Kozmikus Közzététel – VII/31.

HÁROMUJJAS TECHNOLÓGIA PETE PETERSON-NAL – Ma ismét Pete Peterson fog részletekkel szolgálni az Antarktisz jegében talált lezuhant űrhajók technológiáiról. Az Anunnaki-drákonida kapcsolat mellett említésre kerül a hajók földönkívüli utasairól tett számos érdekes felfedezés is, emellett Pete saját élményeit is megosztja velünk e lényekkel történt személyes interakcióiról.

Wilcock: Köszöntelek benneteket, ez itt a Kozmikus Közzététel újabb epizódja. Én a házigazda, David Wilcock vagyok és itt van velem különleges vendégünk, Pete Peterson. Pete, köszöntelek újra itt.

Peterson: Köszönöm. Köszönöm.

Wilcock: Az Antarktiszon történt lezuhanásokról beszélgettünk és említetted, hogy a legmélyebb rétegben van egy olyan hajó, amely akkor landolt a kontinens felszínén, amikor az még trópusi növényekkel volt benőve. És aztán azt mondtad, hogy a második lezuhanással kapcsolatban sokkal több tapasztalatod van. Amit nagyon érdekesnek találok az általad elmondottakban, hogy a hajóban utazó lényeknek olyan irányítópaneljük volt, amely három ujj számára volt kialakítva. Szóval itt sok igazán érdekes kapcsolódást fedezhetünk fel. Beszéltünk továbbá a hármas alapú matematikáról, és arról az elgondolásról, hogy talán azért adtak nekünk öt ujjat, hogy összezavarjanak és letérítsenek minket az ideális matematikáról. Mi lenne a gyakorlati alkalmazása annak a hármas alapú matematikának, amit a barátod fedezett fel? Ha elkezdenénk alkalmazni ezt, milyen technológiai vagy tudományos áttöréseink lennének?

http://kozmikuskozzetetel.blogspot.hu/2017/01/kozmikus-kozzetetel-viii30.html

Peterson: Várhatóan az történne, hogy valószínűleg a világ matematikusainak fele elkezdene erőszakosan tiltakozna ellene. A másik fele viszont azonnal meglátná ennek a lényegét. Könnyen meg lehet látni, mert a barátom lebontotta ezt egy egész sor grafikonra, táblázatba foglalta a számokat és különböző színeket rendelt a különböző számjegyekhez és a különböző, mondjuk úgy, pontokhoz. És aztán megpróbáltuk azt mondani: „Nos, itt van az összes dolog, ami ezt lehetővé teszi." Nem tudjuk elképzelni még az 1%-át sem annak, amit ez lehetővé tesz, olyannyira teljesen megváltoztatja a univerzumról alkotott nézőpontunkat. A matematika egy nyelv. Egy módszer, aminek segítségével beszélni tudunk a numerikus dolgokról. Továbbá EZ a tudomány nyelve. Ezen a nyelven beszélünk majdnem mindenről a tudomány és még a biológia területén is és így tovább. A tervezés minden ma használatos formája meg fog változni. Olyan dolgok, amiket sohasem tudtunk megoldani, azonnal megoldhatóvá válnak akár egy gyermek számára is.

Wilcock: Tudsz-e más példákat is mondani olyan lényekről, akik három ujjal rendelkeznek? Említetted, hogy az űrhajó paneljén három ujj számára kialakított foglalat volt.

Peterson: Majdnem minden ősi lénynek három ujja volt.

Wilcock: Tényleg?

Peterson: Azoknak, akikről mintáink vannak. Nem tudok, kivéve egészen mostanáig, egyetlen általunk összeszedett idegen űrhajóról sem, amelyiknek nem három ujjas irányítópanele lett volna. Nincsen benne botkormány, hanem a kéz, a csukló, az ujjak mozgása... és ahogy mondtam, majdnem minden idegen nagyon-nagyon hasonló apparátussal rendelkezik. Egyszerűen csak a legtöbbjük három ujjal rendelkezik, mert ez több mint elég, vagy pont elegendő. És könnyebb bánni vele. A fejedben könnyebb kiszámolni a dolgokat három ujj számára.

Wilcock: A műsor nézői közül néhányan talán azt mondják majd, hogy intelligens élet nem fejlődhet ki három ujjal, mert a hagyományos antropológia abban hisz, hogy amint szembefordítható hüvelykujjunk lett és képesek lettünk fogni, szorítani, onnantól lettünk képesek szerszámokat készíteni és intelligenciát fejleszteni.

Peterson: Ez tökéletesen igaz, kivéve, hogy ebben az esetben (három ujj esetén) két szembefordítható hüvelykujjad van ahelyett, hogy csak egy lenne – kétszer annyi mindent tudsz elvégezni.

Wilcock: Tényleg? Szóval az oldalsó ujjak mindegyike hüvelykujjként szolgál.

Peterson: Hüvelykujjként. És sokuk esetében ezek oldalsó hüvelykujjak. Nem úgy állnak az ujjak, mint a te kezeden a három középső ujj, hanem kettő oldalt, egy pedig középen.

Wilcock: Érdekes. Tudnál még egy kicsit beszélni arról, hogy mit találtak az Antarktiszon a második rétegben?

Peterson: A hajó külső felülete olyan volt... mintha a külső felszíne élt volna, és úgy irányították, hogy parancsokat adtak neki, hogy változtassa meg az aerodinamikáját.

Wilcock: Hogyan adtak ezeknek parancsokat?

Peterson: Mentálisan. Kezdetben ez ilyen irányítórendszerekkel történt. Az újabbaknál ezt többnyire mentálisan végzik.

Wilcock: Hűha! Jelenleg vannak még itt három ujjal rendelkező földönkívüli lények körülöttünk?

Peterson: A legtöbbjük.

Wilcock: Látogatnak minket?

Peterson: Ha! Az univerzumban kb mi vagyunk a legjelentéktelenebbek, akiket meglátogatnának. Mit tudunk felajánlani nekik? Hát, elmondom neked, hogy mit kell felajánlanunk. Miért érdeklődnek irántunk? Ormus van itt, ami az aranynak egy másik fajtája, ami lehetővé teszi számodra, hogy sok-sok évig élj. Megnöveli az élethosszodat, megnöveli az idegrendszer és a telomerek regenerációjának rugalmasságát.

http://www.kincseslada.hu/aktualis/content.php?article.49

Erről szóltak Salamon bányái – Salamon sok-sok aranybányája. Nem sárga aranyat bányászott ott, hanem fehér aranyat. És aztán nagyon magas áron eladta azt a világ összes többi vezetőjének.

Wilcock: Szóval azt mondod, hogy van valami a Föld bolygóval, ami azt eredményezi, hogy az Ormus nagyobb mennyiségben található itt, mint más bolygókon?

Peterson: Nem. Van itt valami, ami miatt az arany nagyobb koncentrációban található meg nálunk. Az űrkutatás nagy részének célja az Ormus vagy manna felkutatása, ami egy másik szó egy nagyon hasonló típusú dologra, de az Ormus-t és az Ormus funkcióinak alapelveit takarja.

Wilcock: Ha visszamegyünk az ékírásos agyagtáblákig, a sumér szövegekhez, a hagyományos tudomány egyetért abban, hogy ezek az Anunnakik valamiféle földönkívüliek voltak és kimondottan azért jöttek a Földre, hogy ellopják az aranyunkat. Van ezzel kapcsolatban bármilyen hozzáfűznivaló megjegyzésed?

Peterson: Mi, fajként csak azért létezünk, mert arra terveztek bennünket, hogy aranybányászok legyünk. Ez az, amiért létezünk. Genetikailag manipulált kereszteződései vagyunk az Anunnaki és... mondok egy példát. Azt hiszem a DNS-ünk kb 92%-ban megegyezik a csimpánzokéval.

Wilcock: A csimpánzok DNS-e 98,8%-ban megegyezik az emberi DNS-sel.

Peterson: Így van. A nagyon korai emberek nem néztek ki túlságosan szépen és az Anunnakik tenyésztették ki őket. Ha, ha. Sokkal több mindent kevertek belénk. Úgy értem, ezért járunk két lábon. Van kezünk, ujjaink, két fülünk, két szemünk, két orrlyuk és egy száj. És ha ránézünk a idegenek egy jó részére, ők ugyanígy néznek ki.

Wilcock: Szóval, csak hogy világossá tegyük, azt mondod, hogy az Anunnaki tenyésztett ki minket valamiféle csimpánzokból és aztán hozzákeverték a saját DNS-üket a miénkhez?

Peterson: Valami olyasmiből lettünk kitenyésztve, amelynek a DNS-e nyilvánvalóan nagyon hasonló volt a csimpánzokéhoz. Ez megadta számunkra azt a képességet, hogy le tudjunk kuporodni, picire összehúzódni... az arany általában nagyon kis hasadékokban fordul elő. A hasadékokat kell követned bolygószerte. Ez a vízzel jött föl és aztán így bukkant elő. És emlékezz rá, hogy sok arany található a kvarcban. Az arany nagy része kvarcüledékekben található. A kvarc piezoelektromos. Ha összepréselődik, elektromosságot termel. Az elektromosság végzi a konverziós folyamatot. A Föld mozgása hozza létre azt az elektromosságot, ami az átalakítást végzi. Ezért találunk ott sárga aranyat.

Wilcock: Gondolod, hogy kapcsolat van az Anunnaki és az általad az Antarktiszon személyesen látott ufo lezuhanások között?

Peterson: Nos, azt hiszem, hogy igen, mert az Anunnaki... Képzelj el egy bányaigényt. Nos, az Anunnakik voltak az elsők, akik rájöttek, hogy sok arany található a Földön. Szóval volt egy bizonyos igényük és kaptak egy bizonyos feladatot a mestereiktől, akik nagyon valószínű, hogy drákonidák voltak.

Wilcock: Ezek a három ujjú emberek még ma is itt vannak a Földön?

Peterson: Amikor a hajó irányításának mérnöki visszafejtésén dolgoztam, három ujjú emberek segítettek nekem.

Wilcock: Tényleg? Hogyan nézett ki a fejük, az arcuk?

Peterson: Hát, a szemük struktúrája különbözött, mert a belső szemredőjük alakja olyan volt, mintha a keleti emberek és az angol emberek szemredőjének alakja között lenne valahol félúton. Szóval volt egy ilyesfajta különbség. A szemük más volt. Kisebb orruk és másmilyen orrlyukaik voltak. A szájuk kerek, kicsit olyan, mint a polipoké. Úgy értem, kerekebb volt mint a miénk. Az élelmüket saját maguk termelték olyan módon, hogy a testük kiválasztott valamilyen váladékot, ami a bőrükön keresztül szivárgott ki és aztán ezt lekaparták és megették.

Wilcock: Van-e valami olyasmi a fejükkel kapcsolatban, amiről tudnunk kell?

Peterson: A fejük másmilyen, de nagyjából olyan, mint a miénk.

Wilcock: Azoknak a lényeknek, akikkel te személyesen interakcióba kerültél, milyen színű volt a bőrük?

Peterson: Különböző színűek voltak. Úgy láttam, hogy nagyjából olyan színűk volt, mint az alumíniumnak. Talán klónok lehettek, mert hajlamosak voltak klónozni ezeket az embereket. Ezért van az, amiért az egész táplálkozási rendszerük a miénkhez képest másképpen működik. Ők tulajdonképpen olyanok, mint a robotok, de sokkal inkább biológiaiak, mint nem-biológiaiak. Titokban megmértem az elektromos mezejüket, hogy valamiképpen információhoz jussak róluk és nem találtam túlságosan különbözőnek az ember elektromos mezejéhez képest.

Wilcock: Van-e olyan ismert hely a Földön, ahol ezek az emberek vagy lények megtalálhatók?

Peterson: Igen. Antarktisz, Alaszka, Kanada. A legtöbb ember nem tud erről, de a Yukon és az Északnyugati territórium nem része Kanadának. Ezek a területek Anglia uralkodójának tulajdonában vannak – bárki is legyen Anglia uralkodója. Magántulajdonban vannak. De ott ezek azok a helyek, ahol a legtöbb arany található. Micsoda meglepetés.

Wilcock: Ha, ha.

Peterson: Ha, ha.

Wilcock: És a felszínen vagy a föld alatt dolgoznak?

Peterson: Legtöbbjük a föld alatt tevékenykedik. És ennek az az oka, hogy amikor idejöttek, a 29 000 éves napciklus ugyanazon részén jártunk, mint most. A Nap pedig röntgensugarakat bocsát ki, mintha csak egy röntgengép lenne. Szóval nyilvánvalóan nagyon érzékenyek voltak erre, ezért most a föld alatt dolgoznak.

Wilcock: Ha meg kellene becsülnöd, mit gondolsz, jelenleg hány ilyen ember lehet itt a Földön vagy a Föld belsejében?

Peterson: Még csak megbecsülni sem tudom, de azt hiszem, ismerek néhány helyet, és azokon azt mondanám, hogy valószínűleg 350 000 körül lehetnek. Azt hiszem valószínűleg ennyien lehetnek az Antarktiszon. De ez csak találgatás.

Wilcock: Ezek az emberek a kommunikációhoz valamilyen nyelvet használnak, vagy többnyire telepatikusak?

Peterson: Az öregebbek közül a legtöbben telepatikusak, de a fiatalabbak és/vagy a klónok képesek... láttam egyiküket, amint 3-4 nappal az ideérkezése után angolul tanul és akcentussal mondta azt, hogy "grízt evett reggelire".

Wilcock: Ejha! Vannak ezek közül a lények közül Dél-Amerikában?

Peterson: Dél-Amerika volt az egyik első helyük. Ha megnézed a dél-amerikai indiánokat odalent, ha megnézed a viseletüket, mindegyiküknek voltak kachina-ik. Mindegyiken vannak kígyók. A kígyók nagyok, amivel talán a drákonidákra akartak utalni, vagy a drákonidák egy bizonyos részére. A drákonidák közül néhányan a legkedvesebb lények, akikkel valaha találkoztál – etikusak, erkölcsösek, ahogy mi meg tudjuk ítélni. Néhányuk viszont veszélyes.

Wilcock: Azt mondtad, úgy érzed, a drákonidák valamilyen módon irányítják vagy együtt dolgoznak az Anunnaki-val. Tudnád nekünk definiálni, hogy te kiket értesz drákonidák alatt, csak hogy tudjuk, hogy ugyanarról beszélünk? És aztán el tudnád magyarázni a drákonidák és a sokkal emberszerűbbnek kinéző Anunnaki-k közti kapcsolatot?

Peterson: Hát, ők különbözőek. Néhányuk majdnem embernek néz ki, de ha tudni akarod, hogyan néznek ki a drákonidák, menj vissza az ősi társadalmakig és nézd meg a sárkányembereket. Úgy tűnik, hogy ők az öregebb civilizációk közé tartoznak. Honnan érkeztek? Természettől fogva a Tejút-galaxisban nagyon kevés drákonida élt. A Tejút-galaxis egyfajta tárolóhelye azoknak az embereknek, akik kifejlesztik azokat a dolgokat, amelyek az ősi társadalmak DNS-ének működésben tartásához szükségesek.

Wilcock: Tényleg? Ez egy nagyon provokatív állítás.

Peterson: Igen. Legjobb tudomásom szerint ez volt a fő célja.

Wilcock: Az egész Tejút-galaxisnak?

Peterson: Az egész Tejút-galaxisnak.

Wilcock: Olyan, mint egy nagy genetikai farm.

Peterson: Igen. De még más dolgoknak is a farmja – aranynak, amely szükséges az Ormus-hoz, ami pedig szükséges a telomerek működésben tartásához és ahhoz, hogy az idegrendszert rugalmasan tartsa és hogy az agy multiplikálódni tudjon, nagyobb legyen és így tovább. Ez volt a felelős azért, hogy a történelemből ismert ősök 200-300 évig éltek. Matuzsálemek voltak.

Wilcock: Be tudott valaki jutni a második hajóba? Te be tudtál-e jutni? Láthattad a hajó belsejét vagy hallottál valamit arról, hogy mi volt a belsejében?

Peterson: Csak egy gyors sétát tettem, mégpedig azért, mert sok érdekes munkát végeztem földönkívüli irányítórendszereken. Ez az egyik kisebb vagy nagyobb terület, aminek szakértője vagyok. Szóval megnéztem az irányítórendszereket és kitaláltam, hogyan működnek, hogy azt mondhassam: „Oh, tudom mire való". Elég tapasztalatot gyűjtöttem ezek terén. Egyszerűen csak ismerem őket.

Wilcock: Rendben. Hadd kérdezzek néhány olyat, ami alap dolognak tűnik, de mégis segíthet nekünk. Először is, amikor bejutottál, milyen magas volt a mennyezet?

Peterson: Azt mondanám, hogy bizonyos helyeken kb 90-106 cm, más területeken kb. 200-213 cm körül lehetett.

Wilcock: Szóval össze kellett kuporodni.

Peterson: Hát... emlékezz rá, csészealj alakú volt. A szélein alacsonyabb, a közepén magasabb volt.

Wilcock: Na és hogy nézett ki belülről? Mit láttál?

Peterson: Láttam egy központi magot. Az általam ismertek működése alapján ez normális a csészealjaknál. A bennük lévő hatalmas oszlop működteti őket. Mondhatjuk, hogy olyan, mint egy lendkerék lent a fedélzet alatt és aztán van egy a fedélzet felett is. És aztán sok hajónál van egy – nem tudom hogyan nevezhetjük – talán irányítótoronynak. Ha voltak ablakai a tetején, akkor felállhattál és kinézhettél az ablakon. A pilóta a kormányzáshoz viszont nem az ablakot használta. Hanem ahogy ma is csináljuk, egy számítógép képernyőjén keresztül, egy képernyő segítségével. Nem mondom azt, hogy számítógép képernyője, mert nagyon organikus cuccaik vannak, és el tudják érni, hogy úgy tűnjön, mintha kint ülnél a nyílt űrben.

Wilcock: Túlnyomórészt milyen volt a felülete? Fémes vagy volt valamilyen színe?

Peterson: Azt mondanám, valamilyen műanyag vagy fém, ami be volt vonva valamivel. Volt rajta egy bevonat.

Wilcock: Számodra mi volt a leginkább meglepő ezzel a hajóval kapcsolatban?

Peterson: Azokból, amiket én láttam, sok technológiai változás történt, amire azért számítani lehetett. Nézd meg a mai repülőgépeinket. Azokat, amelyekkel ma repülünk, 20 éve kezdtük el tervezni.

Wilcock: Azt mondtad, hogy ezeknek a gépeknek a pilótái három ujjal rendelkeztek és mindenfelé megtalálhatók a Földön. Nem tűnik úgy, hogy az a populációjuk, amely eredetileg a hajóval érkezett, hogy az volt az ő eredeti... ?

Peterson: Oh, nem, nem. Egyáltalán nem. Valószínűleg 5 vagy 6 fajról van tudomásom, akik mind három ujjal rendelkeznek. Azt mondanám, hogy az idegenek legtöbbjének három ujja van.

Wilcock: Mondtál nekem korábban valamit az Antarktiszon lévő hajóval kapcsolatban, hogy voltak benne olyan panelek, amelyek saját fényt bocsátottak ki. Beszélnél ezekről egy picit?

Peterson: Igen, ezek a két legutolsó hajón találhatók. Ez egy olyan anyag, mint a foszfor. Vannak ezek a pici dolgok, amiket feltűzöl a szobád mennyezetére, amik csillagoknak és holdaknak és galaxisoknak tűnnek... gyerekek szoktak vele játszadozni...

Wilcock: Igen. És ragyognak a sötétben.

Peterson: Ragyognak a sötétben és fényt bocsátanak ki magukból. Ragyognak egy kicsit és aztán elég gyorsan kialszanak. Ez egy olyan anyag, amit jelenleg Ausztráliában készítenek és ha 30-45 percre kiteszed a napfényre, elég fényt szív magába ahhoz, hogy aztán legalább egy napon keresztül világítani tudjon a sötétben. Látni és olvasni tudsz a fényében mielőtt kialszik. Nos, az idegenek világításai abszolút hasonlóak ehhez, kivéve, hogy ők ezeket ultraviola vagy infravörös LED-ekkel világítják meg. Ezeket "idegen LED"-eknek nevezzük.

Wilcock: Szóval azt mondod, hogy az egyik ilyen hajó belsejében olyan anyag van, amelyet megvilágítanak valamiféle LED-del, és ezt követően saját magától fog világítani egy ideig.

Peterson: Mondjuk azt, hogy a fények másodpercenként 1000-szer villannak, de csak minden 10-ik, vagy 20-ik vagy 50-ik ciklusnál kapcsolnak be, a külső fényektől és a környezeti fényektől függően, és hogy a fényeket milyen minta szerint programozták be. Úgy néz ki, mintha az irányítószoba egész mennyezete – amit én a leggyakrabban láttam – be van vonva ezzel az anyaggal. Rá tudod festeni.

Wilcock: Beszéljünk most egy kicsit a harmadik lezuhanásról. Azt mondtad, hogy három rétegeben találtatok rá űrhajók lezuhanásának maradványaira. Mi volt a harmadik, legfelső rétegben?

Peterson: Nos, ezek azok, amikről tudomásom van. Három van ott, amiről tudomásom van. Ez elég friss. Kint volt a felszínen. Egy műholdképen szúrtuk ki. Egy korong volt, az oldalai kb 15-20 fokos dőlésszögűek. És nyilvánvalóan az irányító/navigáló rendszerét összeszedték és begyűjtötték. Elektromágneses mezeje volt és ez szétcsúszott, amikor a hajó egyenesen beleállt a talajba. Úgy értem elég sok elektromágneses dolog volt a hajón, ami segített stabilizálni és felvette ezt a mezőt és aztán reagált az elektromágneses mezőre.

Wilcock: A másik két hajóhoz viszonyítva ez a hajó mekkora volt?

Peterson: Közepes méretű. Nem volt olyan nagy, azt mondanám, talán 350-400 láb (kb 106-122 m) átmérőjű volt.

Wilcock: És milyen technológiája volt az általad ismert bármilyen más technológiához képest?

Peterson: Feljavított, jelentősen feljavított.

Wilcock: Volt valami szokatlan a harmadik lezuhanással kapcsolatban?

Peterson: Hát, a harmadik hajóban sok élő ember volt. Nem tudom, hogy vajon meddig húzták ki élve, mert tudom, hogy néhányuk nem sokáig. Tudom, hogy néhányukat lelőtték. Tudom, hogy néhányukat kísérletezésre használták.

Wilcock: Úgy érted, élő embereket találtak a hajó belsejében?

Peterson: Ott éltek már évek óta. Saját maguk termelték az élelmüket. Szintetizálták a saját élelmüket.

Wilcock: Hogyan néztek ki? Azt mondtad, hogy amikor ideértek, kolonizálni kezdtek.

Peterson: Azt hiszem, ez a csoport olyan lényekből állt, akik már hosszú ideje itt voltak és valahonnan máshonnan érkeztek ezzel a hajóval. Néhányuk drákonidának nézett ki, néhányan pedig fémszerű és nem-fémszerű bőrű emberek voltak, nagy szemekkel.

Wilcock: Uh. Itt most különböző típusú földönkívüliekről kezdtél beszélni, de azt mondod, hogy ezek egy hajón utaztak. Részleteznéd ezt egy kicsit?

Peterson: Az egyik hajót mentőcsónakként használták.

Wilcock: Oké. És különböző típusú lények voltak a belsejében?

Peterson: 15 különböző típusú lény volt ott. Ezekről tudok leginkább.

Wilcock: És ők mind a hajó belsejében voltak?

Peterson: Ők a hajó különböző részeiben voltak – különböző részeiben, amikben különböző légkör, különböző gravitáció volt kialakítva. És úgy nézett ki, hogy néhányuk hosszú-hosszú ideje ott élt már.

Wilcock: Az USA kormány mikor talált rá erre a hajóra?

Peterson: Azt hiszem, valószínűleg talán 1941-ben vagy 1942-ben.

Wilcock: Tényleg? A II. világháború idején?

Peterson: Igen. A II. világháború vége előtt.

Wilcock: Azt mondod, hogy néhányat közülük megöltek, amikor először odamentek?

Peterson: Az én megértésem szerint néhányukat az őreink lelőtték. Néhányuk úgy döntött, hogy nem akart a hajóhoz kötve élni. Néhányuk képes volt belélegezni az itteni levegőt. Kimentek egyet sétálni és aztán lelőtték őket, mert nem ismerték a protokollt, mert még soha nem jártak a hajón kívül. Az őrök pedig - egyszerűen csak tipikus emberi lények módjára - hazudtak nekik.

Wilcock: A németek úgy tűnik, hogy elég korán eljutottak az Antarktiszra, talán már 1938-39 körül.

Peterson: Oh, nagy számban voltak ott embereik.

Wilcock: Mit gondolsz, lehetséges, hogy a németek találtak rá elsőként erre a hajóra? Merthogy azt mondtad, hogy ez a felszínen volt.

Peterson: Biztos vagyok benne, hogy ők találták meg először. Úgy értem, ezt nem tudom tényként állítani, de nem tudom elképzelni, hogy nem vették észre. És, persze, benne voltak ebben a témában és abban az időben négy vagy öt vagy hat különböző földönkívüli csoporttal álltak kommunikációban.

Wilcock: A németek lövöldöztek rájuk, vagy amerikaiak?

Peterson: Fogalmam sincs. Szerintem mindenképpen a németek voltak.

Wilcock: Visszatérve a hajóhoz... Úgy hangzott, mintha lejutottak volna a másik hajóhoz is, mivelhogy azt mondtad, hogy ezek nagyjából ugyanazon a területen landoltak. Megpróbálkoztak lejutni ahhoz az öregebb hajóhoz is?

Peterson: Igen, a legutolsó hajó megpróbált megmenteni mindenkit, aki még ott volt. És az öregebb hajóban lévők sztázis-szerű állapotban voltak, de már régóta kifogytak az energiából.

Wilcock: Voltak emberek az újabb hajókon, akik képesek voltak felhasználni bármilyen erőforrást, vagy aktiválni bármilyen energiarendszert?

Peterson: Sok erőforrást használtak.

Wilcock: Az öregebb hajón?

Peterson: Közülük az egyiken, de nem a legalsón.

Wilcock: A középsőn?

Peterson: A középsőn.

Wilcock: Oké. Szóval azt mondod, hogy az eredeti hajójukon tartózkodva valamiféle kolóniát hoztak létre. Ugyancsak képesek voltak hozzáférni a második hajóhoz. És elég sok időn keresztül éltek ott kolonizálóként, ha így jobban tetszik.

Peterson: A hajón élők közül néhányan igen.

Wilcock: Képesek voltak utazni a Föld körül? Volt bármilyen repülőjük, amikkel repülni tudtak itt?

Peterson: Nem hiszem. Ha lett volna ilyen, akkor sem igazán használták volna, mert nem akarták, hogy felfedezzék őket. És nem tudom, hogy repültek-e. Nem tudom, hogy volt-e bármilyen működőképes állapotban lévő cuccuk.

Wilcock: Azt mondtad, hogy 15 különböző csoportjuk volt. Mindannyian megtanulták, hogyan jöjjenek ki egymással?

Peterson: Csak ahogyan 15 különböző csoport ezen a bolygón kijön egymással.

Wilcock: Azt is mondtad, hogy néhányuk úgy nézett ki, mint a Szürkék.

Peterson: Igen.

Wilcock: Mások pedig sokkal emberszerűbbnek néztek ki. Mennyire voltak különbözőek?

Peterson: Voltak köztük olyanok, mint a rovarok. Voltak víz alatti vagy folyadékban élő lények. Voltak drákonidák. Vannak jó és rossz drákonidák, 1/3-ad 2/3-ad arányban.

Wilcock: 1/3-aduk jó, 2/3-aduk rossz?

Peterson: Igen, legalábbis amiről mi tudunk.

Wilcock: Oké. Hogyan képes egy olyan ragadozó faj, mint a drákonidák együtt létezni más típusú földönkívüliekkel? Ezt nehéz lehet megérteni.

Peterson: Nem éltek együtt. Ahogy mondtam, vannak jó és vannak rossz drákonidák. A jó drákonidák nem jelentenek problémát, sőt. Ők olyanok, mint a papok vagy lelkészek és megpróbálnak jót tenni és így tovább. A legtöbbjük ilyen. Aztán viszont vannak köztük olyanok, akik egy kicsit szemetek.

Wilcock: Nos, feltételezem, hogy a drákonidák, akik ebben a hajóban éltek, a jók közé tartoztak.

Peterson: Abszolút. A többieket azonnal kidobták. Azokkal nem jöttek ki jól.

Wilcock: Megengedték közülünk bárkinek, hogy odamenjenek és együtt dolgozzanak, ott éljenek velük?

Peterson: Nos, igen. A személyzet jó része ember. Úgy értem, segítünk nekik a gyártásban, segítünk nyersanyagokhoz hozzájutni és tanulunk tőlük. Tudod, szemet szemért. Sok technológiáról tanítottak minket. Jelenleg vannak olyan technológiáink, amelyek úgy mondanám, hogy jó 300 évvel fejlettebbek bárminél, amiről a felszínen élők közül bárkinek tudomása lenne. És emlékezz rá, hogy nagyon-nagyon sok ember él a felszín alatt.

Wilcock: Van még bármilyen jelentős dolog, ami az Antarktiszon történt és amiről tudomásod van?

Peterson: Hát, van egy olyan sejtésem, hogy azért mentünk oda, mert tudtunk arról, hogy mi folyik ott a németekkel. Másrészről viszont, a látszólagos ok, amiért lementünk oda, hogy megnézzük, a nagyon-nagyon korai fázisban mit tudunk kezdeni a félvezetők és a biológiai kutatások területén. Mit tudunk kezdeni azzal, amit néhányan atmoszférának hívnak. Más szóval hogy mennyi elektromágneses hullám, mennyi gravitációs hullám, mennyi mágneses struktúra van ott. A Föld többi területéhez képest a mágneses mezők ott 90 fokkal más irányba mutatnak. Minden egyes dolog, amit ott találtunk, nagyon-nagyon nagy jelentőséggel bírt a fémstruktúrák, kémiai struktúrák szintetizálásában – folyékonyak és szilárdak esetében egyaránt – azért, hogy fémekkel tudjunk dolgozni, hogy kutatásokat végezhessünk a mágnesesség kapcsán, és új dolgokat találjunk ki a túlélésünk érdekében a világnak azon a bizonyos részén, mert tudtuk, hogy valószínűleg a világ maradékának kétharmada – úgy értem, ami megmaradt a bányászatunkból – szóval azok a fémek és azok az összetevők ritkák a Földön. Összesen azon a két kontinensen találhatók.

Wilcock: Rendben. Ennyi időnk volt a mai epizódra Pete Petersonnal. Pete, szeretném megköszönni neked, hogy itt voltál velünk a műsorban.

Peterson: Köszönöm, nagyra értékelem.