AZ
ELEKTROMOS NAP
– A Cosmic Disclosure sorozat 9. epizódjában a titkos
űrprogramokban alkalmazott tudományos alaptételekkel
ismerkedhetünk meg. A titkos űrprogramok tudósai a szuperhúr
elmélettel, torziós mezőkkel, az elektromos univerzum és a szent
geometria témaköreivel és csupa olyan feltevésekkel dolgoznak,
amik lényegesen eltérnek a jelenlegi hivatalos földi tudományunk
megállapításaitól.
Összefoglaló
Valójában
mik azok a csillagok?
A
csillagok nem azok, amiknek gondoljuk őket. Általában azt
gondoljuk, hogy hatalmas lángoló gázlabdák, amik kint úsznak az
űrben. A közvélekedéssel ellentétben azonban ez a meghatározás
még soha nem lett tudományosan bebizonyítva és igazolva,
valójában ez ma is csak egy tudományos elmélet.
(Íme
röviden a hivatalos verzió a Nap működéséről:
http://www.napelemklub.hu/Nap/A-Nap-nevu-csillag-csodalatos-vilaga-felepitese-es-mukodese)
Amíg
Corey a kutatóhajón teljesített szolgálatot, expedíciók
indultak, amik során szondákat lőttek be a napfoltokba.
Hogyan
lehet szondákat küldeni a napba anélkül, hogy azok megégnének?
Úgy,
hogy a szondákat egy energiamező veszi körül. Ez egy nagyon
intenzív energiapajzs amely megvédi a szondát a külső
hatásoktól, de előfordult, hogy a gravitációs erők miatt végül
mégis összeomlottak. A telemetriai adatok, amiket a szondák
továbbítottak, lenyűgözőek voltak. A Nap valójában elektromos
és az elektromos univerzum elmélet hírdetőinek bizony igazuk van.
Igen,
de ez az elmélet kizárja a torziós mezőket!
Igen, van néhány információ ezzel kapcsolatban, amiket még megfelelően össze kell hangolni, de nyilvánvaló, hogy a torziós mezők vagy más néven spin-mezők szerepet játszanak a csillagok, bolygók és galaxisok életében. Valójában az egész univerzum egy ilyen torziós mező.
http://www.spiritufo.ditro.hu/valodi-ufo-kutatas/48-elhallgatott-tenyek-4/93-az-uj-fizika-alapjai
Igen, van néhány információ ezzel kapcsolatban, amiket még megfelelően össze kell hangolni, de nyilvánvaló, hogy a torziós mezők vagy más néven spin-mezők szerepet játszanak a csillagok, bolygók és galaxisok életében. Valójában az egész univerzum egy ilyen torziós mező.
http://www.spiritufo.ditro.hu/valodi-ufo-kutatas/48-elhallgatott-tenyek-4/93-az-uj-fizika-alapjai
Miért
éppen a napfoltokba küldték le a szondákat?
A szondák telemetriai adatai alapján a Nap belsejében kirajzolódott egy viszonylag kis méretű mag, amely elsősorban magnéziumból, szódiumból és más anyagokból tevődik össze, de legfőképpen fémekből áll. A Nap külső héja ugyanezekből az anyagokból épül fel, de úgy viselkednek, mint egy anód és egy katód. (Az anód pozitív, míg a katód a negatív. Az elektronok általában a pozitiv katód irányból mozognak a negatív anód irányába. Ebben az esetben a Nap magja pozitív katódként szolgál, míg a külső héj a negatív anód szerepét tölti be). Ez az elektromos jelenség nagyon hasonlít a villanykörtéhez. A Napfoltok a vortex filamenthez hasonlóan, mélyen behatolnak a Nap központi részébe és a Nap legsűrűbb részének központjába áramolnak.
Ez egy energetikai tornádóhoz hasonlít. Kis tornádóspirálok, amik átfonják és keresztezik egymást, miközben leszállnak a magba, a Nap legsűrűbb részébe.
Amikor a napfoltokat látjuk, akkor szinte gyűrűszerű kitöréseket vehetünk észre, egyfajta energiacsöveket, amiket protuberancia-nak hívnak. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Protuberancia) Ezek szerint ez nem csak a Nap felszínén történik, hanem lemegy egészen a magjáig?
Igen, és emellett időnként csillagkapuk is találhatók a Napban, amiken keresztül különböző földönkívüli fajok közlekednek és jönnek-mennek a mi Naprendszerünkben. Aztán van egy üres terület is a Napunkban. Van egy hatalmas régió ezen a területen, ami olvadt és gyúlékony. A szondák visszajelzései azt mutatják, hogy a Nap külseje melegebb, mint a belseje.
A
modern tudomány is arra a következtetésre jutott, hogy a korona, a
külső felszín a Nap legmelegebb területe. az elektromos univerzum
elmélete magyarázatot ad erre a furcsaságra. Azt, hogy a felszíne
melegebb mint a belseje azzal magyarázza, hogy a nap valójában egy
elektromos energia generátor.
Igen,
és emellett a Napot a külső űrből "nekicsapódó"
hullámok is táplálják. Ez okozza a külső felszín hihetetlen
aktivitását. Továbbá a Napot a Corey által korábban említett
ún. Kozmikus Hálózat is táplálja, amely összeköti a
csillagokat egy elektromos filamentum segítségével, és ezen
keresztül visszajelzés érkezhet egyik csillagtól a másik
csillagig. Ez a hálózat lehetővé teszi, hogy ha egy
csillagrendszerben valami történik az egyik csillaggal, az képes
hatással lenni a mi Naprendszerünkre is.
Wilcock
egyik könyvében írt egy Joe Parr nevű emberről, aki a
piramisokat kutatta. Joe Parr-nak volt egy propellere, aminek a
végeire apró piramisokat helyezett. Mágneseket helyezett körbe
egymással szembe úgy, hogy az északi pólus az északival, míg a
déli pólus a déli pólussal került szembe és megforgatta ezt a
propellert. Az év egy bizonyos időpontján (december vége felé),
amikor a Nap és az Orion-öv kiviláglik és a föld mondhatni
áthalad egy „kapun”, a propeller végén lévő piramisok a
centrifuga hatására egyszerűen átalakultak, "kirobbantak"
és eltűntek a szoba falán keresztül, mindenféle kimeneti nyom
nélkül. Parr azt feltételezte, hogy abban az időpontban, amikor a
Föld áthalad a nap és az Orion között fekvő sugárnyalábon,
akkor valamiféle energiacsatorna képes hatást gyakorolni az
anyagra. Elképzelhető, hogy ez a plazma sugár képes ilyen hatást
kifejteni?
(Joe
Parr és Dan Davidson azt mondják, hogy eljutottak egészen 50%
súlycsökkenésig egy „gravitációs kerékben”, ami egy kicsi
kerék réz háromszögekkel a kerülete mentén, amit egy tengelyen
egy nagysebességű motor forgat, minden oldalra felszerelt állandó
mágnesek között -szerk.)
Igen,
és ez visszavezet minket a hiperdimenzionális
matematikai-modellhez, amit a titkos űrprogramokban alkalmaznak a
portálokon keresztül történő utazások paramétereinek
kiszámításakor. Minden bolygó, csillag és galaxis kapcsolatban
áll egymással. Képesek vagyunk kiszámítani a fenti kísérletben
tapasztalt jelenségeket.
Pete
Peterson bevezetett egy olyan matematikai-modellt, ami szerint az
egész univerzum Penrose-csempékből áll, vagyis minden dolog
leírható 3 vonal metszéspontjaként. A 6-os számrendszerben az
olyan komplex számok, mint a pí és a fi egész számokra jöhetnek
ki (a tízes számrendszerben a pí végtelen hosszú, nem ismétlődő
szám 3.14159265..., de Wilcock
szerint hatos számrendszerben sokkal egyszerűbben ki lehetne
fejezni.) Elképzelhető, hogy ezt a modellt a titkos űrprogramokban
is alkalmazzák?
Ez
a matematika egyesít magában különböző alapelveket, amikkel a
hivatalos tudományunk nem tud mit kezdeni. Amíg nem dobjuk ki a
hibás elméleteket és nem fogadjuk el az elektromos univerzum és a
torziós mezők valóságát, addig semmiféle fejlődés nem
valósulhat meg. A titkos űrprogramok ezt a fajta tudományt
használják a technológiáikhoz. A mi hivatalos földi tudományunk
megragadt a 18., 19. századi alapelveknél.
A
szuperhúr elmélet és a kvantummechanika alapelvei Srinivasa
Ramanujan nevéhez köthetőek. Ő alapvetően azt tanítja, hogy a
geometria a kulcs a magasabb dimenziókhoz. Jelenleg még mindig az ő
elméletét használjuk. Ramanujan azt is elmondta, hogy a hindu
istennő, Namakkal tanította őt az álmain keresztül.
Elképzelhető, hogy jószándékú földönkívüliek próbálják
meg elültetni ezt a tudományt az emberi társadalmakban?
Corey-nak
Raw Tear-Eir (a Kék Avian) elmondta, hogy a Földön az emberek
élete nagyon rövid. Spirituális értelemben mindannyian szinte
gyermekként halunk meg. Sokkal hosszabb életre lenne szükségünk
ahhoz, hogy spirituálisan fejlődni tudjunk. Jelenleg, még ha a mai
értelmezésünk szerint sokáig is élünk, akkor is spirituális
gyermekek maradunk. És ebben a rövidke életben segítségre van
szükségünk a fejlődéshez. Magasabb dimenziókból kapjuk ezt a
segítséget pl az álmainkon keresztül és más módokon. Mindez
azért kapjuk, hogy képesek legyünk fejlődni a NAGY CIKLUS VÉGÉN.
A Kék Avian-ok elmondták, hogy jelenleg egy nagy ciklus végéhez
érkeztünk.
Kanyarodjunk
vissza a tudományhoz. Mi történt, amikor a szondákat beküldték
a Napba?
Feltérképezték
a Nap belsejét, majd felrobbantak. Arra voltak tervezve, hogy
leengedjék őket és adatokat továbbítsanak egészen addig, amíg
csak képesek rá.
Milyen
kapcsolat van a csillagok és a bolygó között?
A
csillagok egy elektromágneses filament révén kapcsolódnak a
csillagrendszerükbe tartozó összes bolygóhoz. Minden égitest,
amely elég sűrű ahhoz, hogy elferdítse a tér-időt a torziós
mezőben, képes kapcsolatba kerülni a "gazdacsillagával".
Minden bolygónak van egy magja, amely hajtóerőként szolgál és
ennek a magnak az aktivitásától függ, hogy hogyan fog kapcsolódni
a bolygó a csillagával.
Ha
megnézzük a kapcsolatot a bolygók keringési pályája között,
akkor azok tökéletesen leírhatók geometriai illeszkedések
sorozataként, és platóni testekként.
Ezek
szimbólumok, amik a hiperdimenzionális matematikai modellben
bukkannak fel. Sokszor nem számokat használnak, hanem inkább
szimbólumokat rajzolnak. Sőt nagyon kevés számot használnak,
hanem sokkal inkább szimbólumokat alkalmaznak.
A
modern szuperhúr elmélettel foglalkozók Ramanujan moduláris
funkcióit leképezik a platoni geometriára. Tehát a geometria
máris részét képezi a hiperdimenzionális matematikának.
Általában
túl sok figyelem irányul a kvantumfizikára, holott valójában már
felfedeztük, hogy minden puszta rezgésből áll. Ha egyszer ezt
felismerjük, onnantól kezdve az anyag és a tér manipulálható a
vibráció segítségével.
Dr.
Robert Moon, az atombomba egyik kitalálója 1987-ben felfedezte,
hogy az atomban lévő protonok tulajdonképpen egy bizonyos
geometria szerint szerveződnek.
Ez
egyre inkább az egyesített geometriai modell felé vezet minket.
Dr. Hans Jenny, aki egy európai tudós, homokot és vizet
rezegtetett egy fémtányéron, és bemutatta, hogy ezek geometriai
formába szerveződnek.
Mit mond ez nekünk? Hogy a geometria valójában vibráció. A vibráció, a rezgés struktúrákat alkot ebben és minden más dimenzióban is.
Ez
az információ titokban van tartva az emberiség előtt. Ezeket az
alapelveket aktívan használják a titkos űrprogramok és különböző
földönkívüli fajok, akik millió évekkel előttünk járnak és
eónok óta alkalmazzák ezeket a modelleket.
Rutherford
majdnem 100 évvel ezelőtt elektronokat lőtt ki aranyfóliára és
észrevette, hogy eközben néhány elektron visszapattant. E
kísérlet révén megalkotta a híres atommodelt.
http://www.sulinet.hu/tlabor/kemia/szoveg/k13.htm
Vajon
a titkos űrprogramokban nevetnek ezen az elméleten?
Hát,
igen. Azt is tudják, hogy a tudat képes hatással lenni magára a
kísérletre. Ha valaki azt a prekoncepciót vallja van, hogy minden
csak egy hullám, akkor könnyen elképzelhető, hogy a kísérlet
végeredményeként valóban az fog kijönni.
Robert
Moon munkássága bizonyítja, hogy az anyag valójában rezgés.
Igen.
Minden rezgés, a gondolat, a fény – minden csak a rezgés
különböző állapota. A tudatosságunk pedig, különösen a
tömegtudatosságunk, képes megváltoztatni az anyag állapotát
körülöttünk.
Az
egyik legnagyobb titok, hogy a valóságunkat a kollektív
tudatosságunkkal hozzuk létre társteremtőként. Az erre utaló
bizonyítékok mélyen el vannak titkolva, a plazma elektromos
univerzum, a tér és idő, torziós fizika elméleteivel és a
tudatosságunk valóságra gyakorolt hatásával együtt.
1939-ben
egy Otto Hilgenberg nevű tudós kitalált egy nagyon pontos modellt,
amelyben leírja, hogy a föld mérete növekszik. Más tudósok még
részletesebben számoltak be ugyanerről. Mi történik a
tudományunkkal, ha ez az elmélet igaznak bizonyul?
Az
mindent a feje tetejére fog állítani. Ha a bolygó mérete valóban
belülről növekszik, az szembemegy a hivatalos tudomány
megállapításaival.
Az
egyben azt is fogja jelenteni, hogy az anyag folyamatosan keletkezik
a semmiből? És a föld valójában egy élőlényhez hasonlóan
növekszik?
(Dewey
Larson azt feltételezi, hogy a Naprendszerünkben minden nagyobb
égitestben egy idő-tér mag található. Ez a mag egy réges-régi
szupernóva robbanás maradványa abból az időből, amikor a
Naprendszer még bináris csillagrendszer volt és a Napunk
társcsillaga megsemmisült e folyamat során. Ennek a maradványaiból
állt össze a bolygók magja és az ezt alkotó anyagok a
fénysebesség felett energetizálódtak a szupernova robbanásban.
Emiatt lettek nagyon sűrűek és elektromágneses aktivitásuk is
ennek köszönhető. Az idő múlásával a mag elkezd "kihűlni"
és az anyag "visszacsúszik" a tér-időben, és ez
alkotja a bolygók anyagát, beleértve az óceánokat és az
atmoszférát is. Talán ez a legjobb leírása a növekvő Föld
elméletének).
És
emellett a Föld folyamatosan összegyűjti a kozmoszból érkező
port és törmeléket is.
(A
nap ugyancsak összegyűjti az anyagot, miközben áthalad a
galaktikus korongon, és végül egy kvantumugrás keretében egy
magasabb energiaállapotba jut.
Ez
a magyarázata a korszakonként bekövetkező energetikai váltásának
és a cunamiszerű energiahullámnak, amely végül megváltoztatja
majd a teljes Naprendszert. A Napunk egyre energikusabbá válik, és
ez hatással van a környező bolygókra is és a Naprendszer külső
területei felé tolja őket. A termelődő idő-tér energia
megegyezik azzal, amit a mi tudatunk is használ, ami azt jelenti,
hogy egy fizikai és tudatosságbeli váltás fog bekövetkezni. Az
élőlényeknek a Naphoz és bolygókhoz hasonlóan szintén vannak
tér-idő illetve metafizikai (idő-tér) összetevői/alkotóelemei.
Ami azt jelenti, hogy energetikailag kapcsolódunk a bolygóhoz és a
Naphoz.)
TERMÉSZETES
CSILLAGKAPUK – ELEKTROMÁGNESES KAPCSOLÓDÁSOK
John Martineau naprendszerről alkotott modellje alapján a bolygók mozgása, forgása egy hatalmas geometriai mintázat alapján történik. (David Wilcock cikke erről magyarul: http://fenytevo.blogspot.hu/2013_03_01_archive.html) A csillagkapukról szóló leírás alapján ez a geometria elektromos töltéssel rendelkezik, és amikor sorba állítod a csomópontokat, akkor egy plazma filamentumot vagy fonalat kapsz.
Így van, ezek csomópontok. Mindenki ismeri a Ley-vonalakat. http://aranylaci.fw.hu/leylines/leylines.htm
Folyamatosan,
ahogy a Föld forog az űrben a Naphoz való kapcsolódásától
függően illetve a föld felszíne alatti anyagrétegtől függően,
egy csomópont jön létre, ami elektromágnesesen kapcsolódik a
Naphoz. Ez egyaránt megjelenik a föld alatt, a föld felszínén
illetve az atmoszérában is. Ahogy a bolygó forog a Nap körül és
ahogy a Naprendszer forog a galaxisban, ezek a természetes
csillagkapuk bizonyos pontokon kinyílnak. A titkos űrprogramok
őrzik ezeket a kapukat a betolakodóktól. Különös módon a 33-ik
és 36-ik szélességi fokok körül mégis meg szoktak jelenni
űrhajók. Ezen a csomópontrendszeren keresztül, úgy tűnik elég
sokszor látogatnak minket és jönnek-mennek a kapun keresztül.
Ez az a bizonyos 33-ik és 36-ik szélességi fokok közti zóna
Ivan
T Sanderson szerint van 10 olyan pont a földön, ahol a hajók a
vízben és repülők az égen mind egy szálig eltűnnek. Ez az
információ 1971-ben jelent meg. 1972-ben pedig az oroszok
kitalálták, hogy ha az északi és a déli pólust összerakod,
akkor egy tökéletes ikozaéder formát, egy tökéletes szent
geometriai alakzatot kapsz a föld körül. Későbbi tudósok az
ikozaéderbe ágyazott dodekaédert is találtak és ha a kettőt
összerakod, akkor azok megmutatják, hogy hol helyezkednek el a
kontinensek.
A
titkos űrprogramokban ezeket a formákat egy gömbre helyezik, ami a
Földet mutatja, és ezek a felszín alatti, felszíni és afölötti
metszéspontok megmutatják, hogy hol találhatók ezek a bizonyos
pontok. Ezek kapcsolatban állnak a Nap ciklusaival illetve a Föld
Nap körüli forgásával. Tehát e geometriai metszéspontok
holografikus ábrázolása alapján meg lehet határozni, hogy hol
vannak ezek a természetes csillagkapuk.
Miért tűnnek el ezeken a helyeken a hajók és repülők?
Mert
rossz időben vannak rossz helyen. Amikor a Kozmikus Hálózat
aktivál egy bizonyos csomópontot, és ezek a hajók, repülők
éppen arra járnak, akkor átkerülnek vagy a Földön egy másik
helyre, vagy valahová a galaxisba.
Általában
úgy gondolunk az időre, mint egy folyamatos, egy irányba tartó
jelenségre, de ha geometriaként fogjuk fel, minden pontját
egymásra halmozzuk, mint a hagyma rétegeit, akkor az idő egymásba
illeszkedővé, egymásba hajtottá válik.
A
Fekete projektekben és titkos űrprogramokban geometriai minták
szerint ábrázolják az időt. A geometria mindenhol felbukkan.
Ha
a múlt egy bizonyos geometriában van, a jelen pedig egy másikban,
és ezek keresztezik egymást, akkor lehetnek köztük portálok,
amiken keresztül átugrálhatsz az időben.
A
titkos űrprogram egyik tudósa szerint kitalálni ezeknek a
csomópontoknak helyeit és megfejteni a napciklusok geometriáját,
a 11 éves napfolt ciklust, olyan mint egy galaktikus rubik kockával
játszani.
A
többi geometria szerinti idő – vagyis a múlt és a jövő –
valóságosak?
Igen,
mind valóságosak és mind egyszerre történnek, mivel maga az idő
csupán egy illúzió. Nincs kezdet, közép és vég, úgy ahogy azt
mi megtapasztaljuk.
De
a történelemkönyvek lapjain rögzített események nem tűnnek
úgy, mintha változnának, legalábbis mi nem úgy észleljük
ezeket.
Mi
így érzékeljük a 3D-s elménkkel. De valójában az idő
egyszerre történik, és nem lineáris. Csupán a tudatosságunk az,
ami megengedi, hogy lineáris módon tapasztaljuk meg. A legtöbb
embernek nagyon nehéz ezt megérteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése