Kozmikus Közzététel - III/4.

FELFEDEZÉSEK A BELSŐ FÖLDÖN – Gonzales és Corey találkoztak a különböző belső földi csoportok képviselőivel és tolmácsolták feléjük a Titkos Űrprogram Szövetség együttműködést szorgalmazó üzenetét. A találkozót követően Corey különös kapcsolatba került a házigazda belső földi csoport egyik papnőjével...

Ott hagytuk abba, hogy emberek egy csoportja jön feléd, közülük az egyik pedig Gonzales. Ugyanolyan öltözéket viselt, mint a többiek?

Igen.

Mi történt ezután? Hány ember közelített feléd?

Gonzales-szel együtt 5-en voltak. Felém tartva, kb félúton, 4-en közülük megálltak, Gonzales viszont jött felém tovább és üdvözölt. Nyújtottam felé a kezem, ő viszont feltartotta az övét és azt mondta, hogy nem akar még egyszer átesni a tisztító ceremónián... Szóval lényegében nem akarta, hogy hozzáérjek. Majd elmondta, hogy nekem is át kell esnem ezen a ceremónián, ezt követően elindultunk a másik irányba. 4 ember állt ott, 1 nő és 3 férfi. Csuklyát viseltek. A nőnek fehér színű, ősz haja volt és kék szemei, amik picikét nagyobbak voltak a miénknél, nagyjából velem egymagasságú volt, kb 185 cm. Ujj között hordható szandál volt rajtuk.

A nőnek ijesztő kinézete volt?

Oh, nem. Nagyon szép nő volt. Hozzánk képest kicsit másképpen festett, de nagyon vonzó külsővel rendelkezett.

Miben volt más a kinézete?

Nagyon keskeny arcvonásai és nagyobb szemei voltak. A bőre sápadt volt, a haja pedig ősz. Szóval másképp nézett ki.

Ha mondjuk az utcán elmenne melletted valaki ilyen külsővel, azt mondanád rá, hogy "vajon mi történhetett ezzel az nővel"?

Minden bizonnyal felkeltené a figyelmedet. Nem tudna úgy elvegyülni közöttünk, hogy ne vennénk észre.

A többi ember hogy nézett ki?

A csoportjában lévők között ősz, szőke, barna és fekete hajúak is voltak. Nem mindegyiküknek volt ugyanolyan ősz haja. A nő nagyon magas volt, nem mondanám törékenynek, de mindenesetre nagyon vékony volt.

A csoport többi tagjának is keskenyebb arcvonásai voltak, vagy csak a nőnek?

A legtöbbjük keskeny arcvonásokkal rendelkezett. De voltak köztük olyanok is, akik kicsit alacsonyabbak voltak, sokkal inkább az átlagemberhez hasonló magasságúak, és egy kicsit más testtípusúak, hogy is mondjam, vastagabbak voltak, egy kicsit több hús volt rajtuk. Viszont ugyanazt a szimbólumot viselték.

Melyik szimbólumot?

Az arany színű Szaturnusz szimbólumot. Ennek háromféle változata volt.

A házigazda csoportnak egy pirosas színű kő volt benne, egy rózsaszínű kövecske 6 óránál.

Volt egy csoport, aminek egy fekete kő volt 3 óránál...

Egy másik csoportnak pedig jáde kő...

Ez a három csoport genetikailag kapcsolatban állt egymással, összedolgoztak és együtt egy nagyobb csoportosulást alkottak: szorosabban összetartoztak a többi csoporthoz képest.

Odasétáltál valamelyik ajtóhoz, hogy elhagyd ezt a nagy termet?

Ekkorra már a nő és a két férfi elment, mindössze az egyik férfi maradt velünk.

Gonzales-en kívül más nem is beszélt hozzád?

Nem, egyikük sem beszélt hozzám.

Fura lehetett ez a csendes hangulat...

Nagyon furcsa volt.

Olyan, mintha egy meditáló kolostor csendje lett volna.

Igen, hiszen végül is egy templomkomplexumban voltunk. Az egész dolog nagyon ceremoniális volt. Bementünk egy ajtón és úgy tűnt, mintha a folyosó véget érne egy bizonyos ponton, de végül folytatódott tovább lefelé.

Tehát az ajtó mögött egy folyosó volt?

Igen. Ez a folyosó ugyanúgy volt kialakítva, talán lézerrel kivágva, mint az előző terem.

Csiszolt gránitból?

Igen. Volt fény is a folyosón, de a fény forrásáról majd inkább később beszélnék. Mindenhonnan érkezett fény, nem voltak árnyékok, szóval tökéletesen ki volt világítva. Csobogó víz hangját hallottam és érezni lehetett a nedves kő illatát is.

Mintha csak egy barlangban lettél volna?

Igen. A víz irányába tartottunk. A hall felé menet hirtelen feltűnt egy ajtó, aminek mindkét oldalán egy-egy 8 ágú csillag volt. Az egyik aranyszínű volt, tenyérnyi nagyságú, talán valamivel kisebb. Az ajtó jobb oldalán pedig piros színű 8 ágú csillag volt, ami valamivel lejjebb helyezkedett el.

Ahogy beléptünk, bal oldali irányból azonnal enyhe szellőt éreztem... Ez a szoba ugyanúgy volt megvilágítva, mint a többi. Teljesen ugyanolyannak tűnt.

A mennyezet is ugyanolyan magas volt?

Nem. Ennek a szobának nem volt olyan nagy a belmagassága. De viszont ez is kupolás volt. És azon a részen, ahol a fal magasodott a mennyezet felé és elkezdett kiegyenesedni, volt egy kis nyílás, amiből víz folyt ki... jó 90-120 cm szélességben. Maga a víz majdnem tejfehér volt. És a nyílás alatt kb 20 cm-es törtfehér színű cseppkövek is voltak. A kifolyó víz valamilyen istennőt formázó szobor hátára ömlött rá. A női szoboralak valamit tartott a kezében, de a kéztartása miatt nem tudtam kivenni, hogy pontosan mit. A haja stilizált volt, és az egész szobor be volt vonva valamilyen ásványi, talán kalciumréteggel...

Akkor ez egy életnagyságú képmás volt?

Igen. A leömlő víz egy medencébe folyt és a szobor ebből a medencéből magasodott ki. Alul a kőfalon volt egy vájat, víz pedig ezen keresztül folyt le egy nagyobb medencébe, ami a földfelszíntől számítva kb 60-70 cm-re magas volt.

Akkor a szobrot tartó emelvény elég magasan lehetett.

Igen. A belső földi kísérőnk ezt követően megfordult és kiment a szobából. Gonzales azt mondta, vegyem le a ruháimat és tegyem le őket az egyik oszlopra. Ezután pedig többet is elmondott nekem erről a Vénusz-imádatról és a tisztító ceremóniára vonatkozó előírásokról.

Micsoda valójában ez a tisztító ceremónia?

Mielőtt belépnél bizonyos templomokba, megfelelő viseletbe kell öltöznöd és meg kell tisztítanod a tested külön erre a célra szolgáló medencékben.

Ez hasonló lehet a megkeresztelkedéshez?

Meg kell tisztulnod, mielőtt belépnél egy szent helyre.

Hasonlóan ahhoz, amikor az emberek azt mondják, hogy le kell venned a cipődet... Azzal a különbséggel, hogy itt neked most mindent le kellett venned!

Mindent le kellett vetnem... És már amúgy is hűvös és huzatos volt. Nem sokkal azt követően, hogy levettem a ruháimat, Gonzales kuncogni kezdett. A nő, aki érkezésemkor köszöntött, bejött a szobába egy összehajtogatott köntössel, pár darab törölközővel és egy szandállal a kezében.

Amíg te éppen...

Igen...

... anyaszült meztelenül...

Ráadásul Gonzales még hátra is lépett egyet, hogy a nőt semmi se zavarja a kilátásban... Hát ennek nem örültem... De ő odalépett hozzám, átadott egy halom törlőkendőt, meghajolt, majd megfordult, Gonzales-nek is meghajolt és kiment a szobából. Így aztán Gonzales vezetett végig a tisztító ceremónián, egyik törlőkendővel letörölte az egyik testrészemet, másik törölközővel pedig egy másikat.

Ok. Szóval magadra öltötted a köntöst. Jöttek még más emberek is a szobába, miután felöltöztél?

Igen. Kimentünk a szobából és levittek minket a hallba. Elindultunk lefelé a folyosón. Jobbra kanyarodott, majd egyre lejjebb és lejjebb vezetett. Majd elérkeztünk egy terembe, ami kb 28-30 m magas lehetett, ugyanannyi, mint a másik terem. És ekkor kezdtem el azon törni a fejem, hogy vajon honnan van itt fény egyáltalán.

A nő, aki köszöntött minket, felém fordult és nagyon furcsa akcentussal angol nyelven szólalt meg: "A fényt frekvenciák segítségével hozzuk létre". Valósággal sokkolt, amikor meghallottam őt beszéni. És mielőtt esélyem lett volna, hogy bármit mondjak, egy másik nő lépett be, aki ugyanezt a Szaturnusz szimbólumot viselte, és ránk nézett.

Valamilyen okból kifolyólag, tudtam, hogy mindenkinek fel kell vennie a csuklyáját, majd a sziklába vájt lépcsőkön elkezdtünk lefelé lépdelni. Leértünk a következő szintre, ahol egy újabb terem volt, itt tartózkodtak a tanácskozáson részt vevő különböző csoportok képviselői. Ez volt tehát a tanácsterem.

Ez egy újabb hatalmas, kupolás terem volt?

Ez inkább közepes méretű. Nem voltunk bent sokan, kb minden csoportból 3 ember, plusz Gonzales és én. Összesen 7 csoport volt.

Volt valami ülőalkalmatosság is a teremben?

Igen. Nem igazán padok voltak, mivel nem volt háttámlájuk, hanem kőből készült ülőhelyeknek mondanám őket. A terem ovál alakú volt, de nem az egész, mivel a bejáratnál egyenes volt a fal, a mennyezet pedig szintén kőből készült. Voltak akik álltak, és voltak akik ezeken a kőből készült ülőhelyeken ültek. A terem elejében az egyik csoport foglalt helyet, méghozzá egy kőasztalnál. Elindultunk a terem elülső része felé. Amikor odaértünk, láttam, hogy a kőasztalon faragások vannak. Nem tudtam kitalálni, hogy mik voltak pontosan, de láttam az arany, a vörös és a nyolc ágú csillag mintázatát.

Gonzales és én helyet foglaltunk és ekkor pillanthattam meg az asztal körül helyet foglaló különböző csoportokat. Mindegyikük különböző szimbólumot viselt az öltözékén.

Az ezüst csillagot... A stilizált horogkeresztet... Volt egy patkó-, vagy omega szimbólum egy nyolc ágú csillaggal a közepén...

És volt három különböző típusú Szaturnusz-szimbólum, amit már korábban említettem.

Továbbá volt egy szimbólum, ami homokórának nézett ki, de elképzelhető, hogy az Orion szimbóluma lehetett, ebben nem vagyok biztos. Mindegyik szimbólum az adott csoportot szimbolizálta és amikor besétáltunk, mindegyikük megérintette a maga amulettjét, amire egy kis hologram ugrott elő. Tehát ezek nem csak szimbólumok, vagy ékszerek voltak, hanem valamiféle technológia is.

Az egyik bennfentes informátorom mondta egyszer, hogyha minél több technológiád van, annál kevesebb technológiára van szükséged. Ez az amulett lényegében mindent el tudott végezni, amire csak szükség volt.

Igen. Az egyes csoportok tagjai különbözőképpen néztek ki. A Szaturnusz szimbólumot viselő csoportot nagyjából már körülírtam.

Vegyük a horogkeresztes csoportot. Ők nácik voltak?

Nem, egyáltalán semmi közük sem volt a nácikhoz. Volt egy afrikaiaknak tűnő csoport, akiknek bronz színű bőre volt. Zömök testalkatúak voltak, nagyjából a mi magasságunknak megfelelő, 180 cm körüliek.

Volt egy ázsiainak kinéző csoport, azonban a testalkatuk nem teljesen hasonlított a felszínen élő ázsiaiakhoz. Aztán voltak olyanok, akik úgy néztek ki, mintha Indiából jöttek volna, csak nagyon fakó kék bőrszínük volt, majdnem olyan, mintha látnád a bőrük alatt futó ereket.

Volt egy alacsonyabb testalkatú, mediterrán típusúnak kinéző csoport.

 

És volt még egy csoport, amely az omega szimbólumot viselte magán, és amelynek a tagjai olyannyira hasonlítottak hozzánk, hogy akár a felszínen is simán járkálhatnának közöttünk.

Ok. Szóval nagyjából leírtál néhányat a fő testtípusok és fajok közül, amelyek a Föld felszínén is megtalálhatóak?

Igen. Összegyűltek, hogy átbeszéljék azokat az eseményeket, amelyek miatt végül is fel kellett állítaniuk ezt a tanácsot. Rengeteg ütközet és harc dúlt odalent a föld alatt, amely nagy zavart okozott a belső földiek körében és halálos áldozatokkal is járt. Ezek a csoportok kultúrájuk és genetikájuk tekintetében puristák voltak. Az omega jelét viselő csoport azt mondta magáról, hogy ők Vénusz-imádók, többször is említették a „Vénusz hercege” és a „Hajnalcsillag” kifejezést...

A nyolc ágú csillag tulajdonképpen egy Vénusz-szimbólum.

Elképzelhető, hogy más jelentése is van: mivel volt egy arany színű illetve egy vörös színű is belőle. Nem közölték velem a szimbólumok jelentését, így nem tudom megmondani, hogy pontosan mit jelentenek.

Gonzales végül is szólásra emelkedett. Azt mondtad, hogy elég nagy szerepe volt a találkozón.

Így van. Voltak előzetes megbeszélések és megkérték a csoportokat, hogy a vendégek kedvéért angolul beszéljenek. Nos, ez nem igazán történt meg. Elkezdtek beszélni – ahogy később Gonzales elmagyarázta nekem – ősi akkád, vagy sumér nyelven, majd egymás között egy másik nyelvre váltottak és egy keveset angolul is beszéltek. Ez nagyon zavaró volt, de végül is kihámoztuk a lényeget arról, hogy mi is folyik itt valójában. Arról beszéltek, hogy a felszínen élő emberek a fejlett fegyvereik révén egyre nagyobb fenyegetést jelentenek a számukra. Bizonyos csatározásokról is szót ejtettek, amelyek földalatti csoportok között zajlottak. Beszéltek továbbá – ahogy ők említették – az „Őrzők” visszatéréséről is. De erről később majd részletesen is beszélünk. Emellett egy rakás más dologról is beszéltek, amiből csak apró darabkákat sikerült elcsípnünk. És amikor ezzel végeztek, az omega szimbólumot viselő csoport egyik tagja intett Gonzales-nek, hogy adja át az üzenetet. Észrevettük, hogy a többi csoport nem igazán érzi magát komfortosan az omega csoport tagjainak jelenlétében. Ez volt az egyetlen csoport, amelynek a küldöttsége csupa férfiakból állt. Az összes többi csoportban egy vagy két nő is helyet kapott.

Említetted a találkozóról írt jelentésedben, hogy az omega csoport tagjának Gonzales felé intézett felhívásával megsértette a protokollt. Mi volt az általános protokoll erre vonatkozóan?

Nos, eredetileg a házigazdának kellett volna felkérnie egyikünket a felszólalásra.

Vagyis az omega csoport emberének először a házigazdát kellett volna kérni, hogy ő kérje fel Gonzales-t, nem pedig közvetlenül felé intéznie a szavait, így van?

Alapvetően igen.

Akkor ez egy elég arrogáns megmozdulás volt!

Így van. Ezért aztán Gonzales rá is nézett az adott illetőre, aki bólintott, majd Gonzales felállt és elmondta a szokásos rövid, de lényegre törő üzenetét. Ebben az állt, hogy nagyra becsülését fejezi ki amiatt, hogy a csoportok közül néhányan pár héttel megelőzően nagy személyes kockázatot vállalva meglátogatták a Titkos Űrprogram Szövetség egyik, Kuiper-övben található bázisát. Továbbá el kell kezdenünk szorosabban együttműködni és abba kell hagynunk mindenféle megtévesztést, nyitottnak és őszintének kell lennünk egymás irányába. Emellett a jövőben a Titkos Űrprogram Szövetség azt akarja, hogy ezek a belső földi csoportok hagyják abba a felszíni emberek megtévesztését arra vonatozóan, hogy azt hangoztatják feléjük, hogy ők földönkívüliek és más típusú lények, például istenek lennének. Ezt a fajta megtévesztést főleg a régmúltban alkalmazták, mielőtt még az emberi faj eléggé fejletté vált volna ehhez. Tehát egy rövid üzenet lett továbbítva e csoportok felé, majd a felszólalását befejezvén, Gonzales helyet foglalt. Ezt követően a teremben uralkodó feszültség szintje érezhetően megemelkedett. A hallgatóságnak nem igazán tetszett az üzenet. Elkezdtek egymás között diskurálni és mutogattak felénk.

Mi volt a válaszuk minderre?

Elmondták nekünk, hogy közel 20 millió éve vannak itt a Földön. Állításuk szerint ők voltak a bolygón kifejlődött eredeti emberi faj. Az idők során kisebb-nagyobb kataklizmák következtében megváltozott a Föld dőlésszöge, pályája, a Naprendszerben elfoglalt helyzete. A bolygó elég sok mindenen keresztülment. És eközben ők végig itt voltak. Majd a civilizációjuk kevésbé fejlett tagjait magára hagyva, az elit és papi kasztjuk a föld alá költözött. Egy idő elteltével feljöttek és istenekként illetve ősökként jelentek meg a korábbi civilizációk túlélői előtt, segítve nekik beindítani és újra felépíteni a civilizációt. Mezőgazdasági ismereteket és gyógyszereket adtak át nekik, segítettek a nyelvek és művészetek fejlesztésében, vagyis segítettek nekik újrakezdeni az életet. Ez újra és újra megtörtént az idő ciklusai során, eonokon keresztül.

A tűzvészek és kataklizmák után?

Igen. Különböző ciklusokon keresztül, még a jelenleg ismert történelmünk előtti időkben. És ezek a csoportok biztonsági okokból kifolyólag hagyták, hogy az emberek azt higgyék róluk, hogy ők istenek. Így a felszíni emberek nem jelentettek fenyegetést rájuk. Eonokon keresztül így ment ez. Elmondták továbbá azt is, hogy voltak más bolygók is a Naprendszerünkben, amelyeken hasonló, vagyis emberi életformák alakultak ki. Ők is kataklizmákon mentek keresztül de sokkal agresszívebbek és háborúskodók voltak. Elpusztították a saját világukat és társadalmukat. Végső soron hatalmas problémákat okoztak, majd más fajok léptek be a Naprendszerünkbe, akik elkezdték átköltöztetni ezeket a népeket a Föld bolygóra. Amint menekültként átkerültek erre a bolygóra, az agresszivitásukat elkezdték megjeleníteni itt is. Átvették a hatalmat a bolygó felszíne felett és genetikájukat elkezdték vegyíteni egymással illetve a felszínen élő, eredeti földi emberekkel. Így létrejött egy kevert genetikájú emberi csoport, amely lényegében a ma élő felszíni emberi fajt alkotja.

Már értem, hogy miért gondoltad azt, hogy ez vitákat generálhat majd.

Igen. Leszidtak minket és azt mondták, hogy tudomásuk van arról, hogy a Titkos Űrprogramok emberei részt vett néhány atrocitásban. Nem akartak ítélkezni felettünk és elvárták, hogy mi is így tegyünk velük szemben, mivel még a saját létezésünket sem értjük meg, nemhogy az övékét.

Ez az egész hasonlít az árja ideológiára, mintha azt mondanák, hogy ők tiszta vérvonalból származnak, mi meg egy koszos, kevert vérvonallal rendelkezünk, ami genetikájában hordozza az agresszivitást, amivel ők nem akarnak megfertőződni.

Így van.

Biztos vagyok benne, hogy nem fogadták kitörő örömmel Gonzales-t.

Oh, igazából engem sem fogadtak kitörő örömmel. Amikor Gonzales befejezte a beszédét, leült mellém, majd odahajolt hozzám és azt mondta: "Elég jól ment, igaz?". Én meg csak... egyfolytában a hallottak keringtek a fejemben, úgyhogy azt sem igazán vettem észre, hogy a találkozó a végéhez közeledik. Mindenki felállt, felvették a csuklyájukat, úgyhogy én is ezt tettem. Besoroltunk egymás mögé és egyes sort alkotva csoszogva elindultunk visszafelé, ugyanazon az úton, amelyen lejöttünk. Mindenki halálos csendben menetelt. Végigcsoszogtunk a folyosón, ami a tisztító szobához vezetett. Azon tűnődtem, hogy vajon át kell-e esnünk egy még nagyobb nyilvánosság előtt zajló tisztító ceremónián, de végül mindenki elhaladt a szoba mellett. Fényvillanásokat vettem észre, amelyek abból a fenti teremből érkeztek, amelybe eredetileg megérkeztem.

Mintha portálokat használtak volna.

Igen. Közben haladtunk tovább, mikor azt éreztem, hogy valaki megkopogtatja a bal karomat. Tettem még néhány lépést, majd visszanéztem. Gonzales volt az, aki a vendéglátó csoport két női tagjával állt mögöttem. Gyorsan visszaléptem hozzájuk és kiderült, hogy a nőnek, aki eredetileg köszöntött minket, lenne egy személyes kérése felém.

Ő volt az ősz hajú nő, akiről korábban beszéltem. Megtudta, hogy fiatalkoromban, a MILAB program keretében történt velem egy bizonyos esemény, aminek köze volt ahhoz, amit kérni szeretne tőlem. Mondtam, hogy hallgatom, mire ő azt válaszolta, hogy menjek vele. Elindultunk, miközben Gonzales és a másik nő kb 5 lépésnyi távolságban követtek minket. Arra számítottam, hogy a nő elkezd majd beszélni, de ehelyett teljes csöndben haladtunk. Átmentünk ezen a hatalmas termen, ahol a portálugrások történtek, és lementünk egy másik folyosón. Mindenfelé ajtók voltak, az ajtók előtt pedig egy-egy fehér fényből álló válaszfal.

Át lehetett látni rajtuk?

Nem. Odaértünk az egyikhez, majd a nő megérintette az amulettjét, amire ez a fényfal lehullott előle és be lehetett látni a helyiségbe. Úgy nézett ki, mintha egy nagyon egyszerű nappali, vagy hálószoba lenne... Nem hiszem, hogy hálószoba lett volna... Inkább egy nappali szerű helyiség volt. Beléptünk, mire a nő azt mondta, menjek vele. Ránéztem Gonzales-re, ő meg... Hát érdekes arcot vágott. Beléptem, a nő lecsukta ezt a válaszfalat mögöttem és ekkor már kezdtem elég ideges lenni. Eléggé introvertált vagyok, szóval egy szobába zárva egy nővel... Egyszerűen nem tudtam, hogy mire számítsak. És ekkor a nő telepatikusan kapcsolatba lépett velem. Azt mondta, hogy nyugodjak meg.

A találkozó alkalmával a csoportok tagjai egyébként legtöbbször a szájukon keresztül beszéltek?

Igen. Egymás között telepatikusan, de amikor több emberrel kellett beszélniük egyszerre, akkor a szájukkal kommunikáltak... De visszatérve a nappaliban zajló eseményekre, a nő elmondta nekem, hogy tudomása van arról, hogy kiskoromban elvittek engem egy bizonyos helyre, egy kristály-barlangba. Ebben a barlangban gyönyörű kristályok voltak, és azt a feladatot kaptuk, hogy mentálisan kapcsolatot kell létesítenünk velük, de úgy hogy közben nem érinthetjük meg őket, mert megsérülhetünk, vagy pedig sérülést okozhatunk nekik. Ezek a kristályok ugyanis élőlények voltak...

És ragyogtak?

Nos, egészen addig nem, amíg kapcsolatot nem létesítettél velük. Nekem sikerült kapcsolódnom hozzájuk. Voltak más gyerekek is a barlangban, és ezeknek a kristályoknak különböző színű, rózsaszínes, lilás aurájuk volt. Küldtem egy mentális képet róla a nőnek. Mire ő sugárzott a boldogságtól és könnybe lábadt a szeme.

Hogyan voltál képes hozzáférni olyasvalamihez, amihez ők saját maguk nem voltak képesek?

Elmagyarázta nekem, hogy volt egy csoport, amely több száz évvel ezelőtt elfoglalta azt a területet. A saját nyelvükön egy bizonyos névvel illette őket, amire most nem emlékszem pontosan, de a szó jelentése "tollas kígyó" volt. Továbbított nekem egy mentális képet róluk, ami alapján rájöttem, hogy ez egy raptor csoport volt.

Ezek azok a nagyon csúf reptilián madár-szerű lények, akikről korábban beszéltél, akik embereket esznek... Nagyon rosszindulatúak.

Igen. Ők tartják ellenőrzésük alatt azt a területet. Anélkül, hogy túlságosan belemennék a részletekbe, csak annyit mondanék, hogy ez a csoport a szövetségeseiktől - bizonyos földalatti területekhez való hozzáférés fejében - áldozatként húst követelt cserébe.

Biztos vagyok benne, hogy a Cabal-nak nem okoz problémát megadni nekik, amit kérnek...

Így van. A nő pedig így szólt hozzám: "Megosztanád velem azt az élményedet" (a kristálylényekkel való kapcsolódást). Nem egészen értettem, hogy mire gondol, ezért megkérdeztem tőle, mire elmagyarázta nekem az egész folyamatot: meg kell fognunk egymás kezét, ő pedig az elméjével megnyitja majd az elmémet. Tudomására hoztam, hogy számos okból kifolyólag - biztonsági okokból és a személyes szuverenitásom védelmében – ez nagyon kényelmetlen lenne a számomra. Ő pedig erősködött, hogy nagyon fontos lenne. Azt mondta, hogy Gonzales és én alapvetően nem sok mindent tudunk felajánlani és ez nagyon fontos lenne neki és a népe számára... Úgyhogy egy ideig járkáltam, és azon tűnődtem, hogy mit tegyek..

Mi lehetett olyan fontos ezekben a kristályokban?

Ekkor még nem tudtam erről semmit. Megkérdeztem a nőtől, hogy beszélhetnék-e Gonzales-szel. Gyorsan odament az ajtóhoz, leengedte ezt a védőmezőt, és kiengedett. Gonzales bejött, mintha azt mondaná: "Mi folyik itt?". Elmagyaráztam neki a helyzetet, mire ő azt mondta, hogy megérti az aggályaimat, és amíg ez a dolog nem veszélyezteti a Gömb Lény Szövetséggel, vagy a Raw-Teir-Eir-el kapcsolatos bizalmas információkat, addig nincs miért aggódni, mivel a Titkos Űrprogram Szövetség amúgy sem osztott meg velem semmilyen szigorúan bizalmas információt. Alapvetően egyáltalán nem bíztak rám semmiféle olyan információt, amiért aggódniuk kellene. Gonzales azt mondta, hogy nem nekik dolgozom, így nem parancsolhatja meg nekem, hogy megtegyem, de ebben az esetben lehetséges, hogy kétoldalú információmegosztás történik majd köztem és a nő között.

Tehát, mivel már volt összezördülésed a Titkos Űrprogram Szövetség Tanácsával, aggódtál, hogy ha esetleg önként elfogadod a nő ajánlatát, akkor információt húznak ki belőled, amivel csak még nagyobb bajba sodrod magad, vagy akár ki is dobhatnak a szövetségből?

Vagy egyszerűen nem fognak velem semmilyen adatot sem megosztani a jövőben. Megszakítják velem az információk közlését, amit lényegében már meg is tettek. Illetve a saját szuverenitásomért is aggódtam, nem tudtam, hogy mi történik majd a folyamat közben.

Lényegében tehát Gonzales azt mondta, hogy belevághatsz.

Igen. Azt mondta, rendben, csinálhatod. Szóltam a nőnek, hogy visszajöhet, majd mélyen a szemembe nézett... Mondtam neki, hogy megcsinálom. Odament a falhoz, nem volt ott lényegében semmi, csak a fal. Megfordult és egy kristály serleget tartott a kezében. Nem volt a falon semmi, amiből kivehette volna, de mégis volt a kezében egy kristályból készült serleg, ami valamilyen borostyánszínű folyadékot tartalmazott... Odalépett hozzám, odanyújtotta, hogy igyam meg. Megkérdeztem, hogy mi van benne, mire ő azt válaszolta, hogy „Ízisz elixírje”. Elmagyarázta, hogy ez alapjában véve bor, amit egy nagyon ritka, föld alatt élő virágból készítenek.

Vagyis, ha megiszod, akkor kikapcsol tőle az agyad,...

Akkor ezt nem tudtam. Mondtam neki, hogy nem szeretném meginni, kérdeztem tőle: "Biztos, hogy feltétlenül szükséges ez"? Azt válaszolta, hogy nem, de náluk ez megszokott dolog.

Én nem ittam volna meg. :)

Fogta a serleget, és többször is beleivott. Azon nyomban megváltozott tőle... Nem tudom, hogy ez részegség lehetett-e, mindenesetre azonnal más lett tőle a viselkedése, nyugodtabb lett. Letette a poharat, leültetett az egyik székre, ami úgy nézett ki, mintha egy tojást elvágtak volna. Leültetett és akkor éreztem, hogy a szék kicsivel a padló felett lebeg. Két ujjával egy újabb széket húzott elém és leült pontosan velem szemben, nagyon közel. Kérte, hogy nyújtsam a kezem, odanyújtottam felé, majd összekulcsoltuk a kezeinket.

Nagyon csontos kezei voltak, a bőre pedig nagyon meleg volt. A testhőmérséklete teljesen más volt. Majd a szemembe nézett és azt mondta: "szeretném ha ellazulnál". És meg kellett nyitnom az elmémet. A saját módszeremet használtam ehhez, hogy egy kicsit lecsendesítsem az elmémet, ellazuljak. Nincsenek szavak rá, hogy leírjam, mi következett ezután. Úgy éreztem, mintha a fénytestem, vagy az asztráltestem felé húzódott volna és valahogyan összekeveredett volna az övével. Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy mentálisan sokkal, de sokkal fejlettebb nálam. Az életem egy bizonyos szakaszának emlékei után kutatott az elmémben, miközben véletlenszerű felvillanások formájában én is láthattam a nő életének 130 évnyi történéseit. Láttam őt gyermekként, a papi képzése során, láttam, amint találkozik különböző felszíni emberekkel, titkos társaságok tagjaival, különböző katonai tisztviselőkkel és európai illetve amerikai politika csoportok képviselőivel...

Azt állítván magáról, hogy ő valójában földönkívüli.

Ő és a csoportjából mások is földönkívüliként mutatkoztak be a felszíni embereknek. Láttam, hogy milyen ruhát viselnek ezek a felszíni emberek, hiszen különböző időperiódusokban került sor ezekre a találkozókra.

Szóval peregtek a képek a szemed előtt, amik valójában az ő életének részletei voltak?

Igen és az egész teljesen véletlenszerűnek tűnt, nem tudtam megragadni őket. Amikor rátalált a barlangban szerzett élményem emlékére, én is láttam az ő emlékeit ugyanolyan idős korából, mint amilyen én voltam akkor. Ez az emlék arról szólt, hogy valamilyen inszektoid típusú lények megtámadták őket és ő a csetepaté során elvesztett valakit. Visszahúzott a kristálybarlangban lezajlott élményemhez és ez nagyon élénken jelent meg, újraéltük az egészet együtt. Mikor vége lett, mindketten visszahuppantunk a székbe, rázkódtunk, remegtünk, az agyamban felszabadult az össze endorfin, ami nagyon felszabadító érzés volt, de semmilyen szexuális vagy ilyen jellegű vonatkozása sem volt. Nagyon megindító érzés volt. Azóta az élmény óta nagyon megváltoztam. Sok időt töltök magamban, sok mindenen elgondolkodom. Az élmény hatására sokkal intuitívabb lettem, ami nagyon fura.

A nőnek is hozzád hasonló reakciói voltak?

Oh, igen. Teljesen ugyanolyan reakciói voltak, potyogtak a könnyeink.

Mindkettőtöknek?

Igen. Nagyon-nagyon érzelemteli élmény volt. Nem hasonlított semmilyen korábbi, más személyhez való kapcsolódásomhoz sem.

Ez olyasvalami, amire a csoportjából bárki képes, vagy pedig csak a papnők lett kiképezve rá?

Én úgy gondolom, hogy erre bárki képes közülük. Amikor végeztünk, azt mondta, hogy sokan nem engednék meg, hogy egy felszínen élő, kevert genetikájú emberrel ilyet tegyen, de sok más embernek nagy örömet fog okozni az az információ, amit a kristályokkal való kapcsolódásom során szerzett élményemből szerzett. Erről nekem nincs tudomásom... vagyis nem tudom, hogy pontosan milyen információra tett szert általam.

Azt mondtad, hogy kitörölték az emlékeidet, miután anno megkaptad az adatot a kristályból, igaz? Valamilyen módon viszont végül mégis kinyerték az elmédből.

Igen, de az emlékezet nemcsak a fizikai adathordozódon tárolódik, hanem a fénytestedben is, ami ugyancsak egy virtuális adathordozónak számít.

Ez lenne tehát az a bizonyos "vulkáni agyérintés":)

Igen, viccesen ezen a néven emlegettem neki. És miután kifújtuk magunkat, visszamentünk a folyosóra, ahol Gonzales és a másik nő várakoztak. A nő nagyon elégedettnek tűnt és ekkor felajánlotta, hogyha van időnk, megmutatná nekünk a helyet. Gonzales régóta szeretett volna körbenézni, úgyhogy rögtön felpattant és elfogadta a felajánlást...