Kozmikus Közzététel – VII/16.

ASZTRÁLKIVETÍTÉS ÉS AZ UNIVERZUMBAN ELFOGLALT HELYÜNK WILLIAM TOMPKINS-SZAL – William Tompkins ezúttal gyermekkorában átélt élményeit osztja meg velünk, továbbá beszélni fog a Holdon található településekről és bolygónknak a tágabb univerzumban elfoglalt helyéről.

Wilcock: Köszöntelek újra a Kozmikus Közzététel sorozatban, David Wilcock vagyok és itt van velem Corey Goode is. Ebben az epizódban újra lenyűgöző információkat fogunk hallani II. Világháborús veterán bennfentesünktől, William Tompkins-tól.

ASZTRÁLKIVETÍTÉS

William Tompkins: Amikor kissrác voltam, hét, nyolc, kilenc éves koromban, sokat repültem. Nem volt repülőm. Egyszerűen csak repültem. Santa Monica-ban és Hollywood-ban éltünk és én sokat repültem, főleg éjszaka, de néhányszor az iskolában, az osztályteremben... a szünetekben kimentem az épület mögé és elrepültem. Néhányszor felemeltem a kezeimet is, de legtöbb esetben csak egyszerűen felrepültem.

Elrepültem Hollywood, a San Fernando-völgy felett, lementem a tengerpartra Santa Monica-nál, felrepültem Malibu-ba, repültem egészen le San Pedro-ig, megnéztem a Haditengerészet hajóit és a szárazdokkokat San Pedro-ban, majd a Los Angeles-i nemzetközi repülőtér, a LAX felett repültem, aztán visszajöttem. Nehéz volt számomra a LAX felett repülni. Nagyon sok minden zajlik ott, úgyhogy amennyire csak tudtam, távol tartottam magam a repülőterektől. Néhány alkalommal, miután kiszórakoztam magam az alacsony magasságon való repüléssel – és különösen azzal, hogy a fények miatt nagyobb móka éjjel repülni – egyszerűen csak kilőttem magam, ki a galaxisba. Több mint 300 000 km/s sebességgel repültem, sokkal-sokkal gyorsabban annál.

Az embereknek sokáig tartott rájönniük, hogy még a németek is gyorsabban tudnak repülni ennél, a földönkívüliek meg pláne. Amit mondani szeretnék ezzel, hogy én kirepültem oda. Egyik alkalommal berepültem a reptilián űrflotta admirálisának parancsnoki hajójába. Berepültem egyenesen az irodájába. Láttam, hallottam és éreztem mindent, amit mondtak. Számomra ez angolul hangzott, ugyanúgy, mint amikor egyszer Oroszország felett repültem. Szergej Gorskov admirális egy egész flottányi futurisztikus hajót épített, amik úgy néztek ki, mintha nem is erről a bolygóról származnának, mert úgy építették meg őket, hogy lopakodók legyenek. Felrepültem a vlagyivosztoki bázis fölé és tulajdonképpen körberepültem a bázist. Lementem, benéztem a gyárlétesítményekbe, majd felrepültem magasra, berepültem Szergej Gorskov irodájába, láttam, hallottam és éreztem a kávé illatát az irodájában.

A nyelv pedig... nos, milyen nyelven beszéltek? Angolul. Mindannyian angol nyelven beszéltek. Oké? A Haditengerészetnél aztán lényegében bekerültem egy kutatócsoportba, ahol tanácsadója lettem az ilyen pszichikus-jellegű akárminek, amiről az imént beszéltem.

* * * * * *

Ez nagyon érdekes volt. Azt hallhattuk, hogy Tompkins már 7-8 éves kora óta képes erre. Eszembe jutott, hogy 5 éves lehettem, amikor részese voltam egy testen kívüli tapasztalásnak. Arra ébredtem, hogy a testem felett lebegek és ez volt az az esemény, aminek hatására tanulmányozni kezdtem az extraszenzoriális percepciót, vagyis az ESP-t.

http://parapszichologia.hu/index.html?scw=1280&sch=984&page=K0202p001

7 éves koromban pszichikus kísérletekbe kezdtem. Még egy esélyt akartam, de csak egyszer voltam erre képes, gyerekkoromban.

Igen. Én azt gondoltam, hogy ez mindennapos. Azt gondoltam, hogy mindenki meg tudja csinálni...

Gyakran megtörtént veled?

Aha.

Milyen életkorban?

Négy-öt éves koromban spontán megtörtént és onnantól kezdve fiatalkoromban képes voltam irányítani ezt. Hosszú autóutakat tettünk és közben én unatkoztam. Ahelyett, hogy azt kérdezgettem volna, hogy "ott vagyunk-e már", én egyszerűen csak kivetítettem magam az autón kívülre és lebegtem a jelzőtáblák és felüljárók felett. Azt gondoltam, hogy ez olyasmi, amire mindenki képes.

Kell-e a lélekben lennie valami földönkívüli vonalnak ahhoz, hogy az ember nagyobb valószínűséggel legyen képes ilyesmire?

Mondjuk azt, hogy egy előző életedben sokkal fejlettebb földönkívüli voltál. Fejlett tudati képességekkel rendelkeztél és aztán elfogadtad, hogy leinkarnálódsz ide a Földre emberként. Még mindig megvan az a felsőbb lelkünk, amely rendelkezik ugyanezzel a tudással. Szóval ennek a tudásnak lassan le kell csurognia abba a tudatos lénybe, akinek a megszületésébe beleegyeztünk.

Okunk van azt hinni, hogy ha egy személy túl nagy traumán megy keresztül, akkor ez a trauma ösztönözheti őt arra, hogy képes legyen kifejleszteni az asztrálkivetítés képességét?

Igen. Ez lényegében egy technika, amit alkalmaznak a programokban. Rendkívüli traumák előidézésével érik el, hogy az emberekkel asztrálkivetítés történjen.

Hogyan működik ez? Miért vetíted ki magad a testedből ilyen esetekben?

Ez a pszichének egyfajta menekülési vagy védelmi mechanizmusa. Egy disszociatív képesség, aminek során pszichésen és spirituálisan elkülönülünk és leválasztjuk magunkat arról, ami történik velünk. És ha egyszer egy egyént a traumán keresztül beprogramoznak arra, hogy képes legyen kivetíteni magát a testéből, elkezdik képezni arra, hogy hogyan legyen képes ezt műveletek során is megtenni.

Mondanál egy példát az asztrálkivetítés alkalmazására?

Hasonlóan a távolbalátáshoz, kiküldenek, hogy hírszerzési adatokat gyűjts egy távoli helyszínen.

Úgy tűnik, hogy ez egy nagyon ősi technika, igaz? Olyasmi, amiről a misztériumiskolák már régóta beszélnek.

Így van, egy nagyon erősen elnyomott képesség, amivel minden ember rendelkezik

A nézők talán még nem hallottak arról, hogy létezik egy bizonyos titkos társaság, amit úgy hívnak, hogy BOTA (Builders of the Adytum), vagyis "Adytum építői".

Az Adytum ha hiszed, hanem egy szoba, amiben egy szent tudást tartalmazó szent könyv található. A szoba teljesen be van falazva. Általában henger alakú helyiség, és az egész be van falazva. Egyáltalán nem juthatsz be oda, csak az asztráltestedben. A beavatásra várók számára az a feladat, hogy asztrálisan be kell jutniuk a szobába, el kell olvasniuk a könyvet, és csak ha pontosan vissza tudják mondani, hogy mi van a könyvben, akkor válnak igazi beavatottakká. Hallottál valaha ilyesmiről?

Hasonló gyakorlatokon vezettek végig bennünket. Azonosítanod kellett egy másik szobában lévő tárgy színét. Nem könyveket olvastunk, merthogy gyerekek voltunk. Játékokat, festményeket kellett azonosítanunk, amelyek egy másik lefalazott szobában voltak, és akkoriban még a kísérletben részt vevők sem tudták, hogy pontosan mi van ott. Szóval nem kaptál pszichés löketeket, nem tudtál semmit sem előre.

Néhányan talán hajlamosak lehetnek arra, hogy elutasítsák Tompkins állításainak azon részét, hogy felment a reptilián flotta admirálisának irodájába és ott angol nyelven hallott dolgokat, hiszen nyilvánvaló, hogy nem beszéltek angolul. Ugyanez megtörtént aztán az oroszoknál is, amikor azokat a szokatlan lopakodó repülőgépeket látta.

Ezt korábban is hallottam már, hogy az elméd - az asztrálisan kivetített asztráltested – az elme által használt nyelven képes értelmezni más nyelveket.

Tehát akkor valamiféle természetes fordító funkció történhet ilyenkor.

Nem minden esetben, de néhány embernek megvan ez a veleszületett képessége. Nem vetítheted ki csak úgy magadat ezekre a sötét bázisokra. Ezeket olyan emberek védik, akik távolbaható képességekkel rendelkeznek és e képességük fel van erősítve technológia segítségével. Hallottam, hogy úgy hívták őket: "azok, akik szétoszlatnak." Szét fogják oszlatni a gondolataidat. Ugyancsak léteznek árnyéklények, akik védik a létesítményeket az asztrálkivetítőktől. Az asztrálkivetítők megpróbálnak bejutni a létesítménybe és egyszer csak hirtelen ott terem egy sötét entitás és végigkergeti őket az adott helyen. Szóval asztrálisan védik ezeket a helyeket.

Rendben. A következő filmrészletben Tompkins kirepít bennünket a kozmoszba és a Holdon lévő településekről fog beszélni nekünk.

A HOLDUNK

William Tompkins: Nos, először is ez nem a te Holdad, másodsorban pedig, ez nem hold. Hanem a Tejút-galaxis ezen régiójának irányító központja. Merthogy valóban az. És nem forog. Mindenki elfeledkezik arról, hogy ez a dolog nem forog. Oké? Szóval ez nem egy hold. Nem a TE holdad. Hanem egy irányítóközpontja az ott lévő valószínűleg kb 25-35 különböző civilizációnak, amelyek onnan működnek itt a Tejút-galaxis ezen részén. És igen, néhányan közülük lényegében háborúznak egymással, de személyzetük él ott. Ott él a családjuk. A gyerekeik oktatásban részesülnek. Fiatalok, aztán megöregednek, összeházasodnak. Ez egy nagy-nagy létesítmény.

* * * * * *

Corey, mit szólsz ehhez?

Pontosan ezt állítottam én is korábban. Számos frakciónak vannak területei a Holdon, ahonnan a műveleteiket végzik. Évezredek óta esküdt ellenségek, akik 1-2 km-re működnek egymástól, csoportok, akiket semmi esetre sem engednél össze.

Tompkins 25-35 civilizációt említett. Kíváncsi vagyok, hogyan passzol ez össze azzal, amit te hallottál?

Ez valószínűleg nagyjából pontos lehet. Sok olyan genetikai gazdálkodást folytató faj van, akik úgynevezett megfigyelőállásokkal rendelkeznek. Ezeket megfigyelőállásként illetve állomásként használják, ahová oda-vissza mehetnek miközben ezt a genetikai kísérletet folytatják.

Te azt mondtad ezekről, hogy előretolt létesítmények, megállóhelyek, míg Tompkins azt mondja, hogy családok élnek ott. Gyerekek tanulnak és nőnek fel ezeken a Holdon lévő bázisokon. Szóval úgy tűnhet, hogy folyamatosan lakik ott egy 25-35 civilizációból származó nagyobb populáció.

Ez hasonlíthat ahhoz, mint amikor nekünk (az USA-nak) tengerészeti bázisunk van Európában. A katonák családjai is ott vannak velük. Ez lehet az egyik forgatókönyv ezzel kapcsolatban. Nem hallottam adatokat családokról vagy gyerekekről. Az információban, amit én kaptam az állt, hogy ezek sokkal inkább előretolt katonai állások.

Jártam Tokióban, Japán fővárosában, és egészen bámulatos, amikor ott vagy. Kinézel és olyan az egész, mint Manhattan, csak hatalmas méretben. Tokió hihetetlenül nagy, olyan sűrűn vannak ott az épületek, hogy azt sem látod, hogy az épületek tömör sűrűsége hol fejeződik be. Amikor ekkora várossal van dolgunk, 20-30 millió ember él ott földrajzilag nagyon kis helyen összezsúfolva. Kíváncsi vagyok, hogy a Holdon élők területeinek fejlettsége elegendő-e ahhoz, hogy kis helyen ilyen nagy populáció éljen?

Az egész a technológiáról szól. Ha nem lennénk technológiailag ilyen fejlettek, nem lenne lehetséges, hogy akkora városaink legyenek, mint Tokió. Megtanulták, hogy hogyan biztosítsák az emberek számára szükséges energia- és fehérjeszükségleteket, mindent, ami szükséges a miénknél sokkal hatékonyabb hulladékfeldolgozáshoz. Szóval, igen, képesek ott az itteninél sokkal sűrűbben elhelyezni a populációt.

Léteznek-e "bevándorlási feltételek", amikkel meg tudják akadályozni, hogy olyasvalaki, aki nem az ő kultúrájuk része, belülről láthassa a városaikat?

Teljes mértékben. Nincsenek olyan csoportok, amelyek átjárkálnának egymás városaiba. Ez olyan, mint az ENSZ, vagy ahogy az Antarktisz lett felosztva a különböző országok között. Ezek nem vitatott területek, amelyeken áthaladhatnának vagy megszállhatnák őket. A Hold olyan, mintha egy Svájc-szerű zóna lenne. Konfliktusmentes övezetté vált miután történt néhány hatalmas ütközet a történelmünkben. A maradványok közül néhányat meghagytak a Holdon emlékeztetőnek az ütközetekről és arról, hogy milyen rosszul sültek el a dolgok. Ezek a konfliktusok vezettek ahhoz, hogy aláírják az egyezményeket a különböző genetikai gazdálkodást végző csoportok között - és itt néhány negatívabb csoportról beszélünk – és ezek azok az egyezmények, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy ott éljenek és működjenek egymás közelében anélkül, hogy egyfolytában háborúznának.

Pete Peterson-nak van egy bennfentese az orosz űrprogramból, aki azt mondta neki, hogyha láthatnánk a Hold sötét oldalát – amely ugye Tompkins megjegyzése szerint mindig kívül esik a látóterünkön, vagyis soha nem láthatjuk azt az oldalát – úgy nézne ki, mint Manhattan éjjel. És ez alatt azt értette, hogy a Hold túlsó oldalának teljes külső felületét – hogyha felénk fordítanák – éjjelente az egészet fények borítanák be.

Igen, van kimondottan egy, amit azt hiszem Luna City-nek neveznek, ami nagyon sok fénnyel rendelkezik. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy van egyfajta álcázásuk is, amely végigfut az épületeken és struktúrákon és ennek hatására úgy láthatod, mintha csak a Hold száraz területei látszódnának. Vagyis ha elrepülsz felettük, csak krátereket fogsz látni, ami tulajdonképpen egy kivetítés a bázis vagy állomáshely fölött.

Ez nagyon érdekes, mert azok alapján, amit Jacob nevű bennfentesemtől hallottam, aki a Project Camelot rendezvényén találkozott Bob Dean-nel, a nyugdíjas őrnaggyal, és felismerte őt a titkos űrprogramból...

Biztos vagyok benne, hogy végigcsinált legalább egy 20 és vissza turnust. Ez az én véleményem.

Szóval az egyik dolog, amit Dean a Jacob-bal való találkozás során elmondott, hogy volt egy sziget a Csendes-óceánon, ahol a sziget fele ténylegesen szigetnek nézett ki, de ez csak álcázásra szolgált, merthogy egy nagyon fontos bázis van ott. Ha nem lenne ott ez a hologram - ami miatt úgy látod, hogy ez csak egy sziget - akkor bámulatos dolgokat láthatnál.

Oh, igen, el tudnak tüntetni egy egész szigetet.

Ejha! Szóval ezt a dolgot jelenleg itt a Földön is használják.

Abszolút.

Meg tudod erősíteni.

Igen. Használhatják az Antarktisz fölött. Számos helyen tudják alkalmazni.

Tompkins azt is említette, hogy a Hold egy irányítóközpont. Ennek mekkora része található a Hold belsejében?

Majdnem az egész. Nagy része a Hold felszíne alatt van, mélyen ezekben a hatalmas repedésekben, törésvonalakban és lávafolyosókban.

Mondtad, hogy elkészült néhány új illusztráció a Hold Műveleti Parancsnokságról.

Igen, igen. Ez a kép az én megbízásomból készült és egy 3D-s renderelt illusztráció horogkereszt alakban felépített épületekről... így nézett ki eredetileg a Hold Műveleti Parancsnokság.

És itt van egy másik kép is arról, hogy hogyan építették aztán tovább, hogy eltakarják vele a svasztikát. 

Rendben. A mai epizód utolsó filmbejátszásában Tompkins azt fogja elmondani nekünk, hogy személyes és lenyűgöző bennfentes tudása és földönkívüliekkel – köztük északi típusúakkal – történő közvetlen tapasztalatai alapján, hogyan látja ő az univerzumban elfoglalt helyünket. Íme.

A GALAXISBAN ELFOGLALT HELYÜNK

William Tompkins: Mostanra elfogadtuk, hogy 200 billió galaxisunk van. Nem millió. Hanem 200 000 milliárd galaxis van odakint. Olyan naivak vagyunk azzal kapcsolatban, hogy mi van odakint. Teljesen hihetetlen. Millió és millió bolygó van odakint – nagyon kis dolgok és olyanok is, amelyek mellett a mi csillagunk csak játékszernek tűnik. A mi csillagunk csak egy picike pont a szélén – még a mi galaxisunk szélén is. És miközben erről beszélünk, ez a téma mindig előkerül, és itt a megfelelő idő arra, hogy elmondjuk ezt. Ha vizualizáljuk magunkat a Tejút-galaxis közepén, akkor idáig érünk el a karunkkal (Tompkins előrenyújtja a karját). Mindenkinek itt a szobában és a közönség közül mindenkinek, aki látni fogja ezt, fel kell ismernie ezt - a karom most a Tejút-galaxis egyik karja és te itt helyezkedsz el az első ujjpercemnél.

Na de, várj csak egy pillanatot! Te nem odalent vagy, ahol az összes tevékenység történik. Te a Tejút-galaxisnak nem a belvárosában vagy, ahol az ÖSSZES tevékenység zajlik. Itt vagy ennél az ujjpercnél, ami idővel ki fog téged hajítani, merthogy a galaxis forog. A galaxisok forognak, mindegyik. Forognak, így ezek az ujjpercek kidobódnak. Más galaxisok jönnek és felkapják a cuccot. Szóval lehet, hogy pár hét múlva már egy másik galaxisba mész. Oké? Persze, ennél azért egy kicsivel több időbe telik.:)

Szóval rájössz, hogy nem a belvárosban vagy. Csak egy olyasvalaki vagy, akit kidobtak. Ez a kis Naprendszer, ami itt van... Lent vagy vidéken.

És érdekes, hogy foglalkoznunk kell azzal, hogy kik vagyunk, hol vagyunk, és mit tudunk és közben felismerjük, hogy az univerzum hihetetlen. A lehetőségek a fiatalok számára ebben az országban, mindenhol a világban, hogy részt vegyenek ebben kereskedelmileg... Gyerünk már, fiúk! Felejtsétek el, hogy egy nagy puskával járkáltok. Elég volt ebből. Nem ez a megfelelő lépés. Elég fegyverrel kell rendelkezned ahhoz, hogy képes legyél megállítani őket és a Haditengerészet már 240 éve mondja ezt. Ha elég nagy flottával rendelkezel, meg fognak hátrálni. De nincs szükséged arra, hogy egy lövöldözős flottád legyen. Viszont ha ezt nem hozod magaddal, az emberek odakint meg fogják nehezíteni a dolgodat. És én úgy gondolom, hogy ebbe csak most kezdünk bele. Csak most értünk a jéghegy csúcsára annak, hogy hová mehetünk, mit csinálhatunk és ezek hihetetlen lehetőségek.

* * * * * *

 

Nos, itt egy, a kozmikus identitásunkról szóló nagyon szolid emlékeztetőt hallhattunk Tompkins-tól. A legutóbbi NASA tanulmányokból idéztem, hogy annyi Föld-szerű vízbolygó található az univerzumunkban, ahány homokszem található a Földön, azaz egy egész bolygón. Az összes homokszem együttvéve – ennyi Földhöz hasonló vizes bolygó van odakint az univerzumban. Ez egy megdöbbentő számadat.

Ez egy olyan minta, amely mindenhol megtalálható a Kozmoszban.

A vízbolygókról felállított, NASA által kiadott elméleti modellekben az szerepel, hogy talán százból egy bolygón lehet élet és aztán még azokból is százból egy az aránya azoknak, ahol intelligens élet lehet. Azok alapján viszont, amit korábban elmondtál, úgy tűnik, hogy a vízbolygókon található intelligens élet sokkal elterjedtebb ennél az aránynál.

Igen, és azt is meg kell értenünk, hogy mindegyik naprendszernek megvan a maga dinamikája. Olyan időszakok vannak, amikor a naprendszerben fejlődik a társadalom, aztán pedig olyanok is, amikor kataklizmák következnek be – tehát ciklusok zajlanak. És aztán olyan periódusok jönnek, amelyek során a bolygókat sokkal egyszerűbb életformák lakják.

A hagyományosan becsült adatok alapján az univerzum életkora 13.8 milliárd év körül lehet – különféle álláspontok léteznek erről, de ez az adat gyakorta előfordul. Ezek alapján ez jelentheti-e azt, hogy lehetnek olyan civilizációk, amelyek sokkal öregebbek nálunk és már nagyon magas technológiai fejlettséggel rendelkeznek?

Oh, igen. Jönnek-mennek.

Így aztán ezen statisztikák alapján az az elgondolás, hogy mi vagyunk az egyedüli intelligens élet az univerzumban, teljesen nevetséges.

Igen, több mint nevetséges. Egyenesen arrogáns megállapítás. Ha megvan a megfelelő ásványi összetétel, a naptól való távolság, és a bolygón el vannak ültetve a meteorokból származó megfelelő enzimek és proteinek, akkor megvannak az élet alapvető építőkockái és ez mindenhol megtalálható. És most rájöttek arra, hogy a csillagok vizet állítanak elő, nagyon sok víz ezekből származik. Továbbá a Nap is előállít harmonikus hullámokat, amelyek lehetővé teszik az élet kialakulását.

https://sg.hu/cikkek/tudomany/102758/egyetemes-lehet-az-elet

http://explorerworld.hu/2012/10/16/a-napszelet-alkoto-reszecskekbol-szarmazhat-a-viz-a-holdon/

Igen és ez olyasvalami, amire nagyon sok tudományos igazolást találtam. Ha megnézzük a Wisdom Teachings című műsoromat, abban a DNS-sel foglalkozó epizódokban elképesztő bizonyítékokról hallhatunk. Wilhelm Reich-hel is foglalkoztunk és azzal, hogy hogyan tudsz életet generálni pusztán azzal, ha egy sziklát vagy a vizet elektromossággal töltöd fel. Mindössze ennyit kell tenned és végső soron életformákat fogsz kapni.

Így van. És hogy hol van ez a Naprendszer a galaxisban, az is meghatározza azt, hogy milyen fejlett itt az élet, milyen gyorsan fejlődik ki és fejlődik tovább az élet. A galaxis közepe felé haladva a dolgok sokkal gyorsabban zajlanak. Az idő különbözőképpen folyik. Civilizációs értelemben sokkal több minden zajlik a galaxis középpontja felé haladva, mint a kozmikus dzsungelben, amiről Tompkins beszélt.

Én nagyon lenyűgözőnek találtam ezt, mert bennfentesem, Jacob, aki nagyon széleskörű tudással rendelkezik a titkos űrprogramokról, az állította, hogy több mint 200 különböző földönkívüli helyszínen járt, több mint 400 különböző típusú földönkívülit látott és ő volt az a fickó, aki nagyon sok olyan információt adott át nekem, amelyek nagyon is összhangban álltak azzal, amivel te előálltál. Jacob elmondta nekem, hogy igen, a galaxis középpontja sokkal fejlettebb és annyi minden zajlik ott, hogy az szinte összehasonlíthatatlan azzal, ami itt történik velünk.

Az idő, az energia, minden másképpen folyik... A galaxis középpontja felé haladva a mi nézőpontunkból nézve a dolgok sokkal gyorsabban történnek.

Tompkins említette még a kereskedelmi lehetőségeket. Nem csak arról szól a dolog, hogy fegyverekkel felszerelve megyünk ki oda. Mit gondolsz, mi történhet majd a teljes közzététel utáni világban, ahol az embereknek meg lesz a képessége akár arra is, hogy az otthonukban egy portállal rendelkezzenek, és persze egy nap talán elutazhatunk a Naprendszerünk távoli vidékeire is, találkozhatunk más emberekkel, elutazhatunk más helyekre? Milyen társadalom lesz ez? Milyen üzletelésbe kezdhetünk majd ezen a ponton?

Már most is nagyon sok kereskedés zajlik a Naprendszerünk és más naprendszerek között, de ezt egy nagyon militáns és fasiszta csoport irányítja. Ha ez átkerül az emberek kezébe, képesek leszünk erre – elkezdhetünk barterezni a saját érdekeinket szem előtt tartva. Jelenleg nagyon sok ember a titkos űrprogramokban valamilyen módon kényszerítve van erre. Amikor ez az egész „önkéntes flotta”-szerű helyzet áll majd elő az űrben, azt követően lesznek majd olyan embereink, akik több kreatív energiát hoznak a küldetésekbe. És ha ezek nem katonai, akkor sokkal inkább kereskedelmi célú küldetések lesznek.

Néhányan a nézők közül talán azt a cinikus megjegyezést tehetik, hogy "Ugyan vajon mit tudnánk mi felajánlani bármelyik földönkívüli kultúrának? Olyanok vagyunk ezekhez az emberekhez képest, mint a neandervölgyiek, vagy a trogloditák. Még ha ki is fejlesztjük a portálokon való utazás képességét, még ha a saját magunk révén tudnánk kijutni más naprendszerekbe és meglátogathatnánk fejlett kultúrákat, vajon ők potenciálisan mit akarhatnának majd tőlünk?"

Nos, lesznek olyan civilizációk, amelyek olyannyira fejlettebbek tőlünk, hogy néhány biológiai mintán vagy genetikai állományon kívül nem igazán tudnánk felajánlani nekik semmi mást a bolygónkról. Sokukat ezek érdeklik. Szóval a fejlettebb szupercivilizációk esetében nem igazán fogunk olyasmivel rendelkezni, amivel kereskedni tudnánk velük. De sok olyan civilizáció van, amely fejlettségben nagyon közel áll hozzánk. A mi fejlettségi szintünk hasonló az övékéhez, méghozzá olyannyira, hogy űrhajókat vásárolnak tőlünk. Olyan mérnöki technológiákkal rendelkezünk, amelyek után földönkívüli csoportok sóvárognak és kereskedni akarnak velünk, mert nagyon gondos és briliáns mérnököknek tartanak bennünket.

Adódhatnak majd munkalehetőségek is mondjuk művészek, zenészek vagy tanárok számára?

Abszolút. Igen, sok művészettel kapcsolatos csereprogramra számítok, mert... minden bolygón van valamiféle művészeti forma.

Mekkora sokszínűséggel találkozhatunk majd azokon a helyeken, ahová művészek, tanárok, zenészek mehetnek és jelentkezhetnek majd önként, ha ez a lehetőség megnyílik előttük?

Majdnem minden bolygóra mehetnek majd, ahol emberi jellegű civilizáció él. Az ok, amiért nem akarják, hogy földönkívülieknek hívjuk őket – merthogy azt mondták nekünk, hogy inkább embernek nevezzük őket – mert genetikailag nagyon kicsi különbség van köztük és köztünk. Ők emberek és nekik is vannak vágyaik. Megvan az érdeklődési körük. Megtermékenyíthetjük a tudományunkat, a művészetünket más csillagrendszerekével, akik érdeklődnek ezek iránt.

Szóval megvan a lehetőség arra, hogy a jövőben oktatási programjaink legyenek, aminek során segíthetünk embereknek eljutni egy olyan szintre, ahol diplomataként, nagykövetként, tanítóként, a tudás terjesztőiként üdvözölhetik őket, de ez a spirituális érettség egy bizonyos szintjét fogja megkövetelni tőlünk, mielőtt készen állnánk erre.

Amíg a tudat reneszánszán keresztül nem megyünk, továbbra is egyfajta izolációban leszünk. Amikor átmegyünk ezen és már nem leszünk annyira sérültek, nem szenvedünk ettől az erős poszttraumás stressztől, azután leszünk képesek kimenni és interakcióba lépni velük.