2018. június 1., péntek

Kozmikus Közzététel – XI/9.

NAGYLÁBÚ ÉS A MAGAS FEHÉREK – Ma ismét Emery Smith a műsor vendége, aki továbbra is különböző fajokba tartozó földönkívüli munkatársairól fog beszélni. Beszámolójából ezúttal az általa látott Magas Fehérekkel történt első interakciójáról hallhatjuk őt, emellett említésre kerülnek a titkos bázisokon megforduló pterodaktilusz és madárlények, valamint a klasszikus történetekből ismert Nagylábúk.


Wilcock: Köszöntelek ismét a Kozmikus Közzététel-ben. A műsorvezető David Wilcock vagyok, és itt vagyunk különleges vendégünkkel, Emery Smith-szel, folytatjuk izgalmas beszélgetésünket munkatársairól, akikkel ténylegesen interakcióba került a földalatti létesítményekben. Emery, köszöntelek újra itt.

Emery: Köszönöm, Dave. Nagyon izgatott vagyok, hogy itt lehetek.


Wilcock: Ki volt a legelső földönkívüli, akit e bázisokon láttál? A legelső alkalom, amikor megláttál egy olyan élőlényt, aki nem olyan ember volt, mint mi.

Emery: Ők a Magas Fehérek voltak.

Wilcock: Tudnál egy kicsit beszélni az első találkozásról? Mert nyilvánvalóan, én azt gondolnám, hogy a legelső alkalom, amikor meglátsz egy élőlényt, aki világosan nem közülünk való, az egy abszolút mérföldkőnek számító pillant az egész életedre nézve.

Emery: Nos, tulajdonképpen közvetetten - hogy láttam őket korábban távolról és ablakon keresztül a különböző programokban és később olvastam róluk - már azelőtt volt egy elég jó megértésem arról, hogy mi zajlik, mielőtt lehetőségem nyílt rá, hogy lássam őket, és kutathassam azokat a programokat, amiket megengedtek számomra. Szóval először úgy ismertették meg őket velem, hogy egyszerűen videókat mutattak és könyveket és különböző dolgokat olvastam az adatbázisokon, amik a múltbeli együttműködésről szóltak ezekkel a lényekkel és teremtményekkel.

Wilcock: Kezdjünk el beszélni akkor ezekről a Magas Fehérekről, mert itt bizonyos ellentmondásokkal találkozhatunk a kiszivárogtatók beszámolói kapcsán. Charles Hall úgy írta le az általa Magas Fehéreknek nevezett lényeket, hogy a szemeik sokkal inkább a Szürkék szemeihez hasonlítanak, csak kékes árnyalatúak. Aztán itt van Pete Peterson, aki szintén beszélt a Magas Fehérekkel szerzett tapasztalatairól és ő azt mondta, hogy ez a kifejezés nem igazán egy típusra vonatkozott. Ez egyszerűen csak egy megnevezés, ami a külső megjelenésükön alapul.

Emery: Így van.

Wilcock: Corey tapasztalatokat szerzett az Anshar-ral, akik úgy tűnik, hogy sokkal emberszerűbbek, de ahogy öregszenek, egyre magasabbak lesznek. Te kiket nevezel Magas Fehéreknek? Csak egyszerűen adj egy leírást arról, hogy hogyan néznek ki és milyen fizikai jellemzők alapján lehet őket beazonosítani.

Emery: Rendben. Több mint 210 cm magasak. Az arcuk kicsi, kisebb, mint a miénk. A karjaik nagyon vékonyak – mondhatjuk, hogy nagyon ektomorf testalkattal rendelkeznek. A mozgásuk lényegében olyan, mintha táncolnának. Amikor mozognak, az ízületeik egybeilleszkednek és a végtagjaik rugalmasak, nem olyanok, mint a mieink, amik eléggé merevek. Továbbá nagyon mély megértéssel rendelkeznek a hitrendszereinkről és nagyon együtt érzőek és nagyon okosak. Távolról láttam őket valószínűleg 6-7 hónappal azelőtt, mielőtt egy projekt során ténylegesen odakerültem néhányuk mellé.

Wilcock: Szóval ha jól gondolom, akkor az arcuk túlnyomórészt olyan, mint a miénk, csak kisebb?

Emery: Keskenyebb. Utálok filmekkel előhozakodni, de a Csillagok háborúja filmekben szerepel a Magas Fehéreknek egy csoportja, akik az egyik ottani katonából klónokat készítenek és ők voltak a felelősei a bolygónak és nagyon keskeny, gyönyörű, ovális arcuk volt ezekkel az igazán szép szemekkel, amelyek elfoglalják az arcuk nagy részét. Ezek a szemek legalább kétszer vagy háromszor nagyobbak a mi szemeinkhez képest, és az orruk is majdnem olyan, mintha nem is lenne – nagyon kicsi, nagyon apró, ázsiai orrhoz hasonló – nagyon kicsi orrcimpával, gyönyörű ajkakkal és egy szép kis szájjal rendelkeznek.


Wilcock: Szóval a szemek nagyon feltűnő jellemzőkkel bírnak, de majdnem olyanok, mint az animefiguráké, abban az értelemben, hogy még emberinek néznek ki, de sokkal nagyobb méretűek.

Emery: Pontosan. A szemeik oválisak, kb 20 fokkal vannak eltolódva a tengelytől...

Wilcock: Akkor sokkal inkább orosz vagy skandináv kinézetük van.

Emery: Pontosan. És amikor én Magas Fehéreket említek, akkor nem a szőke, kék szemű magas skandinávokra utalok, akikről sokat hallani a popkultúrában.

Wilcock: Az úgynevezett Északi típusúakról.
 
Emery: Igen, az északi típusúakról. Úgy értem, a Magas Fehérek bőre olyan fehér, mint a hamu. Olyan fehér, hogy tulajdonképpen fény jön ki belőle és tükröződik. Ez egy nagyon szép típusú bőr. Van egyfajta fényessége. De ők nagyon fehérek, nagyon hosszú ujjaik vannak, a lábuk pedig átlagos, olyan mint a miénk.

Wilcock: Kopaszok?

Emery: Igen. Nincs hajuk. Nem láttam rajtuk semmi szőrt. Ruhákat és egyenruhákat viselnek, mint mi, általában testhezálló ruhát hordtak. Nagyon komplikált belső szervrendszerrel rendelkeznek, ami lehetővé teszi számukra, hogy majdnem minden bolygón, minden légköri körülmény közepette képesek legyenek élni. Szóval képesek voltak nagyon sok különböző típusú gázhalmazállapotú vegyi anyagot belélegezni, és különböző típusú gázokat, amik normál esetben megölnének bennünket. Nagyon kicsi „V" alakú mellkasuk volt.

Wilcock: Tehát határozottan nem Szürkéknek néztek ki.

Emery: Nem.

Wilcock: Olyanok, mint egy kopasz ember, olyan, mint mi, fehér bőrrel, csak sokkal keskenyebbnek tűnő arccal, és nagyon magasak.

Emery: Így van, igen.

Wilcock: Az egyik dolog, amit Pete mondott el róluk, hogy ezeknek a lényeknek volt egy pálcájuk. Észrevetted-e valaha, hogy pálcát vagy bármilyen más típusú eszközt hordtak magukkal?

Emery: Soha nem láttam náluk pálcát, de karkötőket és speciális típusú nyakláncokat viszont viseltek. És nem tudom, hogy ennek vajon a belső szervrendszerükhöz lehetett-e köze, mert ilyen mélységben nem kaptam róluk tájékoztatást. Ez minden, amit elmondtak nekem.

Wilcock: Van ötleted arról, hogy mi lehetett azoknak a karkötőknek vagy nyakláncoknak a funkciója?

Emery: Nos, volt fényük és ezek a fények olyanok voltak, mint egy kék sáv a nyaklánc körül. Szóval mondjuk azt, hogy a nyaklánc egy hüvelyk (kb 2,5 cm) széles, nagyon keskeny és a nyaklánc közepén talán egy negyed hüvelyknyi (kb 6 mm) csík ment körbe. És ez a fény ott forgott körbe a kék középrész körül és mindig összetalálkozott az általuk viselt karkötővel.

Wilcock: Fázisokban forgott?

Emery: Igen, mindkettő ugyanolyan periódusonként forgott.

Wilcock: Volt-e valaha intuitív megérzésed, vagy próbáltad-e kitalálni, hogy ez vajon milyen célt szolgálhatott?

Emery: Azt hiszem, talán amikor különböző helyekre utaznak, ez valahogy segít nekik bejuttatni a testükbe bizonyos tápanyagokat és vegyi anyagokat és ásványokat és vitaminokat. Azt hiszem, valahogy fenntartja bennük az elektromos feszültséget és energetizálva tartja őket.

Wilcock: A Magas Fehéreknek arról a változatáról, amiről Pete beszélt – ami lehet, hogy nem ugyanaz, mint akiket te említesz – azt mondta róluk, hogy számukra problémát jelentett a hozzánk hasonló emberek közelében tartózkodni, és hogy ez majdhogynem fizikai kellemetlenséggel járt számukra. Megfigyelted-e hogy bizonyos mértékig távolságot akarnak tartani az átlagos földi emberektől?

Emery: Ezeknél a Magas Fehéreknél nem, de igen, vannak más hibrid Fehérek, akik túlérzékenyek a mi energiamezőnkre, mert képesek felfogni az összes sejtünk minden energiáját. Nem az a helyzet tehát, hogy mind szinkronban vagyunk a többi fehér földönkívüli fajokkal. És azt hiszem ennek ahhoz lehet köze, hogy sok baktériumot hordozunk – jó és rossz baktériumot egyaránt – továbbá vírusokat és ezek mind egy speciális energiarezgést bocsátanak ki és ez számukra nagyon nyomasztó. Tulajdonképpen megbetegedhetnek, ha túl sokat tartózkodnak emberek közelében.

Wilcock: Én is így hallottam.

Emery: Szóval azt hiszem, Pete erre akart utalni.

Wilcock: Írd le nekem az első alkalmat, amikor találkoztál egy Magas Fehérrel. Mondjuk, amikor megláttad őket az ablakon keresztül...

Emery: Igen, láttam őket.

Wilcock: ... talán kaphattál róluk tájékoztatást, vagy ilyesmit.

Emery: Igen, igen.

Wilcock: ... de az első alkalom, amikor ténylegesen szemtől szemben találkoztál egy nem földi lénnyel.

Emery: Számos alkalommal behozták ezeket a Magas Fehéreket, hogy olyan embereken dolgozzanak, akik ismeretlen okokból – nem tudom miért – elhaláloztak.

Wilcock: Földi emberek?

Emery: Földi emberek. De nyilvánvalóan nagyon aggódtak emiatt, és behozták ezeket a Magas Fehéreket és ott dolgoztak a csapattal együtt. Egyik alkalommal egy időben voltam ugyanabban a helyiségben kettejükkel, amikor valakiből éppen mintákat vettem.

Wilcock: Könnyen meg lehetett különböztetni közülük a férfiakat és a nőket?

Emery: Ó, igen. A nőknek kicsit karcsúbb arcvonásaik vannak és a szemeik picikét kisebbek, és a szemöldök is... szóval nem a szemöldök, de látszik egy halvány árnyalatnyi szemöldök, de ez nem szőr. Csak egyszerűen olyan volt, mintha a pigment más lenne a szemük fölött, úgy mondanám, hogy a színe kissé eltért a fehértől. És e két jellemzőből tudtad megmondani, hogy férfi vagy nő - csak az arcvonások alapján. A testük eléggé azonosnak tűnt. Soha nem láttam őket meztelenül, mindig volt rajtuk valamiféle ruházat, vagy ilyesmi.

Wilcock: És hogy nézett ki a ruhájuk?

Emery: Mindig valamilyen testhezálló öltözékük volt, valamiféle spandex. Mindig kesztyűt viseltek. Az öltözékük nagyrészt az egész testüket befedte, kivéve a nyakat és az arcot.

Wilcock: Kíváncsi vagyok rá, hogy milyen formában kommunikáltak. A szájukkal beszéltek?

Emery: Ők nagyon telepatikusak. Tökéletesen beszélnek angolul és más nyelveken – tulajdonképpen az összes nyelven – de erre nincs szükség, mert egyszerűen csak rád néznek és azt mondják: „Amikor rád nézünk, kérlek nézz vissza ránk", mert ennek a szemekhez van köze. Amikor a szemeiket nézed, az ő szemük és a te szemed között valamiféle kapcsolat jön létre... akárhogy is működjön, minden, amire gondolnak, letöltődik beléd, és ők szintén nagyon befogadóak a tőled érkező gondolatokra. Ez olyan, hogy amikor találkoztok, mintha egyszerre mindent tudnának rólad.

Wilcock: Ha van egy szeretet nélküli vagy ítélkező gondolatod annak kapcsán, hogy hogyan néznek ki... merthogy biztos vagyok benne, hogy ez megtörténik néha.

Emery: Minden bizonnyal megtörténik.

Wilcock: Mi történik ilyenkor? Vezess végig minket egy ilyen helyzeten.

Emery: Igen, ők nem reagálnak erre, mert tudják, hogy néha egy kis időbe telik, amíg az emberek hozzájuk szoknak, mert ők mások és azt hiszem ugyanez a dolog történne akkor is, ha minket dobnának le az ő világukba. Nagyon egomentesnek kell lenned és el kell fogadnod, hogy nem fognak kedvelni amiatt, ahogy kinézel, vagy mert mindent tudsz, amire a többiek jelenleg gondolnak, ami rendben van. És ha így van, akkor mi van?

Wilcock: Szeretném ha egy kicsit specifikusabban beszélnél arról a pillanatról, amikor először létesítettél szemkontaktust egy nem-földi lénnyel. Hol voltál ekkor? Milyen volt az első pillanat, amikor belenéztél a lény szemébe?

Emery: Beöltöztünk a ruhánkba, hogy bemenjünk a műtőszobába. És az ő ruháik persze nagyban különböznek a mi ruháinktól. Az övék a testükhöz készült. Egyszerűen csak észrevettem, ahogy a technikusok segítenek nekik felöltözni és becipzárazni rajtuk a ruhát, és láttam a mozgásukat, ahogy belebújnak a ruhába. Amikor a műtőasztal mellett álltunk segítettem nekik bizonyos eszközökkel. Nagyon folyékonyan mozognak, de nagyon gyorsan. Nagyon gyorsan mozognak, de ez olyan, mintha egy tánc lenne. Nagyon érdekes. Szóval nem akarom, hogy azt gondold, hogy ez egy szuperlassú mozgás, de a fluiditása... mert a testük, ahogy mondtam is, a csontjaik nagyon ruganyosak, nem olyanok, mint a mi csontjaink. De van kezük és a kezükön öt ujj van, csak ezek hosszabb ujjak és a tenyér sokkal szögletesebb, nem olyan kerek, mint a miénk. És ezek azok a jellemzők, amikről tudomásom volt. Emlékszem, rájuk néztem, és még csak nem is mondtam semmit és olyan volt, mint egy üdvözlés. Készen álltunk rá, hogy bemenjünk és egymásra néztünk és az „Üdvözlet" szó megjelent a fejemben. Nem hang volt. Csak ez a szó: „Üdvözlet." És emlékszem, rájuk néztem és ugyanezt a szót mondtam – az elmémben – és erre ők dobtak felém egy mosolyt. És ezt láttam is... ugyanolyan arckifejezéseik vannak, mint nekünk. A szemeik felfelé és lefelé mozognak. Tudják mozgatni az orrukat, és vannak arcizmaik.

Wilcock: Be tudtak dobni az elmédbe színeket, szimbólumokat, helyszínek vizuális képeit...

Emery: Abszolút.

Wilcock: ... adtak neked egy holografikus típusú...

Emery: Igen. Még arra is van módszerük, hogy ha akarnak tanítani neked valamit, amit nem tudsz, akkor azt lényegében letöltik az agyadba – a tudatodba – másodpercek alatt. Szóval nagyon gyorsan megtanulhatsz valami olyasmit, amit éppen csinálnak, pusztán azzal, hogy épp ott vagy velük az asztal túloldalán.

Wilcock: Amikor dolgoztál velük a boncolások során, említetted, hogy néha aggódtak az itteni emberek miatt, akik fura módon haltak meg. Milyen más körülmények közepette hívták be őket a műtőszobába?

Emery: Nagyon kemény esetekhez, amikor nem tudták, hogy ez a földönkívüli vagy az a földi ember miért halt meg. A bázison dolgozó emberek valószínűleg a legdurvább eseteket adták oda nekik.

Wilcock: Úgy érted, hogy a Magas Fehéreknek?

Emery: Igen, a Magas Fehéreknek. És néha ezeknél a pácienseknél nem engedtek be minket a helyiségbe, de mi is részei voltunk egy csapatnak. Meg kell értened, hogy annak ellenére, hogy nem tartózkodsz a szobában, még mindig dolgozhatsz a szobán kívül, benézhetsz és segíthetsz a felszereléseknél/eszközöknél, ilyesmiknél.

Wilcock: Fel tudsz idézni egy konkrét példát olyan boncolásról, aminek során nem földi embert vizsgáltatok és Magas Fehérek is részt vettek benne? El tudnád mondani, hogy a halott milyen típus lény volt és miért volt olyan nehéz megoldani az esetet?

Emery: Nos, ez megint csak a kémiai dolgokhoz kapcsolódik. Kapunk olyan lényeket – más hibrid Fehéreket - akik alacsonyabbnak tűnnek. A méretük kb a mi magasságunknak megfelelő, de nagyon-nagyon fehérek és kristálytiszta kék színű szemeik vannak. Mindig fehér vagy szőke hajuk van és van fülük. A Magas Fehéreknek nem igazán van fülük, de az ember-hibrid Fehéreknek – én így nevezem őket – van fülük és nagyjából úgy néznek ki, mint mi. A fogaik viszont nagyon másmilyenek. Az ő fogaik kerekek. Olyanok, mint egy félhold, nem olyan négyszög alakúak, mint a mieink. És ez elég fura. De nem látod túl sokszor a fogaikat. És mi éppen egy ilyen lényen dolgoztunk. Ezeken a lényeken úgy nézett ki, mintha megégett injekciós tű nyomai lettek volna, pontok, amik le-föl mentek a mellkasukon. És kb 6 ilyen kis lyuk volt rajtuk – 1, 2, 3, 4, 5, 6 – mentek le egészen a köldökig. Úgy tűnt, hogy ezeket valamiféle fegyver égette bele a bőrükbe. És ezeknek a kör alakú égésnyomoknak a közepében három pici pont volt, amik háromszögnek néztek ki - ha összekötötted volna őket, tökéletes háromszöget kaptál volna. És ezek a Magas Fehérek megpróbáltak rájönni, hogy milyen típusú fegyver ölhette meg ezt a hibrid Fehér lényt és miért és hol történt az eset. Lényegében össze tudták kötni magukat a halott lény agyával és letöltötték az információt a fejükbe és így képesek voltak kitalálni, hogy hogyan történt mindez, hol történt és ki a felelős érte. És perceken belül megfejtették az egész történetet.

Wilcock: Wow! Milyen következtetésre jutottak? Megtudtad, hogy hogyan halt meg a lény?

Emery: Nem, nem tudtam meg, de ők igen, és nagyon szomorúan néztek emiatt. Láthattad az aggodalmat az arcukon.

Wilcock: Amikor megnézted a „Men in Black - Sötét zsaruk" című filmet, milyen érzéseid támadtak? A filmben ott van Will Smith és ügynökök dolgoznak ezekben a földalatti létesítményekben, földönkívüliekkel körülvéve. Milyen érzéseid voltak, amikor megnézted a filmet?

Emery: Nem igazán vagyok a rajongója ennek. Nem szeretem, amikor Hollywood viccet csinál a földönkívüliekből, vagy valami játék keretében mutatja be őket, vagy valamiféle szörnyű fenyegetésként. Én egyáltalán nem rezonálok azzal a filmmel. De sok mozifilm és animációs film van forgalomban, amelyekben nagyon jól ábrázolják a földönkívülieket. Mint például az a film is, amit te és én nemrégiben láttunk... mi is volt a címe? „Valerian"?

Wilcock: Igen, Valerian és az ezer bolygó városa.


Emery: Igen, és azok a földönkívüliek a filmben pontosan ugyanúgy néztek ki, mint a Magas Fehérek. És emlékszem rá... Ugye volt egy olyan rész, ahol a földönkívüliek ENSZ-e összejön és mindenféle különböző lény ott van?

Wilcock: Igen, rögtön a film elején.

Emery: Igen, az egy nagyon pontos ábrázolása számos különböző típusú, odakint élő földönkívülinek, akiknek magukkal kell hozniuk a saját környezetüket. Mint ahogy az egyik szereplő, aki halhoz hasonlított, vagy ilyesmihez. Egy akvárium volt a fején. És persze, ez valamiképpen vicces, de valóban igaz. Mint amikor arról beszéltünk, hogy földönkívüliek olyasmit viselnek, ami a bolygójukról való, hogy megfelelően tartsa az energiájukat és ugyancsak lehet, hogy speciális sisakot kell viselniük a fejükön, hogy életben tartsa őket. Szóval az egy nagyon jó ábrázolás volt... Le voltam nyűgözve a forgatókönyvíróktól és az íróktól, és az animátoroktól, akik összehozták ezt.

Wilcock: Corey Goode, amikor a modern időkben az első tapasztalatait szerezte a Holdon, azt mondta, hogy egy madárszerű humanoiddal találkozott, akit úgy tűnik, hogy senki sem látott korábban az űrprogramból. És ez lenne a Kék Avian. Beszéltünk erről. Tudom, hogy láttad a képet.

Emery: Igen, láttam a képet.


Wilcock: Te magad láttál-e valaha bármilyen madárszerű humanoidot, mint mondjuk ezeket a Kék Avian-okat, vagy más típusú lényeket, akik ehhez hasonlóak?

Emery: Igen, hasonlót ehhez, de nem pontosan ilyet. Nagyon emberszerűek és nagyon kis tollaik vannak és nagy bőrpórusaik, de legnagyobbrészt inkább embernek néztek ki, mint madárnak. És voltak bizonyos jellemzőik, mint például, hogy nem volt orruk. Volt ott egy kis csőrük, de a csőrön belül lényegében fogak voltak. És nem pontosan madárfejük volt. A szemeik laposak, mint a mieink, de tökéletesen látnak előrefelé, miközben egy madárnak a szemei inkább oldalra néznek. Szóval ahogy mondtam, sokkal inkább emberhez hasonlítottak, de voltak nagyon kis tollaik... kis bőr lebenyek a karjaik alatt, és sok toll a hátukon, de egyáltalán nem volt sok toll az arcukon és a mellkasukon.

Wilcock: Volt közülük olyan, akinek trópusi színei voltak, mint például egy tukánnak, vagy hogyan néztek ki?

Emery: Igen, voltak ilyenek. Voltak türkiz színűek, gyönyörű lilával, fehérrel és türkiz áttűnéssel a testükön fel és le, ki és be. Szóval egy kék fejjel és nyakkal kezdődnek és aztán ez átmegy fehérbe és aztán a lábaik felé haladva talán világos lilába. De olyan lábaik vannak, mint nekünk.

Wilcock: A lábuk nem olyan, mint egy madáré?

Emery: Nem, egyáltalán nem. De ahogy mondtam, az egyetlen dolog, ami árulkodott erről, az arcvonásaik voltak és a tollaik és az a nagyon pikkelyszerű bőr – nagyon porózus bőr.

Wilcock: Ez lehet, hogy vicces lesz, de hasonlított pl Howardra, a kacsára?

Emery: Nem! Ha, ha. Egyáltalán nem.

Wilcock: Mert annak tényleg kiugró csőre van.

Emery: Az egy nagy kacsacsőr. De nem, soha nem láttam ahhoz hasonlító nagy csőrt, kivéve a pterodaktilusz esetében.

Wilcock: A pterodaktilusz lény elég nyugtalanítóan hangzik.

Emery: A legtöbb ember számára valószínűleg ijesztő lehet, mert rendelkezik ezekkel a sárkányszerű jellegzetességekkel, a szárnyakkal és kezekkel, de lábai voltak, akárcsak nekünk – nagyon vékony lábak, olyanok, mint a hangyaembereké. Nagyon kicsi szárnyaik vannak, amelyek úgy csatlakoznak a testükhöz, mint a gyümölcsevő denevérnél. A karjaik a szárnyak részét képezik.


És mindig van náluk egy készülék. Az, amelyikről én beszélek egy henger alakú készüléket tartott a kezeiben, a karmai között. És ennek a pterodaktilusz lénynek karmai voltak. Hosszú, hegyes csőre volt, ami jó hosszan visszamegy... úgy értem a tulajdonképpeni csontszerkezet messze visszanyúlik. És egész sorozatnyi hangos, magas hang segítségével kommunikálnak, nem úgy, mint egy bagoly, nem úgy mint egy csiripelő madár, hanem csak egyszerűen magas hangzású tonalitással kommunikálnak.

Wilcock: Láttad-e bármelyik pterodaktilusz lényt, amíg a földalatti bázisokon dolgoztál?

Emery: Igen. A bázisok nagyon-nagyon mélyen lent lévő szintjein – arról informáltak minket, hogy ott vannak. És valamiféle tudatossághoz van közük... vallást akartam mondani, de ez nem az. Tanulmányozása valamiféle messzire visszanyúló, régen elfeledett történelemnek. És ezek a lények azok, akik összerakják a kirakós darabkáit, képesek dolgokat mozgatni az elméjükkel. Telekinetikus energiáik vannak és képesek kis dolgokat körbemozgatni a szobákban. Egy vagy akár négy ilyen lény ránéz valamire és dolgokat mozgat körbe-körbe ezekben a „kutatóközpontokban", így nevezik őket.

Wilcock: Mit gondolsz, miért tartják őket a bázisok mélyén?

Emery: Azt hiszem, a kinézetük miatt, mert úgy néznek ki, mint egy repülő sárkány. És azt hiszem azért is, mert valamilyen okból kifolyólag nem tudnak jól meglenni úgy, ha sok földönkívüli veszi körül őket. Úgy látszik, hogy sok helyre van szükségük, ahol tudnak körbe mozogni. Nem tudnak csak úgy átmenni egy ajtón, legalábbis ők nagyon absztrakt, nagydarab lények. És tudod... csak elfordítják a fejüket és... Csak a fejük lehet akár 90-120 cm hosszú. Csak azzal, hogy elfordítják a fejüket, sok cuccot leverhetnek. Szóval speciális helyek vannak lent a számukra, ahol meg van engedve nekik, hogy végezzék ezeket a... amikről én nem tudom pontosan, hogy micsodák ezek a programok valójában. Csak annyit tudok, hogy ők azötletek kigondolói". Ők a „kirakós megoldói", így nevezik őket.

Wilcock: Szeretnék felhozni valamit, amit más bennfentesektől hallottam. Tulajdonképpen több ember is azt mondta nekem, hogy bizonyos földönkívüli csoportok úgy tűnik, hogy aggódtak amiatt, hogy a reptilián életforma dominánssá és más fajokkal szemben agresszívvé válik a Földön. A 65 millió évvel ezelőtti kataklizma - ami eltalálta a Földet - úgy tűnik, hogy azzal a szándékkal történt, hogy eltörölje őket. Ez akkoriban volt, amikor a Holdat – ami úgy tűnik, hogy egy használt autóhoz hasonlít, beszéltünk erről William Tompkins-szal - leparkolták a Föld körül, hogy olyan klimatikus viszonyokat hozzanak létre, amik évszakokat eredményeznek és ez lehetővé teszi, hogy az emlős életforma váljon dominánssá a reptilián élet helyett. Kíváncsi vagyok, hogy hallottál-e arról a szcenárióról, hogy a dinoszauruszokat sújtó katasztrófa egy megtervezett esemény volt, ami azt a célt szolgálta, hogy eltörölje innen a szentiens reptiliánokat?

Emery: Hallottam egy „eseményről", amit szándékosan idéztek elő, hogy elpusztítsa a Földet, mert a reptiliánokat a belső földi lények miatt nem engedték rajta élni többé - ez visszanyúlik Atlantis és Lemúria és miegymás idejébe, és hogy volt valamiféle háború, és hogy a reptiliánok és a drákonidák, vagy nevezd őket aminek akarod, kihasználták őket. És ez volt az, amit néhány történelemkönyvben olvastam erről, de nem tudom, hogy ez mennyire pontos, mert nem dokumentumként lett megírva. Hanem csak úgy, mint amikor valaki elmondja neked, hogy mi történt akkoriban. És vannak archeológiai leletek a Vatikánban ebből az időből, amiken azt ábrázolják, hogy reptilián lények az akkori időkben élt aquafari és más típusú lényeket pusztítanak el. Szóval azt hiszem, hogy nagy valószínűséggel, ha ezt a kettőt összeteszem, azt mondhatom: igen, én egyetértenék ezzel.

Wilcock: Kíváncsi vagyok, hogy amíg ezekben a létesítményekben dolgoztál, láttál-e valaha olyasmit, ami úgy nézett ki, mint a jeti vagy a Nagylábú? Mert néhányan beszámoltak ilyesmikről.

Emery: Igen, személyes tapasztalataim vannak a Nagylábúval és a borzmajmokkal és a jetikkel. Emlékszem, tinédzser koromban, kb 16 éves lehettem, volt egy hatalmas fehér Csubakka-szerű lény, 240-270 cm magas és én éppen kempingeztem lent Florida déli részén, az Everglades mocsár közelében.


Valószínűleg 140-150 méterre lehetett tőlem. Messze volt, de nyitott terepen. Hajnal volt és én megláttam ezt a lényt a kerítés mellett sétálni. Kb 150 cm-rel volt magasabb a kerítésnél, ami 120 cm magas volt. És ennek a lénynek a lépései több mint 180 cm-esek voltak. Szó szerint megálltam az úton és néztem ahogy ez a valami keresztülsétál ott. És amikor visszamentem és megnéztem a dátumokat... most már ezek a dolgok online vannak – megnézheted a földönkívüli észleléseket – észrevettem, hogy azon a területen, ahol voltam, ezt a lényt sok-sok alkalommal több ember is látta és ez egy nagy megerősítés volt számomra. Még nagyobb megerősítés volt, amikor elkezdtem dolgozni a laboratóriumokban és láthattam ezeket a lényeket. Ezek a lények hosszú ideje itt vannak. A belső földi lényekkel dolgoznak. Azért vannak itt, hogy adatokat és DNS-t gyűjtsenek az összes élő fajból és növényből és vízből és vízben élő állatból és halakból, és mindenből. Katalogizálják és valahol beteszik ezeket egy barlangba azért, hogy megőrizzék azt, ami a Föld valójában. Valahol van egy múzeum a Föld számára. És ezért van, hogy soha nem tudod ezeket a lényeket lefilmezni, mert megvan a képességük, hogy az akaratuk segítségével teleportálni tudják magukat. Nagyon rejtélyesek lehetnek és nagyon gyorsan el tudnak tűnni helyszínekről.

Wilcock: Szeretném elmondani a következőt: bámulatos, hogy nem rendelkezünk széleskörű megértéssel a Nagylábúról az ezer és ezer szemtanú beszámolója, a lábnyomok követése, a vagyoni károk nagyon bizarr esetei ellenére sem, amikor is karmolásnyomokat találtak járműveken és hasonlók. Szerinted miért olyan nehéz elfogadni a szemtanúk beszámolóit a Nagylábúról?

Emery: Nos, ezek hatalmas méretű állatok. Nem tartom őket igazán embernek, annyit elmondok. De tudatossággal rendelkeznek és van egy feladatuk, amit el kell végezniük. Ők valószínűleg a legkevesebb figyelmet igénylő földönkívüliek, akiket ismerek. És ez azt jelenti, hogy ledobhatják őket egy bolygóra szinte semmi felszereléssel és ők összegyűjtik ezeket az adatokat, katalogizálják őket és eltárolják valahol és aztán, mint a Predator című filmben... tudod, amikor lejönnek és vadásznak az emberekre és visszaviszik a koponyákat. Csak ebben az esetben itt egy olyan fickót képzelj el, aki lejön és felkap egy csomó levendulát és százszorszépet. Ha, ha.

Wilcock: Szóval nem tesznek semmi erőszakosat?

Emery: Nem. Nem, nincs nekik megengedve. Tulajdonképpen meg van tiltva nekik, hogy bármilyen élőlényt bántsanak. Szóval elvihetik a hajadat, de nem vihetik el a fejedet.

Wilcock: Az alapján, ahogy bemutattad őket, úgy hangzik, hogy ők elég intelligens lények. Vannak kommunikációs képességeik? Tudnak beszélni, vagy van valamilyen telepatikus...

Emery: Igen, ők ugyancsak a hangszálaikat használják, hogy hangot adjanak ki. Elefántoknak van meg az a képességük, hogy kiküldik ezeket a hatalmas ütéseket a talajra és ezek sok-sok mérföld távolságból hallhatók egy másik elefánt számára. Szóval megvan ez a képességük és ezért hallják az emberek ezeket a fura hangokat. Nagyon fura ütések hangját hallják. Az emberek általában azt mondják, hogy valaki döngeti a fát, vagy ilyesmi, de ez nem igazán az. Ők ezen a módon képesek kommunikálni is, ha mondjuk fáj a hasuk vagy nem tudják használni a rekeszizmukat ahhoz, hogy hangot adjanak ki.

Wilcock: Úgy tűnik, hogy különböző típusú Nagylábúk léteznek. Szerinted lehetnek köztük olyanok, akik nem feltétlenül ezen a küldetésen vannak és kevésbé intelligensek és sokkal ősibbek és veszélyesek?

Emery: Olvastam néhány dokumentumot a titkosított, részekre tagolt projektekben, amelyekben azt állították, hogy ha megbetegszenek vagy valami történik velük, akkor nem tudják használni a teletranszportációs képességeiket és elveszhetnek vagy magukra hagyhatják őket bolygókon és határozatlan ideig ott kell maradniuk. És ezek azok, akik elvesznek és bujkálnak... De nagyon alkalmazkodóak és szeretnek egyedül dolgozni. Magányos típusú földönkívüliek, akikről azt hallottam, hogy egész életükben csak egyszer párzanak.

Wilcock: Amikor visszateletranszportálják magukat oda, ahonnan jöttek, hová kerülnek? Tudsz valamit az eredetükről?

Emery: Nem, nem tudok semmit az eredetükről, de tudom, hogy van egy meghatározhatatlan módszerük arra, hogy portálokat fogjanak be, természetes portálokat a Földön, nem ember-alkotta portálokat, amin tudják, hogy merre menjenek és így hatalmas távolságokat utazhatnak át. De soha nem mennek be egy városba, illetve nincs megengedve nekik, hogy interakcióba lépjenek a bolygókon élő lényekkel.

Wilcock: Utolsó kérdés: láttad-e őket a földalatti bázisokon? Volt-e valamiféle kiskapu, aminek révén mégiscsak dolgozhattak velünk ezekben a titkosított létesítményekben?

Emery: Én csak halott példányokat láttam.

Wilcock: Tényleg? Szóval nem dolgoztak velünk ezeken a földalatti bázisokon?

Emery: Voltak pletykák arról, hogy megtették. Láttam dolgokat a távolból, amik úgy néztek ki, mint ők. A bázison voltak róluk katalógusok, de fizikailag nem dolgoztam egyikükkel sem.

Wilcock: Oké. Nos, Emery, ez nagyon izgalmas. Szeretném megköszönni neked, hogy előálltál és megosztottad velünk ezt a bámulatos információt.

Emery: Köszönöm.



2 megjegyzés:

  1. Köszönöm, a fordítást! M. Laci.

    VálaszTörlés
  2. Időről , időre kételkedem ezekben a beszámolókban ,de nagyon érdekesek és ha egyszer a belátható időn belül , bebizonyosodik , hogy ezek a dolgok igazak, akko megérte leszületni, ezekben az egyébként nagyon szomorú ,elkeserítő időkben . olvasta Asimov-okat , H.P Lovecraft -okat st.. És ezek a történetek a mozaikok , hogy összeáljon az elhazudott ,meghamísított történelem , vagy az egyik legérdekesebb jelenben íródott és folyamatosan bővülő sci-fi - fantasy regény ! Köszönöm a fordításba és az egyéb, rááldozott munkátokat !

    VálaszTörlés