Kozmikus Közzététel – X/4.

FÖLDÖNKÍVÜLI TECHNOLÓGIA A VATIKÁNBAN – Egy Új-Mexikóba szállított lezuhant ufo kapcsán Emery Smith és titkos projektekben szolgáló kollégái felhatalmazást kaptak, hogy információk után kutatva látogatást tegyenek a Vatikán könyvtárában. A Kozmikus Közzététel újabb epizódjában a földönkívüli járművek lezuhanása mögött meghúzódó mögöttes szándékok, az új technológiák nyilvánosságra hozatalának mikéntje és a Rómában tett látogatás részletei következnek.

Wilcock: Köszöntelek újra a Kozmikus Közzététel-ben. David Wilcock vagyok, és újra itt vagyok Emery Smith-szel, aki már 10 éve a barátom. Egy évtizede próbálom kikényszeríteni belőled ezt, és most végre megtetted. Szóval köszönöm neked, Emery, és köszönöm a világban élő emberek nevében is, akik szabadságot és Teljes Közzétételt akarnak.

Emery: Ó, köszönöm, hogy itt lehetek, Dave.

Wilcock: Autóval utaztunk éppen, és azokról a testekről beszélgettünk, amiket felboncoltál, de aztán mondtál nekem valamit az autóban, ami azt hiszem mélyebb megvilágításba helyezi a tapasztalataidat. És szeretném, ha belemennénk egy kicsit ebbe, mert ez segíthet megalapozni azt az alapvető igazságot, hogy általában a bennfentesek – ha valódi bennfentesek – nagyon menő dolgokat tettek. Szóval mesélj nekünk a Vatikánról.

Emery: Ó, a Vatikán. Igen, igen. Szóval egy magánszervezet elment a Védelmi Minisztériumba és abba a katonai laboratóriumba, amelyikben dolgoztam és kellett nekik néhány technikus és tudós, hogy elmenjenek a Vatikánba, és megnézzék az archívumokat, mert tudták, hogy a Vatikán rendelkezik némi információval arról az űrhajóról, amit Új-Mexikóba szállítottak.

Wilcock: Szóval volt egy ufo....

Emery: ... amit lelőttek.

Wilcock: És ez előtte nem sokkal történt.

Emery: Igen, igen. Fogták ezt a hajót és...

Wilcock: Miért lőtték le? Rosszindulatú volt? Tett valami rosszat?

Emery: Nem, nem, nem, egyáltalán nem. Abból, amit hallottam, és amiről tájékoztatást kaptam, egyszerűen csak túl közel jött az egyik odafent lévő fegyverhez. Nem tudom, hogy zuhant le. Csak azt tudom, hogy hová vitték.

Wilcock: Tudunk valamit arról, hogyan nézett ki ez a hajó vagy hogy milyen fajta utasokat találtak a belsejében?

Emery: Nem, nem említettek utasokat, de a hajó úgy nézett ki, mint egy tetraéder. Így tudnám leginkább kifejezni: készíts egy tetraédert pvc csövekből. Kb 2,5 méter átmérőjű és a közepén egy fény volt, ami mindig középen maradt.

Wilcock: Olyan volt, mint egy robotikus drón?

Emery: Lehetséges. De megint csak, a hajók közül sok tulajdonképpen tudatos. És időközönként ütemesen világított. Betöltötte a felületét, így aztán nem lehetett keresztül látni rajta.

Wilcock: Mi töltötte be a felületét?

Emery: Mint ahogy mondtam is, olyan volt, mint egy üres tetraéder, amit pvc-csövekből készítettek. Így aztán átláttál rajta és láthattad a fényt a közepén.

Wilcock: Milyen színű volt ez a fénygömb? Tudjuk ezt?

Emery: Kék, de nagyon kicsi volt, kb 7,5 cm átmérőjű.

Wilcock: És maga a tetraéder fehér színű volt?

Emery: Igen. A külseje olyan volt, mintha pvc csövekből készült volna és tiszta fehér volt, és egy darabból állt. Ha közel mentél hozzá, valahogy kitöltötte a felületét az oldalán és így már nem láttál át rajta. Szóval ha van egy üres tetraédered, amin keresztül láthatsz, akkor csak a külső vonalakról beszélünk, oké? Tehát átlátsz rajta és láthatod a gömböt. És ha túl közel mentél ehhez, akkor az egész besűrűsödött, és ekkor tiszta fehérré változott.

Wilcock: Úgy tűnik, hogy ez valamiféle drón lehetett. Nem voltak benne utasok.

Emery: Nem voltak benne utasok, de ez nem jelenti azt, hogy... merthogy az a fehér fény lehet, hogy valamilyen tudatossággal rendelkezett.

Wilcock: Vagy lehet, hogy egy lény volt.

Emery: Vagy lehet, hogy egy lény volt. Bármikor, ha fényt látsz, először mindig lényre kell gondolnod és aztán ebből kell kiindulnod.

Wilcock: Szóval, ha jól értem, azt mondod, hogy a Védelmi Minisztériumnak ott volt ez az űrhajó vagy akármi, amit Új-Mexikóban lőttek le, és gőzük sem volt, hogy mi lehetett ez vagy hogy honnan érkezett.

Emery: Igen. Nem tudom hol lőtték le. Csak annyit tudok, hogy Új-Mexikóban tárolták, mert én is ott voltam. De ebből ez volt az első darab.

Wilcock: Van egy erőteljes sejtésük arról, hogy normál esetben mik szoktak lezuhanni, igaz?

Emery: Igen.

Wilcock: Van egy vastag katalógusuk?

Emery: Van egy kiterjedt gyűjteményük, úgy mondanám.

Wilcock: Igen, rendben. De ez valamiképpen kimaradt a listáról.

Emery: Igen. Igen, azt hiszem volt valamiféle frekvencia vagy valami, ami kiáradt belőle, ami lenyűgözte őket. És miután lelőtték, nem mutatott semmiféle agresszivitást. És nyilvánvaló módon, még mindig működött.

Wilcock: Azt mondod, hogy ez a hajó egy olyan kategóriába tartozott, amelynél úgy tűnt, hogy maga a hajó anyaga valamilyen életforma volt?

Emery: Nos, ARRÓL nem tudok, mert a vizsgálat azon részében nem vettem részt. Minden, amit tudok, hogy a belsejében lévő gömbnek energiája volt. Az energia és a fény mindig életet jelenthet.

Wilcock: Oké. Végül hogyan döntöttek arról, hogy mit fognak csinálni a hajóval? Ha nem tudták, hogy micsoda, nem tudták, honnan érkezett, milyen eszközökre támaszkodhattak ezen a ponton?

Emery: Nos, azt csinálták, hogy felállítottak egy csapatot és lefolytattak egy háttérvizsgálatot világszerte, mert léteznek más katalógusok más országokban és más vallási szervezeteknél. És természetesen a Vatikán mindig is hatalmas adatbázissal rendelkezett. Egy hatalmas archívum, amelyben nagyon sok minden megtalálható: tárgyi leletek és cuccok, amik az űrből érkeztek és a hosszú-hosszú-hosszú éveken során összegyűjtötték őket. Továbbá van egy földalatti bázis a Vatikán alatt. Így aztán két tudóst és engem odaküldtek - egy rejtett helyszínre a Vatikánba. Lifttel mentünk le hét vagy nyolc emeletnyit. Így kezdődött az egész. Engedélyt kaptunk a Vatikántól. Mindent elrendeztek. Mi csak vállalkozók voltunk, akik azért mentek oda, hogy begyűjtsenek bármi olyan információt, ami hasonlíthat erre a szerkezetre.

Wilcock: Megszokott dolog ez az ügynökségek közötti kooperáció?

Emey: Igen. Általában szívességekért cserébe.

Wilcock: És te ugyebár a Légierő veteránja vagy, igaz?

Emery: Igen.

Wilcock: Gyakran halljuk különböző bennfentesektől, hogy a katonai-ipari komplexumnak van egy Légierőhöz közeli ága és van egy Haditengerészeti ága, amik aztán szétváltak a II. Világháború után és teljesen különálló ipari komplexumokká fejlődtek.

Emery: Ez nagyon is így van.

Wilcock: Szóval értékelhetjük úgy, hogy a tapasztalataid nagy részét a Légierő oldalán szerezted, merthogy ott kezdődött a pályafutásod.

Emery: Igen, kimondottan ezzel a dologgal kapcsolatban azt mondanám, hogy igen, de ettől ők még - ha kérdéseik vannak – együttműködnek egymással. Nem mennek fejjel a másiknak, de szeretik közösen megtartani a titkaikat, mert minél többet tudnak mutatni a kormánynak, annál több pénzt kapnak év végén. Szóval ha van néhány menő cuccom, amit évek során gyűjtöttem össze ennek a vállalatnak, ennek a katonai laboratóriumnak vagy a Légierő katonai laboratóriumának, akkor több pénzt fogunk kapni. Így aztán nem mindig osztják meg egymással a titkaikat arról, amit csinálnak, de mindig együttműködnek, hogy rájöjjenek olyasmikre, amikre nem tudnak rájönni. Nagyon szolgálatkészek.

Wilcock: A katonai költségvetés, még a könyvelésben szereplő költségvetés is, nemrégiben olyan 864 milliárd dollár körül mozgott – a nevetséges 700 dolláros vécéülőkékkel és az ehhez hasonlókkal, meg a 65 dolláros csavaranyákkal. Szóval a katonai költségvetésben sok hely mutatkozik a mérlegen kívül kiadásokra.

Emery: Pontosan. Kaphatsz egy vécéülőkét 700 dollárért. És ők TÉNYLEGESEN elmennek a Home Depot-ba és megveszik 2 dollárért. És vesznek ebből 2000 darabot. Aztán hová kerül a pénz többi része?

Wilcock: Nos, úgy tűnik, hogy ti, srácok harcoltok érte az alapján, amit itt elmondtál nekem.

Emery: Ez egy verseny. De az én tapasztalataim szerint, bár messze nem én vagyok a vezérigazgató, vagy a pénzügyi tanácsadójuk, de abból, amit én hallottam ott néhány magasabb rangban lévő embertől, hogy általában nagyjából ugyanannyit kapnak. És nem dollármilliárdokról beszélünk, hanem ezer milliárdokról.

Wilcock: Ha az összes módszert hozzávesszük, amivel a pénzt generálják.

Emery: Pontosan.

Wilcock: Szóval lezuhant ez az űrhajó, amiről nem tudták, hogy micsoda – csak nagy általánosságban. Ha találgathatnál – és megértem, hogy nincs erről pontos ismereted, de találgatás szintjén kíváncsi vagyok a véleményedre. Te talán pontosabban meg tudod ezt becsülni. Szerinted milyen gyakran történik ilyesmi?

Emery: Naponta.

Wilcock: NAPONTA???? Naponta zuhannak le ufo-k?

Emery: Nos, talán...

Wilcock: Erre nem számítottam.

Emery: Ezek tulajdonképpen azonosítva vannak, mert amikor azt mondjuk, hogy ufo, akkor mi járművekre gondolunk. De nagyon sok jármű van, ami az űrből jön, vagy az űrből lövik le, és aztán összeszedik és behozzák. És ezeken természetesen nem mindig vannak utasok. Tulajdonképpen ezek közül sok olyan, mint a trójai faló. Azt akarják, hogy behozzuk ezeket, így lehetőségünk van jó technológiákról tanulni és mérnökileg visszafejteni valamit.

Wilcock: Egy pozitív trójai faló.

Emery: Így van – egy nagyon pozitív trójai faló.

Wilcock: Nem olyan, mint egy mesterséges intelligencia fertőzés, ami széterjed a bolygón.

Emery: Nem, egyáltalán nem. Nagyon izgalmas, amikor a tudósok rájönnek ilyesmire. Sok esetben vállalatok szintén rájönnek ilyesmire. A szomorú része, hogy ha egyszer rájönnek erre, egy örökkévalóságig tart mire ezek kikerülnek a nyilvánosság elé, hogy segítsenek jobbá tenni az életünket.

Wilcock: Rendben. Még mindig szédelgek ettől és valószínűleg a néző közül is sokan így vannak vele. Minden nap? Minden nap zuhannak le ufo-k?

Emery: Igen, minden nap.

Wilcock: Nincsenek emberek, akik lefilmezik ezt a telefonjukkal? Nincsenek esetjelentések és...

Emery: Azt hiszem, az emberek sok abnormális dolgot látnak a Youtube-on. És ezeknek valószínűleg 90%-a dezinformáció... vagy hamis földönkívüli járművek reprodukciója, amikkel csak azért repülnek be, hogy félelmet gerjesszenek az emberekben vagy miegymás. Szóval ez TÉNYLEG megtörténik. De meg kell értened, hogy ez általában nem egy nagy város felett történik. Általában az XO légköri körzetekben lövik le őket és aztán nagyon óvatosan hozzák vissza a bolygó felszínére. Szóval ez nem mindig olyan, hogy lelősz egy repülőgépet és nézed, ahogy lezuhan és bumm. Nagyon ritka az ilyen.

Wilcock: Ha ezt egy háborúhoz hasonlítanánk, akkor nagyon kínosan ügyelnek arra, hogy ne hagyjanak egyetlen járművet sem a csatamezőn.

Emery: Ó, nem fogsz egyetlen járművet sem látni a csatamezőn, így van.

Wilcock: Szóval bármi is történjék, behozzák őket...

Emery: Szándékosan.

Wilcock: Hogy megnézhessék.

Emery: Így van.

Wilcock: Akkor azt hiszem, ez azt jelenti, hogy valószínűleg létezik valamiféle diplomáciai kapcsolat különböző földönkívüli csoportokkal. És aztán amikor megpróbálnak bejutni és megszegni a megállapodást vagy szerződést, akkor kezdődnek a problémák? Szerinted ez igaz lehet?

Emery: Igen, ahogy Eisenhower-rel is történt. Úgy értem, volt néhány nagyon jó dolog a találkozókkal kapcsolatban. Számos elnöki találkozó történt bizonyos földönkívüli civilizációkkal. És csak mert az elnök kezet ráz egy földönkívülivel az nem mindig jelenti azt, hogy az elnök katonai-hadiipari komplexuma is részese ennek a szerződésnek. És ez a probléma. A szerződésünk mára érvénytelen és semmis e probléma miatt.

Wilcock: Megint csak találgassunk egy kicsit. Ha azt mondod, hogy átlagosan naponta szednek össze valamit, az 365 darabot jelent évente. Ezek közül mennyi lehet, amely nem hagyományos, vagy a működésének megértése mélyebb szintű kutatást igényel?

Emery: Nos, hadd jegyezzek meg valamit. Amikor azt mondom, hogy naponta egy, az lehet, hogy egy alkatrésznek egy darabkája. Oké? Lehet egy régészeti lelet, vagy valami az űrből, amit begyűjtenek. Vagy valami, amit lelőttek. Amikor ezt mondom, arra értem, hogy ennyi adathoz jutunk ezekből a szerkezetekből MINDEN egyes nap. Szóval ezért fejlődik ez ennyire és ezért megy ennyi pénz ezekbe a projektekbe, mert szinte korlátlan mennyiségű pénzt költenek rá. Nem tudunk lépést tartani azzal, ami történik. Úgyhogy elkezdték tárolni ezeket a cuccokat. És aztán bizonyos szervezetek hatalmas mennyiségben vásárolnak műholdakat, hogy neutrinó fénydetektorok segítségével visszakövessék ezeket és egy saját módszert is felállítanak arra, hogy hozzájussanak ezekhez a technológiákhoz ahelyett, hogy csak a katonai-hadiipari komplexumon keresztül tennék ezt.

Wilcock: Szeretnék megemlíteni neked valamit, ami bosszant engem. Amikor bennfentesemmel, Jacob-bal beszéltem, említette nekem a technológiákkal kapcsolatos redundanciát. Hogy néhány esetben bizonyos típusú technológiákból olyan sokat találtak – például romokat a Mars bolygón – hogy arra az esetre, ha valaha eljutnák oda a jövőben, tulajdonképpen bedózeroltak és betemettek ősi területeket, mert úgy ítélték meg, hogy tudják mi van ott és nem akarták, hogy ezt könnyedén fel lehessen fedezni. Hallottál-e valaha arról, hogy ilyesmi történik?

Emery: Hallottam arról, hogy ilyesmik történnek itt a Földön. És nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy ez történhet a Marson is.

Wilcock: Gondolod, hogy a titkos űrprogramokban használatos technológia olyan mérhetetlenül kiterjedt, hogy sok esetben a behozott cuccok nem fejlesztik olyan nagy mértékben a tudásunkat?

Emery: Mindig, általában az esetek 90%-ában fejlesztik a tudásunkat. Ha behoznak bármilyen jellegű berendezést, vagy testet, vagy űrhajót, vagy akármit, mindenből tanulni tudunk. Mi vagyunk itt a középkori emberek, akik megpróbálnak szerezni egy kalapácsot és elkészíteni egy kereket. Szóval mindezek az apró darabkák néha összeállnak egy egésszé. Talán hozzájutsz egy darabhoz ma, és egy másik darabhoz két év múlva és azt mondod: „Ó, itt van két darab. Nagyszerű!" Ezért olyan fontos jelenleg, hogy a katonai-ipari komplexum és a hadsereg nagy része, és a magánszervezetek most összeállnak, hogy kiderítsenek olyan dolgokat, amiket eddig nem tudtak kideríteni, mert korábban 5-10 éven keresztül dolgoztak egy projekten anélkül, hogy segítséget kértek volna. Ez olyan, mint amikor a férj és a feleség utaznak az autóval és a férj nem fog megállni útbaigazítást kérni, mert túl makacs. Szóval ez az a helyzet, ami most megváltozik, így aztán megosztják egymással az információt. Megosztják egymással az adatokat, de nagyon korlátozottan és nagyon óvatosan teszik.

Wilcock: Számomra úgy tűnik, hogy az intellektuális tőke, a pénzügyi és információs értéke annak, hogy sokkal képzettebb alkalmazottak dolgoznak ezen a cuccon, úgy tűnik, hogy ha egyszer megtörténik a Nyilvánosságra hozatal és sokkal többet kapunk, potenciálisan tíz vagy százmillió emberrel többen lesznek, akik ilyesmiken dolgoznak majd, akkor egy kvantumugrást hajtunk végre még ahhoz képest is, mint amivel ma ezekben a projektekben rendelkezünk. Én ezt gondolnám erről.

Emery: Igen. Általánosságban véve még mindig vannak szabályok, törvények és előírások, de ami a technológiai részét illeti, egyetlen hét alatt átalakíthatnánk a világot. Úgy értem, képes leszel terraformálni 3D házakat bárhová 15 méterrel az Amazonas fölé, úgyhogy nem fogod elpusztítani a fákat. Városokat tudunk felrakni bárhová. Tudom, mert még a kormányunk is felvette velem a kapcsolatot, hogy tervezzek meg egy speciális várost itt, ami önellátó, hálózatfüggetlen, saját kommunikációs rendszere, saját elektromos rendszere van, és hasonlók, mert arra készülnek, hogy ezt a modellt fogják megcsinálni mindenhol. És a kormány teljes mértékben támogatja ezt, különösen a POTUS, vagyis az USA elnöke.

Wilcock: Ebből arra következtetek, hogy semmi problémánk nincs a túlnépesedéssel. Ha vannak emberek, akik képzett munkásokká válnak, akkor többet szeretnénk ilyenekből. Kolonizálnunk kell. Ki kell mennünk és fel kell tárnunk a holdak belsejét, más bolygók belsejét és ezeknek a bolygóknak a felszínét. Nem kell megszabaduljunk az emberektől. Több emberre van szükségünk.

Emery: Így van. Több emberre lesz majd szükségünk, mert ha egyszer az információ és a tudás kikerül, akkor mindenki nagyon hamar nagyon okossá fog válni. Szóval az emberek azon nyomban tanítva lesznek ezekről a dolgokról és az emögött meghúzódó titkos tudomány és hogy hogyan csinálják mindezt, fel lesz fedve. És ahogy ez felfedésre kerül, igazad van, a Marsra és a Holdra történő utazás olyan lesz, mintha csak Los Angeles-ből repülnél New York-ba, hogy segíts a kolonizálásban. Ennyire biztonságos és egyszerű lesz ez.

Wilcock: Térjünk vissza akkor a Vatikánhoz. Ott hagytuk abba, hogy lementél ezzel a lifttel. Meghívtak egy küldetésre, hogy próbáljatok rájönni, mi a fene lehet ez a tetraéderes dolog.

Emery: Így van, igen.

Wilcock: Mit láttál? Először is, mondd el, hogyan nézett ki a lift. Volt bármi szokatlan benne?

Emery: Nem, egy hatalmas lift volt, sokkal nagyobb egy normális liftnél. Egy autó is elfért volna benne. Egy normál lift, amely nagyon tiszta volt.

Wilcock: Alakja kerek vagy szögletes volt?

Emery: Szögletes.

Wilcock: Szóval kinyílt az ajtaja és mit láttál?

Emery: Besétáltunk. A padló fehér volt. A falak fehérek voltak. A falon fekete korlát futott végig kb 90 cm magasságban. Nem voltak ablakok, üvegfelületek, semmi ilyesmi. Csak egy normál lift volt. Nagyon csendes volt. Még azt se vettem észre, amikor elindult. Ez volt a legcsendesebb lift, amit valaha láttam. Tudod, általában érzed azt a kis döccenést. De itt nem volt döccenés. Ott ültünk, és beszélgettünk és amikor az ajtók bezárultak, olyan volt mintha azt mondanád: „Valaki megnyomta a gombot, vagy valami?" Izgatott voltam. És aztán hirtelen, kb egy perc múlva, az ajtók kinyíltak. Én meg azt mondtam: „Micsoda? Lerobbant a lift a Vatikánban?"

Wilcock: Viseltél valamilyen egyenruhát ekkor vagy civil ruhában voltál?

Emery: Igen, civil ruhában voltam. Semmi különleges.

Wilcock: Szóval kinyíltak az ajtók és... mit láttál?

Emery: Az első dolog, amit láttam, az egy óriási előadóteremszerű terület volt. Nem szeretek filmekre hivatkozni, de a Harry Potter-ben látott Roxfort-ra emlékeztetett, azt hiszem a boltívrendszerrel, amikor felnézel és látod ezeket a négyszögletes boltozatokat, nagyon rusztikus kinézete volt. Patyolattisztaság volt, és gyönyörű üveg mindenfelé. Olyanok voltak, mint a hatalmas üvegkabinok. És néhányuk különböző méretű volt. Szóval nagyon elegáns volt. És ezeken az üvegkabinokon keresztül ott voltak ezek a fém csíkok és vonalak. És aztán ott voltak ezek a kb 180 cm átmérőjű emelvények, amik oda tudtak mozogni bármelyik ilyen dologhoz. És nem volt semmi egyenetlenség a mozgásukban. Egyszerűen csak folyamatos volt a mozgásuk, de mindig csak szögekben tudtak fordulni. Nem írtak le köröket vagy ilyesmi. És sok ember volt ezeken és ügyködtek ezekkel a négyszögletes boltozatokkal és át tudtak látni rajtuk. De én csak az első emeleten jártam.

Wilcock: Ezért akartam, hogy beszélj nekünk a Vatikáni Könyvtárról. Azt gondolnád, hogy könyvek állnak halomban, meg könyvespolcok vannak. De ehhez képest ez nagyon másmilyen.

Emery: Hát, elértünk oda is, mert keresztül kellett sétálnunk ezen a területen, hogy odaérjünk ahhoz a régi helyiséghez, mint amilyeneket a filmekben láthatsz, ahol könyvek vannak mindenfelé, meg ehhez hasonlók.

Wilcock: Amit az imént elmondtál olyan volt, mintha egyenesen egy sci-fi filmből származna. Lélegzetelállítóan hihetetlennek kellett lennie.

Emery: Ez volt az egyik legbámulatosabb dolog volt, amit valaha láttam. Mert az üveg is... az összes menő felszerelést üveg mögött tartják. Azt gondoltam: „Ez nevetséges!" Az üveg összetörhet, földrengések, és egyebek, robbanások. És a főigazgató azt mondta: "Ó, nem. Ez nem üveg. Hanem fém. Egyfajta fém."

Wilcock: Ejha! Mint az átlátszó alumínium? Valami ehhez hasonló?

Emery: Igen, ő csak annyit mondott, hogy ez fém. Nem üveg. Ennyit mondott. Nem mondott róla részleteket és én pedig nem azért voltam ott, hogy az üveget tanulmányozzam. Annak ellenére, hogy szerettem volna megismerni ezt.

Wilcock: Mi volt az üveg mögött?

Emery: Számos különböző dolog. Voltak olyan berendezések, amiket még sohasem láttam. Néhányuk fegyvernek nézett ki. Néhányuk tekercseknek tűntek, de nagy táblákon, úgy néztek ki, mintha plexiből lettek volna és fel voltak halmozva. Nem volt jelölés az ajtók külsején, semmi. Se számok, se szimbólumok. Csak hat emeletnyi ezekből a kabinokból. Teljesen valószerűtlen volt. És ahogy mondtam, a kabinok között volt 30 cm-es nagyságú, néhányuk pedig 6 méteres magasságú volt.

Wilcock: Hatszög vagy négyszög alakúak voltak?

Emery: Négyszögletesek. Igen, mindegyik négyszögletes volt. Ahogy sétáltunk, észrevettem néhány berendezést, amik hatalmas dordzséknak néztek ki, mint azok az ősi sárgaréz cuccok, amiket a kezükben tartottak.

Wilcock: Igen. Tibetben.

Emery: Igen, Tibetben. Láttam, hogy ilyen alakjuk volt, de tömörek voltak és világítottak. Nem csatlakozott hozzájuk semmiféle elektromos vezeték.

Wilcock: Én mindig azt gondoltam, hogy a dupla dordzse valamiféle technológia lehet, amit csak megpróbáltak leutánozni ezekkel a kis szoborszerűségekkel.

Emery: Így van, de ez nagyon menő, művészi, modern, ultramodern verzió volt. Nagyon szuper élei voltak és ragyogott. És nem volt elektromos vezetéke vagy foglalata. Egyszerűen csak ott volt. De nem állhattunk meg alaposabban megnézni. Mert ez természetesen nem olyan, mint amikor végigsétálsz a Louvre-on. Egy küldetésen voltunk, befogtad a szádat és mentünk, ahová mennünk kellett. Az archívumba akartunk bejutni, hogy információkat szerezzünk arról a hajóról, aminek a közepén fény volt.

Wilcock: Mi történt miután átjutottatok ezen a fenséges kristályos előadótermen?

Emery: Miután átjutottunk ezen, volt még egy dupla üvegajtó a végén, amit egyszerűen csak kinyitottak.

Wilcock: Volt valamilyen hangja?

Emery: Semmilyen hang nem volt. Nagyon csendes ott. Nincs visszhang sem, ami furcsa volt számomra, mert azt gondoltam, hogy akár egyetlen hang is képes lenne visszhangozni ebben a teremben.

Wilcock: És amikor láttad azokat az embereket azokon a mozgó emelvényeken, mit viseltek?

Emery: Mind fehérben voltak. Olyasmit viseltek, mint a textil műtősruhák. És normál fehér sapkát viseltek. Tiszta ruhában voltak.

Wilcock: Tiszta helyiségben.

Emery: Így van, de nem sebészileg tiszta. Azt hiszem, bármit is csináltak, felemeltek dolgokat, megnéztek dolgokat és belenéztek az üvegbe. Szóval egyáltalán nem tudom, hogy mit csináltak. Fogalmam sincs.

Wilcock: És gondolod, hogy volt valami még ezeknek a kalitkáknak az első szintjén túl is? Ezen kívül voltak még mélyebb szintek is, vagy ez mind csak a felszínen volt?

Emery: Az első emeleten, ahol voltam, nem láttam... egyszerűen csak ott ért véget. Volt amelyik 3 méter, volt amelyik 9 méter mély volt. Ahogy mondtam, néhányuk pedig kicsi volt, 30 cm-es kocka és volt néhány, amely hatalmas volt. Elsétáltunk az egyik mellett, amely legalább 7 méter magas volt. Bámulatos.

Wilcock: Szóval mi történt miután ezek a csendes ajtók kinyíltak? Hová mentetek ezt követően?

Emery: Ekkor bejutottunk a fő könyvtárba, azt hiszem. És ott voltak ezek a hatalmas henger alakú gázvezérlésű csövek, amik valószínűleg olyan 90-180 cm átmérőjűek voltak. És több száz ilyen volt, és ezek mentek fel-fel nagyon-nagyon magasra. 90-180 cm átmérőjűek, üvegből vagy akármiből készültek – fémből, üvegből, bárminek is nevezzék. Ablakok voltak rajtuk, amik felnyíltak és ezek a csövek fel-le járkáltak. És volt egy pici valami, amit fogtak, feltekertek és aztán az összes könyv lejött. Mintha mind polcokon lenne – az összes könyv és a táblák - és fel-le járkálnak a henger alakú oszlopok belsejében, amikről azt hallottam, hogy vákumozottak és gázvezérlésűek, hogy megóvják a könyveket az öregedéstől. Szóval bevittek minket ebbe a helyiségbe és odamentünk az egyik ilyen oszlophoz, és lehozták nekünk az összes különböző könyvet erről a hajóról. És így megkaphattuk az összes információt.

Wilcock: Hogy néztek ki a könyvek? Milyen régiek voltak?

Emery: Úgy tűnt, hogy ezeket a könyveket végső soron egy másik könyvből fordították le, mert azt mondták, hogy sok minden ebből fordítás volt. Szóval tökéletesen megírt és legépelt dokumentumok voltak, mintha újak lettek volna, mintha csak ma gépelték volna, hogy őszinte legyek semmi flancos nem volt bennük. Bekötve, lefűzve és miegymás. Szóval semmi flancos, vagy futurisztikus nem volt rajtuk. Csak egy hatalmas adatbázis volt. De láttam, hogy sok oszlopban nagyon öreg cuccok is voltak, bőrkötéses könyvek. És észrevettem, hogy az egyikben kőlapok vannak. Azt hittem, hogy kőlapok, de információkkal teli táblák voltak.

Wilcock: Volt a bőrkötéses könyvek közül olyan, amelyiknek színes borítója volt?

Emery: Igen, láttam egyet, amin sok... az egyik oszlopban sok szín volt, és ugyancsak sok méret. Láttam egy polcot, amin 180 cm magas könyvek voltak. Könyveknek néztek ki. Ez messzebb volt, talán 9 méterrel arrébb.

Wilcock: Nos, amikor Pete Peterson beszélt a Vatikánban tett útjáról, azt mondta, hogy sok könyv bőrkötésben volt és hogy csatt volt rajtuk... és világos színűek voltak... világos vörös, világos zöld.

Emery: Igen, igen, láttam ezt és a bőr nagyon vastag és fém van rajtuk. Láttam sok ilyet miközben haladtunk abba helyiségbe, ahová mennünk kellett.

Wilcock: Szóval megkaptátok a könyvet és elvittétek az olvasóterembe egy asztalhoz vagy valahová?

Emery: Igen, kivette és asztalok voltak mindenfelé, amik talapzaton álltak a talaj felett és csak letette erre a 180 cm-es üvegtalapzatra, vagy akármi is legyen az. Én csak metálüvegnek hívom. Kinyitotta és megmutatta nekünk. Mi tulajdonképpen hozzá sem érhettünk. Szóval megmutatta nekünk és volt ott egy fordító is, mert az angol nem volt annyira jó. És volt ott két másik technikus is, akik karbantartják a könyvtárat, könyvtárosok. Szóval nagyon érdekes volt. A következő dolog pedig ami történt, hogy felnyitották és elkezdték kitekerni, mi pedig néztük. Néztem a két másik tudóssal együtt. Ez volt az, amit akartunk. Pontosan az a hajó volt. Ezután megkérdeztük, hogy van e bármijük, ami hasonlít ehhez. És volt. Ekkor elvitt bennünket egy másik területre és megmutatott egy másik könyvet. Ebben skiccek voltak pontosan ugyanarról a hajóról, és ez egy ősi irat volt. Úgy értem, nem tudom, hogy milyen régi volt, de elég régi, mert nem papírra írták – egy hatalmas vázlattekercs, amit valaki, valaki szerzetes rajzolt. És rengeteg fizika volt rajta és minden egy másik nyelven íródott. Letölthettünk róla egy képet és kaptunk egy másolatot a könyvről, és ezt aztán hazavittük.

Wilcock: Amit hangosan felolvastak vagy lefordítottak belőle abból kaptál egy képet arról, hogy mi is volt ez valójában, vagy bármilyen specifikus információt?

Emery: Nem, mert amikor visszaértem, engem kivettek a projektből. Csak annyit tudok elmondani, hogy azt hiszem, ezt a szerkezetet szándékosan dobták le, hogy a segítségünkre legyen. És ennyi. Ezt követően semmilyen szerepet nem kaptam ebben a projektben.

Wilcock: Azt mondtad, hogy idegen nyelven íródott és hogy nem igazán könyvformája volt. Hogy nézett ki?

Emery: Olyan volt, mint a viaszpapír. Igen, olyan volt, mint egy fekete viaszpapír. Azt hiszem, bármi is volt ez, lehámlott, így írni tudtál rá. Ilyesmihez hasonlított. De én egyáltalán nem érinthettem meg, de ugyanaz a szerkezet volt rajta – ugyanaz a hajó, csak alakját tekintve sokkal nagyobb. Bárki is skiccelte le, méretét tekintve a hajó 10-szer akkora volt, mint amivel mi rendelkeztünk.

Wilcock: Korábban beszélgettünk arról, hogy hogyan kezdik majd az embereket képezni, amikor a Közzététel megtörténik. Hogyan fog ez szerinted kibontakozni?

Emery: Nos, az első dolog ami történni fog, hogy mindenki tudni akarja majd, hogy hová menjen. „Ez akarok lenni, segíteni akarok, tudni akarom, hogyan termeljek meg valamit egyetlen éjszaka alatt – egy paradicsomot például. Tudni akarok az antigravitációról – hogyan tudnám elérni, hogy az autóm lebegjen." Szóval az emberek rögtön tudni akarnak majd és a kormányon fog múlni, hogy milyen információkat bocsátanak ki az egyetemek és a nyilvánosság számára, mert a megfelelő módon fogják ezt megtenni. Valószínűleg először az egyetemekkel fogják majd kezdeni. És remélhetőleg sok más tudós is ráharap majd erre és képesek lesznek élőben közvetíteni és biztosítani az információforrást, hogy eljuthasson a nyilvánossághoz, és így mások is elkezdhetnek majd gondolkodni rajta, mert mindent ingyen kell rendelkezésre bocsátanod, hogy stimuláld az egész bolygót, hogy akarjanak tenni valamit ahelyett, hogy a tudást az egyetemeken tartanák és azt mondanák: „Nos, először meg kell tanulnod ezt és ezt és ezt." De azt hiszem az oktatási rész ugyancsak sokkal könnyebb lesz, mert az új technológiák megjelenésével ugyancsak elő fognak kerülni olyan technológiák is, hogy hogyan tanulj gyorsabban... hogyan vigyázz magadra jobban. Sok napi dolog, amit jelenleg csinálunk, sokkal egyszerűbbé válik majd.