Kozmikus Közzététel – X/5.

BIOHAJÓ - Emery Smith-t laboratóriumi munkája során félrehívták és arra utasították, hogy egy különleges megbízatás keretében vizsgáljon meg és vegyen mintát egy olyan űrhajóból, amely az éppen a boncasztalán heverő biológiai lényhez hasonló jellemzőkkel rendelkezett. A mai adásban e különleges – de földönkívüliek körében egyáltalán nem példa nélkülinek tekinthető – technológiáról, organikus űrhajók és az ilyesféle hajókat irányító lények közti összefonódásról hallhatjuk őt.

Wilcock: Köszöntelek a Kozmikus Közzététel-ben. Én a műsorvezető David Wilcock vagyok, itt van velem Emery és ebben az epizódban egy organikus űrhajóról fogunk beszélgetni. Emery, köszönöm, hogy újra eljöttél.

Emery: Köszönöm, Dave. Örülök, hogy itt lehetek.

Wilcock: Hogy belekezdjünk a mai beszélgetésbe, először is térjünk vissza a Sandia-nál töltött időszakodhoz, mert igazából ennek csak a felszínét kapargattuk eddig. Nyilvánvalóan beszélni fogunk erről az organikus űrhajóról, de még mielőtt ezt megtennénk, beszéltél korábban arról, hogy kezdetben részleges testeket kaptál. Miután túljutottál a „lazacfilé" szakaszon és miután karokat és lábakat kaptál, részleges testeket hoztak neked.

Emery: Pontosan.

Wilcock: El tudnád nekünk mondani újra, hogy melyik volt az első részleges test, amiről beszéltél nekünk?

http://kozmikuskozzetetel.blogspot.hu/2017/12/kozmikus-kozetetel-ix9.html

Emery: A keresztezett tigris-ember hibrid. Nagyon eltorzult és rosszul kialakított volt.

És aztán ezt követte a simább, leopárdbőrhöz hasonlító irizáló test - a bőrszíne olyan volt, mint a pávatollé. Az arca kissé meg volt csonkítva, így nem láthattam, hogy ténylegesen mi volt az, de a koponya mérete megegyezett egy normál emberi koponyáéval. A test nagyon vékony és nyurga volt. És ezen testek miatt láthattam aztán űrhajókat, mert az általam vett szövetminták miatt később megkértek rá, hogy menjek és vegyek mintákat a bázis vagy földalatti létesítmény egy teljesen más részén, ahová el kellett utaznom. Továbbá a levett mintákat vissza kellett kísérnem a bázisomra. Szokatlan volt számomra, hogy én vagyok a hordár is, de ez mind a föld alatt zajlott.

Wilcock: Ha jól értem, azt mondod, hogy dolgoztál bizonyos testeken, vagy részleges testeken, és aztán okuk volt azt hinni, hogy biológiai egyezőség lehet a test és azon űrhajó között, amiben a test volt.

Emery: Pontosan. Így aztán rám szóltak a telefonon és azt mondták: „Rendben van. Elég." Merthogy egész idő alatt mintákat szedtem és adtam oda nekik. Ahogy megvolt egy minta, kiadtam nekik az ablakon. Mögöttem pedig már végezték is a genetikai vizsgálatát. Szóval csak arra emlékszem, hogy jönnek és azt mondják: „Oké, ennyi elég, Smith. Tegyél nekünk egy túrát.” És azt se tudtam, hogy ez mit jelent, mert korábban soha nem tettem még egyetlen „túrát” sem.

Wilcock: Azok az emberek, akiknek átnyújtottad a mintákat az ablak másik oldalán, ők sokkal szakavatottabbak, sokkal képzettebb szakemberek nálad?

Emery: Ó, abszolút. Én csak egy technikus vagyok. Ők valószínűleg tudósok és genetikusok, akik később mindenféle dologról tanítottak engem. Fogják ezeket a mintákat és átfuttatják valamilyen fejlett gyorsszkenneren, mert szinte azon nyomban visszatérnek - perceken belül ahogy odaadtam nekik a mintát, és éppen egy másik mintát veszek, és azt mondják: „Állj meg. Menj feljebb és vegyél ki valamit a belső fülből", vagy valami hasonló. Szóval valószínűleg van egy másik csapat az ablak mögött, akik ott rögtön megpróbálnak rájönni valamire az adott fajjal kapcsolatban.

Wilcock: Találkoztál bármelyikükkel? Vagy megismerted a hangokat, a megszokott hangokat?

Emery: Később igen, de nem igazán volt megengedve, hogy velük lógjak, vagy beszéljek velük. De láttam embereket az öltözőben. Láttam embereket a kantinban. Láttam embereket kint, de csak jóval később találkoztam ténylegesen azokkal az emberekkel.

Wilcock: Érdekes. Szerinted bizonyos esetekben képesek voltak a szövetet reprodukálni, kitenyészteni?

Emery: Igen, igen, bizonyosan. Határozottan ezt tették. Megpróbálták reprodukálni ezeket a sejteket.

Wilcock: Szerinted volt adatbázisuk a szövetmintákról? Amikor elvégezték a vizsgálatokat, össze tudták hasonlítani őket?

Emery: IGEN! Igen. Attól függ. Nem csak azért vesznek le mintákat, hogy reprodukálják őket. Tanulmányozzák is a szöveteket. Tanulmányozzák a dobhártyát. Tanulmányozzák az agyidegeket. Tanulmányozzák ennek a lénynek a szívizmait. A testnek mindenféle különböző részét tanulmányozzák valamilyen cél végett. Ki tudja. Szóval nem csak egy oka van ennek. Számos különböző dolgot tesznek a testtel a saját céljaikat követve. Talán csak szükségük van az optikai idegre, mert tudni akarják, hogyan látnak ezek a lények. Talán szükségük van arra az ínra, hogy lássák, miből állnak azok a tenocyták, mert olyan gyorsan replikálódnak a Petri-csészében – az egyik legnehezebben replikálódó sejt. Szóval azt hiszem, ugyanúgy tanulmányozzák ezeket, ahogy mi is tesszük. Azt hiszem néhányat felhasználtak rossz célokra, néhányat pedig csak megpróbálnak tanulmányozni és rájönni belőle, hogy mik ezek a lények, honnan érkeznek, miből tevődnek össze, és így tovább.

Wilcock: Rendben. Ha már felhoztad ezt, szeretnék megemlíteni valamit. Jóval azelőtt, hogy Corey Goode-dal találkoztam volna – ismertem őt, de nem mentünk bele részletekbe egészen 2014-2015-ig - ezzel a Jacob nevű bennfentessel beszéltem. Ő mondta nekem, hogy a drákonida reptilián lények elmentek mindenfelé a galaxisunkba különböző genetikai anyagok után kutatva és fogták a legjobbakat, akiket csak találtak és valahogy genetikailag összeillesztették magukat velük és ezzel létrehoztak magukból egyfajta szuperlényt. Szerinted lehetséges-e, hogy mi is hasonló pályán vagyunk ezekkel az általad említett genetikai kutatásokkal?

Emery: Igen. Nagyon egyetértek ezzel, egyszerűen a különböző kérések és tájékoztatások okán, amikben részt vettem a katonai laboratóriumban. És mindig elmondom neked, hogy ezzel nem azt mondom, hogy ez a Sandia vagy Los Alamos tulajdonában lett volna. Ezek csak nevek, amelyek vállalatokat rejtenek. Az embereknek ezt is tudniuk kell. És egyszerűen csak én is ott voltam, azon a területen voltam én is. De hogy visszatérjek a kérdésedre. Igen, azt hiszem, megpróbálnak hozzájutni ehhez a DNS-hez és valahogyan összevegyíteni azt emberi DNS-sel és létrehozni, vagy beinjekciózni azt oltóanyagként egy emberi lénybe, hogy lássák, képes-e megváltozni és olyan különböző tényezők és képességek birtokába jutni, amit az a lény birtokolt.

Wilcock: Egy sas képes meglátni egy pénzérmét a járdán az Empire State Building tetejéről. Ha ilyen látással rendelkeznénk, az izgalmas lenne.

Emery: Pontosan. Így van.

Wilcock: Tehát azt mondod, hogy egy alkalommal – vagy talán lehet, hogy több alkalommal is, de egyszer biztosan – elhívtak téged egy másik helyszínre, mert azt gondolták, hogy a hajó, amit találtak, organikus.

Emery: Igen, így van. Senki nem mondta nekem, hogy „fejezd be amit csinálsz és menj, öltözz át", vagy ilyesmi. És amikor azt mondom, hogy „öltözz át", úgy értem, hogy bújj ki az űrruhádból. Szóval ezt tettem. Ott voltak és azt mondták: „Azt akarjuk, hogy gyere ide, fogd a tartályt, kirakunk itt, stb, stb, ott leszünk, hogy elkísérjünk téged abba a körzetbe." És ez volt a valaha tett leghosszabb utam a maglev csőben. Ez egy földalatti járat volt. Alapvetően egy kapszula. És nem kérdezhettél semmit. Elmondták nekem, hogy ez a lény ebből a hajóból jött, ezt elmondták, és hogy mintát kell vennem a hajónak ezen részéből – ott volt velem a mappám - és odakísértek. Ez volt az első utazásom oda. Két fickó kijött. Az egyik biztonsági őr volt, a másik pedig tudós. És nem volt semmilyen más biztonsági ellenőrzés. Még csak át sem kellett sétálnod valamin. Szóval ha már egyszer lejutottál oda, onnantól kezdve akárhová mehettél ott.

Wilcock: Le tudnád írni, hogy amikor kiszálltál a kapszulából, hogyan nézett ki a szoba?

Emery: Igen. Úgy nézett ki, mint egy nagyon tiszta New York-i metróállomás. Egy újabb tiszta fehér terület, nagyon tiszta, nagyon csendes. Ha egy gombostűt leejtettél volna, azt is meghallottad volna.

Wilcock: Volt nálad valamilyen tartály a minták számára?

Emery: Nem, semmi. Csak a mappa volt nálam.

Wilcock: De akkor mit csináltál a mintával?

Emery: Nos, mindenük ott volt, mint ahogy a műtőszobában. Ez a hajó egy hatalmas műtőszobában volt.

Wilcock: Besétáltál valamilyen terembe, ahol ez a hajó volt?

Emery: Hát, először is át kellett öltöznöm egy öltözőhöz hasonló helyiségben, de nem láttam semmilyen színt a padlón, úgy mint azokon folyosókon, amikről beszéltem korábban, a színkódokat. És mindig volt velem valaki. Nem engedték, hogy egyedül maradjak. Kb 10 percen keresztül sétáltam le egy nagyon hosszú, fehér folyosón. Számos ajtó volt a folyosó oldalán, kb 30 méterenként. És az ajtó kinyílt és ott volt ez az óriási – ahogy én hívom – steril hangár. Én steril hangárnak nevezem. És ott volt ez a hajó és sok ember futkorászott körbe-körbe. És természetesen mind tiszta fehér műtősruhában, fehér kabátban voltak.

Wilcock: Számos dologra gondolhattál ekkor, igaz? Feltételezted, hogy ez egy földalatti bázis.

Emery: Abszolút, igen.

Wilcock: Ami nagy valószínűséggel a Földön van. Vagy nem igazán tudjuk ezt, mert a cső elvihetett téged akár egy másik bolygóra is. De feltételezem, hogy így sem, úgy sem mondták el ezt neked.

Emery: Nem.

Wilcock: És azon a többi ajtón belül szintén valamilyen másik hajók lehettek.

Emery: Ó, egész biztosan.

Wilcock: És biztosították, hogy csak egy ajtón menj be, így nem próbáltál meg máshová benyitni.

Emery: Nem volt rá mód. Biometrikus beléptetőrendszerük van. Csak hogy bejuthass egy ajtón, ugyanazt csinálják, mint mi idefent az arcfelismerővel és a tenyérolvasóval. De ők ezt már egy kicsit másképp csinálják. Mostanra ez már DNS-alapú. De erről fogunk még beszélni később...

Wilcock: Mit láttál odabent? Hogy nézett ki ez a valami, amikor besétáltál a terembe?

Emery: Nehéz megmagyarázni, de ha ettél valaha fagyit... mint amikor van egy fagylaltos kanalad és csinálod vele ezeket a gömb alakú gödröket. És ha csurgattál valaha zselatint egy öntőformába... (Emery a kezeivel egy három rétegű zselatin tálat formáz) Oké? Érted? Nem tudom, hogy nevezik ezt.

Wilcock: Zseléformának.

Emery: Egy zseléforma. Így nézett ki a hajó. És én nem szeretem a vörös színt, de ez volt a leggyönyörűbb vörös szín, amit valaha láttam.

Wilcock: Fényes volt?

Emery: Igen, igen. Nagyon reflektív volt.

Wilcock: Voltak rajta összeillesztések, vagy csak sima volt?

Emery: Egyáltalán nem voltak illesztések, tökéletesen sima volt. És nem adott ki magából semmi fényt, de valamiképpen átlátszó volt és úgy nézett ki, mint a zselatin.

Wilcock: Át tudtál látni rajta?

Emery: Igen. Egy picikét átlátszó volt.

Wilcock: Voltak a felszínén kivehető jellegzetességek? Nem volt rajta írás? Nem voltak ablakai?

Emery: Nem. Semmi.

Wilcock: Tudták, hogy a lények hogyan jutottak be és ki a hajóból?

Emery: Igen, mivelhogy be kellett menjek a hajóba. És ez elég őrületes volt. Volt egy vázlatrajz. Ott volt velem két másik technikus a mintavételi tartályokkal. Nagyon steril módon kell ezt megtenned, speciális eszközökkel, amik már ott voltak.

Wilcock: Ez a vázlat a mappádon volt?

Emery: Igen, a mappámon. Megvolt a hajó pontos képe – a tetejétől az aljáig, kívül-belül, minden. Szóval ott volt velem ez a két fickó. Felsétáltunk a hajóhoz és ők tudtak mindenről, hogy mit csinálok. Segédkeztek nekem, ami tök jó volt. Felmentem tehát a hajóhoz és egy speciális készülék segítségével eltávolítottam egy darabkát a hajóból. És pontosan ugyanolyan volt, mint a lényből származó szövet. Megegyezett vele. Egyébként kimondottan erről a lényről még nem beszéltem neked. De a halmazállapota nagyjából megegyezett a hajóéval. Átvittek a hajó másik oldalára és ott kivettem még egy darabot és aztán alámentem illetve a közepébe is, mert a hajó függesztve volt. Fel volt függesztve. Nem tudom, hogy fém lehetett-e, vagy valami más, de volt valami, ami a levegőben tartotta.

Wilcock: Valamiféle váz?

Emery: Igen. Építettek valamit, ami 2,7-3 méterrel a talaj felett tartotta a hajót.

Wilcock: Ide-oda mozgott? Azt mondtad, olyan volt, mint a zselatin. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire pontos ez az analógia.

Emery: Nem, szilárd volt... És a felületének első 2,5 cm-e átlátszó volt, olyan volt mint a plexi. Át lehetett látni rajta. És aztán a színe beljebb már sötétebb árnyalatú volt.

Wilcock: Amikor alá mentél mit láttál? Hogyan jutottál be a belsejébe?

Emery: Alatta ilyen kerek domborulatok voltak, mint amikor félbevágsz egy baseball labdát és odaragasztod a hajó aljára úgy, hogy a kerek része lefelé néz. Több ezer ilyen kis félgömbszerű domborulat volt rajta. Arra utasítottak, hogy vegyek le egy gömböt a hajó közepe tájáról. És én ezt tettem. Egyszerűen csak lejött. Nem kellett hozzá láncfűrész, nagyon könnyen lejött. Olyan volt, mint levágni egy emberi vagy állati szövetmintát.

Wilcock: Ez valamiféle fűrész volt, vagy inkább szike?

Emery: Inkább nem mondanék semmit, hogy pontosan milyen eszköz volt. De annyit elmondhatok, hogy arra készült, hogy képes legyen elvágni bármilyen szövetet anélkül, hogy tönkretenné a szövetet. És ezt valószínűleg hamarosan nyilvánosságra fogják hozni. Szóval fogtuk ezt és lementünk a közepéhez. És a közepében ott volt egy olyan kis készülék, mint amilyeneket raktárakban láthatsz le-föl menni. Felszálltunk rá és az felemelt minket, és bement a hajóba. Egyszerűen csak egy fal volt, rajta újra csak ezekkel a buborékokkal. Nem tudom, hogy ez a belseje lehetett-e, mert belülről üreges volt. Szóval felmentem egészen a tetejéig, ahol egy nagy-nagy buborék volt. Egy nagy gömb, 90 cm átmérőjű. Soha nem engedték volna meg, hogy bemenjek, ha nem lett volna biztonságos. Persze nem volt radioaktív, de volt egy ilyen fénye, mint az Apple számítógépeken... az az ijesztő fény az Apple számítógépeken, amit én annyira nem szeretek látni éjszaka. Ugyanúgy fénylett és rosszul éreztem magam ettől. Azt gondoltam, hogy talán ez a valami még mindig életben van, vagy ilyesmi. Szóval mintát vettem belőle, egy nagyon pici mintát. Ez volt, amit kértek tőlem – egy kis mintát. Valószínűleg akkora lehetett, mint egy radír hegye. Ennyit vettem le belőle és aztán átadtam a fiúknak. Összecsomagolták nekem egy speciális dobozba és a következő dolog, amire emlékszem, hogy kikísérnek. Az egész dolog nem tartott tovább két óránál.

Wilcock: A doboz átlátszó volt?

Emery: Nem. Nem, ez egy ezüst doboz volt, és a belsejében egy speciális betét volt, ami szabályozta a doboz belsejében lévő hőmérsékletet. A dobozt speciálisan ezen minták számára készítették, már előre úgy volt kialakítva. Mint azok a peli táskák, amelyeknek a belseje előre ki van alakítva. Ehhez hasonlított, de vákuumcsomagolású, vákuumszigetelésű és nagyon könnyű volt.

Wilcock: Beszéljünk egy kicsit a hajóról. Ez a hajó annyira bizarr. Senki sem számított rá, hogy ilyesmiket mondasz róla.

Emery: Igen. Tudom, hogy őrülten hangzik.

Wilcock: Nem, nagyon klassz. És milyen volt a lény?

Emery: A lény nagyon hasonló volt. Vörös állaga volt. Emlékszel, amikor beszéltem arról a zselészerű lényről, az átlátszóról korábban, amiről később fogunk majd részletesebben beszélni? De ez a lény szilárd volt és tökéletes emberi alakja volt. Bár volt arca, de nem kerek volt, hanem az orra és a szája inkább hegyes pontban végződött, nem annyira kerek arca volt. Engem egy makkra emlékeztetett - egy makk alakjára. Nem tökéletesen kerek, hanem könnycsepp alakú... könnycsepp, amikor kicsordul, ilyesminek nézett ki. 

Wilcock: Milyen volt az arcvonásainak mérete a fej méretéhez viszonyítva?

Emery: Arányaiban nagyon hasonlított egy emberéhez. Az egyik, amit meg szoktunk mérni, a szemek közti távolság. Szimmetria vizsgálatot végzünk csakúgy, mint a plasztikai sebészek. Szóval szimmetriát akarunk látni. Mindig megmérjük ezeket és ugyancsak van egy szkennerünk, ami végigmegy az egész testen, hogy 3D replikát készíthessünk róla és modellezni tudjuk. Szóval minden egyes lényről van már 3D replikánk. És egyébként egy egész múzeum van ezekből - a hajókról és az összes lényről... számos különböző anyagból készített 3D replikák. Egy titkos múzeum ezekből, ami el van zárva valahol. Nem tudom, hogy hol van. Fogalmam sincs. De a projektekben több ilyen modellt is láttam specifikus lényekről.

Wilcock: Szóval azt mondod, hogy a szemei fehérek és kör alakúak voltak? Vagy mandulavágásúak? Emberi szemei voltak? Hogy néztek ki a szemei?

Emery: Nem, egy tipikus mandulaszemnél kerekebbek voltak, de nagyjából ugyanolyan méretűek. És maga a lény kb 165 cm magas volt.

Wilcock: A szeme fehér volt, vagy volt valamilyen pupillája?

Emery: Nem, volt egy másik szín is benne. Volt egy kör a szeme közepén, ami fehérebb volt, mint a szem többi része. Úgyhogy ezt látni lehetett.

Az én szerepem e lénnyel kapcsolatban nem az volt, hogy bármit kezdjek az arcával vagy a szemével mintavétel céljából. Ugyanis éppen a nemzőszerveket távolítottam el belőle, amikor mondták, hogy álljak meg és tegyek egy túrát.

Wilcock: Van ezeknek a lényeknek csontváza?

Emery: Igen.

Wilcock: A csontszerkezetük mennyire hasonlít a miénkhez? Mit mondhatsz el erről?

Emery: Pusztán abból, amit a medencecsonton végzett vizsgálatból láttam, nagyon hasonló volt. Nem láttam semmi különbséget. Nem láttam röntgen felvételt, vagy a CT vagy az MRI vizsgálat eredményét. Továbbá van egy speciális szkennerünk, ami leszkenneli az egész testet és tényleg láthatsz mindent egyszerre mielőtt bemennél, de én nem láttam ezt a felvételt. Én csak a nemzőszervek körüli területről készült szkenner képeket láthattam.

Wilcock: Olyan kezei voltak, mint a miénk?

Emery: Igen, csak kisebbek. Kisebbek és vékonyabbak és hosszabbak. Öt ujja volt. Az ujjai sokkal hosszabbak voltak a miénknél. Nekem 9-es méretű kezem van, ami elég nagy. Azt mondanám, hogy ezeknek a lényeknek az ujjai talán 30%-kal hosszabbak a mi ujjainknál. Igen, nagyon hosszúak és nagyon vékonyak voltak. És volt ujjlenyomatuk. A bőrük pedig olyan volt, mint az enyém, csak vörös.

Wilcock: Ó, tehát sokkal inkább embernek tűnt a bőre textúrája alapján.

Emery: Igen.

Wilcock: És milyen vörös színe volt? Le tudnád ezt írni részletesebben?

Emery: Téglavörös, rózsa vörös keveréke. Egy szép piros szín volt. Matt téglavörös. De nem annyira sötét, mint a téglavörös – egy picit világosabb.

Wilcock: Volt rajta bármilyen szőrzet?

Emery: Nem, semmi.

Wilcock: A miénkhez képest milyen volt a koponyának a testhez viszonyított aránya?

Emery: A koponya egy kicsit nagyobb volt a normál emberi koponyánál, a törzse pedig egy kicsit kisebb volt a mi törzsünkhöz képest. De a lábai hosszabbak, a karjai pedig sokkal hosszabbak voltak a miénkhez képest, legalábbis, ami a szimmetriát illeti.

Wilcock: Mit gondolsz, ha ez a lény ezekkel a fehér szemekkel és a vörös bőrével odasétálna valakihez, aki semmit sem tud erről a lényről, szerinted megijedne tőle?

Emery: Nem hiszem. Természetesen a félelem belénk van ültetve és belénk van programozva, igen, talán. De meg kell értened, hogy általában amikor földönkívüliekhez közeledsz, akkor azonnal tudni fogod. Mint amikor sétálsz egy sikátorban és van egy fickó, aki elbújik a sarkon és érzed, hogy valami nincs rendben. Megvan ez az érzés. Soha ne ezt használd (Emery itt a fejére mutat). Mindig a szívedet használd, hogy megérezd ezt. És azt hiszem, ha először látsz valamit, legnagyobb részt talán ott lehet benned a félelem-faktor, ha nem voltál benne ezekben a projektekben, vagy soha nem láttál ilyet és mondjuk 15 éves vagy és kimész az erdőbe és ott áll veled szemben ez a lény. Igen, valószínűleg véres gyilkosságot fogsz kiáltani. De megint csak, ha ez a lény New York utcáin sétálna, a legtöbb embert inkább csábítaná a dolog, minthogy köveket és fejszéket kezdene hajigálni hozzá. Itt van ez a lény, kitárt karokkal, nincs nála fegyver, nem bánt senkit, nem mond semmit és nagyon jó, békés energia vagy éppen negatív energia árad belőle, legyen az bármilyen lény. Az emberek a megfelelő módon fognak válaszolni erre. Én hiszek az emberekben. Hiszem, hogy az emberek a megfelelő dolgot teszik majd.

Wilcock: Mi volt a fiziológiailag legabnormálisabb vagy legeltérőbb dolog, amit akár az MRI-n, akár a boncolás során láttál?

Emery: A méhe.

Wilcock: Miben különbözött?

Emery: Négy kamrája volt. Több gyerekük lehet egyszerre... 4 gyerek vagy 6, vagy 8, vagy 12.

Wilcock: Nagyon érdekes. Ez megszokottnak mondható, vagy nagyon szokatlan?

Emery: Ez nagyon szokatlan. Azt jelenti, hogy a faj nagyon gyorsan tud szaporodni. Van egy módszerük arra, hogy megmérjék a vegyi anyagokat a testben, hogy milyen gyorsan tudják kihordani a magzatot, és ez nagyon menő.

Wilcock: Van itt valami, amit nem értek. Itt vannak a méhnek ezek a kamrái, de úgy tűnik – a hagyományos emberi terhesség alapján - hogy a babának elég nagy méretűre kell nőnie, hogy kitöltse a méhet. Hogyan lehet egy lény méhében ilyen sok kamra, hogy a magzat mégis megszülethessen és egészséges legyen?

Emery: Mi úgy gondoljuk, hogy ez a lény élete során csak egyszer hoz világra utódokat. És lehetséges, hogy nem sokkal a szülés után meghal. De erről nem vagyok meggyőződve. Egyszerűen csak ez volt az álláspont akkor, mikor én kikerültem onnan.

Wilcock: Tudunk valamit arról, hogy hogyan nevezik ezeket a lényeket, vagy hogy honnan jöttek?

Emery: Igen. Ha, ha.

Wilcock: De nem mondhatod el, vagy igen?

Emery: Nem. Nem.

Wilcock: Nagyon bizarr számomra megpróbálni azt megérteni, hogyan nézhet ki ugyanúgy a hajó, mint a test? Ez az egész nagyon nevetségesnek tűnhet sok ember számára. Másrészről viszont amilyen módon válaszolsz a kérdéseimre... én mindig törvényszéki technika alapján kérdezek. Ugrándozok a témák között és specifikus részletekre kérdezek rá...

Emery: Jól csinálod.

Wilcock: ... és te sosem hibázol. Szóval itt egy nagyon furcsa dologról beszélünk.

Emery: Igen. A hajót az űrben készítik. Harmóniákból, frekvenciákból és hangból készülnek. És ahogy mondtam is, olyan, mintha a kisállatod lenne. És ez azt jelenti, hogy egy jó tudatos kapcsolatod van a hajóval. Sok hajót a saját DNS-eddel készíthetnek, benne van a DNS-ed egy darabja, és ez lehetővé teszi számodra, hogy tudatosan részt vegyél a tudatosságoddal – telepatikusan beszélhetsz a hajóhoz és mozgathatod a hajót anélkül, hogy bármit csinálnál. A hajó sejtjei élő sejtek. És anélkül, hogy túlságosan belemennék a fizikai és tudományos részletekbe – a tudományba, ami még nem létezik – ami őrülten fog hangozni, hogy azokban a sejtekben komputertechnológia mikro/nanorészecskéi találhatók. Képesek energiát tárolni. És itt szupernano szintről beszélünk, nagyon-nagyon picik. A sejtekkel kapcsolatosan azt kérdezhetnéd: „Hogy a fenébe lehet az, hogy ezek a szintetikus sejtek úgy működnek, mint a mitokondriumok?" És hezitáltam, hogy tényleg elmondjam-e neked, de ezek olyanok, mint a mikro-kondenzátorok a sejtek belsejében, amelyek önszabályozóak, így aztán az egész test és a hajó minden sejtje tulajdonképpen képes beszélni önmagához.

Wilcock: És azt hiszem azt is említetted, hogy ezek olyanok, mint egy hatszögű mátrix. Mint egy méhsejt?

Emery: A felépítése néha olyan, mint egy hatszög, mint egy méhsejt. Igen. És ez lehetővé teszi a sejteknek, hogy bemenjenek, ott fejlődjenek és boldogok legyenek. De a hajó egész szerkezete lehetővé teszi a hajónak, hogy kommunikáljon a sejtekkel és a használójával.

Wilcock: Szóval azt mondod, hogy képesek kifejleszteni/„kitenyészteni” egy hajót az űrben?

Emery: Igen.

Wilcock: És ez mennyire gyakori azon földönkívüli civilizációk körében, akik elég fejlettek ahhoz, hogy ideutazzanak?

Emery: Azt hiszem, ez megszokott dolog. Megtanulják, hogyan hozzanak létre gravitációt, egy gravitációs mezőt – egy elektromágneses mezőt, amely körülveszi a hajót és a benne utazó személyt, így meg lesz a saját atmoszférája és saját gravitációja. És ezért van az, hogy millió mérföld sebességgel haladhatnak és elfordulhatnak 90 fokban, mert a saját gravitációs mezőjükben vannak, aminek semmi köze a bolygóhoz vagy bármi máshoz körülöttük.

Wilcock: Ha az űrhajó érzővé válik, nem lehet, hogy egy ponton úgy dönt, hogy a tulajdonosa ellen fordul, ha úgy érzi, hogy az nem tiszteli többé? Lehet némi veszély abban, hogy van egy ilyen lényed szabad akarattal, aki tulajdonképpen ez az űrhajó?

Emery: Ez az, ahol a dolog elkezd érdekessé válni. A hajó tulajdonképpen TE vagy. TE vagy a hajó. Na most, ha öngyilkos leszel, akkor a hajó is öngyilkos lesz. Ha jól érzed magad, akkor a hajód is boldog lesz. Ezt fogod érezni a hajón. Tulajdonképpen oda-vissza érezni fogod ezt. Nem önmagában működik úgy, ahogy azt te gondolnád. Megvannak az érzései, de csak a te érzéseidet érzi, ami nagyon klassz. Voltam olyan hajón korábban, ahol - leginkább úgy tudnám leírni - úgy éreztem, mintha a hajó a kutyám lett volna, mert olyan mókás, ölelni való és vicces volt. De ugyanakkor nagyon engedelmes is volt, akárcsak egy kutya. Soha nem fordulna a gazdája ellen. Habár néhány kutya megteszi, de érted, hogy mire akarok kilyukadni. Arra akarok utalni ezzel, hogy egy nagyon gyönyörű kapcsolat van a lények és a hajóik között.

Wilock: Érthető, hogy ilyenre akarod tervezni, hogy biztonságos legyen.

Emery: Így van. Úgy fogom beprogramozni, hogy ne harapjon meg többé. :)