2018. június 1., péntek

Kozmikus Közzététel – XI/10.

MINDENNAPI ÉLET A FÖLD ALATTA Kozmikus Közzététel sorozat újabb epizódjában Emery Smith a földalatti bázisokon zajló mindennapokról fog beszélni. Hallhatjuk tőle, hogy milyen intézkedések lépnek életbe vészhelyzet bekövetkezésekor, mi a teendő és milyen időtöltések és technológiák állnak rendelkezésre a személyzet számára a bázis lezárása esetén.


Wilcock: Köszöntelek a Kozmikus Közzététel-ben. A műsorvezető David Wilcock vagyok. Itt vagyunk vendégünkkel, Emery Smith-szel. A mai epizódban arról fogunk beszélgetni, hogy milyen lehet egy napot eltölteni egy szigorúan titkos földalatti bázison. Emery, köszöntelek újra a műsorban.

Emery: Hello, Dave.

Wilcock: Mostanra már elég sokat beszélgettünk a boncolások során szerzett tapasztalataidról. Most már van egyfajta átfogó képünk erről. Azt gondolom, nagyon érdekes képet festettél le erről, és miután eltöltöttél ott bizonyos időt, nagyon nehéz lehet otthagyni azt a világot. Volt-e valaha olyan, hogy ott kellett maradnod éjszakára a bázison?

Emery: Igen, igen. Sok esetben ott kellett maradnom éjszakára – azt hiszem összesen kb olyan 60 alkalommal. Hogy milyen okból kifolyólag, az attól függött. Számos különböző oka volt annak, hogy ott kellett töltened az éjszakát az egyik bázison. Néha voltak lezárások amíg ott dolgoztál, és talán nem is tudtál arról, hogy miért zárták le a bázist. De te ott voltál, lezárták a zsilipajtókat és attól kezdve további időt kellett eltöltened ott a szolgálati idődön kívül – amiért egyébként plusz pénzt kaptál, amíg ott voltál. És voltak létesítményeik, amik nagyon kellemesek voltak, amikben el tudtad tölteni az éjszakát, olyan voltak mint a laktanyák, saját szobád volt, saját mosdód, még kisebb közösségi helyiségek is voltak, ahol többen is tartózkodhattak. A bázison... tulajdonképpen akármeddig ott lakhattál. Visszatérve arra, hogy miért történhetett a lezárás, lehetett mondjuk valahogy egy biztonsági rés a bázison egy másik ismert beszállító vagy entitás miatt, és ekkor mindent lezártak egy időre. Emlékszem rá, egyszer volt egy hatalmas robbanás, amikor érezni lehetett az elektromágneses fegyver vibrálását. És nem tudom honnan jött, de a bázisnak az a része, talán majdnem egy egész hektárnyi terület teljesen megsemmisült a robbanásban. Na most a pletykák, amiket hallottam erről, hogy valamiféle elektromágneses fegyvert használtak és ez teljesen szétbontotta a bázis egy hatalmas területét. Nem volt semmilyen sugárzás, vagy ilyesmi, de megpróbálták megfékezni a tüzet és hogy a gáz lángra kapjon, mert sokféle éghető gázt és vegyi anyagot használtak odalent. Szóval innentől kezdve a szennyezőanyagokkal kapcsolatos ügy lett, hogy lezárják a légkezelőket azon a területen, lezárják az összes szelepet a különböző helyiségekben és miegymás. Ez kb 20 órát vett igénybe, azt hiszem. Ekkor én is ott voltam. Szóval ilyen dolgok megtörténnek, és van egy kellemes hely, ahol eltöltheted az időt, és aztán tájékoztatnak a fejleményekről. Hallani fogod ezt akár egy intercom-on keresztül, vagy a mappádra kapsz értesítést, vagy a karszalagodra. Ez történik ilyenkor.

Wilcock: A hely, amiben ilyenkor tartózkodsz, mennyire tekinthető hagyományosnak? Hasonlít mondjuk egy hotelszobára, vagy inkább valami olyan furcsát kell elképzelnünk, mint amilyen a „Star Trek: Az új nemzedék” sorozatban látható?

Emery: Igen. A szobák soha sem tökéletesen négyszög alakúak. Valamilyen okból kifolyólag trapéz alakúak. Több különböző alakú szoba van. Az összes bútor a falakba van beépítve és kijönnek a falból, ha le akarsz ülni vagy egy asztalon akarnál dolgozni. Van egy hatalmas interaktív képernyő a falon.


A képernyő három dimenziós. Tudsz rajta internetezni, könyvet olvasni, nézhetsz mozifilmeket, rendelhetsz rajta kaját – ez volt a kedvencem. És nagyon érdekes dinamika mutatkozik meg, mert amikor meglátod a szobát, felkiáltasz: „Ó, istenem, adtak nekem egy szobát ágy nélkül.” Nincs ott semmi. Minden be van építve a szoba falaiba. És itt nem lehajtható Murphy ágyakról beszélek. A szerkezet nagyon szépen van kialakítva. A falak teljesen simák, pont úgy, mint a hajókon. Szóval ezek a dolgok kijönnek a falból a helytakarékosság miatt. És ezeket a szobákat különböző dolgokra használják. Lehet, hogy ma arra használják, hogy valaki ott aludjon és eltöltse az éjszakát benne, holnap pedig talán raktárként fogják használni. Vagy talán arra használják majd, hogy különböző típusú földönkívüli fajokat szállásoljanak el bennük, mert ők mind különbözőek. Különböző típusú bútorokra van szükségük, különböző típusú lakólétesítményekre és pihenőszobákra és miegymásra.

Wilcock: Oké. Nagyon kíváncsi vagyok egy valamire. Ha azt mondod, hogy az ágy a falból tolódik ki, akkor ilyen furcsa gumielepedő lesz rajta, vagy olyan lepedő, amilyet egy átlagos ágyon lehet látni? Más szóval, az ágy el van rejtve egy csúszó rekeszben vagy valamiképpen létrejön valamiből?

Emery: Igen, nagyszerű kérdés. Nem, ezt valamiképpen iparilag csinálják, és vagy a falból, vagy a padlóból jön elő. A padlóból emelkedik ki, vagy a falból jön elő. És mindig van rajta egy lepel, egy nagyon könnyű lepel, amit lehúzol. És bármilyen ágynemű megvan, amire az adott fajnak szüksége van. Nekünk természetesen csak lepedőre és olyasmikre, amiket említettél. Szabályozni tudod továbbá a szoba hőmérsékletét. Szabályozni tudod a páratartalmat, mert különböző fajoknak bizonyos atmoszféra kell az alváshoz. Szóval minden ilyesmit be tudsz állítani. Különböző világításra van szükség. Ha akarsz, valamilyen okból kifolyólag, tudsz ultraviola fényt csinálni a szobádban. Sok földönkívülinek speciális világítás kell, amihez hozzászoktak. Nem szeretik azt a fényt, amit mi használunk. Kellemetlen a számukra. Szóval le tudják venni a szemükön lévő védőszemüveget és tudnak pihenni és miegymás. Szóval nagyon sok különböző dolog van ehhez a kis szobához. Tulajdonképpen olyan, mintha lenne egy saját kis űrhajód. Meg tudod változtatni továbbá a háttérzajt. És mindig van ott egy fal, ami mondjuk úgy, kivetít egy külső hátteret, mint mondjuk az óceánt vagy egy hegycsúcs képét, mert pszichológiailag ez segít nekünk jobban érezni magunkat abban a környezetben és így kevésbé stresszes és szorongató a testünknek ott tartózkodni. Továbbá meg tudsz nézni a falon más fényképeket és videókat is, amik már ott vannak és más valóságokat és bolygókat ábrázolnak, ami nagyon klassz, mert nem mindenki, aki nem a Földről származik akar mondjuk egy tengerpartot nézegetni.

Wilcock: Ez tök jól hangzik. Amíg ebben a szobában laktál, tudtál aludni, vagy annyira izgatott voltál, hogy idegen világokat és technológiákat láthatsz, hogy egyszerűen csak fent akartál maradni egész éjszaka és játszadozni ezzel?

Emery: Nos, igen. Olyan, mint amikor a számítógépeden a képernyővédődet nézegeted. És amikor már láttad mind az 50-et, akkor már nem nagy ügy az egész. Szóval melyiket akarod választani mára? Melyik képernyőt választod? A klassz dolog az alvásban ott az, hogy az ágy tulajdonképpen önmagában zárt.


Az oldalain egy spirálhoz hasonlóan jön, és olyan mint egy is gömb, ami bejön a fejed fölé. És ez sokkal inkább más fajok számára készült, akiknek a saját környezetükben lévő légkörre van szükségük a testtípusuk miatt. Az ágyon belülről pedig – ami nagyon klassz – egy általános hangulatvilágítást látsz, olyat, amilyet mondjuk egy étteremben láthatsz. Kis ábrák vannak az ágy belsejében, a jobb oldalának tetején.


Ez olyan, mint egy számítógép képernyő, és ezen ki tudod választani a páratartalmat. Ki tudod választani a hangulatvilágítást. Nem tudom, hogy pontosan honnan jön. Azt hiszem az ágy alól, hogy őszinte legyek, mert soha nem láttam rajta szellőzőt, de érezni lehet, hogy a levegő mozog, ami nagyon klassz. És aztán meg tudod változtatni a hőmérsékletet az ágyon kívül lévő környezethez képest. Szóval tulajdonképpen légzáró, mert egy vákuumot tudsz létrehozni benne.

Wilcock: Beszéljünk egy kicsit a bázis lezárásáról. Először is hogyan szerzel tudomást arról, hogy lezárták a bázist? Egy belső kommunikációs rendszeren keresztül, vagy hogyan zajlik ez?

Emery: Amíg a műtőszobában dolgozol, ne felejtsd el, hogy ott egy olyan rendszer van, amiben mindig kapcsolatban állnak veled a sisakodon keresztül. Szóval hallhatod, hogy valami történik. Jönnek és azt mondják: „Lezárás van.” Oké? Erre nem tudsz válaszolni. Nem tudod megkérdezni, hogy miért, hol és mi történt. És ez a biztonsági intézkedések miatt van. Ez normális dolog. És egyfolytában csinálnak hamis/megrendezett lezárásokat is, hogy hozzászokj a riasztáshoz, hozzászokj a vörös lámpákhoz, a jelzésekhez, így aztán nem fogod túlreagálni a dolgot. „Ó, ez csak egy újabb teszt. Megyek és folytatom a munkám.” Szóval ez olyan mint a tűzriadó teszt a hotelekben, a kórházakban és a repülőtereken. Időszakonként el kell végezniük. És hozzászoksz ehhez, mert egy hónapban egyszer elvégzik. Szóval amikor TÉNYLEGESEN megtörténik, és hirtelen NEM hallod meg néhány perc elteltével, hogy ez csak egy tesztriasztás, akkor azt gondolod: „Ó, valaminek történnie kellett. Azt hiszem, ma este nem megyek haza.”

Wilcock: De valaki valamikor tájékoztat téged arról, hogy miért történt a lezárás és milyen szintű lehet a veszély? Tudnál nekünk beszélni egy kicsit arról, hogy hogyan továbbítják az információt?

Emery: Ah, hát, át kell essél a kiképzésen – a kiképzésed egy részét negyedévente meg kell csinálnod. Úgy mint ahogy a kórházakban el kell végezzék rajtad a tuberkulózis vizsgálatot; meg kell szerezned a CPR akkreditációt az újraélesztésről minden évben. Ugyanez történik ezekben a tesztlétesítményekben és a valódi létesítményekben is. Vannak belsős tréningek, amik során elmondják: „Ez történik egy lezárás során. Ott maradsz, ahol éppen vagy. Nem mész sehová, amíg mi meg nem mondjuk, hogy hová menj.” Ha több órás lezárás történik - ami azt jelenti, hogy túlterjed a szolgálati idődön - akkor azt az instrukciót kapod, hogy a létesítmény egy bizonyos részére menj, ahol be tudsz menni a szobádba és talán kaphatsz valamit enni a kantinban, vagy csak várakozol. Alapvetően ezt tudod csinálni.

Wilcock: Beszélnél nekünk egy kicsit a kantinról, mert amikor én kantint hallok, akkor tálcákra meg evőeszközökre gondolok. Odamész az ételekhez és ráteszed a saját tálcádra, vagy valaki ráteszi neked. Aztán odamész az asztalodhoz miután megkaptad az evőeszközeidet. Fizetsz a pénztárosnál. Így néz ki ez az önkiszolgáló kantin is, vagy másképpen fest?

Emery: Ezek a kantinok nem olyanok, mint amilyeneket normál esetben itt fent láthatunk, amikor enni megyünk. Ezek a kantinok nagyon egyszerűek belülről. Minden falon egy átlátszó tükörréteg van, amin keresztül egyszerűen csak meg tudod érinteni a falat, megrendeled a menüt, vagy akármit, amit akarsz. Mondjuk azt, hogy egy salátát szeretnél grillcsirkével. Ott lesz rajta a falon, olyan, mint amikor valaki felveszi a rendelésed. A falon adod meg a rendelésed.

Wilcock: Akkor ez egy iPad-hez hasonló dolog?

Emery: Nem, mert az egész fal ilyen. Ezek hatalmas és hosszú falak. Néhány kantin 18 és fél méter hosszú. A székek és asztalok semmitmondóan néznek ki, olyanok, mint egy acél piknikasztal, zsámolyokkal.


Néhánynak van háttámlája, néhánynak nincs. Van néhány hatalmas szék. Néhány szék nagyon kicsi - különböző méretű emberek és különböző méretű fajok számára. Néhány szék egyáltalán nem néz ki széknek. Néhánynak hatalmas munkalapja van, ami a falból áll ki kb 90 cm-nyire. Néhány ezek közül 185 cm-re van a talaj felett. Ettől függetlenül tehát ez egy nagyon intuitív program, aminek során odamész a falhoz és megrendeled, amit akarsz. Szóval csirkét, salátát akarsz csokiturmix-szal, benyomod a rendelést, odamész a fal oldalához és ott lesz bent. Ez az üveg valamiképpen felemelkedik és ekkor meglátod az ételt, megfogod és odaviszed az asztalodhoz.

Wilcock: Szóval azt mondod, hogy sok szöveget látsz a különböző ételekről?

Emery: Nem.

Wilcock: Vagy rá tudsz kattintani dolgokra és mappákat tudsz megnyitni?

Emery: Rá tudsz kattintani. Képes ábrák vannak a különböző típusú zöldségfélékről, különböző típusú húsokról és ehhez hasonlókról. És az egész fal ebből áll. Mondjuk azt, hogy magasabb vagy nálam és a kezeddel érinted meg a falat. És ekkor felugrik a falon egy kis képernyő körülötted. És ezt akárhol meg tudod csinálni a falon. Nem számít, hol vagy, nincs egy specifikus hely, ahol megteheted. Akárhol megérinted a falat, felugrik ez a kis képernyő, és ott le tudod adni a rendelésed. És ez csak egy kantin a számos különbözőféle közül, de ez nagyon vicces volt számomra. Ezért akartam kimondottam erről részletesen beszélni, mert azt hiszem, ehhez kapcsolódni tudnak az emberek – azok az emberek, akik benne voltak a projektekben. Szóval beírod az ételt és továbbmész egy kicsit és a fal közepén van egy nagyobb rész, ami nyitva van. Mint amikor a mosogató személyzetet látod egy átlagos kantinban, ahová leteszed a tálcádat és a többi cuccot a mosogatáshoz. Csak ez ennek az ellenkezője. Ide hozzák az ételt ebbe az üregbe. És ami érdekes, hogy több szintje van ezeknek az üregeknek, és a padló szintjeinek a különböző fajok és különböző emberek számára. És onnan csak elveszed az ételed és odaviszed az asztalodhoz.

Wilcock: Egy tálcán van?

Emery: Nem, általában nem.

Wilcock: Akkor tányéron van?

Emery: Igen. Ez egy nagy tányér, amin minden rajta van. Vannak tálcák, ha akarod, de senki nem használ tálcát. Egyszerűen csak felkapod a tányért és elviszed az asztalhoz. És az asztal a legjobb dolog az egész kantinban. Szeretem az asztalt, mert az asztal egy újabb gigantikus képernyő.


Ezek az asztalok 3-6 méter hosszúak, 150-180 cm szélesek. Néhányuk mellett előre odakészített székek vannak. Néha 10-20 ember le tud ülni egy asztalhoz, az emberektől függően. És aztán vannak ott asztalok, amik egyszerűen csak asztalok. Odamész az asztalhoz és elkezdenél leülni és ekkor a padlóból előjön egy zsámoly. Nagyon klassz. Mechanikus hang nélkül, nagyon csendesen a padlóból felemelkedik egy zsámoly. De ezek mind ugyanolyan méretűek. A padlóból feljövő székek eléggé normál, talán 45 cm átmérőjűek.


Mindenki tudja, hogy hol vannak az evőeszközök. A fűszerek és az összes többi cucc ott van az asztalon. Szóval ott van ez a gigantikus méretű piknikasztal és az egész acélból készült. Ah, csak úgy tűnik, mintha acélból készült volna. Nem rozsdamentes, matt felületű acél. Az asztal úgy néz ki, mintha egy iPhone képernyőjén ennél.


Szóval amikor egy speciális mozdulatot végzel rajta, mondjuk ráteszed a tenyered, az a szalvétákat jelenti, dupla érintés a villákat, késeket és kanalakat. A szalvétákat lényegében így kapod (Emery a lefelé fordított tenyerét maga elé teszi), kijön az asztalból és egyenesen a kezedbe kerül. Fogalmam sincs, hogy ez milyen technológia, de nem csúszik el semmi, nem nyílik ki ajtó és ezek a fűszerek és ehhez hasonlók így jönnek elő az asztalból. Csak hozzáérsz a képernyőhöz, végighúzod a kezed és valami kijön az asztalból. Na most, ha nem tudod, hogy hogyan csináld, akkor megtanítanak neked különböző dolgokat, rajtatartod a kezed az asztalon és egy kis intuitív alkalmazás előjön. Rajta van egy kép a ketchup-os üvegről, mustárról, barbecue szószról, csupa ilyen kis kép. Minden képekben van megadva. Nincsenek szavak. És ekkor megérinted és rátapintasz a ketchup-os üvegre vagy akármire és ugyanez történik. Bármi is legyen az asztal alatt, azon a területen ahol a fűszerek vannak, az asztal átváltozik nem szilárddá halmazállapotúvá. Végül átlátszóvá válik és látni fogod a fűszereket pont a kezed alatt.

Wilcock: Vannak ilyen kis ketchup-os csomagok, mint amiket az éttermekben kapsz?

Emery: Ó, ugyanilyeneket használunk mi is. Ugyanolyanokat, mint amiket valószínűleg egy gyorsétteremben kapsz. Én nem használok fűszereket, de ez határozottan egy olyan dolog volt, ami iránt nagyon érdeklődtem – ahogy mindenki más is – mert ezt a technológiát fel lehetne használni sokkal jobb dolgokra is. Használhatnánk ezt a technológiát például műtéteknél. De bármilyen oknál fogva ez így működik és tapintható. És amikor leveszed róla a kezed, az asztal újra szilárddá válik. Ez valószínűleg az egyik legbámulatosabb technológia, amit mindenkivel megosztanak, de senkinek sincs megengedve, hogy tudja, hogyan működik. Nem kérdezhetsz... Nincs senki, akitől kérdezhetnél. Ez egy másik dolog: nincs megengedve, hogy a technológiákról kérdezz. Nincs megengedve, hogy a szobádban lévő bizonyos dolgokról tegyél fel kérdéseket. Nincs megengedve, hogy megkérdezd: „Mi miért használjuk ezt a speciális mappát, te pedig miért nem.” És ez az igazán érdekes koncepció a high tech cuccokkal, amelyek messze fejlettebbek azokhoz képest, amikkel itt jelenleg rendelkezünk, és amiknek elérhetőnek kellene lennie a nyilvánosság számára, de valószínűleg nem, mert túl veszélyes lenne.

Wilcock: Említetted a szalvétát, igaz? (David lefordítja a tenyerét és visszahúzza a kezét) Le és el – erre a mozdulatra jön a szalvéta?

Emery: Igen.

Wilcock: Dupla érintés pedig a fűszerek vagy evőeszközök.

Emery: Evőeszközök.

Wilcock: Vannak még más, ehhez hasonló mozdulatok is?

Emery: Igen, különböző kézmozdulatok vannak, különösen ha... dupla érintés is... bocsánat. Úgy kellett volna mondanom, hogy a dupla érintés azt jelenti, hogy legalább két ujjaddal csinálod. És nem kell más, csak két ujj, de ugyanakkor rajzolhatsz is az asztalra, oké? Mondjuk azt, hogy egy speciális eszközre van szükséged, mert különböző fajoknak különböző eszközökre van szükségük, ami nagyon érdekes. És ha az egész tenyeredet leteszed, akkor át kell görgetned ezt a kis alkalmazást és kiválaszthatod azt a speciális eszközt, vagy speciális akármit. A másik dolog, amit el kell mondanom neked, hogy ahol a szalvéta feljön, azt nem ugyanaz a hely, mint ahonnan a fűszerek jönnek fel, ami szintén nem ugyanaz, mint ahonnan az evőeszközök jönnek fel. Az evőeszközök mindig a bal oldalon, a fűszerek és a szalvéta a jobb oldalon jönnek fel.

Wilcock: Gondoltál-e valaha arra, hogy lehetséges, hogy valamiféle részekre bontó vagy materializáló technológia készíti az ételt? Mert sok olyan más embertől hallottam, akik hasonló dolgokon mentek keresztül, hogy képesek voltak „nyomtatni” az ételt.

Emery: Abszolút. Minden étel és minden, ami anyagból tevődik össze – az italok ugyan nem – de minden más 3D nyomtatással készül.

Wilcock: Tudsz-e arról bármit, hogy vajon van-e valamilyen kezdeti alapanyag, ami szükséges ahhoz, hogy elkezdhess ételt nyomtatni? Vagy pontosan hogyan működik ez?

Emery: Nos, tapasztalataim alapján, amiket szervek 3D-s nyomtatása és más projektek során szereztem, amikben részt vettem... ahogy te is mondtad, a részecskék és az atomi szerkezet reprodukálható bárhová egy saláta fejétől egészen az agyig, amiknek mindnek ugyanolyan a konstrukciója. Tömege van és atomokból áll és hogy ezek a tömegek és atomok hogyan rendeződnek molekulákba. Szóval alapvetően valószínűleg bármit ki tudsz nyomtatni. Ezért olyan könnyű a rendszernek elkészíteni bármilyen fajta ételt, amilyet csak akarsz. Van továbbá egy olyan készülékük is, amin az étel keresztülmegy, miután hátul kinyomtatták és képes megfelelő hőmérsékletre főzni, vagy lehűteni egy bizonyos hőmérsékletre, amit én nagyon izgalmasnak találok. De ezt másodperceken belül végzi el. Szóval a közepesen átsült, 32 fok alatt sütött ételeket másodpercek alatt. Mert mindegyik ételt kb 3 perc alatt nyomtatja ki. A 3D nyomtatók ilyen gyorsak. Hallod őket a fal mögött. Nagyon régiesnek tűnő hang, mint amikor szervomotor megy oda-vissza és ring, ring, ring, ring, ring.

Wilcock: Az egyik űrprogram bennfentesemet, aki soha nem akar nyilvánosság elé állni, Jacob-nak hívják. Nagyon hasonló dolgokról számolt be, de ő azt is mondta, hogy az így készült étel rendelkezik némi extra előnnyel a normál ételekhez képest. Nem akarlak befolyásolni a válaszadással, de tudsz mondani nekem bármi ilyesmit?

Emery: Igen. Ez a nagyszerű dolog az ottani ételben. Táplálóbb. Azokhoz képest, amiket itt fent látunk a dobozok hátulján – szörnyű egyébként, hogy ezt csinálják – hozzáadnak egy kicsivel több C-vitamint valamihez, vagy hozzáadnak egy picivel több ásványi anyagot valamihez. Itt fent a lehető legkevesebbet teszik bele ezekből, de ott lent ennek pont az ellenkezője történik. Szuper nagy dózist tesznek bele mindenféle ásványi anyagból és olyan dolgokból, amik „nem találhatók meg a felszínen”, ahogy mi mondjuk, továbbá kiveszik azokat a dolgokat, ami ártalmasak, mint pl a toxinokat és zsírokat. Ezek nélkül kerülnek kinyomtatásra.

Wilcock: Jacob ugyancsak elmondta azt is, hogy ez az étel képes megtisztítani a szádat, miközben megeszed és tiszta tápanyaggá emésztődik a testedben. Kíváncsi vagyok, hogy volt-e ilyen tapasztalatod.

Emery: Ezt nem tudom tényszerűen állítani. Csak annyit tudok, amit megtanítottak és elmondtak nekem az étel tápértékéről. Az pedig a legjobbak legjobbja. És ott semmi olyasmit nem tesznek bele, ami... tudod, mi befektetésnek számítunk ezen vállalatok számára. Hatalmas befektetés vagyunk a számukra. Így aztán nagyon jól bánnak velünk, ami a táplálkozást, orvosi és egyéb ellátást illeti, egészen addig, amíg hibát nem követsz el.

Wilcock: Néhány bennfentes, akivel beszéltem a nyomtatott ételekről – nem mindegyikük, de néhányuk – azt állította, hogy ez a legjobb ízű, legízgazdagabb... minden adott étel a lehetséges legjobb változata annak, amit csak el tudsz képzelni.

Emery: Ez igaz. Sokkal jobb íze van, mint bárminek itt a felszínen. És azt hiszem, ennek az ételt alkotó sejtek minőségéhez van köze, és a belé kerülő tápanyagok mennyiségéhez és hogy képesek kinyomtatni az ételt a rossz dolgok nélkül, amik egy normál ételben megtalálhatók, a rovarirtó szerek és miegymás nélkül. Semmi ilyesmi sincs bennük. Úgy értem, az a legtisztább alma, amit valaha ettél életed során. És valamiféle enzimeket és hasonlókat tettek az ételbe, így aztán ahogy a barátod mondta, azonnal megemésztődik a rendszeredben és nem lesznek emésztési problémáid, meg hasonlók. Ez abszolút igaz.

Wilcock: Hadd osszak meg itt még valamit abból, amit Jacob mondott, mert azt hiszem érdekes lehet. A titkos űrprogramban szolgáló emberei aggódtak amiatt, hogy talán függőivé válunk ennek a szuper tápláló ételnek. Megnézték bizonyos földönkívüliek fiziológiáját – például néhány Szürke típusú fajét – és az szó szerint olyan, hogy a nyelőcső közvetlenül egyenesen a végbélnyíláshoz megy le. Egyszerűen csak olyan, mint egy cső, egy egyenes, nincsenek belek, nincs gyomor. És aggódtak amiatt, hogy talán ha nem használjuk az ételt a hagyományos módon, akkor a rendszereink nem lesznek képes túlélni többé, amíg ilyen ételünk van. Tudnád ezt kommentálni?

Emery: Igen, tudom. Én abban hiszek, hogy itt az történik, hogy tulajdonképpen a testnek nincs szüksége ételre, ha képes létrehozni azt az energiát, amire a sejteknek és a sejtmagok genetikai elrendezkedésének és a tested összes sejtjének szüksége van. És ezért van az, hogy néhány ember éveket elélhet evés nélkül. Mestereivé váltak ennek az energiának. Néhány földönkívülinek, akiket a távoli jövőből láttunk, alig van szája. Alig van orra. És ennek az az oka, hogy idővel nem fogunk többé evés útján táplálkozni. Az csak olyasvalami lesz, amit szórakozásból fogsz tenni. Csak egy társas esemény lesz, mert minden energiát, amire a sejtjeidnek szüksége van, teletranszportálni tudsz majd a testedbe. Mi most ezt kezdjük el a vegyi anyagokkal, az intravénás vitaminokkal, ehhez hasonlókkal. Szóval én abban hiszek, hogy ez el fog vezetni egy olyan útra, amikor mi már nem fogunk enni többé. A test millió évek alatt alkalmazkodni fog ehhez és néhány szervünkre nem lesz szükségünk, mert az étel olyan tiszta lesz, hogy nem lesz szükséged májra és hasnyálmirigyre, hogy enzimeket adjon hozzá és epehólyagra, hogy megtörje az ételt, mert ez benne lesz az előnyomtatott étel tápértékében.

Wilcock: A földalatti bázison miután beléptél oda, képes voltál-e valaha kapcsolatba lépni a külvilággal? Vagy nyilvánvalóan nem adtak neked telefont vagy ilyesmit.

Emery: Nem. Ez erős megfigyelés alatt áll. Még az internet is, nincsenek kamerák, szóval nem tudsz FaceTime-ot használni, vagy ilyesmit. Meg kell értened, sok ilyen dolog akkoriban még nem volt úgy elérhető a nyilvánosság számára, mint most. Ez a 90-es évek elején volt, a számítógépek korai szakaszában. Meg tudtál nézni dolgokat, meg tudtál hallgatni dolgokat, de többnyire csak szórakozásból. Nem volt megengedve, hogy bárkivel kommunikálj. Nem volt megengedve, hogy mobiltelefonod legyen. Akkoriban nekem nem volt mobiltelefonom. Csipogóink voltak. És semmilyen elektronikát nem vihettél le oda magaddal.

Wilcock: Csodálatos helynek hangzik, és kíváncsi vagyok, hogy kérhetted-e, hogy ott maradj akkor is, ha nem volt lezárás a bázison. Volt-e bizonyos szintű jogosultságod arra, hogy ezt megengedjék neked?

Emery: Nem tudok arról, hogy az én létesítményemben megengedték bárkinek is, hogy ott maradjon csak úgy. Történhetett olyan esemény, amikor megkértek rá, hogy maradj, vagy valami rosszul sült el, és ekkor lezárták a bázist. Nem volt felhatalmazásom arra, hogy csak úgy azt mondjam: „Hé, itt akarok maradni egy hónapig csak úgy lógni egy kicsit.” Nem, egyáltalán nem volt ilyen.

Wilcock: Mennyi volt a leghosszabb idő, amit ott kellett töltened lezárás során, mert ez nem hangzik valami rossz dolognak.

Emery: Majdnem egy hétig voltam ott, hat napig az egyik lezárás alkalmával. Mert a lezárás azért volt, mert a körzetem megsérült. Szóval tulajdonképpen túlórázni akartam és extra időt a munkámhoz, hogy utolérjem magam... Néha vannak határidők bizonyos dolgok elvégzésére, és én akkor egy nagyon érdekes projekten dolgoztam, szóval maradni akartam. A végére akartam érni. Nem volt problémám abból, hogy több időt töltsek bent. Nem volt igazán sok családtagom és barátom. EZ volt az életem. Így éltem. És azzal, hogy ezt csináltam, ez azt mutatja, hogy igazán akarsz segíteni és ott akarsz lenni. Néha megadják neked a választást: „Választhatsz. Itt maradhatsz és befejezheted a projektet, vagy dolgozol legalább 8-ig és aztán elmehetsz és visszajöhetsz, de kérünk, gyere vissza.” Én nem akartam ezt tenni, mert könnyedén le tudtam dolgozni 12-14 órákat anélkül, hogy elfáradtam volna, mert a levegő minősége nagyszerű. A víz negyedik állapotú víz. Az étel nagyon tápláló. És olyan volt, mint amit te is mondtál. Ez egy NAGYON érdekes hely, és számomra izgalmas volt részese lenni egy ilyen bámulatos dolognak. És minden alkalommal, mikor visszamentem dolgozni, mindig tanultam valami újat. Új fajokról tanultam dolgokat. Ottmaradhattam a könyvtárban, ami nagyon fontos volt számomra.

Wilcock: Volt-e valaha olyan eset lezáráskor, amikor mindenki őszintén megijedt és kiszivárgott némi tudás arról, hogy mi történt? Vagy mindig az volt, hogy „ó, megint lezárás van. Nem tudom mi történt.”

Emery: Nem, volt néhány ilyen eset. Nagyon ijesztő, amikor egy hatalmas méretű lezárás történik és te nem tudhatod, hogy mi zajlik. És aztán fent kell maradnod éjszakára, mondjuk csak egy éjszakát. És aztán általában rájössz, hogy mi történt, vagy elindítanak egy dezinformációs kampányt és azt mondják: „Ó, tűzeset történt”, vagy ilyesmi. Valami olyan általános dolgot mondanak, amiből tudod, hogy hazudnak neked. De ezt használják ürügyként, hogy „segítsenek neked ellazulni és várakozni, míg eloltják a tűzet”. És mi sok esetben nem tudjuk meg, hogy mi történt. Általában ha elég sokáig vagy a projektben, rá fogsz jönni kilenc hónappal vagy egy évvel később, hogy „ó, ezért volt két napra lezárva a bázis januárban. Ejha! Valaki kisétált egy vírussal és ki kell takarítaniuk az egészet.” És amikor azt mondom „kitakarítani”, az nem jó, mert bárki is tartózkodott abban az épületszárnyban, azokat megölték.

Wilcock: Hát, ez rendkívül izgalmas. És sok nézőnkhöz hasonlóan én is remélem, hogy egy nap, ha majd kapunk bármiféle valódi közzétételt, láthatok majd ilyesmiket. Micsoda hihetetlen út lesz számunkra civilizációként elkezdeni ilyen technológiákat használni.

Emery: Abszolút. Szeretnélek bevinni titeket oda.


5 megjegyzés:

  1. Ez eléggé uncsi téma volt.
    A fordításért köszönet azért..

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm a fordítást. Nem uncsi ez, csak jól megkésett. A 90-es évekről beszél, azaz 20-30 évvel ezelőtti dolgokról. Sajnos nagyon lassan megy a közzététel. Nem is vagyok benne biztos, hogy nem löktek vissza bennünket egy rossz idővonalra.
    Kínában belehúztak az arcfelismerő rendszer telepítésébe. A svédeknél és az Egyesült Királyságban kisállat chipet használnak az embereknél is. Ezzel azonosítják magukat, vásárolnak, igazolják a jogosultságukat. AZ újabb autókba időjárásmódosító rendszert telepítettek. Persze a jégeső ellen. És mi van, ha hurrikánt gerjesztenek vele vagy épp ezzel iktatják ki a benneülőket. A sztárvilágban a fiúnak születettekből lányt a lánynak születettekből fiút gyártanak, csakhogy megfordítsák, összekeverjék a világ rendjét.
    A gonosz lények a gyűlölet és félelem energiánkkal, a jóságosak meg a szeretet energiánkkal táplálkoznak...milyen érdekes. Lehet, hogy ezért nincsenek érzelmeik a szürkéknek...hab a tortán, hogy az összes..azaz az összes amerikai elnök összes felesége férfi. https://www.youtube.com/watch?v=GiJd6S-dmtM
    Legtöbbjüket már gyerekkorában kasztrálták, így a hangjuk magas.

    VálaszTörlés
  3. Én már 3-4 éve olvastam arról, hogy lehet már venni ételeket nyomtató 3D-s nyomtatót, amit replikátornak neveztek. 200gr-os adagokat lehet vele nyomtatni és kb. 250.000 Ft.-ba került volna, ha itt is megjelent volna.Azóta is várom, hogy megjelenjen.Az nem valódi rántott húst, vagy almát nyomtatott, hanem egy pontosan olyan ÍZŰ krémet, mint az a kaja amit kértél, de a fényből hívta elő, magyarul a semmiből.amiről itt olvashattunk, az már fejlettebb technológia.Borzasztó, hogy már van ilyen és mégis hagyják éhezni és éhen halni a Föld 1/3-án az embereket, a gyerekeket. elég lenne 3 nap, hogy ne menjen senki ki a házból, ne dolgozzon, ne vásároljon és összeomlana a gazdaság, s talán már a második nap beígérnék nekünk az új technológiák megjelenését .

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. úgy néz ki, már 25-30 éve létezik. Azóta pedig el sem tudjuk képzelni, még mi mindent használhatnánk.
      Én egy videót láttam az "ételnyomtatásról" de az csak megtévesztés volt. Mustárt meg ketchupot meg ilyesmiket nyomtak a patronokból.
      A nyomorbantartás a játék része. Ezeket a lényeket valahogy felvillanyozza és energiával tölti fel a többi lény -beleértve az állatokat is- szenvedése, vergődése. A nyomorra egy gigantikus üzletág épült, a humanitárius szervezetek. Nekik kifejezetten jó üzlet a nyomor. A szervezetek iskolákat építenek jó pénzeken, ahol nem a helyi viszonyoknak megfelelő gazdálkodásra tanítják őket, hanem a saját "kultúrájukat" erőltetik rájuk. Jó pénzeket költenek napfénnyel tisztító víztartályokra, légmozgás segítségével működő víznyerőkre. De ez is egy zárt kör haszna. A pénzt 1:12-ben ki kellene iktatni, mert általa szivattyúzzák el a legtöbb energiánkat.Nem annyira bonyolult képlet ez. A bankokat, a politikusokat és az egész pénzrendszert ki kellene iktatni.

      Törlés
  4. Azért megy a huzavona, mert azok döntenek a kiiktatásról is, akik működtetik a rendszert. Nem akarják kiírni magukat a történetből.

    VálaszTörlés