PORTÁLOK:
NAVIGÁLÁS AZ IDŐBEN – Ez az epizód
az idő témáját járja körül. A titkos űrprogramoknak sikerült
hozzájutniuk földönkívüli űrhajókból származó ülésekhez,
amelyek igencsak különlegesek voltak, és később felhasználásra
kerültek a MILAB program növendékeinek kiképzése során. Szó
esik az idő illúziójellegéről és a titkos programokban zajló
időmanipulációs kísérletekről is.
FÖLDÖNKÍVÜLI
ŰRHAJÓBÓL SZÁRMAZÓ ÜLÉSEK
Vágjunk
is bele rögtön a bennfentesektől származó adatok kellős
közepébe. Az általam online közzétett, belsős emberektől jövő
információk közül talán a Daniel nevű informátoromtól
származó információk a legizgalmasabbak.
(Daniel
felbukkanásáról magyarul is olvashattunk korábban:
Daniel
állítása szerint a Montauk projektben dolgozott, ő ezt a
programot Phoenix III néven emlegette. Elmondása alapján a
katonai-ipari komplexumnak sikerült megszereznie egy ülést egy
lezuhant földönkívüli csészealjból, és ez az ülés a tudattal
közvetlenül összekapcsolódó interface-szel volt ellátva. Ha
beültél ebbe a székbe és hátradöntötted a fejed, akkor egy
monitoron 22 alap hullámforma jelent meg, amely a székben ülő
egyén energiamezejét mutatta. Úgy működött, hogy mikor
beleültek, el kellett érniük egy ún. "csendes állapotot"
(quite point), azaz le kellett csendesíteniük az elméjüket, majd
ekkor az ülés "lenullázta magát", vagyis a 22 színusz
görbe ugrálása megszűnt a monitoron (feltehetőleg az egyén
megváltozott tudatállapota miatt), és mindegyik szinusz görbe
egyenként kiegyenesedett. Daniel szerint, aki maga is ült egy ilyen
székben, amikor eljutottak erre a pontra, sok fura esemény történt.
Például ha egy tárgyra gondoltál, akkor a szék által
felhasznált energia – amit folyamatosan növelniük kellett
hatalmas transzformátorok és egy nagyon különleges frekvencia
segítségével – lehetővé tette, hogy az adott tárgy
manifesztálódjon a szobában. Azt is elmondta, hogy ha egy adott
helyre gondoltál, akkor egy ragyogó délibáb jelent meg a
szobában, és ezen keresztül láthattad azt az adott helyet.
Embereket lehetett oda küldeni, illetve odautazni, pont mint egy
portál esetében. Daniel szerint ezek az ülések az UFO típusú
járművekben általánosan használatosak voltak, a pilóta csak
belehuppant, elképzelte hová akart menni, és az űrhajó
elsüvített az adott helyre. Szóval mielőtt mélyebben belemennénk
a részletekbe, megkérdezném tőled, hogy passzolnak-e ezek az
információk az általad hallottakkal?
Igen.
Tudnál
nekünk részleteket is mondani erről?
A
tudatossággal összekapcsolódó ülések létezését nagyon is meg
tudom erősíteni. Ilyen székeket használtak a MILAB programban az
intuitív empatává történő kiképzésünk során. Amikor gyerek
voltam, beültettek minket ezekbe a székekbe. 22 színuszhullámot
emlegettél – negatív módon azt akarták elérni, hogy próbáljunk
meg különböző tudatállapotokba kerülni. Arra képeztek ki
minket, hogy parancsra tudjunk különböző tudatállapotokat
elérni, és ezt ők mérni tudták.
Hogy
érted azt, hogy negatív módon?
Negatív
megerősítést alkalmaztak. (Vagyis, ha
nem teljesítettek megfelelően, akkor büntetés következett –
szerk.)
Például
elektrosokkot használtak?
Mmmm...
igen. Beültettek minket ezekbe a földönkívüli űrhajókból
szerzett ülésekbe és ki akarták próbálni, hogy melyikünk tudja
a legügyesebben megváltoztatni ezeket a bizonyos hullámokat. Ezt
én nagyon érdekesnek találtam. Nem manifesztáltunk a szobában,
és nem néztünk meg más helyeket távolbalátással, ahogy
említetted, hanem arra használták a székeket, hogy megnézzék,
melyikünk tudja parancsra megváltoztatni azokat a bizonyos
hullámokat.
Danielt
bevették egy tréningbe, ami a Psi-Corps-nak vagyis a hadsereg
Pszi-alakulatának volt a programja, amelyben a részt vevők
pszichikus képességekkel rendelkeztek. A tréningjének fontos
része volt, hogy el kellett jutnia ebbe a "csendes állapotba"
önmagán belül. Találkoztál már korábban ezzel a kifejezéssel?
Igen.
Az
általad ismertek alapján, tulajdonképpen miből állt ez a
„csendes állapot” tréning? Mi volt ez egyáltalán? Mi a volt
célja?
Amikor
eléred a mély théta állapotot, akkor vagy a legkevésbé
tudatában a testednek és a téged körülvevő környezetnek, ekkor
sokkal jobban kapcsolódsz a felsőbb énedhez és egy magasabb
tudatállapotban vagy. Nem lép be más gondolat az elmédbe, nem
gondolkodsz azon, hogy "fázom, mit fogok enni később, viszket
az orrom, hideg van a szobában" – egyszerűen nincsenek ilyen
gondolataid. A legtöbb ember szerint nem lehetséges az, hogy ne
legyen egyetlen gondolat sem a fejedben. Arra képeztek minket, hogy
tudatosak legyünk, de valójában abba az állapotba akartak
juttatni, hogy ne legyen egyetlen gondolat sem a fejünkben.
Találkoztál-e
olyan információval, hogy ezeknek a hajóknak az ülései össze
vannak kapcsolódva az emberi akarattal, és így meg lehet nyitni
portálokat, amiken keresztül más térbe vagy időbe lehet utazni?
Igen,
később rájöttem, hogy hogyan is működnek ezek a hajók, hogy a
tudattal tökéletesen lehet irányítani őket. A hajót működtető
operátorok egy fejpántot viseltek, vagy kezüket egy panelen tartva
ültek – pont úgy, ahogy ezek a magasabb denzitású lények, aki
csak rágondolnak egy helyszínre. A hajó ilyenkor eltűnik az egyik
helyen és megjelenik az operátor által kigondolt másik
helyszínen.
Utazáskor
automatikusan "ugrasz" a Kozmikus Hálózaton keresztül,
ahogy azt korábban leírtad?
Nem.
Korábban arról beszéltünk, hogy minden létező dolog egy
vibráció, mindennek van egy rezgési szignatúrája, minden
naprendszernek, bolygónak, vagy egy bolygón lévő helyszínnek,
mindegyikhez tartozik egy jel. Mikor egy adott helyre gondolsz és a
hozzá tartozó szignatúrára, akkor lehetőséged van tudatosan
megváltoztatni a saját rezgésedet olyan módon, hogy az
összepasszoljon a hely rezgési szignatúrájával. Mivel a
univerzum holografikus, eltűnsz, majd megjelensz az általad
elképzelt helyen.
Carlos
Castaneda Don Juan tanításai című könyvében szereplő sámán,
Cachora elmondja, hogy néhányan a sámánok közül megtanulták
teleportálni saját magukat.
Ezt
úgy érik el, hogy testen kívüli vagy asztrálutazásos élményük
során a tudatukban megtartják annak az új helyszínnek a képét,
stabilan megszilárdítják a tudatukban, tökéletesen
rákoncentrálnak, és akkor egyszerűen odaugranak. Így működne
ez valójában?
Igen,
néhány lény valóban így utazik. Ezt asztrálkivetítésnek
hívjuk. Elküldik a tudatukat arra a helyre, megnézik, felderítik
a környezetet (információszerzés céljából), hogy hová
tanácsos menniük. Felmérik a terület rezgését, majd
visszaküldik ezt a vibrációt a tudatos testüknek, amely
megváltoztatja a rezgését, eltűnik a jelenlegi tartózkodási
helyéről és elmegy arra a helyre, ahol a tudata tartózkodik,
vagyis a távolbalátással megszemlélt területre.
Elképzelhető,
hogy a hajóban található ülés technológiailag segít fokozni a
természetes képességünket a teleportálásra?
Igen.
Néhány földönkívüli faj rájött, hogyan lehet csalni, hogy
képesek legyenek olyan módon utazni, ahogy a felemelkedett vagy
magasabb denzitású lények teszik.
Ez
a szék fokozza a saját, veleszületett képességeiket?
Így
van. Megnöveli a tudatosságukat.
Mindezt
azért hoztam fel, mert szeretnék egy kicsit beszélni az IDŐRŐL.
Daniel közvetlenül ismer olyan embereket, akik a Phoenix III
programban vesznek részt. Egyikük egy kicsit őrültebb fickó és
Daniel szerint kitalálták, hogy az általuk létrehozott portálokat
nem csak egyszerűen űrutazásra lehet használni. Először azt
gondolták, hogy ez csak szimpla űrutazás, később viszont
felismerték, hogy különböző időpontokba tudsz visszamenni, ha
csak egyszerűen rágondolsz arra a helyre, hogy hová menni
szeretnél. Így aztán az egyik őrült hapsi úgy döntött, hogy
visszamegy a múltba és megöli az apját. Hallottál erről a
történetről?
Hallottam
erről a paradoxonról, igen. Abból, amit én láttam az
okostömbökön, az egyik ok, amiért ún. "ütközőket"
helyeznek el az idővel kapcsolatos technológiákban, az, hogy
néhány idővel folytatott kísérlet extrém módon félresikerült
és kicsúszott a kezükből. Ugyanis emberek visszamentek a múltba,
és úgy gondolták, ha megölnek valakit a múltjukból, akkor a
saját javukra meg tudják változtatni az idővonalat. Ezután ezek
az emberek visszatértek és egy alternatív idővonalon találták
magukat, amiket ők hoztak létre. Ez szakadásokhoz és repedésekhez
vezetett az idővonalakban. Visszaküldtek embereket, hogy javítsák
ki ezeket a zavarokat, és ez még több problémához és még több
szakadáshoz vezetett. Ez mindenféle szilánkosodást eredményezett
és a dolog messzemenően kicsúszott a kezükből. És ekkor kezdtek
el látogatók érkezni nagyon fejlett földönkívüli csoportoktól,
akik elmondták, hogy ezt a gyakorlatot az embereknek abba kell
hagyniuk. Azt is elmagyarázták, hogy az idő valójában sokkal
inkább egy illúzió. A dolgok manifesztálásához legfőbb
összetevőként a tudatot/tudatosságot használják. És ez
egyébként olyasvalami, amit mi a kollektív tömegtudatosságunk
révén nap mint nap teszünk; manifesztáljuk a saját valóságunkat.
A képesség, mely lehetővé teszi, hogy a tudatot használva
visszamehessünk az idővonalakba, az egyén tudatállapotán alapul.
Az, hogy pozitív vagy negatív beállítottságú volt az adott
egyén, meghatározta az idővonal pozitív vagy negatív karakterét
is. Ugyanez igaz a jövőbe utazó emberekre is. Ha egy negatív
polaritású összeesküvő csoport tagja vagy, akkor hatalmas
kataklizmákat láthatsz – az egyik jövőben, amibe elutaztak, a
Föld tengelyének forgása megváltozott, az élőlények 90%-a
elpusztult, azon az idővonalon mindenféle szörnyű dolog történt
– majd visszajöttek és beszámoltak arról, amit láttak. De több
pozitív beállítottságú ember is utazott és ők viszont egy
virágzó jövőt láttak. Ha a technológia megbízható és több
pozitív és negatív polaritású emberünk is van, akkor ez mit
mond el neked az időről?
Ház,
ez valóban egy érdekes nézőpont.
Földönkívüliek
érkeztek és elmondták, hogy fejezzük be az idővonalak
szakadásainak javítását, mert ahogy a tér, úgy az idő is
elasztikus. Olyan mintha a torziós mezőben lenne egy „időcsavarod”
és mikor ezt eltávolítod, azután az rögtön visszaugrik.
Ha az időt birizgálod, az ki fogja javítani magát, és
visszaugrik. A titkos űrprogram
tudósai csak nagy nehezen tudták ezt elfogadni. Nem hitték el,
hogy az idő csupán illúzió, hogy az idő egy olyan valami, ami
visszaugrik és kijavítja magát. Emellett az idő a tudatosság
egyik fő összetevője is – ezt nagyon nehezükre esett elfogadni.
Úgy
tűnik, ha visszamegyünk az időben a saját történelmünkben,
találkozhatunk az ún. tündérkörökkel. Ezek a körök hasonlóak
a gabonakörökhöz, amibe ha az emberek besétálnak találkozhatnak
elfekkel, gnómokkal, koboldokkal, törpékkel, tündérekkel. Az
egyik legenda szerint, ha besétálsz egy ilyen körbe, utána
ugyanott kell kisétálnod belőle, mert különben utazni fogsz az
időben. Valójában mik ezek a tündérkörök és hogyan
kapcsolódnak a beszélgetésünk témájához? Hallottál valamit
róluk?
Nem
hallottam róluk semmit, de amit leírtál, az nagyon hasonlít ahhoz
az időanomáliához, vagy más néven időbuborékhoz, amiben ezek a
szuperföderációs találkozók zajlanak. Pontosan, ahogy elmondtad,
ugyanazon az útvonalon kell elhagynod a buborékot, mint amin
beléptél.
Valóban?
A
tündérkörök valamiféle földönkívüli időbuborékok lehetnek,
amik azért lettek elhelyezve, hogy rajtuk keresztül megfigyeljenek
valamit. Ha egy ember belép, majd nem azon a ponton hagyja el a
kört, ahol belépett, akkor akár több száz évre is bennragadhat,
de ez a számára mindössze néhány percnyi időtartamnak tűnhet
csak. Kicsit hasonlít ez Rip Van Winkle történetéhez. (Rip
Van Winkle Washington Irving egyik regényének holland származású
főhőse, aki a New York állambeli Catskill Mountains területén
lévő kis faluban élt az amerikai függetlenségi háború előtt.
Egy kedves de magánakvaló ember volt, aki sokat szenvedett
házsártos felesége miatt. Egy nap azonban, mikor Van Winkle a
felesége elől az erdőbe menekült, találkozott egy emberrel, aki
régi holland ruhába volt öltözve és egy söröshordót cipelt.
Winkle segített neki cipekedni, és együtt hamarosan egy tisztásra
értek, ahol több, hasonlóan holland ruhába öltözött szakállas
emberrel találkozott, akik tekén játszottak. Rip ivott a férfiak
italából, majd elaludt.
Mikor
felébredt, a puskája ami mellette hevert, teljesen berozsdásodott,
Wolfi nevű kutyája pedig eltűnt, neki magának pedig hosszú
szakálla nőtt. Mikor visszatért a falujába, akkor már senkit sem
ismert föl. A kocsmában III. György angol király portréja helyén
George Washington képe függött. Kérdezősködésére megtudta,
hogy felesége régen meghalt, illetve azt is, hogy van egy férfi a
faluban, akit szintén Rip Van Winkle-nak hívnak - ő volt az
erdőben elalvó Rip fia.
A
történtek magyarázatát végül az egyik öreg helyi lakos adta
meg: a térséget felfedező Hendrick Hudson tengerészkapitány, és
hajójának, a Félholdnak a legénysége húsz évente visszatérnek
a halálból, hogy lássák mi történt az általuk megalapított
településsel. Valószínűleg velük találkozott Rip is. Rip tehát
így megszabadulván felesége zsarnokságától, újra henye életet
élt - a többi, feleségétől zaklatott férfi irigykedésétől
kísérve – lásd:
https://hu.wikipedia.org/wiki/A_h%C3%A9t_alv%C3%B3_legend%C3%A1ja)
AZ
IDŐ EGY ILLÚZIÓ
Nagyon
érdekes volt, amit Henry Deacon mondott nekem, hogy az idő
valójában nagyon egyenetlen, megakad, néha ugrik egyet, mi pedig
az energiatestünkkel valahogyan összetoldozzuk ezeket az időben
keletkező hibákat. Rendelkezünk egy pszichológiai lökhárítóval,
amely segít nekünk az időt folyamatosságként megtapasztalni, de
a Naprendszerünkhöz, más csillagokhoz, vagy bolygóegyüttállásokhoz
való kapcsolódásunk bizonyos fázisai okozhatnak ilyen hibákat,
de jelenleg nem vagyunk olyan szinten még, hogy ezeket észlelni
tudjuk.
Ez
bizonyos fokig igaz. Számunkra, akik beragadtunk a harmadik
dimenziós gondolkodásba és tudatosságba, az idő tökéletes
illúzió, így aztán nagyon nehéz megértenünk. De az idő
állandóan felgyorsul majd lelassul. Néhány kutatónak, mint pl
Nassim Haramein-nek, figyelemre méltó észrevételei vannak ebben a
témában.
A Gaiam TV-n elérhetőek Nassim előadásai és interjúi is.
Ezek nagyszerűek. Az elektro-plazma univerzum (vagy más néven elektromos univerzum) és torziós univerzum elméletei és modelljei azok, amikkel a titkos űrprogramban is dolgoznak. Az a fajta tudomány, amit az emberek a legmodernebbnek vélnek, egyszerűen ki lesz hajítva az ablakon. Ha ezek az információk nyilvánosságra lesznek hozva, a PhD-vel rendelkezőknek vissza kell majd ülniük az iskolapadba. Az igazi tudomány, amely jelenleg el van nyomva az emberiség elől, az eddigiekhez képest egy teljesen új matematikán alapul. A főáramlatú tudomány egy meglehetősen archaikus matematikai és fizikai modellel dolgozik. Ha egyszer megtanuljuk megérteni, hogyan is működik ez valójában, akkor meg fogjuk érteni azt is, hogy az idő miért gyorsul fel és lassul le állandóan. Ez arról szól, hogy a torziós mező hatást gyakorol a galaxisokra, a galaxisok egymásra, a Naprendszerre és az elménkre, ami meghatározza, hogy egyáltalán hogyan érzékeljük mindezt.
BIO
PORTOK AZ INFORMÁCIÓ ÁTVITELÉRE
Beszéltünk
a Montauk székről, és nemrégiben Pete Peterson néhány nagyon
érdekes információt osztott meg velem ezzel kapcsolatban. Azt
mondta, hogy a hátunkon, pontosan a lapockánknál van egy kis
gödröcske, és ezen a ponton a testünk minden idege keresztezi
egymást. Nekem ez egy istenien intelligens tervezésnek tűnik. Azt
mondta, hogy ezeket az idegpontokat "portoknak" hívják és
több különböző földönkívüli használ ilyen üléseket,
amelyeken van egy kis „dudor”, és ha beülsz a székbe, akkor az
pontosan ebbe a gödröcskébe illik...
Így
van, mi is ilyet használtunk. Ezeken keresztül rengeteg információt
tudtunk letölteni.
Azért
hoztam fel ezt, mert említetted korábban, hogy a tudósoknak vissza
kell majd ülniük az iskolapadba. Pete azt mondta, hogy pl egy
képfeldolgozó rendszert meg lehet oldani ilyen portokon keresztül,
és a katonaság több vadászrepülőjén egyszerűen nincsen már
ablak sem, mert a pilóták ilyen bio portokon keresztül egyfajta
teleszkópos képet látnak. Azt is mondta, hogy ezzel információkat
tudsz letölteni egyenesen az agyadba. Hallottál erről korábban?
Használtam
ilyen rendszereket információk letöltésére.
A
lapockádon található port segítségével?
Igen,
az ott lévő gödröcskén keresztül. A készülék letöltési
funkciója így működött, de nagyon sok idegvégződés található
az ujjaidon és a tenyereden is, amit szintén lehet erre a célra
használni. Nagyon sok neuro-interface-szel rendelkező készüléknek
van réz vagy rozsdamentes acél bevonata, amit a kéz formájára
alakítottak ki, vagy vannak kesztyűk, amin belül fém szálak
futnak és bioelektromos interface-szel kapcsolódhatnak pl
űrhajókhoz, vagy más eszközökhöz.
Te
magad, mindettől függetlenül hallottál-e a lapockádon
elhelyezkedő portokkal kapcsolatban arról, hogy ott átmennek a
testeden futó idegszálak és van-e ott valóban valamilyen
metszéspontjuk?
Ezt
nem mondták el nekünk. Amikor a MILAB programban vettünk részt,
kényelmetlen székekben ültünk, és csíptetőket illesztettek a
hátunkra. A székek dudorjain keresztül elektromosságot éreztünk,
és információletöltéseket kaptunk, ezek segítségével
tanultunk.
Na,
ez is egy példa arra, hogy olyan dolgok kerülnek elő itt, amiről
soha nem beszéltünk korábban, és eddig csak homályos részletek
voltak róla, te pedig személyesen átélted ezeket és részletesen
beszámolsz róluk.
Anno
azt is elmondták nekünk, hogy egy nap majd mindenki számára így
fog zajlani az oktatás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése