. Amikor kiért az egyik ilyen felhőből és egy nyílt légtérbe került, felette, bal oldalt ott volt egy fekete repülőgép, aminek olyan alakja volt, mint egy kilapított tojáslabdának.

A gép végén nem csak egy függőleges stabilizáló illetve farok volt a tetején, hanem volt egy másik lent alul is. Nagyon sokan nem tudják, hogy az SR-71 Blackbird korai A-12-es verziója ugyanígy nézett ki. Volt egy összecsukható függőleges stabilizáló a gép alsó oldali felületén. De ennek a repülőgépnek a beömlőnyílásai szokatlan kialakításúak voltak. Nem tipikusan olyan volt, hogy ott van egy nagy lyuk a szárny alatt, amin a motornak szükséges levegő beáramlik. Hanem ez a dolog úgy nézett ki, mint egy pár háromszög alakú NACA-csatorna a főél mellett. Nem voltak szárnyai, farokkiszögellései - semmi. Csak egy megemelt törzs dizájn, aminek olyan alakja van, mint egy kilapított tojáslabdának.

A vezérlő felületek a főél és a kilépőél mentén voltak, de a beömlőnyílás egy pár NACA-csatorna volt.

Aztán a hátsó végén egy pár trapéz alakú kipufogónyílás. A középső részén, a fedélzet legszélesebb részén egy gerinc helyezkedett el. A gerinc kilépőéle mentén úgy tűnik, hogy számos üzemanyagbefecskendező mutatott kifelé, és nyilvánvaló, hogy a repülés során valami kiszivárgott azokon a nyílásokon. Valójában úgy működött, mintha a teljes hátsó vége egy lineáris aerospike meghajtó lenne, amelynek ilyen típusú konfigurációja van.

Nos, ott volt tehát a pilóta, és ahogy nézte ezt a repülőt, rájött, hogy ha nem látta volna meg közvetlenül, akkor a felhőkben akár össze is ütközhetett volna vele. És ahogy összekapcsolódott a földi irányítással, azt mondta a körzetet irányító operátornak: "Miért nem mondtad, hogy van egy másik repülőgép is a közelben?" Mire az volt a válasz, hogy "Azért, mert nincs egy sem a közelben. Nem látunk semmit a radaron." Azt mondta erre: "Hát, hogy a pokolba ne lenne! Jelenleg is azt a gépet nézem! Fekete színű. Két farokrésze van." És elmondta, hogy mit látott. "Az ő szemszögéből nézve 5 óránál vagyok." Majd a rádióban hosszú csend következett. Aztán hirtelen látta az ablakból, a pilótafülke ablakából – ami olyan volt, mint az X-15-ös pilótafülke, amikor is csak egy pici ablak van és egy elválasztó az elején - meglátta, hogy a másik gép pilótája őt nézi és olyan volt, mintha a fekete gép pilótája azt mondaná: "Oh, a francba!" Majd megdöntötte a gépet, berepült az egyik felhőbe és eltűnt. Úgyhogy egy kicsivel később, egy másik hang szólalt meg a rádióban – egy mélyebb, sokkal komolyabb hang és azt mondta: "Oké, pilóta, meg kell változtatnia az útirányát, és a Nellis Légibázisra kell mennie, ahol landol majd és tájékoztatást fog kapni. Azt akarom, hogy kiguruljon és maradjon a kifutópálya végén. Találkozunk a kifutópálya végénél." És aztán fogták a pilótát, elvitték kihallgatásra és világossá tették számára, hogy amit látott, az hivatalosan nem létezik és hogy ne beszéljen róla. De végül, úgy tűnik, hogy mégiscsak elmondta valakinek, beleértve ezt a kollégámat is, aki megosztotta velem a történetet.

* * * * * *

Wilcock: Amikor először kimondta, hogy "összepréselt focilabda", rögtön arra a leírásra gondoltam, amit a Sötét Flotta űrhajóiról adtál. Azt mondtad róluk, hogy ezek sötét színű, könnycsepp alakú hajók.

Corey: Így van.

De azon illusztrációk alapján, amiket McCandlish mutatott itt, ezek tényleg azok lennének, vagy ez valami más?

Ahogy leírta a gépet azzal a két szárnnyal, a két stabilizátorral, rögtön tudtam, hogy ez a katonaság egyik tesztrepülője volt. Korábban is olvastam már ezekről a függőleges stabilizátorokról, amelyek a gép tetején illetve alján helyezkednek el és a repülés egy bizonyos szakaszán a lenti szárnyat kiengedik, hogy még nagyobb stabilitást biztosítson.

Említette a pontos helyszínt is, mivelhogy azt mondta, hogy a szemtanú Nevada felett látta ezt. Az pedig az 51-es körzet területe.

Így van. Ott nagy eséllyel láthatók ilyen tesztrepülők. Jó pár e-mail-t kaptam pilótáktól, akik a munkájuk miatt nem akarnak nyilvánosság elé állni és elmondásaik szerint ők is hasonló dolgokat láttak.

Az egyik bennfentesem, akivel Pete Peterson-on keresztül találkoztam, azt állítja, hogy nyolc különböző típusú antigravitációs berendezést épített. A repülőgéptervezés területén tevékenykedett. Elmondta, hogy amikor e repülőgépeket építették, azok sok esetben inaktív állapotban a raktárban maradtak. Azt gondolta, hogy ez pénzmosási célokat szolgált, és a gépekről azt mondták, hogy sokkal többe kerülnek, mint amennyibe valójában kerültek és ez indokolja ezt a költségvetést. A tényleges költség sokkal kevesebb volt, és a fennmaradó pénz valami egészen másra ment. Hallottál-e ilyesmiről és ha igen, hová mehet a pénz?

Igen. Mindenki hallott már a 200 dolláros kalapácsokról és a 300 dolláros wc ülőkékről, és ehhez hasonlókról. Ilyesmik folyton előfordulnak azért, hogy extra pénzt vonjanak be a fekete költségvetésbe. Úgyhogy ez eléggé általánosnak mondható.

Mik lehetnek ezek a fekete projektek? Úgy értem, nem ez a repülőgép lenne a cél? Vagy valami egészen más?

Ilyesmik valószínűleg egy másik gép költségvetéséből készültek vagy valami olyasmiéből, ami ismeretes, és amit aztán túláraztak és a pénzt beletették egy ilyen repülőgép fejlesztésébe. Nagyon sokszor építenek ilyen gépeket. Millió dollárokat fordítanak ezekre a repülőgépekre, csak hogy igazolják egy jövőbeni gép tervezési koncepcióját, amivel párszor körberepkednek és aztán raktárba teszik őket vagy pedig szétszerelik.

Ennek a bizonyos gépnek az alakja és kialakítása alapján szerinted milyen haszna lehet egy ilyesfajta repülőgépnek?

Azt hiszem nagy valószínűséggel megpróbálták növelni a stabil repülés sebességét 3 Mach-ról 5 Mach-ra.

Nem úgy néz ki, hogy úgy fogná fel a levegőt, mintha szárnyai lennének. Szerinted a működésének lehet valamilyen antigravitációs összetevője is?

Nem. Ez egy hagyományos repülőgép. Csak egyszerűen nagyon fejlett a technológiája. Olyasmi ez, mint a torlósugár hajtómű, ahogy Mark is említette. A szárnyakhoz vezeti a légáramlatot és kiviszi a gázokat és a levegőt, hogy meghajtsa a gépet.

Rendben. Most pedig hallgassunk meg egy újabb furcsa történetet Mark McCandlish-től. Biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog.

MEGLEPŐ TECHNOLÓGIA

Mark McClandish: Volt egy úriember, nem emlékszem, hogy hol, de az volt a szokása, hogy korán reggel kocogni ment a kutyájával. Azt tűzte ki célul magának, hogy felkocog azon az ösvényen, ami felvisz a város melletti domb tetejére, ahol a város vízkészletét tárolják. Ez egy nagy torony volt. Egy erősen erdős terület, és magát a tornyot egy tisztás veszi körül. Ahogy felkocogtak a dombra, kiértek a tisztásra, ahol a torony található és látja, hogy ott van egy repülő. Úgy nézett ki, mint egy hagyományos sugárhajtású repülőgép, ami a farkán áll a levegőben és csendesen kering a torony körül.

Nem hallatszott a sugárhajtású motor hangja, nem volt por sem körülötte, és a pilóta mintha csak játszott volna. A fickó ott állt tátott szájjal, a kutyája pedig elkezdett ugatni és valósággal megőrült. És miközben a pilóta ezt csinálta, kinézett a válla mellett és meglátta lent a kocogókat. "Oh, nem!"

Úgyhogy ráadta a gyújtást és hagyományos motort használva elrepült. Szóval ez megint csak rámutat arra, hogy lennie kell néhány más dolognak is, amit hozzátesznek vagy beépítenek még akár a hagyományos repülőgépekbe is, amelyek révén olyan képességekre tesznek szert, amelyek nem teljesen nyilvánvalóak, ha pusztán kívülről nézed a gépeket.

* * * * * *

Wilcock: Úgy tűnik, ez a történet kissé több hiszékenységet igényel. Mit gondolsz arról, hogy egy hagyományos repülőgép rendelkezhet-e valamiféle antigravitációs technológiával, ami lehetővé teszi számára az ilyen típusú trükköket?

Corey: Nos, ez minden bizonnyal nem szokványos dolog az olyan gépeknél, amelyek jelenleg odakint vannak a tengeren. Hagyományosnak kinéző gépeket azonban átalakítottak antigravitációs technológiákkal, hogy képesek legyenek specifikus feladatok, különleges küldetések elvégzésre. Ez nem olyasvalami, amiről a Haditengerészet repülőgépeket vezető korvettkapitányainak tudomása lenne, vagy hogy tudnának arról, hogy ilyen típusú technológiákat szereltek be hagyományos repülőgépekbe. Ugyanakkor hallottam ilyesmiről, saját szememmel viszont nem láttam.

Pete Peterson-tól ugyancsak hallottam, hogy ma már a katonai repülőgépek mindegyike, vagy legalább is sok közülük, egy olyan technológiával van ellátva, amit úgynevezett "maszkolásnak" neveznek. Hallottál-e erről és ha igen, mit kell ez alatt értenünk?

Igen. A "maszkolás" általánosan használt kifejezés. Egyszerűen csak álcázást jelent. Elektronikus álcázást.

Vagyis egy "elmaszkolt" repülőgép még látható marad attól, hogy a maszkolást bekapcsolják?

Nem, nem. Éppen ez a lényege... azt fogod látni, ami a repülőgép mögött van.

Mi haszna van annak, hogy a pilóta a levegőben farkára állítja a gépet és így kezd körözni egy torony körül?

Nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy képes legyen megállni és lebegni, és hogy szembe tudjon szállni a célponttal egy helikopterhez hasonlóan és közben szuperszonikus repülési képességgel is rendelkezik. Ez volt az egyik oka annak, hogy a Harrier vadászgépet kifejlesztették. Aztán ott van még a függőleges fel- és leszállás képessége is.

Szerinted lehetséges-e, mivelhogy úgy tűnt, hogy köröket írt le a torony körül, hogy az antigravitáció valamilyen módon képes volt részben hozzákapcsolódni a torony tömegéhez és támpontként, egyensúlyi központként használni azt?

Nem. Nagyon sok ilyen okos repülési technológia található ma drónokban. Ez általában egy kamera, amihez intelligens számítógépek kapcsolódnak. A kamera úgy viselkedik, mint egy szem, ráfókuszál mondjuk egy toronyra és aztán megáll és lebegni kezd egy bizonyos objektum körül.

Áh! Szóval ezt mind automatikusan csinálják és a pilóta egyszerűen csak szórakozott.

Így van.

Nem kellett semmilyen extra repülési trükköt bevetnie.

Így van. Úgy tűnik, hogy a normál tesztrepülés közben kivett egy kis extra szabadidőt és egyedül játszadozott egy kicsit.

Rendben. Most egy nagyon érdekes részletet fogunk látni, amelyben McClandish egy ufo-észlelésről fog beszélni, amelyről egy valódi, fényképes bizonyíték is készült.

A CEDARVILLE-I UFO

Mark McCandlish: Ismertem egy fickót, Arthur Reed-nek hívták. Ezt a képet 1982-ben készítette. Egyszerűen csak bejárta autóval Észak-Kaliforniát. Kb 16 km-re lehetett Cedarville-től északra, amikor meglátott egy nagy csoportnyi embert, akik autóikkal lehúzódtak az útról és mindannyian nyugati irányba nézelődtek. Így aztán, pusztán kíváncsiságból, ő is megállt, hogy megnézze. És a távolban ott volt ez a roppant nagy, fekete valami – hatalmas, V-alakú jármű.

Az alakja arról árulkodott, hogy ez a Lockheed Skunk Works egyik lehetséges terméke, mert ugyanolyan fazettás, lapos kinézete volt, mint a lopakodó vadászbombázónak. Az alakja tisztára olyan volt, mintha egy hatalmas fekete "V" betű lett volna és mindkét hatalmas szárnya vagy lába - annak hívod, aminek csak akarod – vastag volt, alakja, formája semmilyen szempontból sem volt áramvonalas, de mindkettőn ott volt egy hatalmas fehér színű gömb. És a gép legelején, ahol a szárnyak összeértek, szintén volt még egy ilyen gömb.

Összeillesztések voltak a gép felületén, ami úgy nézett ki, mintha a gép különböző részeit összeillesztették vagy összehajtogatták volna egy majdnem háromszög alakba.

Egész sorozatnyi vörös fény indult ki az orrésztől a törzsrész irányába, ahol a szárnyak csatlakoztak.

És ez a gép orral lefelé nézett, balra megdőlve és ott lebegett ebben a helyzetben talán 75 méterrel a talaj felett. 

Talán 400-800 méterre lehetett az úttól. Hatalmas volt. Az ismerősöm azt gondolta, hogy oldalról nézve kb 90-180 m hosszú lehetett. Azt mondta, hogy mély, pulzáló, zümmögő hangot adott ki, olyasmit, mint amit egy sci-fi filmben láthatnál, valamiféle zúgó hangja volt. De azt is elmondta, hogy a hang olyan erőteljes, olyan hangos volt, hogy a mellkasodban érezted – a hang hatására berezonált és vibrálni kezdett a mellkasod.

Azok az emberek, akik lehúzódtak az útról, lényegében egy keresztmetszetet reprezentálták arról, amit Amerikában találhatsz. Voltak ott mélyen vallásos emberek, akik térdre ereszkedtek és sírtak, istenhez imádkoztak, hogy szabadítsa meg őket az ördög harci szekerétől. Mások viszont futottak felé, integettek és azt mondták: "Vigyél el egy körre." És aztán voltak olyanok is, akik füttyögtek és kiabáltak, mintha a július 4-ei tűzijátékot néznék. A fénykép előterében láthatod, hogy az emberek ott állnak a teherautóik platóján és mivel mindannyiukat hátulról látod, nem tudod pontosan megmondani, hogy mit csinálnak. De sokan közülük úgy tartják a karjukat, mintha távcsövön keresztül néznék az egészet. Mások viszont csak úgy álldogálnak ott, nézelődnek. Az ismerősöm elmondta, hogy ez a dolog jó fél órán keresztül ott volt és ezért volt az, hogy annyi ember húzódott le az útról és figyelte, hogy mi is ez. Úgy tűnik, hogy valami irányítási probléma lehetett ezzel a dologgal, mert elkezdett megdőlni és nem tudták megállítani a zuhanását, úgyhogy megállt. Ott lebegett ebben a megdőlt állapotban, orral a talaj felé fordulva. És úgy tűnt, hogy bárki is dolgozott ezen a bizonyos problémán, nem tudta megjavítani. Úgyhogy úgy oldották meg, hogy a jármű továbbra is döntve maradt.

Hogy megmutassam ezt, meg kell fordítanom a kezemet, de képzeld el (Mark keze most a felfelé van fordítva és a tenyere felé mutat), hogy a teteje így áll. Szóval a jármű átfordult (a teteje felemelkedett, aztán vissza), de ugyanakkor továbbra is forgott. Először átfordult a jobb oldalára, aztán az orra felfelé pördült, aztán meg vissza, úgyhogy felfelé és az emberekkel ellentétes irányba mutatott.

Elkezdett emelkedni, egyre hangosabbá és hangosabbá vált, felrepült kb 1,5 km magasra és aztán hupsz, eltűnt, kiment egyenesen az űrbe. Az ismerősöm azt mondta, hogy kb egy héttel később visszament és leparkolta az autóját ugyanott. Kisétált a mezőre, hogy hátha talál valamilyen bizonyítékot a földön arra, hogy ez a dolog ott volt. Hogy talán valami leeshetett róla vagy valamiféle gabonakör-szerű bizonyíték maradt utána, ilyesmi. Ekkor a Légierő egyik sötétkék teherautója begördült – oldalán a sárga felirat: "Egyesült Államok Légierő". A katonai rendészek közül néhányan azt mondták neki, hogy most azon nyomban el kell mennie, vagy letartóztatják és lefoglalják a kocsiját. Úgyhogy inkább eljött onnan.

* * * * * *

Wilcock: Hát nem tök jó dolog, hogy néhány igazán jó illusztrációt is láthattunk itt? A fickó képekkel is alá tudja támasztani a történetet.

Corey: Egy fényképpel – egy valódi fényképpel.

Igen. Ez egy nagyon érdekes és bizarr kinézetű jármű. Mit gondolsz arról, amit itt láttunk? Szerinted milyen célokat szolgálhat ez a gép? Egyszerűen csak kísérleti jármű? Használhatták ezt tényleges műveletek során is?

Nagyon sok kísérleti repülőgépet láttam, és soknak az oldalán ott volt a "Lockheed" felirat és ezek a gépek fazettásak voltak. Néhányuknál manipulálni tudod, vagy össze tudod illeszteni a repülőgép különböző részeit. Számomra ez úgy hangzott, mintha az egyik tesztrepülőjük lett volna.

Amikor azt mondod, hogy "manipulálni" vagy "összeilleszteni", úgy érted, hogy...

A gép meg tudja változtatni a konfigurációját.

Meg tudja változtatni az alakját.

Így van.

Milyen jelentősége lehet ennek?

Nos, ha van három különböző pontod, amit impulzus-típusú motorként, elektrogravitációs motorként használsz, általában egy bizonyos típusú gimbal-on (vízszintes iránytűtokon) keresztül manipulálni tudod őket, forgathatod erre, elhúzhatod abba az irányba. Szóval ez nagyjából ugyanaz a koncepció. Azokat a tesztrepülőket, amikről én olvastam legnagyobbrészt a távolból irányították. Nem feltétlenül ültek bennük pilóták.

Gondolhatunk a régi James Bond-filmekre, amikben Bond autója belehajtott a vízbe, és ekkor az autó elkezdte megváltoztatni az alakját. Ahogy beért a vízbe, már nem kerekei voltak, hanem uszonyai.

Így van.

Vagy pedig repülővé változik és amikor kinyílnak a szárnyai, elrepül. Lehetséges, hogy az alakváltozásnak köze van ahhoz, hogy éppen hová utazik? Mondjuk a légkörbe vagy az űrbe?

Azt gondolom, hogy leginkább a gép helyzetének, repülési magasságának és irányváltásainak irányításához van köze.

Normális dolog, hogy az emberek ilyet látnak vagy ez inkább csak egy véletlen baleset lehetett?

Azt hiszem nagyon jól leírta azt, ami valójában történt. Valamilyen számítógépes hiba lehetett, vagy nem tudtak kommunikálni a géppel, ami így dőlt helyzetbe állt. Valószínűleg úgy volt beprogramozva, hogy ha bármilyen baj történne, dőlt helyzetbe álljon.

Az adás elején beszéltünk arról, hogy hogyan tud egy gép 17 Mach sebességgel repülni, és hogy nem kellett volna berajzolnia azokat a kacsaszárnyakat és szárnyacskákat a repülőgépre, mert le fognak szakadni. Ami eszembe jutott ezzel kapcsolatban, hogy olyan repülőről beszélünk, aminek mozgó részei vannak – mindenhol összeillesztések vannak rajta. Szokatlan formájú az egész. Nem kap-e túl nagy terhelést nagy sebességnél ez a típusú szerkezet és biztos jó választás ez egy nagysebességű repülőgéphez?

A szuperszonikus gépek nagy része fazettás kialakítású. Ez tulajdonképpen részét képezi a tervezésüknek. Nem csak azért tervezik ilyenre őket, hogy eltérítsék a radarhullámokat, hanem hogy nagyon áramvonalasak legyenek. Nem láttam semmi olyat, ami túl nagy terhelést jelentett volna az ilyen repülőgépekre.

Na és mi a helyzet az összeillesztésekkel? Az illesztések elég erősek-e ahhoz, hogy a gép mozogni tudjon és egyben maradjon ilyen nagy sebesség mellett is?

Ehhez nagy valószínűséggel egy másik konfigurációra vált át.

A nagy sebességhez?

A nagy sebességhez, igen.

Értem. Szóval talán a két „Y” alakú oldal összezáródik.

Összezár. Igen, így van.

Említetted korábban, hogy a nagyobb űrprogramon belül - aminek te is részese voltál - a Bolygóközi Vállalati Konglomerátum 900 földönkívüli csoport számára állít elő és ad el technológiákat. 900 csoporttal vannak rendszeresen kapcsolatban. Szokott-e a Bolygóközi Vállalati Konglomerátum tesztelni bármit is itt a Földön, vagy ez egy másik, mellettük munkálkodó csoport?

A Bolygóközi Vállalati Konglomerátum irányít sokat a katonai-ipari komplexum azon cégei közül, amelyek az ilyesféle dolgok előállítására szerződtek. Valamiképpen felügyelni szokták és bevonnak olyan technológiákat, amikről úgy látják, hogy beilleszthetőek a magasabb fejlettségi szintű repülőgépekbe. Ez nagy valószínűséggel egy 51-es körzet-szerű Lockheed-Martin közös művelet.

Mire használnak egy ilyen típusú gépet? Támadásra szolgáló fegyverként?

Igen. Valószínűleg különböző fegyver platform csomagokat tehetsz fel rá felderítés céljára, illetve fegyver platformokat ahhoz, hogy a gépet fegyver platformmá alakítsd. Nagy valószínűséggel ez egy másik gép tesztváltozata lehetett... Három vagy négy különböző koncepciójú gépet is építenek mielőtt egy végleges verzió készülne. Szóval lényegében ez része lehetett egy másik repülőgép előállítási folyamatának.