Kozmikus Közzététel - V/17.

A TITKOS ŰRPROGRAM TÖRTÉNETÉNEK MEGERŐSÍTÉSE – Az ötödik évad záró epizódjában ezúttal is Dr. Robert Wood lesz a műsor vendége, aki többek között a titkos űrprogram kezdeteiről és a Douglas Aircraft-nál zajló furcsa rituálékról tesz említést. Beszél majd a haditengerészet információcsomagjainak szétterítéséről és szigorúan titkos besorolású dokumentumokról, továbbá szó lesz a William Tompkins-szal közösen írt „Földönkívüliek által kiválasztva” című könyv megírásának körülményeiről is.

Wilcock: Itt vagyunk a titkos űrprogramban szolgált bennfentesükkel, Corey Goode-dal és különleges vendégünkkel Dr. Bob Wood-dal, aki néhány nagyon érdekes információval fog szolgálni számunkra a történelem azon időszakáról, amikor az ufológia története kezdetét vette. Ennek hátteréről, illetve William Tompkins-szal 2009 óta fennálló kapcsolatáról fog ma beszélni.

Tompkins nagyon sok mindent megerősített Corey beszámolójából, és ez a korreláció Corey és William Tompkins beszámolója között már önmagában képes lenne egy futótüzet útjára indítani a teljes nyilvánosságrahozatal ügyében és annak megértésében, hogy azok a dolgok, amikről itt ma beszélgetünk, legalább annyira igazak, mint amennyire sci-fi-nek tűnnek az átlagember számára. Corey, Bob, köszöntelek benneteket újra a műsorban.

Corey: Köszönöm

Wood: Köszönöm.

Wilcock: Térjünk vissza egy kicsit az előző epizódban elhangzottakhoz. Szeretném újra felhozni J. Allen Hynek nevét.

Wood: Igen. Ő az a fickó, aki a Project Blue Book keretén belül tulajdonképpen megalkotta a "mocsár gáz"-ként elhíresült kifejezést.

Wilcock: Talán tudtok róla, talán nem, de együtt dolgozom Jim Hart-tal. Ő írta a "Kapcsolat című filmet, ő volt a film társforgatókönyvírója. Nyolc éven keresztül dolgoztak a filmen és eközben együtt dolgozott Carl Sagan-nal. Magas rangú kapcsolatokkal bírt, és ennek eredményeképpen leleplezte J. Allen Hynek-et. Nagyon sokan nem tudják, hogy J. Allen Hynek végül rájött arra, hogy az USA kormánya becsapta őt és ezután hátat fordított nekik. Gondolod, hogy azok az emberek, akik a dezinformálásra specializálódtak, miután elvégezik a maguk kis kutatását, végül mégiscsak magukhoz térnek és felismerik, hogy hazudtak nekik és gyalogként használták őket ebben a nagy sakkjátszmában?

(Szerk – J. Allen Hynek csillagász, professzor és ufológus volt. Az amerikai Légierő tanácsadójaként ufo-kkal kapcsolatos kutatásokat végzett és a Légierő három projektjében - Project Sign, Project Grudge és Project Blue Book – is közreműködött. Tanúvallomásokat, észlelésekről szóló beszámolókat is vizsgált és alapjában véve szkeptikus hozzáállás jellemezte és tevékenysége nagyban arról szólt, hogy hiteltelenítse az azonosítatlan repülő objektumokról szóló jelentéseket. Hozzáállásában aztán lassú, de gyökeres fordulat állt be, miután vizsgálódásai során rájött, hogy számos tanúvallomás – főként katonai személyek vallomásai – a bizonyítékok alapján mégiscsak igaznak bizonyultak.)

Wood: Nos, J. Allen Hynek még az úszómedencémben is úszott abban az időben – 1968-70 körül – amikor ezen a kutatáson dolgoztam.

Wilcock: Ne viccelj!

Wood: Jól ismertem mind J. Allen Hynek-et, mind pedig James Edward McDonald-et, annak ellenére, hogy ők nem túl gyakran beszéltek egymással. A dezinformálásban érdekelt emberek közül Bill Moore volt az első, akivel megismerkedtem. Bill Moore, ahogy azt bizonyára sokan tudják, ellenőrzött, kontrollált információkat adott ki úgy, hogy tudta róluk, hogy azok nem pontosak. Megvettem tőle az összes nála lévő anyagot. Lényegében tettem neki egy ajánlatot. Azt mondtam neki: "Mennyiért adod el nekem az összes anyagodat?" Azt mondta: "1000 dollárért". Én meg azt mondtam: "Oké." Megírtam a csekket és elmentem hozzá Hollywood-ba és elhoztam tőle, amije csak volt. Azt mondtam neki: "Ez minden?" Azt mondta: "Igen."

Úgyhogy nekiálltam katalogizálni őket. És kiderült, hogy a tőle kapott dokumentumokban semmi forradalmian új dolog nem volt. Vannak, akik azt mondják, hogy az általam birtokolt dokumentumok ravaszul meg lettek szerkesztve bizonyos CIA csoportok által. És ehhez képzelj el egy szobát, amiben 20 ember ül, és mindannyian a hamis dokumentumok gyártásának szakértői. Nos, ezt a forgatókönyvet soha sem lehet kizárni, ugyanakkor a dokumentumaimban olyan sok apró részlet szerepel – a pecsétektől, bélyegzőktől kezdve, a dátumozásig - hogy az én megítélésem szerint, a nálam lévő dokumentumok döntő többsége hiteles. Hajlandó vagyok viszont elfogadni, hogy esetenként egy-egy dokumentum esetleg lehet részben hamis, mert ez olykor bizony megesik.

Wilcock: Igaz, hogy ezek olyanfajta bizonyítékok, amiket a hardkór tudományos elmék követelni szoktak? És neked pontosan ilyenek vannak a birtokodban. Olyan dokumentumok, amelyeknek a hitelessége be van bizonyítva. Tudjuk, hogy mikor készültek, és tudjuk, hogy mi van bennük.

Wood: Így van. A szkeptikusok azonban mindig a szokásos válasszal jönnek ilyenkor és azt mondják: "Na, nem sok mindenre mész a másolatokkal. Neked az eredetivel kellene rendelkezned." És erre én azt szoktam mondani: "Nos, vannak eredeti dokumentumaim is. Két esetben eredeti dokumentumom van. Vizsgáljuk meg csak azokat, és akkor láthatjuk, hogy az egyik eredeti dokumentum nagyon mélyen foglalkozik John F. Kennedy meggyilkolásával és azzal, hogy ez az esemény milyen összefüggésben áll az ufo-kkal." És erre általában nem tudnak mit válaszolni. Innentől kezdve a szkeptikusoknak már nehezebb dolga van a dokumentumok hitelességének firtatásakor.

Egyébként, amiről az imént beszéltem, az egy nyolc oldalas dokumentum, amin nyolc darab címke van. Mindegyik címke a titoktartás különböző aspektusaira vonatkozik. Az MJ-12-en keresztül készült, vagyis ez egy Majestic dokumentum. Lényegében az áll benne, hogy egyre inkább világossá válik, hogy amennyiben tényleg ki fog szivárogtatni mindent, ki kell őt venni a játékból. Más szavakat használtak, persze...

Wilcock: Nyilvánosságra hoz mindent az Ufo-król?

Wood: Nem említették őt név szerint, hanem a titkosszolgálatok által használt kifejezést használták...

Corey: POTUS, vagyis a kódnevét használták.

Wood: Így van, POTUS (President Of The Unites States, vagyis az Amerikai Egyesült Államok elnöke)

Corey: Részt vettél MJ-12 dokumentumok hitelességének vizsgálatában?

Wood: Igen, majdnem az összes dokumentumom MJ-12 vagy más nevén Majestic vagy Magic.

Corey: Oké, szóval amikor valaki hozzájutott egy ilyen dokumentumhoz, akkor megmutatta neked...

Wood: Mindegyik dokumentumot különböző források szivárogtatták ki. Három-négy különböző forrásból származtak.

Wilcock: Amikor azt mondod, hogy "kiszivárogtatták", akkor az nem azt jelenti, hogy a FOIA (Freedom of Information Act), vagyis az információs szabadságról való törvény alapján lettek kérelmezve és jogszerűen, a kormányon keresztül lettek nyilvánosságra hozva.

Wood: Nem, nem.

Wilcock: Hanem inkább fű alatt kerültek ki.

Wood: Volt egy dokumentum, ami legálisan került Tim Cooper birtokába és "MJ-12" megjelölés volt a lap alján.

Wilcock: A többit meg csak úgy kivették onnan?

Wood: A többi... csak találgatni lehet, hogy hogyan és mi módon került ki. Volt egy olyan eset például, hogy egy fickó megjelent Tim Cooper-nél, és odaadott neki egy egész doboznyi iratot. Teljesen világos volt, hogy a fickó éppen nagytakarítást tartott és megpróbált megszabadulni ezektől az iratoktól. :D

Volt egy másik dokumentum, amit Charles Bowen írt és ez tulajdonképpen egy enciklopédia volt repülő csészealjakról. Egy olyan dokumentum, ami a tárgykör történeti áttekintéseként íródott meg azt hiszem az 1950-es években, és elküldték a Légierőnek, hogy ezzel is bizonyítsák, hogy semmilyen titkosított dolog nincs ott. 1994-ben postán küldték el Tim Cooper-nek Fort Meade-ből. És ez eredeti, "Szigorúan Titkos" pecséttel van ellátva. De olyan jelölések voltak rajta, mint pl "Mit csinál DM? Don Menzo azt mondta az osztályának, hogy idegenek voltak."

Szóval nagyon sokféle tapasztalatot szereztem a dokumentumok hitelesítése közben és a szkeptikusok mindegyiket meg tudják támadni. Ennek soha sincs vége és soha sem tudsz teljesen megszabadulni tőlük. Az utóbbi időben arra jöttem rá, hogy a jogi, törvényszéki jegyzőkönyvekben található nyelvhasználat is potenciállal bírhat, hiszen azokban egy-egy embertől számos szó rögzítésre kerül, amit aztán össze lehet hasonlítani. Mondjuk 2-3 különböző ember mondatalkotásának jellemzőit... ami aztán függ a szóhasználattól, az igék, a vesszők használatától, és ebből meg lehet mondani, hogy valószínűleg ez vagy az az ember írhatta a kérdéses dokumentumot.

Corey: És azt is meg lehet mondani a szóhasználatból, hogy melyik időszakban íródhatott a dokumentum.

Wood: Igen, igen. Ez az egyik olyan technika, amit alkalmaztam.

Wilcock: Hadd kérdezzek valamit. A dokumentumok és azok hitelesítése az ufológia nyomozati/kutatási részének egy, két vagy talán három kritikus aspektusát reprezentálja. Vannak tehát a dokumentumok. Ott vannak a szemtanuk beszámolói. De vannak-e pilótáktól származó jelentések? Van-e olyan földi észlelés, amely korrelációt mutat a pilóták jelentéseivel? Vannak-e landolásokkal kapcsolatos nyomok? Beszéljünk erről egy kicsit. Rábukkantál-e olyan dokumentumokra, amelyek észlelésekre vonatkoztak, és amiből meg lehet erősíteni, hogy azok valóban megtörténtek? Tanulmányoztad-e olyan emberek beszámolóit, akik részt vettek ilyen észlelésekben és megpróbáltad-e összehasonlítani ezeket a beszámolókat a pilóták észleléseivel, földi észlelésekkel, landolásra utaló nyomokkal?

Wood: Ez egy jó kérdés, mert ez eszembe juttatja azt a tényt, hogy azoknak a dokumentumoknak a többsége, amiknek a hitelesítésével megpróbálkoztam, egyáltalán nem foglalkozik az észlelésekkel. Hanem valójában a fedett programokkal kapcsolatosak. Miután nyugdíjba mentem, megcsináltuk "A Titok" című filmet és továbbra is kaptam dokumentumokat, a fiam belekezdett egy ufo-roncsok összeszedésével foglalkozó sorozatba és ezt hét éven keresztül csinálta és tartott erről előadásokat is, amiknek nagy közönségük volt. És ezeken a találkozókon minden egyes alkalommal hozzájutottam dokumentumokhoz és megvizsgáltam őket, mivel olyasvalaki vagyok, aki hajlandó olyan mélyre ásni, amennyire csak szükséges ahhoz, hogy megértsem ezt a témakört. Az egyik ilyen téma a földönkívüli vírusok témája volt. Az egyik fickót, aki ezzel foglalkozott, Stringfield-nek hívták. Mit mondott valójában Stringfield? Mit próbált meg elmondani? (Szerk – Bob Wood "Alien Viruses - Földönkívüli vírusok” című könyvében leírja, hogy összegyűjtött földönkívüli testek a vizsgálatuk során három, de lehetséges, hogy négy esetben technikusok halálát okozták. A földönkívüliek talán olyan vírusokkal lehettek fertőzöttek, amit a saját bolygójukról hoztak ide és amik halálosak az emberek számára. Ennek alapján feltételezi, hogy ez az egyik oka annak, amiért a földönkívüli űrhajók lezuhanását szigorúan titokban tartják.)

Szóval azt hiszem sikerült egyfajta integritást felépítenem magamnak, és ezért is hívott fel Bill Tompkins. Azt mondta nekem: "Hallom, hogy ufo-történetek után kutatsz." Mondtam, hogy "Igen. Ki vagy te?" Így aztán elmagyarázta nekem, hogy kicsoda is valójában és elmondta, hogy kb 10 éve próbál egy könyvet megírni és több embert is megbízott már ezzel, néhányuk nevét el is árulta.

Corey: Biztos vagyok benne, hogy amikor leírta neked, hogy miket csinált, jó magasra felugrott a szemöldököd.

Wood: Nos, kezdetben, a beszélgetéseink korai szakaszában nem árult el túlságosan sokat, de... valamiféleképpen tudomást szerzett róla, hogy ugyanott dolgoztam, ahol ő. Rájött, hogy ugyanott dolgoztam, és ugyanabban az időben, amikor ő is.

Közben én is rájöttem, hogy ugyanabban az időben volt ott ő is, és elkezdett nagyon érdekelni a dolog és elkezdtem kérdezgetni: "Na, ismered ezt a fickót, azt a fickót, és így tovább." Specifikus kérdéseket tettem fel neki... megkértem, hogy írja le a szoba, vagy az épület jellemzőit, meg ilyeneket. És ő mindent elmondott. Úgyhogy nagyon izgatott lettem. Azt mondtam: "Mondj el több mindent a történetedről." Ő meg azt mondta: "oké". Így aztán, mivelhogy nem használ elektronikus levelezést, el kellett mennem hozzá. Úgyhogy meglátogattam és kiderült, hogy az Oceanside-on lakik Kaliforniában, és a lányom is pont ott él. Úgyhogy csak egy rövidke látogatást tettem a lányomnál és aztán találkoztam Bill Tompkins-szal és a feleségével, Mary-vel. Nagyon szívélyesen fogadtak és ekkor kaptam az első köteg kéziratot, amit végigolvasva láthattam, hogy összességében mit is akar elmondani.

Wilcock: Azt mondtad nekem korábban, hogy a Bill-lel folytatott beszélgetéseid alapján, a "Földönkívüliek által kiválasztva" című könyv csak az első könyv. Merthogy Tompkins egy trilógiát szeretne, annyi adatot kell nyilvánosságra hoznia.

Wood: Amikor először találkoztam Bill-lel, eredetileg hat könyvet tervezett... És tudat alatt én arra a következtetésre jutottam, hogy hat könyv egy olyan valakinek, aki még egyet sem adott ki, talán túl nagy falat lesz. Úgyhogy azt mondtam: "Gondolkodjunk először az első könyvön, hogy hogyan tudjuk beleszorítani mindezt." Elég hosszú időtartamot ölelt fel a mondandója, a 70-es évektől egészen mostanáig zajló dolgokról mesélt. Azt mondtam neki: "Valamiképpen korlátok közé kell szorítanunk, úgyhogy válassz ki egy időszakot." Szóval egészen addig haladunk az időben, amikor elhagyta a Douglas-t és elment a TRW-hez, mert azt mondta: "A TRW-sztori, az lesz a második könyv – hogy mi zajlott VALÓJÁBAN a TRW-nél." Azt mondtam: "Ez jól hangzik. Igen, legyen az a második könyv, de először limitáljuk le a történetet addig a pontig." Úgyhogy fogtuk az addigi történéseket és volt egy fickó a Michigan egyetemen, aki elkezdett ezen Bill-lel dolgozni, de később feladta. Úgyhogy odaadta nekem az anyagokat. És akkor elkezdtünk belevágni az egészbe.

Wilcock: Az a részletesség, amivel a könyvben Bill alátámasztja a technikai programokban való szerepvállalását, egészen megdöbbentő.

Wood: Amikor először megkaptam a kéziratot, megkérdeztem magamtól, hogy vajon meg kell-e próbálnom elmondani Bill-nek, hogy mit kéne leírnia az önéletrajzi könyvében, vagy inkább hagyjam, hogy azt írja meg, amit akar? Később rájöttem, hogy az utóbbi módszer a helyes, legalábbis az első könyv esetében. Szóval nagyon sok technikai adatot tett bele az Apollo és az S4B tervezéséről - amit magam is ismertem a Douglas-nél - továbbá a NASA-val való együttműködéséről, hiszen Debus-szal és von Braun-nal is dolgozott, és ezek fontos részét képezik a könyvnek.

Wilcock: A könyvben van néhány nagyon-nagyon bizarr dolog a NASA korai időszakáról, a kezdetekről, amiben Bill is részt vett. Nevezetesen az, hogy szexpartikra került sor ezeknek az embereknek a házában, ahol mindenki meztelenül mászkált. Bementek egy nagyon furcsa szobába, ahol nagyon furcsa függönyök voltak. Az egész úgy tűnt, mintha valamiféle fekete mágia része lenne. Tudnál beszélni a könyvnek erről a részéről? Szerinted mit folyhatott ott?

Wood: Nos, emlékezetem szerint te azokra a partikra utalsz, amik nem a NASA-nál, hanem a Douglas Aircraft-nál zajlottak. A könyvben Bill azt állítja, hogy a Douglas vezetői azért próbálkozhattak ilyen bulikat tartani, hogy megpróbálják irányításuk alá vonni a dolgozóikat, hogy akár meg is zsarolhassák őket, vagy így akarták rávenni őket azoknak a feladatoknak az elvégezésre, amiket el akartak végeztetni velük.

Corey: Ez egy régi-régi taktika.

Wood: Igen. Na most, ismertem az összes embert, akiről beszélt a könyvben. Amikor megadta nekem a neveket a könyvben, megkérdeztem tőle: "Nos, kik ezek az emberek?" Szóval megadott egy listát ezekkel a nevekkel, a valódi nevekkel. Ez a lista meg van nekem és sokukat közülük elég jól ismertem. Néhányan közülük később a főnökeim lettek. Kiderült, hogy én és az akkori feleségem – összesen két feleségem volt – elég szerencsések voltunk és hoztunk egy döntést, hogy soha sem fogunk részt venni a cégen belüli társadalmi tevékenységekben. Szóval úgy tűnik, hogy ez egy szerencsés választás volt. Mit mondhatnék?

Corey: Valószínűleg elcsábítottak volna, aztán meg magadra hagynak.

Wood: Igen.

Wilcock: Nagyon kíváncsi vagyok erre, mert Tompkins nem mondta ezt ki a könyvében, úgyhogy én most kimondom. Úgy írta le a helyzetet, hogy emberek szexeltek ezekben a nagy házakban, bementek olyan szobákba, amiket vérvörös és fekete dekoráció díszített és fekete függönyök voltak. Ez eléggé úgy néz ki, mintha ezek a szobák sátánista rituálék helyszínéül szolgáltak volna.

Wood: Igen. Én magam erre következtetésre – vagyis a sátánista aspektusra – még sosem gondoltam, de valóban ez lehetett a helyzet. Én csak egyszerűen átgondoltam a helyzetet és így döntöttem, és szerencsésnek mondhatom magam, hogy elkerültem ezt az egészet. És abban is szerencsém van, hogy Bill ugyancsak távol tartotta magát ettől. Megkérdeztem tőle: "Na, és sikerült elcsábítaniuk téged?" Ő pedig azt válaszolta: "Nem, nem sikerült nekik."

Corey: A németek az űrprogramban a tudomány mellett fekete mágiát is alkalmaztak.

Wood: Igen, így van.

Wilcock: A könyv néhol kicsit nehezen követhető, mert ugrál az időben és frusztráló kicsit, hogy nehéz kitalálni, hogy miről is beszél éppen. Például hivatkozik bizonyos fizikai felfedezésekre, amelyek úgy tűnik, hogy titkosítottak, antigravitációval, fénysebességnél gyorsabb meghajtórendszerekkel kapcsolatosak és amelyekről még sohasem hallottam ezt megelőzően. De ezek az utalások csak fel-felbukkannak, és nem igazán mondja el, hogy ki is fedezte fel ezeket.

Wood: Igen. A könyvben van egy rész, ami az MTM 222, 622-el kapcsolatos és érdekes számomra, mert Wolfgang Klemperert - akinek Tompkins dolgozott - én is személyesen ismertem, lényegében ő volt a főnököm... Nos, ő Németországból jött át az 1930-as évek közepén és ő nem volt náci. Nagyon rendes fickó volt. Megítélésem szerint, áthozott magával néhány titkosított dolgot arról, hogy hogyan működik az antigravitáció. Bill szerint volt három vagy négy köteg kézirata erről. És én azt mondtam Klemperer-nek: "Na, megnézhetem?" És azt mondta: "Persze." Úgyhogy odaadta nekem a nem-titkosított verziót, amit én el is olvastam oldalról oldalra. Nem volt benne semmi lényeges.

Corey: Mivelhogy fizikus vagy, biztos vagyok benne, hogy megtetted.

Wood: Nem volt benne semmi arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet azt valóban kivitelezni. De végül arra a következtetésre jutottam, hogy abban az agytrösztben, amiben benne voltak, Klemperer a német technológia titkosított változatát használta, hogy segítsen kitalálni a haditengerészetnek azt, hogy hogyan működik mindez. És Bill szerint a Douglas menedzsmentje nem támogatta azt, hogy az Elmer Wheaton irányítása alatt működő agytröszt szokatlan dolgokkal foglalkozzon, mert elmondása szerint a cég gyártórészlege elég nagy befolyással bírt a vezérigazgató döntéseire. Ekkor döntötte el Wheaton, hogy inkább átmegy a Lockheed-hez. Egyébként a Lockheed amúgy is pénzt kapott a Haditengerészettől.

Wilcock: Néha, amikor olvasom a könyvet, úgy érzem, mintha mások e-mailjeit olvasnám, mintha belefolynék valamibe, és szeretnék többet megtudni az egészről. Voltak-e korlátok arra vonatkozóan, hogy Tompkins elmondjon bizonyos dolgokat? Át kellett-e esnie a könyvnek valamiféle átvilágításon a hatóságok részéről?

Wood: Nem. Amennyire én tudom, senkinek a jóváhagyását sem kellett kérni. Ami pedig engem illet, soha senkitől sem kaptam olyan fenyegetést, hogy ne beszéljek arról, amiről beszélek. És ennek véleményem szerint az az oka, hogy rájöttek arra, hogy az olyan emberek, mint én, akik nyilvánosság előtt beszélnek erről, ártalmatlanok. Ők ezt már előre eltervezték. Tudják, hogy ez fog történni. Számítottak rá. Sötétségben tartják a nyilvánosságot és néhány embernek megengedik, hogy elmondja, amit gondol.

Corey: Igen, a tömegmédián keresztül.

Wood: Igen, a tömegmédia kontrollján keresztül. Bocsánat, eszembe jutott még, hogy néhány olyan technológiát is használtunk, amik Németországból származtak és amikkel Wolfgang Klemperer állt elő az agytrösztben.

Wilcock: Ok. Ahogy a könyv bemutatja, megvolt a gondosan kidolgozott fizikája annak, hogy meg tudják építeni ezeket a hatalmas hajókat. Itt a Földön megépítették őket egy bázison, berakták az antigravitációs rendszert, és engedték felrepülni az űrbe. A technológiával, a fizika terén tett áttörésekkel megvolt a képességük arra, hogy a körberepüljék a Naprendszert és még azon túl is eljutottak...

Wood: Azt hiszem, hogy ez egy szép összefoglalója mindannak, ami a program menedzsmentjének fejében is járhatott. De én nem hiszem, hogy Bill valaha is felfogta ezt abban az időben... azon a szinten. Hangsúlyozni kell – és ezt a Bill iránti teljes tisztelettel mondom -, hogy Bill nem egy műszaki ember. Ő egy szuper marketinges fickó, aki pontosan tudta, hogy mit kell mondani a műszaki embereknek a munkájukhoz. Ő a műszaki emberek kiváló menedzsere volt. Amennyire én tisztában vagyok ezzel, az alapján azt mondom, hogy nem, ő nem volt képes foglalkozni mindezzel, illetve nem is érdekelte ez. Ugyanakkor nagyon érzékeny volt arra, hogy ki mit lát.

Corey: Biztos vagyok benne, hogy annak ellenére, hogy a finom részleteket nem értette, volt egy átfogó képe arról, hogy miről is beszélnek körülötte.

Wood: Pontosan. Pontosan. Véleményem szerint minden bizonnyal egy nagyszerű rendszermérnök volt. Értette, hogy hogyan lehet mindezt egybeintegrálni, annak ellenére, hogy tudta, neki nem kellenek egyenletek ahhoz, hogy elérje, hogy a munkatársai megbeszéljék a dolgokat egymással.

Wilcock: Miért gondolod, hogy azok a fickók, akiket személyesen is ismertél - a Douglas Aircraft vezetői – miért mentek fel Bill Tompkins-hoz és dobták oda neki ezeket a látszólag megoldhatatlannak tűnő feladatokat, mondván: "Arra lenne szükségünk, hogy a hét végéig tervezz meg egy 2 km hosszú hajót, ami a Naprendszerben fog majd repkedni." Miért tették ezt vele? Azt gondolhatták, hogy az alapján, ahogy gyerekként megépítette a hajómodelleket, rendelkezik valamilyen intuitív képességgel?

Wood: Nos, egészen bizonyos, hogy rendkívül figyelemre méltó memóriával rendelkezik... bizonyíték erre az, amilyen pontossággal megépítette a hajómodelljeit. Alapvetően ő egy műszaki rajzoló. És ő ezt el is ismerte, és azt állította, hogy műszaki rajzolóként kezdte, de egy nagyon kreatív műszaki rajzolóként. A neki elmondottak alapján szinte látta a részleteket és tudta, hogy egyenletek segítségével hogyan lehet azt kivitelezni. Véleményem szerint, őt arra kérték, hogy a leírások alapján rajzolja meg a képeket. Szóval ő egy eléggé vizuális fickó.

Corey: És az alapján a mérnökök el tudtak indulni és kitalálhatták, hogy hová tegyék a különböző komponenseket és hogyan tegyék azt működőképessé.

Wood: Igen, igen.

Corey: És ezt követően tudták azt is, hogyan alakítsák ki a környezetét és magát a meghajtást.

Wood: Van egy vázlatrajz a könyvben, amin azt hiszem egy DC-8-as látható elölnézetből, ami egy gyönyörű példája annak, hogy a rajzai mennyire tökéletesen részletesek, minden egyes kis apró, kritikus részlet megtalálható rajtuk és tökéletesen használható a mérnökök számára. Egyébként ismerem azt a fickót, akiről beszél a könyvben.

Wilcock: Beszéljünk egy kicsit arról, hogy 29 amerikai kém volt beépítve a német űrprogramba és később, 1942-46 között Tompkins 1200 megbeszélésen vett részt. Össze tudnád foglalni nekünk ezt? Tudom, hogy nagyon sok az adat, de összefoglalnád nekünk? Milyen nagyobb kép kezdett el kirajzolódni abban az időben, azok alapján, amiket ezek a beépített kémek mondtak el nekünk, itt Amerikában?

Wood: Nos, David, megpróbálom a legjobb tudomásom szerint elmondani, saját szavaimmal azt, amit én is csak most tanulok. Ma reggel beszéltem Tompkins-szal és valami olyasmiről szereztem tudomást, ami fontos lehet a kérdéseddel kapcsolatban. Én egészen ma reggelig nem tudtam, hogy 29 kém volt beépítve. Úgyhogy, srácok, úgy tűnik, hogy ti ezt már jóval korábban tudtátok. :D

De az én benyomásom az, hogy az egész folyamat nagyon erősen strukturált volt, a németek elmondták, amit megtanultak, aztán ezt leírták, legépelték, átnézték, majd Bill értelmezte őket és ezt követően megkérték, hogy vigye el az információkat akár egy vállalkozótól érkező kérés alapján, vagy pedig egy haditengerészeti bázisra, hogy ott kezdjenek el gondolkodni rajta, vagy pedig néhány esetben odaadták egy egyetemnek. Azt mondta, hogy néhány esetben, például a Caltech-nek (a Kaliforniai Technológiai Intézetnek) voltak emberei a China Lake bázison. Így aztán a Caltech néha a China Lake-en keresztül jutott információkhoz. Az egyetemi szálat nagyon érdekesnek találtam a szigorúan titkos ügyekkel kapcsolatban, mert a legtöbb egyetemnek fogalma sem lehetett arról, hogy mi történik egyáltalán. Az egyik dolog, amit ma reggel tanultam meg, hogy Tompkins kihangsúlyozta, hogy egyetlen dokumentum sem volt "Szigorúan Titkos" pecséttel ellátva. Egyik sem volt titkosítva, semmilyen besorolásra szolgáló pecséttel sem voltak ellátva, mert nyilvánvaló volt, hogy Forrestal így akarta futtatni az egész ügyet.

Corey: Ha nincs rajta jelölés, akkor ez lehetőséget biztosít arra, hogy több emberhez jusson el.

Wood: Így van. Igen, és így nem ragadnak le a szokásos, formális haditengerészeti eljárás során a titkosított információk ellenőrzésénél.

Wilcock: Na és hogy fest a nagyobb kép? Mi zajlott Németországban? Volt titkos űrprogramjuk? Kapcsolatban álltak földönkívüliekkel? Mit mondtak el nekünk ezek az emberek?

Wood: Ezek azok a fő kérdések, amikre én is nagyon szeretném megtudni a választ. Ahelyett, hogy válaszokat adnék, attól tartok, hogy magam is kérdéseket kell feltegyek. Mert amennyire én meg tudom ítélni abból, amit Bill elmondott nekem, egész sor különböző információ volt. Néha a kommunikációról beszéltek. Néha a fizikáról. Néha az ufo-k terveiről. Néha időutazásról. Ezektől mind eldobod az agyadat, de nagyon sokféle különböző dolog volt és Bill elmondta, hogy Rico Botta admirális ezekre az információcsomagokra ráírt egy kis jegyzetet a saját kézírásával a bázis felelős tisztje számára, miszerint: "Tudom, hogy nem fogod elhinni, hogy mi van a csomag belsejében, de ez valóban igaz." Ez nagyon fontos volt. És ez például egy olyan dolog, amit Bill csak kb a múlt héten mondott el nekem.

Corey: A 29 kém mindegyike különböző szakterületekre specializálódott és a szakterületüknek megfelelően hoztak át az információkat?

Wood: Úgy tűnik, hogy igen, de igazából nem tudom.

Corey: Igen, mert ennek így lett volna értelme, ha ennyire különböző információkat hoztak.

Wood: Igen, a "Földönkívüliek által kiválasztva" című könyvében foglalkozik azzal, hogy ő lényegében egy futárként szolgált és vitte tovább ezeket az információcsomagokat, de azt hiszem, hogy az egyik fejezetnek ez csak egy nagyon-nagyon kis részét teszi ki. Viszont az érdeklődés ma nagyon erős azzal kapcsolatban, hogy mik voltak ezek a részletek és mit csinált Tompkins abban a 4 évben és milyen információkat vitt és mit tanultak mindebből. És ez szerepel majd a következő könyvben. Abban lesz benne. Azt hiszem a következő könyv választ fog adni a kérdéseidre, remélhetőleg.

Wilcock: Tompkins-t meginterjúvolta Michael Salla és mi is interjút készítettünk vele itt a Gaia Tv-nél és abban beszélt a nagyobb képről is, hogy úgy tűnik, a németek reptilián földönkívüliekkel kerültek kapcsolatba, és azoknak a reptiliánoknak hatalmas létesítményeik vannak az Antarktisz jege alatt... és hogy titkos űrprogramok voltak, amiben tányér alakú űrhajókat terveztek, amik antigravitációs meghajtással rendelkeztek és ezek a reptiliánok fel akartak állítani egy csillagközi inváziós hadsereget a nácikkal közösen, hogy hódítsanak és más világokat kolonizáljanak, pontosan úgy, ahogy a Földdel is tették.

Wood: Az első négy dologgal, amit mondtál, egyetértek, de az utolsó dologról nem hallottam semmit... egészen mostanáig.

Wilcock: Mit érzel azzal kapcsolatban, hogy lehetnek reptilián földönkívüliek, akik segítettek felállítani az űrprogramot?

Wood: Oh, igen. Azt gondolom, hogy ez mind egyértelmű és azt hiszem Bill-nek igaza van, amikor azt mondja, hogy a reptiliánok segítettek a náciknak és hogy volt egy földalatti bázisuk az Antarktisz alatt. Azt hiszem, hogy ez ma is ott van. Még nem jöttem rá, hogy a nácik hogyan működnek együtt az Új Világrendet szorgalmazókkal, ha egyáltalán együttműködnek, de valaki felelős valamiért. De nem hiszem egyébként, hogy túlságosan jól szervezettek lennének.

Wilcock: El kell mondjam neked, Bob, hogy amit itt most összefoglaltam neked, azt Corey 2014 októberében kezdte el mondogatni nekem. És most itt van egy fickó, aki tőle teljesen függetlenül ugyanazt állítja, nevezetesen, hogy bázisok vannak az Antarktisz jege alatt.

Corey: Én láttam is ezeket a bázisokat.

Wood: Láttad őket? Szóval ezek nem csak a jég alatt vannak, hanem a föld alatt is?

Corey: Amiket én láttam, azok a jég alatt voltak. Az Antarktisz északnyugati részén, ahol a termikus aktivitás tapasztalható. A jég alatt a Föld termikus hője van, és emiatt majdnem iglukhoz hasonló képződmények jöttek létre. Bizonyos részeit robbantásokkal illetve más mérnöki megoldásokkal kitisztították és alkalmassá tették arra, amire használni szerették volna. A mennyezet 90-180 m magasan volt a felszín felett. A hegyek ívelnek felfelé és eltűnnek a jég tetejében. Az Antarktisz felszínén, a tényleges földfelszínén egy egész rakásnyi ívelt tetejű, vasból készült épületet lehet látni, pont olyanok, amilyenek a légierő bázisain vannak. Ilyenből egész rakás van ott. Ez egy ipari-jellegű város volt és a város fényei visszatükröződtek a jégbarlang mennyezetéről.

Wood: Tudtak róla, hogy ott voltál?

Corey: Nem. Egyszerűen csak átrepültünk rajta. Ez egy felderítőút volt.

Wood: Ok. Szóval nem meghívott vendégként voltál ott?

Corey: Nem.

Wood: Mit gondolsz, mennyi náci lehet ott most?

Corey: Hát, a legtöbbjük ugyancsak a föld alatt lehetett. Bejáratok voltak a föld alá, úgyhogy elég sok minden zajlik ott. Ahol én jártam, az sokkal inkább egy ipari terület volt, ahol hatalmas fekete hajók voltak, amik elektromágneses meghajtással működtek. Akkorák voltak, mint egy szállítóhajó. Hatalmas méretűek és készleteket pakoltak ki belőlük. Szóval... ez egy indusztriális körzet és kikötő lehet.

Wilcock: Corey, nagyon jó, hogy itt vagy most, mert Tompkins és a te vallomásod nagyon értékes darabjai ennek puzzle-nak.

Wood: Igazából azt gondolom, hogy az is jó, hogy én itt vagyok, mert az elmúlt hónapban eldöntöttem, hogy egy utolsó dolgot szeretnék még megtenni, mielőtt már semmi mást nem tudok tenni, méghozzá megírni egy könyvet, aminek az lenne a címe: "Az Egyesült Államok titkos története". Ebben nem csak az ufo-sztorit fednénk fel, hanem azt is, hogy mi ment 9/11-el kapcsolatban, ki ölte meg valójában Kennedy-t és más olyan dolgokat, amik állítólag összeesküvések, és amiket a szkeptikusok mindig megpróbálnak lerombolni.

Corey: Jó könyvnek hangzik.

Wood: Az egyetlen dolog, ami miatt aggódom, hogy nehezen tudom elképzelni, hogy az ufo-sztori csak egyetlen fejezete legyen a készítendő tíz fejezetnek.

Corey: Csak nagyon kis része az egyenletnek.

Wood: Így van. De ez nagy felelősséggel jár és nagy kihívás is, ami nagyon fontos, mert ahogy te is mondod, van néhány fickó, köztük néhány földönkívüli, akik tényleg megpróbálják jobbá tenni a világot és előnyhöz juttatni az embereket, így az olyan dolgok, mint a rabszolgatartás – legyen az akár galaktikus, akár helyi szintű – végül megszűnik.

Corey: Így van.

Wood: Nagyon izgatott vagyok emiatt.

Corey: Én is.

Wood: Úgyhogy bármit, amit csak tudok megteszek, hogy segítsek ebben, ez a célom. Lényegében ez a célja a MUFON-nak is. Nem tudom, hogy az a frázis, hogy "tegyük jobb hellyé a világot" benne van-e ebben, de az gondolom, hogy igen.

(Szerk – a MUFON az egyik legrégebbi és legnagyobb ufokutató szervezet

http://www.mufon.com/)

Wilcock: Nagyon sok inzultálás ér bennünket. Nem szánják rá az időt, nem veszik a fáradtságot, hogy megnézzék a műsort. Most már egy évnyi interjúnk van Corey-val, heti fél óra, szóval nagyon sok adat van most már kint.

Wood: Nos, Corey, nyilvánvalóan egy nagyon intelligens srác.

Wilcock: Azt gondolom, hogy amit ő tud, azt nemsokára mindenki tudni fogja. És itt vagy most te Bob és a szakmai háttereddel, előéleteddel alátámasztod Tompkins beszámolóját, hiszen ugyanazokkal az emberekkel dolgoztál. De eközben alátámasztod Corey beszámolóját is és ez segíthet az embereknek kitölteni az hézagokat, hogy azt mondhassák: "Oh istenem. Talán mégis igaz lehet. Talán ezek a fickók nem csak fontoskodni akarnak, hanem tényleg nagy tüzet akarnak csiholni.”

Van itt valami, ami meg fogja változtatni a világot méghozzá pozitív irányba és én hiszek abban, hogy éppen ez az, ami történik.

Szeretném megköszönni azt, hogy elég bátor voltál, hogy előállj és hogy kockára teszed a neved és a reputációdat és hogy egyáltalán beszélsz ezekről a nagyon vitatott dolgokról. Szerintem egy hős vagy, és nagyon örülök annak, hogy úgy döntöttél, eljössz a mai műsorba. Szóval szeretném tiszteletemet kifejezni, amiért eljöttél és itt voltál velünk.

Wood: Köszönöm szépen, számomra is nagy élmény volt.

Wilcock: Köszönöm.