Kozmikus Közzététel – VI/6.

FÖLDÖNKÍVÜLI TECHNOLÓGIÁK HASZNOSÍTÁSA CLIFFORD STONE-NAL – A következő adások vendége ismételten Clifford Stone lesz. A mai epizódban elsőként olyan dokumentumokról fog beszélni, amelyek lezuhant műholdak és ismeretlen eredetű objektumok begyűjtéséről adnak tanubizonyságot és Cliffordnak köszönhetően jogszerűen lettek nyilvánosságra hozva. Emelett szó lesz egy olyan Vietnámban történt incidensről, amely a földönkívüliek technológiai fejlettségét demonstrálta a rájuk törő amerikai katonák előtt.

Wilcock: A mai epizódban újra Clifford Stone őrmestert vetjük vizsgálat alá. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen 2001 májusában a Disclosure Project keretében találkozhattam vele, amikor is ufo maradványok összegyűjtésével foglalkozó csapatának tagjaként először állt nyilvánosság elé. Olyasvalakiként lépett elő, aki hajlandó volt bemocskolni a kezét, abban az értelemben, hogy a FOIA (Freedom of Information Act) vagyis az információs szabadságról szóló törvény alapján hozott nyilvánosságra olyan dokumentumokat, amelyek addig még soha sem láttak napvilágot. Meg fogunk mutatni néhány részletet a vele készült interjúból és aztán beszélgetünk majd az elhangzottakról. Első körben két olyan titkosított programról fog majd beszámolni nekünk, amelyekben az ufo roncsok összegyűjtése során ő is érintett volt, továbbá említést tesz e dokumentumok nyilvánosságra hozataláról.

HITELESÍTÉS

Clifford Stone: Fel kellett kutatnom a dokumentációt, hogy valamiképpen hitelesíteni tudjam magamat a családom előtt. Ezek a dokumentumok ott voltak. A feleségem többet tudott erről, mint a gyerekeim. De, tudod, a gyerekeim kritizáltak, mert nem vettem részt a játékokban, nem voltam ott a közösségi eseményeiken, meg ilyesmi.

És látod, tisztviselő voltam. Nem kellett volna ezt csinálnom, nem kellett volna mindig kimennem a terepre. Ők nem tudták, hogy mi zajlott ott. A feleségem tudta, mert ahogy korábban is mondtam, ő a kezdetektől fogva ott volt. Eredetileg folytatni akartam és hitelesíteni akartam magamat a családom előtt. De ahogy közeledett a szolgálatom vége, szörnyű dolgokat láttam megtörténni olyanokkal, akik ufo-események szemtanúi voltak. Láttam azokat, akiket nevetségessé tettek. Láttam azokat az embereket, akik elveszítették a családjukat, csak azért, mert szemtanúi voltak nagyon furcsa eseményeknek. Ismerek olyanokat, akik öngyilkosok lettek. Ismerek olyan embereket, akik elveszítették a munkájukat. Ismerek olyanokat, akik remetékké váltak, mert a közösség, amelyben éltek, kivetette őket magából, mivel nagyon furcsa élményekben volt részük és elkövették azt a nagy hibát, hogy beszéltek ezekről az élményeikről.

Legalább 1973 óta zajlik ez. Én csak úgy hívom „Nevetségessé tevő Hadművelet", merthogy ez valójában egy irányított törekvés a kormányunk és a világ kormányainak részéről arra, hogy nevetségessé tegyenek BÁRKIT, aki előáll és bevallja, hogy BÁRMI köze van az ufo-khoz. A hadseregben sem igazán bátorítanak erre. Hogyha történik egy ilyen esemény, vagy ha pl repülőgép pilóta vagy, azt mondják: „NE BESZÉLJ RÓLA! Tönkreteszed vele a karriered. Végső soron elpusztítja az életedet.”

A helyzet az volt, hogy megpróbáltam hozzájutni némi megerősítéshez arról, hogy ezek az incidensek valóban megtörténtek, és hogy ezek az események valóban bekövetkeztek az életemben. Ha hivatalosan meg tudom erősíteni ezt ezekből a feljegyzésekből, akkor az nagyban segítségére lehetne az embereknek.

Azt hiszem a legelképesztőbb dokumentumok, amelyeket összeszedtem és napvilágra hoztam, az a MoonDust és a Blue Fly műveletek megerősítése volt, mivel ezek ismeretlen eredetű objektumokra vonatkoztak. A MoonDust a teljes hasznosítási program volt, amely összesen két tételre vonatkozott. Az egyik a nem-amerikai eredetű objektumok voltak, amelyek túlélték a Föld légkörébe való újra belépést. Ezeknek persze hírszerzési értéke volt a hírszerző közösség számára, hiszen a lezuhant jármű alapján meg tudták állapítani az USA kormány szemszögéből potenciálisan ellenségesnek számító ország technológiai fejlettségének szintjét.

http://rejtelyekszigete.com/titokzatos-wright-patterson-tamaszpont-es-holdpor-projekt/

A másik pedig az ismeretlen eredetű objektumok voltak. Az ismeretlen eredetű objektumoknál lépnek be képbe az ufo-k.

Ezek a dokumentumok kikerültek és kiderült belőlük, hogy hol szedtük össze a különböző ismeretlen eredetű objektumokat, visszahoztuk az Államokba, és megvizsgáltuk őket. Ami azt illeti, az NSA-nek még egy laboratóriuma is volt, amiben megvizsgálták ezeket a maradványokat. Volt egy nagy vita a hírszerző közösség és a NASA között, mert a NASA úgy érezte, hogy a teljes ellenőrzéssel neki kellene rendelkeznie. A CIA viszont elég világossá tette, hogy ugyan a NASA néha kéz a kézben dolgozik a CIA-val, attól még a NASA elsősorban tudományos intézmény. A hírszerzési jellegű titkos műveletek a hírszerző közösséghez tartoznak. 

Szóval eleinte ezek az objektumok a hírszerzéshez kerültek. Ha a NASA hozzájutott egy ismeretlen eredetű objektumhoz, akkor azt kérdés nélkül a hírszerző közösség valamelyik ügynökségéhez továbbította. Aztán miután a hírszerző közösség megnézett rajta mindent, amit csak tudott, visszaküldték a NASA-nak, a NASA pedig visszaküldte annak az adott országnak a fellövésért felelős hatóságához, amelyik az objektumot fellőtte.

De megint csak, ha egy objektum eredete ismeretlen volt, és kiderült róla, hogy nem erről a bolygóról származik, akkor a NASA nem kapott vissza belőle semmit. De a NASA rendelkezett ismeretlen eredetű maradványokkal a saját fraktológiai laborjában.

1985 – a MoonDust és Blue Fly programok – a Blue Fly körébe tartoztak a helyszínekre ténylegesen kivonuló csapatok, akik azért mentek ki, hogy elvégezzék a maradványok eltávolítását és akkor is ott voltak, amikor egy fedősztorira volt szükség, vagy a maradványokat biztonságos helyre kellett szállítani és eljuttatni azt az Egyesült Államok létesítményeibe.

Úgyhogy összeállítottam egy 178 oldalas jelentést és azt a címet adtam neki, hogy "Blue Fly Művelet Kutatás Projekt - Jelentés a Kongresszusnak".

 

Elküldtem ezt a Kongresszus, a Szenátus és a Fehér Ház 27 különböző tagjának. Az itteni szenátorunk eljuttatta ezt számos más szenátornak is, akik érintettek voltak a Katonai Bizottságban, amely meghallgatásokat tartott – emlékszem, ez 1994-ben volt. Ez volt az a pont, amikor képbe került a nagy kérdés, hogy mi is történt valójában Roswell-nél.

Néhány ember, zárt ajtók mögött – mivelhogy az ufo-k témájába nem jó dolog belekavarni, ha választott tisztviselő vagy – megkérdezett néhány embert erről, és azt mondták: „Wow, várj egy percet.. Az áll ebben a dokumentumban, hogy összeszedtek ott roncsokat. Tudnunk kell, hogy mi folyik itt valójában."

Tényként tudom mondani, hogy egy olyan jelentés, amelyet 1994-ben én készítettem, vezetett el végül ahhoz, hogy felfedték a Nemzeti Felderítő Hivatal (NRO- National Recconaissance Organization) működését. Az ok, amiért meg kellett ezt tenniük, nagyon egyszerű volt. Azt akarták, hogy a Kongresszus megértse: "Szigorúan titkosított felderítő tevékenységet folytatunk, amelyben magasan fejlett és szigorúan titkos emberes és ember nélküli műholdak érintettek." Nem kellene emberes műholdaknak léteznie, de mégis léteznek. És mivelhogy így áll a helyzet, ha ezek visszazuhannak a Földre, nagyon fontos, hogy megszerezzük őket, még mielőtt az Egyesült Államok bármely potenciális, vagy jövőbeni potenciális ellensége hozzájutna. Vissza kell szereznünk, és vissza kell hoznunk ezeket az Államokba vagy el kell juttatnunk biztonságos területre.

Szóval egy nagyon alacsony szinten bár, de végül mégiscsak elkezdtek beszélni ezekről a „kellemes” tevékenységekről, így legalább megtörtént az a felfedés, aminek meg kell történnie. Ezután, persze, az olyan kisördögök, mint én bementünk és elkezdtünk kérdezősködni: "Mi mást tudtok még elmondani az NRO-val kapcsolatban?"

* * * * * *

Wilcock: Rendben. Amit most hallottunk, az az ufológia sokkal földhözragadtabb része, legalábbis ahhoz képest, amikről korábban beszéltünk. Ugyanakkor ez is fontos részét képezi mindennek, hogy lássuk, mi az, amit az ufo felfedés érdekében tesznek. Az előbbi filmbejátszásban Stone több különböző program összességeként írta le a MoonDust-ot, amely lényegében az Egyesült Államokra fenyegetést jelentő objektumok felkutatásával foglalkozik. Blue Fly-nak nevezték azokat a csapatokat, akik ténylegesen kivonultak a helyszínekre. Milyen gyakorisággal fordulnak elő ilyen esetek? Hány roncsot szednek össze mondjuk egy adott évben?

Corey: Mostanában nem láttam erre vonatkozó információt, úgyhogy a jelenlegi adatot nem ismerem, de 1986 előtt, mondhatni félig-rendszeres jelleggel fordultak elő ilyen esetek. Nem tudom... talán 4-12 alkalommal egy évben.

Gondolod, hogy sok olyan Stone-hoz hasonló fickó lehet, akik ilyesmikben vettek részt? Akiket ténylegesen kivezényeltek ilyen esetekkor?

Igen. Általában megpróbálták ugyanazokat a csoportokat kiküldeni. Küldtek más katonai egységeket is, hogy biztosítsák a helyszínt, de ezek az egységek általában azt a feladatot kapták, hogy távolabb jelöljék ki a területhatárt, így aztán nem láthatták, hogy mit is biztosítanak valójában. És ezt követően beküldték az egyik olyan csapatot, ami az ilyen esetek specialistája volt.

Tudjuk, hogy Stone-nak az volt a munkája, hogy a balesetben életben maradt lényekkel intuitív módon kommunikáljon. A korábbi bejátszásokból kiderült, hogy őt nagyon felháborította ez a dolog. Megszokott dolog a légterünkben ügyködő földönkívüliek részéről, hogy ilyesfajta telepatikus képességekkel rendelkeznek?

Igen, ez elég általánosnak mondható és sokkal könnyebb így kommunikálni, mint verbálisan. Ha van egy faj, amely egy másik csillagrendszerből jön ide, akkor először tanulmányozniuk kell minket és meg kell ismerniük a nyelvünk apró nüanszait ahhoz, hogy valóban kommunikálni tudjanak velünk. Viszont a telepatikus kommunikációt nagyon nehéz félreérteni.

Beszélt arról az elképesztő mennyiségű erőfeszítésről, amit a kormányok annak érdekében fejtettek ki, hogy nevetségessé tegyenek bárkit, aki bármilyen szinten ufo-król beszél. Tudomásod szerint ezt a programot az ufo jelenségek kezdeti időszakától kezdve tervezik?

Igen. Dokumentáció van erről, ami visszamegy egészen addig az időig, amikor a kormány elkezdte vizsgálni az ufo-kat. Teljesen világos, hogy már kezdettől fogva nevetségessé akartak tenni mindenkit, mindegy, hogy milyen profi volt az illető, aki olyasmiről tett jelentést, hogy ufo-kat, vagy a bennük utazó lényeket látott.

Szerinted hogyan lehet ezt sikeresen kivitelezni, annak tekintetében, hogy milyen hihetetlen mértékű az érdeklődés a más világokból idelátogató lények iránt?

Nos, az 1950-es években, ha megnézed a korabeli híradásokat, a kontaktákkal és szemtanúkkal készült interjúkat, láthatod, hogy úgy alakították a dolgokat, hogy ezek az emberek nevetségesnek tűnjenek. Szóval a főáramlatú média olyan nagyon nem érdeklődött eziránt. Így aztán, amikor ez a téma előkerül, az emberek meghallgatják, aztán folytatják tovább a napi tevékenységeiket, és mivel a média sem teszi, ezért ők sem veszik komolyan.

Azt gondolom, hogy ez sokat változott azóta, mivel a média egyre inkább decentralizálódik. Bizonyos, hogy a médiának véleményformáló szerepe van és az emberek nagyon félnek attól, hogy nevetségessé váljanak. Gondolod, hogy a nevetségessé válástól való félelem elég hatékony volt ahhoz, hogy megakadályozzon sok embert abban, hogy előálljanak a tapasztalataikkal?

Ezeknek az embereknek volt veszíteni valójuk. Stone is említette a pilótákat, olyan embereket, akik különböző szakterületeken dolgoztak, ahol sok idejükbe és erőfeszítésükbe került a tanulás, a megfelelő képesítések megszerzése... Szóval volt veszíteni valójuk, így aztán az ilyesmiket csendben megbeszélték egymás között, de nyíltan soha nem beszéltek róla.

Szerinted az USA kormány mindig fenyegetésként tekintett az ufo-kra? Vagy pedig tisztában voltak azzal, hogy néhány dolog ezzel kapcsolatban teljesen jóindulatú, de inkább azt választották, hogy katonai-jellegű reakcióval viszonyulnak ehhez?

Akár pozitív, akár negatív szándékú csoport látogatott meg bennünket, nem számított nekik. Ugyanis mindkét eset fenyegetést jelentett a status quo-ra, vagyis a Föld feletti uralmukra. Úgyhogy nem számított, hogy ezek a lények milyen polaritásúak, arra programoztak minket, hogy egy bizonyos módon gondolkodjunk erről. Ez a paradigma meg fog változni, és az irányítás ki fog csúszni a kezükből.

Nem érzed úgy, hogy létezik itt egy generációs szakadék azok között, akik a média nevetségessé tevő időszakában nőttek fel és még mindig attól félnek, hogy kiközösíti őket a csoport, míg a fiatalabbak már nem látják ezt és ennélfogva sokkal nyitottabbak?

Nos, a fiatalabbak a legtöbb idejüket a közösségi médiával töltik, ahol nem a főáramlatú médiában a kormány által jóváhagyott hírekkel találkoznak. Így aztán az információk sokkal szélesebb spektrumával találkozhatnak... és látható, hogy a fiatalabbak tudatossága növekszik.

Nem tudom, te hogy vagy vele Dallasban, de én ha felhoztam ezt a témát, még soha sem találkoztam olyan emberrel, akit ne érdekeltek volna az ufo-k. Soha. Bármelyik tetszőlegesen kiválasztott személy esetében ez volt a helyzet. Tapasztaltál olyat, hogy az embereknek problémájuk volt ezzel? Számomra nagyon ritkának tűnik az ilyen.

Igen, ez az adott helytől is függ. De pl Dallasban, ha ufo-król és földönkívüliekről beszélsz, az emberek ki fognak nevetni, és furcsán néznek rád és látszik az arcukon, hogy készen állnak rá, hogy berekesszék a beszélgetést és már inkább otthagynának.

Amikor ezek a programok végül összeomlanak, mit gondolsz, mi fog történni ezekkel az emberekkel?

Először is, valószínűleg elutasítják, aztán – a gyász szakaszaihoz hasonlóan - lassan elfogadják majd. Meg kell változtatniuk a paradigmájukat, minden addigi hitrendszerüket fel kell adják és össze kell vetniük azt az új információkkal. És ez senki számára sem kellemes.

Rendben. Most egy olyan interjúrészlethez érkeztünk, ahol Stone egy nagyon-nagyon fondorlatos eseményről fog beszélni, ami a vietnámi háború idején történt meg vele. Ez egy nagyon fura és nagy érdekes esemény volt. Erről fogunk utána beszélgetni.

FÖLDÖNKÍVÜLI ALAGUTAK VIETNÁMBAN

Clifford Stone: Kirendeltek Vietnámba és végül Tay Ninh-ben kötöttem ki. Amikor odamentem megint visszatértem a nukleáris, biológiai és vegyi munkakörömhöz, vagyis a csupa-csupa jó dolgokhoz.

Hírhedt voltam arról, hogy sokszor kimentem a területhatáron kívülre. Nem szabadott ilyesmit tenned, de én kimentem és egy este, amikor arrafelé jártam, ott állt egy helikopter. A fickó, akit mindig ezredesnek hívok, ott volt és azt mondta: "Miért késett? Magára várunk!" Én meg azt mondtam neki: "Késni? Honnan a fenéből tudták, hogy egyáltalán kijövök ide? Hiszen még én sem tudtam."Mindegy. Felszálltunk a helikopterre és elrepültünk a Nui Ba Den-hegy irányába. Megtettük az út kb 2/3-át felfelé. Na most, a probléma a régi bölcs mondás szerint az volt, hogy miénk volt a Nui Ba Den-hegy teteje, ott volt a bázisunk. Viszont a közepe az Északi Vietnámi Hadseregé és a Vietkongé volt és tudtuk, hogy alagútjaik és mindenféle más dolog van ott. Szóval, amikor landoltunk, katonai személyzet volt már ott és egy alagútnál gyülekeztek.

Elmondták nekünk, hogy az ellenség éppen... nos, azt is el tudom mondani, hogy pontosan micsodán – bubópestisen dolgozik. Egy biológiai fegyver-szerűségen dolgoztak, bubópestisen, amit az USA erői ellen akartak bevetni. Úgyhogy be kellett mennünk elpusztítani a létesítményt.

Szóval ott volt ez az alagút. Senki sem kérdezett semmit. Senki sem kérdezett rá arra, hogy a bejárata V-alakú volt. Nem olyan volt, mint egy szaggatott lyuk a hegy falán, hanem V-alakja volt. A tetején ott voltak a sziklák, meg minden, az alján lévő talaj viszont teljesen sima volt. És megint csak elmondom, senki sem kérdezett semmit. Nem tudom, hogy vajon gondoltunk e magunkban arra, hogy "Nos, talán a Vietkong csinálhatott vele valamit". Egyszerűen nem jutott eszünkbe. Senki sem kérdezett rá erre.

Elkezdtünk befelé menni az alagútba. Több száz métert megtettünk, és volt rádiókapcsolatunk, úgyhogy tudtunk kommunikálni a kint lévő embereinkkel. Aztán eljutottunk egy pontig, ami olyan volt, mintha húztál volna egy vonalat a homokba, abban az értelemben, hogy ezen az oldalon még tudtál beszélni és tisztán hallottad a rádiót, aztán tettél egy lépést és ott már nem hallottál semmit. Úgyhogy otthagytuk a rádiót és beüzemeltünk egy 312-es hordozható telefont, és hátrahagytuk a rádiótelefon kezelőjét, hogy kommunikálni tudjon a kintiekkel.

Mentünk tovább egyre beljebb a barlangba. Nem tudom, hány száz métert tettünk meg a barlang belsejében, de egy ponton nem tudtunk beszélni a 312-es telefonnal sem. Egyszerűen nem működött. Semmi baj nem volt az elemekkel, vagy bármi ilyesmivel, de egyetlen beszélgetést sem tudtunk lefolytatni vele.

Mentünk tovább. Még beljebb értünk a barlangban. Ahogy közeledtünk, láttuk, hogy odabent egyre világosabb lesz, és nem tudtuk meghatározni a fény forrását. Beléptünk egy nagy, nyitott területre a barlang belsejében. Megálltunk, beljebb mentünk és úgy nézett ki, hogy ez egy hatalmas laboratórium.

A másik oldalán, ott volt egy hatalmas... én csak ablaknak hívom. És ezen az ablakon keresztül megláttuk a csapatunk kint lévő tagjait, és onnan úgy tűnt, mintha csak egyszerűen a levegőben sétálgatnánk, mert nem látszott alattuk a talaj. Tökéletesen látszódott az éjszakai égbolt, azzal nem volt probléma. És akkor elcsodálkoztál, hogy akkor oké, mi folyik itt. Hát, nehéz megmagyarázni, de nem a körvonalaikat láttad az embereknek, hanem ténylegesen láttad őket. Sötét volt odakint, de te mégis láttad őket.

Miután ugyebár nem tudtuk felhívni őket, volt egy emberünk, ő lett a futár. Neki kellett visszamennie a rádiótelefon kezelőjéhez. Úgyhogy volt egy kis késés, mire visszaért oda és elmondta neki, hogy "Hé, mondd meg az embereinknek, hogy csinálják ezt meg azt." De mi láttuk őket, és azt kérdeztük: "Ezek az emberek tényleg odakint vannak?" És megkértük őket, hogy csináljanak bizonyos dolgokat, hogy megmondhassuk, tényleg ők azok.

Megkérdeztük őket: "Láttok-e valami olyasmit, ami eltér a szokásostól?" Ők meg azt válaszolták: "Nem, de mindenki az ég felé néz." Mi meg mondtuk nekik, hogy: "ne, ne, ne az ég felé nézzetek. Nézzetek a talajra, a lábatok alá. Ott láttok-e valami szokatlant?"

Senki sem látott semmi különöset. És persze mi pedig láttuk őket, amint elkezdik nézni a talajt. Mondtuk nekik, hogy csináljanak bizonyos dolgokat, hogy meg tudjuk mondani, hogy ez tényleg a mi csapatunk. Úgyhogy néztük őket és tudtuk, hogy ez az egész valós időben történik. Ez nem egy képernyő, nem csak egy kép, amin összegyűltek a katonák, hanem számunkra szokatlan volt, mert ezt a technológiát nem ismertük. Számunkra ez a barlang belsejében volt. Tanúi voltunk az egésznek. A kintieknek viszont nem tűnt fel semmi szokatlan. Azt mondtuk nekik, hogy "fogjátok az árokásáshoz használatos eszközeiteket és ássatok le párat a földbe. Aztán nézzük meg mi történik."

Láttuk a barlang belsejéből, hogy fogják az ásókat és elkezdenek ásni, de olyan volt, mintha a puszta levegőbe szúrták volna le az ásóikat. És ahogy megemelték a lapátot, láttuk, hogy van benne föld, de aztán amikor újra belemélyesztették a talajba, újra eltűnt a semmiben.

Azt hiszem mondhatom, hogy elég izgalmasnak találtam az egészet. De ugyanakkor... nem tudtuk megmagyarázni, hogy miért történik ez. Megpróbáltunk elfogadható magyarázatot találni rá. Talán kamerák vannak odakint? Nem úgy nézett ki, mint egy képernyő. Olyan volt, mint egy ablak, és az egész oldalt befedte. Egyáltalán nem olyan volt, mint egy képernyő, vagy egy kivetítő, vagy a ma használatos lapos tv-k. Egyáltalán nem hasonlított ezekre.

Aztán egyszer csak hirtelen megláttunk – újfent – egy tipikus Szürkét. Valaki megkért rá, hogy próbáljam meg leírni őket, mert nem igazán tudom elmondani, mert csak a "tipikus" Szürkéknek hívottakat ismerem, nagy fej, kicsi, vézna test és hatalmas szemek. Nem szóltak egy szót sem.

Eljöttek a laboratóriumban és az emberek elkezdtek lövöldözni rájuk. Én megpróbáltam mondani nekik, hogy "tüzet szüntess, tüzet szüntess." Mert akkorra én már tudtam, hogy nem vagyunk ott egyedül.

És amikor azt mondtam nekik, hogy szüntessék be a tüzelést, nem tették meg. Úgyhogy előrementem és megkértem őket újból, vagy igazából még mindig kértem őket, és akkor hirtelen egyszer csak minden elfehéredett, mintha valami ragyogás lett volna.

Olyan volt, mintha egy pohár tej kellős közepébe kerültél volna. Egyáltalán nem volt folyékony, vagy ilyesmi. Rendesen tudtál lélegezni, meg minden, de egész közel az arcod elé tarthattad a kezed, és mégsem láttál semmit, mert egyfajta fluoreszkáló fehérség vett körül mindenkit.

Még mindig hallottam a lövöldözést körülöttem és akkor hirtelen kaptam valamit... A szemem nagyon elkezdett fájni. És emlékszem, hogy próbáltam odakapni a szememhez és lerogytam. Emlékszem, hogy kínzó fájdalom volt. És amikor lerogytam, az volt az utolsó dolog, amire emlékszem.

Emlékszem, hogy meghallottam egy hangot, amint azt mondja, hogy hagyniuk kell, hogy az embereink kezelésbe vegyenek engem és aztán egy másik hang azt mondja: "Nem, ők nem tudják ezt megjavítani. Nekünk kell foglalkoznunk ezzel az emberrel, vagy el fogja veszíteni a bal szemét."

Később a barlangon kívül ébredtem fel. Felpillantottam a kapitányra, vagy arra a fickóra, akit mindig ezredesnek hívok és azt mondtam: "Hogyan jutottam ki ide? Hogy kerültem ki onnan?" Ő pedig azt mondta: "Nos, nem tudjuk. Az egyik pillanatban még nem volt itt, aztán hirtelen itt volt." Aztán még azt is megkérdezte: "Mi történt a szemével? Azt mondtam: "Nem tudom." Az orvos azt mondta, hogy dolgozott rajta, de a mi embereink voltak azok, akik egy tapaszt ragasztottak rá. Utána egy héten keresztül azt viseltem.

A hivatalos történet az volt, hogy egy bogár belespriccelt valamit a szemembe, az eltalálta a szaruhártyámat és végigvágta az egészet. Elmondom neked itt rögtön, hogy nem ismerek olyan bogarat, ami ilyesmire lenne képes, még a trópusokon sem. Beszéltem és megkérdeztem másokat is, hogy "Miféle bogár képes ilyesmire?" És szakértők mondták azt nekem, hogy egyetlen bogár sem képes erre. De nincs problémám vele. Olvasószemüveget kell hordanom, de nincs probléma a látásommal.

* * * * * *

Wilcock: Rendben. Stone esetében úgy tűnik, hogy itt van egy fickó, aki egész életében kapcsolatban áll földönkívüliekkel. Gondolod, hogy vannak bizonyos emberek, akikkel valamiféle nagyobb okból kifolyólag egész életük során ilyen furcsa események történnek?

Abszolút. A katonai hírszerzés tudja, hogy kik azok, akiknek ilyen tapasztalataik vannak. És megfigyelik őket.

Honnan tudják ezt?

Onnan, hogy nyomon követik az összes különböző űrhajót, ami errefelé repked. Ha egy hajó ellátogat egy bizonyos területre, odamennek és általában újra elrabolják az ilyen embereket, hogy rájöjjenek arra, mi történt vele és az így szerzett adatokat összegyűjtik. Úgyhogy igen, nagyon sok embernek vannak ilyen tapasztalatai. Sokan közülük nem emlékeznek erre, de figyelik őket.

Szerinted mit csinálhatott ez a Szürke csoport ott Vietnámban, abban a furcsa barlangban lévő hatalmas laboratóriumban?

Nyilvánvaló, hogy vagy a helyszínnel kapcsolatos vizsgálatokat végeztek, vagy valamiféle tudományos dolgot műveltek, amit titokban akartak tartani. Ennek tökéletes módja az, ha az egészet elrejted egy barlangban. Viszont ez egy háborús zóna kellős közepén volt. Jó lenne megtudni, hogy milyen típusú laboratórium volt, és mi zajlott azon a területen ahhoz, hogy meghatározhassuk, pontosan mit csinált ez a földönkívüli csoport abban a laboratóriumban.

Lehetségesnek tartod, hogy érdekelte őket a háborúskodás, és valamilyen specifikus célzattal meg akarták figyelni a háborúkat?

Biztosan. Csomó különböző földönkívüli van, aki megfigyeli a háborúinkat. De sokszor van, hogy vannak embereik, olyan emberek, akiket elraboltak, vagy kapcsolatba léptek velük és ezért ügyelnek ezeknek az embereknek a biztonságára. Követik és megfigyelik őket a konfliktusok során.

Megszokott dolog, hogy földönkívülieknek olyan bázisaik vannak, amik egyszerűen csak szokatlanul tökéletesnek tűnő bejárattal rendelkeznek és amibe egyszerűen csak úgy besétálhatsz?

A legvalószínűbb, hogy a barlang bejáratánál volt egy hologramjuk, vagy valami olyasmi, ami elrejtette azt. Nagyon rendkívüli lenne a részükről, ha csak egyszerűen egy nagy, nyitott, furcsa alakú bejáratuk lenne, ami könnyedén felkelti a figyelmet. Kivéve hacsak nem valamiféle csapdát akartak állítani.

Lehetséges az is, hogy tudták, hogy Stone is ott lesz és talán azért kapcsolták ki a hologramot, hogy ő bemehessen.

Lehetséges, igen.

Milyenfajta technológia teszi lehetővé számukra, hogy keresztüllássanak a talajon, mintha az ott sem lenne, mintha csak üveglap lenne?

Különböző képalkotó technológiával rendelkeznek. Több mint valószínű, hogy ha akarnák, akkor azon az ablakon keresztül még a saját bolygójukat is láthatnák. Számunkra viszont mindez varázslatnak tűnik.

Úgy tűnik, hogy a talaj valamiféle kontroll alatt állhatott, mert Stone azt mondja, hogy amikor ásták ki, akkor a föld látható volt. Amikor arrébb dobták a lapáttal, látható volt, de amikor újra leért a talajra, akkor megint láthatatlanná vált. Csinálhatnak valamit magával az anyaggal, hogy amint földet ér, láthatatlanná válik?

Nem az anyagra vannak hatással. A technológia olyan, mint egy szűrő. Megszűri a beérkező információkat a talaj anyagáról.

Amikor Stone azt mondja, hogy meglátta ezt a hatalmas laboratóriumot, nem bocsátkozott részletekbe, hogy pontosan hogyan is nézett ki. De ha ez a labor Szürke földönkívülieké volt, akkor láthatott-e olyasmit, ami nagyban különbözik a normál földi laboratóriumoktól?

Azon nyomban tudni fogod, hogy ez nem egy emberek által üzemeltetett földi laboratórium. Továbbá emlékezzünk rá, hogy amikor leértek egy bizonyos távolságra a barlang belsejében, valamiféle tompító mezőbe ütköztek, ahol a rádiójuk és a hordozható telefonjuk a kábelkapcsolat ellenére sem működött.

Ez talán valamilyen elektromágneses zavaró hatás miatt lehetett?

Igen. Annyit hallottam, hogy ezt "tompító mezőnek" hívták, ami megakadályozta bármilyen típusú rádió- és ehhez hasonló hullámok áthatolását.

Mit gondolsz, mit történt akkor, amikor őt és társait körbevette ez a pillecukor-szerű fluoreszkáló energia, amin nem láttak keresztül még 30 cm-t sem? Szerinted mi lehetett ez?

Ez egy védelmi technológia volt. Hallottam olyan hasonló dolgokról, ahol emberek felmentek egy űrhajóra, vagy olyan helyre, ahová nem szabadott volna és ekkor egy nagy fényvillanás történt, ami valójában tovább tartott, mint egy villanás. Egyszerűen felvillant és ott maradt. Az elmondása alapján úgy tűnik, hogy kiteleportálták a barlangból.

Van olyasvalami, amire a Szürkék a tudatukkal képesek vagy valamiféle technológia szükségeltetik ehhez?

Olvastam jelentéseket, amik arról szóltak, hogy meg tudják védeni magukat fegyverek nélkül is. Szóval ez olyasmi technológia lehetett, amit beléjük implantáltak, vagy pedig a tudatukat használták ehhez.

Úgy látszik, hogy van valamiféle jóindulat ezekben a lényekben, hiszen aggódtak Clifford szeme világáért. Milyen technológiát használhattak, amivel képesek voltak meggyógyítani a szemét? Úgy tűnt, hogy eltalálhatta egy töltény, vagy valami hasonló. Nem vagyunk benne biztosak.

Igen. Az okostömbökön azt olvastam, hogy az emberi testet nagyon könnyű manipulálni és megjavítani. Szóval kellett, hogy legyen valamilyen szövetregenerációra, idegregenerációra alkalmas technológiájuk.

És az a nevetséges történet, hogy egy bogár találta el a szemét... Megszokott dolog a katonaság részéről, hogy ilyesmi magyarázatokkal állnak elő ilyen esetekben?

Oh, igen. Ha kificamodik a bokájuk, vagy bármilyen más sérülésük akad, mindenféle magyarázattal, "hivatalos magyarázattal" fognak előállni.

Beszéltünk arról korábban, hogy a Stone-hoz hasonló fickóknak egész életük során ilyen tapasztalásokban van részük és megfigyelik őket. Ezek alapján a földönkívülieknek megvan-e az a képességük, hogy hatással legyenek arra, hogy ki legyen képes megtalálni egy ilyen létesítményt? Más szóval, Stone-nak megengedték, hogy lássa ezt, merthogy ő lenne az a bizonyos személy? Vagy van olyan eset is, amikor teljesen átlagos emberek véletlenszerűen találnak rá és belebotlanak ilyen létesítménybe?

Azt hiszem, nagyon ritka az, hogy valaki belebotoljon ilyesmibe. Amikor megérkeztek a helyszínre, addigra ezt a barlangot már megtalálták. Vagyis olyan szituációra érkeztek meg, hogy találtak valamit és őt csak ezután küldték fel oda. És ahogy korábban is mondtam, a legvalószínűbb, hogy mielőtt megtalálták a barlangot, valami eltakarhatta a bejáratát... és talán ez a technológia omlott össze, vagy pedig szándékosan kapcsolták le.

Gondolod, hogy amikor megmutatták magukat a Szürkék, már tudták, hogy a katonák ott vannak?

Igen. Valószínűleg azért jöttek, mert valamilyen riasztás beindult.

A Szürkék elég magabiztosak voltak ahhoz, hogy meg tudják akadályozni a gépfegyveres tüzérséget, és csak egyszerűen besétáltak a teljesen felfegyverzett emberek közé, akik eléggé sokkot kaptak attól, amit láttak?

Igen. Képesek átsétálni a puskatűzön, miközben az emberek tüzelnek rájuk.

Tehát lényegében semmilyen veszélyt nem jelent rájuk nézve.

Nem jelent fenyegetést rájuk, ha megvan a megfelelő technológiájuk. Bőven voltak olyan esetek is, amikor a katonaság lelőtt földönkívülieket, köztük Szürkéket is.

Szóval valamiféle technológiát használhattak ehhez?

Több mint valószínű, hogy ez vagy egy technológia, vagy a tudatukat használják ehhez, esetleg a kettő kombinációját.

Eszembe jut erről egy olyan fickó, akit ismertem és aki kapcsolatban állt a Cabal legfontosabb 90 embere közül az egyikkel. Elmondta nekem, hogy tájékoztatást kapott egy megtalált földönkívüli technológiáról. Azt hiszem a Potomac folyónál találhatták, Washington DC közelében. Ez egy fémből készült, tojás alakú tárgy volt, amire a homok mélyén találtak rá. Hosszú ideig nem tudták kinyitni és nagyon egzotikusnak látszott. Végül rájöttek, hogy ha megfújnak egy kutyasípot, akkor annak a hangjára kinyílik. Felpisszent és kipattant, kinyílt az egész szerkezet. A belsejében egész sorozatnyi Polaroid-szerű fényképet találtak a folyó körül történt főbb eseményekről, köztük egy katonai blokádról, amikor is láncokat feszítettek ki, hogy megakadályozzák a hajók továbbhaladását. Szóval ez a szerkezet olyan volt, mintha egy drón lett volna, és ez megint csak azt sugallja, hogy bizonyos földönkívüliek előszeretettel figyelemmel követik a háborúinkat, a történelmünket és figyelik, hogy mi és hol történik.

Igen és vannak olyan kis méretű drónjaik, amik mennek körbe-körbe és figyelik az embereket különböző helyzetekben. Ezeket nem látod szabad szemmel, pont mint az "Elpusztíthatatlanok" című filmben. Nem-földi eredetű csoportok ilyesfajta technológiát használnak.