Kozmikus Közzététel - III/9.

UBUNTU ÉS A KÉK AVIANOK ÜZENETE / 2. RÉSZ – A 3. évad utolsó epizódjában újra Michael Tellinger és a nevéhez kötődő Ubuntu Mozgalom lesz a fő téma. Megismerkedhetünk az Ubuntu filozófia alapelveivel és ezúttal részletesebben kifejtésre kerülnek azok az irányelvek és gyakorlati lépések is, amelyek elvezethetnek egy új, kölcsönös hozzájáruláson alapuló társadalmi környezet kialakulásához.

Wilcock: Itt vagyunk újra Corey Goode-val, aki állítása szerint a Titkos Űrprogramban dolgozott, egy olyan szervezettel, amely nagyon érdekes nézőponttal bír a jövőnkkel kapcsolatban. Olyan technológiákkal rendelkeznek, amelyek szükségtelenné tennék a pénzügyi rendszer létezését. Ha szükséged lesz valamire, csak megnyomod a gombot a replikátoron és az manifesztálja majd neked. A mai adás különlegessége, hogy újra itt van velünk Michael Tellinger. Őt és a nevével fémjelzett Ubuntu közösséget külön, név szerint is említették a Titkos Űrprogram Szövetségben. Állításuk szerint az Ubuntu-féle hozzájáruláson alapuló rendszer a földi élet egy teljesen új útját mutatja be, amely sokkal nagyobb harmóniát eredményez majd. A szükséges áruk és szolgáltatások szeretetteljes, társteremtő módon jönnek majd létre, nem pedig egy versenyen és pusztításon alapuló környezetben. Michael, köszöntelek újra a műsorban!

Tellinger: Köszönöm ezt a csodálatos bevezetőt!

Wilcock: Hadd játsszam most egy kicsit a kötekedő ügyvéd szerepét. El akarom hessegetni a rózsaszín felhőket, amiben ti folyamatosan úszkáltok és szeretném most egy kicsit az ellenoldalt képviselni. Úgy fogok kérdezni, mintha csak egy bírósági tárgyaláson lennénk.

Tellinger: Rendben. Annyit elöljáróban azért el kell mondanom, David, hogy én személy szerint már kb 11 éve hallgatom az ilyesféle megnyilvánulásokat:)

Wilcock: Hát, akkor most szeretném újra a kétkedők és szkeptikusok hangját képviselni.

Tellinger: Nos, ez esetben köszöntelek a tárgyaláson!:)

Wilcock: Jamestown történetét az összes amerikai kisgyerek fejébe belesulykolják. Az első Amerikába jövő telepesek, amikor megérkeztek az Újvilágba, azt gondolták, növényt termesztenek majd és minden csodálatos lesz. Az történt azonban, hogy a gazdag földtulajdonosok átjöttek ide és megtagadták a munkavégzést a földjeiken. Éhen haltak, mert azt gondolták: "valaki majd elvégzi helyettem a munkát, én nem akarok dolgozni." Ez tehát az a logikai alap, amivel kimosták az agyunkat – jelenleg is ezt oktatják mindenkinek és az emberek hisznek is ebben... Azt gondolják, hogy szükség van a versenyen alapuló kapitalista rendszerre - amely magában foglalja a pénz szükségességét - illetve hogy pénzt kell keresnünk azért, hogy a megélhetésünket biztosítsuk, mert különben éhen halnánk. Azt is vallják továbbá, hogy ez az egyetlen dolog, ami képes korlátok között tartani az emberi önzőséget és kapzsiságot. Azt tanították nekünk, hogy az emberek máskülönben egymás kárára élnének és semmilyen módon nem járulnának hozzá a rendszer működéséhez. Mi a véleményed erről?

Tellinger: Először is, a fenti megállapítás egy kapitalista rendszerből származik. Abban a pillanatban, ahogy a pénz kikerül az egyenletből és semmi szükség nem lesz rá, minden megváltozik. Amikor egy együttműködésen alapuló struktúrában kezdesz el dolgozni, nem pedig egy versenyen alapuló rendszerben...

Corey: ...vagy pedig kiváltságokon alapuló rendszerben...

Tellinger: Így van, pontosan! "Jogomban áll más embereket dolgoztatni", és ehhez hasonló hozzáállás. Ez egy több ezer éve kialakult szemlélet, amit aztán újra meg újra továbbörökítünk. Ezért van szükség arra, hogy újraprogramozzuk az átlagemberek gondolkodásmódját. Mindannyian kapitalista rendszerbe születtünk bele és azt gondoljuk, hogy a demokrácia a mi megmentőnk. Nem. A demokrácia a megfélemlítés taktikája, nem pedig egy oltalmazó áldomás. A demokrácia ugyanis része a problémának. Mindannyian azt hisszük: "Oh, én egy demokratikus országban élek.” Nos, nem. Ez mind része a problémának, része a hazugságnak. Kapitalizmus, demokrácia, verseny, pénzrendszer: ezeket mindet meg kell szüntetnünk. Amíg ezektől meg nem szabadulunk, nem fogunk tudni megteremteni egy olyan egységes közösséget, amely mindenki javára munkálkodik. Ahogy korábban is említettem, jó pár év kellett, míg idáig eljutottunk. Most már 11 éve csinálom ezt és - számomra legalábbis - ez a legfelszabadítóbb módja saját magam felfedezésének. És aztán megosztani mindezt másokkal is – sokakkal ez rögtön rezonál, míg másoknál egy kicsivel több időbe telik, megint mások pedig folyamatosan elutasítják. De ahogy az emberek megnyitják magukat ennek, elmélyednek az ilyesféle gondolatokban és így azok elkezdenek rezonálni velük, már nincs többé visszaút.

Wilcock: Ok. Várjunk egy percet. Az emberek többsége csak üldögélni fog majd a telefonjával a kezében. Még csak a szemedbe sem akarnak majd nézni. Nem fognak semmiféle munkába belekezdeni. Csak ülnek majd és nyomkodják a telefonjukat. Ez nem hangzik valami gyakorlatias dolognak.

Corey: Kell lennie majd egy átmeneti időszaknak és... Mi is az ellentéte annak, amikor az emberekbe belesulykolnak valamit?

Tellinger: Az, hogy felszabadítják őket...

Corey: Így van. Fel kell szabadítanunk az emberek elméjét.

Wilcock: Nem lehet csak úgy rávenni senkit sem arra, hogy ilyesmit akarjon, igaz? Úgy értem, mindenki csak a maga dolgával törődik. Nézd meg azokat, akik a telefonjukba temetkeznek. Még csak nem is beszélgetnek, és a szemedbe sem néznek.

Corey: Kell történnie majd egy katalizátorként szolgáló eseménynek, amiről már beszéltek a Titkos Űrprogramokban és amiről mi is beszéltünk már korábban. Egy globális gazdasági összeomlás fog bekövetkezni, aminek hatására az emberek nagyon dühösek lesznek majd. Rá fognak jönni, hogy ezt a hatalmas Ponzi-rendszert mindvégig bűnözők irányították és a demokratikus rendszerekben részt vevő személyek – akikre az emberek a szavazatukat adták – mindvégig a bűnözők zsebében voltak. Az egész egy hatalmas nagy átverés. Amikor az alvó tömegek felismerik ezt, az katalizátorként fog szolgálni számukra és arra fogja ösztökélni őket, hogy többet akarjanak megtudni erről. És ekkor rengeteg információt nyilvánosságra fognak hozni, nagyon sok adat napvilágot lát majd. Nem gondolod, hogy ez arra fogja ösztökélni az embereket, hogy elkezdjenek nyitottabbá válni az új ötletek/elgondolások iránt?

Wilcock: Hát, igen... Kanyarodjunk vissza egy kicsit a Jamestown-modellhez. Az amerikai kolonizálók olyan földre érkeztek meg, amelyről bevallottan semmit sem tudtak. Ráadásul eleinte kis létszámban jöttek, sokan közülük lényegében semmilyen tudással nem rendelkeztek. Nem akarták bepiszkítani a kezüket. Keményen kellett volna dolgozniuk a túlélésük érdekében, mert egyszerűen nem volt más út. De mi már nem ilyen társadalomban élünk, igaz?

Tellinger: Így igaz, és annak a rabszolga-mentalitásnak is vége, amikor még a nyílt utcán árulták a rabszolgákat. Szóval lényegében nagyon érdekes időket élük. Egy olyan időben, amikor nagyjából a bolygón élő minden ember tudja, hogy valami itt nincs rendben. Ha az utcán megállítasz valakit és megkérdezed tőle: "Elégedett vagy azzal, ahogyan a dolgok a világban működnek? Elégedett vagy azzal, amit a kormány tesz érted? Elégedett vagy az életeddel? Gondolod, hogy ez az a tökéletes élet, amire megszülettél? Megéled az álmaidat?" A válasz 100%-ban az lesz, hogy NEM, ezt garantálom. 100%. Az emberek azt fogják mondani neked, hogy nem, egyáltalán semmivel sem elégedettek. Tehát világos, hogy valami drámaian rossz ebben a világban. Vagyis az alapok, amiről el kell indulnunk ahhoz, hogy egy új rendszert felállítsunk, már adottak. Most már csak be kell mutatnunk ezt az új rendszert. És úgy gondolom, hogy ezt meglehetősen sikeresen tesszük. Ezért növekszik ilyen gyorsan az Ubuntu mozgalom, messze túlszárnyalva a legvadabb elképzeléseimet is. Soha sem akartam globális mozgalmat elindítani, egyáltalán nem szerepelt a terveim között. Az én tervem mindössze annyi volt, hogy információt osszak meg. És mégis ez lett belőle.

Wilcock: Nagyon sok közhelyet, meg jókedvű filozofálgatást hallottunk eddig tőled. Nem hallottam viszont semmilyen konkrét, gyakorlati útmutatást.

Tellinger: Ok. Rá kell térnünk tehát a gyakorlati ismeretekre, mert az emberek pontosan ezt akarják hallani. Azt mondják: "Ez valóban nagyszerű, de hogyan jutunk el a kívánt célhoz? Hogyan jutunk el innen oda?" Ezért nagyon fontos megosztani a gyakorlati lépéseket is az emberekkel, hogy el tudják sajátítani és ezáltal magabiztossá váljanak. Ehhez először is fel kell ismernünk, hogy a közösségek már eleve adottak.

Nem fogjuk megváltoztatni a rendszert a nagy városok, a metropoliszok területén. Ez elég bonyolult lenne. Én abban hiszek, hogy a kisebb városok és kis falvak azok a helyek, ahol el tudjuk érni az embereket. Megoszthatsz velük új ötleteket és megváltoztathatod azt a gondolkodási módot, ahogyan a saját jövőjükre tekintenek és ott kell elkezdenünk a közös munkát... Így ezek a helyek az újfajta gondolkodás modelljeivé vállnak, másképpen fognak működni és másképp fogják megteremteni maguknak a bőséget: egyszóval fejlődni fognak.

Hogyan tegyük ezt meg? Nos, ezt meg lehet tenni úgy, hogy sok pénzt viszel egy kisvárosba. A másik fontos dolog, amit itt el kell mondani: "pénzt kell használnunk ahhoz, hogy felszabadítsuk magunkat a pénztől." Jelenleg nincs más eszközünk ehhez. És ez az a pont, ahol sokan felállhatnak és azt mondhatják: "Oh, Tellinger, te egy csaló vagy! Pénzt akarsz, hogy mindezt megvalósíthasd. Miért nem valósítod meg pénz nélkül a gyakorlatban azt, amiről prédikálsz?" Az én válaszom erre pedig az, hogy "ne legyenek téveszméid." A rendszer 6 000 éven keresztül bebörtönzött minket a pénz segítségével. Fognunk kell ezt a rendszert és át kell fordítsuk úgy, hogy az innentől kezdve nekünk dolgozzon.

Itt kell visszautalnom arra, amit Corey elmondott korábban. Az Ubuntu mozgalom és a kölcsönös hozzájáruláson alapuló filozófia nem valaki ellen jött létre, nem akar harcolni senkivel és nem azért jött létre, hogy véres forradalmat robbantson ki, vagy bármi ilyesmit. Az erőszak és fizikai szembenállás ideje ugyanis lejárt. Mostantól egy új valóságot teremtünk a magunk számára. Fogjuk a már létező rendszert és az általa használt energiákat – amiket eddig negatív módon, az emberiség ellen használtak fel – fogjuk mindezt és a saját szolgálatunkba állítjuk, és óvatosan átalakítjuk úgy, hogy az ettől kezdve az emberiség javát szolgálja. És még mielőtt észrevennénk majd, lassan az egész elkezd bennünket szolgálni, olyan módon, amilyet még csak elképzelni sem tudtunk korábban. Meg fogom mutatni hogyan, ugyanis mindent nagyon egyszerűen és gyorsan át lehet változtatni.

Fel kell ismernünk, hogy annyi közösségi projektet kell létrehoznunk, amennyire csak szükségünk van. Az egész Ubuntu kölcsönös hozzájáruláson alapuló rendszer azon alapul, hogy a kis közösségeken belül számos különböző közösségi projektet hozunk létre, amik az adott város javát szolgálják majd. Amikor közösséget mondok, akkor akár városkára, akár falura, vagy emberek kisebb közösségére gondolok. Minden ilyen közösségi projektet munkába állítunk. Mindenki dolgozik egy héten pár órát az egyik ilyen közösségi projektben. Nos, hogyan tegyük ezt meg? Mindenféle dologba belekezdhetsz – növénytermesztéstől kezdve technológiai dolgokon át, bármibe, amit csak el tudsz képzelni.

De ahogy elkezdesz fenyegetést jelenteni a kormányzat számára, fegyveres férfiakat fognak küldeni akik lepuffantnak téged. Tehát nem ez a megoldás. A másik fontos dolog, amit fel kell ismernünk, hogy világszerte már most is nagyon sok önfenntartó közösség létezik. Az ilyen közösségek hatással vannak-e bármilyen módon a világ többi részére? Nem igazán. Ők csak egyszerűen önfenntartó közösségeket működtetnek. Egy önfenntartó közösség pusztán egy nagyobb változata az önző individuális gondolkodásnak, csak ebben az esetben az "én, én, én" felkiáltásokat a "mi, mi, mi" váltja fel. Az ilyen közösségek azt mondják: "Ne mássz át hozzánk, amíg mi meg nem hívunk téged. Nem fogunk veled semmit sem megosztani, mivel te kívül vagy, mi pedig bent."

Tehát ez sem jelent megoldást. Ezért hangsúlyozom mindig, hogy mi nem önfenntartó közösségeket szeretnénk létrehozni. Hanem egy újfajta gondolkodásmódot szeretnénk meghonosítani, ami azt mondja: „a munkánkkal annyi mindent hozunk létre, hogy elérhetővé tudjuk tenni azt a körülöttünk élők számára is, akár úgy hogy megvásárolják, akár úgy, hogy ingyen odaadjuk nekik."

Wilcock: Ha a titkos űrprogramok elérhetővé teszik a technológiáikat, amik – gombnyomásra - bármilyen anyagot, árut, ételt elő tudnak állítani, az hogyan fog kapcsolódni mindehhez? Mondjuk azt, hogy megvan a technológia, mert mindenki rendelkezésére lesz bocsátva. Lesz egy nagyszabású közzététel. Itt lesz minden príma technológia. Hogyan fog az általad említett modell működni ilyen környezetben?

Tellinger: Ez egy nagyon jó kérdés. Egy ideje intenzíven gondolkodom ezen. Ez az a pont, ahol az individuális viszonyulás bejön a képbe. Míg valaki inkább replikátort használna mondjuk egy sült krumpli elkészítéséhez, addig én inkább élvezni szeretném a főzés művészetét. Vagy mondjuk szeretném fából elkészíteni a bútoromat, mert szeretem a fa illatát. Vagy szeretek például horgászni. Vagy szeretem kibontakoztatni a tehetségemet, kifejezni a velem született képességeket. Máskülönben akár fegyvert is tarthatnék a halántékomhoz, hiszen mi mást tudnék kezdeni magammal, mi értelme lenne az életemnek.

Hiszem, hogy azért éljük le ezeket az életeket itt a bolygón, hogy megtanuljuk értékelni ezt a denzitást, a levegőt, a vizet, a gravitációt, hogy megtapasztaljuk mindazt a szépséget, ami betölti ezt a bolygót. Ezt kellene tennünk. Mindannyian különleges adottságokkal születünk és nekünk ezek kibontakoztatásával kellene foglalkoznunk. Szóval, ha akarod, választhatod a replikátort, hogy készítsen neked egy nadrágot. De én azt gondolom, hogy nagyobb öröm, ha megbeszéled az édesanyáddal vagy a nagymamáddal, vagy esetleg a szabóval, hogy készítsen neked egy vadonatúj ruhát, olyan anyagból, aminek a létrejöttében te magad is segédkeztél, mondjuk kenderből, vagy más anyagból, ami biológiailag lebomlik, nem mérgező, újrahasznosítható, és amit ebben a denzitásban, ebben a valóságban alkottál meg, itt ezen a bolygón. Ezért vagyunk ugyanis itt: megtapasztalni ezt a valóságot. És amikor már eleged lesz ebből, eldöntheted, hogy mit kezdesz magaddal.

Corey: E technológiák nagy része hidat képezhetne a városi és falusi környezet között.

Tellinger: Igen. Nagyon sok érdekes dolog történhetne. És éppen ez az, amiért előálltunk annak a közösségi projektnek a modelljével, amit az Ubuntu mozgalom és – nagyon fontos – az Ubuntu Párt is használ.

Nyilvánvalóvá vált a számomra, hogy ahhoz, hogy át tudjuk adni ezt az egyesítő, a bőség új rendszerét megteremtő új társadalmi struktúrát az embereknek, azt politikai szinten is meg kell támogatnunk, mert jelenleg az életünket a a politika irányítja és pusztítja el. Sokan mondhatják erre, hogy „Oh, Tellinger, te eladod magad. Politikus akarsz lenni, pont olyan leszel, mint ők.” Nem. Azért akarunk részt venni a politikában, hogy megváltoztassuk ezt az undorító, becstelen, tisztességtelen és mocskos részét a társadalomnak, amelyik elpusztítja az életünket. Ezt meg kell változtatnunk. De ha csak ülünk és elutasítjuk a politikát, az nem fog semmit sem megváltoztatni, az nem megoldás.

Szóval mit csinálunk? Valamit kezdenünk kell vele. Létrehoztunk hát egy politikai pártot, ami valami teljesen mást hirdet. Decentralizálnunk kell a kormányzást. Be kell zárjuk a Federal Reserve rendszert és ideiglenesen létre kell hoznunk az Emberek Bankját, ami adómentesen és kamatmentesen bocsát ki pénzt az emberek számára. Tehát nincsenek adók, nincs infláció, semmi ilyesmi. Valójában tehát a rendszer elkezdi szolgálni az embereket ebben az átmeneti időszakban, hogy minden olyan közösségi projektet és munkálatot be lehessen indítani, amikre csak szükségünk van, hogy aztán kiengedhessük az embereket a városi környezet jelentette börtöneikből. Ezután vissza tudnak térni a kisvárosokba és falvakba, mert most már tudják, hogy ott találni fognak valamilyen tennivalót, hiszen a pénzt az Emberek Bankja biztosítja a számukra. Tehát ez csak egy átmeneti időszak lenne.

Wilcock: Nem tűnik úgy, hogy a dolgok már most is ebbe az irányba haladnak? Nézzük csak meg, hogy hány embernek van saját youtube videója. Tudják, hogy soha sem fognak vele pénzt keresni, mégis cikkeket írnak, ingyenesen letölthető programokat készítenek. Miért csinálják ezt? Azért, mert szeretnének hasznára lenni a társadalomnak. Gondolod, hogy az ilyen jellegű társadalmi együttműködések részét képezik majd ennek?

Tellinger: Teljes mértékben. Amire most utaltál, David, az kritikus fontosságú. Amikor elkezdesz munkálkodni a közösségedben, és amikor reggel felkelsz, tudni fogod, amit Corey is említett, hogy minden, amire csak szükséged van, biztosítva van a számodra. Miért? Mert mi, közösségként ezt biztosítjuk neked. Van elég élelem, elég technológia, elég anyag, mindenből van elég. Minden bőségesen rendelkezésünkre áll. Minden, amit ehhez tenned kell, hogy heti néhány órányi munkával hozzájárulsz a közösségi projektekhez és a többi fennmaradó idő a tiéd. Hogyan fog ez kialakulni? Még én sem tudom. A közösségek fogják eldönteni, hogy hogyan alakuljon ez ki. De ennek eredményeként a hét nagy része szabadon a tiéd lesz majd. Kibontakoztathatod a tehetségedet, lehetsz akár festő, szobrász, vagy zenész, vagy lótenyésztő, mérnök, vagy tudós. Mindegy, hogy mit csinálsz. Minden lehetőséged meg lesz rá, hogy azzal foglalkozz, amit szeretsz.

Mosollyal az arcodon fogsz ébredni, mert tudni fogod, hogy nem kell öltönyt és nyakkendőt felvenned, felülnöd a vasútra, vagy buszra, vagy biciklire az esőben, szélben, hogy bemenj az utált munkahelyedre, csak hogy minden hónapban keres néhány nyamvadt dollárt, hogy kifizethesd a jelzálogodat, meg a villanyszámlát, a tejet, a kenyeret, meg a gyereked oktatását, hogy később aztán ő is ugyanennek a rendszernek a rabszolgája legyen. Majd a következő hónapban az egészet kezded elölről újra.

Wilcock: Ahogy Graham Hancock mondaná: „alkohollal butítod el az agyad, csak hogy képes legyél elviselni és tovább csinálni.”

Tellinger: Pontosan. Szóval, ettől kezdve nem kell ez tenned. Megválaszthatod majd, hogy melyik közösségben akarsz élni. Nem leszel olyasmire kényszerítve, amit nem akarsz megtenni. Minden ingyen rendelkezésedre áll majd, hiszen a munkáddal heti néhány órával te is hozzájárulsz az egyik közösségi projekthez. Közösségként ez egy nagyon erős munkaerővé tesz bennünket. Ezt a szót használom, de ez nagyon hamarosan ki fog kerülni a szóhasználatból. Nagyon-nagyon gyorsan – akár egy éjszaka leforgása alatt – a közösséged olyan hatékony munkaerővé válhat, amivel egyetlen vállalat, város, vagy kormány sem vetekedhet majd. És most pedig fel fogom vázolni azokat a lépéseket, amik el fognak vezetni idáig. Hogy hogyan jutunk el innen, a mából, egy olyan közösségbe, ami bőségben él és mindezt a bőséget képes saját magának megteremteni.

Wilcock: Mi lesz ha egy fickó előugrik, kést szegez a nő nyakára és megerőszakolja? Mihez kezdesz majd egy ilyen fickóval?

Tellinger: Nos, ezt gyakran megkérdezik tőlem, úgyhogy köszönöm, hogy felhoztad a témát. Nagyon érdekesnek találom ezzel kapcsolatban, hogy azok a kérdések, amikkel az emberek előhozakodtak az elmúlt 11 évben, mind azt mutatják, hogy mennyire egyformán be vagyunk kötve a jelenlegi rendszerbe, arra késztetve minket, hogy egyformán gondolkodjunk, ha bizonyos problémák és akadályok felmerülnek. Ez csodálatos! Tehát most már tudjuk, hogy milyen problémákat kell megoldanunk. A jó dolog ebben azonban – és emlékezzünk rá, hogy ez részét képezi az Ubuntu modellnek – hogy el kell távolodnunk a központosított kormányzástól. A közösségeknek saját magukat kell kormányozniuk. Szóval nem tudom, hogy az én közösségem, vagy az a közösség, amiben élni fogok, hogy dönt majd. Új jogi rendszert fognak felállítani, egészen az alapoktól kezdve, a szokásjog alapján: „ne ölj, ne lopj és viselkedj tisztességesen.”

Corey: Tehát nem egy centralizált kormányzati ideológia lesz, hanem a különböző régiók saját erkölcsi irányelveket fognak felállítani.

Tellinger: Sok mindenben hasonlít ez a városállamokhoz, amikor is minden közösségnek saját szabályai és irányelvei voltak. Nyilvánvaló, hogy sok mindent kell majd átbeszélni. De az Ubuntu modell szerint törzsi tanácsok alakulnak majd, aminek a tagjait a közösség választja, nyilvános szavazással. Vagyis mindenki tudni fogja, hogy arra szavaztál, David Wilcock kerüljön be a vének tanácsába :)

Corey: Talán így az öregeket is újra tisztelni kezdik majd.

Tellinger: Ennek így kellene történnie. És talán éppen ezért állítják félre és teszik öregek otthonába őket. És idővel megpróbálunk megszabadulni tőlük...

Corey: … ha nem látjuk, könnyebb elfelejteni őket.

Tellinger: Pontosan. És nem tudod többé hasznosítani a meglévő bölcsességüket sem. Tehát a közösség maga fogja megválasztani az Öregek Tanácsát, akik aztán a közösség vezetői lesznek. És ők fognak dönteni napról napra, óráról órára, percről percre, hogy mi a legjobb a közösségnek, nem pedig arról, hogy mi a legjobb nekem. Én ezt általában nem többségi irányításnak, hanem kisebbségi irányításnak nevezem, és ettől sok ember kiakad. Azt mondják: „Hogy érted ezt?” Mivel annyira meg vagyunk mérgezve a demokráciával és a többségi irányítással. „Hogy mondhatsz ilyeneket?” Azért mert sokkal több az úgymond „kisebbség, mint a „többség”. Ok? A „kisebbségben” lévők száma végtelen. Ők vigyáznak a pillangókra, ők gondozzák a barackfákat, a termőföldet, bármit. Ők vigyáznak arra, hogy a genetikailag módosított cucc ne kerüljön be a táplálékláncba – szóval nagyon sok különböző „kisebbség” van. És egy hozzájáruláson alapuló rendszerben minden „kisebbségről” gondoskodni fognak. Minden „kisebbség” meg fogja kapni a szükséges eszközöket, a technológiát, minden támogatást, a laboratóriumokat, a kutatásokat, mindent, amire csak szükség van a közösség életében. Ezért mondom, hogy ez egy „kisebbségek” irányította rendszer, nem pedig többségi irányítású, ahol 51 ember mondja meg 49-nek, hogy nem csinálhatják úgy a dolgokat, ahogy ők szeretnék.

Wilcock: Mi van, ha megtelik a pöcegödör és bedugul a csatorna? Senki sem akar lemászni majd a csatornába kitisztítani. Akkor mit csinálsz?

Tellinger: Oh, szeretem ezt a kérdést. Gyakran megkérdezik ugyanis: ki fogja eltakarítani a szemetet? Mi lehet erre a válasz? Általában, amikor előadásokat tartok és felhozom ezt a témát, találd ki mi történik. Érdekes módon mindig akad 2-3 ember, aki jelentkezik, és azt mondja: „majd én vállalom ezt a feladatot”. Így a kérdésed már meg is válaszoltuk. De sokkal tovább is megyek ennél.

Emlékezzünk rá, hogy ezeket a tevékenységeket többé nem pénzért fogjuk művelni. Hanem a közösségünkért, ami valójában azt is jelenti, hogy önmagunkért. „Én nem akarom kitakarítani a csatornámat”. Ennélfogva, ha a közösségem csatornája eldugul, akkor következésképpen az én csatornám is el fog dugulni. Szóval, bárki is lesz szolgálatban azon az adott héten, hogy figyeljen a csatornára, az fog lemenni és kitakarítani. Térjünk vissza ahhoz, hogy miről is szólnak valójában ezek a közösségi projektek.

Corey: Vannak emberek, akik ezekre a különféle feladatokra specializálódnak. Ilyen esetekben egyesíthetik az erőforrásaikat.

Tellinger: Így van. Felismerhetjük az emberiességünkben és a közösségünkben felfedezhető sokszínűséget, de ugyanakkor felismerhetjük az egységet is a sokszínűségeinkben illetve az egységben található sokszínűségünket is. Az emberi lényeknek – éppen azért, mert emberek – nagyon sokféle képességük, tehetségük és vágyuk van. Mindannyian tökéletesen különlegesek vagyunk.

Corey: És egyenlőek. Ez nagyon fontos.

Tellinger: Pontosan. A tested sok milliárd sejtje közül mindegyik kulcsfontosságú szerepet tölt be a tested felépítésében. Erre folyamatosan, mindig emlékeztetem az embereket. Ne gondolkodjanak úgy, hogy senkik és jelentéktelenek lennének. Mert hiszen pontosan ezt teszik. Azt mondják: „Oh, én csak egy jelentéktelen senki vagyok.” Nem! Nem vagy az! Egy Ubuntu-hoz hasonló vagyis hozzájáruláson alapuló rendszerben kulcsfontosságú része vagy a közösségednek!

Mindenki egyenlően fontos szerepet tölt be a közösségben. Nem számít, hogy orvos, vagy tudós, vagy mérnök, vagy esetleg pék. Mindenki egyenlően fontos szereppel bír, pontosan úgy, ahogyan a testedben lévő sejtek. A szenzációs dolog az, hogy minden őrült Michelangelo-ra vagy Leonardo Da Vinci-re ezernyi fiatal őrült mérnök jut, akik szenvedélyesen kutatják a szennyvízre vonatkozó problémák megoldását. És olyan rendszerekkel fognak előállni, amelyek megoldják majd ezt a problémát.

Wilcock: Amikor középiskolás voltam, minden nap a reggeli rádióközleményekben legalább 20 sportoló szerepelt azzal, hogy ezt vagy azt a versenyt megnyerték. Ők voltak azok a srácok, akik gyorsan futottak, vagy a legtöbb kosarat dobták a kosárcsapatban. És aztán volt kb 10-15 „tojásfejű” gyerek, akik meg mindenféle tudományos versenyeket nyertek. Csak ezekről a sikeres srácokról hallottál. A többi sok-sok ezer kölyök meg teljesen a peremre szorult, nem kaptak semmilyen elismerést és soha sem említették meg a nevüket a közleményekben. Hogyan tudod elkerülni, hogy ilyen klikkek alakuljanak ki – ahol mindig csak néhány emberre terelődik a figyelem?

Tellinger: Ok. Általában az összes ilyen kérdés abból ered, hogy jelenleg egy kapitalista társadalomban élünk és ebben nőttünk fel. Amiről te beszélsz, az a kapitalizmus következménye. Az emberi természetre nem a lustaság jellemző. Ez gyakran felmerülő kérdés. Azt mondják: „Oh, az emberi természet eredendően lusta.” Nem, ez teljesen hibás feltételezés.

Az ember természete ugyanis a teremtés és az alkotás. Hogy kifejezésre juttassa mindazt a tehetséget, amivel született és ez az, amit az iskolarendszer gyakorlatilag kiver belőlünk. Tehát meg kell változtatnunk az oktatási rendszert – ezt teljes mértékben meg kell tegyük. Nem lesz olyan iskolarendszer többé, amilyen jelenleg van. Ezek a helyek ugyanis - ahová jelenleg a gyermekeinket küldjük - kiképző, agymosó és manipuláló börtöntáborok.

Ezt drámai módon meg kell változtatnunk. Olyan közösségben fogsz felnőni majd, amelyben mindenkor, minden elérhető mindenki számára, és nem kell aggódnod semmiért sem. Szeretni fogod a körülötted élőket, akik aztán majd új technológiákkal állnak elő, vagy új módszereket találnak ki a kenyérsütésre, vagy a tésztakeverésre vagy cipőkészítésre, ruhafestésre, vagy új anyagokat találnak ki, mondjuk grafént kevernek össze kenderrel. „Istenem, micsoda nagyszerű kombináció lesz ez!” :)

Mivel a fő problémát megoldottuk, a pénz nem fog többé a fejlődés útjába állni. Ettől kezdve bármi lehetséges lesz. Arról szól majd az egész, hogy téged mi hajt majd, és ezért tisztelni és szeretni fognak a közösségen belül. Azért fognak szeretni, David, amit teszel és aki vagy. Abban a pillanatban, amikor az ego kezdene el vezérelni téged, találd ki, mit fog tenni a közösség. Azt fogják mondani: „Oh!” És nagyon gyorsan tudni fogod, mert az egész arról szól, hogy amit teszünk, az az egész közösségnek a hasznára váljon. És attól kezdve válik ez nagyon érdekessé, amikor elkezded megérteni a hatásait, hogy kivé fogunk válni a közösségen belül.

Wilcock: Amikor most a repülőtérről jöttem, egy hölgy vezette a buszt, Teresa-nak hívják. Két állása is van, mert a Deltánál és az Alamonál is dolgozik. 16 órát melózik naponta! Csak úgy tud eleget aludni, ha éjszakai műszakot vállal és alszik egy kicsit reggel 2-től 4-ig. 6 órát alszik otthon. Amikor beszéltem Teresa-val elmondta, hogy nemrég Haiti-n járt, ahol nagyon jól érezte magát. Nagyon finomak voltak a gyümölcsök, nagyszerű volt az idő és ha tehetné, visszamenne és terepjáró kölcsönzőt nyitna, hogy ott a kocsikkal az emberek körbejárhassák a terepet és jól érezzék magukat. Egyszóval olyasmit szeretne elkezdeni, ami hozzájárulna a közös jóléthez. Ha bárki olyannal beszélsz, aki ilyen halálig tartó, kilátástalan munkahelyen éli le az életét, kiderül róluk, hogy mindannyiuknak van egy álma. Alapjában véve mindannyiunknak van egy álma.

Tellinger: Így van, én is így gondolom. És arra is rájöttem, ha magas beosztásban lévő üzletemberekkel beszélsz - vezérigazgatókkal például, akik jó sok pénzt keresnek – és megkérdezed tőlük, hogy „mi volt az álmuk gyermekkorukban”, akkor ki fog derülni a számodra, hogy nagyon sokan közülük elfelejtették a gyerekkori álmaikat és nagyon erősen kell gondolkodniuk, hogy fel tudják idézni. Ezt nagyon-nagyon szomorúnak találom. Ugyanis ezt teszi velük a rendszer. Ennyire rossz a rendszer. Olyan mélyen és súlyosan pusztít bennünket, hogy nagyon sokan közülünk elfelejtettük a gyermekkori álmainkat.

Volt egy módszer, amit kipróbáltam ezeken az egyéneken. Megkérdeztem tőlük, hogy hol éltek. Egyszerűen vissza kell vinned őket az időben, az emlékeikben, egy kicsit terápiás jelleggel. Ilyeneket kérdeztem tőlük: "Hol éltél? Hova jártál iskolába? Mit csinált édesanyád, mit csináltak a barátaid? Bicikliztél-e gyerekkorodban?” Egyszerűen tehát megpróbálod visszaforgatni az idő kerekét velük. És ekkor elkezdenek emlékezni a gyerekkori álmaikra. És azt fogod látni, hogy az egész testbeszédük, az energiájuk megváltozik ahhoz a merev és önmérséklő viselkedésükhöz képest, amikor azt mondták neked: „pénz nélküli világról beszélsz. El akarsz venni tőlem mindent.” Nem, nem. Én csak megpróbálom visszaadni neked az életed. Megpróbálom visszaadni neked a gyerekkori álmodat, hogy megélhesd őket, attól való félelem nélkül, hogy valaki megpróbálja majd eltéríteni és rávesz arra, hogy egész életedben mással foglalkozzál.

Corey: Ez tehát olyasvalami, amit az emberek kis léptékben akár már most is elkezdhetnek megvalósítani a gyakorlatban? Van egyáltalán olyan hely, ahol többet tudhatnak meg erről és elkezdhetik létrehozni ezeket a közösségeket? Belekezdhetnek ebbe a „társadalmi kísérletbe”, amit aztán bemutathatnak másoknak is?

Tellinger: Nos, Corey, nagyon köszönöm, hogy felhoztad ezt, mert ez visszavezet bennünket a megvalósítás mikéntjéhez. Hogyan csináljuk?

Corey: Hogyan bizonyítsuk be, hogy ez valóban működőképes?

Tellinger: A működőképesség bemutatása kritikus fontosságú. Ez pedig elvezet minket ahhoz a kérdéshez, hogy mi történik a közösségi projektekkel. Először is ahhoz, hogy létrehozz egy közösséget, ahhoz pénz kell. Tehát pénz kell ahhoz, hogy közösségi projekteket hozzunk létre. És hidd el nekem, próbálkoztam ezzel. Megpróbáltam a saját korlátozott anyagi lehetőségeimmel belekezdeni közösségi projektekbe a saját városomban. És sikerült is létrehoznunk ezeket a közösségeket. De aztán, hogy működtessük és sikeressé tegyük őket – annyira hogy bevételt tudjanak hozni, és így a város hasznára legyenek, először a pénzzel, majd pedig a későbbi fejődéssel – nos, ez az a pont, ahol általában elbukik a dolog. Mert a hozzám hasonló emberek minden egyes alkalommal kifogynak a pénzből, amikor elkezdik lerakni az első építőkockákat.

Ezért kell ezzel a politikai színtérre lépnem. Ez teljesen nyilvánvalóvá vált a számomra 2014-ben, amikor az Ubuntu Párt politikai pártként jelent meg, én magam pedig Dél-Afrika elnöki székéért indultam a választáson. Végül nagyjából 1 millió követőt sikerült magunk köré gyűjtenünk. Ez hatalmas szám. Onnan tudom ezt, hogy kb 800 ezer név és telefonszám szerepel a laptopomon. Olyan embereké, akik sms üzenetben küldték el nekünk a „Szeretjük Ubuntut! Támogatjuk Ubuntut!” jeligét. Szóval, nem csak találomra mondtam ezt, hanem meg is tudom mutatni bárkinek.

Wilcock: Pontosan hányan élnek Dél-Afrikában?

Tellinger: Kb 55 millióan, ami olyan 20 millió szavazót jelent. Tehát 1 millió követővel indultunk el a választásokon. Ugyanakkor megtanultuk azt is, hogy mennyire aljas és előre kiszámítható volt a végeredmény. De nagyon fontos volt számunkra, hogy végigjárjuk ezt az utat, hogy tanuljunk belőle és bölcsebbé váljunk az egész folyamattal kapcsolatban, és hogy lássuk, mi legyen a következő lépés. A következőre jöttem rá. Még csak a parlamenti helyek közelébe sem jutottunk, annak ellenére, hogy a támogatók száma alapján legalább 4-5 helyet szereznünk kellett volna. Végül 5 300 szavazatot kaptunk. 50 ezer szavazat kell ahhoz, hogy bekerülhess a parlamentbe... Ez a tapasztalat arra a felismerésre vezetett, hogy a valódi hatalom az önkormányzati, közösségi szinten található, a saját városodban. Egyetlen megválasztott Ubuntu párti polgármester végtelenül hatékonyabb és nagyobb hatalommal bír, mint egy parlamentbe beválasztott képviselő. Ugyanis, ha nyerek és polgármesterré választanak, akkor az eddigi filozofálgatást át tudom ültetni a gyakorlatba is a városomban, egyetlen éjszaka leforgása alatt. Miért? Mert ehhez pénzt kapok majd a kormányzattól. És az önkormányzat által kapott pénzt a közösségi projektekre tudom fordítani. Ez aztán beindíthatja a szikrát a közösségi projektek számára és onnantól kezdve ez nagyon-nagyon gyorsan terjedni fog majd.

Wilcock: Mi van akkor, hogyha van egy nagy gyár, ami önti bele az ipari hulladékot a folyódba? Vannak ügyvédeik, meg lobbistáik, és egy rakat pénz áll mögöttük. És a te közösséged is kap némi pénzt tőlük, ugyanakkor szeretnétek leállítani a szennyezést. Mit fogtok tenni ilyen helyzetben?

Tellinger: Rá fogok térni erre, ugyanis meg fogod kapni a választ, ha röviden végigvezetlek az egész folyamaton. Saját magad fogsz rájönni a válaszra. Szóval, 2016-ban helyközi választások lesznek Dél-Afrikában. Ezt az alkalmat katalizátornak tekintem, ez jelenti a kiugrás lehetőségét a globális Ubuntu mozgalom számára. Mostanra több mint 200 országban vannak tagjai ennek a mozgalomnak. Hogy őszinte legyek, azt sem tudom pontosan, hol találhatók ezek az országok a térképen, de amikor olvasom a listát, hogy mely országokból iratkoztak fel hozzánk, akkor azt mondom: „Micsoda? Hiszen ez bámulatos!” Elég anyagi forrást kell összegyűjtenünk ahhoz, hogy sikerrel szálljunk versenybe a helyközi választásokon.

Az a stratégiánk, hogy a 12 legkisebb önkormányzatot célozzuk meg. A mi megközelítésünk szerint ez jelenti a rendszer Achilles-sarkát. Ugyanis, ha nyerünk az egyik helyen és az a 4 vagy 5 város, ami az önkormányzat hatáskörébe tartozik, egyetlen éjszaka leforgása alatt véget vet a kapitalista rendszernek és átülteti a gyakorlatba az Ubuntu-t, vagyis a kölcsönös hozzájáruláson alapuló rendszert, és ezzel eldönti az első dominót. Ha ugyanis ezt sikeresen ülteted át a gyakorlatba, a kapitalista rendszer egyszerűen működésképtelenné válik az Ubuntu modell közvetlen közelében.

Az egész filozófiánk azon alapul, hogy egyetlen kisvárosban nyerjünk. És ezért mondom, hogy egyetlen kisvárossal le tudjuk győzni a globális pénzügyi-banki összeesküvést. Teljesen mindegy, hogy melyik országban fog ez megtörténni. Egyetlen kisváros le tudja győzni az emberiséget irányító egész pénzügyi-banki rendszert és mindannyiunkat felszabadíthat. Ez ennyire kritikus fontosságú és ennyire egyszerű. Egyetlen városban nyerünk, átültetjük a gyakorlatba a filozófiánkat, beindítjuk a közösségi projekteket. A legfőbb ígéretünk az embereknek ezen a választáson a mindenki számára elérhető szabad energia lesz. Mindannyian tudjuk, hogy a szabad energia elérhető. Alternatív elektromosságon alapuló készülékek és eszközök elérhetőek. Pusztán a kapitalizmus irányító rendszere az, ami elrejti őket előlünk. Egy nagyon egyszerű villamosenergia-ellátórendszert fogunk beüzemelni a városunkban. Ez lesz az az alap, ami egyesíteni fogja az embereket. Mindenki ingyen jut majd elektromossághoz, cserébe azért, hogy heti 3-4 órát dolgozni fog az egyik közösségi projektben. Mindenki heti 3 órát, úgy hogy nem kell feladnod a meglévő állásodat. Vagyis a fennálló rendszer keretein belül elkezdjük megteremteni a bőséget.

Nemrégiben az egyik ilyen közösségünkhöz az ausztráliai Byron Bay-ben eljött egy statisztikus. Elvégzett egy számítást és elmondta, hogy mire jutott. Egy kis városról van szó, kb 5 ezer fős lélekszámmal, ezt fogom most példaként használni. 5 ezer ember heti 3 órányi munkája összesen 15 000 munkaórát jelent. Érted? Kell ennél többet mondanom? És mindez együttműködésen és nem pedig versengésen alapuló munkavégzés. Tehát egyesítsük erőinket, kooperáljunk és működjünk együtt. 15 000 óra egy héten. Amikor elvégezte a számítást, azt mondta: ha ennyi ember 1 éven keresztül 3 órányit dolgozik ebben a rendszerben, akkor ez a munka annyinak felel meg, mintha napi 8 órát dolgoznál rabszolgaként 31 éven keresztül a jelenlegi rendszerben. 1 év kontra 31 év – ezek az arányszámok.

Szóval nagyon rövid idő alatt elképzelhetetlen bőséget tudunk teremteni a közösségünknek. Nagyon sok élelem lesz és eldönthetjük majd, hogy mit kezdünk vele. Van egy tervünk az elosztórendszer felállítására. Abban a pillanatban ahogy megteremted mindazt az élelmet, vagy bútort, ruhát, kenyeret, cipőket, vagy akár technológiát, számítógépeket, akármit, megnyitod a tudományos laboratóriumokat a kutatók és gyógyászatban dolgozók előtt, hogy jöjjenek és találják meg a gyógymódot a betegségekre, és osszák meg eredményeiket a világgal. Meghívod a tudósokat, hogy fejlesszenek ki olyan módszereket, amivel megszüntethetjük a folyók szennyezettségét. Ez tehát a válaszom arra, hogy hogyan fogjuk kezelni a környezetszennyezéssel kapcsolatos problémákat. Egy hét alatt megoldható a nukleáris csapadék kérdése is, ha a megfelelő elméket sikerül összehoznod.

Wilcock: Nos, valami nagyon hasonló történt Amerikában a nagy gazdasági világválság után illetve a II. világháborút követően... Nagy léptékű társadalmi okok mozgósították a lakosságot, akik aztán közösségi munkálatokban vettek részt. Az emberek késztetést éreztek erre és talán ez volt az utolsó alkalom, hogy a gyártás és előállítás igazán megugrott volna az országban. Azóta viszont egyfolytában azt várjuk, hogy a munkát valaki más végezze el helyettünk, importálunk szinte mindent, belülről romboljuk le az egész gazdaságunkat.

Tellinger: Nem, nem, nem. Ez azonnali vonzerőt jelent majd bárki számára, aki alkotni, kitalálni akar új dolgokat azért, hogy képességeiket a maguk illetve mások szolgálatába állíthassák. Mindenki meg lesz hívva tehát, hogy kövesse ezt a metódust, jöjjenek el a városunkba, jöjjenek el a közösségünkbe. Mindez azt is mutatja, hogy ez egy befogadó modell, senki sem lesz kizárva belőle. Csupán azt kell tenned, hogy a céged, vagy a vállalkozásod a közösségi projekt részéve teszed. Megkérdezheted, hogy vajon mi hasznod származik majd ebből? Nos, ingyen munka, ingyen elektromosság, ingyen alkatrészek – hiszen, ha nem rendelkezünk a kellő alkatrészekkel, akkor létrehozunk egy közösségi projektet, aminek a keretében megalkotjuk azt és ez aztán így fejlődik majd tovább. Minden előállított illetve eladott termék 1/3-át megtarthatod, a maradék 2/3-ad pedig a közösségé lesz. A válasz tehát minden egyes esetben ugyanaz, amikor beállítok egy iparoshoz, vagy gazdálkodóhoz – a rendszer ugyanis minden szinten működik: gazdálkodókkal, iparosokkal, gyártókkal, bárkivel. 1/3-ad megy az cégednek, a többi 2/3-ad meg a közösségnek. Általában nem azt válaszolják erre, hogy "ok, majd megbeszéljünk, hanem azt, hogy "mikor kezdhetjük". Tényleg.

Corey: Nos, annyit mondhatok, hogy minden amit itt elmondtál, eléggé összecseng mindazzal, amit a Szövetség mond és amit a Kék Avianok üzenete tartalmaz. Azt mondták nekem, hogy ez már a jövő fuvallata. És az alapján, hogy ezek a források közvetlenül említettek téged és ezt a mozgalmat, nagyon erősen úgy érzem, hogy mindez valóban igaz. Úgy gondolom, mindannyiunknak érdemes ezzel mélyebben megismerkednünk, tájékozódnunk róla, és bármilyen módon részt vállalni belőle. Nagyon élveztem a részletes magyarázatokat. Sokat megtudtam erről a mozgalomról. A forrásaimon keresztül eddig csak apró részleteket ismertem erről-arról, most viszont már az egészet fantasztikusnak találom. És valóban úgy látom, hogy ez nem pusztán egy újabb alternatíva, hanem már a jövő fuvallata.

Tellinger: Nagyon köszönöm, Corey. Újra csak előhoznám, amiről már korábban is beszéltem. Az átmenet abból a világból, amiben most élünk, a bőség világába nagyon egyszerű. Sokkal egyszerűbb, mint ahogy azt a legtöbb ember gondolná. A legtöbben fenntartásokkal viseltetnek iránta, mivel úgy nőttünk föl, hogy egyfolytában azt mondták nekünk: „a dolgok nehezen mennek. Keményen kell dolgoznod.” Nem, ezt verd ki a fejedből. Meg fogunk szabadulni a pénztől. Sokkal szebb jövőt és bőséget fogunk teremteni magunknak. Kezdjük csak el vizualizálni és látni magunk előtt a végeredményt. Ennyire egyszerű. Nem én leszek ezért a felelős. Minden közösség saját maga felelős a saját jövőjéért, a saját jólétéért.

Wilcock: Ha a műsor nézői közt lennének olyanok, akik kedvet kaptak mindahhoz, amiről itt ma szót ejtettünk, hogyan tudnak bekapcsolódni és hogyan emelhetik mindezt a következő szintre?

Tellinger: Először is, menj fel a honlapunkra (ubuntuparty.org.za) ahol csatlakozhatsz hozzánk. Aztán olvass el annyi mindent, ami csak tudsz. Megveheted az Ubuntu könyvet, például, ezzel ugyanis támogatsz minket, ami nagy segítségünkre van. Aztán, ha be tudsz szállni a finanszírozásba, mert mondjuk több milliód van a gardróbban, és segíteni akarnál, mert az egész elgondolás együttrezeg veled, nos, akkor szükségünk van a segítségedre. Nem leszünk képesek elérni ezt pénz nélkül. Mert emlékezz rá: a jelenlegi rendszer úgy van felállítva, hogy a pénz elpusztít minden ellenállást. És ezt érezzük is hónapról, hónapra. Ez egy folyamatos küzdelem. Tehát szükségünk van pénzügyi támogatásra. Úgyhogy, ha tudsz segíteni ebben, akkor megteheted azt a weboldalunkon.

Wilcock: Ezt adományként kell elképzelnünk, vagy pedig a "befektető" kap valamit cserébe a befektetésért?

Tellinger: Sajnos ezért nem jár ellenszolgáltatás. Cserébe a választás eredményét tudjuk felajánlani. Ha ott sikerrel járunk, az azzal a jóleső érzéssel járhat majd a számukra, hogy tettek valami olyasmit, ami az emberiség javát fogja szolgálni a jövőben. A hálámon kívül nem sok mindent tudok felajánlani ezért cserébe.

Wilcock: Lehetne például adójóváírás. Úgy értem, ahelyett, hogy adó formájában fizetnék be ezt a pénzt a kormányoknak, felajánlhatnák azt nonprofit célokra.

Tellinger: Igen, "Ubuntu Bolygó" (Ubuntu Planet) néven már fel is állítottunk egy nonprofit vállalatot, amely kezeli az ilyen módon beérkező pénzeket.

Wilcock: Rendben. Tehát már most is vannak olyan emberek, akiknek van elég pénzük és ahelyett, hogy a kormánynak adnák, fordíthatják azt nonprofit célokra is. Ez tökéletes lenne.

Corey: Egyben ez egy befektetés is a jövőbe, egy befektetés az emberiségbe és a világ megváltoztatásának folyamatába.

Wilcock: Abszolút.

Tellinger: És ahogy mondom, ehhez mindössze egyetlen kisvárosra van szükségünk. Figyeld meg, hogy a támogatásod eredményeként ennek a kezdeményezésnek az éle átszúrja majd az emberiséget több ezer éve irányító fátylat. Át fogunk törni a fátylon és fel fogjuk nyitni azt.

Wilcock: Említetted az Ubuntu Bolygót. Mi is ez pontosan?

Tellinger: Az Ubuntu Bolygó egy újonnan alakult nonprofit vállalat, amit kimondottan erre a célra hoztunk létre. Az Ubuntu Bolygó lesz a fogadója és elosztója azoknak a támogatásoknak, amik beérkeznek hozzánk és továbbítja azokat az Ubuntu Párt azon helyi képviseleteihez, ahol csak szükség van rá. Tudom, hogy például az USA-ban nonprofit vállalatok nem támogathatnak politikai pártokat, de ez Dél-Afrikában nincs érvényben.

Ubuntu Mozgalomról szóló korábbi cikkünk itt olvasható:

http://kozmikuskozzetetel.blogspot.hu/2016/05/kozmikus-kozzetetel-iii3.html