2018. június 1., péntek

Kozmikus Közzététel – XI/8.

REPTILIÁNOK ÉS AQUAFARI LÉNYEK – A sorozat újabb adásában az előző epizódban megkezdett téma folytatásaként Emery Smith újabb földönkívüli munkatársakról számol be, ezúttal a titkos projektekben tevékenyen részt vevő és a kutatásokhoz segítséget nyújtó vízi lényekről hallhatunk.


Wilcock: Köszöntelek újra a Kozmikus Közzététel-ben. A műsorvezető David Wilcock vagyok, itt vagyok újra vendégünkkel, Emery Smith-szel, akivel ma ismét földönkívüli munkatársairól fogunk beszélgetni. Emery, köszöntelek újra itt.

Emery: Köszönöm, Dave.


Wilcock: Ez az egyik legérdekesebb téma eddig a beszámolódban, legalábbis szerintem, mert az egy dolog, hogy van egy halott példányod. És ahogy korábban mondtad, te nem tudtad, hogy ezek vajon tényleg földönkívüliek voltak-e, vagy sem, igaz?

Emery: Így van, fogalmam sem volt róla.

Wilcock: Milyen példát tudnál mondani arra, amikor tudtad, hogy földönkívüli? Volt-e olyan eset, amikor biztosan nem genetikailag módosított lénnyel volt dolgod?

Emery: Igen. Néhány évet eltöltve a projektekben a hozzáférési jogosultságod is egyre magasabb szintű lesz és tájékoztatást kapsz különböző szcenáriókról és különböző típusú földönkívüliekről, ahol elmondják, hogy ők földönkívüliek vagy olyan lények, akik nem földi eredettel bírnak. Továbbá hozzáférést kapsz az enciklopédiák legbámulatosabb könyvtáraihoz – ezek mind mainframe számítógépeken találhatók egyébként – és így ténylegesen megérted, hogy mi csak picike-picike részei vagyunk más lények egy nagyon széles és kiterjedt felhozatalának, akik univerzumszerte és multiverzumszerte mindenfelé szétterjedtek.

Wilcock: Ha elindulhatnánk egy hajóval és elkezdenénk látogatni más csillagrendszereket, milyen gyakorisággal találnánk olyan bolygókat, amelyeken intelligens élet található? Ritka az ilyen eset? Vagy fele-fele? Vagy nagyrészt ez a helyzet? Vagy majdnem mindig ez a helyzet, hogy egy adott csillagrendszerben élnek valamilyen intelligens lények?

Emery: Leginkább így tudnám megfogalmazni: ha megkérnélek, hogy ugorj bele az óceánba, ott mennyi különböző fajt találnál, pusztán egyetlen óceánban? Szóval ennyire kiterjedt ez és ilyen sok lényről beszélünk. Elképzelhetetlen mennyiségű lény él a különböző fajokból.

Wilcock: Szóval akkor azt mondod, hogy nagyjából akármelyik csillagrendszerbe ahová csak elmehetünk, amíg megfelelő kondíciókat találunk, lesznek lények, akik letáboroztak ott és civilizációval rendelkeznek?

Emery: Pontosan. Ez az, amit az emberek nem értenek, mert a lényeknek nincs szükségük bolygóra ahhoz, hogy túléljenek. Ők már elsajátították annak a módját, hogy hogyan építsenek saját bolygót és saját űrállomást, hogy azon éljenek. Van néhány lény, aki soha nem teszi a lábát bolygóra, de ott utazgat körbe-körbe, mert a saját járművük vagy űrhajójuk több száz mérföld átmérőjű és képes reprodukálni életfeltételeket, úgymint egy bolygóét, egy óceánét, egy szigetét, továbbá képes az élelem megtermelésére.

Wilcock: Amikor korábban beszélgettünk a földönkívüli munkatársaidról, említést tettél egy valószínűsíthetően sokkal jóindulatúbb reptilián fajról. Említetted, hogy az Ökörhajcsár csillagképből származnak. Beszélhetnénk erről egy kicsit? Ha elmehetnénk a csillagrendszerükbe, mit láthatnánk?

Emery: Nos, először is nagyon nagy forgalommal találkoznál ebben a térségben, mert egyszerűen nagyon sok faj él az űrnek ezen szektorában. De annak, amelyikről én beszélek, Halálcsillag-szerű kinézete van. Ember alkotta, és ezeken az űrállomásokon olyan hajók vannak, amik úgy néznek ki, mint a meteoritok.


Ezek közül néhány 48 km hosszú, de lehetnek köztük olyan kicsik is, mint egy 7,5 méter hosszú dobozos teherautó. Nagyon sok család él ott. Ott nevelik a gyerekeiket. Ott tanítják őket. Néhány év alatt végeznek és ezeknek a gyerekeknek két vagy három évesen magasabb IQ-juk van, mint nekünk. Továbbá a gyógyulási ütemük is gyorsabb a miénkhez képest. Mi jelenleg próbáljuk tanulmányozni a reptiliánok gyógyulási ütemét. Talán láthattál néhány képet a weboldalamon, amin éppen vért veszek egy aligátortól.


Ez közvetlenül összefügg azzal, amit vizsgálni próbáltunk: miért tud életben maradni egy aligátor egy hatalmas sebbel az Everglade mocsárban úgy, hogy egy másik aligátor leszakította a lábát? És aztán néhány héttel később nemcsak hogy a vér megalvadt, hanem nem alakul ki semmiféle fertőzés sem, és néha a láb még vissza is nő. Szóval néhány projekt, amin dolgoztam, ebből állt: megpróbálni reprodukálni ezen reptiliánok genetikai DNS-ének gyógyulási faktorait.

Wilcock: Nagyon érdekesnek találom a következőt: ha megnézzük az indiai történelmet a Mahabharata-ban és a Védákban úgy tűnik, hogy találhatunk egy gonosz reptilián fajt, akiket Rakshasá-k névvel illetnek, de ugyanakkor volt egy jóindulatú reptilián faj is, akiket Naga-knak neveztek és akiknek végül templomokat is emeltek. Tulajdonképpen sok-sok kővésetet láthatsz, amin olyan figurák szerepelnek, akik embernek néznek ki, de egy reptiliánéhoz hasonló farkuk van.


Szerinted ezek a jóindulatú reptilián földönkívüliek, akikről beszéltél, ott lehettek az indiai civilizáció idején, ahol azokat a szövegeket írták?

Emery: Igen, 100%-ban hiszek ebben. Ismerem az összes szöveget, amiről beszélsz. Ismerem a szobrokat, amikről beszélsz. Ismerem az amuletteket, amiket róluk készítettek és néhány vésetet is. Szóval egyetértek azzal, hogy azok a reptiliánok, akikkel kapcsolatban állok és akiket ismerek... egy kicsit engedelmesebbek, hibrid-jellegűek, ember-jellegűek és istenként néztek fel rájuk.

Wilcock: Ez ugyancsak érdekes, mert Pete Peterson szintén említést tett egy jóindulatú reptilián fajról. Azt mondta, hogy nagyon intenzíven érdekelte őket a mi vallási fejlődésünk, spirituális fejlődésünk, és hogy nagyon-nagyon bölcsek, nagyon fejlettek és tényleg úgy tűnt, hogy akarják, hogy mi etikusabbakká váljunk és megtanuljunk jól kijönni egymással.

Emery: Igen, egyet tudok érteni ezzel. Van egy vallási hátterük, amit én nem ismerek egészen. De nagyon elkötelezettek eziránt és amuletteket és ékszereket hordanak, amelyek megmutatják, hogy hisznek ebben a rendszerben. Továbbá néha speciális öltözeteket viselhetnek bizonyos ünnepi eseményekkor, mondjuk egy sálat vagy szalagot a karjukon és ezekkel ünneplik azt a vallást, amiről te is beszélsz, ami az Egység, és hogy minden Egy, ők ebben hisznek. És annak ellenére, hogy a genetikai DNS-ük különböző, ugyancsak hisznek abban, hogy az ő DNS-ük MINDENKIBEN megtalálható. Hitrendszerük alapján abban hisznek, hogy ők voltak az elsők a Naprendszerben és az univerzumban és hogy tulajdonképpen ők vetették el itt a magokat és a milliárd évek alatt a genetikai vonalak más formái összekeveredtek itt és ez az amiből MI is származunk. És ezért van az, hogy néha az orvostársadalom emberei azt mondják: „hát, itt van az agyunk hüllő része és ez azért van, mert kapcsolódik egy iguana-hoz, vagy ilyesmihez." Szóval ez nagyon vicces, hogy kérdésként felmerül, mert én abban hiszek, hogy van egy kapcsolat ezzel a fajjal és a DNS-ük talán bizonyos mértékben bennünk van.

Wilcock: Kíváncsi vagyok, hogy hallottad-e valaha ezt a jóindulatú reptilián fajt a drákonidákról beszélni és a nagyon ellenséges, más típusú reptiliánokról, akikkel úgy tűnik, hogy mindenki szemben áll. Úgy tűnik ugyanis, hogy a drákonidák egy olyan csoport, amely megpróbál megszállni és hódítani majdnem minden civilizációt, amit csak talál.

Emery: Soha nem hallottam őket erről beszélni. Az ő vonalukról soha nem láttam olyan adatot, amely alátámasztaná ezt. Nekik megvan a saját hitük arról, hogy honnan jöttek, már ami az első reptiliánokat illeti, amiről én azt gondolom, hogy valószínűleg sokkal inkább a drákonida típusú, gonosz reptiliánoktól jöhet, akikről oly sokat beszélnek. De őszintén szólva, nem tudom megmondani. Ezzel kapcsolatban csak spekulálok.

Wilcock: Ez nagyon érdekes meglátás, mert Pete Peterson azt mondta, hogy létezett egy reptilián diaszpóra. A diaszpóra lényegében azt jelenti, hogy az egyik csoport, aki spirituális értelemben hajlamos volt erre, elszakadt egy másik csoporttól, mert hitük szerint az a csoport gonosszá vált. Pete azt mondta, hogy ezek a jóindulatú reptiliánok a múltban diaszpórát hoztak létre és elszakadtak a negatív reptilián csoporttól. Nagyon érdekes.

Emery: NAGYON érdekes.

Wilcock: Továbbá az is, hogy talán hibridizálódhattak emberekkel. Ami talán azt jelenti, hogy több együttérzés van bennük irántunk.

Emery: Így van. Igen, azt hiszem, hogy ez a vonal átjön a DNS-ükön keresztül.

Wilcock: Nagyon érdekes. Térjünk vissza a többi földönkívüli munkatársadhoz, mivelhogy ennek az epizódnak ez lenne a fő témája. Tudnál példát mondani olyan fajra, akiről még nem beszéltél? Megoszthatod ezt velünk?

Emery: Igen, beszélhetek néhány ilyen fajról. Azt hiszem a földönkívüliek kapcsán talán beszélnem kellene néhány olyan bolygóról, ami inkább folyadékállapotú. Mindenki azt gondolja, hogy a földönkívüliek mind csak olyanok, mint a 3D-s lények itt a földi légkörben, de nem ez a helyzet. Vannak olyan lények, akiknek vízben kell élniük, illetve egy vízbolygóról származnak. Vannak ilyen típusú lények a plejádi rendszerből, akiket mi „aquafari”-knak nevezünk – ők az elsők azon földönkívüliek közül, akik vízben élnek. Nem kell nekik, de a bolygójuk 98%-a víz. És ők lényegében vízben dolgoznak. Ott érzik magukat kényelmesen.
 
Wilcock: Azt mondod, hogy a Szíriuszról származnak?

Emery: Nem, a Plejádokról jönnek, a plejádi rendszerből. Tapasztalataim szerint aquafari-típusú földönkívülieknek nevezték őket.

Wilcock: Nagyon érdekes, mert ez kapcsolódhat Robert Temple könyvéhez, aminek címe: „A Szíriusz rejtély". Ebben leírja, hogy tanulmányozott egy bizonyos afrikai törzset Mali-ban, és ez az aquafari faj, amit Nommo-nak neveznek, kapcsolatba lépett velük. Általuk nagyon pontos információkra tettek szert arról, hogy a Szíriusznak van egy nagyon kicsi kísérőcsillaga, amit Szíriusz B-nek hívnak. Információkat, nagyon specifikus információkat kaptak azokról a bolygókról, amik körülötte voltak. A törzs legendáiban pontosan leírják ezeket az akvatikus-humanoid lényeket. Szóval ez egy nagyon érdekes új vonalat nyit meg a vizsgálódáshoz.


Emery: Ezt kommentálnom kell. Ezeken a bázisokon sok műtőszoba és központ teljesen fel van töltve sós vízzel, vagy édesvízzel pusztán ezen típusú lények számára.

Wilcock: Lényegében tehát víz alatt, egy teljesen zárt öltözetben végzed a boncolást?

Emery: Igen. Víz alatt és mágnesek segítségével – amik a talajon tartanak minket - erősen lesúlyozva. A levegő pedig ugyanolyan tömlőkön keresztül érkezik hozzánk, mint amiket idefent használok.

Wilcock: Ez igencsak fárasztó lehet...

Emery: Az. Nagyon igénybe veszi a testet. És nem tudom, hogy vajon csak azért lehet-e ez, mert víz alatt vagyunk. Ugyanis mentálisan is nagy igénybevételt jelent. A víz energiája, vagy valami miatt. Olyan mint a könnyűbúvárkodás, ahol elég gyorsan kifáradsz. A víz alatt úgy tűnik, hogy valamilyen okból kifolyólag sokkal több oxigént használunk el, amikor ezeket a hatalmas boncolásokat végezzük, továbbá megnézzük a hajót is. Néhány űrhajónak speciális sóoldatú vízben kell lennie, hogy működőképes maradjon. Ha egyszer kikapcsolják, nem tudja többé megtartani a formáját.

Wilcock: Ez azt jelentené tehát, hogy ők csak portálok segítségével tudnak közlekedni egyik óceánból egy másikba és nem tudnak repülni az űrön keresztül?

Emery: Keresztül tudnak repülni az űrön, mert körülöttük megvan a saját gravitációs mezejük, amit víz vesz körül.

Wilcock: Ez nagyon bizarr. Beszéljünk akkor ezekről a plejádi aquafari-król, akiket láttál. Szeretném, ha azzal kezdenéd, hogy egy vizuális leírást adsz a kinézetükről.

Emery: Nos, számos különböző vízi-jellegű földönkívüli létezik. Vannak olyanok, akik úgy néznek ki, mint a lamantinok. Van néhány, akik úgy néznek ki, mint a delfinek és még olyanok is vannak, akiknek az alakjuk deréktól lefelé pikkelyes és oldalt uszonyaik vannak, de a mellkasuktól felfelé eléggé embernek néznek ki.


Wilcock: Csak hogy világosak legyünk, akiket a bázisokon láttál élő földönkívüli munkatársak voltak, igaz?

Emery: Igen. És azt hiszem, innen eredhetnek a sellők. Azt hiszem, ez lehet a mitológiai háttere azoknak a történeteknek, amikor a tengerészek látták ezeket a lényeket, akiknek valószínűleg bázisaik lehettek itt a bolygón. Sok olyan város van, amit az emberek felfedeznek, de a Cabal nem engedi, hogy tudomást szerezzünk róluk, és ezek a városok a föld alatt vannak, és nem azért, mert egy özönvíz során víz alá kerültek. Hanem azért, mert ezek a városok ténylegesen ott voltak, az óceán alatt. És ez ugyancsak bizonyítja azt a tényt, hogy ezek a földönkívüliek itt éltek és az idő egy pontján itt működtek. És tudom, hogy te sokat tudsz a sellők történetéről és néhány földönkívüliről Ázsiában. Hogy is nevezték őket?

Wilcock: Kappa, Japánban.


Emery: Így van, pontosan.

Wilcock: Igen, ez nagyon érdekes dolog, amit kutattam is, mivelhogy a főiskolán volt egy japán barátnőm. Akkoriban, végzősként, már nagyon érdekeltek a földönkívüliek, úgyhogy első kézből szembesülhettem azzal, hogy a japánok abszolút tényként kezelik, hogy nem engedhetik a kölyköket víz mellett sétálni. Mind a mai napig figyelmeztető jelzések vannak a vizek mellett - figyelmeztetnek a Kappa-ra.


A legendák szerint ez egy reptilián aktvatikus lény. Előjön a vízből, elragadja a gyerekeket és behúzza őket a vízbe. Ezek a lények képesek voltak az őshonos japán nyelven beszélni. Viccelődtek is. Gyakran alkalmatlankodtak és durvák voltak. Durva hangokat adtak ki, durván viselkedtek. Nagyon szarkasztikusak voltak és arrogánsak.

Emery: Wow! Érdekes.

Wilcock: Szerinted ezek a Kappa-k tényleges földönkívüliek lehettek, akik valahogy idekerültek?

Emery: Azt hiszem, lehet valami összefüggés a történeket között arrafelé. Az aquafari lények leszármazottai azt hiszem többfélék, már ami a genetikát és a DNS-t illeti. Ahogy itt is különböző típusú emberek élnek és millió és millió évek alatt szétterjedtünk az univerzumban, ugyanez történt az aquafari emberekkel is. És aztán különböző formákat vettek fel, ahogy említettem is.

Wilcock: Szóval a te projektjeidben, az „aquafari" megnevezés egy gyűjtőnév volt, ami sok különböző típusra vonatkozott?

Emery: Pontosan. Igen. A vízi lények fenotípusa alatt több fajra használták.

Wilcock: Láttál-e olyanokat, akiknek volt egy kis „csésze" a fejük tetején, mint a Kappa-nak?

Emery: Nem, egyáltalán nem láttam ilyet, de valahogy képesek belélegezni a levegőt és belélegezni a vízben lévő oxigént. Néhányuknak olyan kopoltyúik voltak a hátukon és a nyakukon, mint amiket a mozifilmekben láthatsz.


És ezek többfázisúak, így kijöhetnek a vízből és belélegezhetik a levegőt a szájukon keresztül. Megoperáltunk néhány ilyet és léghólyagjaik voltak és különböző típusú tüdejük, amit nagyon érdekes látni: négy garnitúra tüdő egy lényben, ami képes szűrni úgy, ahogy azt a cápáknál láthatod és számos modernkori hal kopoltyúinál itt a Földön.

Wilcock: Azt mondtad, hogy néhány lénynek ténylegesen olyan feje van, mint egy delfinnek.

Emery: Igen. Csak hogy pontos legyek: olyan, mintha látnál egy delfint két karral és két lábbal, felegyenesedve járva és nagyon-nagyon hengerszerű testtel, bár nem olyan nagy uszonnyal a hátán... És kis úszóhártya van a lábaikon, de karjaik vannak. És a karokon két különböző ujjperc van, két ujj. Az arcukon nincs olyan orr, mint a palackorrú delfineknek, semmi ilyesmi.


De HATALMAS szájuk van. Van egy picike kis kiálló orruk, de nem olyan, mint amilyet a mai delfineken láthatsz. A szájuk az arcuk teljes hosszán végighúzódik.


Wilcock: Ó, wow! Azt hiszem ez egy kicsit nyugtalanító lehet.

Emery: Igen, egy kicsit, de soha nem látod a szájukat kinyitva. Soha nem látod azt a szájat. Az ajkuk olyan, mint egy fűrészes sügérnek. Tulajdonképpen nagyon viccesen néznek ki. Nem bántásból mondom, srácok :) (Emery itt felnéz az égre). De egy kicsit komikusan festenek, mint egy rajzfilmkarakter. És csak telepatikus hullámok és frekvencia útján kommunikálnak. Hallhatsz hangokat is tőlük – ugyanolyan hangokat, mint amiket meditációs cd-ken a bálnáktól is hallhatsz.

Wilcock: A delfinek esetében a szemek a fejük oldalán helyezkednek el. Ezen az arcon hol találhatók a szemek?

Emery: Képzelj el egy nagyon kerek, duzzadt fejet, olyat, mint egy villanykörte. És azok a szemek a fej oldalán helyezkednek el, de nagyon jó látásuk van. Ezek a szemek inkább előrefelé néznek a delfinekéhez vagy bálnákéhoz képest, akiknél tökéletesen olyan, mint egy kalapácsfejnél – kint helyezkednek el az oldalán. Szóval ezeknek a földönkívüli lényeknek előrenéző szemeik vannak.

Wilcock: Vannak füleik?

Emery: Csak rések, lyukak, de nincs fülcimpa, vagy ilyesmi. Nagyon kis uszonyuk van a hátukon, nem olyan nagyok, mint amiket a delfineken vagy cápákon láthatsz – talán csak 7,5-10 cm, talán 5 vagy 6 darab van belőlük a hátuk közepén.

Wilcock: Említetted, hogy az egész testük olyan, mint egy nagy henger.

Emery: Nagyon hengeres.

Wilcock: És zömök lábaik vannak?

Emery: Igen. Nagyon zömök lábaik, nagy kövér talpakkal. Vannak lábujjaik is, köztük úszóhártyával. És ez a szövet ott van a testük oldalán is, ahogy azoknál a másik aquafariknál, ami azt gondolom, hogy az aquafarik jellegzetessége - ez a vékony hártya, ami lemegy a karjaik és testük oldalán. Néha bizonyos típusoknál láthatod ezt a fejükön, mint ahogy például a lamantin jellegűeknél. Valami olyasmi, ami hasonlít a tintahalak uszonyaihoz és ez lemegy egészen a talpakig.

Wilcock: Ami a karokat illeti... Nyilvánvaló, hogy egy tipikus delfinnek úszólábai vannak, de amikor megnézzük az úszóláb csontvázát belülről, az tulajdonképpen egy kéznek néz ki.

Emery: Igen. És van felkarcsontjuk. Megvan ugyanaz a csontjuk, mint nekünk. És ahelyett, hogy csak egy bálna csontvázát látnád, látsz egy csupasz kezet. Úgy értem, ezt lehet látni. Még a bálnáknál is, ha megnézed, még a hátukon is, kis lábcsontokat látsz a testük belsejében, amik valahogyan a millió évek alatt visszahúzódtak. De teljesen csontvázszerű kar- és lábcsontok, pont olyanok, mint a mieink.

Wilcock: Ha a lábaik zömökek, milyenek a karjaik? A karjaik hosszabbak?

Emery: Igen, a karjaik hosszabbak, mint a lábaik. Abszolút. Nem ők a leggyorsabb futók a bolygón. :)

Wilcock: Ha, ha. De megint csak... ez úgy hangzik számomra, mintha lenne ez a humanizáló intelligencia, ami felveszi különböző típusú életek alakját és szembefordítható hüvelykujjak és kezek fejlődnek ki...

Emery: Igen.

Wilcock: És ez tudatos.

Emery: Úgy hiszem, van egy tudatos energia az univerzumban, ami – idővel – hatással van más bolygókra univerzumszerte és talán multiverzumszerte, amikor is kialakul ez az ötágú csillag-alakú program (két kar, két láb, egy fej). Azt hiszem, ez valamiféle program.

Wilcock: Van valamilyen információd arról, hogy honnan jöttek ezek a delfinszerű lények? Dolgoztál-e velük közvetlenül, szemtől szembe?

Emery: Csak közvetetten dolgoztam velük, ami azt jelenti, hogy láttam őket. Soha nem kommunikáltam velük, mert ez egy nagyon speciális nyelv, és speciális készülékkel kell rendelkezned, ami lefordítja a csipogásuk, csiripelésük frekvenciáit. Olyan, mint a Morzekód, csak nagyon-nagyon gyors. Néhány száz csipogás egy másodperc alatt, de nekünk nincs meg az agyunk vagy a hallóképességünk ahhoz, hogy felfogjuk, annyira gyors. Mondjuk egy ilyen 30 perces epizód számukra belefér 5 percbe.

Wilcock: Úgy érzik, hogy számukra túl lassú velünk beszélgetni? Unalmas számukra?

Emery: Igen. Igen és az agyuk háromszor akkora, mint a miénk. És nagyon tudatosak. És én nagyon rosszul érzem magam az itteni delfinek és bálnák miatt, mert úgy kellene bánnunk velük is, mint ahogy ezekkel a földönkívüliekkel. Csak azért, mert nem tudunk kommunikálni velük, még nem jelenti azt, hogy ők nem lennének tudatosak vagy hogy buták lennének. Talán csak tudatlanok vagyunk.

Wilcock: Nincs információd arról, hogy honnan származnak?

Emery: Ó, a Plejádokról és a Szíriusz körzetéből. Tudom, hogy az aquafari lények a Plejádokon kezdték és aztán kivándoroltak a Szíriusz területére. Nem tudom, hogy ott hová, csak annyit mondok, amit abban a könyvtárban a történelemről olvastam. És természetesen engem nagyon izgattak a delfinek és a bálnák. Nagyon jó kapcsolatom van velük. Nagyon sok vízalatti fényképezést csináltam és erős kötődésem van ezekhez a halakhoz és emlősökhöz.

Wilcock: Beszélhetünk egy kicsit részletesebben arról a lamantin lényről, akit említettél?

Emery: Igen.

Wilcock: Mondd el nekünk, hogy pontosan hogyan néznek ki. Kezdjük az arccal. Tudjuk, hogy hogyan néz ki egy lamantin arca... olyan, mint egy rozmáré, de agyarak nélkül.


Emery: Igen, ahhoz hasonlóan néz ki. Korábban viccelődtem az én kedves Beowulf-ommal, a kutyámmal, aki nemrég elpusztult. Neki olyan arca van... Ő egy francia masztiff. Egy Bordeaux-i dog, de nagyon emberi.


Hozzá képest ezeknek a lényeknek a vonásai sokkal vaskosabbak. Egy szimpla lamantinhoz képest, aminek nagy dagadt orra van az összes bajusszal... Ezeken a földönkívüli lényeken ez sokkal összehúzottabb és a szemeik vaksötétek és nagyon közel ülnek egymáshoz. Nagyon elhízottnak/testesnek néznek ki.


Kis kezeik vannak, amiket nem igazán használnak. Olyanok, mint a T-rex-é. És ez nagyon vicces. Nagyon komikusak.

Wilcock: Amikor azt mondod, hogy elhízottak, akkor olyan hurkákat is láthatunk rajtuk, mint egy túlsúlyos személyen?

Emery: Igen, vannak hurkáik. Vannak hurkáik. És ők nagyon erős lények. Továbbá rövid, zömök lábaik vannak, talán 60 cm odáig, ahová a térdeik mennek fel és ahol aztán a test kezdődik. De nagyon magasak, hatalmas méretűek. Én lényegében eltörpülök mellettük, legalább 60 cm-rel magasabbak nálam. A személyiségük pedig olyan, mint egy nagyon öreg tudósé. És „ők mindent tudnak". A legfőbb területük a történelem,... hogy hogyan váltak ők a „megvilágosodott aquafari-kká." Versenyben állnak a delfinekkel... Ez egy nagyon vicces dolog – pont olyan, mint amit a kutyám csinál. Ő mindent tud. És ezek a lények TUDNAK beszélni, vannak hangszálaik; nem csiripelnek. Nem úgy kommunikálnak, mint a delfinek vagy más aquafari-k. Ők ténylegesen tudnak beszélni és egy nagyon mély tónussal beszélnek, mély hangon, ami nem hasonlít egyetlen más emberéhez sem. Bárcsak le tudnám utánozni, de nem tudom.

Wilcock: Vegyük az alapokat. Milyen színűek? Milyen színű a bőrük?

Emery: Olyan, mint itt a bolygón a lamantinoké. Tompa szürke, de nem olyan viharvert, mint amiket a mi lamantinjainkon látsz. És számos lamantinon dolgoztam. Őssejteket vettem le lamantinoktól lent Floridában, mert közel mentek a csónakhoz és a propeller elkapta őket. Ezeknek a földönkívüli lényeknek viszont egy simább textúrájú bőrük van, aminek van egy fényessége. És ez kékes szürke. Van bajuszuk az arcuk oldalán, amik nagyon kicsi bajuszhoz hasonlítanak.

Wilcock: Azt mondtad, hogy kis kezek állnak ki a testükből. Vannak olyan ujjaik és hüvelykujjaik, mint nekünk?

Emery: Igen, négy ujjuk van és egy nagyon kicsi hüvelykujj, ami alig látszódik – csak egy kinövés. És ők tudják használni ezt. Bár soha nem láttam, hogy a kezükbe fognának valamit. Soha nem láttam, hogy megragadnának, vagy a kezükben tartanának valamit, de nagyon mozgékonyak. Járkálnak körbe-körbe. Nagyon kövérek és nagy méretűek. És nagyon jól kommunikálnak. Egy mély hangot hallasz a sarokból és tudod, hogy ez az egyik aquafari lény abból a rendszerből.

Wilcock: És tudod, hogy honnan származnak?

Emery: Szintén a plejádi rendszerből.

Wilcock: Viselnek-e bármilyen öltözetet?

Emery: Igen. Olyan ruhát viselnek, ami egy speciális készülék segítségével köréjük formálódik. Ne felejtsd el, lehetnek a vízben is vagy lehetnek azon kívül is. Nagyon hosszú ideig vissza tudják tartani a lélegzetüket, de nem lélegzik be a vizet úgy, mint más fajok. De határozottan képesek víz alatt dolgozni több mint egy órán keresztül. Emlékszem, hogy néhányuk az egyik akvárium műtőszobájában nézte, ahogy egyiküket kezelték valamivel. Nem emlékszem, hogy mi volt a háttértörténet, csak arra emlékszem, hogy csodáltam őket, ahogy dolgoztak ezen a lényen a víz alatt a kis ujjaikkal. Nagyon aranyosak voltak. És soha nem volt lehetőségem szemtől szembeni interakcióra velük úgy, mint ahogy te és én most itt beszélgetünk. Csupán közvetetten voltam részese egy programnak, ahol láttam őket és az emberek tanítottak engem róluk.

Wilcock: Oké, utolsó kérdés. Említettél egyfajta telepatikus, spirituális eksztázist, ami néhány ilyen földönkívüliből árad feléd. Azt mondtad, hogy ezek a lények verbálisan beszélnek, nem telepatikusan. Érzel-e mégis valamiféle spirituális boldogságot e lamantin lények közelében tartózkodva?

Emery: Igen, van valami bennük. Képesek magukból rezonálni egy hangot, amit az emberek nem képesek hallani, de képesek érezni. És ez egy tényleg gyönyörű érzés. Arra emlékeztet engem, mint amikor hallok egy jó dalt és elkezdek, tudod... elkezded érezni. Így érzem magam, amikor ezeknek a lényeknek a társaságában vagyok. Egy alacsony tónusú lüktetést érzel. És már tőlük nagyon messzire tartózkodva is érezheted ezt. Úgy értem, 9-12 méter távolságra tőlük. És én a tartályon kívül voltam. Ott ültek és árasztották ezt az energiát. Ez egyszerűen csak energia; nem táncolnak, de úgy érzed, mintha zene lenne. Valamiféle harmónia. Nagyon szép érzés.

Wilcock: Nos, ennyi időnk volt a mai epizódra. Nagyon-nagyon izgalmas volt, és remélem, hogy hamarosan találkozhatunk ezekkel a lényekkel. Szerinted ez meg fog történni?

Emery: Ó, én TUDOM, hogy meg fog történni.


3 megjegyzés:

  1. Köszönöm a fordítást! M. Laci.

    VálaszTörlés
  2. Már nagyon várom a találkozásokat, és szeretném Őket megölelni. AnnA

    VálaszTörlés
  3. Érdekesek ezek az elemzések, mármint hogy ki mit ért mi alatt, a mi ismereteink szerint a drakonida a legősibb faj ebben az univerzumban, ők is az EGY-ben hisznek, és kb. olyan véleménnyel vannak a reptiliánokról, mint Emery szerint ezek a békésebb reptiliánok őróluk. De talán nem is olyan fontos, hogy ki volt legelőbb, pozitív meg negatív irányultságú csoportok meg minden megtestesülési formában vannak.

    A végtagjaikat a drakonok is vissza tudják növeszteni, és egyébként is nagyon jól gyógyulnak, ezért is nem félnek különösebben a sérülésektől.
    (meg mivel nem csk dumálnak róla, hanem valóban hisznek benne, 'tudják' a lélek halhatatlanságát, ezért a haláltól sem )
    De ismertem egyszer egy kutyát, amelyiknek visszanőtt a leszakadt lába, ami egy kb. kétcentis bőrdarabon lifegett. Még gondoltam, hogy le kellene vágni, de annyira nem voltunk jóban, kóbor kutyaként sündörgött mindig a bolt körül. Aztán egyszercsak feltűnt, hogy mintha valami zselészerű anyag kezdene töltődni neki a lába két darabja közé, és mikor legközelebb találkoztunk, hetekkel később, még nem tudta használni, de már egyben volt. Végül teljesen összeforrt, beszőrösödött, futás közben egy pici sántítás emlékeztetett arra, hogy nem volt mindig rendben.
    Ez a kutya nem tudta, hogy nem lehetséges :)

    Üdv mindenkinek: Athena

    VálaszTörlés