Kozmikus Közzététel – VIII/12.

PETE PETERSON: TALÁLKOZÁS HÁROM UJJÚ LÉNYEKKEL – A műsor vendége hosszú idő után ismét Pete Peterson, aki ezúttal a nemrégiben a Nazca-fennsíkon talált múmiák apropóján a terület alatt található kiterjedt alagútrendszerekről és olyan három ujjal rendelkező, földönkívüli lényekről fog beszélni nekünk, akikkel a titkos programokban személyesen is találkozott.

Wilcock: Köszöntelek a Kozmikus Közzététel újabb epizódjában. David Wilcock vagyok és ismét körünkben van különleges vendégünk, Pete Peterson. A Gaia TV-n fut egy új sorozatunk „Unearthing Nazca" címmel, amiben nagyon izgalmas dolgokról beszélgetünk a Nazca-fennsíkkal kapcsolatosan.

http://www.origo.hu/tudomany/20171030-alien-ufo-foldonkivuli-reptilianok-mumiaira-bukkantak-peruban.html
http://ujvilagtudat.blogspot.hu/2017/08/a-nazca-idegen-rejtely-az-idegen.html

Nagyon kíváncsi vagyok. A bennfentesek világában szerzett tapasztalataid során, megpróbálta-e valaha valaki tanulmányozni a Nazca-vonalakat és a területen található furcsa földrajzi formákat, és ha igen, mit találtak? Milyen következtetésekre jutottak?

Peterson: Számos dolog van ott. A Nazca-vonalakról beszélünk. Én viszont kimondottan azért mentem oda, hogy megnézzek néhányat a Nazca-alagutak közül. A padlórészük lapos, a mennyezetük lekerekített, olyan, mint egy kilós kenyér. És nyilvánvalóan valamiféle energiagéppel, lézergéppel vagy valami olyasmivel vájták ki, ami nagyon nagy hőt képes termelni.

Wilcock: Azt mondod, hogy ezek a Nazca-vonalak alatt találhatók?

Peterson: A terület alatt találhatók és sok-sok mérföld hosszan mennek. Azt hiszem, sokkal fiatalabbak, sokkal modernebbek a vonalaknál. Nem kaptam rá esélyt, hogy túl sokat tanulmányozzam a vonalakat, de sok időt töltöttünk azzal, hogy hőlégballonok segítségével vizsgáltuk odafentről, hogy vajon láthatunk-e valami olyat, ami az alagutak építésekor történhetett és talán látszódhat a felszínen.

Wilcock: Hány olyan bejáratról van tudomásod, amelyek a felszínről vezetnek le ezekbe az alagutakba?

Peterson: Amiről én tudok? Nem tudom, talán 6, 8 vagy 10, de feltételezhető, hogy a számuk 60-75 körüli lehet.

Wilcock: Milyen magas volt a mennyezetük ezeknek az alagutaknak?

Peterson: Azoké, amelyekben én jártam valószínűleg 9-11 méter.

Wilcock: Ejha! Az elég magas.

Peterson: Ezek azok, amikről tudomásom van. Igen, ezek hatalmasak voltak.

Wilcock: A felszíntől számítva milyen mélyen voltak ezek az alagutak?

Peterson: A legnagyobb részük valószínűleg olyan 45 méterre.

Wilcock: És hová vezettek? Sikerült kiderítenetek?

Peterson: Nos, voltak olyan helyek, ahol az alagutak szétterültek. Vagy pedig szétterültek és aztán ugyanabba az irányba tartottak és egy nagyobb helyiségben futottak össze, amely nem omlik be.

Wilcock: Vagyis néhány alagút egy nagyobb teremben találkozott?

Peterson: Nagyobb teremben, vagy pedig párhuzamos alagutakban.

Wilcock: Láttál valamilyen műalkotást ezekben az alagutakban?

Peterson: Oh, igen. Igen. Nos, úgy értem... ha műalkotás alatt kis méretű objektumokat értesz, akkor nem. Viszont sok polcot láttunk. Láttunk felszereléseket – feltételezésem szerint - generátorokat, az 1960-as évekbeli nagy méretű generátorokhoz hasonlókat.

Wilcock: Ezek a polcok az alagút szikláiból voltak kivésve?

Peterson: Igen, minden a sziklából lett kivésve. Be voltak ágyazódva a sziklafalba, vagy az alagút sziklafala mellett álltak. Néhányuk oda volt állítva. És ezek az alagutak lefelé lejtettek. Olyan volt, mintha arra tervezték volna őket, hogy vízzel legyenek feltöltve, talán hogy eltorlaszoljanak valamit.

Wilcock: Ha volt bizonyíték arra, hogy ezek ki lettek fúrva, találtatok-e bármit a fúrásból visszamaradt hulladékból?

Peterson: Soha... Megnéztük ezt a levegőből is és nem találtunk semmilyen fúrásból hátramaradt hulladékot. Ez mindig is rejtély volt számomra.

Wilcock: Kíváncsi vagyok, láttál-e ott valaha szarkofágot vagy bármiféle szobrot, vagy kifaragott objektumot. Úgy értem, említettük a polcokat.

Peterson: Az alagutakban nyilvánvalóan voltak ilyesmik, mert kis bemélyedések voltak a falban, ilyesmik. Az összegyűlt koromból meg lehet mondani, hogy valamiféle fáklyák lehettek ott. De ezeknek az elrendezése olyan volt, mint ahogy a modern otthonokban látható – árnyékdobozok, vagy ehhez hasonlók voltak a falban. Ezeket az alagutakat kitakarították. Úgy értem, nyilvánvaló volt, hogy ezek a dolgok valamikor ott voltak. A hely ki volt alakítva számukra úgy, mint a mai modern lakásokban a bútoroknak. Éjjeliszekrények, asztalok és ehhez hasonlók, de ezeknek csak a helye volt meg. Nem kellett mozgatniuk a dolgokat. Rengeteg anyag volt ott, amiből elkészíthették őket – kivájták a falat, majd a tárgyat bevonták valamivel... mintha üvegszálas szőnyeg lett volna, de ez a szőnyeg nem szőve volt, mint a mi átlagos üvegszál szőnyegeink, hanem össze volt ragasztva. Bementek, hővel kivájták a sziklából, megvárták, amíg lehűl, majd újra visszajöttek, megint hőt adtak rá, aminek hatására a külseje egy picit megolvadt, annyira, hogy a külsejének így egy simább textúrája lett.

Wilcock: Milyen gyakran láttál ezekben az alagutakban olyan helyszíneket, amelyekben ránézésre emberek élhettek, mint egy lakásban?

Peterson: Oh, az egész alagút hosszában végig. Igen. Néha volt úgy 150 méter, vagy 90 méter, ahol nem volt ilyen, vagy pedig ott ahol az alagút elágazott vagy a látképe megváltozott.

Wilcock: Szóval akkor ez egy földalatti város volt.

Peterson: Oh, igen, az volt. Tudom, hogy ugyanannak az alagútnak a darabjait akár 2400-3200 kilométernyire is megtaláltuk.

Wilcock: Tudomásod szerinte tehát akkor ezek valószínűleg potenciálisan több ezer, ha nem több százezer embernek adhattak otthont.

Peterson: Legalábbis több ezer embernek az út mentén. Voltak olyan helyek az út mentén, mint amikor... mondjuk azt, hogy letérünk a 70-es autópályáról az USA-ban. Időközönként szembejön egy kisebb város, vagy egy kamionmegálló, meg ehhez hasonlók. És aztán nyilvánvalóan voltak olyan helyek, amelyeken nagy sebességgel haladhattál A-ból B-be. És ezek azok a helyek, amikről korábban kérdeztél, ezek nem folytonosak voltak. Nem igazán folytonosak, de folyamatosan előfordultak.

Wilcock: Gondolod, hogy nem csak sétálgattak bennük, hanem valószínűleg volt valamilyen motorizált járművük odalent, az alagutak belsejében?

Peterson: A padló alapján én azt mondanám, hogy volt valamilyen motorizált járművük. A padlón látszódott, hogy több út is vezet. És több dologhoz is vezettek, mert lehetett látni, hogy a padló elég viseltes, elég öreg és vagy a talpak mozgása, vagy kis gokartszerű járművek kikoptatták.

Wilcock: Láttál-e ott valaha képszerű vagy írott feliratokat?

Peterson: Volt néhány. És ha emlékszel rá, említettük, hogy ezek az alagutak Mexikóváros északi részétől lemennek egészen Argentína aljáig. Voltak ott emberek, akik valamilyen oknál fogva a föld alatt éltek. A hozzánk hasonló lényeknek van egy 28 000 éves napciklusuk, olyan, amilyenbe mi éppen most megyünk bele, mert most sokkal több napkitörésünk van, mint a múltban volt és sokkal kevesebb az ionoszféra rétegeiben.

Wilcock: Szóval azt gondolod, hogy ezek az emberek a föld alatt éltek, hogy elbújjanak valamiféle napvillanás elől?

Peterson: Nos, megpróbáltak elbújni valami elől, lehet, hogy akár más földönkívüli fajok elől is. Meg lehet mondani, hogy azok a területek ott védelmi célokat szolgáltak. 10 évet töltöttem a tengerészgyalogságnál, úgyhogy ránézésre meg tudom mondani, hogy „oké, ezek a területek védekezés céljából lettek kialakítva."

Wilcock: Láttál odalent múmiákat? Bármilyen bizonyítékot arról, hogy kik élhettek ott?

Peterson: Soha. A terület úgy nézett ki, mintha szó szerint kiporszívózták volna. De nagyon sok minden volt ott korábban. Lehetett látni a kisebb-nagyobb bemélyedéseket, a tárgyak helyét. Valami nehéz tárgy lehetett ott hosszú ideig.

Wilcock: Nos, láttad az „Unearthing Nazca" című sorozatot.

Peterson: Igen.

Wilcock: A sorozatban bemutatott testeket a Nazca-fennsík pontosan ugyanazon területén találták, ahol azt mondtad, hogy ezeknek az alagutaknak a bejáratai vannak. Kíváncsi vagyok rá, hogy te hogyan érzed, lehet-e kapcsolat az alagutak és ezen múmiák között?

Peterson: Oh, abszolút.

Wilcock: Meg tudnád magyarázni, hogy mit lehet ez a kapcsolat?

Peterson: Nos, a kapcsolat az, hogy ezeket az alagutakat ők építették.

Wilcock: A földalatti alagutakat?

Peterson: A földalatti alagutakat. Az alagutak meg lettek építve, majd az évek során módosítva lettek. Úgy értem, ez látható a vésetekből, a vágásokból vagy az alkalmazott vájási metódusokból. Úgy tűnik, hogy néhányat kézzel véstek ki – a korábban készülteket – majd összekötötték őket. Miután ezeket megépítették – ezeket a mondhatni kisebb városokat – összekötötték őket egymással. És általában mindegyik esetében, volt valamilyen felszíni jelenség, amely elárulta számunkra, hogy feljöttek a felszínre és olyan felszíni jelenségeket hoztak létre, mint például a Nazca-vonalak. És néhány esetben meg tudod mondani róluk, hogy úgy lettek tervezve, hogy azokat nagyon messziről, a külső űrből láthassák és azt mondhassák: „Nos, ez ott van, ahol ez meg az található, és így tovább."

Wilcock: Van bármilyen bizonyítékod arról, hogy a tulajdonképpeni Nazca-vonalak megfelelnek azoknak a területeknek, ahol a föld alatti alagutak futnak?

Peterson: Oh, abszolút. Igen. Látható, hogy ott, ahol feljöttek a föld alól, ott vannak maguk a vonalak.

Wilcock: Mi gondolsz, ki vitte el azokat a lenti tárgyakat?

Peterson: Elképzelésem sincs. Azt hiszem azok, akik odatették őket, mert azt hiszem, hogy e tárgyak közül nagyon sok vallási szobor volt. Úgy értem, ez csak egy feltételezés részemről, de mi mások lehetnének? Úgy értem, nem olyan volt, mint a de Gaulle Modern Művészetek Múzeuma Párizsban.

Wilcock: Van bármilyen bizonyítékod arról, hogy talán az amerikai kormány vitte el az ott talált cuccokat, vagy...?

Peterson: Nem hiszem, hogy az USA részt vett volna ebben. Ezeket az ott lent élők vitték el. Az USA nem folytatott ilyen típusú régészeti tevékenységet abban az időben.

Wilcock: Még titokban sem?

Peterson: Még titokban sem. Úgy értem, túl elfoglaltak voltunk, hogy élelmet találjunk és elbújjunk a vadállatok elől.

Wilcock: Az USA kormánynak jelentetted-e valaha a felfedezéseidet és amit odalent láttál?

Peterson: Csak nagyon keveset. Néhányat igen, természetesen. És néha akkor, amikor kérdezték. Úgy értem, majdnem mindig tudták, hogy hol vagyok, vagy hogy kivel vagyok. „Mit találtatok fiúk?", „Nos, ezt és ezt találtuk..." „Oh, mesélj nekünk egy kicsit erről." De nem olyan részletességgel, mint amikor valaki IGAZÁN érdeklődik valami iránt. Úgy értem, engem nagyon érdekelt. Nincs semmink, amivel ilyet tudnánk csinálni. Annak ellenére, hogy van az a berendezésünk, amivel a Csalagutat fúrtuk... Ha viszont megnézed ezeket az alagutakat, megpróbálsz rájönni, hogy vajon hogyan készítették őket.

Wilcock: Úgy tűnik, hogy az USA-nak már talán az 1960-as évek óta vannak alagútfúró gépei, amelyek már elég rendes sebességre lehetnek képesek.

Peterson: Nos, nagyon sok ilyet láttam működés közben – különbözőféléket is. És csak az elmúlt húsz évben lett olyasmink, amiről tudomásom van és ami nagy sebességre képes. Mostanra már rendelkezünk néhány ilyennel, de a probléma egyik része - megint csak - az energiaköltség volt. Hogy annyi energiánk legyen, ami képes ennyi sziklát megolvasztani. Úgyhogy mi inkább összedaráltuk. Sok mindent darálással oldottunk meg, majd kihúztuk a törmeléket. Ezt követően megolvasztottuk a sziklát és bevontuk a külsejét, vagy ebben az esetben a belsejét, hogy megtartsa az alakját és hogy megakadályozza, hogy a kisebb szikladarabok leessenek és a víz befolyjon rajta, meg ehhez hasonlók. A föld alatt a víz mindenfelé megtalálható.

Wilcock: Hadd kérdezzem meg a következő: ha megnézzük az ott talált múmiákat, úgy tűnik, hogy ez sokkal inkább valamiféle reptilián-jellegű lény. Kíváncsi vagyok. Mivelhogy a kormánynak végzett munkád során találkoztál földönkívüliekkel, láttál-e valaha olyan lényeket, akiknek három ujja volt? Először is kezdjük ezzel.

Peterson: Igen, láttam.

Wilcock: És hogyan néztek ki ezek? Le tudnád írni őket?

Peterson: Nagyon karcsúak voltak, hosszú kezeik, hosszú ujjaik, hosszú lábaik voltak és a testük is hosszú volt.

Wilcock: Azok a lények, akiket az „Unearthing Nazca" sorozatban látunk, szerinted a Földön fejlődtek ki?

Peterson: Nem. Biztos vagyok benne, hogy egy idő után itt fejlődtek, de nem idevalósiak. Nincsenek folytonosságra utaló feljegyzések az evolúciójukról.

Wilcock: Hadd kérdezzem meg tőled a következőt. M. K. Jesse egy colorado-i radiológus, akit megkértek, hogy nézze meg a múmiáról készült röntgenfelvételeket. Az egyik legfurcsább anomália, amire rámutatott – ami szinte lehetetlenné teszi, hogy ezt a tetemet hamisítványnak tekintsük – hogy a koponyán nincsenek koponyavarratok. Úgy tűnik, hogy a koponya egyetlen nagy darab csontból áll és nincsenek rajta hasadások. Szerinted ez hogyan lehetséges? Hogyan fejlődhet így egy lény?

Peterson: Ez egyszerű genetika. Talán azért, mert közel vannak hozzánk. Itt vannak a Tejút-rendszerben, a galaxisban és nem a mi galaxisunkon kívül. Általában a tudomány más területein, azok a lények, amelyek a galaxisunkon kívülről jönnek NAGYON KÜLÖNBÖZNEK tőlünk. Mégis, sokuknak két szeme, két orrlyuka, két füle, két hallójárata, két karja, két lába van. És a tény, hogy ilyen sok különböző lény szóródott szét, számomra elképesztő. Mert azt jelzi, hogy valamilyen alapformából vagy alapfunkcióból kellett kialakulniuk.

Wilcock: Szóval azt mondod, hogy kell lennie valamilyen emberi lenyomatnak/tervrajznak? Valamiféle humanoid tervrajznak?

Peterson: Nos, igen. Mi emberi tervrajznak hívjuk. Van egy genetikai tervrajz, amit úgy tűnik, hogy az evolúció nagyon jól követ. Na most, antropológiai és régészeti tanulmányaink során végül rájöttünk, hogy ez volt az a forma, ami a legjobban működött. Szóval a természetes evolúció abba az irányba vezetett, amit itt láthatunk.

Wilcock: A múmiának, akit az „Unearthing Nazca" sorozatban Mária-nak neveztünk el, egyáltalán nincsenek zsírszövetei a fülei körül. Tulajdonképpen egyáltalán nincsenek is fülei. Úgy tűnik, hogy ez egy sokkal aerodinamikusabb megjelenésre utal, és lehetséges, hogy egy vízi lényt mutat be, vagy egy olyan lényt, aki nagyon gyorsan szeli át a levegőt. Kíváncsi vagyok, hogy te mit gondolsz erről.

Peterson: Nos, láttam képeket, mintákat számos különböző fajról, ha mondhatom ezt így. Mi fajoknak nevezzük őket. Nyilvánvaló, hogy közülük néhányan vízi lények. Nyilvánvaló számomra, hogy néhányuk madár vagy rovar, amelyek nem a víz alól jönnek. Vannak olyanok, amelyek úgy néznek ki, mintha a víz alól jönnének, és ezeknek úszóhártyáik vannak. Van karjuk, de úszóhártyáik is vannak. Úgy épülnek fel, hogy valamiféle sűrű elegyet alkotnak. És aztán tudomásunk van olyan bolygókról, amelyek támogatnák az emberi életet, és amelyeken nagyon sűrű légkör található. Úgy értem, a rajta lévő hőmérséklet támogatná az emberi életet. A gravitáció mértéke sem túl magas, sem túl alacsony.

Wilcock: Azt mondod, hogy egy olyan bolygónak, amelyen a légkör nagyban különbözik a mi légkörünktől, nem feltétlenül kell a Goldilocks-alapelvnek megfelelnie, de ettől még lehet rajta intelligens élet.

Peterson: Oh, abszolút. Azt hiszem láttam olyan intelligens életformát, aminek nem két szeme volt. És amikor azt mondod, hogy nincs zsírszövet a füleinél, az azt sugallja nekem, hogy ez egy fejlett életforma. Amikor távolbalátók elkezdtek meglátogatni távoli helyszíneket, rájöttek, hogy ahogy egyre távolabb és távolabb kerültek az ún. „Galaktikus Központ"-tól, a lények egyre „okosabbak” lettek, egészen addig a pontig, amíg megszabadultak a hangszálakkal történő kommunikáció szükségétől és a füleiktől és intramentálisan kommunikáltak. Egy olyan evolúción mentek keresztül, aminek során elhagyták a füleiket és a hangszálaikat. Továbbá arra is rá fogsz jönni, hogy azok a lények más módon is annyira fejlettek, hogy velünk kommunikálni számukra olyan, mintha egy parkolóórával vagy egy öreg drótkerítéssel beszélgetnének. A mi nyelveink itt – kivéve talán a szankszritot, ami nyilvánvalóan egy földönkívüli nyelv, kb 7200 évre megy vissza. És a 7200 év során azon a nyelven pontos leírásokat adtak arról, hogyan építsünk repülő csészealjakat.

Wilcock: Rendben. Beszéljünk egy kicsit azokról a földönkívüliekről, akikkel személyesen találkoztál. Tudnál kicsit több információt elárulni nekünk akármilyen típusú, három ujjal rendelkező földönkívüliekről, olyanokról, akikkel személyesen találkoztál?

Peterson: Háromféle három ujjal rendelkező földönkívülit láttam, akik idejöttek és alapvetően információval kereskedtek vagy információt gyűjtöttek... Nagyon sok olyan szubsztancia van a DNS-ünkben, amelyek nagyon érdeklik őket, nagyon valószínű, hogy a regenerációra vonatkozóan.

Wilcock: Részleteiben le tudnád írni, hogyan néznek ki ezek a három ujjú lények?

Peterson: Emlékezz rá, hogy az én munkám főként az űrhajók iránytópaneljének visszafejtése volt. Szóval majdnem mindegyik repülő csészealjnak nevezett járműnek olyan irányítópanelje volt, amely három ujjú lények számára készült.

Wilcock: Ezeknek a lényeknek három lábujjuk is volt?

Peterson: Az összes általam látott, három ujjú lénynek három lábujja volt, szóval ez egyfajta univerzális dolog.

Wilcock: Várj egy percet. A Nazca-műsorban a múmiák lábujjai úgy tűnt, hogy begörbülnek az elülső ujjpercnél. Kíváncsi vagyok, hogy felfigyeltél-e erre.

Peterson: Oh, abszolút. Igen. Azt mondtam, hogy három ujjú lényeknek különböző csoportjait láttam. Az egyik csoport lényeinek három ujjuk volt. A középső ujjuk egyenes és legtöbbjüknek két plusz ujjpercük is van, olyan, amilyennel mi nem rendelkezünk. Nem olyan ujjperceik vannak, mint nekünk. Nekik ez másmilyen. Sokuknál a külső ujjak vége ahelyett, hogy egy fel-le tengely mentén mozogna, a külső csont befelé fordul. Nos, mit eredményez ez? Mindkét oldalon egy szemben álló hüvelykujjat eredményez a középső ujjad mindkét felén.

Wilcock: Szóval a középső ujj nem így működik, de a két szélső ujj igen?

Peterson: A másik két ujj igen. Viszont amit a Nazca-múmián látunk, azon úgy tűnik, hogy talán mindhárom ujj így működik. De általában a középső ujj lineáris irányba néz, míg a külső ujjak befelé hajlanak.

Wilcock: Ez alapján el tudom képzelni, hogy az ezen csontokhoz tartozó inak is máshol helyezkednek el.

Peterson: Az inak máshol vannak, és a csontokon belüli barázdák, vájatok illetve irányító apparátus is szintén más helyen van, és nagyon másként néz ki.

Wilcock: Gondolod, hogy néhány perui fickó hamisítványként készíthette ezt a múmiát, hogy ezzel pénzt szerezzen?

Peterson: Biztos, hogy nem.

Wilcock: Miért nem?

Peterson: Mert nincs meg hozzá a technológiánk. Az én megértésem szerint az itt látható kristályszerkezet egy természetes úton fejlődött csont kristályszerkezete. Hogyan csinálsz ilyet? Még csak elképzelni sem tudjuk, hogyan hozhatnánk létre ilyesmit.

Wilcock: A szkeptikusok egy része leragadt a múmiák körül látható fehér pornál. És most azt látjuk, hogy a por vizsgálata során megállapították, hogy ez valójában diatomaföld és úgy tűnik, hogy az egész barlang teli van vele. Először is mit gondolsz, miért lehet a múmia teste beborítva diatomafölddel? Mi lehet ennek az oka?

Peterson: Ez egy konzerválásra szolgáló eljárás, ami segít megőrizni a szövetet. A szövet mindig szét fog rohadni. Megeszik a levegőben lévő baktériumok. Ez a probléma mindig fennáll. Az egyiptomiak egyféle módon csinálták. Sok olyasmit csináltak, aminek során egy bizonyos típusú bogár szárnyaiból viaszt nyertek ki, és ezzel vonták be a tetemet, és ez meggátolta a kémiai reakciót.

Wilcock: Az anyagfizika területén való jártasságod alapján, a diatomaföld alkalmas lehet-e ellátni ezt a konzerváló funkciót?

Peterson: Abszolút. A diatomák picike sejtek, vagy picike sejt mechanizmusok egy széntartalmú külső vázzal. Az Andok néhány területén például vannak olyan barlangok, amelyek csak diatomaföldet tartalmaznak. Akkor jöttek létre, amikor a Földön az állati életet egyedül a diatomák (kovamoszatok) jelentették. Szóval ez látható a csontvázakon.

Wilcock: Azt mondtad, hogy három különböző típusú három ujjú lényt láttál. Kíváncsi vagyok, hogy vajon hogyan kommunikáltak?

Peterson: Néhányuk mentálisan kommunikált. Néhányuk részben mentálisan kommunikált. Ezek azok, amelyeknek még maradt némi fülük. Néhányuknak nincsenek füleik. Vagy ha van is fülük, sokkal magasabb frekvenciára van beállítva a jobb hatótávolság érdekében. Néhányan képesek látni a hallásuk segítségével. Más szóval annyira kifinomult a hallásuk, hogy 1/10 hertznyi hangot is meg tudnak különböztetni. Néhányuk beszéde nagyon keskeny sávszélességű, mégis, a miénkhez képest sokkal kiterjedtebb típusú beszédre képesek.

Wilcock: Amikor „keskeny sávszélességet" említesz, akkor a beszéd hangmagasságára érted?

Peterson: A hangmagasságra. „A” hang, „H” hang és a „C” hang közepe és ennyi! Ez a teljes spektrum. De ebbe a spektrumba bele tudsz tömni annyi információt, ami elég ahhoz, hogy láss.

Wilcock: Volt bármi különleges a szemeikben, vagy a szemhéjukban, vagy abban, ahogyan pislogtak?

Peterson: Mind különbözött, de nem nagy mértékben. Néhányuknak olyan szemeik vannak, amelyekkel mindkét irányból mindkét irányba pislognak (úgy értve, hogy felfelé és lefelé is). A reptiliánok szemének másfajta burokszerkezete van. Olyan szerkezete, amely képes megtartani a nedvességet. Másmilyen a levegőáramlás. Másmilyen a felülete, közelebb tartja a vizet. A könnycseppek vastagabbak. Ehhez hasonlók. És a szemeik olyanok, mint a legtöbb gyíké. Nem pislognak. Vannak olyan földönkívüliek, amelyeknek összetett szemük van. Vannak földönkívüliek, akiknek függőleges pupilláik vannak. A pupillák ahelyett, hogy nyílnának és csukódnának, függőlegesen szűkülnek és megnagyobbodnak. A fény mennyiségéhez mérten nyílnak és záródnak. Mindig van egy bizonyos mennyiségű fény és egy bizonyos mértékű fényárnyalat, amelynél a szem jobban lát. És ez azért van, hogy lehetővé tegye számodra, hogy több információhoz juss. És mindez a tájékozódást és a túlélést szolgálja.

Wilcock: Ha láthatnánk a Nazca-fennsíkról származó múmiák szemeit, akkor tapasztalatod szerint hogyan néznének ki ezek a szemek?

Peterson: Nos, a hozzájuk hasonló lények szemei nagyon hasonlítanak a miénkre. Nem összetett szem. Van szemhéjuk. Láttam néhányat, amelyiknek a szivárványhártyája olyan volt, mint egy kamera. Mint egy régimódi kamera, olyan módon mozgott.

Wilcock: Úgy érted, hogy a szemhéjuk nyílt és csukódott?

Peterson: Nem a szemhéjuk, hanem a pupilláik így mozogtak. Ez egy olyan szerkezet, ami megfigyelhető az állatoknál. Van egy olyan szerkezet, amely ezt a metódust követi. Ez egyfajta idegszerkezet, ami ilyen módon működik. Egy sas képes meglátni egy bogarat a földön vánszorogni több ezer láb távolságból. Mi nem rendelkezünk ilyen látással. És ennek megfelelően a szemeik is különböznek. Nos, ugyanez megvan a földönkívülieknél is.

Wilcock: Ezek a lények a talpukon járnak, vagy a lábujjaikon?

Peterson: Először is, ha távolról látod őket, úgy néznek ki, mintha gólyalábakon sétálnának. A lábujjaik behajlanak, attól függően, hogy mennyire puhák és mennyire hajlíthatók. Rajta álltak, aztán megnyúltak, és sokuknak pata-szerű struktúra volt az ujjaik illetve lábujjaik végén. Voltak olyan csoportok, amelyeknek párnáik és nagyon hajlékony lábujjaik voltak. A lábujjak csak egyszerűen ide-oda csapódtak. Néhányuk képes volt irányítani is ezt, hogy ezzel segítse az egyensúlyozást.

Wilcock: Mezítláb voltak, vagy volt valamiféle kezeslábas a lábukon?

Peterson: Néhányuk mezítláb volt, sokan mezítláb voltak. A mezítlábasoknak megkeményedett pata-szerű képződmények voltak az ujjperceik között.

Wilcock: Mi volt a szerepük itt a Földön? Pozitívak? Azért voltak itt, hogy segítsenek nekünk?

Peterson: Úgy tűnik, hogy idejöttek, kutatgattak, léteztek, aztán felkapták őket és elmentek.