KÖRUTAZÁS
A BELSŐ FÖLDÖN – Kaaree,
a belső földi papnő meginvitálta Corey-t és Gonzales-t, a titkos
űrprogramok képviselőit egy túrára, aminek során
megismerkedhettek a Szaturnusz jelét viselő csoport egyik
földalatti városával. Betekintést nyerhettek a belső földiek
mezőgazdálkodáshoz használt technológiáiba, állat- és
növényrezervátumába, illetve a föld alatt terraformálással
kialakított élettereikbe.
Azt
mondod, hogy a belső földi csoportoknak több millió éves
történelmük van. Mindegyikük 20 millió éves?
A
Szaturnusz szimbólumot viselő csoport azt állítja magáról, hogy
17-18 millió évesek. A legfiatalabb csoport pedig néhány
jégkorszakkal ezelőtti eredetre tekint vissza, bár erről nem
adtak meg pontos dátumokat.
Melyik
a legfiatalabb csoport?
Nekem
úgy tűnt, hogy a kinézetre hozzánk leginkább hasonló csoport
volt a legfiatalabb.
Mindannyian
köpenyt és szandált viseltek? Ez lehetett az ünnepi alkalmakkor
viselt öltözékük?
Normál
esetben nem ezt a ruhát viselik. Ezt az ünnepi ruhát csak akkor
hordják, amikor, mondhatni, szent helyeken vagy templomban
tartózkodnak. Nem tudom, hogy ezt kimondottan csak az a csoport
viselte, vagy hogy milyen lehetett a normál öltözékük, mit
viselnek más helyszíneken, mikor másokkal találkoznak.
Észrevettél-e
bármi különlegeset az amulettekből előugró hologramokkal
kapcsolatban? Hasonló volt a heads-up displayhez? (Szem
elé vetített kijelző: mivel nem kell lenézni a műszerfalra,
head-up helyzetben, vagyis feltartott fejjel nézhető)
Igen,
valami hasonló lehetett, bár az én látószögemből nem tudtam
megállapítani, nem láttam, hogy mi volt az pontosan. Mindössze
annyit láttam, hogy valamilyen fény jött ki belőle és azt
nézték, valamint hogy babráltak a medáljaikkal. Én magam nem
láttam, hogy mi volt az. Olyasvalami lehetett, ami csak és
kizárólag pontosan veled szemben jelenik meg.
Mi
volt a legfurcsább, legmeglepőbb dolog, amivel a nő emlékei
között találkoztál az "agyérintés" során?
Nos,
az hogy a nő szűz, hiszen a papi kaszt tagja volt. Több mint 130
éves és még mindig szűz. Semmiféle szexuális aktivitás nem
volt az élete során.
A
japánok kapcsolatot létesítettek istenekkel, akiket
„Ame-no-torifune” névvel illettek, és akik repülő hajókon
érkeztek hozzájuk az univerzumból. Ezek az emberek lejöttek az
égből, megtanították őket az írásra, a tea ceremóniára,
megtanították őket a selyem és kimonó készítésére. Szerinted
lehetséges-e, hogy ezek valójában belső földi csoportok voltak,
merthogy a horogkereszt a sintó istenekhez is kapcsolódik.
Elképzelhető szerinted valamiféle kapcsolat a sintoizmus és a
belső földi emberek között?
Több,
mint valószínű. Azt mondták, hogy hosszú-hosszú időn keresztül
csináltak ilyet. Időről időre technológiákat hoztak a
nehézségekkel küzdő és újjáépülő civilizációknak. De egy
idő elteltével, mikor a különböző, kívülről jövő
földönkívüli fajok megérkeztek ide, egyre inkább ritkultak az
ilyen esetek.
Megvolt
tehát ez az "agyérintéses" élményed és ott voltatok
Gonzales-szel és a másik nővel. Mi történt ezután?
A
nő meghívott, hogy körbevezetne minket a környéken. Sokkal
nyugodtabbnak tűnt, és boldog volt a történtek miatt. Nagyon
fellelkesült attól, amit megosztottam vele, mert így képessé
vált arra, hogy másokkal is megossza az emlékeimből kinyert
információt. Szóval nagylelkű volt és meg akarta mutatni nekünk
a környéket. Így aztán lementünk egy kisebb kupolás terembe, és
megálltunk a közepén. Megérintette az óráját, majd egy
fényvillanás történt, mire egy másik nagyteremben találtuk
magunkat. Ez egy másik körzet volt, itt a kőfelületek kissé
sötétebbek voltak. Ezután különböző folyosókon és termeken
sétáltunk keresztül. Meg akarta mutatni nekünk a kertjeiket.
Kiértünk és egy hatalmas barlangszerű területen találtuk
magunkat. Oszlopokat láttunk, amelyek egészen a barlang
mennyezetéig értek fel. Még megbecsülni sem tudnám, milyen magas
lehetett a mennyezet. Az egész barlang kb akkora lehetett, mint
egész Texas állam. Egész egyszerűen hatalmas volt. És az
oszlopokba építmények voltak beépítve...
Olyan
épületek, amikben emberek éltek?
Éltek
benne, vagy dolgoztak, tették a dolgukat. És ezek az oszlopok
nagyobbak voltak akármelyik felhőkarcolónál.
És
nem szédültél el, amikor felnéztél a mennyezetre? Nem volt olyan
érzésed?
Nem,
nem annyira szédítő érzés volt, hanem inkább az, hogy nem
gondoltam volna, hogy valaha ilyen hatalmas méretű helyen kötünk
ki.
Ugyanolyan
szétáradó fény volt itt is?
A
fenti részen nem, de lentebb mindenhol volt fény. Emberek
jöttek-mentek mindenfelé. És ennek a hatalmas városnak mi csak
egy kis részét láttuk. Az emberek egyrészes ruhákban járkáltak,
különböző korosztályba tartozók, fiatalok és öregebbek
egyaránt.
Egyrészes
kezeslábasban?
Igen.
Piros, zöld, mindenféle színű ruhákban. Egyszerűen csak
jöttek-mentek, intézték a dolgukat.
A
ruhák színe a Belső Földi Szövetség különböző embertípusait
reprezentálta, vagy ezek kimondottan csak az egyik csoportba tartozó
emberek voltak?
Ezek
az emberek annak a csoportnak a tagjai voltak, amibe a nő is
tartozott. Az egész város ennek a csoportnak az egyik települése
volt.
Vagyis
a Szaturnusz jelét viselő csoporté.
Így
van. Az utcákon járó-kelő emberek viszont nem viseltek amulettet.
És ahogy szorosan a barlang fala mellett haladtunk, közben csak egy
nagyon kis részét láttuk a városnak. Voltak kupolás épületek,
ovális kupolával, amik valamilyen módon fényt bocsátottak ki
magukból, fehér fényt. Nagyon sok épület a sziklából lett
kivájva, mintha egyenesen abból faragták volna ki őket. Ahogy
nézelődtünk, Gonzales újra megbökött. Felnéztem és láttam,
hogy a barlangban mindenfelé hajók repkednek. Pont mintha csak az
1950-es évek sci-fijeiben lennénk, klasszikus ufó-k, repülő
csészealjak, szivar- és majdnem tökéletes tojás alakú hajók
röpködtek a barlangban.
Ide-oda
cikáztak ennek a hatalmas helyiségnek a belsejében?
És
nem csak, hogy röpködtek, hanem teljes sebességgel
keresztülrepültek a barlang falán, egyáltalán nem lassítottak,
egyenesen átrepültek a sziklán. Úgy értem, lehet, hogy csak víz
volt vagy levegő, de egyszerűen átrepültek rajta.
Vagyis
láthatatlanná váltak és keresztülszáguldottak a sziklán.
Csak
nagyon rövid ideig láthattuk az egészet, amikor le-föl sétáltunk
a barlang fala mentén.
Egyszerre
hány légijármű tartózkodott a levegőben?
Nem
tudom, kb több mint 30. Ezt követően a nő olyan helyekre vitt le
minket, amik nyilvánvalóan szolgálati folyosók lehettek, mert
nagyon különböztek a korábbiaktól, egy kicsit keskenyebbek
voltak. Mintha csak a város üzemeléséért felelős személyzet
számára készültek volna. Leértünk egy olyan területre, ami
mintha egy párkány lett volna, kiléptünk az ajtón és egy
erkélyszerű emelvényre értünk. Odasétáltunk egészen a
szélére, mert nem volt rajta korlát. Innen mindent be lehetett
látni ebben a hatalmas barlangkörzetben. Mindenfelé növény- és
szőlőtáblák voltak, ameddig csak a szem ellátott.
Nem
tudtam pontosan kivenni, hogy mik voltak, de termőnövények, szőlő
ültetvények, a távolban pedig fák látszódtak és bejövő-kimenő
vízfolyás hangja is hallatszott.
Hidroponikus
rendszert működtettek?
Hidroponikus
rendszert, így van. A nő elmondta, hogy a teljes spektrumú fényt
a fentihez hasonló módon, vagyis frekvenciák segítségével
állítják elő.
Meg
tudod becsülni, hogy kb mekkora populáció élt odalent?
Nem
tudom hány ember élhet ott...
De
mindenesetre jutott elég élelem mindenkinek.
Azt
biztos.
Egyedül
Kalifornia államban annyi élelmet tudnánk megtermelni, ami egész
Amerikának elegendő lenne. Azt mondod, hogy a terem akkora volt,
mint egy egész állam.
Hatalmas
volt. A nő a tenyerébe vett egy összetört kövekből és
kristályokból álló keveréket és azt mondta: "ezt
használjuk termőföldként a növénytermesztéshez". Majd
hozzátette: "a víz természetes ásványi anyagokat tartalmaz
és mindent újrahasznosítunk". A víz a barlang falának
túloldaláról jött, így komposztáló és más anyagok kerültek
bele. Tehát keresztülfolyt a sziklán, a kövek pedig megszűrték
a vizet, így az tisztán jutott vissza a forrásához. A tápanyagok
pedig a növényekbe kerülnek. A kristályok illetve az alkalmazott
fény fajtája nagy terméshozamot és magas frekvenciával
rendelkező élelmet biztosít a számukra. És amikor azt mondta,
hogy "magas frekvenciájú", rám nézett és mosolygott,
mert tudta, hogy az agyérintéses élményem előtt korábban már
írtam az interneten a magas rezgésű ételekről.
Ok.
Tehát több helyet is bejártatok. Melyik volt a legfontosabb hely,
ahová végül lejutottatok?
Ezt
követően a parkba mentünk. Ennek nagyobb ajtaja volt, ami
elválasztotta a parkot a városi területektől... Mindenféle
virágport éreztem a levegőben... Nagyon-nagyon sok illat
terjengett és emellett állatok hangjait is hallottuk úgy, hogy már
szinte túlterhelődtek az érzékszerveim.
Ott
a levegő is melegebb volt?
Igen.
Ahogy beléptél érezni lehetett a légköri nyomás változását
is. Ebben a hatalmas barlangban egy mesterséges ökokörnyezetet
alakítottak ki, ami legalább akkora, vagy még nagyobb volt, mint
maga a kert.
Lépcsők
vezettek fel majdnem egészen a terem tetejéig. A fák olyan
hatalmasak voltak, hogy lépcsőkön kellett felmenjünk ahhoz, hogy
föléjük lássunk.
Korábban
arról beszéltünk, hogy a Föld mélyén lévő természetes
barlangokban mindössze térdmagasságig érő vegetáció alakult
ki. Hogy tudtak fákat telepíteni mélyen a föld alá?
Hát
úgy, hogy terraformálták a helyet. Ők alakították ki az egész
környezetet hozzá. Halvány kék eget hoztak létre... és
felhőket. Nem teljes felhőzetet, hanem ködszerű felhőket.
Ezek
a fák magasabbak voltak az Észak-Karolinában található
vörösfenyőknél?
Feltételezhetően
igen. Én magam gyerekkorom óta nem láttam vörösfenyőket.
A
lényeg, hogy a fák átkozottul magasak voltak.
A
lépcsőkön is nagyon magasra kellett felmásznunk. Olyan magasra,
ahonnan az összes fa felett el tudtunk látni. Láttunk néhány
nagyon szép madarat repülni, piros, kék, sárga színű, hosszú
faroktollaik voltak. A nő azt mondta: "Ne ijedj meg! Van néhány
olyan állat itt a ti történelmetek korai korszakából, amit
megőriztünk idelent. A fejlődésük jelenlegi szakaszában már
nem veszélyesek." Ennél többet nem mondott erről.
Az
ott látott madarakhoz hasonlókat láthatunk a Föld felszínén is
repkedni?
Lehetséges,
hogy élnek idefent is ilyen fajtájú madarak. Nem utazgattam olyan
sokat a bolygó felszínén. Tehát elképzelhető, hogy vannak olyan
madarak, amiket én még nem is láttam... A színek alapján nekem
trópusi madaraknak tűntek, azt hiszem hívhatjuk őket trópusinak.
Bár nem láttam még ilyet idefent. Mindenesetre nem
pterodaktiluszra vagy más őslényekre kell gondolnunk. A lépcsők
tetejéről, ahonnan el lehetett látni a fák felett, amennyire a
ködtől látni lehetett, azt láttuk, hogy a terület közepén egy
hatalmas, elöregedett, kőből készült obeliszk állt, tetején
pedig, egészen a barlang mennyezeténél, egy hatalmas plazma gömb,
amelynek azt hiszem az volt a célja, hogy napként szolgáljon, vagy
legalábbis imitálja a nap működését. Része volt annak a
mesterséges ökoszisztémának, amit kialakítottak odalenn.
Álljuk
itt meg egy picit, mert ezzel kapcsolatban történt egy nagyon
bizarr dolog. A Belső Földön tett utazásod ugye 2015
szeptemberében történt. Ezt bizonyítani tudom, mert elküldtem a
tervet. Volt egy hirtelen jött, intuitív megérzésem arról, hogy
mi legyen az új könyvem ("The Ascension Mysteries")
borítóján. Azt kértem, hogy egy obeliszk legyen rajta, a tetején
egy csillagszerű fényforrással. Megmutattam ma neked a
borítótervet és majdnem dobtál egy hátast tőle.
Igen.
A Szaturnusz volt a hátterében!
A
Szaturnusz volt a hátterében, pont mint az amulettnél.
Hát,
ezt nem tudom mivel magyarázni.
És
ma reggel, felébredés után, úgy tűnt, hogy ez a papnő
megpróbált velem telepatikusan kapcsolatba lépni. Azt mondta:
"Megismersz engem? Megismersz engem?" Szóval itt egy elég
érdekes történet van kialakulóban. Nem csodálkoznék, ha
kiderülne, hogy ez a papnő már jó ideje dolgozik rajtunk. Nagyon
bizarr. Amikor meséltél nekem erről, és amikor elolvastam a
történeted ezen részét, majd megláttam a könyvborítót, azt
mondtam magamban: "Ez kész őrület."
Igen.
Az embereknek nagyon nehéz lesz elhinniük, hogy ilyen úton-módon
is zajlik az együttműködés közöttünk. Fura...
Folytatva
a belső földi túrán történteket... Visszamentünk a lépcsőkön,
le a fák közé és sétáltunk, beszélgettünk. Mindeközben
különös hangokat hallottunk a háttérben. Az egyik pillanatban
olyan, volt, mintha elefántok hangját hallottuk volna. Nagyon
sokféle hang hallatszott, viszont egyetlen állatot sem láttunk.
Volt
ezen a területen más is a fákon kívül? Úgy értem ösvények,
kisebb épületek, Stonehenge-hez hasonló építmények, bármi
ilyesmi?
Semmi
ilyesmi nem volt, csak maga a természet. A kísérőinkkel
elindultunk visszafelé. Szerettem volna látni az állatokat is,
úgyhogy megálltunk, beszélgettünk. Gonzales a másik nővel arról
beszélgetett, hogy bárcsak a felszínen is lennének ehhez hasonló
helyek és hogy bárcsak itt fent is mindenki ilyen nyitott lenne a
közös munkára. Egyszóval az emberiség jövőjéről
beszélgettek. És a hölgy, azt mondta, kicsit lenézően talán,
hogy ő nem hiszi, hogy nekünk, vagyis a felszíni kevert fajnak ezt
sikerül majd megvalósítanunk...
Az
agresszív drákonida gének miatt...
Nem
csak a drákó gének miatt, hanem a naprendszerünk más bolygóiról
származó lények génjeivel való keveredés miatt.
Azok
a bizonyos túlélők miatt...
Igen,
akikből ez a jelenlegi kevert faj kialakult. Azt mondta, hogy ha
mégis sikerülne, akkor az egy örökkévalóságig tartó folyamat
lenne. Merthogy ez nem olyasmi, amit nagyon hamar meg lehet
valósítani. Elkezdtek tehát erről beszélgetni Gonzales-szel, én
pedig a papnőhöz fordultam. Megkérdeztem tőle: "Gonzales
szerint a nyelv, amin mindannyian beszéltetek ősi akkád vagy sumér
nyelv volt. Van-e valamilyen közötök a sumérekhez?" És erre
ő azt válaszolta nekem, hogy "Igen, nagyon is sok közünk
van." Elmondta, hogy az egyik kisebb kataklizmát követően
mezőgazdasági és egyéb ismereteket adtak át a suméreknek,
megtanították őket írni, meg ilyesmiket. Ezután filozófiai
kérdésekre tereltem a szót és megemlítettem neki, hogy a
felszínen egyre több és több ember kezd hinni az ősi időkben
érkezett földönkívüliekben, az általuk történt genetikai
beavatkozásokban és hogy minket az Anunnaki teremtett. És akkor
ő erre azt felelte, hogy "az a legjobb, ha a következő
helyszínünk a könyvár lesz".
Csak
nagyon röviden hozzáfűznék valamit a kataklizmákkal
kapcsolatban, mert újabban kutatásokat végeztem ezen a területen
is. Tanulmányoztam az etimológiai vonatkozásokat és azt találtam,
hogy a "kataklizma" szó a görög "kataklusmos"
szóból származik, ami "víz által történő pusztítást"
jelent. Létezik azonban egy másik szó is, a "tűzvész",
ami pedig "tűz általi történő pusztítsát" jelent.
Éppen mostanában fedeztem fel, hogy van egy széleskörben
elterjedt hagyomány a görögök, a rómaiak, a sztoikusok, az
akkádok, a babiloniak és a sumérek révén, ahol is elmondják,
hogy a nagy ciklus végén egy tűzvészre kerül majd sor. Egy
Napból érkező villanás fog történni. Szóval különbséget
tettek "víz általi pusztulás" illetve "tűz általi
pusztulás" között.
Biztos
vagyok benne, hogy ezeknek a belső földi embereknek van valami
fogalmuk erről. Kíváncsi vagyok, hogy van-e valami elképzelésük
erre a villanásra, a Napból érkező villanásra vonatkozóan, ami
előidézi majd ezeket a katasztrófaszerű változásokat.
Sok
időt töltöttünk a könyvtárban, ahol mélységeiben tudtunk
beszélni ehhez hasonló témákról. De még mielőtt nekivágtunk
volna, egy hatalmas macskaféle hangját hallottuk meg. Nem volt túl
messze tőlünk és a hangnak olyan ereje volt, hogy szinte a
mellkasomban éreztem az állat üvöltését. Egy nagyon mély és
erőteljes hang volt.
Mintha
oroszlánüvöltés lett volna?
Igen..
Nem
láttál semmilyen más ragadozót vagy állatot?
Nem.
Csak madarakat és növényeket láttam.
Tudjuk,
hogy kardfogú tigrisek éltek mindenfelé a Földön kb 50 000 évvel
ezelőttig.
Igen.
Sajnos azonban nem sikerült megpillantanunk ezt az állatot.
Azt
mondták, hogy biztonságban vagytok, nem? Legalábbis az állatok
nem fognak rátok támadni?
Azt
mondták, hogy a fejlődésük jelenlegi szakaszában nem jelentenek
ránk veszélyt, bármit is jelentsen ez. Mindenesetre ettől nem
éreztem magam kényelmesebben. Elindultunk visszafelé, a bejárat
irányába. Visszanéztünk és Gonzales még mindig ugyanott állt
és beszélgetett a másik nővel. Amikor megláttak minket, hogy már
előrébb járunk, ők is elindultak a mi irányunkba. Úgy tűnt,
hogy a nő tudott róla, hogy Gonzales-nek vissza kell majd mennie az
egyik hajóval a Titkos Űrprogram Szövetség egyik bázisára. Így
aztán megkérdezte, hogy nem lenne-e probléma, ha elvinne engem a
könyvtárba és erre Gonzales láthatóan csalódott lett. Akart még
velem pár szót váltani, mielőtt elmenne. Azt mondta, hogy "ez
nem lett túl jól átgondolva, azt szerettem volna, ha a könyvtárban
kezdünk." Hozzátette még, hogy "bárcsak ott lehetnék
én is. De amikor jelentést teszek majd a Titkos Űrprogram
Szövetség Tanácsának, megemlítem majd, hogy neked a könyvtárba
kellett menned. Próbálja meg mindent megjegyezni, amit csak tudsz,
és írj le nekem mindent 48 órán belül, amíg még emlékszel a
részletekre."
Azt
gondoltam, amit már említettél is korábban, hogy Gonzales számos
alkalommal találkozott már ezekkel a belső földi emberekkel.
Igen,
de egészen eddig nem mutattak meg neki semmit.
Tehát
lényegében ezeket ő is most látta először.
Igen.
Azt gondolom, ő is annyit látott, mint amennyit én. De közben én
is megfeledkeztem néhány protokollról. Amikor ugyanis új
környezetbe kerülsz, mentálisan fel kell térképezned, fel kell
derítened a helyszínt. Én erről teljesen megfeledkeztem, de
elképzelhető, hogy Gonzales viszont megtette. Taktikailag,
stratégiailag, fejben sokkal előrébb járhatott nálam.
Valószínűleg
sok kemény dolgot láttál már, amit más emberek sohasem fognak.
Láttál bázisokat más bolygókon, jártál nagyon fejlett űrhajók
belsejében, amelyek képesek a fénysebességnél is gyorsabban
közlekedni, portálokon átmenni. Volt-e valami, ami felülmúlta
azokat a bámulatos dolgokat, amiket a Belső Földön láttál?
Nem
volt. Ez egy egészen lenyűgöző utazás volt, a szónak pozitív,
fenséges értelmében.
És
ugyanakkor nagyon érdekes is. Mi lehetett az oka annak, hogy
Gonzales annyira aggódott a könyvtár miatt? Tudta, hogy valami
nagyon értékes dolog található ott?
Információ.
A könyvtár információt jelent. Elsősorban információkhoz akart
hozzáférni. Úgyhogy ment tovább az egyik űrhajó irányába, ami
elrepítette őt az egyik bázisra, mi pedig a könyvtár felé
vettük az irányt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése