Kozmikus Közzététel – XI/7.

FÖLDÖNKÍVÜLI MUNKATÁRSAK – A mai epizódban azokról a földalatti bázisokon zajló boncolásokról hallhatunk majd, amelyek során a fekete projektek orvoscsapata – köztük Emery Smith-szel – valódi földönkívüli származású munkatársak segítségét vette igénybe. Emery beszélni fog nekünk e lények különböző típusairól, itt végzett munkájuk lényegéről és megosztja velünk személyes tapasztalatait arról, hogy milyen érzés volt számára rendszeresen ilyen típusú lények közelében munkálkodni.

Wilcock: Köszöntelek újra a Kozmikus Közzétételben. A műsorvezető David Wilcock vagyok, és itt vagyunk vendégünkkel, Emery Smith-szel. Ebben az epizódban földönkívüli munkatársakról fogunk beszélgetni. Emery, köszöntelek a műsorban.

Emery: Köszönöm, Dave. Örülök, hogy itt lehetek.

Wilcock: Tulajdonképpen én nem is voltam tudatában annak, hogy e boncolások alkalmával néhány esetben olyan emberekkel dolgoztál együtt, akik nem földi eredettel rendelkeztek. El tudnád mondani nekünk, hogy milyen körülmények közepette tartózkodhat olyasvalaki a műtőszobában, aki teljes mértékben különbözik azoktól az emberektől, akik itt a Földön élnek?

Emery: Először is, szeretném azzal kezdeni, hogy nem minden földönkívülinek van nem 100%-ban nem-emberi DNS-e. Lehet mondjuk egy arkturuszi, aki csak 75%-ban arkturuszi és talán 10%-ban plejádi, a fennmaradó rész pedig emberi. Szóval legnagyobb részt a legtöbb földönkívüli végső soron rendelkezik ugyanazzal emberi DNS-sel, mint amivel mi. Csak egyszerűen a millió évek alatt összefonódtak és új típusú genetikai formációkat kaptak azzal, hogy különböző DNS-eket és különböző típusú földönkívülieket mixeltek össze.

Wilcock: Tehát az lenne az elmélet, hogy tényleges utazások és kereszteződések történtek az ősi múltban?

Emery: Pontosan. És a múlt egyben a jövő is. Arra kell gondolnod, hogy ezek a földönkívüliek - akik néhány millió évvel előttünk járnak - ők tulajdonképpen egy időben mi voltunk. Tulajdonképpen a mi DNS-ünk egy része bennük van. Lehetséges, hogy a gyermekeink gyermekeinek gyermekeinek gyermekeinek DNS-e része annak a földönkívülinek, akit ma látunk, mert ők már mestereivé váltak az időutazásnak és portálutazásnak, és ehhez hasonlóknak. Nem igazán mondhatod meg az időt, mert az idő nem igazán létezik. De ezeknek a földönkívülieknek vannak olyan leszármazottaik, akik a Földről származnak.

Wilcock: Oké. Említettél egy arkturuszit, akiben lehet némi emberi DNS. Ha láthatnánk egy arkturuszit, hogyan nézne ki?

Emery: Számos különböző típusú arkturuszi létezik, hasonlóan ahhoz, ahogy számos különböző típusú ember él a Földön. Néhány arkturuszi, akivel együtt dolgoztam, nagyon emberszerűnek nézett ki, de sokkal robosztusabbak, és nagyobbak. Néhányuk 213-244 cm magas. Néhányuk valóban nagyon ősi származású, ami azt jelenti, hogy a genetikájuk nem változott az idők során, nem keveredtek más földönkívüliekkel. És néhányan közülük úgy néztek ki, mint egy kőformáció... mint az egyik szuperhősfilmben az a szereplő, aki kőből készült...

Wilcock: A Fantasztikus Négyesből.

Emery: Igen, mint a Fantasztikus Négyes-ben. Úgy néznek kik, mintha kemény kőből lennének, de nem. Valójában ha hozzáérsz, egy szivacsos-jellegű érzés, kicsit olyan, mint a tengeri szivacs, ami nagyon porózus anyagból áll. Általában arany vagy narancsos-jellegű színük van. Nagyon robosztusak és cro-magnon-i jellegű koponyájuk van, ami kb kétszer akkora, mint a miénk, és sokkal – ahogy mondtam is – robosztusabbnak néznek ki. Őket több alkalommal és különböző módokon is lehetett látni a projektekben. És aztán vannak arkturusziak, akik sokkal emberibbnek néznek ki, ami azt jelenti, hogy egy nagyon robosztus, izmos, body-builder jellegű kinézetük van, de a koponyájuk jellemzői sokkal inkább cro-magnon-i jellegűek.

Wilcock: Wow! Tereljük ezt a beszélgetést a műtőszobák felé. Valamilyen oknál fogva, amikor te és én beszélgettünk erről évekkel ezelőtt, az volt a benyomásom, hogy csak egyedül mentél be ezekbe a helyiségekbe, egyedül végezted a boncolásokat. Volt néhány ember, aki beszélt hozzád telefonon keresztül, és ennyi. De beszélgettünk néhány dologról, ami alapján nem úgy tűnik, hogy ez tényleg így lett volna.

Emery: Az első évben valóban így volt, amíg magasabb besorolást és hozzáférési jogosultságot nem kaptam. Ezt követően bevettek az ún. „többszintű projektekbe", ami azt jelenti, hogy nem csak én megyek be szövetdarabot begyűjteni, hanem valójában több különböző típusú szövetet gyűjtesz be, továbbá a lény űrhajójával is dolgozol. Szóval ezek a projektek egészen odáig terjedhetnek, hogy 15 tudós, fizikus és technikus három csapatra osztva dolgozik egy lényen és egy hajón. És néhányan e tudósok és fizikusok közül lényegében „nem-földi" eredetűek – ezt a megnevezést használták – ami azt jelenti, hogy földönkívüliek, akik önként jelentkeztek, akár miután elfogtuk őket, vagy a rendszeren keresztül, a részekre tagolt programon keresztül önként jelentkeztek, hogy dolgozzanak és tulajdonképpen, hogy segítsenek. Mert néha valamiképpen rosszul érezik magukat miután elfogtuk őket és a szart is kivertük belőlük és szörnyű dolgokat tettünk velük. Lényegében meggondolják magukat és szándékosan akarnak segíteni nekünk és itt maradni velünk és tanítani a programokban dolgozókat a saját fiziológiai fenotípusukról, a saját fajukról.

Wilcock: Elmondható, hogy ezek a földönkívüliek jóindulatúak?

Emery: Igen. Azt mondanám, hogy jóindulatúak. Azt mondanám, hogy a gondolkodási folyamatuk nagyon humanitárius. Sokkal okosabbak nálunk. Tulajdonképpen valószínűleg bármikor képesek lennének nekünk kárt okozni, vagy bántani bennünket a telekinetikus és telepatikus képességeikkel, de nem teszik.

Wilcock: Ott vagy tehát egy műtőszobában, és azt mondod, hogy néhány esetben lehet, hogy van ott egy földönkívüli lény és egy űrhajó is. És mindkettőn dolgoztok egyszerre.

Emery: Általában elkülönítik egymástól a földönkívülieket és a hajóikat. Talán lehet egy csarnok nem messze, talán 300 méteren belül, ami nagyon közel van egyébként, mert ezek a dolgok ANNYIRA kiterjedtek a föld alatt, néhány bázis átmérője 16 km. Továbbá ott van a földönkívüli lény... A lény el van különítve, aztán pedig ott van a hajó egy másik csarnokban. Ezek mind nagyon tiszta körzetek, amikről részletesen is beszélhetek. Tulajdonképpen asszisztálhatok egy földönkívülinek, segíthetek neki teljesíteni a küldetést, akármi is legyen az a küldetés: készülék segítségével frekvenciákat gyűjtünk vagy szövetmintákat, vagy speciális teszteket futtatunk le a testeken. Le tudják szkennelni az egész testet és később 3D nyomtatással kinyomtatni.

Wilcock: Tudnál mondani nekünk néhány példát arra, hogy milyen típusú lényeket láthatsz munkatársként a műtőszobában?

Emery: Persze. Az elsők, akiről beszélni szeretnék, olyanok, mintha majomszerű emberek lennének. A medencecsontjuk egyébként nem olyan kiterjedt mint a majmoké. Nagyon felegyenesedve állnak, akárcsak mi, de majomszerű kinézetük van, hosszabb szőrzettel és az arcuk sokkal jellegzetesebb, mintha egy orr nélkül ember lenne.

Wilcock: Szóval nem feltétlenül úgy néznek ki, mint a „Majmok bolygójában"...

Emery: Nem.

Wilcock: ... de hozzánk képest egy kicsit majomszerűbb megjelenésük van?

Emery: Nagyon majomszerű a megjelenésük, de sokkal inkább emberi jellegűek, és egyébként nincs annyi szőrzet az arcukon, csak körülötte, és a testük körül. És nagyon jól képesek beszélni. Nagyszerű hangszálakkal rendelkeznek. Bár vannak problémáik a magas hangokkal, úgyhogy amikor együtt dolgozunk velük, speciális dolgokat kell viselniük a fülükben, amelyek lejjebb hangolják a mi hangunkat. És persze képesek felvenni az elektromágneses mezők és tv-k és számítógépek frekvenciáit. Ezek mind magas hangokat bocsátanak ki, ami nagyon zavaró számukra és megbetegszenek tőle, ha nem viselik ezeket a bedugható fülvédőket.

Wilcock: Ez egy bizarr dolog, mert az egyik csoport, akikről Pete Peterson beszélt nekem, egy majomszerű csoport volt, akiket ők Simulac-oknak nevezett. És ez a bizonyos csoport genetikailag módosította a kezeit, így az ujjaik olyanok lettek, mint a kapaszkodó farok. Végrehajtottak magukon némi genetikai módosítást.

Emery: Igen, különböző projektek számára sok olyan genetikai módosítást láttam embereken és földönkívülieken, amelyek a saját vérvonaluk alapján nem voltak normálisak. Nagyon ritkán vettem észre ilyet kívül-belül, de azért előfordultak. És mi nem ültünk le – persze néha igen – és nem ebédeltünk együtt ezekkel a lényekkel és beszélgettünk, amíg tényleg el nem kezdtünk szorosan együtt dolgozni velük. Az embereknek, akik ezekhez a majmokhoz hasonlítanak és akik nagyon egyenesen állnak, nekik nincs olyan kiálló hüvelykujjuk, mint a gorilláknak. Ezzel fel tudnak kapni dolgokat. A kezeik ugyancsak nem olyan nagyok és vastagok, mint amilyet egy majmon láthatnál. Tulajdonképpen vékonyabb, hosszabb ujjaik vannak és nagyon széles tenyerük – egy nagyszerűen működő hüvelykujjal.

Wilcock: Tudjuk, hogy honnan származnak ezek a majomszerű emberek? Kaptál tájékoztatást arról, hogy melyik rendszerből jöttek?

Emery: Azt hiszem, többféle rendszerből jöttek, beleértve az Arkturuszt és a Szíriuszt és a Spica-t – az űrnek azon területéről. És a DNS genetikai származása – amiről abban az időben a könyvtárban olvastam – hajszálpontosan abba az irányba mutatott, hogy a majomszerű emberi lények ezekből a rendszerekből sok esetben ugyanolyan genetikával rendelkeztek, mindegyik rendszerben. Szóval lehet olyan, ami össze van mixelve más földönkívüli rendszerekkel, de mindegyikük DNS-e ugyanaz. Úgy értem, mindegyikük ugyanazt a majom DNS-t tartalmazta, akkor is ha csak 30%-ban és akkor is ha 90%-ban.

Wilcock: Mi lehet az agendájuk itt?

Emery: Igen, nyilvánvaló, hogy valami zajlik a háttérben, amiről én nem voltam illetékes, hogy tudjak. De abban hiszek, hogy azok a lények, akiket vagy elkaptunk, vagy elfogtunk, vagy önként jöttek ide - akik vagy a kormánynak vagy a hadseregnek vagy a Cabal-nak dolgoznak különböző alkalmakkor különböző projekteknek - szigorúan humanitárius/emberbaráti jellegűek. És egyáltalán nincs semmilyen agendájuk. Valószínűleg könnyedén elpusztíthatnának sok embert, ha igazán akarnák, de bennük nincs meg ez az érzés. Egyébként a közelében lenni egy ilyen földönkívülinek, beleértve a hangyaembereket és a mantid lényeket... az energiamezejükben tartózkodva egy igazán gyönyörű érzés lesz úrrá benned. És az embereknek miközben dolgoztak a hajón, csodálatos gyógyulásokban volt része a hajókon lévő lények által, egyszerűen csak azáltal, hogy ezeknek a földönkívülieknek a közelében dolgoztak.

Wilcock: Hogyan működik ez?

Emery: Nem tudom hogyan működik. Azt hiszem valamilyen frekvencia elektromágnesessége teszi lehetővé a testnek, a testüknek, ami már önmagában egy nagyon-nagyon magas rezgést generál... Végső soron felemeli a rezgésünket, így a sejtjeink egy specifikus feszültségen működnek, így meg tudják gyógyítani önmagukat.

Wilcock: Érdekes. Említetted tehát a hangyaembereket és a mantid lényeket. El tudnád mondani nekünk, hogy hogyan néz ez ki? Azt mondtad, hogy élvezet a közelükben lenne. Azt hiszem a legtöbb ember – előzetes felkészülés nélkül - rendkívüli módon megijedne, ha látna egy felnőtt ember méretű intelligens rovart, amint ott áll előtte.

Emery: Igen. Én nem félek semmilyen földönkívülitől sem és láttam néhány igazán durván gusztustalannak kinéző dolgot, amire sokan a popkultúrális dolgokból következtethetnek, dolgokat, amiket nem szeretünk látni. Van egy belső érzésünk például, ha egyszerűen csak meglátjuk a piros színt, a vér színét, ami egy vészhelyzeti szín a számunkra. És meg kell értened, hogy ezek a földönkívüliek nem úgy látnak, ahogy mi a normál színspektrumunkban. Néhány földönkívüli változtatni tudja a számára látható fényspektrumokat, ami azt jelenti, hogy képesek olyasmit látni, amit mi nem, néhányuk még röntgen-látással is rendelkezik. Néhányuk szemén különleges bevonat van. Például néhány reptilián forma lénynél három különböző réteg van, amit a szemükre téve különböző fényspektrumokat képesek látni, akaratuk szerint. Néhány hangyaember ugyancsak rendelkezik azzal a bámulatos képességgel, hogy átlátnak dolgokon és olyasmit hallanak, amit mi nem hallunk és beléd tudnak nézni és meg tudják mondani, hogy valami nem stimmel veled, ha valami betegséged van, vagy miegymás.

Wilcock: Ez olyan, mint egy röntgen-látás.

Emery: Igen, mint egy röntgen-látás, egyfajta fényspektrum, amiről nekünk még nincs tudomásunk itt a Földön, mert mindössze annyit tudunk, amire egész életünk során az állatok és emberek szemének tanulmányozása során rájöttünk. De ez teljesen más. Néhányuknak védőszemüveget kell viselnie ahhoz, hogy egyáltalán itt legyen, mert TÚL SOK a fény. Olyan helyről jönnek, ahol egy ember számára teljes sötétség van... olyan sötét, ahol mi már nem látunk, sötétebb, mint egy fekete lyukban. De ők ott mégis képesek látni dolgokat.

Wilcock: Álljunk meg egy percre a hangyaembereknél.

Emery: Rendben.

Wilcock: Fel tudsz idézni példát olyan boncolásról, ahol hangyaember asszisztált neked? Mondd el nekünk, hogy milyen volt ez. Mi történt?

Emery: Nos, érdekes dolog ezekkel a boncolásokkal kapcsolatban az is, hogy meg kell értened, hogy természetesen különböző típusú fajok esetében különböző típusú ruhákat használunk. Szóval egy földönkívüli hangyaemberrel történő munka során az öltözetem egyáltalán nem úgy néz ki, mint az az öltözet, amiben én dolgozom a műtőszobában. És ezek a lények önálló atmoszférával bírnak. A földönkívüliek közül néhánynak speciális légkörre vagy vákuumra van szüksége, hogy itt tudjanak dolgozni a bolygón. És ők hozzánk képest ugyancsak másképp néznek ki, már ami a testet illeti.

A hangyaembereknek nagyon-nagyon vékony, de nagyon erős karjaik és lábaik vannak. Ha megnézed őket, 75%-kal vékonyabb a lábuk, mint a mi combcsontunk, de mégis hihetetlenül erősebb a combcsontunkhoz képest. És aztán ott van a robosztus test, ami lehet szegmentált, vagy nem szegmentált, attól függően, hogy honnan származik. És aztán ott van az arc. Sok ember tesz megjegyzéseket az arcra. Lehet dupla szájuk vagy lehetnek ollóik az arcukon és sok csáp, sok apró dolog áll ki az arcukból, ami egy kicsit talán rémisztően nézhet ki. Hallanod kellene egyiküket beszéd közben. Speciális hangelemző dobozaik vannak, amik a nyakukon és a fülükben, néha a szájukban vannak és amik lefordítják a hangot emberi nyelvre, legyen az akár angol vagy orosz. És ezek segítségével több nyelven tudnak beszélni. A hangjuk nem olyan hangzású, mint a miénk. Hanem egy kicsit magasabb. És ennek a visítása néha felzaklató lehet néhány ember számára és egy kicsit ijesztő lehet az első látogatásod alkalmával, amikor először találkozol az egyik ilyen földönkívülivel, különösen amikor a szájukat kinyitva látod és láthatod a szájuk különböző rétegeit belülről, ami nekik egyszerűen normális dolognak számít. Ez semmi. Ők nem próbálnak meg rosszindulatúak lenni, de mi negatívnak érzékeljük ez, hiszen nem mosolynak néz ki, az biztos.

Wilcock: Emlékszem, hogy Pete Peterson mondta nekem, hogy járt azon az antarktiszi bázison, ahol számos különböző típusú földönkívüli volt, köztük mantid jellegű lények, és hogy amikor az a lény nevetett, leszegte a fejét, mert az összes állkapcsa... három állkapocs volt mindegyik oldalon és ezek kinyíltak. És ez számunkra, emberek számára olyan felzaklató, hogy megtanulták, hogy leszegjék a fejüket, amikor nevetnek.

Emery: Igen. És ami még felzaklatóbb az az, amikor mi nevetünk rájuk. Gondold bele magad a másik oldal helyzetébe és kezdj el nevetni. Milyen érdekes hang lehet ez számukra, mert nem egy normális hangrezgés, az biztos.

Wilcock: Nagyon érdekes, hogy mennyire hasonlóan hangzik mindez, mert Pete ugyancsak beszélt a mantid lényekről és arról, hogy hogyan beszélnek. Azt mondta, hogy volt valamiféle nyílás a lény hátán, amiből végső soron fel kellett böffentenie, és rájöttek, hogy hogyan tudnák ezt beszéddé alakítani – ami nagyon furcsán hangzott. És Pete beszélt ezzel a lénnyel és ő azt mondta: „nos, képzeld el, hogy te milyen gusztustalan vagy a számomra."

Emery: Így van, pontosan. Mi az a valami, az a nagy lyuk az arcán, uram?

Wilcock: Ha, ha.

Emery: Klassz dolog az embereknek, ha megfordítják a perspektívát. Szeretném, ha mindenki megtenné ezt. Gondold el, te hogyan reagálnál egy ilyenre. El tudnád fogadni őket, csak mert így néznek ki?

Wilcock: Hogyan érzed magad, amikor egy ilyen inszektoid lény közelében vagy?

Emery: Ó, nagyon komikusan. Úgy értem... Nagyon jól kommunikálnak. Az inszektoidoknak nagyon szeretetteljes, törődő energiájuk van. Valójában csipkelődnek veled az intelligenciájukkal. Szójátékokat találnak ki miközben teszel-veszel körülöttük.

Wilcock: Az empátia kifejeződésének oly nagy része származik a mi, emberi szemeink rendkívül finom izommozgásából és a tekintetünkből. De egy összetett szem esetén csak egy rakás pöttyöd van, amiben egyáltalán nem fejeződik ki lélek. Szóval hogyan érzékelsz humort egy ilyen lénytől, ha nem kapsz semmilyen információt a szemeiből?

Emery: Nincs szükséged rá, mert ennek az energiának a nagy része telepatikus és telekinetikus, szóval egyszerűen csak lényegében boldognak érzed magad. Mint amikor éjjel belépsz egy sötét szobába és a hideg futkos a hátadon, mert érzed a szellemeket – de ez pont ennek az ellenkezője. Felvidít. Jó hangulatba hoz és a tested felveszi ezt. Sok kommunikáció sok odakint lévő földönkívüli faj esetében mind ezen alapul, vokalitás nélkül. Csak egymásra néztek és információt gyűjtesz – mint ahogy a kutyák ránéznek a gazdáik arcának egyik felére és az elmond számukra mindent, amit tudniuk szükséges arról, hogy a gazdi hogyan érez.

Wilcock: Szóval érzed ezt a humorérzéket és a lény személyiségét bármilyen arckifejezés nélkül, amit normál esetben felismernél?

Emery: Így van, mert sok inszektoidnak nagyon kemény bőre van, nagyon visszatükröződő bőre – az izmok fel-le mozognak. Nincs izomstruktúrájuk, kivéve azt, hogy nyitják és csukják a szájukat vagy a szemgolyóikat. Nem tágul az orrlyukuk, amit mi, emberek képesek vagyunk tudatküszöb alatt érzékelni. Szóval ez egy nagyon más érzés. Egy más aspektusa a kommunikációnak.

Wilcock: Térjünk vissza ismét a hangyaemberekhez. Azt kértem tőled, hogy vezess végig bennünket egy példán, amikor boncolást végeztél egy hangyaember társaságában. Miért voltak ők ott és mit boncoltál?

Emery: Volt egy nagy projekt, aminek során több hangyaembert találtak, akiket valamiféle vegyszer ölt meg. És sokukat behozták a létesítménybe, emlékszem rá, teherkocsi rakományként.

Wilcock: Volt elképzelésed arról, hogy hol történt ez az eset?

Emery: Nem, nem tudom. Azt hiszem, hogy valahol Észak-Amerikában volt.

Wilcock: Egy földalatti létesítményben?

Emery: Igen, azt hiszem valahogy felfedezték őket, és azt hiszem valamilyen módon elvitték őket Új-Mexikóban, Colorado térségében. Nem ismerem a részleteket, de több lényt is behoztak. És ezek mind fulladás következtében haltak meg, és a tüdejük teljesen kiégett, a nyálkahártyájuk és szemgolyóik teljesen kiégtek. Szóval ezek a hangyaember tudósok, akik ott voltak, tulajdonképpen segédkeztek nekünk, megpróbáltak rájönni, hogy mi történt ezekkel az egyedekkel.

Wilcock: A szobában tartózkodó hangyaemberek ugyanolyan típusúak voltak, mint a halottak?

Emery: Igen, pontosan ugyanolyan típusúak voltak. És ez volt az első alkalom, hogy valaha szomorúságot éreztem egy földönkívüli közelében tartózkodva.

Wilcock: Tényleg? Milyen volt?

Emery: Nagyon felzaklató.... (Emery itt hosszú másodpercekre elérzékenyül)

Wilcock: Oké. Hallottuk másoktól is, hogy 100%-ban empátiát érzel velük ilyenkor.

Emery: Igen.

Wilcock: Ha mondjuk elveszítik az egyik lábukat...

Emery: Azt te is érzed.

Wilcock: ... úgy érzed, mintha a saját lábadat vesztetted volna el. Ha elveszítik az egyik szerettüket, az olyan, mintha a saját anyád vagy apád halt volna meg.

Emery: Különösen akkor, ha sokat dolgozol együtt velük. Ilyenkor valamiféle frekvenciacsere történik. Tarthat hetekig, tarthat évekig, amíg ez a kapcsolódás fennáll velük. És újraélni ezt elsöprő érzés, akár jó, akár rossz. Továbbá vannak álmaid is, gyönyörű álmok.

Wilcock: Tudomásod van-e arról, hogy a lény, aki bent volt veled a boncoláskor ismerte ezeket a lényeket? Egy közösségbe tartoztak? A barátai voltak, vagy csak egyszerűen...

Emery: Ugyanaz a faj volt, de nem tudok róla, hogy ismerték-e őket, és nem mutattak semmit, ami alapján ismerték volna őket, de volt egy vonzódásuk a saját fajtársaik iránt, és sajnálták, hogy így lemészárolták őket.

Wilcock: Kaptál-e bármilyen információt arról, hogy honnan jöttek vagy hogyan kerültek a Földre? Kaptál-e erről bármilyen tájékoztatást?

Emery: Nem. Tudom, hogy a civilizációjuk eléggé elterjedt a Naprendszerünkben és az univerzumunkban. Szóval... nem tudom, hogy pontosan honnan származnak. Nem olvastam róluk annyit, mint más fajokról. De úgy tűnt, hogy az emberi fajnál sokkal régebb óta vannak errefelé.

Wilcock: Le tudnád írni, hogy milyen színű az arcuk?

Emery: Ó, igen. Feketés vörös, téglaszínű. És ennek a téglaszínnek sok árnyalata lehet. Láttam olyat is, amiben több a sárga, mint a vörös, de mindegyik ugyanolyan árnyalatú feketés vörös kívül-belül a testükön és a lábaikon és a karjaikon.

Wilcock: Vannak csápok a fejükön?

Emery: Igen. Vannak csápjaik.

Wilcock: Azok hogyan néznek ki?

Emery: Rövidebbek, mint amiket itt a földi hangyák csápjainál láthatsz. Vastagok, lehetnek 7,5 cm, lehetnek 10-12,5 cm - nem olyan hosszúak, mint amiket itt a földi hangyáknál láthatsz, amikor a csápok akkorák, mint a testük fele.

Wilcock: Te valószínűleg nem tudsz erről, de pontosan ezt mondta Corey Goode is.

Emery: Nem tudtam. Soha nem hallottam. És ti srácok, tudjátok, hogy nem nézem Corey-t vagy Pete Peterson-t. Szóval nagyon érdekes, hogy ezt mondta... Mert ilyet nem tudsz kitalálni.

Wilccok: Szóval amikor ott volt veled egy mantid lény a boncteremben... Mondd el kérlek, hogy milyen lényt boncoltál. Miért volt ott a mantid lény? Miért csinálták ezt a programot?

Emery: Nos, az egyik boncolás alkalmával kb 5 másik tudóssal együtt ott volt egy mantid lény is. És egy átlagos, tulajdonképpen... emberen dolgoztunk, de ez egy földönkívüli ember volt, nem a Földről származott, valahol máshol született. És ezek az emberek sokkal nagyobbak nálunk, kb 30-60 cm-rel nagyobbak. Azt hiszem a tetem legalább 230 cm, egy NBA kosárlabda játékos méretű volt. És ez egy nagyon fehér, albínó bőrszínű, kék szemű személy volt.

Nem tudom, hogy miért operáltuk meg. De behozták a helyiségbe a mantid lényt, mert a mantid valahogy képes volt újraaktiválni ennek a halott embernek az agyát elektromos stimuláció segítségével, még ruhán keresztül is és meg tudtuk nézni az emlékeit, hogy mi történt ezzel a személlyel mielőtt meghalt volna.

Wilcock: Tényleg?

Emery: Igen. És ezért hozták be őket néha. És ők nagyon engedelmes, nagyon kedves lények. És amikor nem olyan komoly a helyzet, nagyon viccesek tudnak lenni.

Wilcock: Hogyan nézett ki ennek a mantid-nek az arca?

Emery: Ó, halálpontosan mindig ugyanolyan. A mantid esetében halálpontosan: a háromszög alakú fej és a kidudorodó szemek és az egész ugyanolyan színű. Az arcuk és a szemük pontosan ugyanolyan színű. Úgyhogy ez egy kicsit furcsa.

Általában halvány zöld színűek, és képesek az akaratuk segítségével változtatni a színűket. Igen. Nagyon klassz látni őket mélyen a gondolataikba merülve, amikor végzik ezt a folyamatot, mert egy szivárvány színű fényhullám megy oda-vissza az arcuk körül. Teljesen meg tud babonázni. Mindig szerettem, amikor ezt csinálták. Nagyon magával ragadó. És én az általunk használt sisakon keresztül láttam őket, ezeken a hatalmas üveg űrsisakokon keresztül. Bámulatos őket látni, különösen amikor mozognak. Meséltem korábban más földönkívüliekről, akiknek a mozgása nagyon gördülékeny. Ők viszont sokkal szögletesebbek – az álarcuk sokkal szögletesebb. Nincsenek olyan ízületeik, mint nekünk. Általában így vagy erre mozognak, vagy arra, de nagyon precízen, nagyon precízen.

Wilcock: Amikor megnézzük egy hangyaember, vagy egy mantid személy kezét, az emberéhez hasonló kezeket látunk? Vagy miben különböznek?

Emery: A mantideknek 4 ujjuk van. A hangyaembereknek 4-5 ujjuk lehet. De ezek ujjak és ujjpercek és mozgatni tudják őket, csak sokkal hegyesebbek és nem látsz semmi izmot bennük vagy bármi ilyesmit. És ez az exoskeleton miatt van, mint amilyet a rovarok is viselnek itt a Földön. A lábak azonban különböznek. A lábukon nincs 5 ujj. Általában két ujjas toldalék van a lábaik alján. Igen, ez egy nagyon széles állást tesz lehetővé és azok a lábujjak nagyon hosszúak, néhányuk akár 25-30 cm hosszú is lehet, de csak kettő van belőle. Néha egy kis hátsó lábujjat is láthatsz kiállni.

Wilcock: A lábujjak így állnak előre? (David a két öklét összeteszi és a mutatóujjakat előre és egymástól távolodó irányba nyújtja.)

Emery: Pontosan. És aztán van egy kis hátsó lábujj, amit nem is tudom mihez hasonlítsak. De érted, hogy van egy hátsó lábujj. Úgyhogy a lábuknak „Y" alakja van.

Wilcock: Beszéltünk tehát akkor a mantid emberekről. Beszéltünk a hangyaemberekről. Beszéltünk a majomemberekről. Ugyancsak tettél említést a reptiliánokról.

Emery: Igen.

Wilcock: Nos, a reptiliánok, ahogy Corey-tól hallottuk, rendkívül ellenségesek velünk, rendkívül erőszakosak, rendkívül gonoszak. A te esetedben azonban ez nem egészen így hangzik. Tudnál erről beszélni nekünk? Milyenek voltak azok a reptiliánok, akiket te láttál? És miért voltak ők itt?

Emery: Nos, a reptiliánok, akik azokon a projekteken dolgoztak, amiben én is benne voltam, nagyon intelligensek.

Nincs igazán egyéniségük. Nagyon direktek. Nagyon robosztusak. Kicsit furcsán hangozhat, de úgy néznek ki, mint a Sleestak „Az elveszettek földje” című filmben, a régi változatban.

Felegyenesedve állnak és ugyanolyan típusú lábujjaik vannak, mint amiket az inszektoidoknál láthatsz. Sokkal inkább három ujjú, három ágú kezeik vannak, de mindkét kezükkel nagyon ügyesek. Úgy tudnak megfogni dolgokat, ahogy mi. És a méretükhöz képest nagyon erősek. 180-300 cm közötti magasságúakat láthatsz közöttük. Nincs orruk. Egy átlagos emberi arcuk van, csak pikkelyes, és nagyon nagy szemeik vannak, a miénknek a kétszerese, ugyanolyan pupillákkal, mint a miénk, nem olyan vágott pupillájuk van, mint a filmekben. Megértésem szerint ezek ember-reptilián hibridek lehetnek, akiket valahol megterveztek. Sokat olvastam az űrközpontjukról és az Ökörhajcsár csillagképről az Arkturusz rendszer területén, ahol van egy bizonyos típusú bolygójuk, ami emberalkotta, olyan, amilyen a filmekben látható Halálcsillag, ahol a családjaikat nevelik és képezik ezeket a lényeket nagyon kicsi koruktól kezdve. A családjaik nagyon nagyok. A férfinak és a nőnek minimum 30 gyermeke lehet. És a terhességük lefolyása sokkal gyorsabb, mint a mienk. Nem kilenc hónap, hanem három hónap. A nemi szerveik behúzhatók a testükbe, szóval nagyon nehéz megmondani, hogy férfivel vagy nővel találkozol.

Wilcock: Ez ismét egy olyan dolog, amiről tőled függetlenül Corey Goode is beszámolt.

Emery: Érdekes.

Wilcock: Szóval azt mondod, hogy ezek a lények úgy néztek ki, mint a Sleestak „Az elveszettek földje” című filmben. Emlékszem, gyerekként én nagyon-nagyon megijedtem, amikor megláttam őket.

Emery: Én kővé dermedtem, amikor kisgyerekként megláttam ezeket a lényeket. És nagyon jól megcsinálták őket. Úgy értem, nagyon félelemkeltőek. Nincsenek arcizmaik, hogy mosolyogni tudjanak, úgyhogy az arcukon mindig ugyanaz az arckifejezés látható. Még akkor is, ha egyébként belül boldogak. Ezt nem tudod megmondani az arcukról, mert mindig ugyanazt az arcot vágják. Szóval csak kommunikáció útján tudod meg ezt, és azzal, hogy érzed az energiamezejüket. A másik dolog pedig, hogy nem futkároznak körbe úgy, mint a Sleestak a tv sorozatban, úgy értem ruha nélkül. Tulajdonképpen van egy speciális öltözetük, ami olyan, mint a spandex szövet, amely befedi az egész testüket. És végül rájöttem, hogy miért viselik ezeket a vicces ruhákat – nagyon viccesen néznek ki bennük – mert reméltem, hogy láthatom őket meztelenül futkározni, mint a Sleestak-ot a filmben, igaz? De nem, ez egyáltalán nem olyan. Nagyon félrevezető. Ez a spandex öltözet befedi az egész testüket kivéve a könyököt és a térd alatti részt. Arra való, hogy szabályozza a szagukat, ezt a nagyon átható szagot, ami egy feromon, amit mindig kibocsátanak. És bármikor, ha izgalomba jönnek, vagy boldogok, ez egyszerűen csak kiárad a testükből. És ez az öltözet felszívja ezt és semlegesíti valamiféle ionikus technológia segítségével, ami ismeretlen a számomra.

Wilcock: Nos, te nem tudhatod, mert nem nézted a műsort korábban, de itt volt Niara Isley és itt volt Pete Peterson, és itt volt Corey Goode is, akik mind beszámoltak arról a szörnyű szagról, ami ezekből a lényekből árad.

Emery: Igen!

Wilcock: Szóval azt hiszem, ez a szag a társas érintkezés célját szolgálja számukra.

Emery: Igen. Kommunikálnak egy kicsit. Ne felejtsd el, hogy ezek a lények képesek lélegezni a bőrükön keresztül. És ezek a feromonok számukra végső soron a másokkal való kommunikáció egy módját jelentik. És azt hallottam, hogy nagyon jó a szaglásuk... képesek a nyelvükkel szagolni és egy nagyon érdekes nyelvük van. Nem válik szét, de nagyon hosszú. De egyébként soha nem mutatják meg. Ezt azt hiszem csak akkor teszik, amikor étkeznek. Az étkezésük szintén nagyon érdekes, mert kb. havonta csak egyszer esznek. És ezeket a szagokat és feromonokat képesek kiszagolni több száz kilométerről. Olyanok, mint a raptorok és madarak és a cápák az óceánokban, akik fel tudják kapni ezeket a kicsi molekulákat a levegőből. Nem azt mondom, hogy egy ilyen reptilián teljesen be tud teríteni a bűzével egy 16 km-es földalatti bázist, csak azt mondom, hogy ahonnan jönnek, ott ez a kommunikáció egy formája, amivel az éppen aktuális érzelmeiket közlik.

Wilcock: Abból, amit mondasz, úgy tűnik számomra, hogy a katonai-ipari komplexumunk már most is alaposan összegabalyodott jóindulatú földönkívüli fajokkal. Gondolod, hogy ezek a jószándékú fajok akarják, hogy az idő egy bizonyos pontján a többiek is megismerjék őket? Gondolod, hogy a titoktartás fátylát valamiképpen fellibbentik majd?

Emery: Ők 1000%, hogy akarják ezt. És azt hiszem az, hogy végzik ezeket a humanitárius projekteket, hogy megmutassák, hogy akarnak nekünk segíteni és együtt dolgozni velünk, hogy megtanuljuk a szokásaikat és megtanuljuk a fiziológiájukat, az az első lépését jelenti az ember-földönkívüli interakciónak és a bizalom kiépítésének.

Wilcock: Bámulatos. Nos, Emery, szeretném megköszönni neked, hogy itt voltál.

Emery: Köszönöm, hogy itt lehettem.