2019. január 1., kedd

Kozmikus Közzététel – XII/21.

A PORTÁLKÜLDETÉSEK VESZÉLYEIA sorozat új epizódjában Emery Smith beszámolóját olvashatjuk portálokon keresztül történő utazásairól és küldetéseiről. Amit eddig Emery közléseiből csak sejthettünk, az most úgy tűnik, igazolást nyer – Emery és csapata bizony néha-néha földönkívüli környezetekben is bevetésre került.


Noory: Köszöntelek a Kozmikus Közzététel-ben. A műsorvezető, George Noory vagyok, és itt vagyok Emery Smith-szel. Portálküldetések. Milyen érzés belépni egy másik dimenzióba? Emery, köszöntelek újra itt. A mai téma nagyon izgalmasnak ígérkezik.

Emery: Köszönöm, hogy itt lehetek, George.


Noory: Mit kell tenned, hogy felkészítsd magad rá, hogy bemehess egy ilyen portálba?

Emery: Igen, nagyon sok minden van emögött. Nem csak emiatt kell formába hoznod magad, mert lehet, hogy olyan helyre mész, ahol a levegő egy kicsit ritkább, és ha nem végeztél előtte magaslati tréninget, nagyon nehéz lesz számodra fél mérföldet megtenni kifelé és befelé. Szóval sok fizikai fitness tréningen kell átesned az adott küldetéshez. A küldetés egyébként nem olyan, hogy felhívnak téged és azt mondják: „ó, holnap indulsz." Nem. Ez olyasvalami, amit már előtte hónapokon át terveznek. Tehát meg kell ismerkedned a csapatoddal, ki kell alakítanod a kapcsolatot velük, fel kell állítanod a személyiségprofilokat, hogy kialakuljon egymással az a bajtársiasság, amivel együtt tudtok dolgozni a küldetés során. Az első dolog, hogy lesz egy küldetésterv, mondjuk, hogy három-négy hónapra előre és összeraknak egy csapatot, attól függően, hogy mi a küldetés. Szükségük van-e botanikusra, milyen típusú orvosra van szükségük, mi maga a küldetés, milyen fajta mérnökökre van szükség ehhez a küldetéshez, milyen típusú geológusra van szükség ehhez a küldetéshez. Szóval ez egy nagyon specifikus dolog. Általában 6-7 ember van egy csapatban. Mindig van köztük egy orvos, aki három-négy különböző dolgot is el tud végezni. Általában van egy biztonságért felelős ember, aki ugyancsak képes három-négyféle különböző dologra és aztán ott vannak maguk a tudósok, akik specialisták, bármi is legyen a küldetés. Szóval átesünk egy három hónapos... először is oktatáson, annak a hátteréről, hogy hová megyünk. Tehát át kell nézzük a tájékoztatásokat az ezt megelőző 150 küldetésről.

Noory: Az elég intenzívnek tűnik.

Emery: Nagyon intenzív és nagyon sok információ egyszerre, mert a küldetés során lesznek dolgok, amikhez hozzáérhetsz és lesznek dolgok, amikhez nem! És ezt a saját kárukon tanulták meg. Szóval itt vannak ezek a szabályok és különleges protokollok, amiket követned kell, amikor bármilyen küldetésorientált portálutazáson veszel részt, mert ha nem teszed, a dolgok nagyon gyorsan igazán rosszra fordulhatnak. Úgymint például az időjárás, vagy ha valaki megsérül, vagy ha valami ehhez hasonló történik, ami borzasztóan lelassítja a küldetést. És amikor mindössze 15 perctől maximum néhány óráig terjedő idő áll rendelkezésedre a küldetésedhez, akkor igazán optimalizálnod kell azt az időt. Szóval ez egy ilyen kiszaladunk-beszaladunk jellegű dolog – biztonsági okokból. Mert, ahogy mondtam, nem igazán jöttek rá arra, hogy mennyi ideig tart nyitva az a kapu.

Noory: Amikor a portál megnyílik, tudják, hogy hová mennek?

Emery: Igen, a tájékoztatások alkalmával sok videó, fénykép van az előző csapatoktól, akik bementek és kijöttek onnan, szóval van egy kitűnő elképzelésünk arról, hogy mire számítsunk. Olyan, mint amikor megnézed London térképét mielőtt Angliába utaznál, és valamiképpen tudni fogod, hogy mit találsz majd ott. Azonban vannak olyan alkalmak, amikor néha, mondjuk úgy, a dolgok szimmetrikusan nem végződnek olyan jól. Volt egy eset, amikor lényegében elmentünk egy helyre és a rossz helyre mentünk. Teljességgel a rossz helyre érkeztünk. Sivatagba kellett volna érkeznünk és ehelyett egy trópusi mocsárba érkeztünk és mi nagyon... nem voltunk felkészülve erre. Az öltözetünk, amiket használnunk kellett, nem a megfelelő volt, a felszerelésünk nem a megfelelő volt és szerencsére meg tudtunk fordulni és visszamenni onnan mielőtt az utolsó ember átért. Egy teljesen más területre és körzetbe érkeztünk... Vissza kellett mennünk, mert ez egy olyan terület lehetett, ami még soha nem volt felderítve, mert nem láttuk még korábban.

Noory: Mi más rossz történhet még, amire nem számítanál?

Emery: Egy olyan bolygón, ami ismeretlen a számodra, a legijesztőbbek a geológiai események. Mi néha speciális kutyákat viszünk magunkkal, akik ki vannak képezve egy bizonyos frekvenciára és képesek hallani ezt és jelezni neked mielőtt egy földrengés bekövetkezik, vagy kitör egy vulkán. Különleges érzékeik vannak, amikre tréningezik őket. Képesek kiszagolni dolgokat. Kiskutyaként arra képezik őket, hogy megtanulják bizonyos ásványok, különböző növényi élet, különböző típusú genetikák illatát. Képesek kiszagolni számos különböző dolgot és érezni, meghallani frekvenciákat, amiket mi nem hallunk. Volt egy incidens, amikor sétáltunk és volt egy földalatti buborék néhány lábnyira a talaj alatt és valaki éppen rálépett, mire egy nagyon mérgező gázt bocsátott ki magából egyenesen a felszínre és ez látható is volt.

Noory: És a kutya nélkül megölhetett volna benneteket.

Emery: Így van, megölhetett volna minket. Szóval a legenyhébb kis dolgokat is képesek megérezni. Ők egy nagyon védelmező mérőeszközök is egyben.

Noory: A kutyák, akiket magatokkal visztek, szintén speciális védőruhát viselnek?

Emery: Igen. Attól függően, hogy hová megyünk és milyen típusú környezetben vannak. Néha csak úgy magukba mennek, rajtuk egy pici hátitáskával, és az összes felszerelésük...

Noory: Csak egy kis póráz és ennyi.

Emery: Így van. Néha viszont nem. Néha különleges sisakok vannak az ilyen kutyák számára. A szemük mindig, minden esetben védve van, órási védőszemüveget viselnek, speciális irídium szemüveget, mint amilyet az űrhajós sisakokon láthatsz. Néhány ezek közül vízálló. Lényegében speciális kialakítású öltözetek vannak e kutyák számára, amiknek megvan a saját sisakrendszere, és mindig képesnek kell lenniük leolvasni a légkört tesztelés céljából. Szóval ez attól függ, hogy milyen típusú küldetésre és hová mennek.


Noory: Van-e erre speciális kutyafaj, ami a többihez képest jobb erre a célra? Mondjuk a német juhász, vagy valami ilyesmi?

Emery: Nem, nem. Mi leginkább masztiffokat használunk, mert nagyok és termetesek és sok súlyt tudnak cipelni. Meg kell értened, hogy amikor beleteszel egy kutyát egy öltözetbe és súlyt raksz rá, akkor ahhoz erős állatok kellenek, plusz a szaglóérzékük igazán jó. Ettől függetlenül, visszatérve a ránk leselkedő fenyegetésekre, az egyik legijesztőbb dolog számomra a földrengések, amikben alig valaha van részem a Föld bolygón, de ilyen események (portálutazások) alkalmával, néha megtörténnek. Az összes vihar a semmiből tör elő.


Sok szuper felszerelésünk van. Vannak specialistáink, akik figyelik az időjárást, néha vannak bizonyos típusú robotok velünk, amik adatokat gyűjtenek és speciális felszerelést használnak, hogy monitorozzák a levegőt, csak a légkört, a talajt.


Speciális szenzorok vannak a talajon és ott van a kutya is, és aztán ott a csapat, ami egyszerűen csak megpróbálja végezni a munkáját. Egyszerűen csak megpróbálunk biztonságosan bemenni és kijönni. Ez a munkánk és az egész nagyon küldetésorientált. Különleges öltözeteink vannak, a légnyomástól függően, illetve hogy hová megyünk, továbbá hogy mennyire barátságos a terület, ahová megyünk. Néha olyan öltözetet viselünk, ami saját levegőt biztosít, olyan mint egy vékony űrruha, de bizonyosan nem olyasmi, amiben túlélnél egy űrsétát.

Noory: Mi a helyzet a sisakkal?

Emery: Igen, vannak sisakjaink, amiket ma űrroncsok kimentésekor használunk. Nagyon hasonlít egy hatszögletű sisakra, ami rákapcsolódik az öltözetedre és te folyamatosan kapcsolatban vagy.


Mindenki folyamatosan kapcsolatban van egymással, amíg nem látsz olyasvalamit, ami igazán bámulatos. Egyik alkalommal az egyik helyszínen az égbolt folyamatosan változtatta a színeit. Átváltozott világoskékből lilába, rózsaszínbe, sárgába, ezekbe az őrült kozmikus színekbe és az egész égbolt ilyen volt. Mi azt gondoltuk, hogy azért, mert a szemünk nem igazán képes látni. Azt gondoltuk, hogy az emberi testtel, a szemünkkel van a probléma, ami nem képes rendesen érzékelni, de aztán kapcsolatba hozták ezt valamilyen légköri gázzal, ami körbevette a bolygót. Olyan volt, mint az északi fény és az egész égbolt ilyen volt.


Szinte megbetegített bennünket, miközben másztunk lefelé az ösvényen, emlékszem, és az égbolt folyamatos színváltozása hányingert okozott nálunk. Speciális filmréteget kellett használniuk a speciális sisakokon, amiket külön erre a bolygóra készítettek, ami lehetővé tette, hogy az égbolt végig ugyanolyan színűnek látszódjon.

Noory: Azt mondod, hogy a színek változása hatással volt arra, hogy hogyan éreztétek magatokat?

Emery: Igen, hatással volt ránk. Egy hányingerhez hasonló érzés volt, amit mindannyian megtapasztaltunk, még a kutyák is.

Noory: Említetted a csapat tagjait. Néhányan orvosok, néhányan biztonsági emberek, sokan tudósok. Ki választja ki a csapatot?

Emery: Nos, vannak csapatmenedzserek, akik nagyon rég óta működtetik ezeket. Néhányan elég idősek, szóval csak odamennek és azt mondják: „erre és erre van szükségünk ehhez a speciális küldetéshez. Ilyen típusú kristályokra van szükségünk, ilyen típusú növényekre, hozzatok mintát ebből a típusú vízből.


Volt olyan szerencsém, hogy tucatnyi ilyenben vehettem részt, mert mindig kellett egy tereporvos, mindig kellett olyasvalaki, aki rendelkezik azzal a tapasztalattal, amivel én rendelkeztem a növények, állatok, földönkívüliek és más, földi eredetű dolgok biológiájáról. Szóval növényi mintákat, kristályokat, talaj- és vízmintákat és ehhez hasonlókat gyűjtöttem és ugyanakkor biztonsági ember is voltam, továbbá tereporvos.

Noory: Hány ilyen küldetésen voltál?

Emery: Tucatnyin, kb egy tucatnyin.

Noory: Az összes küldetés közül, amin részt vettél, volt-e olyan, ami kimagaslik és el tudnád mondani nekünk, hogy milyen volt?

Emery: Az egyik küldetés - az, amiről beszéltem az imént - úgy nézett ki, mint egy sivatag, és ott volt ez a színeit változtató égbolt és vissza kell utaljak erre, mert valószínűleg ez volt az egyik legbámulatosabb hely, ahol valaha voltam, mert ott a tavak és néhány fa és más dolgok mind biolumineszcens, irizáló színekben voltak. Nem bocsátottak ki fényt, de a légkörből jövő fény visszatükröződött rajtuk. Szóval olyan volt, mint egy króm világ, ahol növények voltak és nagyon nagy fák, nem láttad a tetejüket ezeknek a fáknak. Olyanok voltak, mint a mamutfenyők, amik karácsonyfának néztek ki. Szóval nagy, háromszög alakú formát képzelj el és hozzá tűleveleket.

Noory: Olyan lehetett, mint egy délibáb.

Emery: Így van, mint egy délibáb, de nem volt homályos. Minden kristálytiszta volt a visszatükröződések miatt és a légkörből jövő fény miatt. Azt hiszem mindenki hányingerrel küzdött, miközben próbáltuk végezni a munkánkat. Volt szerencsém visszamenni oda egy másik alkalommal – már ezekben az új sisakokban – és ezek lehetővé tették számunkra, hogy egy színspektrumban lássunk és így ez már nem volt hatással ránk, és mindent nagyon tisztán láthattál. A víz volt a legbámulatosabb, mert a színe olyan volt, mint a világító rúdnak. Az egész tó ilyen biolumineszcens mozgásban volt és ez csak egy tó volt, de folyamatosan kicsi hullámokkal hullámzott. Nem értettük, hogy tud ez a kis tó, talán húsz hektárnyi, így hullámzani. Hatvan centiméteres hullámokkal...

Noory: Merthogy külső tényezőktől független volt.

Emery: Igen, külső tényezőktől független volt. És szintén ez volt az első hely, ahol megtapasztaltam a földrengést, ami nagyon nyugtalanító. Amikor csapatban dolgoztok, néha valakinek 300 méternyire el kell távolodnia tőled. Szóval lényegében szétszóródunk egy kicsit. Nem maradunk együtt, mint ahogy a búvárok teszik, hanem szétszóródunk és csináljuk a dolgunkat. Mindannyiunknak vannak térképei arról, hogy mit kell csinálnunk, speciális GPS-eink vannak, amiket a szem elé vetített kijelzőkön láthatunk, mindenkiről tudjuk, hogy hol van.


Rögtön tudjuk, hogy mondjuk, ha velem vagy, akkor mennyi George pulzusszáma, plusz a robot, aki velünk van és aki mindig figyel mindent. Ha valami történik, arra az esetre giroszkópok vannak ezekben az öltözetekben, amik tudják, ha leesünk. Azon nyomban tudni fogják, ha leesünk, és elindít egy riasztást. És ez ugyancsak ijesztő, mert volt valaki, aki lezuhant egy kisebb szikláról, mert a talaj úgy tűnt, hogy szilárd, de nem volt az. És a geológusok ott vannak és nézik a szeizmikus lenyomatokat a robotegységekből, amik kilőnek egy hullámot, egy frekvenciát vagy egy szónikus hullámot. Szóval tudni akarjuk, hogy hol vagyunk. Biztonságos-e a talajra lépni, mert egyszerűen csak felsétálsz egy hegytetőre és puff, már el is tűntél. Szóval mielőtt elkezdenénk ezt, odamegyünk és a robot lefuttatja az összes tesztet a légkörről, a talajról és mindenről. Tökéletes térfogati képünk lesz mindenről. Tudni fogjuk, hogy „rendben, biztonságos felmenni erre a területre.” De ilyen dolgok megtörténnek. És ahogy valaki megsérül, a küldetés le van fújva és onnantól kezdve egyszerűen átvált életmentő küldetésbe.

Noory: Ahogy egy ember megsérül, visszahívnak titeket.

Emery: Lefújják a küldetést és visszahozzák a személyt.

Noory: Mondjuk azt, hogy elvégezted a küldetést. Mikor küldenek ki téged újra?

Emery: Attól függ. Ahogy mondtam, lehet, hogy egyszerre két vagy három küldetésre is tréningeznek. Szóval lehet, hogy 3 vagy 6 hónapig készülsz fel havi egy küldetésre. Attól függ, hogy milyen elvégzendő munkára hívnak, milyen küldetésre akarnak betenni téged. Igazán soha nem csináltam havonta egy küldetésnél többet. Soha nem csináltam kettőt ugyanabban a hónapban. De ebben a programban csak rövid ideig vettem részt.

Noory: Hol zajlik a tréning? Ezen a bolygón.

Emery: A létesítményben, akárhol is legyen a létesítmény. Az a létesítmény, amiben én voltam, Új-Mexikó északi részén, a saját önálló területén volt, ami nem kapcsolódott a bázisokhoz.

Noory: A föld alatt?

Emery: A föld alatt, igen. És van egy körzetük, ami olyan, mint egy nagyon egyszerű osztályterem, amiben néha olyan emberekkel kell beszélned, akik már jártak a küldetés helyszínén. Szóval minden nap olyan, mint egy kis iskola, két-három óra tanítás és aztán persze fizikai tréning naponta kb három órányi és aztán arra is kiképeznek, hogy hogyan dolgozz a robotokkal és a különböző típusú számítógépekkel és különböző típusú készülékekkel, amiket használni fogsz majd. Olyan esetek is vannak, amikor lényegében beöltözöl és egyszerűen kimész a sivatagba és csak használod a felszerelést, és összeszoksz vele. Megrendezett dolgokat csinálunk, megrendezett kis küldetéseket mielőtt ténylegesen nekiindulnánk, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy mi a kényelmes.

Noory: És azután megyünk.

Emery: És aztán megyünk. És aztán sok esetben úgy, mint a pilótáknak a pilótaképzésen, ott vannak ezek a szimulátorok. Ugyanezt csinálják velünk is. Azt mondják: „nos, mi történik, ha ez vagy az leesik a szikláról. Mi a protokoll ilyenkor. Hogyan fogjuk csinálni. Mi van, ha valaki visszahoz valamilyen rossz biológiai anyagot. Mit csinálunk akkor.

Noory: Történt ilyen?

Emery: Igen, történt ilyen. Két hétre karanténba tettek, mindannyiunkat. És szerencsére egyikünk sem fertőződött meg... csak a ruhán volt rajta.

Noory: Mi van, ha ez az organizmus elszabadul a bolygón?

Emery: Nos, igen. Ez a létesítmény egy levegővákuumozott szűk szoba, ahol ezek a portálok vannak és azt csinálják, hogy vannak speciális berendezések, mint a mi Rife-(frekvencia)gépeink, csak sokkal nagyobbak, amik le tudnak szkennelni egy egész futballpályát és az tudni fogja, ha van rajtad akár egyetlen mikroorganizmus is, mondjuk egy vírus, valamiféle negatív sejtanyag. Érzékelni fogja, és azon nyomban, ahogy átjössz, meg kell állnod.

Noory: Beindulnak a riasztók?

Emery: Beindulnak a riasztók és meg kell tisztítaniuk az egész szobát. Etilén-oxid gázt használnak, frekvenciakészülékeket használnak, és ezt az egészet rád engedik. Oké? És aztán onnantól kezdve át kell menned az épület egy különálló részébe, ahol légzsilip van és ott kell ülnöd, mint egy hiperbároxigenizációs (HBO) kamrában és aztán megfigyelés alatt kell tartaniuk téged nyolc órán keresztül. Ott ülsz és nem használhatod a pihenőszobát, nem tudsz csinálni semmit. És aztán ezzel egyidejűleg, miután megtisztítottak, át kell esned egy – mi úgy hívjuk – szokásos dekontamináláson/fertőtlenítésen, amikor is egyszerűen átsétálsz egy folyosón és lepermeteznek vízzel és mindenféle különböző vegyi anyagokkal és aztán szabadon átöltözhetsz. Ezt követően át kell essél egy két hetes kiértékelésen, amikor is elzárnak téged a csapattal együtt egy speciális földalatti apartman komplexumba, ami kimondottan ezt a célt szolgálja és légmentesen teljesen zárt. És eztán egyszerűen csak ott élsz.

Noory: Vannak-e olyan barátaid, akikkel küldetésekre mentél és akikkel még mindig együttműködsz?

Emery: Az összes barátom és kollégám elhunyt januárban (2018) abban az incidensben.

Noory: Mindegyikük.

Emery: Mindegyikük.

Noory: Te vagy az egyetlen, aki megmaradt.

Emery: Így van.

Noory: Milyen érzéseid vannak emiatt?

Emery: Ez fájdalmas.

Noory: Jó emberek voltak?

Emery: A barátaim voltak... (Emery itt elérzékenyül)

Noory: Megéri csinálni ezeket a programokat, Emery?

Emery: Bármi, ami fejleszti a technológiánkat, az azt hiszem pozitív, még akkor is, ha néhány technológiát rossz célokra használnak. Mindig jó dolgok sülnek ki belőle, nekünk pedig tágítanunk kell a horizontunkat. Nem lehetünk örökké bekaranténozva a bolygóra, függetlenül attól, hogy mi fog történni a jövőben, hogy boldogulni fogunk-e vagy sem. Képeznünk kell magunkat, a világot tanítani és informálni kell ezekről a bámulatos dolgokról, amik a hátunk mögött történnek és hasznosítanunk kell ezeket jó célokra a bolygó és az emberek érdekében. Szóval nekem nagy reményeim vannak, hogy sok minden ebből elő fog kerülni más emberekkel együtt, akik kapcsolatban álltak ezekkel a programokkal és ők előállnak majd és talán tesznek valamit, de ez egy hosszú távú dolog. Főként olyan emberekre gondolok, akiknek megvan a tudományos hátterük és akik részt vettek ezekben a projektekben.

Noory: Te megtennéd újra? Ha megadnák rá az esélyt?

Emery: Ó, abszolút, igen.

Noory: A küldetéseken, amiken részt vettél, belebotlottatok-e földönkívüliekbe, vagy volt-e valamilyen tervezett kapcsolatfelvétel velük?

Emery: Egyetlen küldetésemen sem kerültem szemtől szembe földönkívülivel. Láttunk videókat korábbi küldetésekről, amin mások, miután átérnek a portálokon, találkoznak földönkívüliekkel, néhány esetben találkozókat is összehoztak, de én soha nem láttam szemtől szembe semmit a kalandjaim során.

Noory: Miért ilyen rövidek ezek a küldetések? 15 perc, fél óra. Miért nem hosszabbak?

Emery: A leghosszabb küldetés, amin valaha voltam, 2 órás volt, de általában csak 15-30 percig szoktak tartani, mert ez egy biztonságos zóna a portál nyitva tartásához. Egy bizonyos területen csak egy bizonyos ideig van nyitva. Ahogy mondtam is korábban, a bolygóknak is megfelelően kell elhelyezkedniük... még az ember által készített portáloknál is sok mindennek a helyén kell lennie, amikre még nem jöttek rá teljesen. Szóval hogy biztonságosan menjen a játék, még akkor is, ha 12 órán át tart nyitva a portál, csak bemegyünk és kijövünk, és biztonságosan játszunk, és alacsonyan tartjuk a halálozási rátát...

Noory: Szóval nem teljesen biztosak abban, hogy mi történhet, így aztán gyorsan intézik a dolgokat.

Emery: Igen.

Noory: A portálok, amiket a küldetésekhez használtok, mik ezek pontosan? Ember által készültek, vagy már eleve a bolygón voltak?

Emery: Nos, azt, amelyiken én átmentem, egy már meglévő portálra építették rá. Szóval nem csak ember alkotta energiát használnak ehhez, hanem a bolygó energiáját is.


Noory: Minden portál más helyre visz?

Emery: Igen, amennyire én tudom, minden portál különböző helyekre visz. Van néhány portál természetesen, amivel földönkívüliek rendelkeznek, amiket arra használnak, hogy az univerzum Ley-vonalait felhasználva több helyre is menjenek.

Noory: De tudjuk irányítani a portálokat, hogy egy adott helyre menjenek? Van ilyesfajta technológiánk?

Emery: Nem, nincs. Alapvetően azt csináljuk, hogy várunk egy bizonyos időszakra, amikor tudjuk, hogy ez a portál ide megy. Így küldenek át drónokat és aztán ugrunk mi. Mi akkor ugrunk a féreglyukba, amikor 12 órán keresztül nyitva van.

Noory: A portál, amin keresztülmész, ugyanaz a portál, mint amin visszajössz, igaz?

Emery: Igen, ez ugyanaz a portál. Néha, mivelhogy ez már olyan rég óta zajlik, lényegében építettek egy ugyanilyen ember alkotta portált a másik oldalon, felhasználva az ősi portált, ami már eleve ott volt. Szóval az a képkeret-szerű dolog, amiről beszéltem neked, néha ugyanazon a területen van.

Noory: Aggódunk a fertőzés és a vírusok miatt, de a mi a helyzet a pszichológiai dolgokkal? Történt-e valami az emberekkel?

Emery: Nem sok minden. Úgy értem, ezek az emberek tudják, mire vállalkoznak. Alapos pszichológiai kiértékelésen esnek át. Nekem több incidensem volt a hadseregnél, amikor forró helyzetekben az emberek kicsit jobban kiborultak a szokásosnál. Ez egy másfajta környezet, mivel tudod, hogy hová mész. Majdhogynem önként jelentkeztél, hogy ezekre a küldetésekre menj. Elfogadtad az ezzel járó felelősséget. Tudod, hogy nagyon gyorsan nagyon ijesztővé válhatnak a dolgok. Tudod, hogy lehet, hogy nem jössz vissza. Szóval ezek az emberek érzésem szerint hősök, ők a bolygó valódi szuperhősei. Azért csinálják ezt, mert hisznek benne és hiszik, hogy amit tesznek, az nem ártalmas senki számára, és még ha az is, mi csak egy csapat katona vagyunk, akik ezért mennek, hogy teljesítsenek egy küldetést. Ez az, amit teszünk.

Noory: Szóval összegyűjtitek ezeket az adatokat. Mit csináltok ezt követően?

Emery: Hát, azt hiszem, csinálnak belőle egy adatbázist, mint ahogy mi tesszük a földönkívüliekkel és földönkívüli hajókkal és naplószerűen feljegyzik. Tudják, hogy hol vagyunk, hogy a Marson, vagy egy másik naprendszerben. És azt hiszem egyszerűen csak más lakható helyeket keresnek, hogy talán újraépítsék a civilizációt itt a Földön és más helyeken, amik biztonságosak. Azt hiszem minden adatot rögzítenek egy nagy, biztonságos adatbázisban kiértékelés céljából.

Noory: Mi a protokoll a mintavételekre vonatkozóan?

Emery: Nos, attól függ, hogy milyen mintáról van szó. Vákuumtartályok vannak, amik úgy néznek ki, mint a napszemüvegtokok. Vannak nagyobbak is, amik 90 cm átmérőjűek és ezeknek tojás alakja van. És ezek vákuumozottak és néha speciális gázt is beléjük lehet vezetni, továbbá képesek azon nyomban lefagyasztani a dolgokat.

Noory: Szóval különböző tömlők vannak a különböző minták számára.

Emery: Különböző tömlők a különböző mintákhoz. Csak két- vagy háromféle tömlő van, de ezek nagyjából mind ugyanazt csinálják. Amikor beleteszel valamit, kiengedheted belőle a levegőt, ami abból a légkörből származik és feltöltheted egy speciális gázzal vagy hozzáadhatsz mondjuk egy nitrogénhez hasonló valamit, az rögtön lefagyasztja, majd eltávolítod belőle a gázt, mert bármi, ami visszajön és nyitva volt ott... szóval óvatosnak kell lenned. És a robot tudja, hogy a részecskéknek hány milliomod része lebeg a légkörben, mert még ebben a szobában is jelenleg billiónyi részecske van, de nem látod őket. És nekünk tudnunk kell, hogy azok a részecskék számítanak-e. Valami bajt fognak-e okozni, ha hazahozzuk őket, lesz-e belőle fertőzés. Szóval ahogy visszatérünk, az összes tartályt betesszük egy másik hatalmas tartályba, amit aztán elszállítanak valahová.

Noory: Keresztülmenve ezeken a portálokon, te személyesen mire tettél szert ez által? Mit tett ez veled?

Emery: Nos, inspirál engem, még több reményt ad, hogy több dolog van odakint, ami segíthetne a Földnek és segíthetne az emberiségnek. És én nagyon együtt érző vagyok a különböző helyekkel és van néhány hely, ahol szerintem nem kellene ott lennünk, mert annyira szépek, hogy nem akarom, hogy beszennyezzük őket.

Noory: Izgalmas dolog átmenni ezeken?

Emery: Mindig izgalmas. Mindig történik valami olyasmi, ami még soha nem történt korábban. És mindig leülnek és leírják a könyvekben, hogy ez még soha nem történt meg korábban és részese lenni ennek igazán izgalmas volt.

Noory: Mit jelent ez a technológia a bolygó számára? Maga a tény, hogy meg tudjuk csinálni.

Emery: Fejlődés a tudomány számára. Úgy értem, minden, amit visszahozunk, ahogy mondtam is korábban, valami olyasmihez kapcsolódik, ami segíteni fog nekünk meghosszabbítani az életünket, segíteni fog megvédeni minket. Szeretnék egy változást látni ebben, hogy elkezdjék ezeket arra használni, hogy megtisztítsák a bolygót. Mert én inkább amellett vagyok, hogy először a bolygót hozzuk rendbe mielőtt elkezdenénk 200 évig élni. Az nagyszerű, nekem tetszik, de a bolygó rendbetétele nélkül... merthogy foghatnák ezt a technológiát, amit más bolygókról kapunk és használhatnák arra, hogy megtisztítsák vele a Földet. Különleges talajt például, ami elnyeli a sugárzást és ehhez hasonlók, amiket portálokon keresztül hoztak vissza ide. És ezt lehetne gyártani is, erre akarok kilyukadni. Képzeld el, hogy ledobod ezt a port az óceán egyik területére, egy 500 hektáros területre, hogy megtisztítsa a vizet a sugárzástól. Szóval megvannak ezek a bámulatos technológiák, amiket áthozunk és amiket valamiképp rosszul használunk, de ugyanakkor gyártani is lehetne, ha a megfelelő embereid vannak a fedélzeten, vagy a technológia a megfelelő emberek kezébe kerül, hogy arra használják, hogy segítsenek a Földnek.

Noory: Nagyszerű információ, Emery. Köszönöm.

Emery: Nagyon szívesen, George.

Noory: Ez a Kozmikus Közzététel. Köszönöm, hogy megnéztétek.


7 megjegyzés:

  1. Köszönöm a fordítást.
    Tehát 1-1 méglévő, valakik által megépített portál csakis 1-1 adott helyre nyílik. És, ha az orrunkracsapnak az építők? Hogyan találták meg ezeket? Hitlerfélék elindultak portálokat keresni? Ezek lehetnek különböző országokban. De a kamra új Mexico fölötti lkétesítményben a föld alatt...Hogy van ez? Belezavarodtam. Az időgép programozható és többnyire a Földön mozog, csak más korokba visz. De mintha, azt sem lehetne megbízhatóan programozni.
    A kronovízorral meg néhány másodpercnyire bele lehet nézni a múltba, de nem belemenni.

    VálaszTörlés
  2. Hát tényleg köszönjük a fordítást!
    Elgondolkoztató volt...:)

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok!
    Lehet hogy nem idevág a téma de nektek mi a véleményetek az Eseményről?
    Ez is csak parasztvakítás vagy tények támasztják alá és bekövetkezik?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az "esemény" egy olyan folyamat, amiről szintén 10-20-30 év múlva szerzünk majd tudomást :)
      Komolyra fordítva: van alapja, de abban a formában, ahogy tálalják, parasztvakítás.

      Törlés
    2. Kedves athena!
      És te honnan tudod hogy 10-20-30 év múlva szerzünk majd róla tudomást?...és ha sose történik meg? és mi az alapja ahogy mondod?

      Törlés
  4. Érdekes a felvetés. Úgy emlékszem, hogy az eseményt együtt emlegetik a napvillanással, amit hatalmas erejűre jósolnak/terveznek...még akár 20-as erősségű is lehet...és nem tudják kiszámítani a pontos hatását sem...ehhez lépest szerintem, nem sokat éreztünk az előzőekből sem...""A csillagászok a Nap tevékenységét X-szel kezdődő kódokkal jellemzik. Minél magasabb szám követi az X-et, annál erősebb a napkitörés. Vasárnap például egy X8-as és egy X3-as villanás volt, hétfőn viszont egy X3-as és egy kisebb volt regisztrálható. Az elmúlt héten volt példa X7-es és X10-es aktivitásra is, amelyek egymást követték. Amit viszont kedden észleltek, arra eddig nem volt példa.
    A kutatók szerint a keddi (2003.11.04.lehetett)napkitörés erőssége az X20 fölötti tevékenységre utalt, ezzel felülmúlva a 2001. április 2-ai és az 1989. augusztus 16-ai villanásokat, amelyek X20-asnak sorolhatók be. "

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm a fordítást! M.Laci.

    VálaszTörlés