Kozmikus Közzététel – VII/11.

A TITKOS ŰRPROGRAM GYÖKEREINEK VISSZAKÖVETÉSE MICHAEL SALLA-VAL – A sorozat mai epizódjában az ausztrál származású exopolitikai kutató, Michael Salla rendkívüli részletességgel és a tőle megszokott alapossággal tárja elénk a jelenkor titkos űrprogramjainak kezdeteiről szóló adatokat. Fény derül a Haditengerészeti miniszter James Forrestal és a fiatal John Fitzgerald Kennedy közös történetére. Alaposabban megismerhetjük a Haditengerészet titkos űrprogramjában kulcsszerepet játszó admirális, Rico Botta szerepét és betekintést nyerhetünk olyan, megjelenésük után világszerte népszerűvé váló kultikus sci-fi sorozatok születésébe is, amelyek nem annyira az írók elszabadult fantáziájának, hanem sokkal inkább a Haditengerészet hathatós háttértámogatásának köszönhetően készülhettek el.

Wilcock: Itt vagyunk Corey Goode-dal és különleges vendégünkkel Dr. Michael Salla-val az Exopolitikai Intézettől. Michael, Corey, köszöntelek benneteket a műsorban.

Dr. Michael Salla: Köszönöm, hogy eljöhettem hozzátok, David.

Corey: Köszönöm.

Wilcock: Michael, beszélgettem veled egy másik könyvről is, amit szintén te írtál. A címe: "Kennedy's Last Stand". Szeretném, ha ezzel kezdenénk a mai epizódot. (Szerk – a könyv címe nagyjából utalás akar lenni Kennedy elnök háttérhatalom ellen folytatott egyszemélyes küzdelmére.)

Salla: Nos, a könyv valójában azt tárgyalja, hogy mit tudott Kennedy erről az egész témáról.

Wilcock: Miféle témáról?

Salla: Az ufo-król, illetve repülő csészealjakról. Kennedy-t nagyon érdekelte a téma, így aztán a könyvben áttekintem annak a történetét, hogyan próbálta meg kideríteni mindezt. A könyvben leírtam, hogy pályafutása korai szakaszában Kennedy valójában James Forrestal pártfogoltja volt. Forrestal volt ebben az időben a Haditengerészeti miniszter. Ez még az előtt volt, hogy Kennedy kongresszusi képviselő lett volna, vagy hogy egyáltalán belekezdett volna a politikába. Forrestal abban az időben be akarta venni Kennedy-t a személyes stábjába, így aztán 1945 júliusában és augusztusában elvitte őt egy tényfeltáró útra Németországba. Tehát ez a háború után történt. Ott volt a Haditengerészet, ott volt a Hadsereg és alapvetően feltúrtak mindent, amit a nácik titkos technológiákkal kapcsolatban fejlesztettek és megpróbálták kitalálni, hogy mit vigyenek magukkal az Iratkapocs Hadművelet részeként – tudósokat és technológiákat.

Wilcock: Tehát annak ellenére, hogy a nácik elmenekültek az Antarktiszra, ez nem azt jelentette, hogy mindent magukkal vittek.

Salla: Pontosan. A németeknek még mindig egy csomó fejlett cuccuk volt ott. Természetesen, ami a Légierőt és a Haditengerészetet illeti, azok a cuccok, amiken a németek a megszállt Európában dolgoztak, messze előtte jártak annak, amikkel az amerikaiak rendelkeztek. Így tehát a Haditengerészet megpróbálta kidolgozni, hogy miket kellene átszállítaniuk az USA-ba, amiken aztán dolgozhatnak majd a szigorúan titkos laboratóriumaikban.

Wilcock: Hadd kérdezzem meg a következőt. Az USA fogott el olyan német katonákat és tudósokat, akik elmondták nekik, hogy egyáltalán mik ezek? Vagy bementek egy elhagyott épületbe és elkezdték piszkálgatni, megnézegetni, amit ott találtak?

Salla: Oh, mindkettő. Sok tudósuk, mérnökük volt, akik megpróbáltak alkut kötni, megpróbáltak olyan helyre kerülni, ahol kellemesen lehet élni, vagy ahonnan talán vissza is tudnak költözni akármelyik országba, ahonnan eredetileg származtak vagy pedig esetleg átköltözhetnek pont az USA-ba. Dokumentumok vannak arról, hogy alkut akartak kötni. Tudták, hogy hol vannak a titkos laboratóriumok. Szóval ezek egyszerre történtek és a Haditengerészet és a Hadsereg vezető hírszerző csapatai megpróbálták kiszűrni, hogy pontosan mi az, ami elérhető.

Wilcock: Bocsánat, hogy közbevágok, de én is úgy gondolom, hogy ez valóban fontos. Lehetnek esetleg olyanok is a nézők között, akik fiatalabbak és nem teljesen értik azt, hogy Kennedy nem egy átlagos családból származott. A Kennedy családnak jelentős háttere van. Joseph Kennedy, a Kennedy testvérek édesapja jól ismert alkoholcsempész volt és jelentős vagyonra tett szert.

Salla: Nos, igen. Nagyon sikeres üzletember volt. Nagyon sok mindent csinált, és az alkoholcsempészés a szesztilalom idején csak az egyik volt ezek közül. De valószínűleg leginkább arról ismeretes, hogy közvetlenül a II. Világháború előtt az USA angliai nagykövete volt. Továbbá Joseph Kennedy volt az amerikai tőkepiaci szabályozó és felügyelő hatóság (SEC – Securities and Exchange Commission) elnöke. Akkoriban tehát a pénzügyi rendszer csúcsán helyezkedett el.

Wilcock: Így van, merthogy a SEC szabályozta a teljes tőzsde és árupiacokat, és más hasonlókat.

Corey: Igen. És a Forrestal-lal való kapcsolata is nyilvánvaló. Forrestal neve mindenhol felbukkan az ufológiában.

Wilcock: Az MJ-12 révén, igaz?

Salla: Így van, igen. Forrestal tagja volt az MJ-12 bizottságnak, továbbá a Dillon, Read and Co. nevű nagyon jelentős pénzügyi vállalatnál dolgozott. A Haditengerészet, illetve Roosevelt, azért választotta ki őt, hogy segítsen felkészülni a Haditengerészetnek a háborúra, mert megvolt a szakértelme, a tudása a nagy léptékű ipari előállításról és a Haditengerészetnek meg kellett változnia annak érdekében, hogy meg tudjon birkózni a két háború jelentette nyomással.

Corey: Van néhány érdekes kapcsolódási pont Forrestal és William Tompkins között, igaz?

Salla: Nagyon fontos. William Tompkins szerint Forrestal volt az a fickó, aki kiválasztotta azt az admirálist, aki a Haditengerészetnek azt a szigorúan titkos programját futtatta, aminek keretében megpróbáltak annyi információhoz jutni, amennyihez csak tudtak a nácik titkos űrtechnológiáival kapcsolatban. Továbbá ugyancsak Forrestal volt az az ember, akit valamiképpen északi típusú földönkívüliek befolyásoltak, hogy Rico Botta-t válassza, így ő lett az, aki ténylegesen eljátszotta ezt a szerepet. Szóval Forrestal kommunikált ezekkel az északi típusú földönkívüliekkel. És ez az a rész, amiről új könyvemben is beszélek, és amelynek címe: "Az USA haditengerészetének titkos űrprogramja és az északi típusúak szövetsége" (The US Navy's secret space program and nordic extraterrestrial alliance). A könyvben arról írok, hogy az elejétől a végéig hogyan segítették az északi típusú földönkívüliek az USA Haditengerészetét a titkos űrprogramjuk fejlesztése közben.

Wilcock: Gondolod, hogy abban az időben, amikor Forrestal átvitte Kennedy-t az éppen nemrég legyőzött Németországba, hogy hozzájussanak az összes jó cucchoz, gondolod, hogy már eleve volt egy tervük Joe Kennedy-vel, hogy a fiát indítani fogják majd az elnökségért?

Salla: Nos, ez is tényező lehetett abban, hogy John Fitzgerald Kennedy miért nem fogadta el Forrestal ajánlatát, hogy a csatlakozzon a személyes stábjához. Merthogy Forrestal azt akarta, hogy Kennedy a személyes stábjának tagja legyen. És mivel Jack Kennedy, vagyis az idősebb testvére meghalt, édesapjuk, Joe Kennedy azt akarta, hogy John F. Kennedy politikusi pályába kezdjen. Kennedy ezért utasította vissza Forrestal ajánlatát, majd ezt követően politikai pályára lépett és kongresszusi képviselő lett – 1946-ban választották be a Kongresszusba.

Wilcock: A Kennedy-ről szóló könyvedhez végzett kutatások vagy más bizonyítékok alapján igazolható-e az, hogy Kennedy-t ténylegesen tájékoztatták vagy tudomást szerezhetett arról, hogy valami zajlik a földönkívüli kérdéskörrel kapcsolatban?

Salla: Nem is annyira a földönkívüli kérdéssel kapcsolatban, hanem a náci Németország fejlett programjaival kapcsolatban mindenhez hozzáférést kapott. Úgy értem, tudta, hogy mi zajlik, és Forrestal voltaképpen megmutatta Kennedy-nek az összes fejlett technológiát és Kennedy írt erről az egyik könyvében, amelyet halála után posztumusz adtak ki, és aminek címe "Prelude to Leadership". Nem sokan tudnak erről a könyvről...

Wilcock: Soha nem hallottam róla.

Salla: … ez egy olyan könyv, amit John F. Kennedy írt a megszállt Európában és különösen Németországban töltött időszakáról. De amit fontos megjegyezni erről, hogy ugyanabban az időben, amikor Forrestal megmutatta Kennedy-nek a Németországban elfogott technológiákat, Forrestal volt az az ember, aki végső soron felelős volt a Haditengerészet titkos kémprogramjáért a náci Németországban, amikor is információkat szereztek arról, hogy Németországnak két titkos űrprogramja van. Forrestal a Haditengerészet megbízásából felkutatott mindent, amit csak tudott Németország titkos űrprogramjairól. Ez tehát azt jelentette, hogy Kennedy ugyancsak tudott minderről. Ez egy fontos történelmi tény, és ami a könyvben világosan megfogalmazódik, hogy amiért Kennedy előtt fel volt fedve az egész jelenség – a fejlett ufo-k, repülő csészealjak, földönkívüli élet, vagyis azok az információk, amiket Forrestal megosztott vele – nos, ezek miatt, amikor Kennedy 1961 januárjában elnök lett, erőfeszítéseket tett arra, hogy utánajárjon ennek az egész jelenségnek és visszavegye a hatalmat, abban az értelemben, hogy azt akarta, hogy ezeket a titkos projekteket az elnök futtassa, és e projektek ne váljanak önjáróvá, mint ahogy az Eisenhower idején történt.

Wilcock: Tudjuk, hogy Eisenhower támadást rendelt el az 51-es körzet ellen, ahogyan arról beszéltünk is az előző epizódban. Ismerjük a leköszönésekor elmondott búcsú mondatait, amelyben figyelmeztetett bennünket a katonai-ipari komplexum „akár kért, akár kéretlen formában történő illetéktelen, felhatalmazás nélküli befolyására”, majd ezt követően átadta az elnökséget Kennedynek.

http://indavideo.hu/video/Eisenhower_elnok_beszede

Kutattad-e azt, hogy a hatalomváltás alkalmával vajon sor került-e beszélgetésre Eisenhower és Kennedy között arról, amit Eisenhower megtapasztalt?

Salla: Hivatalos feljegyzésekből tudjuk, hogy Kennedy, amíg újonnan megválasztott elnök volt, kétszer találkozott Eisenhower elnökkel. Tudjuk, hogy találkoztak decemberben és januárban és a januári találkozóra pár nappal, két vagy három nappal a búcsúbeszéd előtt került sor. Szóval azt hiszem, korrekt dolog azt feltételezni, hogy Eisenhower sokkal-sokkal kevesebbet osztott meg a nyilvánossággal ahhoz képest, mint amit privátban Kennedy-nek elmondott.

Wilcock: Azzal kapcsolatban is végeztél kutatásokat, hogy Eisenhower találkozott valamilyen jóindulatú földönkívüli csoporttal. Azok számára, akiknek ez nem lenne ismerős, beszélnél egy kicsit erről az eseményről?

Salla: Természetesen. Nos, azt hiszem nagyon sok különböző kiszivárogtató és szemtanú állt már elő ahhoz, hogy egyfajta kronológiát állíthassunk fel azokról a különböző földönkívüli találkozókról, amiken Eisenhower is részt vett. Ez 1954 februárjában vette kezdetét, amikor is Eisenhower elutazott az Edwards Légibázisra és találkozott egy csoport jószándékú földönkívülivel – akiket Bill Tompkins északi típusúként írt le – és akik a nukleáris fegyverek fejlesztésének veszélyire hívták fel a figyelmét, hiszen akkor állították hadrendbe a termonukleáris fegyvereket (ezek hidrogénbombák voltak), és hogy az Eisenhower-adminisztrációnak egy sokkal békésebb vezérelvet kellene követnie és nyitottabbnak kellene lennie a spirituálisabb, etikusabb információkra. Azt hiszem, Eisenhower-t személyesen nagyon lenyűgözték ezek az északi típusúak, de a nemzetbiztonsági csapata azt mondta: "Nem, nem fogjuk feladni a nukleáris fegyvereinket és egyáltalán nem fogjuk hallgatni ezt a spirituális, erkölcsi felemelkedésről szóló dumát." Szóval ezt követően 1955 februárjában Eisenhower találkozott egy másik csoport földönkívülivel, ezúttal a Holloman Légibázison és ez a csoport magas Szürkékből állt, akik alapjában véve megállapodást kötöttek Eisenhower-rel technológiák megosztásáról. A Szürkéket nem zavarta túlságosan, hogy az USA termonukleáris fegyvereket fejleszt, így hát ekkortól vette kezdetét a Szürkékkel kötött megállapodás.

Wilcock: Ez az az állítólagos Tau IX Szerződés, amely hivatalossá tette az elrablásokat és az összes ilyesmit.

http://boldognapot.hu/blog/a-tau-ix-szerzodes-az-amerikai-kormany-titkos-megallapodast-kotott-a-kis-szurkekkel/

Salla: Így van, pontosan. És mindez persze az 1952-es Washington feletti berepülés után történt. És persze ott van a nagy vita is arról, hogy ezek vajon földönkívüliek vagy nácik voltak?

És persze különböző történetek vannak erről, de Bill Tompkins és Corey – és még Clark McClelland is - azt mondták, hogy ezek náci űrhajók voltak. Mindez azt sugallja számunkra, hogy az ezt követő találkozó, vagyis a megállapodás, amely a Holloman Légibázison történt, egy olyan csoporttal történt, amely szövetségben állt a nácikkal. És érdekes módon az egyik szemtanú, aki 1955-ben ott volt a Holloman Légibázison, szintén utalt erre a náci elemre.

Wilcock: Rendben. Corey, te mit tudsz az elnökökkel történt földönkívüli kapcsolatfelvételekről? Mikor kezdődtek? Történt-e ilyesmi Truman-nal? Történt-e bármi Eisenhower-rel azok alapján, amit bennfentesként neked elmondtak?

Corey: Voltak találkozók Truman-nal és Eisenhower-rel is. Eisenhower találkozott olyan csoportokkal, akik – ahogy Michael is említette – földönkívüliek voltak, köztük az egyik csoporttal, akiket Kékeknek hívtak. Számos olyan találkozója volt, amikor nácik repültek oda ezekkel a csészealjakkal, landoltak a bázison, és találkoztak Eisenhower-rel. Úgy értem, ezek igazi, valódi nácik voltak.

Wilcock: Röviden már beszéltünk korábban a Kékekről, de ez egy nagyon izgalmas terület számomra, mert erről tőled teljesen függetlenül megerősítést kaptam Pete Peterson-tól is. Le tudnád írni nekünk, hogy miért hívják őket Kékeknek? Mit mondtak ők és hogyan fogadták mindezt?

Corey: Azért hívták Kékeknek őket, mert kék volt a bőrük színe és békés tervekkel jöttek. Az északi típusúakhoz hasonlóan, azt tanácsolták nekünk, hogy ne foglalkozzunk a nukleáris energiával illetve fegyverekkel. Ugyancsak spirituálisan felemelő információkat adtak át nekünk, információkat a tudatosságról, olyasmikről, amik nem voltak hasznosak a hadsereg számára. És később aztán őket illetve az északi típusúakat viccesen "űrhippi"-ként emlegették. Habár nem voltak még hippik az 1940-es években, később mégis ezen a néven emlegették őket.

Wilcock: Milyen megállapodást ajánlottak a Kékek? Mit kellett volna tennünk az együttműködésükért?

Corey: Fel kellett volna adnunk a nukleáris fegyvereinket. Fel kellett volna adnunk a törekvésünket a nukleáris fegyverek irányába.

Wilcock: És mit kaptunk volna cserébe, ha ezt megtesszük? Mi ajánlottak nekünk csalétekként?

Corey: Hogy elkezdenek bennünket spirituálisan segíteni és integrálódni más civilizációkkal.

Wilcock: Röviden említetted Clark McClelland-et, akinek a neve egy új bennfentesként került fel a radarra Tompkins-szal összefüggésben. Biztos vagyok benne, hogy hallottál már róla, szóval megosztanád velünk, hogy hogyan került McClelland neve hirtelen ebbe a történetbe?

Salla: Clark McClelland pályafutása végén a NASA űrhajósa volt. Ezt megelőzően három évtizeden keresztül a NASA különböző beszállítóinál dolgozott. Vagyis madártávlatból láthatta, hogy mi történik a NASA-nál és meg tudta erősíteni azt, amit Bill Tompkins mondott, hogy a nácik beszivárogtak a NASA-ba. Clark McClelland elmondta például, hogy amikor elment Kurt Debus irodájába, aki a Kennedy Űrközpont első igazgatója volt, akkor McClelland találkozott Hans Kammler-rel.

Kammler volt az a náci SS tábornok, aki a megszállt Európában a titkos űrprogramot irányította, megpróbálta fegyverré alakítani a technológiákat – a Die Glocke-t, vagyis a náci harangot – tehát mindezért Kammler volt a felelős.

http://goodethungary.blog.hu/2015/12/01/cobra_attekintes_a_titkos_urprogramokrol_2_resz

Szóval ott volt Kammler az 1960-as években, a Kennedy Űrközpontban és találkozott az igazgatóval. McClelland megerősítette azt, hogy ez ténylegesen megtörtént és ez a megerősítés egy nagyon erős igazolása volt annak, amit Bill Tompkins mondott el arról, hogy a nácik hogyan vitték tovább ezt az illetéktelen befolyást a NASA teljes űrprogramja felett és hogy lényegében beszivárogtak a katonai-ipari komplexumba. Az egyik dolog, amit Tompkins mondott, hogy a katonai-ipari komplexum – különféle vállalatok és különféle katonai szervezetek – majdhogynem a különböző földönkívüli frakciók egyfajta proxy háborújának közepén találták magukat: volt a náci reptilián csoport, amely megpróbált beszivárogni és megpróbálta átvenni a hatalmat az USA katonai-ipari komplexuma felett illetve volt egy másik csoport, az északi típusú földönkívüliek, akik a Haditengerészetet ismerték el mint az egyetlen olyan amerikai szervezetet, amihez igazodni tudtak, és amivel támogatni tudták az USA alkotmányos értékeit.

Wilcock: Azon nézők számára, akik nem ismerik Clark McClelland-et, saját szavaiddal el tudnád mondani, hogy mi volt az a nagy sistergés vele kapcsolatban – a beszámolója az Űrsiklóval kapcsolatban pár évvel ezelőtt?

https://exopolitikamo.wordpress.com/2014/02/06/vege-ufo-dokkolt-a-nemzetkozi-urallomason/

Salla: Tulajdonképpen azt mondta, hogy a NASA élő közvetése során látott egy incidenst, amiben egy Space Shuttle is érintett volt – egy másik űrhajó leparkolt a Space Shuttle mellett – és hogy a NASA űrhajósait, akik űrsétán voltak odakint, legalább két különböző űrhajós kísérte. Összehasonlította az idegen űrhajó asztronautáinak méreteit és a NASA űrhajósaihoz képest ők kb 3 méter magasak voltak. Volt egy kép, amin bemutatta, hogy mit látott és hosszasan beszélt arról, hogy ez bizonyíték arra nézve, hogy van egy titkos űrprogram földönkívüli asztronautákkal, akik valahogy együttműködnek a NASA űrprogramjával.

Wilcock: Az egyik olyan téma, amibe nemrég ástad bele magad, a fikciós történetek voltak, amiket mozifilmekben, képregényekben, és mostanában videojátékokban mondanak el, és persze olyan sci-fi szerzők könyveiben, mint Arthur C. Clarke vagy Isaac Asimov. Azok alapján, amiket első kézből származó beszélgetésekből tudtál meg Tompkins-tól és más bennfentesektől, hogyan befolyásolta őket az, ami valójában zajlik?

Salla: Az egyik ember, akit Bill Tompkins kulcsszereplőként nevezett meg a Haditengerészet titkos űrprogramjának fejlesztésében, Leslie Stevens admirális volt.

Stevens admirális lényegében egyidős volt Botta admirálissal, aki a Haditengerészet programját irányította San Diego-ból, a nácik űrprogramjából szerzett információk alapján. A FOIA, vagyis az információs szabadságról alkotott törvényen keresztül sikerült megállapítanom, hogy Stevens és Botta közösen tagjai voltak legalább egy bizottságnak. Szóval ez olyasmi, ami alátámasztotta azt, amit Bill Tompkins elmondott, hogy Stevens részt vett ebben és nagyon is tisztában volt a Haditengerészet Titkos Űrprogramjával. A másik fontos dolog Stevens admirálissal kapcsolatban, hogy volt egy fia, akit ugyanúgy hívtak – vagyis Leslie Stevens-nek. Ő volt Leslie Stevens IV, aki pedig a "Végtelen határok" (The Outer Limits) című híres TV-műsor producere volt.

És abban az időben, 1964-65 körül, Gene Roddenberry megfigyelőként ott ült a "Végtelen határok" díszletei között, hogy lényegében megtanulja Leslie Stevens-től, hogyan rakjon össze egy sci-fi műsort.

https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A9gtelen_hat%C3%A1rok

Wilcock: Hadd szakítsalak félbe csak nagyon rövid időre. Beszélgettem az egyik bennfentesemmel, akit mi csak Daniel-nek hívunk és ő egy olyan fickó, aki állítólag Montauk-ban dolgozott, ahol visszafejtettek egy UFO-ból származó ülést. Működőképessé tették és most beülhetsz ebbe az ülésbe, és meditálás közben megnyithatsz egy portált, amin keresztül tulajdonképpen át lehet juttatni embereket a téren és időn. Egyik nap arról beszélgettünk, hogy mi történik, amikor használod ezeket a technológiákat. Létrejön egy kis gömb, amin keresztül oda nézel, ahová csak akarsz. Azt mondta, hogy ezt úgy hívták: "külső összeköttetésű egyedi nyomjelző" (outer band individuated teletracer vagyis rövidítve OBIT). Aztán felmentünk az internetre és azt mondtuk: "Hé, öregem, nézd mi van itt... valaki már kiszivárogtatta ezt az információt."

Salla: Pontosan.

Wilcock: A Végtelen határok sorozat egyik epizódjának címe: "Outer Band Individuated Teletracer", vagyis pontosan ugyanez. És aztán a tényleges leírása ennek az, hogy ez egy olyan készülék, amely képes elvégezni az összes megfigyelést mindenhol, minden időben. Szóval megmutatták ezt nekem és akkor azt mondtam: a "Végtelen határok" sorozatnak van valamilyen bennfentes összeköttetése.

Salla: Az egyik dolog Leslie Stevens apjával, az admirálissal kapcsolatban, hogy ő irányította a pszichológiai hadviselés műveleteit a Nemzetbiztonsági Tanácsnál (National Security Council). Ő volt a felelős ezért. És Leslie Stevens IV, a fia, a Végtelen határok producere szintén katonai hírszerző múlttal rendelkezett. Ténylegesen a katonai hírszerzésnél szolgált és azt hiszem a szakértelme miatt a II világháborúban pszichológiai hadviseléssel kapcsolatos műveletekben vett részt. A kutatásaimban sikerült levezetnem – és ez szerepel az új könyvemben –, hogy Leslie Stevens IV egészen apja haláláig lényegében együtt dolgozott az édesapjával a pszichológiai hadviselésben, és megpróbálták ezeket az áttörés jellegű elgondolásokat bevezetni a médiába és a szórakoztatóiparba egy puha közzététel formájában. Amikor a Végtelen határok sorozatot forgatták, ott volt Gene Roddenberry is, akinek "A hadnagy" (The Lieutenant) címmel készített sorozata már korábban megbukott.

Az egész sorozat a Haditengerészet egyik hadnagyáról szólt. De maga a sorozat megbukott, azt hiszem talán egy vagy két évig ment. Roddenberry-nek ekkor azt tanácsolta az ügynöke, hogy egy sci-fi sorozattal álljon elő. Úgyhogy ott ült a Végtelen határok forgatásán és az ott lévő emberek elmondása szerint, Roddenberry és Stevens egy információs megállapodást kötöttek, aminek értelmében Roddenberry megkap minden információt Stevens-től arról, hogy hogyan építsen fel egy sci-fi sorozatot és őt fogják majd kiírni a stáblistára – nem fogják rajta feltüntetni Stevens nevét. És pontosan így is történt. Így jött tehát létre a Star Trek.

Ha megnézed a Star Trek-ben látható főbb hatalmakat, rejtélyes párhuzam fedezhető fel azokkal a főbb csoportokkal, amikről Bill Tompkins beszélt. Vagyis a Star Trek-ben ott van a Bolygók Konföderációja, ott vannak a vulkániak. A vulkániakat az északi típusú földönkívüliekhez hasonlíthatjuk, akik megpróbálnak segíteni az emberiségnek. Ott vannak aztán a klingonok, akiket ma a reptiliánok képviselnek. És ott vannak a genetikailag felerősített emberek, akik a nácik. Szóval ha megnézed a Star Trek sorozat felépítését, a főbb szereplőket, kísérteties hasonlóságot fedezhetsz fel azokkal a főbb földönkívüli csoportokkal és frakciókkal, földi frakciókkal, amelyek részt vettek ezekben a titkos űrprogramokban az 1940-es, 1950-es, 1960-as években.

http://ujvilagtudat.blogspot.hu/2016/09/gene-roddenberry-titkos-amerikai.html

Wilcock: A másik sorozat, amely hirtelen eszembe jut, a Csillagközi romboló (Battlstar Galactica). Előjött valami a kutatásaidban a Csillagközi rombolóval kapcsolatban?

Salla: Ami nagyon jelentős a Csillagközi romboló tv-sorozattal kapcsolatban, hogy a sorozat megalkotója Glen Larson volt és Glen Larson Leslie Stevens irányítása alatt dolgozott. Együtt dolgozott vele, Leslie Stevens volt a rangidős. Larson kötött egy hasonló megállapodást Leslie Stevens-szel, aminek értelmében Stevens előállt az ötletekkel és segített Larson-nak felépíteni egy tudományos-fantasztikus tv-műsort. 

Ami érdekes volt ehhez kapcsolódóan – és ezt olyanoktól tudtuk meg, akik megkérdeztek olyan kulcsembereket, akik részt vettek a Csillagközi romboló megalkotásában – hogy a Csillagközi romboló bevezető epizódját lényegében Leslie Stevens IV írta. Tehát tulajdonképpen a Haditengerészet titkos űrprogramjában részt vevő admirális fia ír egy bevezető pilot-epizódot egy új sci-fi sorozathoz, amelynek a stáblistáján őt egyáltalán nem tüntetik fel, de lényegében minden az ő irányításával történik és a stáblistán mindent Glen Larson-nak tulajdonítanak. És megint csak ez azt mutatja, hogy a Haditengerészet – Leslie Stevens-ön keresztül – nyilvánosság elé akarta tárni ezeket az elgondolásokat, az igazságot a Haditengerészet titkos űrprogramjáról és a földönkívüli élet különböző formáiról, beleértve a mesterséges intelligenciát is, mert ez az, amire a Csillagközi romboló című sorozat leginkább fókuszál, a mesterséges intelligencia veszélyére. Glen Larson ebben a sorozatban bemutatta azt az elgondolást, hogy földönkívülieknek foglalkozniuk kell a különböző mesterséges intelligencia életformákkal zajló konfliktusokkal, akiknek az a szándéka, hogy galaxisszerte felszámolják ezen életforma emberi megalkotóit. És ez olyasvalami, ami illeszkedik ahhoz, amit Corey elénk tárt. Emlékszem rá, hogy Corey hosszasan beszélt a mesterséges intelligencia veszélyéről és arról, hogy hogyan szkennelik le az embereket a különböző titkos űrprogramokban e fenyegetés miatt. Ez megint csak megerősítése annak, hogy ez egy nagyon is valós anyag, ami e filmeken keresztül el lett ültetve a közvélemény elméjében.

http://goodethungary.blog.hu/2015/05/02/_egy_osidok_ota_letezo_mesterseges_intelligencia_veszelyezteti_az_emberiseget_es_az_univerzumot_core

Corey: Az igazság határozottan furcsább, mint a fikció.

Wilcock: Gondolod, hogy a Leslie Stevens-kapcsolat miatt lehet tengerészsípokat hallani, amikor a Star Trek-ben besétálnak egy szobába?

Salla: Oh, minden bizonnyal. Igen, ha megnézed magát a Star Trek-et, az egész sorozatban a Haditengerészetnél használt rangokkal és eljárásokkal találkozhatsz. A Csillagflottáról, a Csillagflotta parancsnokságáról beszélnek, és ehhez hasonlókról. Úgyhogy igen, nagyon sok haditengerészeti terminológiát használnak a Star Trekben és azt hiszem azért, mert a Haditengerészet rávette Stevens-t, hogy egy puha közzététel formájában szivárogtassa ki ezt a közvélemény számára. Azt hiszem a Haditengerészet az 1960-as évek során valójában azzal számolt, hogy végső soron, mire befejezik a hadosztályaik felépítését - amit aztán az 1980-as évek elején állítottak hadrendbe - addigra a közzététel már megtörtént volna. Szóval azt hiszem a Star Trek a Haditengerészet erőfeszítése volt arra, hogy elültesse ezeket az elgondolásokat a köztudatban, hogy így valamikor a jövőben, amikor az igazságot felfedik arról, hogy a Haditengerészetnek meg volt a know-how-ja ahhoz, hogy hogyan építse fel ezeket a csatahajó csoportokat, amelyeknek a fedélzetére a nyilvánosság felmehet és támogathatja ezt, szóval a Haditengerészet folytathassa és kiterjeszthesse mindezt.

Wilcock: Michael, van itt néhány dokumentum, amelyek bemutatják azt a bámulatos munkát, amit Tompkins történetével kapcsolatban végeztél el, és az információszabadságról szóló törvény alapján behoztad ezt az akadémiai kutatás területére, amiről az ufológia ismeretes. Íme az első... Az Amerikai Egyesült Államok San Diego-i Haditengerészeti Légibázisáról származik és Rico Botta írta alá. Mi a helyzet ezzel a bizonyos dokumentummal?

Salla: Nos, ezt a dokumentumot William Tompkins tette bele a "Földönkívüliek által kiválasztva" című könyvébe és ezek alapvetően ún. „kilépési cédulák”, amiket ahhoz használtak, hogy e dokumentumok, információcsomagok birtokában, elhagyhassák a San Diego-i Haditengerészeti Légibázis területét, amely kulcsfontosságú részét képezi Tompkins történetének. Na de, a hitelesítés tekintetében ezek vajon valódiak-e? Tényleg valódiak ezek a kilépési cédulák? Szerepel rajtuk olyan információ, amely önállóan is megerősíthető? Szóval a FOIA dokumentumokat használtam arra, hogy azok segítségével megerősítsem, hogy ezeket a kilépési cédulákat valóban egy olyan személy írta alá, aki ténylegesen szolgálatban volt a San Diego-i Haditengerészeti Légibázison abban az időben, amikor Tompkins azt állította, hogy megkapta az engedélyt, hogy kivigye onnan ezeket a csomagokat. És persze mindebben Rico Botta is érintve volt.

Wilcock: Azt szerepel itt, hogy "nem harci repülőgép kiadása". Ha, ha.

Salla: Így van.

Wilcock: Mi a fene lehet ez?

Salla: Igen, nos, ez a dokumentum azt mutatja be, hogy Tompkins nem csak hogy engedélyt kapott arra, hogy ezeket az információcsomagokat kivigye a San Diego-i Haditengerészeti Légibázis területéről, hanem arra is engedélyt kapott, hogy egy repülőgépet is használjon – egy, az admirális tulajdonában lévő nem harci repülőgépet – amivel kézbesítheti ezeket a csomagokat. Szóval ez megerősíti Tompkins történetének azt a kulcsfontosságú részét, miszerint elvitte ezeket a különböző információcsomagokat számos repülőgépipari vállalathoz szerte az USA-ban, abban az időben különösen az USA nyugati partjára, a különböző katonai részlegekhez és így tovább. Ezeknek a dokumentumoknak a hitelesítése segít beazonosítani a beszámolójának kulcsfontosságú részleteit.

Wilcock: Oké, itt van egy fénykép Rico Botta-ról, hogy ő az USA Haditengerészetének korvettkapitánya, a dátum 1934. augusztus 27, és itt az aláírása.

Ami érdekes ezzel kapcsolatban, hogy a következő dokumentumon, amit mutattál nekünk, összehasonlítottad a fényképen szereplő aláírást az információcsomagok kibocsátásán szereplő aláírással, és ezek alapvetően megegyeztek. Szóval ez gyakorlatilag ugyanaz az aláírás. Hogyan szerezted meg ezt a képet Rico Botta-ról? Honnan származik ez? Beszéljünk erről egy kicsit.

Salla: Nos, ez a kép Rico Botta-ról az információszabadságról szóló törvény alapján kapott 1500 oldalnyi dokumentumokból származik.

Wilcock: Vagyis iktattad ezt és aztán lényegében postán elküldték neked?

Salla: Ezt egy ügyvéd segítségével iktattam. Duke Brookhouse-nak hívják és ő segített nekem ezekkel a FOIA-kérvényekkel kapcsolatban. Amikor megkaptam ezeket a dokumentumokat, átolvastam őket és azonosítottam azokat, amelyek segítenek alátámasztani Tompkins történetének kulcsfontosságú részleteit. Szóval ez a bizonyos dokumentum az aláírásával és a fényképével – annak ellenére, hogy az 1930-as évek elejéről származik – világosan megmutatja, hogy az aláírása megegyezik a Tompkins által adott kilépési cédulákon szereplő aláírásokkal. Szóval ez a független megerősítse annak, hogy Tompkins dokumentuma valódi. És ez nagyon fontos. Tompkins két cédulája megmutatja, hogy engedélye volt arra, hogy kivigye ezeket az információcsomagokat a San Diego-i Haditengerészeti Légibázis területéről, és hogy ez egy valódi dokumentum. Ez nagyon fontos részét képezi a története igazolásának, annak hogy elvihette ezeket a különböző létesítményekbe, továbbá engedélyt adtak neki arra is, hogy egy repülőgépet használjon ahhoz, hogy elvigye ezeket a különböző helyszínekre.

Wilcock: Oké. A következő dokumentumon azt olvashatjuk, hogy Haditengerészeti minisztérium, Hajózási Hivatal, Washington D.C, a dátum pedig 1942. szeptember 30, a Haditengerészet személyzeti osztályának vezetőjétől Rico Botta-nak. És a dolog, ami szembetűnik nekem itt, hogy azt mondja: "Induljon el az alább jelzett helyre (vagy helyekre az adott sorrendben) ideiglenes szolgálatra".

És aztán lejjebb azt mondja: "kísérleti repülőgépekkel kapcsolatos vizsgálatra és repülőgépekkel kapcsolatos ügyek tanácskozásaira:" És aztán kapunk egy listát "USA Hadsereg Légierő Kísérleti bázis, Muroc, amiről mindannyian hallottunk, a Muroc bázis, Douglas Aircraft, Northrop, Haditengerészeti Légibázis San Diego, Consolidated Aircraft Corporation, San Diego." Hát ez őrület. Miről beszél itt? "Kísérleti repülőgépekkel kapcsolatos vizsgálatra és repülőgépekkel kapcsolatos ügyek tanácskozásaira?"

Salla: Nos, ez megint csak egy újabb dokumentum, amely önállóan megerősíti Tompkins beszámolójának különböző aspektusait, hogy elvitte ezeket az információcsomagokat azokba a létesítményekbe, és még sok másikba is. Szóval ez a dokumentum megerősíti, hogy Botta e műveletet megelőzően, amelyet ő felügyelt a Haditengerészeti Légibázison San Diego-ban, elutazott néhány ilyen létesítménybe és ezekben a létesítményekben kísérleti repülőgépekkel kapcsolatos kutatásokat végeztek. Botta volt a Haditengerészet embere arra, amikor a kísérleti repülőgépekkel kapcsolatos kutatásokat kellett megérteni, és Botta-t felkészítették erre az új megbízatásra, mert ezeket a létesítményeket kevesebb, mint két hónappal azelőtt látogatta meg, mielőtt átkerült volna San Diego-ba, a Haditengerészeti Légibázisra. Szóval őt felkészítették arra az új megbízatásra, aminek keretében hírszerzési információkat fog kapni a Haditengerészet Németországban tartózkodó kémeitől a németek titkos űrprogramjáról. És amikor a Haditengerészet kémeitől megkapta ezeket a hírszerzési információkat, utasította Tompkinst-t, hogy vigye el ezeket az információcsomagokat azokba a létesítményekbe, amelyek a fenti dokumentumban fel vannak sorolva, továbbá azon más létesítményekbe, amelyeket Tompkins említett. Tehát ez egy újabb dokumentum, amely önálló megerősítéséül szolgál annak, hogy Bill Tompkins története hiteles.

Wilcock: Hogyan jutottál hozzá ehhez a dokumentumhoz?

Salla: A FOIA-n, az információs szabadságról szóló törvényen keresztül.

Wilcock: Itt van egy újabb dokumentum, amin a dátum 1942. február 25, amelyet a valódi ufómegszállottak jól ismerhetnek, hiszen ez közvetlenül a híres Los Angeles-i csata után van. Haditengerészeti minisztérium, Légügyi Iroda, Washington-ból és parancsot tartalmaz Rico Botta számára arról, hogy további ideiglenes szolgálatra menjen. Folytassa azt 1942. március 2-án vagy 2-áig a Wright Field-en, Daytona-ban, Ohio államban, ami gyakorlatilag a Wright-Patterson Légibázist jelenti. 

Salla: Pontosan.

Wilcock: Te jó ég, ez bámulatos!

Corey: Ez egy hihetetlen dokumentum! Valóságos füstölgő puskacső!

Wilcock: Wow! Én tudom, hogy mit látunk itt, de azok számára, akik ezt látva nem jönnek annyira izgalomba, mint én, el tudnád mondani, hogy mi is ez tulajdonképpen és miért olyan jelentős?

Salla: 1942. február 24-25-én, történt a híres Los Angeles-i légitámadás. A kibocsátott Majestic-dokumentumok alapján, és az alapján, amit Bill Tompkins elmondott, volt két repülő csészealj, amelyet a baleset után begyűjtöttek – egyet a Haditengerészet, egyet pedig a Légierő.

http://kozmikuskozzetetel.blogspot.hu/2016/10/kozmikus-kozzetetel-vi8.html

Wilcock: Tehát volt amelyik lövést kapott.

Salla: A Majestic-dokumentumok és Bill Tompkins elmondása alapján igen. Azt a csészealjat, amely a Légierő kezébe került, a Wright Field-re vitték, ami akkoriban a Légierő „idegen repülési technológiákra vonatkozó” legfőbb kutatólétesítménye volt.

Wilcock: "Idegen". Igen, ha, ha.

Salla: Szóval ezt a repülőt február 25-én begyűjtötték és a Wright Field-re vitték. Na most, ugyanezen a napon, Botta admirális, aki a Haditengerészet Légügyi irodájának hajtómű részlegének vezetője volt, parancsot kap, hogy utazzon a Wright Field-re március elején, hogy valamiféle munkát végezzen el ott. És az időzítés...

Wilcock: A dokumentumban az áll: "a motorfejlesztéssel kapcsolatban." Ugyanezen a dokumentumon olvasható. Miféle motort próbáltak meg ott fejleszteni? Valószínűleg antigravitációsat. Szóval igen, ez hihetetlen.

Salla: Szóval ez a dokumentum egy valóságos „füstölgő puskacső” és ténylegesen azt mutatja, hogy Botta volt az a fickó, akit a Haditengerészet küldött, mint szakértőt, hogy segítsen megérteni ezeket az idegen technológiákat – bármit, aminek földönkívüli vagy náci hajókhoz van köze – Botta volt az emberük erre a feladatra. Kijelölték, hogy menjen el a Wright Field-re és ténylegesen nézzen utána, hogy mi az, ami a Légierő kezébe jutott a Los Angeles-i légitámadás során.

Corey: És mintha korábbi beszélgetéseink alkalmával említetted volna, hogy Rico Botta mérnök volt...

Salla: Ez így van. Mérnök volt. A motorfejlesztés és a hajtóművek szakértője volt. Abban az időben lényegében ő volt a Légügyi Iroda hajtómű részlegének vezetője. Vagyis egy olyan fickó volt, akik valóban értette, hogy mi szükségeltetik a nagy kapacitású légi manőverekre képes nagy kapacitású motorok fejlesztéséhez. Szóval ha egy olyan járműről beszélünk, amely képes az űrrepülésre, ő volt az az ember, aki betekintést tudott nyújtani ennek a mikéntjébe. 

Wilcock: Rendben. Végezetül pedig itt van egy dokumentum 1946. március 15-i dátummal, amiben az áll, hogy: "kiemelkedő technikai tudásánál és szakértelménél fogva Rico Botta ellentengernagy részlege felhatalmazást kap, hogy megfeleljen a légi flotta parancsnokságának egyre növekvő követelményeinek a legújabb típusú harci repülőgépek és a legújabb harci fejlesztések beszerelésével."

Ebben a dokumentumban tehát az áll, hogy Botta részt vett a harci repülőgépek hajtóműveinek és energiatechnológiáinak minőségfejlesztésében.

Salla: Így van. Pontosan. Ez az ő kötelessége volt, amíg 1942-46-ig a Haditengerészeti Légibázison dolgozott San Diego-ban. Ő volt az összeszerelésért és javításért felelő tiszt. Alapjában véve az ő feladata volt, hogy feljavítsa a Haditengerészet sugárhajtású harci repülőgépeinek teljesítményét. Továbbá az ő feladata volt megtudni, hogy a nácik miket fejlesztettek a sugárhajtású hajtóműveiken és hogyan próbálták felfegyverezni a repülő csészealjaikat, mert a Haditengerészetnek fel kellett készülnie arra, hogy a nácik sikerrel járnak a csészealjak felfegyverzésében. Így aztán a Haditengerészet felkereste Botta-t, hogy biztosítsa a szakértelmet és a vezető szerepet abban, hogy hogyan birkózzanak meg ezzel az eshetőséggel. Ez szerencsére végül nem következett be, de Botta volt az a fickó, akit a Haditengerészet kiválasztott arra, hogy e törekvések élére álljon.

Wilcock: Meginterjúvoltál olyan embereket is, akik kapcsolatban álltak Rico Botta-val. Tudnál beszélni erről egy kicsit, a kutatásaid legérdekesebb részleteiről?

Salla: Nos, beszélhettem Rico Botta unokájával, aki megerősített néhány nagyon érdekes dolgot Rico Botta kapcsolatairól a repülőgépipar akkori vezetőivel, és hogy személyes barátja volt Jack Northrop-nak és William Boeing-nek, és hogy Botta továbbra is kapcsolatban maradt a Haditengerészet vezető tisztjeivel. Az egyik tisztet Mark Hill admirálisnak hívták, aki Botta katonai szárnysegédje volt, amíg Botta a Haditengerészet fegyverzeti részlegének vezetője volt a Haditengerészet philadelphia-i hajógyárában.

Mark Hill Rico Botta katonai szárnysegédje volt abban az időben és miután Botta nyugdíjba ment, Mark Hill maga is ellentengernagy lett, továbbra is találkoztak Botta-val és megbeszéléseik voltak. Számomra ez egy elég erős bizonyítéka Botta éleselméjűségének és tudásának e nagyon fejlett technológiákkal kapcsolatban, és e tudását nyugdíjazása után haláláig megosztotta a Haditengerészet vezető tisztjeivel.

Wilcock: Mit gondolsz, mi fog történni a történelem e törvényszéki-szintű rekonstrukciója során? Végső soron lesznek-e még új bennfentesek, kiszivárogtatók, és tényleg rekonstruálni tudjuk majd a 20-ik század történelmét? Mit gondolsz, mi fog történni?

Salla: Oh, mindenképpen. Igen. Szerintem most az történik, hogy elkezdjük rekonstruálni a Haditengerészet titkos űrprogramjának fejlesztési kronológiáját, beleértve ezeket a hatalmas űrhadosztályokat, és azonosítjuk a neveket, elkezdjük visszakutatni a hozzátartozókat és másokat, akik velük dolgoztak, valószínűleg fogunk találni másokat is, akik beszélni akarnak majd arról, amit megtapasztaltak. Ez az, amit most teszünk és remélem, hogy a Mark Hill-ről, Rico Botta-ról és a rokonaikról való vizsgálódás során más nevek is előbukkannak.

Wilcock: Corey, van bármilyen záró gondolatod így az adás végén?

Corey: Számomra bámulatos az egész procedúra, aminek során Tompkins előállt. Szó szerint olyan információkat adott át nekünk, nagyon sok olyan információt, amiket én az okostömbökön olvastam. Nagyon furcsa szinkronicitás egy olyasvalakit látni, aki ilyen információkat ad át. És az, hogy fogalma sem volt róla, hogy én előálltam ezzel – az egész megrendezettnek tűnik.

Wilcock: És megvannak az alap dokumentumok – összeköthetjük a pontokat, meginterjúvolhatjuk a túlélőket – hogy tulajdonképpen törvényszékileg rekonstruálni tudjuk az egész történetet, ami egy olyan témába vezet be minket, amit a legtöbb ember felháborítónak és hihetetlennek tart.

Corey: Abszolút. És Dr. Salla legutóbbi kutatásai is csak egyre inkább alátámasztják ezt.

Wilcock: Nos, Michael, szeretném megköszönni, hogy eljöttél. Azt hiszem ezek az úttörő epizódok rendkívüli történelmi jelentőséggel bírnak, ahogy haladunk előre a Teljes Nyilvánosságra hozatal felé. Nagyra tartom a hozzájárulásodat, hogy az egész kérdésről alkotott akadémiai nézőpontodat elhoztad a Kozmikus Közzététel című műsorunkba.

Salla: Köszönöm, David. Örömömre szolgált. És köszönöm neked is, Corey.

Corey: Köszönöm.