Kozmikus Közzététel – VI/15.

INTERJÚ EGY BENNFENTESSEL – A mai epizód többszörösen is különlegesnek ígérkezik, hiszen rendhagyó módon Corey Goode ezúttal nem szerepel az adásban. A műsor vendége ugyanis – most először, de feltehetőleg nem utoljára - Pete Peterson, akiről a korábbiakban már sok szó esett, és aki az évek során a háttérben David Wilcock egyik legfontosabb bennfentes informátora lett. Peterson egy 2009-ben készített Project Camelot-interjút kivéve szinte egyáltalán nem vállalt nyilvános megjelenést, de folyamatosan információkkal látta el David-et, akivel időközben jó barátságba került. A kormányzati projektekben és titkos űrprogramokban töltött évei, rendkívüli tapasztalatai, műszaki területen megszerzett tudása okán Wilcock legújabb könyvében Peterson-t a "fekete projektek Tesla-jaként" jellemezte. Röviden így írt róla:

"(Peterson-t) kisfiúként a kormány toborozta, miután kifejlesztett egy nagyon hatékony rakétarendszert. Ezt követően a titkosítás világának legkiválóbb tudósai tanították, több PhD-re elegendő jártassággal rendelkezik számos különböző technológiai területen. Az egyik legkiválóbb tudós és problémamegoldó lett a titkos programokban, és széles körben az a hír járja róla, hogy ő a legértékesebb és legtermékenyebb feltaláló. Ennek eredményeként kapta Ronald Reagen-től a becenevét: "Mr. Megcsinálja". Sajnálatos módon, csaknem az összes világmegváltó találmánya mind a mai napig titkosítás alatt áll. Pete közvetlenül együttműködött a neokonzervatív körök csúcsvezetőivel, Dick Cheney-vel és Donald Rumsfeld-del. Később aztán a dolgokról alkotott véleménye megváltozott, ami végül ahhoz vezetett, hogy nyilvánosság elé lépett, mert úgy érezte, hogy "folt esett a karmáján".

A 2009-ben vele készült interjúban a legtöbb kényes részletről nem akart kamera előtt beszélni, ezért Pete Peterson mostani nyilvános szerepeltetése a műsorban igazi különlegességnek számít. A mai adásban az ő életútjába kaphatunk némi betekintést.

David Wilcock: Ez itt a Kozmikus Közzététel. Én David Wilcock vagyok és örömmel jelenthetem, hogy a mai adás vendége nem más, mint Pete Peterson. Pete, köszöntelek a műsorban!

Pete Peterson: Köszönöm.

Amikor, még a legelején, te meg én elkezdtünk beszélgetni egymással, említetted nekem egy nagyon meglepő, földönkívüliekkel kapcsolatos élményedet, amit a családoddal együtt tapasztaltál meg.

A szüleimnek a házunk mögött volt egy nagy angolkertje. Volt ott egy szépen felállított pavilon, egy színpad a zenekarnak, meg hasonlók. Nagyon sok városi rendezvényt tartottunk ott. Az egész városka összesen három, talán négy háztömbből állt. Az emberek odajöttek hozzánk ebbe a nagy kertbe, a szőlővel felfuttatott lugasba és ott volt egy kis emelvény is és mi ott esküvőket tartottunk. Emlékszem erre, 10 éves voltam. Éppen egy esküvő zajlott, és ahogy a pár elmondta az esküjét, valaki elkiáltotta magát: "Te jó ég! Mi az ott?" Erre mindenki megfordult és az égre nézett. A következő órában, Isten tudja miért, repülő csészealjak adtak műsort nekünk. Nem tudnám másképp nevezni őket. Mindenféle alakúak és méretűek voltak, amit csak el tudsz képzelni. Volt olyan, amelyik úgy ment keresztül a levegőn, mint egy metrókocsi, vagy mint egy elszabadult vasúti kocsi Disneyland-ben. Voltak rajuk kicsi kör alakú lyukak is, és azokon keresztül lehetett látni, hogy valami van benn a hajók belsejében is, merthogy fény volt bennük, mint a repülőkön.

Milyen alakúak voltak?

Henger alakúak. Volt amelyik vízszintesen mozgott, valamelyik pedig függőlegesen.

Durván hány ilyen objektumot láttál akkor?

Egyszerre volt, hogy 30-at. De általában egyszerre csak 5-6 volt az égen. Közelebb jöttek, aztán eltávolodtak. Közelítettek felénk, aztán egyenesen felmentek, majd eltűntek. Aztán egyenes irányba lejöttek, megfordultak és oldalirányba mentek tovább. Köröztek felettünk. Négy városka van ott egymás mellett: Idaho államban New Plymouth, Fruitland és Payette, illetve Oregon államban Ontario. Ezek pont a Snake folyó mellett helyezkednek el. A Snake folyó közvetlenül az apám, nagyapám farmja mögött fut. Kettészeli Oregon államot és Nyugat Idaho-t. Úgyhogy ezt az eseményt kb 6000 ember látta ezekben a városokban.

Említetted, hogy voltak függőleges, vízszintes hengerek...

Volt tetejük is, én csak így hívom őket, mert gyerekként volt egy játékom, amit fel és le kellett húzni és hangot adott ki magából és forgott. Ha visszamegyünk a történelembe, ha megnézed a német harangot, az pont így néz ki.

Szóval voltak harang alakúak, aztán volt, amelyiknek teljesen kör alakja volt, le voltak kerekítve az oldalai, mint egy hagyományos repülő csészealjnak. De volt olyan, aminek kupola volt a tetején, mint amikor egy csészealjra ráteszel egy kupolát, mint egy irányítóközpontként, amiből ki tudsz látni, hogy mi van feletted vagy alattad. Volt, amelyik kitette, majd felhúzta a futóművét. Legalábbis feltételezem, hogy futómű lehetett, mert lehet, hogy stabilizáló kerekek voltak, mindenesetre három láb jött ki belőlük. Aztán volt egy 150 cm átmérőjű pad a végén. Volt olyan hajó, amely kb 180-210 méter távolságra közelített meg bennünket.

Hányan voltak azon a partyn?

Kb 150-en voltak az esküvőn. Jó nagy udvarunk volt és telis-tele volt emberekkel.

Nyilvánvalóan ez egy olyan drámai észlelés volt, hogy senki sem tagadhatta, hogy mi történt...

Nem. Ez nem fikció volt, és nem valakinek a képzelgése. Mindenki ugyanarról a történetről számolt be.

És milyen volt az emberek reakciója? Kiabáltak? Futottak, menekültek? Mi történt?

Azt hiszem, leginkább lefagytunk és leesett az állunk... úgy értem, le voltunk nyűgözve. Olyan volt, mint a tűzijáték végén a legnagyobb robbanás. Bumm, bumm, bumm, mindenhol, egyszerre mindenhol az égen, de úgy tűnt, mintha ez egy koordinált esemény lett volna. A hajók nem futottak egymásba, nem ütköztek össze, pedig annyian voltak, hogy simán megtörténhetett volna ez is.

Láttad magukat a szerkezeteket? A szegecselést a külsejükön, vagy ilyesmit?

Néhányukon lehetett látni a szegecselés nyomait. Néhányukon olyasmit láthattál, amire mondhatjuk, hogy hegesztésnyomok voltak. Úgy értem, voltak rajtuk vonalak, de azok nem szegecsek vagy nem a szegecsek fejei voltak. Néhányuknak pedig teljesen homogén felülete volt. Több olyan is volt közöttük, ami – számomra – organikusnak tűnt.

Organikus megjelenésűnek.

Ha megnézel valami olyat, amit ember tervezett, annak általában derékszögei vannak, egyenes vonalai. Ha megnézel egy banánt, azon vonalakat láthatsz. Geometriai alakja van.

És ez egy órán keresztül ment a fejetek felett, az egész esküvői buli szeme láttára?

Egy órán keresztül. Kölyök voltam, 10 éves. Úgy saccoltam, hogy kb egy órán át tartott.

Az egyik dolog, amit nagyon érdekesnek találok veled kapcsolatban, Pete, hogy a családod közvetlen kapcsolatban állt az egyik nagyon híres tudóssal. Mesélj nekünk erről egy picit.

A nagyapám – az apám ágán, tehát a Peterson-ék ágán – Nikola Tesla jobbkeze és bizalmasa volt és még sok minden más is a colorado-i laboratóriumban.

http://rejtelyekszigete.com/nikola-tesla-colorado-villamok-kozott/

Vagyis a nagyapád közvetlen hozzáféréssel rendelkezett Tesla tudásához és technológiáihoz.

Így van és mondhatjuk, hogy társfeltalálója volt annak a technológiának. A probléma az volt, hogy Tesla... Tesla gondolkodása nagyon különbözött az akkori hagyományos tudományos világ gondolkodásától. Az ötletei annyira forradalmiak voltak, hogy úgy tűnt, mintha minden alapot nélkülöznének. Annyira fejlettek voltak, hogy az emberek nem értették, hogy miről beszél... Nekem egész életemben az volt a problémám, hogy nincsenek olyan szavak, amelyekkel le lehetne írni a valóságot úgy, ahogy az valójában van. Fognunk kellene az ősi valóságot és azokat a szavakat használni, és akkor talán megpróbálhatnánk beszélni róla.

Mikor is születtél?

1940-ben.

Ok. Valamikor nyolcadikos korodban, építettél egy antennát, aminek a teljesítménye messze meghaladta azt, amit normál esetben az amerikai kormány használ katonai alkalmazásra.

Oh, még csak ehhez foghatójuk sem volt. 1000 wattos rádióik voltak, amikkel azt tervezték, hogy 450 km-es távolságban fognak beszélgetni. Nekem 1 wattos rádióm volt és bárhol tudtam vele beszélni a Földön. Ha megnézzük a katonaság hátitáskás rádióit, illetve a walkie-talkie-t - amikkel akkoriban rendelkeztek - azokkal nyolcszor-tízszer távolabbra tudtak beszélni. És ha egy kanyonban vagy – mint például ahol én élek, egy lyukban a földbe ásva - ha egy kanyonban élsz, akkor azt csinálod, amit úgy hívnak, hogy „nukleáris függőleges terjedési hullám”. A jelet fellövöd egyenesen a levegőbe, az egyenesen felmegy a levegőbe és visszajön, de a hegy túloldalán. Úgyhogy most már beszélhetsz a hegy túloldalával is, holott korábban nem tudtál a hegy túloldalával kommunikálni.

Hogy jött rá a kormány, hogy te ilyesmit csináltál?

Onnan, hogy nyertem egy tudományos kiállításon, ami antennákkal foglalkozott és az antennák nagy dolognak számítottak a kormány számára. Több millió dollárt költöttek erre. Szóval építettem néhány antennát a kormánynak. És mint általában, szabadalmaztatni akartam. Elmentem szabadalmaztatni és ők azt mondták: "sajnáljuk, ezt a kormány már elvette." A szabadalmakat először valamilyen kormányzati ügynökségek nézik át.

Volt egy újságíró 2014-2015 körül – egy Snowdenhez hasonló kiszivárogtató - aki azt mondta, hogy az összes szabadalom először a DARPA-hoz, vagyis a Fejlett Védelmi Kutatások Projektek Ügynökségéhez kerül.

Valamin keresztül kell menniük, igen.

Tehát ez az információ már kikerült a nyilvánosság elé.

Én ezt soha nem hallottam tőlük vissza, merthogy nem kérvényeztem a szabadalmat. Ha kérvényeztem volna, akkor fizettek volna nekem.

Mi volt az első kapcsolatod a kormánnyal? Eljött valaki a házadhoz? Hogy történt ez pontosan?

Volt egy fickó a helyi rádióamatőr klubban, aki benne volt ilyesféle dolgokban, vagy legalábbis, akkor még benne volt ilyen dolgokban.

Kormányzati dolgokban?

Minden városban voltak embereik, akik eljárkáltak ezekre a tudományos kiállításokra. Elmentek az ilyen klubtalálkozókra és hegyezték a fülüket.

A kormányzat emberei voltak?

Igen, a kormány fizetett nekik ezért. Néhányan közülük ügynökök voltak, néhányan pedig csak átestek a kiképzésen, majd nyugdíjba mentek. Ők igazából jó emberek, jó karrierük volt, aztán elmentek hozzájuk és azt mondták nekik: "nos, szeretnénk, ha ezt-azt megtennél nekünk és mi ilyen sokat fogunk fizetni neked ezért." És ők általában erre igent mondtak.

Szóval megtalált téged ezen a tudományos kiállításon.

Megtalált engem ezen a tudományos kiállításon, de ő már ismert engem korábban, merthogy ugyanannak a klubnak a tagjai voltunk. Állandóan beszédeket tartottam a klubban.

A rádióamatőr klubban.

A rádióamatőr klubban. Mindenféle dolgokat tanítottam nekik, amikkel meg tudták duplázni, meg tudták triplázni a rádióik teljesítményét, vagy látszólagos teljesítményét.

Hány éves is voltál ekkor?

14.

Megjelentek a házadnál?

Az iskolában jelentek meg. Elvittek és kapcsolatba léptek a szüleimmel és azt mondták: "most elvisszük őt egy időre." Ha-ha-ha. Számos alkalommal történt ilyen. Szóval elvittek és lementünk valamilyen erődbe Utah államban. Fogalmam sincs, hogy pontosan hol volt. Körbe-körbe cipeltek és közben hadováltak nekem az éjszaka közepén. Szóval lementünk és vittem magammal néhány antennát meg néhány antennához való alkatrészt és ott összedobtunk néhány antennát – megmutattam nekik, hogyan csinálják. Ez volt az utolsó, amit hallottam. Ezután visszahívtak és azt mondták: "Szeretnénk neked tényleg megköszönni ezt. Az ország tulajdona vagy és nagyon sokat segítettél nekünk, stb, stb.... és szeretnénk neked fizetni valamennyit. X összeg elég lesz?" Hát, tátva maradt a szám, tágra nyílt a szemem és azt mondtam: "oh". Aztán emlékeztem néhány dologra, amit a nagyapám tanított nekem. A nagyapám kereskedő volt. Azt válaszoltam nekik, "nos, ez akkor így rendben lenne." Ha-ha. Úgyhogy fizettek nekem.

Öt számjegyű, hat számjegyű összegről beszélünk (dollárban)?

Igen, igen... itt öt számjegyű összegről beszélünk.

Az akkoriban tekintélyes összegnek számított... egy 14 éves gyerek számára.

Akkoriban, nos, igen.

Mikor léptek veled kapcsolatba újra azt követően, miután megépítetted nekik ezeket az antennákat?

A harmadik kiállításom után. Két fickó bejött az iskolába és magukkal vittek. Akkoriban nem volt ebből annyi probléma, mint mostanság. Felvettek és azt akarták, hogy menjek velük le azt irodába. És ekkor az egyikük megmutatta az FBI-os jelvényét.

Civil ruhában voltak?

Civil ruhában. Azt mondta a fickó: "ez itt az igazolványom, ez meg itt a sofőröm." Úgyhogy elvittek egy körre és beszélgettünk kicsit azokról a dolgokról, amiket a tudományos kiállításra készítettem és más dolgokról, amiken éppen dolgoztam. Azt mondták: "Szeretnénk meghívni téged, hogy legyél egy nagyon híres iskola tanulója." Oh, mondtam, ez érdekes. Szóval elvittek egy belvárosi, teljesen ártalmatlan irodába.

Ez Idaho állam fővárosában, Boise-ban történt?

Igen. A postahivatal épületébe mentünk és volt egy szám az iroda ajtaján. Bementünk oda és a fickó, aki addig a sofőr volt, hirtelen ő lett a beszélő. Ott volt két másik fickó is, hosszan elbeszélgettek és elmondták nekem, hogy mi zajlik a White Star Ranch-en (Fehér Csillag Farm). Azt mondták: "Összeszedjük a legbriliánsabb gyerekeket és betesszük őket egy oktatási programba. Megengedjük, hogy végigjárd a normál iskoládat egészen az utolsó évig, kivéve, hogy nyaranta nekünk fogsz dolgozni és beteszünk téged szuper laboratóriumokba, meg ehhez hasonlók.” Azt mondtam: „Hűha!” Amikor rájöttek, hogy engem minden érdekel, megpróbáltak letesztelni. Három napon keresztül zajlott a tesztelésem.

Mit gondolsz, mi volt valójában a White Star Ranch?

Ez egy ártalmatlan elnevezése volt egy olyan helynek, ahol beteg, fizikailag, mentálisan deformálódott gyerekeket, továbbá géniuszokat gondoztak. Odamentél és együtt dolgoztál velük, mert meg kell mondjam neked David, azok a gyerekek zsenik voltak.

Ezek olyan gyerekek, akiknek a teste fizikailag deformálódott, de az elméjük épen működött?

Fizikailag deformáltak voltak... de az elméjük úgy dolgozott, hogy azt te el sem tudod képzelni.

Ok. Tehát a White Star Ranch-en akkoriban gyerekeket tartottak, akik hozzád hasonlóan géniuszok voltak.

Igen, olyanok voltak, mint például Stephen Hawking. Ő 100%-osan jó példa ezekre a gyerekekre. Minden létező tudományterületről érkeztek. Egy vagy két csoporttal felettünk pedig olyan emberek ültek, mint Westmoreland (Szerk – William Westmoreland, aki a vietnámi háború alatt az amerikai csapatok főparancsnoka volt), Nixon vagy Kissinger.

Ők geopolitikával foglalkoztak.

Ott dolgoztak a White Star Ranch-en?

Nem, hanem tanulmányokhoz jutottak a White Star Ranch-en keresztül.

Tudomásod szerint hány ilyen White Star Ranch lehetett Amerika szerte?

Végül kb 20 ilyen létesítményről szereztem tudomást, azt hiszem. Néhányukról csak találgatások voltak, de ezek a találgatások nagy valószínűséggel igazak lehettek.

Szóval végül is 15 évesen kerültél a White Star Ranch-re?

Ekkor szereztem róla tudomást, aztán később látogattunk el oda. Feliratkoztunk, a szüleim jelentettek be – kötöttek egy megállapodást a szüleimmel, hogy foglalkoztatnak engem és egyetemi szintű oktatásban részesülök.

Amikor elkezdtél gyakrabban járni a White Star Ranch-re...

Nem, nem. Ez nem egy olyan hely volt, ahová elmehettél. Hanem erről a helyről igazgattak engem.

Otthon is végezhetted a tanulmányaidat?

Nem, hanem elvittek különböző helyekre, ahol találkoztam a Nobel-díjasok kb 40%-ával, hat hónapon keresztül szemtől szemben találkozhattam velük, majd ezt követően hat hónapot terepen töltöttem és ott tanultam.

Nem is jártál többet rendes iskolába?

De, a 12-ik évfolyamig rendesen jártam suliba. De ugyanakkor a nyaraim teljesen le voltak kötve. Kb háromszor mentünk el a White Star Ranch-re, ahol megtanultuk, hogyan dolgozzunk együtt ezekkel a ún. "mentátokkal".

Mentátokkal?

Ez egy kifejezés, amit megtalálhatsz a "Dűne" című könyvben. Ezek olyan emberek, akiknek az intelligenciahányadosa 300-400 körül mozog. És általában fizikai vagy pszichológiai elváltozásaik vannak. Voltak köztük olyan emberek, akiknek sötétben kellett élniük. Voltak olyanok, akik nem tudtak meglenni más emberek közelében. Voltak olyanok, akiknek bizonyos szerveik a testükön kívüli nőttek, illetve olyanok is, akiknek meg a testükön belül. Voltak olyanok, mint Stephen Hawking.

De rendkívül okosak voltak.

RENDKÍVÜL okosak.

Ez a White Star Ranch nekem úgy tűnik, mintha egy nagyon érzékeny, nagyon titkos...

… ez volt az első hírszerzési réteg.

A Stratégiai Szolgálatok Irodája (OSS - Office of Strategic Services) állítólag ekkoriban alakult át CIA-vá, de az amerikai kormányzat hírszerző közössége még viszonylag fiatal volt. Nyilvánvaló, hogy az, amiről az imént beszéltél, egy nagyon kiterjedt, jól-finanszírozott, titkos szervezet lehetett.

Oké, azt hiszem értem, hogy mire akarsz kilyukadni. Valószínűleg 4-5000 éve kapcsolatunk van földönkívüliekkel. Amikor azt mondom, hogy kapcsolatunk, akkor arra a társadalomra gondolok, amely ma létezik. Az egyel korábbi ugyanis elpusztította saját magát.

Rendben. Tehát azt mondod, hogy azok az emberek, akik létrehozták a White Star Ranch-et összejátszottak földönkívüliekkel?

Muszáj volt nekik. Úgy értem, ha visszatekintek és megnézem, hogy hogyan tanítottak engem, a sorrend, ami alapján tanítottak, abban szerepet kellett játszaniuk, mert akarniuk kellett, hogy legyenek olyan embereik, akik megértik majd a dolgokat elejétől a végéig. Engem valami jövőbeni dologra képeztek ki. Úgy értem, ez nyilvánvaló volt számomra.

Mit gondolsz, miért vonnak be nyolcadikos, kilencedikes kölyköket abba, hogy ilyesmiket csináljanak?

Azért, mert több, mint 300 olyan találmányom volt, ami 25-50 évvel megelőzött bármit, mint amijük akkoriban volt. Adottságom volt arra, hogy bármiből bármit felfogjak és megértsek. Nem az volt a helyzet, hogy csak ültem a fenekemen, tanultam, hogy majd egyszer szuper feltaláló legyek... Nekem egyszerűen ez természetes adottságom volt. Ezért választottak ki először, mert beleillettem ebbe a profilba.

Volt egy DNS-profilod, amit megvizsgáltak?

Így van, de abban az időben, még nem volt DNS, akkoriban még nem fedezték fel a DNS-t, de volt egy profil arról, amiket csináltam. Feltaláltam 50 dolgot, ami 30-40 évvel előttük járt és ezeknek a legtöbbje olyasmi volt, amikről akkoriban még csak nem is beszéltek.

Mikor jutott először közvetlenül tudomásodra a földönkívüliek érintettsége a White Star Ranch programban?

Ebből a programból tudtam meg. Megtudtam, hogy vannak ilyen dolgok, mert odaküldtek, hogy segítsek visszafejteni dolgokat, amik... nyilvánvaló volt, hogy... szóval, kérdés nem fért hozzá. Hogyan működnek ezek az irányítópanelek a hajón? Mi indítja be a szerkezetet? Mi kapcsolja ki?

Mikor láttál először olyan szokatlan hardware-eket vagy technológiákat, amikről úgy tűnt, hogy földönkívüli eredetűek?

Olyan 22-23 éves koromban. Azt mondták nekem: "Ez egy irányítópanel. Vajon tényleg irányítópanel? Ha ez egy irányítópanel, akkor mi a szerepe itt ebben az űrhajóban?"

Valamilyen katonai bázison voltál?

Azt hiszem igen, mert rengeteg elektromos kerítés volt és őrök és radarok, meg mindenféle ilyesmik. Azt hiszem 51-es körzetnek hívták, de nem tudom, hogy tényleg 51-es volt-e. Lehet, hogy 52-es volt, nem tudom.

Tehát, ha 1940-ben születtél és ekkor 22 éves voltál, akkor ez 1962-ben volt, igaz?

Igen, 22 éves voltam.

Hogyan láttad meg ezt a földönkívüli hardware-t?

Felmentem egy lifttel és kiléptem a liftből. Volt egy nagy hangár, amiben ki volt rakva egy nagy, kör alakú roncs, mint amikor a baleseti roncsokat vizsgálják. Mint amikor meg akarják határozni, hogy melyik darab hová való, hogy összerakják a nagy kirakós darabkáit. Odavittek ahhoz a darabhoz, ami a közepén volt és azt mondták: "Nagyon valószínű, hogy ez lehet az irányítópanel". Úgy volt elhelyezve, hogy a kezelőszemély, aki a hajó egyik tartozékát a kezében tartja, így ül benne.

Nyilvánvaló, hogy három ujjal kellett rendelkeznie, mert olyan barázda volt rajta, amibe az ujjaknak bele kellett passzolnia. Szóval ezt fogniuk kellett a kezükkel. Vagyis ez még mindig olyasmi lehetett, amiben az antigravitáció nem volt tökéletes, mert ezt tartaniuk kellett a kezükben. Egy antigravitációval működő hajóban le-föl járkálhatsz és még csak nem is fogsz tudni róla. Szóval, megnéztem ezt az alkatrészt és azt mondtam:" oké". Ők azt mondták: "Hogyan kezdjünk hozzá? Be akarjuk indítani a gépet, de nem akarjuk, hogy... Ha mi építenénk meg valami hasonlót, úgy akarnánk megépíteni, hogy ha valaki rátalálna egy ilyen roncsra, és felmenne a fedélzetre, és bekapcsolná, akkor minden megsemmisüljön.” Szóval arra kellett gondolnunk, hogy "ezek a fickók okosabbak nálunk, hiszen mi nem tudunk ilyet építeni." Szemmel láthatóan rájöttünk a hajó becsapódás előtti sebességére. És ahogy kértem, adtak is bizonyos dolgokat, amik segítettek nekem rájönni bizonyos válaszokra. Nem akartak soha kiadni olyan információt, amit nem kellett kiadniuk, csak annyit adtak, amennyiről feltétlenül tudnom kellett. Úgyhogy eljátszadoztam ezzel vagy nyolc hónapig. És aztán valahogy rájöttünk arra, hogy "néhány dolog becsapódott, majd visszapattant és ezek az alkatrészek ide és ide tartoznak." Merthogy látni lehetett rajtuk, hogy el voltak törve, nyilvánvaló volt a végeikből. És végül aztán kirakosgattuk az alkatrészeket és összeraktuk az egészet.

Volt valami szokatlan az anyagukkal kapcsolatban? Ötvözetek voltak, vagy szokatlan súlyúak? Ultrakönnyűek voltak?

Így van, igen. Nagyon könnyűek voltak. Szokatlan fényvisszaverődések látszottak rajtuk, szokatlan végeik voltak, szokatlan csatlakozásaik, akár hegesztések, akár csavarok voltak, esetleg különböző katódporlasztással készülhettek. Mindenféle mód volt arra, ahogy egymáshoz illesztették az alkotórészeket.

Nyolc hónapig dolgoztál ezen és kíváncsi vagyok, hogy vajon volt-e bármilyen eredménye az ott végzett tanulmányaidnak. Elértél-e bármilyen fejlődést?

Mire végeztek a fizikai rekonstrukcióval, a hajó működőképes lett.

Tényleg?

Aha.

Volt-e bármilyen fizikai kontaktusod földönkívüliekkel ezen időszak alatt?

Egyszer. És azt hiszem ez egy olyasvalaki lehetett, akit hátrahagytak. Ő volt a baleset túlélője.

Tudnál kicsit többet mondani erről?

A magasságát és a szemnek a koponyához való arányát, illetve a koponyának a testhez való arányát kivéve, nem tudnék olyan jellemzőt mondani, ami megkülönböztetne minket tőle.

Akkor ezek szerint úgy nézett ki, mint egy normál átlagember?

Igen.

De egy bizonyos időpontban informáltak téged arról, hogy azon az űrhajón egy pilóta is utazott? Elmondták ezt neked?

Fenéket, nem. Soha nem mondtak el ilyen információkat. Nem kellett tudnom róla, kivéve azt, hogy ez a fickó később azért volt ott, hogy magyarázattal szolgáljon nekünk sok mindenre. Kb egy hónap múlva bejött a szobába az egyik eligazításomon.

Na, itt álljunk meg egy percre. Ez a fickó besétált a szobába és nem voltál rá kíváncsi, hogy mit tud a technológiáról?

Besétált a szobába és hozott mindenkinek egy italt. Szóval ott volt ez a valaki, ez a fickó, és én leültem, ő meg odaült mellém és azt mondta: "Beszélhetnénk egy picit?" Mondtam, hogy "Igen". Azt mondta: "Te vagy az a fickó, aki az irányítópanel rekonstrukcióját végzi?" Mondtam, hogy "Igen". És elkezdtünk beszélgetni. Azt mondta: "Na, észrevetted ezt, észrevetted azt? Te vagy az első, aki észrevette." Én tudtam, hogy ő valaki másmilyen, hiszen ez nyilvánvaló volt. És azt mondtam: "Igen, észrevettem, de eddig még nem láttam semmilyen gyakorlati dolgot." Akkor még nem végeztem a hajó tanulmányozásával. Hiszen alkatrészről alkatrészre haladtunk, mert itt olyasvalamivel volt dolgunk, ami teljesen kívül állt azon a valóságon, amiről addig hallottunk vagy amit láttunk.

De az irányítópanelt olyan kézre tervezték, aminek három ujja van, ami azt jelentheti, hogy ez a fickó mégsem annak a hajónak a pilótája lehetett, de talán olyan pozícióban volt, hogy ismerhette azokat a lényeket.

Nos, itt meg kell értened, hogy az univerzumban hatalmas mértékű kereskedés zajlik az űrhajókkal. Szóval nem azt mondtam, hogy ő építette a hajót, vagy hogy neki építették a hajót. Ő olyasvalaki volt, aki kívülről fújta ezeket az alapvető technológiákat.

Mi volt a következő alkalom, amikor földönkívüli roncsokkal kerültél kapcsolatba?

Oh, azt hiszem 26 éves lehettem, vagyis négy évvel később. Hívtak, hogy nézzek át egy másik hajót, ami - amennyire én meg tudtam állapítani – teljes egészében ép volt. Nem úgy tűnt, hogy lezuhanás áldozat lett volna.

Hanem sokkal inkább odaajándékozták nektek.

Hát, én azt hiszem, csere útján került hozzánk. Voltak MÁS emberek is, ott.

Hogy érted azt, hogy MÁS emberek?

Úgy, hogy nem erről a bolygóról származtak.

Oké. És ezt honnan tudod megmondani?

Ha-ha-ha. Hát onnan, hogy ha látsz egyet, akkor tudni fogod. Vannak olyanok – amennyire én meg tudom mondani – akikről azt gondolják, hogy ők a mi őseink. Úgy értem, nem tudod megmondani a különbséget köztük és köztünk. Láttam CT-vizsgálatok eredményeit azokról az emberekről, és nincs semmilyen különbség.

Olyanok, mint mi.

Amennyire én meg tudom mondani. Ha például megnézed a keleti embereket, van egy extra hajlat a szemüknél, ami miatt úgy tűnik, hogy a szemük ferde. És ezeknek az embereknek kicsit más a megjelenésük a szemük miatt. A földönkívüliek nagyon sok különböző légzési mechanizmussal rendelkeznek. Ha megnézel egy gyíkot, ott csak egy lyuk, meg egy pikkely van valahol a fejük elülső részén. Vannak olyanok, amelyek a fejük tetején lélegeznek és vannak, amelyek a mellkasukon keresztül. Tehát a különbségek, ha vannak, akkor elég számottevőek.

Járjuk körbe ezt egy kicsit, mert ez olyasmi, amit a műsor nézői szeretnének hallani, szeretnék hallani az igazságot. Egy olyasvalakinek, mint aki a te pozíciódban van és aki valóban láthatta ezeket a dolgokat, ez egy hihetetlen dolog. Szóval először is, előre tájékoztattak téged erről? El kellett olvasnod egy csomó dokumentumot, mielőtt találkoztál volna bármilyen földönkívüli lénnyel?

Kiképzésen és eligazításokon kellett részt vennem és aztán azt mondták: "Látni fogod ezeket a dolgokat és amit látni fogsz, azt meg kell tartanod magadnak."

Vagyis előre alaposan felkészítettek téged azzal kapcsolatban, amit látni fogsz. Elmondták neked, hogy léteznek földönkívüliek mielőtt ténylegesen láthattad volna őket?

Azt mondták nekem, hogy nagyon furcsa emberekkel fogok találkozni. "Ne legyen róluk semmilyen előfeltevésed." Ezt mondták nekem. "Ne tegyél róluk semmilyen előfeltevést. Majd le fogod vonni a saját magad következtetéseit és meg fogod tartani magadnak. És amikor elhagyod a bázist, ezeket is itt hagyod." Ennyit mondtak csak... "Csak kitörlöd az emlékeidből és sosem gondolsz rájuk többet, és nem fogod emlegetni sem őket."

Azt hiszem, elég izgatott vagy ideges lehettél.

Izgatott voltam. Biztonságban éreztem magam azokkal az emberekkel, akikkel körül voltam véve, szóval...

Mennyire voltak szokatlanok azok első fickók, akikkel találkoztál?

Azt mondanám, hogy elhanyagolhatóan kis különbségek mutatkoztak... Olyan, mint amikor pl meglátsz egy Down-kóros embert az utcán. Már egy háztömbnyi távolságból meg tudod mondani, hogy ő Down-kóros. Nagyon-nagyon kis különbségek mutatkoznak, talán összesen 3-4% hozzánk képest. Úgyhogy igen, ha megnézed őket, meg tudod mondani a járásukból, vagy abból, ahogy megfordulnak. Megakad rajtuk a szemed.

A ruházatuk is a miénkhez hasonló volt vagy az különbözött?

Legtöbbjüknek olyan volt, mintha külön nekik készítették volna, egyáltalán nem hasonlított a miénkhez. Úgy értem, a ruhán lévő gombok nem gombok voltak és néhányukon mágneses csíkok voltak - ezt megfigyeltem, mert érdekeltek ezek a dolgok, minden, ami új és más. Különböző dolgok voltak a fürdőszobáinkban és a bokszainkban.

Néhányuk annyira különböző volt?

Igen. Másrészt, viszont vannak olyanok, akiknek négy lábuk van. Nem hat, vagy öt vagy kilenc, és két szemük van és orruk és közötte légzőapparátus. Aztán egy száj, állkapocs, áll és légcső, fülek. Később aztán jöttek olyanok, akik sokkal inkább inszektoidok voltak. Fiatal koromban tanulmányoztam a szöcskéket, meg hasonlókat, úgyhogy tudtam, hogy hogyan néz ki a nyelőrendszerük és hogyan darabolják fel vagy hogyan törik el a különböző dolgokat. Nagyon hasonlóan néztek ki ahhoz, mint amiket gyerekként láttam. Én mindig így gondolkodtam erről. Azt mondtam magamban: "Honnan jöhettek? Mi láthatok, ami elárulja nekem ezt?" Így gondolkodtam ezekről a dolgokról. Azt mondanám, hogy mindegyikük közelről jöhetett, mert néha láttam különbségeket, amiket akár jelentős különbségeknek is hívhatnál, de ezek valójában nem voltak jelentős különbségek. Egyszerűen csak nagyobb, kisebb, alacsonyabb... Voltak olyanok, akiknek kicsike, picike alkarjaik voltak például. Később aztán láthattam olyanokat is, akikkel megbeszéléseket folytattunk és együtt dolgoztunk bizonyos dolgokon és ők nagyon másmilyennek néztek ki. Drákóknak vagy sárkány csoportoknak neveztük őket. És aztán voltak más csoportok, akik sokkal inkább inszektoidoknak néztek ki, különösen az imádkozó sáskákra hasonlítottak... mintha az imádkozó sáskáktól származnának. És néhányan közülük beszéltek, másokat pedig a fejedben hallottál. Más lények meg valamilyen más módon oldották meg. Mit nem adnék érte, ha a tudnám hogyan. Olyan volt, mintha te tudnád, hogy ő mit gondol, és ő is tudná, hogy te mit gondolsz.

Amikor felvittek erre a hajóra, akkor láttál ott földönkívülieket?

Ez volt az első alkalom, hogy találkoztam egy inszektoid lénnyel.

Tényleg? És hogy nézett ki, vagy...

Megfigyeltem, hogy a bőre darabokból volt összeillesztve, és a daraboknak olyan hangjuk volt, mint a körömreszelőnek. Kitines típusú volt... vagy olyan hangja volt, mint egy exoskeletonnak.

Milyen érzés volt meglátni egy ilyen szokatlan külsejű lényt?

Hogy milyen érzés volt ez egy fiatalember számára? Azt mondtam magamban: "Mi a fene ez?" Biztonságban éreztem magam a körülöttem lévő emberek társaságában, tehát nem féltem. Nem arra gondoltam, hogy megfordul majd és meg fog enni. És nem is azért vittek oda, merthogy túl sokat fektettek már az oktatásomba. Úgyhogy nem féltem tőle, de azért csodálkoztam. Azt mondtam: "Mi a szent szar!" Úgy nézett ki, mint egy rovar, ami strukturálva volt – két láb, két lábszár, két kar, két kéz. Nem láttam, hogy szárnya lett volna. Ha volt is szárnya, akkor az össze volt hajtva. Úgyhogy nem láttam semmilyen szárnyat rajta. Nem voltak hosszú antennái, hanem csonkok voltak – kb 5 cm hosszúak - amiknek a végén kis labdácskák helyezkedtek el.

Nem egy emberi testnek tűnik, amire csak ráhelyeznek egy rovarfejet.

Határozottan nem emberi test volt. A lábaik átmérője kb 6,5 cm volt. A szemeik olyanok voltak, mint a csigáknak. Kijött két 20-30 cm hosszú kis szár a homlokuknál, olyanok voltak, mint a sima, ovális csövek. De a végein a szemek kicsit meg voltak döntve.

Összetett szemek voltak?

Igen, összetett szemük volt.

Hogyan kommunikáltak?

Olyan volt, mintha rücskös lemezeket dörzsölnél egymáshoz a disszonancia és a rezonanciát előidézéséhez. Nem úgy hangzott, mint ami egy lágy részekből álló szájból érkezne. Magas, nyikorgó, recsegő hang volt.

Na és beszélt angolul?

Beszélt angolul. De volt egy érezhető akcentusa. Vannak fajok, amelyek bár ugyanazokat a betűket mondják ki, mégis másképp hangzik. Mintha mondjuk először orosz vagy sumér nyelvet tanultak volna.

És miért vittek téged oda? Miről beszélgettél ezzel a lénnyel? Hiszen együtt mentetek fel a hajóra.

Így van. Hát, mivel hogy én voltam az első, aki megírta a használati utasítást az első hajóhoz, arról beszélgettünk, hogy mi a különbség ennek a készüléknek az irányítópanelje és más készülékek között. Én csak úgy ismertem ezeket, mint "más készülékeket". Nekem csak az első helyreállított gépről volt tudomásom. Azt láttam. Láttam, hogy az irányítópanel nagyon hasonló, de nyilvánvaló, hogy ez sokkal modernebb volt. Lehet, hogy kb 400 évvel modernebb volt. Az irányítópanel ugyanazt csinálta, de összességében teljes más módon.

Rendben. Ezzel a mai epizód végére értünk, nagyon érdekes volt. Ahogy mindig, ezúttal is egy csomó olyan dolgot visszaigazoltál, amit másoktól hallottam. Úgyhogy Pete, köszönöm szépen, hogy itt voltál.