Kozmikus Közzététel – IX/12.

A TITKOS ŰRPROGRAM KISZIVÁROGTATÁSÁVAL JÁRÓ VESZÉLYEK – A kilencedik évad záró epizódjában Emery Smith ma a titkos űrprogrammal kapcsolatos ismereteit osztja meg velünk. Hallhatjuk őt a projektekben végzett boncolási munkájáról, feltételezett marsi bázisokról, portáltechnológiákról, a titkos programok részét képező állítólagos földönkívüli helyszínekről és személyes tapasztalatai alapján beszélni fog a kiszivárogtatókra leselkedő veszélyekről.

Wilcock: Köszöntünk a Kozmikus Közzétételben. A műsorvezető David Wilcock vagyok és újra itt van velem Emery Smith. Emery, köszönöm, hogy eljöttél.

Emery: Nagyon szívesen, Dave. Köszönöm, hogy itt lehetek.

Wilcock: Az egyik téma, amiről sokat beszéltünk itt a Kozmikus Közzététel-ben, a titkos űrprogram volt. Veled viszont még nem igazán érintettük ezt a témát. Megerősítetted a mérnökileg visszafejtett űrhajók létezését, így aztán az emberek arra következtethetnének, hogy ha vannak olyan űrhajók - végső soron űrutazásra képes járművek - amelyek más naprendszerekből vagy akár más galaxisokból érkeztek ide, és mi képesek vagyunk ilyeneket megépíteni, akkor ily módon képesek vagyunk elhagyni a Föld bolygót és potenciálisan képesek vagyunk letelepedni valahol máshol. Kaptál-e erről közvetlen tájékoztatást illetve van-e tudomásod erről az aspektusról?

Emery: Nos, vannak törvények odakint és valamiféle föderáció is részt vesz ebben az alapján, amiről én tájékoztatást kaptam. Egyébként kicsit olyan a helyzet mint itt, hogy nem mehetsz át innen Európába útlevél nélkül és fegyverekkel megrakodva. Szóval igen, megvan a képességünk, hogy „hazavigyük ET-t".

Wilcock: Ahogy Ben Rich mondta.

Emery: Ahogy Ben Rich mondta. De a képesség, hogy ténylegesen megtedd ezt, az már egy másik történet, amíg itt a Földön nem kezdünk el egy kicsit helyénvalóbb módon viselkedni és nem fejlesztjük a tudatosságunkat és nem fejezzük be egymás gyilkolását, amit a földönkívüliek megértenek, mert valamikor ők maguk is itt voltak. Szóval visszatérve a kérdésedre, igen, rendelkezünk ezekkel a hajókkal. Igen, ezek antigravitációra képesek és keresztül tudnak utazni az űrön, de még nem interdimenzionálisak, legalábbis amiről nekem tudomásom van. Szóval erről nem tájékoztattak. Tudom, hogy vannak emberek, akik azt mondják, hogy ezek a hajók képesek erre, de nekem nincs tudomásom erről – nem tudok ilyen hajóról. Szóval csak különleges meghajtó egységeket használnak és más módszereket ahhoz, hogy gravitációs erőt hozzanak létre ezekhez a járművekhez. Sok katonai eszközre, amit a nyilvánosság előtt használnak – repülőgépekre, helikopterekre, különleges vadászgépekre – már mind fel vannak telepítve ezek. Ez a legjobb módja annak, hogy elrejtsd, hogy már meglévő járművekbe szereled be... mert mindegy hogy milyen alakú járműbe teszik bele. De lehet ez egy tényleges űrhajó is.

Wilcock: Az egyik dolog, amit Pete Peterson osztott meg velem, hogy nagyon sok új jármű van, amiket különböző mozifilmekben láthatunk - pl az „Avatar"-ban, vagy „A holnap határá"-ban - amiken turbópropellerek vannak, amik néha mozognak.

Pete azt mondta, hogy ezek titokban mind fel lettek szerelve a Haditengerészet hajóira és amikor előállnak majd az antigravitációval, a repülőgépmotorok vagy propellerek helyettesítve lesznek ezekkel az antigravitációs motorokkal. Kíváncsi vagyok, hogy hallottál-e ilyesmiről.

http://kozmikuskozzetetel.blogspot.hu/2017/01/kozmikus-kozzetetel-vii10.html

Emery: Nem, nem hallottam. Láttam vázlatrajzokat a Haditengerészet és a Légierő különböző típusú új járműveiről és hajóiról és miegymásról, amelyeken már inkább antigravitációs jellemzőket látni, de nem manipulálják a jelenlegi erőt, mert azt hiszem, ezek már működésre készen állnak. Egyszerűen csak ülnek rajta valahol. Már rendelkeznek ezzel. Csak nem tudom, hol vannak, vagy hogy ki készítette őket.

Wilcock: Nagy kár, hogy nem tudtunk téged összehozni kamera előtt William Tompkins-szal, hiszen ő nemrégiben elhunyt, de említetted nekem, hogy van néhány Tompkins-hoz hasonló korú, vagy némileg fiatalabb bennfentes barátod, aki esetleg elő akarna majd állni. Gondolod az, hogy te előálltál ebben a műsorban, segíthet egy trendet felállítani, amelynek során mások is képesek lesznek majd előállni?

Emery: Abszolút. Ez az egyik fő oka annak, hogy nyilvánosság elé álltam, alapvetően hogy segítsek más embereknek és inspiráljam őket arra, hogy álljanak elő és beszéljenek és érezzék azt, hogy szabadon beszélhetnek azokról a dolgokról, amiket ezekben a projektekben csináltak, bármiről, az energiától a földönkívüliekig, a gyógyászatól egészen e fantasztikus, bámulatos készülékekig. Azt hiszem azzal, hogy itt vagyok és miután látják ezt, remélem, hogy inspirálom őket arra, hogy előlépjenek. Személyesen fogom megkérni őket, hogy álljanak elő vagy ha nem akarják megmutatni az arcukat, legalább meghívom őket egy privát találkozóra veled vagy más emberekkel.

Wilcock: Merthogy annyi sok bennfentessel készítettem interjút, hogy amikor elkezdünk beszélgetni, ezek a dolgok mindig előjönnek. És lehet, hogy emlékszem valamire, amit már hallottam 15 évvel ezelőtt, és aztán valaki más elmondja nekem ugyanazt a dolgot, vagy ahhoz nagyon hasonlót.

Emery: Pontosan, így van. És ez az, ami annyira érdekes, tudni, hogy sokáig dolgoztál egy projekten és fogalmad sincs, hogy az a másik személy ugyancsak ugyanazon a projekten dolgozott a világ másik végén. És aztán végül információt cseréltek, szabadon, anélkül hogy félnétek attól, hogy ezt teszitek. Mint amikor beszéltem neked néhány dologról, és te már tudtál ezekről, pedig soha sem beszéltünk róla. Szóval számomra is egy hatalmas megerősítés tudni, hogy vannak mások is odakint, akik beszéltek neked ezekről a bámulatos technológiákról és helyszínekről, különösen a helyszínekről, amik teljesen lenyűgöznek engem.

Wilcock: Mint például az a tény, hogy Ecuador-ban és az Antarktiszon nagyon hasonló dolgok találhatók.

Emery: Igen.

Wilcock: A következőről viszont még soha nem beszéltem senkinek, úgyhogy itt most kamera előtt fog ez megtörténni. Kíváncsi vagyok rá, hogy eligazításaid során vagy esetleg általad személyesen ismert más bennfentesekkel való beszélgetéseid során – nem beleértve azokat az embereket, akiket meginterjúvoltunk itt a Kozmikus Közzétételben – tudsz-e arról, hogy előretolt állások vannak a Holdon vagy a Marson, amiket ezen visszafejtett járművek révén mi is használunk?

Emery: Tudod, Dave, láttam és hallottam sok mindent, de nincsenek első kézből származó tapasztalataim, hogy azt mondhassam, ott voltam ezeken a helyszíneken. Lehet, hogy ott voltam és nem tudok róla. De igen, egyetértek azzal, hogy valami zajlik ott és valamiféle bázis fel lett állítva persze, merthogy ez visszavezet más dolgokhoz, amikkel dolgoztam - portálokhoz és más dolgokhoz, amikről beszéltünk is. Merthogy soha nem tudhatod, hogy igazából hol vagy, de én is hallottam sok olyan történetet, mint amilyeneket te is. De soha nem voltam olyan eligazításon, ahol specifikusan azt mondták volna: „van egy bázisunk itt, vagy van egy bázisunk ott." Egyszerűen csak sok titkosított dokumentumot olvastam más, hozzám hasonló emberektől, akik részt vettek ebben, úgyhogy ez másodkézből származó információ.

Wilcock: Ha hallottál másodkézből származó információkat, akkor remélem lehetünk egy kicsit specifikusabbak, mert nem csak egy, hanem több – azt hiszem talán öt különböző bennfentes és ezek közül Corey Goode csak az egyik, és voltak mások is mielőtt egyáltalán beszélgetni kezdtem volna vele ezekről a dolgokról – akik azt mondták, hogy valójában a Naprendszerünkben lévő szilárd bolygók és holdak többségén valamilyen mértékig vannak előretolt állásaink. Szóval hallottál-e ilyesfajta mendemondákat?

Emery: Igen.

Wilcock: Tudnál egy kicsit specifikusabb lenni?

Emery: Nos, amikor azt mondod, hogy „előretolt állás", az egy olyan helyet jelent, ahonnan jöhetsz és mehetsz. És ez általában nem a bolygó felszínén található, hanem a bolygó belsejében és valamiféle portáltechnológiát és járművet használnak, hogy amikor biztonságos, oda-vissza járkáljanak ezekre a helyekre.

Wilcock: Az egyik ilyen pletyka például a Mars-sal kapcsolatos. Hallottál-e arról a mendemondáról, hogy olyan hatalmas bázisok vannak a Marson, amiken bizonyos esetekben 200 000 ember dolgozik?

Emery: Igen, hallottam ezt. Határozottan hallottam ilyet. Ez, hogy úgy mondjam, tudott dolog. Tulajdonképpen egy vicc a földalatti világban.

Wilcock: Mi lehet olyan vicces ebben?

Emery: Hát, ahogy arról korábban is beszéltünk, amikor egy mozgólépcső-szerű szalagon haladsz valahová, keresztülmész energiarendszereken és odaérsz valahová a föld alatt, és az egész másnak érződik, olyan mintha még a levegőt is másmilyennek éreznéd. Mi az, ami nem azt mondja neked, hogy használnak ilyesmiket és az emberek nem tudják, hogy tulajdonképpen a Marson dolgoznak?

Wilcock: Beszéltünk korábban arról az utazásodról a Sandia-n keresztül egy bázisra, ahol boncolást végeztél. Vakartam a fejem az interjú után, mert erről a részről nem beszéltél nekem korábban. De mások ugyanúgy írták le ezt a termet, hogy ez egy portál és amikor elindulsz, még az egyik helyen vagy, de mire a végére érsz, már máshol vagy. És aztán én arra gondoltam, hogy minek vesztegetnél el 10-15 percet a műszakodból egy gondolán ülve? Merthogy gyors földalattijaik vannak, igaz?

Emery: Ó, te jó ég, igen. Maglev csövek és vasutak, meg ehhez hasonlók vannak. De ez egy kicsit más. Mint amiről beszéltünk is. Nem tudom, de sok kérdés fogalmazódott meg bennem azok után, amiket mondtál, mert számos más, ezekben a projektekben dolgozó ember ugyancsak kifejezte azt, hogy máshogy érezték magukat ahhoz képest, mint ahol GONDOLTÁK, hogy voltak. És ennek így már több értelme van. Én soha nem gondoltam erre, mert akkoriban nagyon fiatal voltam és nem voltam olyan képzett, mint most azzal kapcsolatban, hogy miket műveltek abban az időben.

Wilcock: Az előző epizódokban említetted, hogy naponta potenciálisan több testet is felboncoltál és ezek mind különbözőek voltak. Sokkal mélyebben belemegyünk majd ebbe a következő epizódokban – hogy miben különböztek és hogyan néztek ki - mert te azok közé a bennfentesek közé tartozol, akiknek a beszámolója nagyon komplex, és nem lehet egy vagy két fél órás epizódban végigtárgyalni. Szóval ha megnézed ezeket a testeket – neked 3000-rel volt dolgod – mit gondolsz, hány másik olyan terem volt ezen a Sandia bázison, ahol más emberek ugyanazt a munkát végezték, mint amit te? Csak úgy találgatás szintjén?

Emery: Ha megnézzük a szinteket, az ötös, a hetes és a nyolcas szinten folytak az orvosi dolgok. És mindegyik szinten több, mint 300 ilyen műtőszoba volt.

Wilcock: Szóval több, mint 1000 műtőszobával kell számolnunk csak ezen az egy bázison?

Emery: Azt hiszem, igen.

Wilcock: Ejha! És hány év munka során láttad ezt a 3000 testet?

Emery: Ó, te jó ég, ez 1992 augusztusától 1995 júniusáig tartott, szóval valószínűleg olyan három év alatt.

Wilcock: Szóval alapjában véve az olyan 1000 test évente.

Emery: Nos, ezek szövet minták voltak, nem testek. Emlékszel?

Wilcock: Oké. Leragadtam ennél a számadatnál egy percre... Mondhatjuk ezek alapján, hogy csak egyedül egy bázison – mert nyilvánvalóan nem csak egy bázis van - negyedmillió különböző földönkívüli faj egyedeit boncolják fel évente.

Emery: Ha elvégzed a matematikai számítást és minden mintát egy fajnak tekintesz, akkor igen. De több minta is lehet egy fajtól, amin egy egész épületszárny 50 szobányi egysége dolgozik.

Wilcock: Egy rakás hozzád hasonló fickó dolgozhat rajta.

Emery: De, igen, ha egy fajként tekintünk rájuk, akkor valóban ennyi.

Wilcock: Szóval csak hogy kikövetkeztessük, ha a NASA most azt mondja, hogy 40 milliárd vízzel rendelkező, Föld-szerű bolygó van csak itt, a mi Tejút-galaxisunkban... és ezt csak úgy fű alatt közölték. Sokan nem is vették észre, hogy ezt közzétették.

És vannak más bennfenteseink, akik elmondták nekünk, hogy ez része volt egy megállapodásnak jószándékú földönkívüli fajokkal, akik kényszerítették az itteni embereket, hogy kezdjenek el ilyen jellegű információkat szivárogtatni, hogy a Közzététel könnyebben megtörténhessen. De ha 40 milliárd Föld van egyedül a mi galaxisunkban, és az élet úgy tűnik, hogy nagyon bőségesen megtalálható benne és az intelligens élet bele van írva magának a kvantummechanikának az alapjaiba, akkor negyedmillió test, negyedmillió faj nem is számít olyan soknak ahhoz képest, ami odakint található.

http://valasz.hu/vilag/fold-szeru-bolygot-talalt-a-nasa-de-miert-fontos-ez-114201

Emery: Az szinte semmi. És amikor beszéltem neked a 3000-es számról, mindig mindenki meglepődik, de ha belegondolsz - ahogy te is mondtad - ez egy nagyon kicsi szám.

Wilcock: Emery, nem tűnik úgy, hogy a te munkád - amit te személyesen végeztél - valamiképpen pontosan annak a titkos űrprogramnak a mellékterméke lehetett, amiről beszélünk, és ahol a beszámoló egy része szerint nem használnak pénzt, hanem csere útján fizetnek ki? Szerinted lehetséges, hogy ezek a testek fizetségként érkeztek és más csoportoktól kaptuk őket cserébe azokért a technológiákért, amiket mi gyártunk?

Emery: Lehetséges, igen. És ugyancsak el kell ismételnem, hogy a 3000 minta közül ne felejtsd el, hogy sokat a laboratóriumban fejleszthettek ki. Ezek egyszerűen csak hibridek lehettek, amiket itt hoztak létre. Szóval nem spekulálhatok úgy, hogy mind földönkívüliek voltak. Úgy értem, tudom, hogy sokan közülük nem földi eredetűek... Abszolút lehetséges, hogy valamiféle csere útján kerültek hozzánk, belsős csere útján, hogy technológiákhoz jussunk és más dolgokat tanuljunk.

Wilcock: És a részekre tagoltság természete miatt nincs megengedve, hogy kérdéseket tegyél fel. Csak bemész, végzed a munkád és ezekkel a nagyon egzotikus dolgokkal foglalkozol.

Emery: Igen, így van.

Wilcock: Milyen érzés volt, amikor este hazamentél és napközben valamilyen nagyon bizarr kinézetű dolgot boncoltál fel? Milyen érzés volt, amikor feküdtél az ágyadon este? Tudtál aludni tőle, vagy néha...

Emery: Nagyon izgalmas volt. Teljesen lenyűgözött. Engem mindig nagyon izgatott ez. Mindig nagyon érdekelt az emberi test. Szóval számomra ez csak egy izgalmas dolog volt. Többet akartam. Nagyon idegesítő volt, hogy emellett pár órát kórházban kellett dolgoznom. Szóval nagyon jó volt számomra látni ezeket a dolgokat és aztán hazamentem és azt mondtam: „Hűha! Mi más van még odakint?" És ez inspirált engem, hogy többet dolgozzam és megragadjak még több lehetőséget a hadsereggel és más ipari komplexumokkal. És ez sok dolgot megnyitott számomra, mert nagyon sok válaszhoz jutottam, ahogy mások is. Tudni akartam, hogy mi folyik itt. És én nem hiszek el semmit, amit olvasok, látok vagy hallok. Nem tehetem, mert tudom, hogy mindent módosítani tudnak, különösen a műholdakon lévő új 3D programokkal. Úgy értem, ide tudnak tenni egy másik David Wilcock-ot, ami visszatükrözi a fényt és árnyékot vet és fény csillog a szemeiben és nem fogod tudni megmondani a különbséget. És persze a photoshop és minden más miatt nagyon nehéz számomra eldönteni valamiről, hogy igaz vagy sem. Úgyhogy nagyon fiatalon eldöntöttem, hogy megyek és saját magam fogok rájönni a válaszokra. És ezt szigorúan csak azért teszem, hogy én magam jöjjek rá arra, hogy mi zajlik. És ez 100 millió más kérdést nyitott meg előttem. Minden alkalommal, amikor rájössz valamire, az még több kérdést nyit meg, ami nagyszerű, mert inspirál engem, hogy menjek tovább előre, különösen ha van rá lehetőség, amikor vannak emberek, akik akarják, hogy bámulatos projektekben vegyek részt. Nagyon hálás vagyok minden lehetőségért, amit kaptam. Nem voltak túl negatívak velem. Szóval azt hiszem, ez választ ad a kérdésedre, hogy miért tettem mindezt.

Wilcock: Corey Goode ugyancsak megosztotta velem, hogy a titkos űrprogramban frakciók léteznek, és ezek közül az egyiket Bolygóközi Vállalati Konglomerátumnak hívják. Úgy tűnik, hogy a védelmi cégeknek vannak olyan vadhajtásai, amik nagyon fejlett technológiát állítanak elő. És úgy tűnik, hogy mi, emberek, olyan helyen élünk, ahová földönkívüliek jöhetnek, hogy fejlett technológiákat vásároljanak, mondjuk egy űrhajót. És azt is mondta, hogy rájött, hogy úgy tűnik, hogy ezen a Bolygóközi Vállalati Konglomerátumon keresztül rendszeresen cserekereskedelmet folytatunk vagy 900 különböző földönkívüli civilizációval. Kíváncsi vagyok, hogy hallottál-e erről pletykákat, mendemondákat, bármi ilyesmit?

Emery: Nem. Erről nincs tudomásom, és még soha nem hallottam erről korábban.

Wilcock: Olyannyira részekre van tagolva, igaz? Ez a probléma.

Emery: Igen, nem tudhattam róla. Nagyon nehéz. Soha nem vagy egyedül, és mindig megfigyelés alatt állsz. Ahogy korábban is mondtam, mindig rajtad van egy karkötő. Ilyen komoly biztonsági intézkedések vannak. Úgy értem, vannak olyan folyosók, amik kérdés nélkül kettészelnek, ha rossz helyen tartózkodsz. Szóval ez egy nagyon egyszerű munka, ha egyszerűen csak követed a jelzéseket. De ha nem követed, akkor jobb, ha óvatos vagy. Szóval nem igazán járkáltam körbe-körbe és nem tettem fel kérdéseket, mert túl izgatott voltam, hogy még több biztonsági hozzáférést szerezzek és haladjak egyre feljebb a ranglétrán, hogy különböző helyszíneken még több olyan munkát kapjak, amely nem csak szövetek szétszedéséből áll. Ezek révén pedig bekerültem más dolgokba is.

Wilcock: Oké. Szeretnélek a mappáról kérdezni. Ők mappának nevezték, talán hogy egy kicsit csökkentsék a pszichológiai hatást, de alapjában véve olyan, mint egy iPad. Hajlékony és majdnem teljesen átlátszó.

Emery: Igen.

Wilcock: És azt is mondtad, hogy erre a mappára fel lehetett tölteni dolgokat. Megmondja, hogy melyik épületszárnyban, melyik szobában vagy, és hogy milyen lényen fogsz dolgozni. Egyszerre mindig csak egyet adtak.

Emery: Pontosan.

Wilcock: Volt ennek a mappának valamilyen merevlemez-szerű adattároló mechanizmusa?

Emery: Igen, volt. Meglepődtem, hogy megemlítetted ezt, de igen. Ezt mikrolemeznek nevezték. Egy kicsit kisebb, mint egy negyeddolláros (kb. 2,5 cm), de nagyobb, mint egy 5 centes (kb. 2,1 cm). Ez egy aranyozott, valamiféle irídium arany, és van rajta egy kis aprócska vájat. Rögzít mindent, amit csinálsz és összeköt a bázis struktúrájával, mondjuk egy mainframe-mel (nagyszámítógéppel). Aztán ezt a kis lemezt elveszik tőled, felteszik egy hajóra és az űrben tárolják – az összes lemezt.

Wilcock: Képzelem, hogy ha volt egy mappád az 1990-es évek elejéről - amikor nekünk itt zakatoló, hangos számítógép tornyaink voltak - akkor itt olyasmivel van dolgunk, ami sokkal fejlettebb annál, mint amivel még ma is rendelkezünk.

Emery: Ó, ez sokkal fejlettebb bárminél, amivel itt fent ma rendelkezünk. Úgy értem nagy felbontású videólejátszásról és millió dokumentumnyi információról beszélünk, ami mind ezen a pici, nagyon-nagyon vékony lemezen van tárolva.

Wilcock: Több ezer terabyte-nyi kapacitással bírtak, vagy akár még többel is?

Emery: Igen, egyetértek ezzel.

Wilcock: És mi volt a protokoll? Ki kellett venned a mikrolemezt a mappából és átadni valakinek? Vagy csak a mappád adtad át a nap végén?

Emery: Igen, a mappát. Először is, amikor beletetted és belecsúsztattad ezt a pici dolgot ebbe, a lemez kijött. De kivehetted a lemezt mint ahogy ma tesszük az SD kártyával vagy a fényképezőgépekben lévő kártyával. Könnyedén ki és betehetted, amit néha meg kellett tenned, mert meg kellett nézned valaki másnak a projektjét. Szóval ezért volt ez ott. Nem szerették az információt kábeleken keresztül küldeni, úgyhogy ezeket a lemezeket használták erre.

Wilcock: Hová illesztetted a mappát?

Emery: A jobb felső sarokba.

Wilcock: Úgy tűnik, látható volt, mert azt mondtad, hogy arany színű.

Emery: Igen, láthattad, hogy benne van és irídium árnyalata volt. Mindig kíváncsi voltam, hogy ez vajon azért van-e így, hogy megvédjék az űrben lévő sugárzástól, mivelhogy azt mondták, hogy az űrben tárolják őket.

Wilcock: Volt valamilyen más mód is a mappán kívül, amivel hozzáférhettél a lemezen tárolt információhoz?

Emery: Igen, volt még egy mód. Egy lemezolvasó.

Wilcock: Tényleg? És vajon mi lehet az oka annak, hogy nem adták át nekünk ezt a adattárolásra szolgáló technológiát? Miért nem rendelkezünk ilyen szintű adattárolással, ha ez a technológia létezik? Miért nem osztják meg a nyilvánossággal?

Emery: Mert akkor nem mennél el megvenni a 256k telefont.

Wilcock: Egyszerűen csak túl fejlett ahhoz képest, mint amink jelenleg van.

Emery: Ezek a vállalatok máskülönben nem tudnának pénzt szerezni. Ugyan már. Úgy értem, nagyon-nagyon kicsiben kell elkezdenünk ezt a vállalatokkal. Ők már rendelkeznek ezzel, de mi nem fogjuk őket rögvest megkapni.

Wilcock: Ha megnézed a „Snowden" című filmet, ő állítólag képes volt beletenni egy USB sick-et egy Rubick-kockába, majd átadta azt egy fickónak és átment a kapun. Szerinted megpróbálta-e valaha valaki kijuttatni ezt a minidisk-et a bázisról?

Emery: Igen.

Wilcock: Hogyan lehet ezt kivitelezni?

Emery: Nagyon trükkösen, de meg lehet csinálni, igen.

Wilcock: Oké, szóval nem akarsz erről beszélni.

Emery: Hát, van néhány ilyen lemezem otthon. Mikrolemezem, igen.

Wilcock: Hogyan lehet erre képes valaki?

Emery: Ezt inkább nem mondanám el.

Wilcock: Oké, oké. Ha, ha.

Emery: Ha, ha. De szereztem néhány ilyen lemezt, igen.

Wilcock: És amikor betörtek a házadba, elvittek ezek közül néhányat?

Emery: Igen, az összes lemezt elvitték.

Wilcock: Tényleg? Szóval nálad voltak, de elvesztetted őket.

Emery: Igen.

Wilcock: Ez nagyon sajnálatos.

Emery: Nagyon sajnálatos volt – nagyon dühös és feldúlt voltam miatta.

Wilcock: Tudnál egy kicsit beszélni arról, hogy mi történt a házaddal és hol tároltad azokat a lemezeket és hogyan találtak rá?

Emery: Persze. Volt egy kis házam Új-Mexikóban, vaskapuval, acélcölöpökkel és kaputelefonnal. Egy nagyon pici kis ház, amiben ideiglenesen tároltam kis ingóságokat és cuccokat, mert dolgozom egy projekten délkelet Új-Mexikó-ban és ott voltam majdnem egy évig, kilenc hónapig. Természetesen nem tartom egy helyen az összes cuccomat, és vannak másolataim is, de ezekről nincsenek. Le tudok másolni néhány dolgot, de sok minden csak információ merevlemezeken és miegymáson. És kaptam egy hívást, mert éppen akkoriban költöztem Los Angeles-be, hogy ott legyek veled és néhány más projekten dolgozzunk. Szóval szóltam az ingatlanosnak, hogy „hé, költözni fogok." Úgyhogy elkezdték árulni a házat, mert csak béreltem a helyet. Alapjában véve elrejtettem a dolgaimat a ház belsejében, a falakban és nem tudtad volna megmondani, hogy hová – a betonba és más különböző helyekre. Nem akarok beszélni más specifikus helyekről, mert még mindig használom ezt a fajta technikát. De azt gondoltam, hogy ideiglenesen biztonságos lesz. Volt ott továbbá egy többletenergia készülék, amit szerencsére elhoztam korábban. És ez egy héten belül volt, hogy a házat kifosztották. Egy héttel később a házat kifosztották. És ekkor az ingatlanos felhívott és azt mondta: „Ó te jó ég! Benéztem az ablakodon. Akkora rendetlenséget hagytál... Hogy mutassam meg ezt így bárkinek is?" Én meg azt mondtam: „Az én házam teljesen makulátlan. Nem értem." Azt mondtam: „Kérlek járd körül a házat és nézz körül." És ő megtette és meglátta, hogy a hátsó garázsajtó be van törve, a duplán bereteszelt zárt ajtó be volt rúgva és egy nagy lábnyom látszódott. És erről mindről van fénykép is.

Wilcock: Nézzük meg azt a felvételt, amit készítettél erről.

Emery: Rendben.

(Emery kommentárja a ház betöréséről a videón: „Ez itt a garázs – teljes pusztítás. Elvittek minden felszerelést. A laboratóriumot teljesen lerombolták.")

Wilcock: Bárki is tette ezt, elvitt mindent, amid volt és csak a katonai jelvényeidet hagyta meg egy dobozban és egy töltényt a pulton. Mi volt az üzenet e mögött?

Emery: Ó, azt hiszem csak néhány barát beugrott, hogy megnézzék jól szórakozom-e. Ha, ha. Azt hiszem ennek a többletenergia készülékhez lehet igazán köze. Először is, mert mióta elindítottam a laboratóriumot ezzel a készülékkel, a dolgok kezdtek eléggé őrültté válni. És most, hogy a készülék bizonyítottan működik, a dolgok ténylegesen őrületbe fordultak. És persze, műholdat használtak és rátaláltak az összes cuccomra a föld alatt és a falakban. Kivágták a falakat és elvitték a merevlemezeket és minden mást. 8 számítógépről, 12 laptopról, 40 merevlemezről, több mint 300 SD kártyáról, sok-sok információról beszélünk – a teljes 30 évnyi munkámról.

Wilcock: Miért lila a töltény csúcsa?

Emery: Ó, csak a típusa miatt. Ez egy nagyon nagy sebességű töltény. Nem egy normál civil használatú töltény, amit megvehetsz civilektől. Ez egy 5×7×28-ös páncéltörő lőszer, amit taktikai egységek használnak világszerte.

Wilcock: Mit mondanál más bennfenteseknek, akik hallanak egy ilyen történetet és azt mondják: „Hát, te jó isten, ha ezt velem teszik meg, az első dolgom az, hogy elbújok és nem beszélek."

Emery: Nos, beszéljünk róla, mert amikor ez történt, én még nem beszéltem. Azt gondoltam, hogy az információim 90%-a olyasmikből áll, amik már elérhetők a nyilvánosság számára. Úgyhogy azt gondoltam, hogy csak 10%-nyi információ ÉS ez a készülék az, amire azt mondhatnák: „hé, miért nem lassítasz egy kicsit, mert olyan területre tévedsz, amiből úgy tűnik, olyasmit akarsz elmondani, amit nem szabadna elmondanod."

Wilcock: Tehát megpróbáltak megfenyegetni téged.

Emery: Igen.

Wilcock: Szerinted bárki, aki nyilvánosság elé lép és már elkezdett beszélni erről egy kicsit, nagyobb biztonságban van ahhoz képest, mintha nem tenné ezt? Biztonságosabb nyilvánosság elé állni?

Emery: Igen. Egy bizonyos ponton nyilvánosság elé kell állnod. Sokkal biztonságosabb. Mi mindannyian tudjuk ezt és ez a fő oka annak, amiért most jelenleg itt ülök előtted.