Kozmikus Közzététel – IX/7.

KLÓNOK ÉS PROGRAMOZHATÓ ÉLETFORMÁK – Az előző két bemutatkozó epizódot követően máris belevágunk a téma közepébe Emery Smith-szel. A mai epizódban Emery titkos laboratóriumban szerzett személyes élményei alapján földönkívüli lények boncolásáról és különféle mesterségesen létrehozott, programozható és klónozott entitások anatómiai és biológiai felépítéséről hallhatunk részleteket.

David Wilcock: Köszöntelek a Kozmikus Közzététel-ben. David Wilcock vagyok, és itt vagyok Emery Smith-szel. Emery, köszöntelek újra a műsorban.

Emery Smith: Köszönöm, Dave. Örülök, hogy itt lehetek.

Wilcock: Azt mondtad, hogy amikor először találkoztál testrészekkel, néhány kart és kezet láttál. Láttál-e más végtagokat is a karokon és kezeken kívül?

Emery: Igen, igen, láttam darabokat mondjuk egy arcból, vagy bőrdarabokat, talán kis ujjakat. Úgy néztek ki, mintha a test tartozékai lennének, ujjpercek például, lábujjak, a láb darabjai, bár nagyon kis darabok, keresztmetszeti részek, amik olyan módon voltak elvágva, amihez nagyon speciális eszközök kellettek, amelyek képesek átszúrni a szövetekben található részecskéket. A szövetdarabok, amiket kaptam mindig nagyon különleges módon voltak elvágva. Amikor megkaptuk ezeket a szöveteket, mindig meg volt adva, hogy mit kell csináljunk azzal a darab szövettel. És később aztán egész testek és torzók is érkeztek, fejjel vagy fej nélkül, vagy egy egész kar, vagy más ehhez hasonlók, még genitáliák (nemi szervek) is - mindenféle különböző dolog.

Wilcock: Volt-e valamilyen kimondottan különleges sebészeti felszerelésed? Például normál szikét használtál vagy volt benne valami különleges?

Emery: Igen, általában normál sebészeti felszerelést használtunk, de ugyanakkor voltak más eszközök is, amik sokkal fejlettebbek voltak annál, mint amivel akkoriban rendelkeztünk. Voltak sokkal erősebb lézerek és elektrokauter eszközök, amiket a műtétekhez használtunk, de egy más szinten, azt hiszem, egy más fajta frekvenciát használtunk. Volt továbbá egy szónikus (hanghatáson alapuló) késünk is. Később ez a kés kikerült civil forgalomba is. De nem volt ismeretes számomra ennek a modern civil felhasználása. És amikor azt mondom, hogy „civil", az alatt egyben „katonait" is értek. Normál katonai kórházak nem használtak akkoriban harmonikus szikéket. Én ebben a programban használtam először harmonikus szikét.

Wilcock: Rendben. Szeretnék megkérdezni tőled valamit, amit sokan talán butaságnak gondolnak, néhány ember viszont nagyon komolyan veszi. Te exobiológiával foglalkozol és sokan vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy léteznek alakváltó biológiai entitások, akik képesek hirtelen átváltozni egyik formából egy másikba. Néhányan úgy gondolják, hogy a világ vezető elitje alakváltó reptiliánokból áll.

Emery: Így van.

Wilcock: Találkoztál-e bármilyen alakváltó biológiával?

Emery: Úgy gondolom, hogy igen. Ezek a transzdimenzionális lények, amikor elérik ezt a szintet, akkor egy olyan tudatossági szinten vannak, ami milliárd évekkel meghaladja a mostanit. Eljutnak ebbe a fénytest alakba és onnantól kezdve, az lehetsz, ami csak akarsz, és eljuthatsz bármely dimenzióba, hogy segíthess vagy akármit csinálhatsz. De azt hiszem, hogy az egyikük meghalt itt a 3D-s alakjában... és egy áttetsző paca formájában találunk rá, olyan volt, mint egy medúza, csak hosszabb.

Mivelhogy fénye is volt, azt hiszem, hogy ez egyike lehetett ezeknek a nagyon magas denzitású lényeknek, aki talán éppen az átváltozott alakjában tartózkodott. Vagy lehet, hogy volt valamilyen módszer, amivel el tudtuk kapni az ilyen típusú energetikai formát. Valahogyan bezárták és behozták ide. Fényt bocsátott ki, de nem adott ki magából semmilyen típusú olyan frekvenciát, amit detektálni tudtunk volna.

Wilcock: Szóval kb ovális alakú, ember-szerű alakja volt, de csak egy nagyon általános értelemben véve?

Emery: Igen, úgy nézett ki, mint az a süteményformázó, amivel a karácsonyi sütiket készíted (amivel a formát kivágod a tésztából), csak nagyon kerek, duzzadt és nagyon folyékony.

Wilcock: Milyen magas volt?

Emery: Amelyiket én láttam, az olyan 180 cm körül volt.

Wilcock: De voltak valamilyen megkülönböztethető jellemzői, amiket be tudtál azonosítani a boncolás során?

Emery: Éppen ez volt a probléma. Azok az eszközök, amiket a mintavétel céljából adtak nekem, nem működtek, mert a szövet folyékony volt. Szóval csak az alap fecskendőket és tűket használtuk, valamint speciális szívóeszközöket. Csak nagyon pici mennyiséget szívtunk fel a test különböző részeiből. És ez az én saját következtetésem, de... nem tudom, hogy ez a lény honnan jött, vagy hogyan ért egyáltalán ide. Később aztán többet megtudtam a földönkívüliekről, és így össze tudtam tenni a képet. Transzdimenzionális utazás földönkívüliekkel, meg hogy hogyan csinálják ezt, és így tovább.

Wilcock: Feltételezem, hogy volt valamilyen vastagabb membránja, amely megtartotta benne a folyadékot.

Emery: Igen, ez a membrán egy centiméter vastag volt. Engem a zselatinra emlékeztetett. És amikor belevágtál, fénylett.

Wilcock: A belseje?

Emery: Igen, olyan volt, mint egy cyalume világítórúd fénye, ami aztán kialudt. És ekkor jött az, hogy azt mondták: „Ne vágj le többet! Kezdd el használni a tűt és a szívót" – nagyon-nagyon éles szívóeszközök vannak, nagyon-nagyon kicsi, 30-as méretű szívóeszközök, 30-as méretű tű-szerű szívók. Tehát itt a test különböző részeiből vett NAGYON kis mennyiségekről beszélünk.

Wilcock: Mit mondanál a benne lévő folyadék viszkozitásáról? Olyan volt, mint a víz, vagy mint egy vastag szirup, vagy...

Emery: Igen, olyan volt, mint egy átlátszó juharszirup. Voltak a belsejében olyan részek, amiken láttad, hogy fényt bocsátanak ki – rózsaszín, lila és sárga fényt. De látszott, hogy ezeknek formájuk volt, mert ez egy átlátszó lény volt, de olyan volt, mintha egy átlátszó zselatinba néznél. Úgyhogy ezeket a részeket csak torzítva láttad a belsejében. Ugyanakkor nem hagyták nekünk, hogy bármilyen mintát vegyünk a színes folyadékból. Lehet, hogy valaki másnak megengedték, mert a program annyira szét volt tagolva. Több különböző technikus különböző dolgokat csinált. Akkoriban még nem voltam ennyire otthon ebben, úgyhogy csak egyszerűbb dolgokat végeztem.

Wilcock: Azt hiszem a nézők közül sokan felkiáltanak otthon, mondván: „Ugyan már, öregem! Meg sem próbáltál rákérdezni, hogy mik ezek a lények, vagy hogy honnan érkeztek?"

Emery: Nem, nem. Aláírtam egy nagyon vastag dokumentumot, tehát tudtam, hogy mibe fogok belekeveredni. Azt gondoltam, hogy lényegében csak katonák holttestein fogok dolgozni, de nem így lett. Amikor odakerültem, elkezdett fokozódni a dolog és akkor már tudtam, hogy mennyire komoly ez. Továbbá hallottam történeteket - akár igazak voltak, akár nem - olyan emberekről, akik órákkal a munkájukat követően beszéltek meg ehhez hasonlók. És aztán ezek az emberek utána igen gyorsan el is tűntek. Úgyhogy az ilyen típusú munkát végező technikusok és klinikai szakemberek között nagy volt a jövés-menés. Én pedig nagyon jó voltam a titoktartásban, tartottam a számat. És ennek következtében elég messzire jutottam. Egy pontig ez nagyon frusztráló volt, de engem olyannyira izgatott a dolog, és teljesen lenyűgözött. Tulajdonképpen a megszállottja lettem a munkába járásnak és egyre többet és többet akartam megtudni, mert a saját következtetéseimmel álltam elő. És aztán saját magam is elkezdtem tanulmányozni dolgokat és ilyen rendkívüli dolgokról akkoriban szinte tényleg semmi sem volt a nyilvánosság elé tárva.

Wilcock: Megfigyelték a könyvtár- vagy internethasználatodat?

Emery: Minden tettem teljes megfigyelés alatt állt, a hét hét napján, napi 24 órán át. Ez is része volt a megállapodásnak. Továbbá a velem lévő embereket szintén megfigyelték – nem mondták el nekik, de - megfigyeltek mindenkit, a barátaimat, mindenkit. Úgyhogy nagyon nehéz volt barátkozni vagy kapcsolatokat kialakítani. Mind a mai napig nehéz számomra közel engedni valakit magamhoz, mert félek, hogy... hogy valami történik velük, mert lényegében eddig mindenkit elvesztettem.

Wilcock: Így van. Nem sokkal azt követően, hogy betörtek hozzád és mindenedet elvesztetted, az én autóm fékjeit is megbabrálták.

Emery: Igen, emlékszem erre.

Wilcock: Rendben. Az egyik dolog, amit szeretnék érinteni ebben a beszélgetésben, annak a létesítménynek a mérete, amiben dolgoztál. Merthogy korábban emlegettük már, hogy ott színes csíkok voltak felfestve. Mondd el nekünk, hogy hány különböző egyedi fajt láttál ott?

Emery: Nos, én „példányokat" mondanék, mert én fajok alatt példányokat értek. Mert lehet, hogy valódi földönkívüli volt, vagy lehet, hogy a laborban tenyésztették, vagy csak egy dezinformációs szövetdarab volt, amit időnként bedobtak a technikusoknak - és ez nagyon gyakori - arra az esetre, hogy ha valami történne, akkor ezzel aláássák a hitelességed. Szóval egy kicsivel több, mint 3000 példánnyal találkoztam. Ne felejtsd el, hogy 10-20 vizsgálatot végezhettél el egy nap, ha csak kis szövettani vizsgálatokat végeztél, kis szövetmintákat vettél, pusztán a DNS végett. És aztán lehetett olyan eset is, aminek az elemzése egy egész hetet vett igénybe - a minták gyűjtése és a jelentések leadása bizonyos személyeknek. És néha több ember is bejött és megfigyelte a munkádat és azt mondta: „Nem, ezt csináld." vagy „Csináld ezt." Bejöttek és ahelyett, hogy a mikrofonon keresztül mondták volna az instrukciókat, valamilyen okból kifolyólag személyesen jöttek be. Nem tudom, miért.

Wilcock: Mi volt az első dolog, amit megláttál, amikor felvetted a mappádat?

Emery: Alapvetően olyan dolgok szerepeltek rajta, mint az idő, a dátum, a helyiséged, például „Vörös 12-es", és hogy pontosan mi az, amit fel kell vágnod: „Csak vedd ki azt az ideget." vagy "Csak vedd ki az izmot." „Vegyél ki ennyi mennyiségű szövetet." "Vegyél ki ennyi folyadékot a testnek ezen részéből." Mindig meg volt határozva, hogy pontosan mit kell csinálnod. Nagyon érdekelte őket az idő és a teljesítmény. Szóval bementél és nem tudhattad, hogy mit fogsz kapni másodjára. Nem tudtad egészen addig, amíg az elsőt be nem fejezted.

Wilcok: Szóval mondjuk 60 perced volt csak egy tetemen dolgozni?

Emery: Nem adtak időkorlátot. Csak tetted a dolgod. De minél gyorsabban végezted el, és minél jártasabb voltál ebben, annál jobban kedveltek. És persze én több szövetet szedtem ki, mint bárki más. Korábban emberi szöveteket gyűjtöttem, ültettem át, meg ilyesmik. Szóval nagyon könnyű volt számomra ebbe a kategóriába tartozni és végezni ezeket a procedúrákat.

Wilcock: Megmondták neked azt is, hogy milyen sebészeti eszközöket használj? Ennyire szigorú volt a protokoll vagy volt valamennyi szabadságod?

Emery: Nos, nagyrészt hozzáférhettem bármihez. Volt néhány alkalom, amikor odamentem a telefonhoz és azt mondtam: „Hé, szükségem van erre és erre. Szükségem van egy 11-es pengére." Vagy "szükségem van egy ilyen méretű fogóra." Attól függ, hogy mire. De nagyjából minden, amire szükséged volt, ott volt a szobában a falon. Ha mégsem, akkor áthozták majdnem azonnal, pár percen belül.

Wilcok: Az 1990-es években volt ez az állítólagos földönkívüli boncolásról szóló film – a Ray Santilli-féle film egy földönkívüli tetem boncolásról. Feltételezem, hogy te is láttad.

Emery: Hallottam róla. Annyira nem követtem ezt. Emlékszem, hogy akkoriban olvastam róla, igen.

Wilcock: Az egyik fura dolog a filmmel kapcsolatban, hogy egyrészt mind a mai napig vita tárgyát képezi és mítosz övezi, hogy a felvétel vajon valódi-e, vagy csak egy ügyes hamisítvány. Másrészt pedig nagyon fura, hogy a filmben szereplő idegen tetem szeméről egy fekete valamit húznak le és alatta a szemek felfelé néznek.

Emery: Ó, igen, láttam. Abszolút. Sok földönkívülinél, akiket láttam, a koponyájuk, fejük és hasonlók körül egy hártya volt, hacsak valaki más már le nem szedte korábban. És nem mindig fekete és zöld színű volt, mint ahogy a történetekben halljuk. Különböző színűek lehettek. Láttam például lilát, láttam rózsaszínt. De mindig volt egy hártya. Valamiféle hártya, vagy fedél a szemükön. És úgy tűnt, mintha ez mindig alkalmazkodott volna... bármilyen alakú is volt a szemük, akár mandula-alakú, vagy trapézszerű vagy hatszög alakú vagy egy kerek szemről volt szó. Egyébként nem mindig kerek alakúak. Mindig azt gondoltam, hogy ilyen módon fejtettük vissza az éjjellátást és az infravörös látást - azokból a Haditengerészet által megtalált földönkívüli testekből. Emlékszem rá, hogy hallottam néhány tábornokot arról beszélni, hogyan távolították el ezt a hártyát és hogy ezek a fényt összegyűjtő, továbbá fénygátló hártyák voltak, amelyek egyébként nem biológiai eredetűek.

Wilcock: Volt egyfajta „okosszemüveg"-jellege is ezeknek, mint egy head-up display (szem elé vetített kijelző) azon információk alapján, amiket láttál?

Emery: Nem. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb lény, akik itt voltak, már mind telepatikusak voltak... minden a tudatukba és az agyukba volt vetítve. Eléggé biztos vagyok benne, hogy nem voltak nekik menő sisakjaik, vagy székeik, vagy bármi olyasmi, amibe beleültek volna. Nem volt ilyen. Amikor néha látom azokat az űrhajókat, amiket pár tv-műsorban mutogatnak, megmutatják a pilótafülkét és a gombokat. Én meg ilyenkor azt mondom: „áh, ezeknek fogalmuk sincs."

Wilcock: Találtál-e bizonyítékot olyan lényekről, akiknek a testében hardverek, vagy technológiák voltak?

Emery: Igen, igen.

Wilcock: Milyen típusú hardverek voltak ezek?

Emery: Igen, nem csak hardverek voltak, hanem a testükön kívül is voltak ilyenek, amik nagyon klasszak - olyasféle dolgok, amik a fejükből jöttek ki és a szájukba, orrukba mentek be, vagy a fej hátsó részéből jöttek ki. Találtam többféle típusú hengereket a test belsejében – ezek látszódtak a röntgen-felvételeken. De soha nem engedték meg nekem, hogy kivegyek akár csak egyet is és hozzáérjek ilyesmihez. Nem tudom, hogy milyen célt szolgálhattak, de mindig hengerszerű, vagy kapszula alakjuk volt, olyan volt, mint egy vitaminkapszula, ilyen méretű. Több különböző méretben voltak, néha a test különböző pontjain. Nem tudom, hogy vajon mi tettük-e be oda, vagy ez csak olyasmi, amit azért használnak, hogy segítse a velünk való kommunikációt. Volt egy olyan érzésem, hogy ez sokkal inkább egy adaptációs folyamat a test számára, talán, hogy túléljen a mi légkörünkben. És lehet, hogy ez egyben egy mező is, ami védi a testet. Sok olyan földönkívüli van, akiknek a teste körül egy mező is van. Nagyon vékony, nagyon kicsi, nem lehet látni. Nagyon vékony, mikroszkopikus méretű. De ott van és védi az egész testet ettől az atmoszférától. És azt hiszem, a többi készüléknek, amit láttunk kijönni a füleikből vagy a fejükből, amelyek körbeérnek a száj és az orr fölé, valószínűleg a légkörünkben való lélegzéshez és kommunikációhoz van közük. Hitem szerint legalábbis.

Wilcock: Azért kérdeztem meg, mert úgy írtad le őket, hogy ezekre láthatólag információk voltak feltöltve. Az mondtad, hogy nem volt szükségük szem elé vetített kijelzőkre azokon a pici dolgokon, amik befedték a szemüket. Szóval ez valamiféle idegrendszer útján összekapcsolódó technológiai interfész a tudatukhoz?

Emery: Igen, azt hiszem sokuk kifejlesztette ezt a tudatossággal megtámogatott technológiát, amit vagy beimplantáltak magukba, vagy egyszerűen csak az evolúció során millió évek alatt ilyen bámulatos lényekké formálódtak, és olyan módszereket és tudományt fejlesztettek ki, amelyet még megérteni, felfogni sem tudunk, mert az a tudomány nálunk még nem létezik. És ezekben a lényekben ez már ott van. Olyan lényekről beszélünk, akik nyilvánvalóan milliárd vagy több ezer fényév távolságot tettek meg, hogy idejöjjenek. Szóval mesterei lettek az univerzumon keresztül történő utazásnak, vagy talán még a dimenziók közti utazásnak is. Szóval helyénvaló azt feltételeznünk, vagy hinnünk - ez csak a saját hipotézisem egyébként – hogy ez a technológia már a részüket képezi.

Wilcock: Ha rendelkeznénk ezzel az idegi összekapcsolású interfésszel, bizonyos esetekben lehetséges-e, hogy ez valamiféle csapdaként szolgálna, és a test elpusztítaná önmagát, hogy ezt a technológiát ne lehessen azonosítani? Szerinted sor került-e valaha ilyesmire?

Emery: Amiben én hiszek, amit másodkézből hallottam, hogy a bolygóra érkező sok lény tulajdonképpen saját maguk klónjai voltak – a 3D-s lények, akiket végső soron elfogtunk – tulajdonképpen saját maguk klónjai voltak. Programozott életformák voltak. Szóval klónozták őket, majd beprogramozták...

Wilcock: Klónozták a saját testüket?

Emery: Így van. Klónozták magukat, vagy klónoztak egy magukhoz hasonló lényt. És ezek programozható életformák. Mi PLF-nek neveztük őket (Programmed Life Forms). Félig kibernetikusak és félig organikusak. Nagyon folyékonyan tudnak mozogni, úgy mint egy személy. Nem is fogsz tudni arról, hogy klón. Néha földönkívüliek le akarnak zuhanni itt az űrhajóikkal, hogy segítsenek a fejlődésünkben, így lehetővé teszik, hogy az emberek visszafejtsenek bizonyos mérnöki dolgokat. És a testek, amiket ezekben az űrhajókban találnak, egyszerűen csak PLF-ek, amelyek egy hétig, vagy akár egy évig is kibírják táplálkozás nélkül. De minderre nagy nehézségek árán jöttek rá. Amikor összeszedték ezeket – és legtöbbjük ezek közül meghalt, amikor az űrhajó lezuhant – és alkoholba vagy formaldehidbe tették őket, a testük azonnal feloldódott. Mert ez nem olyasvalami, amit összeszedünk és betesszük egy laborba, mint egy állatot, vagy egy emberi kezet, vagy agyat, vagy olyasmit, ami erős szövetekből, kollagén struktúrából áll. Hanem ezek szintetikus struktúrából készültek. Szóval elkezdtek sóoldatot, speciális típusú vizet és plazmát használni ehhez.

Wilcock: A roswell-i baleset 50-ik évfordulóján, 1997-ben Philip Corso ezredes előállt egy könyvvel, aminek a címe: „A roswell-i titok' (The Day After Roswell). A könyvben szereplő egyik beszámoló arról szól, hogy a kormány nagyon össze volt zavarodva, mert az eredeti roswell-i lénynek egy cső ment a nyelőcsövéből a végbélnyílásába. És lényegében nem volt emésztőrendszere.

http://paramoral.eu/e107_files/public/1391199377_35_FT16484_corso_birnes_a_roswelli_titok.pdf

Emery: Pontosan.

Wilcock: Hogyan kapcsolódik mindez a PLF-hez?

Emery: Pontosan így néz ki egy programozható életforma. Ezek úgy vannak kialakítva – és én korábban már dolgoztam klónokon és programozható életformákon – hogy nincs bennük emésztésre szolgáló izomköteg, vagy bármi ilyesmi, de valahogyan elektromos töltés van bennük, ami egy ideig fenntartható, és ez segít az izmoknak, a testüknek, továbbá adatot továbbít a küldőiknek – bárki is küldte őket. Nem tudom, hogy mire szolgált az a cső, de pontosan tudom, hogy miről beszélt a könyvben, mert láttam ezeket a csöveket. Lehet, hogy van valami, amit be kell venniük, mert több csövet is láttunk, amelyek ebből a csőből ágaznak el egy faághoz hasonlóan. De ezek nem vezetnek sehová. Csak bemennek ebbe a puha szövetbe, ami izomból, inakból és ilyesmikből áll. Továbbá beléjük van építve egyfajta fém is és más – nem mondanám, hogy exoskeleton, hanem egy belső csontváz, ami – azt hiszem – életben tartja ezeket a lényeket a küldetésükhöz. Azt hiszem mindegyik ilyen lényt különböző küldetésekre tervezték, jelentse ez akár azt, hogy bezuhannak az óceánba és átadnak nekünk valamit, vagy végrehajtanak valamit... vagy éppen levendulát gyűjtenek egy virágmezőn.

Wilcock: Genetikai értelemben az anyag, amiből a programozható életforma felépül, kifejlődik vagy végső soron el kell venni más lényektől? Hogyan jutsz hozzá a biológiai anyaghoz?

Emery: Ellentétben a Földdel, ahol tenyésztjük az olyan lényeket, mint a klónok és a hibridek, a földönkívüliek ezeket harmóniák, frekvenciák és hangok által hozzák létre. Szóval bármit létre tudnak hozni, sejteket, vagy szintetikus sejteket - az általam összegyűjtött néhány dolog alapján eléggé biztos vagyok abban, hogy ezek szintetikusak. Egyébként, soha nem láttam szintetikus sejtet mikroszkóp alatt, vagy elektronmikroszkóp alatt, de részt vettem eligazításokon és a saját szememmel láttam bizonyos dolgokat, meg tudom mondani, hogy a szövet nem valódi szövet, de mégis működő szövet volt. Mint ahogy ma is csinálják, van egy darab szintetikus dolog, amit betesznek a testedbe, hogy helyettesítsen egy ínt vagy segítsen erősíteni egy véreret. Folyamatosan ültetünk be vérereket.

Wilcock: Csak hogy tisztán lássunk, attól, hogy szintetikus sejteket említettél, attól még ezekben aminosavak és proteinek voltak az élettel összeegyeztethető módon. Tehát nem műanyag sejtekre kell gondolnunk.

Emery: Így van, igen, erre gondoltam. Sokkal inkább szintetikus és valódi organizmusok hibridje, de nem egyik vagy másik. Mert amit én hallottam – tehát másodkézből származó információk alapján – nincsen bennük mitokondrium és nincs DNS-ük sem, de a sejt úgy működik, ahogy működnie kell. Nagyon furcsa.

Wilcock: Ha nincs bennük mitokondrium, honnan van energiájuk?

Emery: Igen, ez egy jó kérdés. Ez az a tudomány, amiről nekem még nincs tudomásom. Ez olyasvalami, ami kérdéses.

Wilcock: Képesek kitenyészteni egy kultúrát mondjuk egy kis szövetmintából, és aztán még többet tenyésztenek belőle és aztán ebből növesztik ki...?

Emery: Én személyesen azt hiszem, hogy ezt próbálják véghezvinni ezekkel a mintákkal. Én nem vettem részt ebben. Nem tudom. Természetesen a mintavételek legnagyobb részt nem csak tesztelés céljából történnek. Azt próbálják megtanulni, hogyan hibridizálják ezeket a sejteket emberi sejtekkel, és ezeknek a sejteknek az összekeverésével megpróbálnak kitenyészteni bizonyos dolgokat a laboratóriumban. Ez az, amivel próbálkoznak. Erre egyébként nem jöttem rá, csak később, egészen a szolgálatom végén. Szóval, ezt most már tudom.

Wilcock: Ha vannak szintetikus aspektusai is a sejtnek, akkor mi az, amit azonosítani tudunk? Találunk molekulákat? Ötvözeteket? Vannak fémek a sejtben? Melyek azok dolgok, amelyek szokatlanok lehetnek?

Emery: Nos, a szokatlan dolgok, amikről hallottam... és ezeket a sejteket én nem láttam... csak tájékoztatókat láttam róluk a mappámban. Számos dolgot átnéztem és ezek között képek szerepeltek ezekről a sejtekről, de én nem láttam ezeket. A saját szememmel nem láttam a sejteket. Számos különböző alakjuk volt. Sok közülük geometrikus volt, ami fura, mert azt jelenti, hogy ez egy rácsozat. A sejtek legtöbbje általában gömb alakú. Vagy talán konkáv korong, mint egy vörösvérsejt, ami egy elég különleges kialakítás. De ezek a sejtek olyanok voltak, mint egy rácsozat. Szóval alakokat formáztak, méhsejteket és különböző dolgokat, és minden bizonnyal volt egy elektromos kimenetük is. Hogy ez honnan jött, azt nem tudom. Valamiképpen – én azt hiszem – kifogyhattak a saját energiamezejükből a Földön egy bizonyos idő után. A csövet talán arra használták, hogy bejuttassanak bizonyos elemeket, hogy segítsenek a test elektromos részének, mert azok mind ideiglenesek voltak – azoknál legalábbis, amelyeket itt találtunk. De biztos vagyok benne, hogy voltak olyanok is, amik egy életen át kitartottak.

Wilcock: A biológiai anyagról, a klónok anyagáról azt tartjuk, hogy ritkák, értékesek, nehéz őket legyártani. És te olyan lényekről beszélsz, amelyek olyanok, mint egy nejlonzacskó.

Emery: Így van.

Wilcock: Egy hétig tartanak és annyi. Szóval hogyan lehetnek ezek a genetikai anyagok annyira gyakoriak, hogy így rendelkezésre álljanak? Nehezen tudom ezt megérteni.

Emery: Ó, ez egyszerű. Először is, ezek a lények, megmondom neked, bármit meg tudnak csinálni, amit akarnak. Nincs szükségük az aranyunkra. Nincs szükségük a spermánkra vagy a petéinkre. Úgy értem, ezeket meg tudják csinálni saját maguk. Nem kell nekik idejönni. Ha másért nem, azért hogy megpróbáljanak megőrizni/jó állapotban tartani bennünket. Megpróbálják megőrizni ezt a DNS-t erre az időre, talán. De visszatérve a kérdésedre, jelen pillanatban, még a mi SAJÁT projektjeinkben is, jelenleg megvan az a képességünk, hogy 3D nyomtatással létrehozzunk bármilyen szervet a testedben, amire csak szükséged van. Tüdő? Nem probléma. Egy szív? Nem probléma – a DNS-eddel, egy törött vagy halott szerved, vagy egy másik testrészed szövetjéből. A DNS-edbe beágyazódva tulajdonképpen ott van a tested minden része. És ez az, ami tök jó. Amikor felnyitod a DNS-t, az mondhatod: „Ó, itt van Dave szíve." Beteszed a számítógépbe és a nyomtató kinyomtatja a szíved. És mostantól meg tudunk csinálni egy szívátültetést a saját szíveddel, de egy kicsit fiatalabbat és erősebbet adunk belőle. És egyszerűen csak megcsináljuk.

Wilcock: Szeretnék megemlíteni valamit, amit bennfentesem, Jacob mondott nekem egyszer, méghozzá azt, hogy mi jelenleg abban hiszünk, hogy az idegszövetet nem lehet újranöveszteni. És mégis, voltak beszámolói olyan emberekről, akik katasztrofális gerincvelő sérüléseket szenvedtek, és még az idegrostok is teljesen elhaltak és rohadásnak indultak bennük, és aztán ezt a test elnyelte, majd berakták ezt a cuccot a gerincvelőbe, a nyakrészen, és az idegek újranőttek a testben és az adott személy visszakapta az összes funkcióját.

Emery: Ez abszolút igaz. Még a középkori módszerrel is, amiket az őssejtekből hoznak létre - amiket zsírból, csontvelőből és vérből vesznek ki - bámulatos tapasztalatokat szereztünk tetraplégiásoknál és olyan embereknél, akik nagyon súlyos gerincvelő sérülés után jöttek vissza. Az idegi dolgokra vonatkozóan pedig, KÉPESEK VAGYUNK bármilyen sejtet újranöveszteni. Nincs olyan sejt, amit ne tudnánk újranöveszteni. Ez egy hamis állítás, amiről azt akarják, hogy elhidd. Ez az igazság.

Wilcock: Gondolod, hogy ahogyan azt más bennfentesek is elmondták már, jelenleg van egy negatív aspektus a bolygón, amely azon igyekszik, hogy drámai mértékben lecsökkentse a populációt?

Emery: Hiszem, hogy igen. Ezt minden nap láthatod. Nem nehéz észrevenni. Utálom vállalatok neveit meg a politikai dolgokat sorolgatni, mert megpróbálok semleges maradni. De igen. Csak nézz szét magad körül és láthatod. Nagyon könnyű észrevenni. Úgy értem, ha nem lenne elektromos áram egy pár napig és cukorbeteg vagyok, nem tudok eljutni a Walgreens gyógyszertárba az inzulinomért. Tudod hány ember van így a világon ezzel. Szóval ezekbe az apró dolgokba nem igazán gondolsz bele. Olyan ártalmatlannak tűnne, ha ezek az emberek meghalnának, de... mintha mégis szándékosan csinálnák.

Wilcock: Ha azt mondod, hogy a test bármelyik részét újra lehet növeszteni, feltételezem, hogy ez arra is vonatkozik, hogy ha valaki elveszíti a karját, tudsz növeszteni neki egy másikat egy tartályban vagy valami ilyesmiben és hozzá tudod csatlakoztatni, igaz?

Emery: Ó, még ennél is többet tudunk. Ha csak kicsi is megmarad a DNS-edből, ami nem teljesen pusztult el – nem teljesen halott – csak egyszerűen kivesszük azt a DNS-t és visszanövesztjük az egész testedet, mert magában foglalja az összes, tudatossággal kapcsolatos dolgot is, ami egész életeden keresztül megmaradt, mint egy merevlemezen. És ez még mindig te leszel. Újra tudjuk növeszteni az egész testedet.

Wilcock: Kell lennie valamiféle biológiai-alapú levesnek, vagy ilyesminek, amiben táplálnod kell ezeket a sejteket, annak érdekében, hogy tenyészteni tudd őket?

Emery: Igen. Ez protein, aminosav alapú – ami az élet alapja. Tele van az összes olyasmivel, amiről már hallottál. És a számítógép tudja, mikor adjon hozzá kollagént, mikor adjon hozzá oszteocitákat (csontsejteket) és oszteoklasztokat (csontfaló sejteket) és az összes különböző sejtet a testben, hogy segítsen újraalkotni azt. És néha van egy hiba a nyomtatóban, és történnek dolgok, de azon nyomban odateszi a sejteket, hogy kijavítsa, ami bámulatos. És ezek hatalmas tartályok... Alapvetően újra tudod növeszteni magad, ha szükséges.

Wilcock: Pár percünk maradt csak, de az egyik dolog, amire szeretnék rákérdezni, hogy a korábbi epizódokban beszéltél egy három méter magas, őrizet alatt álló reptilián lényről.

Emery: Igen.

Wilcock: És akkor mintha azt mondtad volna: „Ó, igen, tudunk tenyészteni egy ilyet." Mintha ez nem lenne valami nagy ügy.

Emery: Ez nem nagy ügy. Tudunk ilyet tenyészteni...

Wilcock: Hogyan jöttél rá arra, hogy képesek vagyunk ilyesmire?

Emery: Ezért mélyedtem el a regenerálásra vonatkozó részletekben és kezdtem el tanulmányozni, hogy mit csinálnak a tenyésztett sejtekkel és tenyésztett dolgokkal.

Wilcock: Mármint kicsodák?

Emery: A laborosok. Mi csak laborosoknak fogjuk nevezni őket. Megpróbáltak hamis földönkívülieket is készíteni... csak hogy legyen valami a hátsó zsebükben, amit alkalomadtán jónak, rossznak, gonosznak vagy boldognak vagy egészségesnek, vagy ijesztőnek, vagy jól-kinézőnek mutatnak meg. És meg is tették. Nagyon sikeresen. Szóval ezért mondom azt, hogy amikor láttam egy lényt, vagy fajt, vagy akármit... nem tudom, hogy honnan jött. Nem tudom megmondani. Mondhatnám azt, hogy úgy gondolom, valóságosak voltak. Büdösek voltak és lélegeztek. De ekkor lépnek a képbe a PLF-ek is. Szóval a programozott életformák ugyanezek: tenyésztett fajok, amelyeket beprogramoztak bizonyos dolgokra, bizonyos munkálatokra.

Wilcock: Anélkül, hogy bárkit név szerint említenénk, hallottam egy történetet az egyik volt elnökünkről, és arról hogy őt klónozhatták, és talán olyasvalakit láthattunk, aki pontosan ugyanúgy nézett ki, de teljesen más biológiai forma volt, mint a valódi személy. Hallottál erről?

Emery: Igen.

Wilcock: Vannak problémák a klónokkal abban az értelemben, hogy ha beszélgetsz velük, rendelkeznek ugyanazokkal az emlékekkel? Tudatában lesz annak, hogy ő egy klón?

Emery: Nem.

Wilcock: Vagy azt fogja gondolni, hogy ugyanaz a személy?

Emery: Ez nem olyan, mint amit említettem korábban, hogy kivesszük a DNS-ed és létrehozunk téged. Hanem vesszük a DNS-ed egy részét, létrehozunk, mint klónt a tudatosságbeli rész nélkül. Szóval ezt programozni fogják beléd. Beléd programozzák az emlékeket. Azt gondolhatod, hogy van családod, és elfoglaltad ezt a pozíciót elnökként. Naprakész vagy, oda-vissza. Készíthetnek még más klónokat is akár, akiket odatesznek melléd, hogy azt gondold, van családod, vagy csak beültethetik a fejedbe ezt a gondolatot. Vagy lehet, hogy csak ehhez a munkához volt szükségük rád.