Kozmikus Közzététel – IX/2.

EMERY SMITH KISZIVÁROGTATÓ – A mai adásban a műsor eddigi történetének egyik legkülönlegesebb vendégét köszönhetjük. David Wilcock a titkos programok biológiai részlegében „ismeretlen eredetű” szövetek vizsgálatával és földönkívüli tetemek boncolásával foglalkozó bennfentese most nyilvánosság elé lép. A mai bevezető epizódban személyesen is megismerhetjük őt. Beszámolójából betekintést nyerhetünk a titkos létesítményekben zajló tevékenységekbe, beszélni fog nekünk munkájáról, a Kirtland Légibázis laboratóriumaiban tapasztalt jelenségekről és személyes szerepvállalásáról.

Wilcock: Köszöntelek a Kozmikus Közzétételben. David Wilcock vagyok és ma egy különleges meglepetésünk van számotokra: itt van velünk bennfentesem, akit én korábban csak „Paul" néven emlegettem. Ma első alkalommal végre felfedhetem, hogy valójában Emery Smith-nek hívják és ő talán már ismerős lehet számotokra, ha láttátok a „Sirius" című filmet.

https://www.youtube.com/watch?v=h0udvFh-Ld4

Emery, köszöntelek a műsorban.

Emery Smith: Köszönöm, Dave. Nagyon izgatott vagyok, hogy itt lehetek. Már 10 éve dolgozom veled és ez idő alatt nagyszerű kapcsolatot alakítottunk ki. Alapvetően te vagy az oka annak, hogy nagy előrelépést tettem a fel nem fedett információk témakörében. Sok információ került hozzám és ezzel egy időben, most van itt az ideje annak, hogy nyilvánosság elé álljunk ezzel. Köszönöm neked, hogy segítettél engem eljutni erre a pontra, mert ezzel - ahogy azt bizonyára tudod is - az elmúlt három-öt évben nagyon óvatosan bántam.

Wilcock: A „Sirius" című filmben egy pici, 15 cm-es földönkívülinek tűnő test boncolása látható.

Emery: Pontosan.

Wilcock: A filmben ki végezte ezt a boncolást?

Emery: Öt éven keresztül alelnöke voltam a CSETI nevű szervezetnek, és az történt, hogy természetesen ott volt ez a lény, akit aztán elvittünk egy civil laboratóriumba Spanyolországba. A kormány tulajdonképpen már mindenki másnál korábban birtokában volt e lény maradványainak, de senki sem tudott róla. Szóval az emberek, akikkel együtt dolgozom a CSETI-nél, eldöntötték, hogy jó ötlet lenne odamenni, elvégezni egy boncolást, hozzájutni némi DNS-hez, mert ha van némi DNS-ed, nos, az mindent átírhat. És szerezzünk ehhez egy nagy egyetemet. Szóval a hátteremből adódóan, mivelhogy nem-földi eredetű szövetekkel dolgoztam ezekben a részekre tagolt programokban – több mint 3000 ilyesféle dolgot láttam – én lettem a győztes, vagyis az a személy, aki az orvoscsapat tagjaként elvégezte a boncolást. És természetesen Dr. Steven Greer és Dr. Jan Bravo is segítségemre voltak ebben. Szóval ők voltak az orvosok, akik tanúi voltak ennek az eseménynek és segítettek nekem kiszedni a szöveteket a testből.

Wilcock: Azt hiszem a nézők közül senki sem bocsátaná meg nekem, ha legalább ezen első epizód alkalmával nem beszélnénk arról, hogy hogyan tettél szert többszörös doktorátusi szintű tudásra a titkosított katonai programokban. Szóval beszélhetnénk egy kicsit arról, hogy mit csináltál te a katonaságnál ezzel a szokatlan biológiával kapcsolatosan?

Emery: Igen. Tudod, ez tulajdonképpen akkor kezdődött, amikor nagyon fiatalon csatlakoztam a katonasághoz. Én egy 90252-es voltam - ezt így nevezik. Azt hiszem többé már nem használják ezeket a kódokat. Ez egyfajta sebészeti technikust jelent, egy olyan személyt, aki átadja az eszközöket az orvosnak. Továbbá rohammentős és első sebészeti asszisztensi feladatkört is magában foglalja és aztán ennek nagyon hamar, egyik napról a másikra, oktatója is lettem. Aztán amikor a Légierő kirtland-i Légibázisára költöztem, felajánlottak nekem egy különleges „másodállást" - ők így nevezik ezt. És ekkor én még mindig kölyök voltam, nagyon fiatal, de a koromhoz képest nagyon intelligens, nagyon érett voltam. Nagyon izgatott voltam, amikor olyan millió dolláros berendezések felügyeletével bíztak meg, amiket normál emberek nem tudnak használni... civilek egyszerűen nem állnak még készen erre. Szóval nagyon csábított, hogy ebben dolgozhatom... Oké, „nos, azt fogjuk majd mondani, hogy te vagy Smith őrmester és ez a feladatod, de valójában EZT fogod csinálni. De ettől még fizetést kapsz majd." És én erre azt mondtam: „Oké." Szóval alapvetően részekre tagolt, civil programokban dolgoztam, de még mindig aktív szolgálati tag voltam. És ez kiderült. Mondhatom, hogy a műveleti helyiségben a velem dolgozó emberek gyakran mondogatták: „Nos, miért megy el Smith minden nap délben? Hová megy?" Mire azt mondták nekik: „Oh, térdproblémái vannak. Fizikoterápiára kell járnia." Szóval a parancsnoki lánc alsóbb részein tudták, hogy valami zajlik, de valamilyen módon indokolniuk kellett, egészen addig, míg végül azt mondták: "vegyük ki innen, és tegyük be teljes munkaidőbe – alapjában véve - ismeretlen eredetű szövetek boncolására." És ekkor szippantott be a dolog és lettem megszállottja annak, amit csináltam.

Wilcock: És azt mondod, hogy ez a Légierő kirtland-i Légibázisán volt?

Emery: Igen, ez a Kirtland Légibázison volt... Igen, ott kezdődött.

Wilcock: Az hol van?

Emery: Albuquerque-ben, Új-Mexikóban. Nem csak ott dolgoztam, hanem másodállásban órákon keresztül más dolgokat is csináltam a Sandia Laboratóriumnak és a Los Alamos Laboratóriumnak. A Sandia Laboratórium egy másik, védelem alatt álló helyszín a Kirtland Légibázison. Olyan mint egy bázis a bázisban, ami sok-sok emelet mélyen megy le a föld alá.

Wilcock: Menjünk akkor bele a részletekbe. Beszéltem erről veled korábban... apró részleteket, ezt-azt hallottam tőled az eltelt majdnem egy évtized során és idővel egyre többet oszthattál meg velem. Engedélyt kaptál arra, hogy több mindent mondj el nekem. Szeretném, ha ez szerepelne a felvételen. Meg tudod erősíteni, hogy engedélyt kaptál arra, hogy felfedjük mindazt, amiről ma beszélni fogunk? Hogy ezúttal hivatalosan is igen mondtak erre?

Emery: A titoktartási szerződésem lejárt, de... nem fogok olyasmiről beszélni, amiről nem érzem biztonságosnak, vagy amiről úgy érzem, hogy bajba sodorna téged vagy engem. De amit ma el fogok mondani, az úgy hiszem, rendben van. Ezek miatt még soha sem fenyegettek meg. Az egyetlen alkalom, amiért valaha megfenyegettek az volt, amikor visszavittem – illegálisan - az „Ata” (Atacama) lényből kivett DNS-t Spanyolországból, Barcelonából. És amikor megfenyegettek, három alkalommal próbáltak merényletet elkövetni ellenem...

Wilcock: Emlékszem rá.

Emery: Az szörnyű volt. Azt gondoltam azért tették, mert elvittem a DNS-t oda, aztán visszahoztam, becsempésztem a Stanford-ra, de végül semmi köze nem volt ehhez. Ahhoz volt köze, hogy valaki ideges lett, mert benyújtottam a lemondásomat és otthagytam azt a három laboratóriumot és ezért rám küldték a saját „nedves csapatukat", hogy elvégezzék a piszkos munkát. (Szerk – a „nedves csapat" kifejezés egyfajta kivégzőosztagot jelöl) De ki tudtam szabadulni ebből, hála istennek, tulajdonképpen az USA kormányának segítségével. A hadsereg és CIA néhány tisztje ténylegesen segített nekem és a helyzet megfordult, válaszfenyegetést intéztek az engem támadók felé. És ez nem csak velem történt meg, hanem egy másik kollégámmal is, akivel az „Ata” lényen dolgoztunk. És aztán az egész hirtelen abbamaradt. Egyszerűen csak megmondták nekem, hogy mikor fognak elvinni a „nedves szobába", mert amikor ezeket a fenyegetéseket kaptam, Floridában voltam és menekültem. Odavittek és ekkor azt mondtam nekik: „Mit tettem? Miért vagyok itt?" Ők meg csak...

Wilcock: Azok számára, akik nem tudnák, a "nedves szoba" falai és padlózata csempével van borítva, a padló közepén van egy lefolyó és a „nedv" ebben az esetben a te véred lett volna.

Emery: Igen. Ide szokták bevinni azokat az embereket, akiket aztán megölnek, mert ott könnyű utána feltakarítani. Van egy szép nagy lefolyó és egy csomó slag és egy hatalmas fertőtlenítő rendszer.

Wilcock: És amikor téged elvittek oda, tudtál róla, hogy ez a helyiség mire szolgál?

Emery: Abszolút.

Wilcock: És meg voltál félemlítve.

Emery: Különböző típusú „nedves szobákat" láttam a részekre tagolt projekteben, nem csak emberek számára készülteket, hanem más dolgok számára készülteket is, de soha sem Washington D.C-ben. Szóval csak annyit mondtak: „Megszegted a szerződésed." Én meg azt mondtam nekik: „Mielőtt megölnétek, kérlek benneteket, mutassátok meg és mondjátok el nekem, hol szegtem meg a szerződésem, és akkor elfogadom." Azt mondtam nekik: „Mindent tudtok rólam. Saját műholdat állítottatok rám. Ismeritek az összes telefonbeszélgetésemet, a szöveges üzeneteimet. Mindenről tudtok. Minden be van poloskázva. Mit tettem? Csak mondjátok meg." És aztán nyolc órával később – addig ott izzadtam a szobában – visszajöttek. Azt mondták: „Nagyon sajnáljuk Mr. Smith. Belső probléma volt, többet nem kell aggódnia emiatt. Elnézést kérünk." És ez egy gyönyörű pillanat volt, mert ekkor éreztem először azt, hogy létezik egy Szövetség az ottani emberekből, akik megpróbálnak megvédeni engem vagy megpróbálnak valami pozitívat tenni ahelyett, hogy kiadnának engem, vagy bántanák a családomat...

Wilcock: A Sandia Laboratóriumba jártál...

Emery: Nos, én már eleve ott éltem a bázison. Ott volt a saját lakásom a bázison. És egy, a bázison kívül eső kórházban dolgoztam. A Veteránok Kirtland Légibázison lévő kórháza tulajdonképpen a bázison kívül helyezkedik el, ami elég fura. És ne felejtsd el, hogy a Kirtland Légibázis az ötödik legnagyobb bázis a világon, és arra szolgált, hogy elrejtsék a nukleáris fegyvereket ott a hegyekben. Megmutatták nekem az ajtókat - azok hatalmas ajtók. De már nem erre használják őket, hanem más dolgokra.

Wilcock: Nos, Új-Mexikó és Nevada állam ott vannak egymás mellett. És Nevadában természetesen ott van az 51-es körzet.

Emery: Ezek mind össze vannak kötve.

Wilcock: Utaztál valaha azzal a földalattival?

Emery: Csak a Sandia-tól Los Alamos-ig és talán elmentem Dulce-ig és vissza, de nem tudom, hol állt meg végül... mert valamit kellett csinálniuk. Négy ilyen van ott.

Wilcock: Négy micsoda?

Emery: Ilyen maglev-típusú vasút. De abból, amit nemrégiben hallottam, ezeket frissítették, fejlesztették és mára teljesen mások – sokkal inkább vákuumcsöves mágneses dolgok. És van néhány más dolog is, amivel dolgoztam. Mivel a szövetek regenerációjával kapcsolatos dolgokban is benne voltam, különböző projektekbe tettek be, hogy vizsgáljunk meg hajókat is, mert ezek a hajók tulajdonképpen éltek.

Wilcock: A hajók éltek.

Emery: A hajók éltek és tudatosak voltak, igen.

Wilcock: Ez nagyon hasonlít ahhoz, amit David Adair-től hallottunk, amikor arról beszélt, hogy elment az 51-es körzetbe és látott egy olyan erőművet, ami valójában egy élőlény volt.

Emery: Igen.

Wilcock: Ott volt egy hatalmas valami, olyan volt, mintha a felszíne körül lett volna egy csontváz. Voltak szövetekből álló összetevői, de ugyanakkor technológiai összetevői is. A technológiának egy fura keveréke volt...

http://kozmikuskozzetetel.blogspot.hu/2017/09/kozmikus-kozzetetel-viii2.html

http://kozmikuskozzetetel.blogspot.hu/2017/09/kozmikus-kozzetetel-viii3.html

Emery: Így van. Pontosan. És ez akkor már elkezdődött, továbbá én is részese voltam annak a mozgolódásnak, aminek során szövetet titánba öntöttünk. Ezt osszeointegrációnak nevezik. Ez vezetett el minket ahhoz, hogy a földalatti projektekben azt mondhassuk: „öregem, ha van szövetünk és titánunk együtt és össze tudnám vegyíteni a szövetet a titánnal, akkor te bizony elég erős leszel, Dave. Nehezen tudnám eltörni a csontodat." És ezt követően őssejteket és vérlemezkékben gazdag plazmát adunk hozzá, ami megnöveli a csontsűrűséget, néhány esetben akár a tízszeresére is. És ez a saját csontod lesz. Erről ne feledkezz meg.

Wilcock: Ez úgy hangzik, mint a Farkas nevű karakter az X-men filmekben.

Emery: Abszolút. Szóval ez az osszeointegráció, amikor is a csontozatát alapvetően acél védőlemezekké alakítják, de ugyanakkor megvan az a szuperképessége is, hogy nagyon gyorsan gyógyul. És ebben rejlik a titok. Ez az, amit mindannyian szeretnének tudni: hogyan tudjuk elérni azt, hogy ne legyen leállási idő? És ez nem csak a szuperkatona programokra vonatkozik, amiknek részese voltam. Hanem azokról a katonai programokról beszélek, amelyekről nem hallottál – a még magasabb szintű Cabal, Majestic-típusú titkos vállalati szintekről, amiknek a keretében megpróbálják meggátolni az öregedést. Itt van ez az új protein, amit éppen most fedeztek fel, A2M, Alfa-2-makroglobulin, te szent ég. Egyszerűen csak visszaforgatják az időt. És ez most már nyilvánosságra került, elmondhatom neked most rögtön, valószínűleg 5-10 éven belül – valószínűleg 10 évet fog igénybe venni az FDA-nak (Amerikai Gyógyszerügyi Hatóságnak)... Ez egy proteázgátló, ami azt jelenti, hogy blokkolja az összes gyulladást, így a test meg tudja gyógyítani önmagát. Minden, amire szükséged van ahhoz, hogy örökké vagy nagyon hosszú ideig élj, már ott van a testedben. A probléma a körülöttünk lévő mezőkben van és az ételben, amit megeszünk. Minden mérgezett. Szóval ez okozza nálunk a gyulladást. Mindegy, hogy autóbaleseted van, vagy megbetegedtél, az egész a gyulladással kezdődik. Na most, ha meg tudjuk állítani a gyulladást, a tested természetes módon meg fogja gyógyítani önmagát.

Wilcock: Hmm. Ez nagyon izgalmas.

Emery: Nagyon izgalmas. Egyébként az Alfa-2-makroglobulin-t nem én fedeztem fel. Én csak részese voltam egy olyan projektnek, amely erre specializálódott és így szereztem róla tudomást. Szóval most én is nagyon izgatott vagyok, mert ez most már elérhető a civilek számára, úgyhogy a játéknak vége.

Wilcock: Rendben. Beszéljünk arról, hogyan kezdődött nálad a földönkívüli biológia vizsgálata. Amikor először csináltad, tisztában voltál vele, hogy egy földönkívülit boncolsz?

Emery: Nem.

Wilcock: Hogyan csinálták?

Emery: Ha, ha... nagyon vicces volt, mert a Sandia Laboratórium bejárata – ahová mennem kellett - nem az ő épületüknél volt, hanem egy másik kis épületnél. Ez 30 emeletnyit megy lefele. Amikor leértem, levittek ezeken a folyosókon... Az első napomon, emlékszem, egy kis szobában voltam, olyasmiben, mint amiket a filmekben láthatsz – olyan szobák, amikben minden fehér, egy kis acél asztallal és rajta ezekkel az eszközökkel. És téged odakísérnek erre a helyre. Belépsz és ott van egy kis darab szövet. A helyiségben túlnyomás van, bemegyek – felveszem a köpenyt, mint ahogy a sebész felveszi az öltözékét, meg a kapucniját, meg a hozzá hasonlókat. Bemész és végzed a munkád és elkezded címkézni a dolgokat, mintha csak békát boncolnál a suliban. Megállapítod, hogy oké, ez egy izom, ez egy nyelv, vagy egy akármi. Szóval én csak osztályoztam a dolgokat és kisebb mintákat vettem, beletettem őket különböző típusú üvegekbe és edényekbe és tartályokba, amiket aztán beletettem egy falon lévő fiókba, amit aztán valaki elvitt és ennyi. Szóval lényegében szövetmintákat vettem, akármi is volt az a szövet. Néhány ilyen úgy nézett ki, mint a lazac. Néhány pedig... nem is tudom. Nem tudom elmagyarázni. De három-hat havonta biztonsági engedélyt kaptam. Úgyhogy ottmaradtam.

Wilcock: Korábban olyasmiről beszéltél nekem, amit te lazacfilének neveztél. Amikor először kezdted, ekkora négyzet alakú volt? (Szerk – Wilcock itt e kezeivel egy olyan négyzetet rajzol a levegőbe, aminek kb 15 cm hosszú oldalai vannak.)

Emery: Igen. Igen, olyan volt, mint egy szabályos négyzet... artériák, vénák, idegek, egyszerűen csak különböző típusú szövetek. Úgy értem különböző típusú sejtszövetek. Néha porcokat találtál fura helyeken és néha láttál idegszöveteket. De mindig másmilyenek voltak. És aztán elkezdtek egyre jobb állapotú minták érkezni, amikből már meg tudtad mondani, hogy „ejha, ez egy kéz”. Akkor nem tudtam megmondani, hogy mi volt az. Nem kérdezhettünk semmit. Csak tetted a dolgod, nem beszéltél róla senkinek, ez a munkád és ennyi.

Wilcock: Mi lett volna, ha elmondod a barátaidnak vagy a családodnak? Adtak neked biztonsági tájékoztatást erről?

Emery: Igen. Elmondták, hogy ebben az esetben meg fognak ölni.

Wilcock: Tényleg?

Emery: Igen.

Wilcock: Az imént egy kezet említettél. Le tudnád írni, hogyan nézett ki az a kéz? Mondj nekünk egy mintát egy ilyen kézre.

Emery: Nos, képzelj el minden olyan teremtményt ezen a bolygón, aminek van keze és alakítsd át az evolúció alapján mostantól számítva mondjuk egy milliárd évvel... Szóval lehet egy nagyon kicsi kéz, úgy nézhet ki, mint egy békáé, csak egy picit különbözik. De ott a tenyere, van ujjlenyomata, vannak körmei. Lehet olyasvalami, mint például a mosómedve keze. De itt most arról beszélünk, hogy mindegyik különbözik. A leginkább lenyűgözőek a hatalmas rovarok voltak. Ezeknek a kezei óriási méretűek. És nem csak élő szövetek voltak, hanem növényi szövetek is. Szóval volt valamijük, amit fejlesztettek vagy növesztettek, amiben növényi szövetek is voltak bizonyos élő szövetekkel együtt, és számos különböző szövetet összekevertek különböző típusú hibrid szövetekkel. Ez egy régi találmány, a projekteben mindenki tud erről. Valószínűleg te is hallottál már róla. Mindenféle típusú állati szövetet, DNS-t, összekevertek emberekkel, hogy megnézzék, mi fog történni.

Wilcock: Mint például a Dulce bázison, Új-Mexikóban.

Emery: Igen, minden ilyesféle őrült dolog. És aztán elkezdték ezeket egyre csak hozzáadni és hozzáadni. És aztán amikor elkezdtek különböző dolgokhoz hozzájutni az űrből, akkor kezdett el az egész nagyon furcsává válni. Szóval, hogy az asztalon lévő dolog vajon földönkívüli volt-e, azt akkor nem tudtam megmondani, mert tudom, hogy talán ők tenyészthették ki és aztán megölték, feldarabolták kisebb darabokra, és elküldték a darabokat az összes ilyen helyre. Nem én voltam az egyetlen technikus, aki ezzel foglalkozott.

Wilcock: Rendben. Az egyik dolog, amiről szeretnék egy kicsit részletesebben hallani, hogy le tudnád-e írni precízebben azt a létesítményt, amiben dolgoztál? Beszéljünk egy kicsit erről. Beszéljünk akár a legegyszerűbb dolgokról is. Volt-e ott parkoló vagy volt egy földalatti garázsod?

Emery: Igen, pontosan. Kicsit olyan, mint amikor hallod a történeteket azokról az emberekről, akik elrepültek Nevada-ba, vagy akárhová, az 51-es körzetbe. Oda csak egy út vezet ki és be. Nos, ezek nagyon sokrétű helyszínek, attól függően, hogy hol dolgozol és melyik szekciónál. És vannak hatalmas földalatti létesítmények. Úgy értem... 40 hektárnyi többszintes létesítményekről beszélünk, számos különböző épületszárnnyal, amelyekben zajlanak bizonyos dolgok. Néhányan energiameghajtáson, néhányan a regeneráción dolgoznak. És egy egész orvosi dolog is zajlik, és tudomásom van alapjában véve egy kis városnyi emberről, akik tulajdonképpen ott élnek és akik általában fel sem jönnek a felszínre. Tehát ennek a felépítése nagyon dinamikus. Számomra, mivelhogy már eleve ott éltem a bázison, könnyű volt, mert biciklivel közlekedtem a kis épületek között. Szóval a kis épület, amiről azt gondolnád, hogy mondjuk egy tűztorony, vagy akármi, ott áll egy nagy terület közepén. 1000 autót leparkolhatsz ott, ha akarsz. És senki még csak nem is fogja sejteni, hogy mi zajlik ott. Szóval bemész, egy lift levisz téged, majd egy nagy folyosóra kerülsz. Van egy mozgólépcső és a mozgólépcső egyszerűen olyan, mint amilyet a repülőtéren látsz... és aztán ez a mozgólépcső elég hosszú. Kb 10 percet vagy a mozgólépcsőn. Szóval ez valahová máshová visz téged...

Wilcock: Gyorsan mozog?

Emery: Igen, nagyon gyorsan. Tulajdonképpen rá is ülhetsz.

Wilcock: Na és mit látsz ilyenkor? Ez egy alagút?

Emery: Csak egy alagút. Egy folyosó, ami fehér színű. A mennyezete fekete márvány, olyan mint a fekete óniksz. Nem tudom, mi az... keresztül tudnak látni rajta, és akkoriban persze nagyon különös volt ilyet látni. És ez az alagút nem nagy.

Wilcock: Gondolod, hogy ezt az alagutat az egyik ilyen földalatti fúrógép készíthette?

Emery: Oh, igen. Olyan fúróval alakították ki, amely megolvasztja a sziklát. Tulajdonképpen lávacsöveket hoznak létre. És ezt csinálják még ma is mindenfelé. Földalatti autópályákat hoznak létre, amiken oda mehetsz a világon, ahová csak akarsz.

Wilcock: Amikor normál esetben mozgólépcsőre gondolunk, azoknál függőleges fém vájatok vannak egymás mellett és fogazat van mindegyik réteg között.

Emery: Nem, nem, nem. Ez tökéletesen lapos és valamiféle polikarbonátból készült. És nem látsz rajta keresztül. Állhatsz rajta vagy egy székre le is ülhetsz.

Wilcock: Oh, tehát van egy szék is?

Emery: Igen, igen.

Wilcock: De egy nyomvonalon vagy, ami mozog.

Emery: Egy nyomvonalon van és mozog.

Wilcock: Amit elmondtál erről, az számomra úgy hangzik, mint egy nagyon menő, futurisztikus alagút, amin keresztülhaladsz. Amitől máris eléggé le vagy nyűgözve.

Emery: Igen, ehhez képest az Epcot Center egy vicc. Ha, ha. Ismerem az egyik fickót, aki építette. De akkoriban... és itt a 90-es évek elejéről beszélünk - akkoriban fantasztikus volt részese lenni ennek. Amikor odaérsz az alagút végére, át kellett menned az ellenőrző állomáson.

Wilcock: Az hogy nézett ki? Mit láttál? Egy alagútban voltál, de mit láttál, amikor kiszálltál belőle?

Emery: Egy darabból öntött üvegajtók voltak. Úgy nyíltak ki, mintha a Star Trek-ben lennél. Kinyíltak és ott volt két ellenőrző állomás. És ha mindkét állomásnál volt előtted valaki, akit éppen akkor ellenőriztek, akkor az üvegen kívül kellett várnod.

Wilcock: Szóval beszélniük is kellett?

Emery: Igen, leellenőrizték őket. Szóval volt két másik üvegállomás is. Amikor odaértél, kinyíltak, aztán ott volt egy biztonsági ember a bal oldalon, meg egy másik biztonsági ember a jobb oldalon.

Wilcock: Mit csinálnak ilyenkor a katonák annál az asztalnál?

Emery: Nos, leellenőrzik az ujjlenyomatodat és leszkennelik a retinádat. Aztán megmutatod nekik a kártyádat – ami csak egy általános kártya.

Wilcock: És ezek a katonák beszéltek hozzád? Tettek fel kérdéseket, amikre válaszolnod kellett?

Emery: Igen, kérdeztek néhányat, vagy néha csak annyit mondtak: „mehetsz". És emellett voltak ott különleges állatok is. Kutyák, de ezek különleges kutyák voltak.

Wilcock: Mit jelent az, hogy különleges? Külsőre különböztek a kutyáktól?

Emery: Valamilyen módon kiképezték őket, vagy talán hibridek lehettek. Egy kicsit nagyobbak voltak, úgy néztek ki, mint egy német juhász-masztiff keverék, vagy mint egy véreb. Be voltak zárva egy ketrecbe, de megérezték a szagodat, amikor elsétáltál előttük. Nem sétálhattál el anélkül, hogy meg ne szagoltak volna. És ők azonnal megérezték a szagodat. Aztán át kellett menned még két ajtón és ekkor egy öltözőbe érkeztél. Nemek szerint voltak külön helyiségek, voltak női és voltak férfi öltözők. Szóval az öltözőben levetted a ruháidat és felvetted ezt a műtősruhát, ami ilyen kezeslábas szerű ruha volt. Aztán átmentél a következő ajtón, és ott volt egy fal. Átkerültél egy másik folyosóra, és ott aztán volt egy helyiség jobbra és abban a szobában kaptad az utasításokat és ott vetted fel a mappádat.

Wilcock: Volt ott valaki, aki parancsokat adott neked?

Emery: Nos, általában egyszerűen csak ott volt valaki. Néha ott volt valaki, akiket mi általában csak menedzsereknek neveznénk, mert valamit mondani akartak neked. Már fél órával korábban tudták, hogy jössz. Szóval mindenki tud mindent, különösen most, hogy ott van nálad a mappa. Szóval bejönnek, és azt mondják: „hé, ezt és ezt kaptuk." Eligazítást tartanak neked arról, hogy „ezt és ezt kaptuk, végezd el rajta azt meg azt." És aztán kimész ebből a helyiségből, és fehérbe öltözött őrök várnak rád, akik át fognak kísérni téged. Vagy pedig, ha nincs ott őr, akkor a színes csíkokat követed.

Wilcock: Milyen színes csíkokat?

Emery: Színes csíkokkal találkozol, amikor lesétálsz erre a gyönyörű, fehér folyosóra, ahol épületszárnyak vannak, ahol műveleti helyiségek találhatók, túlnyomásos helyiségek. Mint amikor felszállsz egy 747-es jumbo jetre, mert az ajtók ilyen menő, nagy, hatszögletű vákuumos ajtók. Annak megfelelőek a színek, hogy azon a napon melyik szárnyban fogsz dolgozni. Ebből lehet megállapítani, hogy mennyi épületszárny megy le oda. Mindegyik épületszárny 30-50 helyiségből áll, ilyen típusú vákuumozott helyiségekből.

Wilcock: És mit gondolsz, hány emelet lehet odalent?

Emery: Ahol én voltam?

Wilcock: Igen.

Emery: Oh, több mint 50. Több mint 50 emelet, és ezek csak az orvosi részlegek helyiségei.

Wilcock: Ha egyszer megértjük, hogy mit is csináltál ott pontosan, megdöbbentő lesz a számadat, hogy hány földönkívüli testtel rendelkeznek ezek a fickók.

Emery: Oh, teljesen valószerűtlen. Úgy értem...

Wilcock: Azt mondtad, hogy soha nem tapasztaltál túl sok ismétlődést azokban a dolgokban, amiket láttál.

Emery: Így van. Mindig más volt. De ami a lényeg, hogy ezeket vajon ott tenyésztették?

Wilcock: Nem igazán lehet tudni.

Emery: Sok dezinformáció is volt, mert elég sok dezinformációt is kaptál arra az esetre, ha mondjuk egyszer nyilvánosság elé akarná állni ezzel. És senki sem fog hinni nekem, ha azt mondom, láttam egy 3 méter magas reptilián lényt lejönni... úgy értem, lekísérték a folyosóra.

Wilcock: Azt mondod, hogy láttál egy reptiliánt?

Emery: Azt mondom, hogy sok klónozott, hibrid, 3D nyomtatású lény láttam. Hogy ezeknek a lényeknek volt-e tudatuk, vagy sem, azt nem tudom. Ezek a fickók elég jók a sci-fi effektek terén is, hogy ily módon szórakozzanak a tudósokkal, vagy hogy fenyegessék őket amíg ott dolgoznak arra az esetre, ha azt terveznék, hogy nyilvánosság elé állnak és kitálalnak. Szóval a legjobb módja ennek, ha olyasvalamit mutatnak nekik, ami teljes mértékben ijesztő, amiről aztán azt gondolhatják, hogy erről majd beszélni fognak, vagy hogy ennek hatására otthagyják az egészet, vagy akármi. És most hogy tudják, hogy ezek tényleg léteznek... de vajon tényleg léteznek? Igaziak ezek? Nem tudom. Nem tudom megmondani. Nem tudom. Csak azért mert láttál valamit, még nem jelenti azt, hogy az valódi volt. Ugyanez igaz az új műholdjainkra is... kivetítünk dolgokat az autókra, a talajra, ami árnyékot vet. Olyan érzékelhető, szinte kézzel fogható rendszerek, amik azt mutatják, hogy ott vagyok, holott valójában nem vagyok ott.

Wilcock: Azt mondod, hogy ki tudnak vetíteni valamit, ami olyan, mintha egy autó lenne, árnyékokkal, meg minden, de valójában nincsen ott autó? Ez csak egy műholdból érkező kivetítés?

Emery: Ez egy kézzel fogható autó projekciója. Keresztülsétálhatsz rajta. De elég ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű atomot juttasson a területre, ami visszaveri a fényt, ami egy teljesen más tészta. Szóval nagyon nehezen tudnám azt mondani, hogy „igen, láttam ezt a hajót" vagy „láttam ezt a földönkívülit" vagy „láttam ezt a hibridet", vagy akármit, egészen addig, amíg én magam valóban meg nem érintettem, éreztem, végigjártam és leteszteltem.

Wilcock: Rendben. Nos, mivelhogy korábban már beszéltünk ilyen típusú lényekről, ahelyett, hogy elöljáróban bármit mondanék erről, le tudnád írni ezt a lényt részletesen? Azt mondtad, hogy 3 méter magas volt, de tudnál beszélni róla részletesen? Hogyan nézett ki tulajdonképpen?

Emery: Ezt csak példaként említettem. De beszélek olyanokról, akiket ténylegesen láttam.

Wilcock: Rendben.

Emery: Láttam lényeket 56 centis magasságtól kezdve egészen 240-400 cm-es magasságig.

Wilcock: Azt mondtad róluk, hogy néhányan ezek közül éltek és olyanok voltak, mintha foglyok lettek volna.

Emery: Nos, igen. És ez volt az oka annak, hogy 10 év után úgy döntöttem, hogy otthagyom az egészet, mert úgy éreztem, hogy valami nincs rendjén, mert az egyik test, amit kaptam, még meleg volt. Szóval ebből tudtam, hogy éppen most halt meg, mert nyilvánvaló volt. Szóval beadtam a papírjaimat, érdemeim elismerése mellett elbocsátottak és kikerültem a szerződéses munkából, és tartottam a szám 15 évig, 10 évig.

Wilcock: Az, hogy meleg volt a test azt jelentette, hogy éppen azelőtt ölték meg, hogy behozták volna a boncolásra?

Emery: Így van. De szemtől szembe is találkoztam élő földönkívüliekkel.

Wilcock: Vagy valakivel, aki földönkívülinek tűnt.

Emery: Földönkívülinek vagy hibridnek, vagy klónnak. Egy földönkívüliből klónozott személynek.

Wilcock: Térjünk vissza azokhoz a színes csíkokhoz. Szeretnék bejutni abba a helyiségbe, mielőtt véget érne ez az epizód. Mi történik, amikor megérkezel az ajtóhoz?

Emery: Nos, minden folyosón, ne felejtsd el, fehérbe öltözött biztonsági emberek állnak. Szóval nincs olyan, hogy ne látnád ezeket a fickókat. Ott állnak minden folyosón. A folyosók pedig nagyon-nagyon messzire vezetnek.

Wilcock: Vagyis akkor nincs olyan terület, ahol magad lehetnél.

Emery: Semmiféleképp! NINCSNEK magánhelyiségek. Igen. Szóval, amikor odaérsz, át kell menned a túlnyomásos területen, hogy felvedd a ruháidat. És ez a tiszta helyiség, a steril helyiség.

Wilcock: Szóval van egy légzsilip az ajtó és a műveleti helyiség között.

Emery: Pontosan. És két technikus működteti ezt a két katonával, a fehérbe öltözött fickókkal.

Wilcock: Szóval már rajtad van a műtősruha, de aztán felveszel még rá valamilyen kiegészítő felszerelést?

Emery: Igen, ezt fel kell venned a ruhádra.

Wilcock: És milyen ez a ruha?

Emery: Olyan, mint egy űrruha. Egy nagyon könnyű űrruha, mint amilyeneket a filmekben látsz. Minden üvegből van. Ott van a saját kis oxigéned, amit csatlakoztatsz a falhoz. Szóval nem kell semmit cipelned. Nagyon könnyű az egész. Olyan, mintha gore-tex-ből lenne, poliuretán anyagból. Vízálló. Tökéletesen légmentes. Úgy értem, saját levegő újrahasznosító rendszere van. Van egy saját kommunikációs egysége. Tudsz kommunikálni. És vannak hozzá kesztyűk, olyan kesztyűk, amiket a műtéteknél használunk. Kétkezes, nagyon steril kesztyűk. Néha olyan kesztyűket kell használnod, amik valamilyen más anyagból készültek, amit én nem ismerek, mert nem akarják, hogy bizonyos latex vagy nem latex anyag hozzáérjen... ami tulajdonképpen elpusztítaná azt a valamit, amit megérintesz vele. Szóval különböző típusú öltözetek vannak különböző típusú boncolásokhoz.

Wilcock: Megpróbálom elképzelni ezt. Van egy tömlőd, amit bedugsz a falba amikor átjutottál a légzsilipen?

Emery: Igen. A biztonsági emberek kísérnek oda. Kinyitják a légzsilipet, mint ahogy a Haditengerészet hajóin láthatod... Vannak rajta rögzítők, meg minden. És aztán bemész, fel vagy öltözve, és csak bedugod a csövet. Két vezeték van: egy az oxigénnek, egy pedig a kommunikációnak. Úgyhogy hallani fogod őket, ha beszélni akarnak hozzád.

Wilcock: Le tudnád írni röviden, hogyan néz ki, amikor bejutsz a műveleti helyiségbe?

Emery: Az egész helyiség egy darabból készült, ovális szoba, amiben a falak meg minden fehéres-rózsaszínes árnyalatú. A falak különböző szekciókra vannak osztva. A test itt van ezen az asztalon. Aztán a fal egyik szekcióján vannak az eszközök, amikre szükséged lesz a vizsgálat során.

Wilcock: Rendben. Szóval láttad ott ezt a lazacfilét, merthogy azt mondtad, hogy lazacfilével kezdődött az egész, de aztán odáig fejlődött a dolog, hogy egy ponton már karok is jöttek, és ezeken kezek is voltak. Mennyi időbe telt, míg a lazacfilétől eljutottál odáig, hogy karokat, majd végül egész testeket hoztak neked? Beszélhetünk erről egy kicsit?

Emery: Igen. Azt hiszem 16 hónapba telt. Három-hat hónapos biztonsági minősítéseket kapsz, ha viselkedsz és tartod a szád. Úgy értem, gyorsan történik, mert olyan sok emberen kell elvégezniük. És én tényleg meg akartam tanulni ezt. Teljesen rabul ejtett, úgyhogy megtettem, amit akartak tőlem. És aztán egyre csak furcsább lett az egész és egyre jobb és jobb mintákat kaptam. És frusztráló volt, mert nem volt megengedve, hogy kérdezzünk: „Miből származik ez? Honnan jött ez?" vagy „Hogyan jutottatok ehhez hozzá?" Te csak elvégezted a mintavételt és elhúztál. És aztán kezdtek jönni a testek... kb 10 hónap után kezdtek testrészek érkezni, nem teljes testek. Nem kaptam teljes testeket egészen a szolgálatom végéig és aztán kikerültem onnan, mert érzelmileg nagyon megérintett a dolog, azt hiszem.

Wilcock: Le tudnád írni nekünk a legelső testrészt, amit láttál? Hogyan nézett ki? Ezzel fogjuk befejezni a mai epizódot.

Emery: Igen. Ez egy leopárdszínű bőr volt. Egy torzó. Úgy nézett ki, mint ami felrobbant. És reptilán bőre volt. Normális testrészei voltak, mint amilyenekkel mi is rendelkezünk a testünk belsejében. Szóval láttam egy lépet, egy szívet, tüdőt. Az arc túlságosan eltorzult és roncsolódott, szóval nem tudtam megmondani, hogy hogyan nézett ki, de tökéletes, normális csontszerkezete volt, mint nekünk. Maga a bőr gyönyörű volt. Irizáló kék leopárdbőr volt. Everglade-re emlékeztetett, ahol felnőttem, a leopárd békákkal, amiknek ilyen kerek minták voltak a bőrükön és mintha mindez keveredett volna a pávatollakkal, úgy értem ugyanolyan színe volt, a jól kivehető, kerek mintákkal... Nagyon selymes bőr volt.

Wilcock: Megrémültél, amikor először kaptál egy egész testrészt?

Emery: Igen. Igen. Teljesen lesokkolt. Egyébként folyamatosan mérték a szívritmusomat, egész idő alatt. Megmérték hogyan reagálok. Szóval próbáltam nyugodt maradni. Nem kérdezték meg, hogy „hé, minden rendben", mert csak annyi volt megengedve nekem, hogy a test egy részén dolgozzam. És én többet akartam tudni. Mert rájöttem, hogy vannak bizonyos szövetek – klónokból – amik valódi földönkívüliektől és emberektől származnak, és a klónozott szövetek nem olyan erősek, mint a természetes úton fejlődő szövetek. A mi szöveteink elég erősek, de... És persze attól is függ, hogy mennyi ideje halottak, vagy hogy mennyi ideje vannak lefagyasztva, vagy adott körülmények között tárolva. De amikor friss anyagot kapsz... és néha elmondják neked, hogy friss, néha meg nem. És meg tudod mondani, hogy azok, amik utánzatok, sokkal hamarabb porladnak szét. Szóval ez azt jelenti, hogy alig fogsz tudni kiszedni belőlük valamennyit, mert egyszerűen elolvadnak. Szóval nagyon érdekes dinamika zajlik a szövetekkel kapcsolatban.

Wilcock: Emery, miért érezted úgy, hogy ma nyilvánosság elé kell állnod ezzel? Milyen események történtek veled nemrégiben, amik arra sarkaltak téged, hogy végre megtörd a csendet, miután majd egy évtizede mondom neked, hogy „hé öregem, tényleg elő kéne állnod ezzel?"

Emery: Nos, tudod, nem gondoltam, hogy ez az én dolgom lenne, mert én nagyon semleges vagyok, nem sokat nézek ilyen műsorokat és szeretnék semleges maradni, és semmi sincs rám hatással. És nemrégiben... (Szerk - Emery itt megáll, elérzékenyül és sírva fakad), Tudod... a dolgok nemrégiben kissé erőszakosabbá váltak.

Wilcock: Van egy fényképünk egy ütközésről, amiben fejsérülést szenvedtél 30 perccel azután, hogy az egyik cikkemben több információdat is kiszivárogtattam. Nagyon szerencsés vagy, hogy életben maradtál.

Emery: Igen. Igen, úgy értem... rám lőttek, megkéseltek, három ügynök ugrott rám, és ellátták a bajomat. Mindenen keresztülmentem. De... nem gondolom, hogy amiatt lett volna. Hanem azt hiszem azért, mert elkezdtem egyre több energiával kapcsolatos dologgal foglalkozni, ami NAGYON dühössé tette őket. És ekkor vesztettem el mindenemet. Betörtek a házamba. Áttörtek a kapumon, a betonkapumon, betörtek oda, ahol az összes dolgaimat tároltam. Kivágták a falat ahol az elrejtett dolgaimat és széfeket rejtettem el és amikről csak műholdak segítségével szerezhettek tudomást....

Ezek a fickók nyilvánvalóan tökéletes műholdas képalkotó rendszerekkel rendelkeznek... én TUDOK ezekről a műholdakról és arról is, hogy mire képesek ezekkel. Be tudnak nézni minden tégla és a ház összes fala mögé.

Wilcock: Ejha! Ez hihetetlen. Nagyon örülök, hogy megúsztad élve és itt voltál ma velünk. Megpróbálunk olyan sok mindent kamera elé vinni veled, amennyit csak tudunk a biztonságod érdekében.

Emery: Nagyszerű. (Szerk – Wilcock régóta azon a véleményen van – saját példáján okulva – hogy egy veszélybe került kiszivárogtató a kritikus helyzetekben akkor van a legnagyobb biztonságban, ha vészhelyzet esetén amilyen hamar csak lehet, megpróbálja a legszélesebb nyilvánosság elé tárni mondandóját. Ha a kiszivárogtató információiról sokan tudomást szereznek, utólag kevésbé lesz értelme eltenni őt láb alól. Feltételezhetően ez motiválhatta Emery Smith hirtelen meghívását a műsorba.)

Wilcock: Legközelebb újra jövünk. Ez volt a Kozmikus Közzététel, David Wilcock vagyok, és itt volt velünk Paul, akiről ma felfedtük, hogy valójában Emery Smith-nek hívják. Köszönöm, hogy megnézted.